Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-09 / 265. szám
Piát mer ft "/flWííD 190". NOVEMBER 9., CSÜTÖRTÖK Ülést tartott a Termelőszövetkezetek I Országos Tanácsának Elnöksége Szerdán Budapesten ülést tartott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának Elnöksége. Az ülésen részt vett Loson- czi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes is. Az elnökségi ülésen többek között megtárgyalták a termelőszövetkezeti jogvédelem továbbfejlesztésének irányelveit, valamint a közös gazdaságok, szocialista munkaversenyéről szóló előterjesztést. Szovjetunióban élő magyar internacionalisták látogatnak hazánkba Az Országos Béketanács küldöttsége szerdán, a lenini békedekrétum kibocsátásának 50. évfordulóján, felkereste a Szovjetunió magyarországi nagykövetségét. A delegációt F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és a követség tagjai fogadták. Dr. Síic Endre rövid beszédben méltatta a Nagy Okóberi Szocialista Forradalom győzelme után elsőként elfogadott nagy jelentőségű dokumentumot, amely kimondta, hogy minden népnek, legyen az nagy vagy kicsi, joga van az igazságos békéhez. F. J. Tyitov válaszában köszönetét mondott a megemléTEVE A KOLHOZBAN kezésért, s rámutatott: nagy öröm a szovjet emberek számára, hogy a világon, így Magyarországon is együtt- ünnepelték a szovjet hatalom és a békedekrétum születésnapját. A találkozó további részében baráti eszmecsere bontakozott ki az Országos Béketanács képviselői és a szovjet diplomaták között. A házigazdák bejelentették, hogy novemberben Budapestre érkezik a Szovjetunióban élő magyar internacionalisták egy csoportja. Az összejövetelen átadták a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének az Országos Béketanács ajándékát, a gellérthegyi Szabadság-szobor kicsinyített mását, amely egyben a magyar bókemozgalom címere is. Lenin hazatér RÉSZLET GYERKÓ LÁSZLÓ: LENIN, OKTÓBER CÍMŰ KÖNYVÉBŐL'-——;------ 27-én érkezett j Március j el a várva várt------------------pillanat. „ Amikor Bernből megérkezett a levél — írja Krupsz- kaja —, amely szerint Platten tárgyalásai sikeresen véget értek, csak alá kell írni a jegyzőkönyvet, s máris indulhatunk Oroszországba, II- jics felpattant: „Az első vonattal utazunk”. Két óra volt hátra az indulásig. Két óra alatt fel kellett számolnunk egész „gazdaságunkat”, elszámolni a szállásadónővel, visszavinni a könyveket a könyvtárba, összecsomagolni stb. „Utazz egyedül, én majd holnap utánad megyek.” II- jics hajthatatlan volt: „Nem, együtt megyünk”, alatt mindennel becsomagoltuk a megsemmisítettük két, kiválogattuk ségesebb ruhákat, Két óra végeztünk: könyveket, a levele- a legszük- likvidálügyünket. Az Bernbe utazAz üzbég kolhozokban van ugyan számos teher- és gépkocsi, de azért tevék Is találhatók. Arra használják őket, hogy kapcsolatot teremtsenek segítségükkel a nehezen megközelíthető legelők pásztoraival „Szárazra kerültek“ a vitorlások A Baláton-parton a hajósok, » vitorlázók hétfőn és kedden szárazra tették a még vízen levő utolsó vitorlásokat is. A legtöbb helyen daruklzal, vagy sólyakocsikkal emelték ki a vízből a járműveket, majd a fedett tárolók alá vontatták az árbocuktól megfosztott testeket. A motorcsónakokat szintén a jégtől védett helyeken gyűjtötték össze. Felszedték a strandok lépcsőit, stégjeit és végleg eltávolították a napozókat is. Vízen maradtak azon- | írása alkalmával az argentin b<m továbbra is a horgászladi- I külügyminiszter megelégedé- kok, csónakok, amelyek jó | sét fejezte ki és hangoztatta: szolgálatot tesznek a kedvező [ reméli, hogy országaink gaz- időjárású őszi horgászszezon- \ dasági kapcsolatai a jövőben ban. \ sokoldalúbban fognak továbbMagyar hetek az orlyi repülőtéren Magyar—argen tin gazdasági egyezmény tűk minden első vanattal tunk.” A német határállomáson már várta őket a vasúti kocsi. Három ajtaja le volt plombáivá, csak a negyediken közlekedhetett a csoportot kísérő katonatiszt. A folyosón krétával vonalat húztak: ez volt a határ a német és az orosz felségterület között. A vonalat csak Robert, az egyik emigráns asszony négyéves kisfia lépte át. A német szociáldemokraták többször is megpróbáltak kapcsolatot teremteni az utazókkal, de Lenin hajthatatlan volt: nem állt szóba azokkal, akik a háborút támogatják. A kormány betartotta a feltételeket; Halléban a trónörökös külön vonatának két órát kel-- lett várnia, mert az orosz forradalmárok szerelvényét eléje engedték. Lenin, ahogy közeledtek Oroszországhoz, egyre idegesebb lett. Stockholmban Radek elvitte egy • Szurdi István belkereskedelmi miniszter vezetésével magyar kormányküldöttség tett látogatást október 31-e és november 6-a között az Argentin Köztársaságban, ahol megbeszéléseket folytatott a két ország kapcsolatairól. A tárgyalások eredményeképpen kereskedelmi egyezményt írtak alá és megállapodtak abban is, hogy a két ország a közeljövőben kulturális munkatervet készít az együttműködés kialakítására. A gazdasági egyezmény aláfejlődni. Megállapította: ez az első ilyen jellegű egyezmény, amelyet az argentin kormány hivatalba lépése óta szocialista országgal kötött. • Lenin nem tartózkodott Oroszországban az 1917-es februári polgári forradalom kirobbanása idején. Már a háború előtt emigrációban élt: 1914-ben — akkor az Osztrák- Magyar Monarchiához tartozó — Krakkó közelében, később a semleges Svájcban telepedett le. Itt érte a forradalom hfre, és innen utazott haza — az Oroszországgal hadban álló Németországon át, majd Svédországon keresztül. A közölt könyvrészlet az utazás napjait és a hazatérés óráit eleveníti fel. áruházba, mert egyetlen cipőjének lyukas volt a talpa. Fehérneműt és kabátot is akart venni, de Lenin nem engedte: esze ágában sincs konfekcióüzletet nyitni Pet- rográdon.---------■—- Krupszkaja: | Ismét I „Feldíszített finn ---------------- bérkocsin utaztunk át Svédországból Finnországba. Itt már minden olyan ismerős, otthonos volt: rozoga harmadosztályú kocsik, orosz katonák. Nagyon jó volt. Robert hamarosan egy idősebb katona ölében csücsült, átölelte a nyakát, valamit csacsogott franciául, és húsvéti túrós kalácsot evett, amellyel a katona megkínálta. A mieink ott szorongtak az ablaknál. Az állomások peronjain katonák tolongtak. Uszijevics kihajolt az ablakon. — Éljen a világforradalom! — kiáltotta. A katonák értetlenül bámultak rá. Többször elment mellettünk egy sápadt arcú főhadnagy, és amikor Ujics- csel átmentünk a szomszédos, üres vagonba, a főhadnagy leült Iljics mellé, és szóba elegyedett vele. A főhadnagy „honvédő” volt. Iljics a maga álláspontját védelmezte — szintén borzasztóan sápadt volt Közben lassanként szivárogtak be a vagonba a katonák. Nemsokára megtelt az egész kocsi. A katonák felálltak a padokra, hogy jobban hallják és lássák azt, aki olyan érthetően beszél a rablóháború ellen”. Á prilis 3-án, este 11 óra tájban érkeztek meg Petrog- rádra. Húsvéthétfő volt, az újságok nem jelentek meg. Lenin nővérei is csak az utolsó nap kapták meg a táviratot, hogy érkezik. A Finn- landi pályaudvar körül mégis annyi ember tolongott, hogy a villamosok alig‘tudtak közlekedni. Igaz, sokan azt se tudták, ki érkezik; a pályaudvar ebben az időben látványosság, nyilvános szórakozóhely volt. De akik tudták, azok közül is kevesen ismerték Lenint. Csaknem húsz évet élt külföldön, írásai nagyobbrészt álnéven jelentek meg, 1905-ben nem szerepelt a nyilvánosság előtt. A tömeg nem Lenint várta, az embert, akit nem is ismert, hanem az eszményt, melyet a neve megtestesített. Hisz Petrográdban ekkor anynyit már mindenki tudott, hogy Lenin: a forradalom. A név viselőjének még ezután kellett vizsgáznia előttük, méltó-e arra, hogy a vezetőjük legyen, de maga a név sok ezer embert csalt ki a Svédországból érkező vonathoz.-------------------- : nappali I A pályaudvar | fényben---------------------------úszott, a műszaki alakulatok fényszórói megvilágították a várakozó tömeget, a csapatokat, a vörös zászlóei'dőt, a páncélautókat A peronon a krons- tadti. tengerészek álltak díszőrséget, a katonazenekar a Marseillaise-t játszotta, amikor a vonat begördült az állomásra. Lenin zavartan állt az éljenző tömegben; amikor a díszszázad parancsnoka vigyázzállásba merevedve jelentést tett neki, meglepetésé-' ben ő is a sapkájához emelte a jobbját. Bal kezében virágcsokrot szorongatott, amit Kollantaj nyomott a kezébe; láthatólag nem tudott mit csinálni vele. Nem várt ilyen fogadtatást, még a vonaton is azon töprengett, letartóztatják-e őket. Mi járhatott a fejében: a bátyja, az anyja, az elvtársai, akik elhullottak mellőle a harminc év alatt; a börtön, a száműzetés, az emigráció keserves csatározásai, a magány még keservesebb évei, amikor már úgy látszott, hogy minden reménytelen? Vagy csak a jövő?------------------ a tengerészek I Amikor | parancsnoka----------------- üdvözölte, s k ifejezte a reményét, hogy belép az Ideiglenes Kormányba, fölkapta a fejét. Néhány mondattal válaszolt, a végén fölemelte a hangját: „Éljen a szocialista világforradalom!” Ezt vágta oda az egykori cári váróteremben Csheidzének, a petrográdi szovjet elnökének is, aki köszöntötte és együttműködésre szólította fel. Ezt kiáltotta a kis páncélautóról is, melyre fölkapaszkodott, mert a gépkocsija nem tudott elindulni a tömegben. Az emberek lépésben követték, kétoldalt munkások és katonák álltak, az ablakok tele voltak nézőkkel, holott már jóval elmúlt éjfél. A szuronyok csillogtak a fényszórók fényében, a menet minduntalan megtorpant, hallani akarták Lenint, Mire a Ksesinszkaja palotához, a bolsevikok főhadiszállásához értek, már rekedt volt. Hazaérkezett. Európa legmodernebb és egyik legforgalmasabb légikikötőjében, a párizsi orlyi repülőtéren ma magyar hetek kezdődnek. November 9-től 30-ig, tehát három héten át a repülőtér épületében a „Les trois so- leils” étterem magyar vendéglátóhellyé alakul át, ahol magyar szakács, cukrász és népi zenekar is közreműködik. Az épület kiállítási helyiségének galériáján magyar képzőművészeti és népművészeti kiállítást tekinthetnek meg a repülőtér utasai. A repülőtér épületében levő nemzetek boltjában magyar készítményeket, népművészti, iparművészeti tárgyakat, ötvösmunkáltat és szőrmeárut forgalomba. hoznak Ismeretlen Mikszáth-levél Benke László révfülöpi iskolaigazgató Lóczy Lajosnak, a Balaton nagy tudósának emlékeit kutatva, rátalált egy másik neves tudós, Szontagh Tamás geológus iratgyűjteményének egy részére. A már régóta kallódó iratgyűjteményben — sok érdekes dokumentumon kívül — megtalálta Mikszáth Kálmán egyik levelét is, amelyet a nagy író Szontagh Máriához írt. Mikszáth Kálmán Veres Pálné szobra felállításának szükségességét fejtegeti a levélben. Bárban Ma századszor lép fel. Tovább ül a törött tükör előtt mint általában. Furcsán viliódzik fekete haján a fény. A halántékán őszül is kicsit. Ideges ujjakkal simítja el az izgága tincseket. Óráját nézi. Mindjárt éjfél. Nem akar elkésni. Ma századszor lép fel. A bárban nincs ügyelő, aki figyelje ki mikor következik. Le-föl sétál a közös öltözőben. Ez amolyan szükségmegoldás. Régen a szálloda raktára volt. Karcsú borospalackok sorakoztak a csillogó flitlerek helyén. Az ám a csillogás! Tétova mosolyra húzódik ajka. Mintha mondana valamit, de aztán meggondolja. Csillogás. Lili, aki Evelin néven lép fel a spanyolfal mögött készülődik. Harisnyatartó, kombiné lóg elárvultán, mint akasztott ember árnyéka holdas éjszakán. Evelin légtornász volt egykor. Kicsit megvénült. De hát az idő kegyetlen, s nem ismer kivételt. Legföljebb haladékot ad. A szegény hamarabb, a henye később öregszik. S Evelin mióta az eszét tudja, artista. Talán már guminadrúg helyett is flitteres trikót hordott. Igen. Lili. Ede önkéntelenül megigazítja különben tökéletes nyakkendőjét. Régen szerette. Elmúlt. A szerelem könnyen jön, egy darabig fáj és aztán elmegy. Betegség, de nem gyógyíthatatlan. Ejfél. A színpad öt négyzetméter, öt négyzetméter a világ. Megszokott, határozott járása bizonytalanná válik. Ma századszor lép fel. A függöny kis kémlelőlyukán kinéz. Van-e közönség, mert nézők nélkül az öt négyzetméteres világ üres, kihalt. De ma nincs hiány. Az asztalok mind megteltek. Persze, ma tizenötödike van, fizetésnap. Koccannak a poharak. Locsogva csurog a hirtelen öntött sör. Magasról folyik sugárban, így jobban habzik. A bár tízkor nyit. Két óra alatt sokat lehet inni. A fejek szédülnek is egy kicsit. Ede az arcokat lesi. Nehéz kivenni a félhomályban külön a vonásokat. Támpontot keres. Értelmes szemeket. Akad, nem is egy. A férfiak törik magukat. „Keresetlenül” társalognak. Szórakoztatják partnereiket. Könnyedek: „ugyan már, ez a kevés csak nem árt meg”. „Ilyen gyenge nő maga, fél egy kis bortól?” Igyál, ne törődj semmivel, in iszom. Ha berúgok, hát berúgok, annál jobb!” És a nők? Hallgatják élvezettel. Ök tudják, mire megy ki a játék. Szemükben diadal. Legyen csúnya vagy szép. Mindegy. Az alkohol nekik dolgozik. Szépít, rózsaszínben mutatja a világot, és 6k is ebben a világban élnek. Néhány percet késik a műsor. Nem lehet kezdeni, mert Méry sír. Persze, ezt még nem is mondtam. Méry a dizőz. Elhagyták. Csúnyán, könyörtelenül kidobta a szeretője. Fiatal egyetemista. S Méry már két „egyetemen” is túl van. S ilyenkor már nehéz elviselni a csalódást. „Hát öreg vagyok én? Csúnya!?” De a tükör nem felel. Csendesen visszanéz, biztat. Talán mosolyog. S Méry megnyugszik. Néhány perc, s fiatalosan átöleli a mikrofont. „ .. .Valaki kell nekem is ...!” Társai nem féltik. Rövidesen lesz más. Valaki, új. Lili szerint még ma éjjel. Méry hajlong, csattog a részeg taps. „Hogy volt, bravó". Ede a függöny mögött ólálkodik. Kémleli a hangulatot. Ma századszor lép fel, s kicsit izgul. Homloka közepén forradás. Keskeny, vörös sebhely. Néhány éve agyműtétje volt. Operában énekelt. Vidéken. Jó szerepeket. De az operáció után legyengült a hangja, s nem vették vissza a színházba. Beszedett két doboz altatót. Meg akart halni. Aztán a bárban kapott szerződést. Operát énekel. Bárban. Ma századszor. Kevés sikerrel. Gyér, néhánykezes tapssal. De ma szeretne kirukkolni. Egész nap skálázott. A Rigolettóból énekel: „Az asszony ingatag”. Nem csüggedt a sikertelenségtől. Mondták neki dzsesszt énekeljen. Estéről estére részeg emberek előtt énekelte az operairodalom gyöngyszemeit. Meggyengült, de még mindig szép hangján. Estéről estére fidlad a dal szárnyszegetten a pohárcsörgés, mulatozás tengerébe. De ma másképp lesz. Ismét bizakodik Mosolyog. Megszólal a zenéje. Széles mozdulattal széttárja a függönyt, felcsendül a hangja. „Az asszony ingatag ..Szemében az átélés csodálatos fénye. „Emberek én művészetei adok nektek. Ne dobjátok el!” De az emberek eldobják. És nem is lehet ezért elitélni őket. Nevetni jöttek a bárba, inni, táncolni. Ismerkedni. Es egyszerre jön valaki és a legszebb jókedvükben megzavarja őket. Komoly, mondhatni szomorú szövegű áriákat énekelve. Menjen az Operába, gondolják. (Menne is, ha lehetne.) Erőlködik. Meg-megbicsaklik a hangja. Egyre nő a zsn:aj. Még egy utolsó kísérlet. Előre lép. Kitálja a karját. És a szíve legmélyéből, szinte sóhajtva énekel. De egyre jobban belesüllyed a mulatozás mocsarába. Énekel. Zajonga- nak. S ö süllyed, egyre lejjebb. Minden mozdulatára, minden menekülni vágyó akkordra egyre inkább szívja magába az ingovány. Koccintás, csókok cuppanása. Keze lehanyatlik. összeroskad, mint égj beteg madár. Nagy, meleg, barna szeméből legördül az első könnycsepp. Feji fölött összecsap a láp. elsüllyed. Ma századszor lép fel. Regős István
