Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-06 / 263. szám

Ma: jubileumi ünnepség Gyűlés a konzervgyárban Délután fél 5 órakor nagy­gyűlésen emlékeznek meg a konzervgyáriak üzemükben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójá­ról. Itt osztják ki a munka­verseny-jutalmakat. A gyűlés végén a kecske­méti Katona József Színház művészei adnak műsort. XT/ \ACT1MI FILM A VÉRADÁSRÓL A konzervgyár rendelőjének orvosi szakemberei beszéd he­lyett felhasználják a techni­kát. Filmvetítést szerveztek üzemrészenként, ahol bemu­tatják, hány életet ment meg a véradás. Az előpropaganda sikerét bi­zonyítja, hogy máris sokan je­lentkeztek véradásra, novem­ber 16-ra. , Etőregyartottök ■ össze is rakják Két tízvagonos gónét építe­nek a Dózsa Termelőszövetke­zetben előregyártóit elemek­ből. amit a termelőszövetkezet szakembered maguk készítet­tek. Az építést Tóth Imre bri­gádvezető szerint december vé­gére befejezi. ÜDVÖZLET A HATÁRON TÚL. A P ESTMEGVEI H I R. L/V F» KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 262. SZÄM 1867., NOVEMBER 6., HÉTFŐ AZ ELNÖK OPTIMISTA „Megkönnyítsük az állami húsárudák dolgát Az ifjúság üdvözletét vitték a városunkon áthaladó sta fé­tisek. A szalagok felkötése után Ceglédre futottak és on­nan tovább vitték a fiatalok üdvözletét a komszomolis- táknak (Foto: Fleischmann) Minden esztendőben ezer­kétszáz sertést hizlal a Sza­badság Termelőszövetkezet. Ez a hizlalás kitűnően bevált és hasonlóan bevált a köpös gaz­daságnál a sertéstenyésztés, amely évek óta adja az alap­anyagot a hizlaló számára. Ilyen mennyiség mellett telje­0 (0) A vágóhíd mar készén all HENTESBOLTOT NYITNA A TSZ sen KIK ÉS MENNYIT KAPNAK? Jutalomeső a konzervgyárban Ma este ünnepi gyűlésre gyűlnek össze a konzervgyár szocialista brigádjai. Itt kap­ják kézhez megérdemelt pénz­jutalmukat. 829 brigádtag kap fejenként 400 forintot. Külön díjazzák a munka versenyben kitűnt műszakokat 177 ezer forintot osztanak ki közöttük. És minderre korona az a jutalom, amelyet azok kap­nak, akik a szezonban tíz va­sárnapot külön is ledolgoztak. Ezek jutalma 300—500 forint. / Az ünnepi ebédre mindenkit meghívtak 2500 ebédhez érthető a vezetőség elgon­dolása, hogy a hízott sertések egy ré­szét saját hatáskörében kívánja értékesíteni. — Ne értsük félre a dolgot — mondotta Fekete József, a termelőszövetkezet elnöke. Változatlanul kötünk szerző­dést az állami vállalatokkal, hisz az október elsején be­vezetett új átvételi árak ne­künk nagyon megfelelnek. Senki nem vetheti azonban szemünkre azt, hogy mi, mint termelőüzem, a saját városunk lakosságának ellátásával töb­bet akarunk törődni... — Mire gondolnak? 'JTSSSSSSSSSSSSSSSSSSsXSSSSSSSSSSSSSSSSSSS ^ prémvadászok! s — A pénzt ott kell meg- § fogni, ahol lehet — mondjia ^ Bognár György, a baromfi- ^ telep vezetője. — Iigy aztán ^ ne csodálkozzanak azon, ^ hogy mi most szokattam ^ vállalkozásba fogunk.. Min-1 den termelőszövetkezetben előfordul, hogy elhull a ba- § romfi egy része, vagy a ^ keltetőállomáson befullad ^ néhány tojás. Kár a sze- ^ métbe dobni. Mi ebből a ^ hulladékból pénzt akarunk ^ csinálni. — Hogyan? Be akarunk ^ szerezni húsz pár nercet. § Kiszámítottuk, hogy évi ^ két-héromszori elléssel ko- ^ moly állománnyá szapo- ^ rodnának. Egy nercgerezna ^ hatszáz forintot ér — s mi- § vei a hulladék így is a po- ^ csékba menne, jóformán ^ ingyen volna. Csakhát... * — Csakhát? ^ — Ehhez felvásárló is ^ kellene. De talán meghall- ^ gatja kérésünket a földmű- ^ vesszövetkezet... Várjuk válaszukat. & s 12 mázsa krumpli 3 óra alatt Q 3600 üveg sör — Beszéljünk őszintén. Ma nem megy minden olyan simán a húsellátás­ban. Van arra példa, hogy a fris­sen szállított áruval tele van a boltok hűtőszekrénye és ennek ellenére akadozik az ellátás, holott a raktáron levő meny- nyiség bőségesen elegendő lenne az igény kielégítésére. Mi persze az állami kereske­delemmel nem versenyezni kí­vánunk, ez nekünk nem fel­adatunk. Sőt, ellenkezőleg, szeretnénk megkönnyíteni az állami és a szövetkezeti keres­kedelem dolgát. Rögtön mon­dok példát. Tömeghúst, tőke­húst mi nem árusítunk. De elgondolásunk szerint finom házi pecsenyékkel szolgálunk, árusítunk ízes kolbászárut, hurkát, különböző füstölt készítmé­nyeket és csemegéket. És van ennek még vala- akadálya? Ami rajtunk múlott, azt megtettük. Az egészségügyi hatóság útmutatása szerint elkészítettük a vágóhidat. Anyagunk van bőven. Egyetlen ponton van bizony­talanság, hogy vajon hol áru­sítjuk az árut. — Nincs helyiség? — Ez ügyben hivatalos helyről mind a mai napig tatást nem kap- szolgálhatnánk jól bevált példával. Itt van a vá­ros legfiatalabb, mondhatnám legkorszerűbb két boltja. Költ­séget nem kímélve nyitottuk meg a két boltot, s mindkettő tetszik a vásárlóknak... De én optimista vagyok. Bízom a megfelelő támogatásban és re­mélem, hogy hamarosan egy új bolttal lesz gazdagabb a város. (si) Két címlvéből — egy címke Bővítették a konaerrgyár ny nmei ekjeit Telő alatt az új műhely Kész a mérlegház Elkészült a konzervgyár I. és II. telepén az új mérlegház. A hitelesítés most folyik. A konzervgyár házinyomdá­ját az újjászervezés óta nem láttam. Az eddig szűk kis he­lyiséig helyett egy több szobás, világos, modern nyomdaüze­met találtam. A régi három nyomdász mellett még újabb öt dolgozik. Az új nyomda ve­zetője Csete Sándor. — Miért kellett bővíteni? — kérdem Csete Sándort. — Megszaporodott a munka. Havonta száztízezer ív papírt használunk fel, fél millió cím­kére teszünk felülnyomást. A konzervüvegekre kerülő első és hátsó címke beszerzése más vállalattól körülményes és költséges volt. Kettős címkét már nem ragasztunk a üve­gekre. Üj gépeink vannak és Bélteki Lajos főművezető újí­tása jól bevált. — Mással nem foglalkoz­nak? — A címkegyártás mellett a vállalat részére nyomtatványo­kat is készítünk. És még sok egyéb apró-cseprő munkával foglalkozunk. A könyvkötésen kívül minden nyomdai mun­kát ellátunk. (f) S PORT Elbizakodottság nélkül A bajnoki év utolsó hazai mérkőzését játssza ma az abo- nyiakkai a Kinizsi labdarúgó- csapata. A Kinizsi és az Abony között nagy a különbség, a tabella is mutatja: 2. Nagykőrös 71:25 40 15. Abony 31:56 17 Abony már kiesőnek szá­mít, ennek ellenére sem sza­bad lebecsülni. Harcos, küz­dő szellemű csapat, ezt bizo­nyították tavasszal is, ami­kor az addig veretlen Kinizsit l:0-ra legyőzték. Viszont tipi­kusan hazai csapat. Idegen­ben mindössze két döntetlent ért el, a többi mérkőzését el­vesztette. Gólaránya idegen­ben 10:38. Mégis azt mondjuk: a hazai pálya ellenére is a kö­rösi csapat csak akkor nyer­het, ha nem becsüli le ellenfe­lét. A mérkőzés fél 2 órakor kezdődik. Az ifik versenyben van­nak az első helyért, lehet, hogy a gólarányon múlik a gól bajnokság, ezért kapott nélkül kellene nyerniük. Az ifik 12 órakor kezdenek. P. S. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Ne hagyd magad, Pitkin! Norman Wisdom új angol fi lm víg játéka. Korhatár nél­kül megtekinthető. Kísérőműsor: Szárazon és vizen. Előadás kezdete: 3 és 5 óra­kor. Hófehérke és a hét vagány. Zenés, nyugatnémet filmvíg- játék. Főszereplő: Ca terma Valente. Korhatár nélkül meg­tekinthető. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadás kezdete: fél 8 óra­kor. Matiné Fügefalevél. Előadás kezdete: délelőtt tíz órakor. Bármerre nézünk, bármerre járunk, városunk képe szakadatlanul változik. Mindenfelé új és új épületek emelkednek. Amott új családi házakat, emitt új üzemeket látunk. Képünk a faárugyár új műhelyét mutatja, a konzervgyár közelében. Felkerült rá már a tető, a vil­lanyt is bevezettek. Ha minden jól megy, hamarosan termelnek majd benne (Foto: Gábor) Van annak jó né­hány esztendeje, hogy az a bizonyos Jani bácsi meglehe­tősen fanyar arccal válaszolt a kérdésre. A kérdésem ugyanis az volt, hogy hogy vannak a közösben, Jani bácsi? Ecetes ábrázatú magyarom savanyúan válaszolt, •mégpedig ilyenkép­pen. — Dolgozgatunk, dolgozgatunk!... Ha ezt a szót meg­próbálom lefordítani, akkor körülbelül annyit jelent, hogy: nem mondom, csiná­lunk valamit, szépen, nyugodtan, komóto­san. s a világért sem szakítjuk magunkat. Azt a világot pedig, amikor látástól va- kulásig dolgozott a paraszt, hál’ isten­nek régen megette a fene. Üggyel-bajjal összekaparjuk, amit kell, a munkaegysé­get, de azon túl egy cseppet sem ... Pista bátyám vi­Jani bácsi és Pista bátyám szont a termelőszö­vetkezet elnöke volt. Ismerős, rendes, szó­kimondó ember. Ötő- le is csiklandósat kérdeztem: — Aztán mondja meg, Pista bátyám, mennyit fizetnek a termelőszövetkezet­ben? Homloka kissé fel­hős volt, szívesen ki­tért volna a válasz elől, de hát nem szokása ez a magyar embernek. A nyíltan feltett kérdésre illik az egyenes felelet. — Hát csak fizet- getünk, fizetgetünk. Ezt a szót is érde­mes egy kicsit felhí­gítani. Vagyis ma­gyarul: hát nem sza­kítjuk meg magun­kat sem az előlegben, sem a végelszámo­lásnál. Valamennyit fizetgetünk, de hát a háztáji se kiskutya, meg az állattartás is számít. Szóval fizet­getünk, de csak any- nyit amennyit megér­demel ki-ki. Mert a közös munkában ugyan nem esnek túlzásba a tagok. Ettől a két beszél­getéstől régen elha­ladtunk. Sok víz le­folyt a Dunán, meg a Tiszán. Sok terme­lőszövetkezetben hajtanak ma már és úton-útfélen látni ta­karos házakat, ame­lyeket tsz-tagok épí­tenek, nem a semmi­ből. Mostanában mind többet beszélgetünk arról, hogy január elsejével pedig bein­dul az új mechaniz­mus. Sok a találga­tás, mit hoz a jövő. Jani bácsi is hallott valamit harangozni. Nem is csudálkozik, amikor kereken megállítom a kérdés­sel. — No, mi lesz az új esztendőben a ter­melőszövetkezet­ben, Jani bácsi? A felelet kész. Ha­tározott és öntudatos. — Majd dolgo­zunk! Tetszik érteni a minőségi különbsé­get? Nem dolgozga­tunk, hanem dolgo­zunk. És néhány perc múlva az elnököt ál­lítom meg: — Az új esztendő­ben milyen lesz a kereset, Pista bá­tyám, a tsz-ben? — Majd fizetünk! Micsoda különb­ség. Nem fizetge­tünk, hanem fize­tünk. Ezek a szavak ösz- szecsendülnek, s ha úgy tetszik — ünne­pien kondulnak. A jövő harangszava ez... (rossi) 1 A kicsiny irodába behallat­szik az étteremből az evőesz­közök csörgése. — Most már ráérek — nyug­tat meg Rákosi Adorjánná. — Tessék, nyugodtan kérdezhet. — Hány kosztosuk van? — Csúcsidőben kétezerötszáz. — Milyen képesítés kell az étterem vezetéséhez? — Tizenkét éve vagyok itt. Ügy kezdtem, mint adminiszt­rátor, majd voltam ebédjegy- pénztárnok, aztán vezetőhe­lyettes és 1962 óta én vagyok a konyha vezetője. Persze elő­zőleg szakvizsgát tettem, mint szakács, és elvégeztem a ven­déglátóipari boltvezetői tanfo­lyamot. — Milyen a konyhájuk? — Kilenc kétszáz-ötszáz lite­res gőzüst dolgozik. Van egy hatalmas elektromos tűzhely, s két akkora főzőlapzsámoly, amelyen vígan Totyoghatnak a százliteres fazekak is. A süte­ményeket négy elekromos ke­mencében sütjük. — Munkaidő? — Reggel fél héttől délután háromig. — A gépesítés? — A burgonyát és a zöldsé­get gépek készítik elő. Nem is lehetne másképp. Hiszen, amikor burgonya van az étla­pon, akkor tizenkét mázsát használunk fel. Ennek a tisz­títása mintegy három órán át tart. — Éléskamra? — Van. Száraz árut általá­ban tíz napra tárolunk, zöld­ségfélét, burgonyát pedig csalt két napra. A mai étlap homlokán azt olvasom: ünnepi ebéd. S alat­ta: húsleves, hurka, kolbász, csemege uborka és sör. Ez utóbbiból háromezerhatszáz üveg. — Kétezerötszáz ebédhez há­romezerhatszáz üveg sör? — Igen. Mert hétköznap a kétezerötszázas létszámban nincs benne mindenki. Az ün­nepi ebédre azonban minden­kit meghívtunk...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents