Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-06 / 263. szám
» HEcrei '^Mfrlap 1967., NOVEMBER 6., HÉTFŐ Tamási Áron: SZIKRA FIA Gazda? melegség lebegett egész nap, pedig érkezőben volt már a három „ember” közül az első, vagyis szeptember. Reggeltől kezdve semmi felhő nem mutatta magát A szelek is aludtak valahol: még r fiaikat, a szellőket sem küldték el, hogy őszi sápadás előtt itt-ott meglebbentsék a leveleket Csak napnyugta előtt komo- rodott el furcsán a nyugati ég pereme, szelíd és kék nappali színe lassan az acél színére komolyéit de még az is szín- borulat volt inkább, mint távoli felhő. Moha, a vén pásztor, mégis hazaengedte idő előtt a lovakat Nem bíztatta őket, hogy sietnének; maga is szelíden és puhán bandukolt velük, inkább közöttük, mint hátuk Úgy ereszkedett a nagy és okos lófejek között, mintha nem is pásztor lett volna, hanem csakugyan egy nagy darab puha és békessége® moha. Lassan szállásokra szakadoztak a lovak. Hazatért a Magos Ambrus két lova is. Mint valami kisasszonyoknak, Moha bácsi még ki is nyitotta nekik a kaput, melyen a piros illegett be először, s utána a fekete. A két ló megállt, az udvaron, és vidáman merítgette meg az otthoni légben a fejét Valósággal, mintha köszönt volna mind a kettő. Ambrus gazda a csűrből lépett elő, s a kalapját, melyre hálót fontak a szé- paszálak, rögtön feljebb mozdította a homlokán, mintha meg lett volna lepődve. — Még nincs este! — mondta. — Még nincs — felelte az öreg pásztor. — Hát akkor miért eresztette haza a lovakat? — Vihar lesz — mondta Moha bácsi. : Ambrus az égre nézett, kereken mindenfelé, s közben olyan kedves-csintalan volt az arca, mintha nem is felhőt keresne az égen, hanem menyasszonyt az öreg Mohának. — Felhőnek magja sincs! — mondta. Moha bácsi nem szólott erre semmit, hanem mosolygósán úgy ereszkedett a többi lovakkal tova, akár egy mezei pápa, ki a vihar dolgában nem tanakodik, hanem csak kinyilatkoztat — De hát jól van — mondta magában Ambrus —, mert pkár lesz vihar, akár nem: jól fette, hogy korábban eresztette haza a két lovat; jön az úti munka, s legalább patkót veret a lábukra. El is viszi mindjárt a kovácshoz őket El bizony, hadd kezdje el, s hordja meg azt a prizmakövet az országutakra. ötven rakást vállalt — í gesen. kába fogta Ambrus, de meg sem kellett huzintani, mert a két ló megindult utána. A fiú is ott ment az apja mellett, a piros ló előtt, amelyik nem volt még háromesztendős, ámbár a fekete sem. K ulonos, meieg mozdult, ahogy kimentek a kapun. Vagy nem is szél volt, ami mozdult, hanem a levegő kezdett mélyen és furcsán hullámzani. Az acélszín is megemésztette már a napot, sőt gomolygó réteges felhőket kezdett magából gyúrni, amelyek nyugatról úgy görgették magukat előre, mintha valami égi tenger hullámzott volna. Este előtt már félig sötét volt — Igaza lesz Moháinak — mondta Ambrus. — Mit mondott? — kérdezte a fiú. — Vihart A diáik is megnézte az eget és a mozduló fák tetejét mintha az ő tudománya nélkül nem tudna vihar lenni, s engedelme nélkül nem is lehetne semmiképpen. Nagy megfontolás után megadta mégis magát, sőt a jóslatot messze hagyva, így szólt: — Biztos. Olyan pontot tett a szó végére, hogy ebben a dologban többet még sóhajtani sem lehetett. Hallgatva mentek hát a lovak előtt, csak később és nagy elgondolkozás után szólalt meg Ambrus: — Gondolkoztál-e a dolgon? — kérdezte. — Milyen dolgon? — Azon, hogy mi leszel A fiú ismét a fák teteje félé nézett, de most nem olyan kétkedés nélkül, mint az előbb; s éppen akkor port is csapott a szemébe a morduló szél. — Gondolkoztam — mondta. — S mi leszel? — Nem tudom. Az apja elnevette magát, hogy milyen biztos eredménye lett a nagy gondolkozásnak, de éppen megérkeztek a kovács kapuja elé, nyugton hagyta ezt a kérdést. Inkább kérdőleg nézett körül, amikor bévezette a két lovat a patkó- verő udvarra. Csend volt mindenütt, de az első pillantás nagyon biztatta, mivel a .műhely nyitva volt egészen. Igaz, hogy nem is lehetett volna másképpen, mert a műhelynek ajtaja nem volt. A tűzhelyen azonban még pislogott a szén. — János mester a szomszédban van! — kiáltott oda valaki. Az útról szólott rá egy ember, aki látta, hogy az udvaron tévelyegnek a szemükkel. Mondott egy köszönő got Ambrus, majd rögtön lasztotta a fiát, hogy za János mestert a szomszédból. De már akkor erősen méregbe jött a szél is, hogy a fiú markába kapta a kalapját, s iebbenő ruháiban úgy futott a szomszéd felé. Ahogy ott benyitott az ajtón, nagy társasáig közepi ben találta János kovácsot, aki rögtön a fiúnak szegezte a szót: — Ennek tudnia kell! Annyi ideje sem volt a fiúnak, hogy bár köszönjön; de az eszét nem tudták a támadó szóval félreütni, mert rögtön megkérdezte: — Mit? — Ki találta fel a villámhárítót? — folytatta a kovács. — Franklin Benjámin — mondta a diák. A kovács ^gy diadallal felemelte azt a komlos, nagy kezét, s miközben az öt ujja elágazott a levegőben, csak ennyit mondott: — No, ugye! De ott ült, szelíden és mosolygósán, egy ókulárés öregember, aki csendesen így golt, majd az arcán enyhe öröm kezdett nevetni. Azután nyugalom szállotta meg. Mire a patkók elkészültek, nagyjából a vihar is elvonult; s amikor pedig már ott feküdtek a két ló négy lábán, akkor üdén és derűbe vonva a világot, kinevetett az idő is. — Minden megtörtént — mondta a fiú. Már olyan j5 kedvük volt, műit magának az időnek. Úgy lendült fel Ambrus atya a feketére, mintha egy hét múlva akart volna házasodni; s utána a fiú is pattant egyet, s már ott feszített a piros hátán. Künn a köves úton megugrottá magát Ambrus alatt a fekete ló, s ahogy a négy patkós Iába csattogni kezdett a köveken, szikrák ugrándoztak a föld fölött. — Tudom, mi leszek, édesapám! — kiáltotta előre a fiú. — No, mi? — Szikra fia! — Micsoda szikra fia?! — Hát tudós, aki a tüzeken uralkodik. Úgy érezte Ambrus, hogy a füle boldog, és a szíve örvend; a fiú pedig a csillaggal nevetett össze, mely a házak feje fölött éppen kiragyogott. •rjmMrMrmimiwrssssTrssssssssssssfsssssssssssssssssssssssssssM'ssssssM GARAI GÁBOR: Asztronauta Miért főt vette szárnyára a hír, miért nem a tervezőt, az építőket? — kérdeném, hisz ő a képletben az esetleges x, az eredmény úgy is kijön, ha más van a helyén! Es miért van, hogy mégis, magam is, ösztöneimmel érzem: ő a nagy, a többi mind — tisztes vagy lángeszű — de érte felgyűlt élő s holt adat?! A többi szinte megszámlálhatatlan, oly számos, hogy már-már személytelen; a szerkezet testéből nem hiányzik Kepler, s Laplace, de a neander-völgyi sem, ki-ki a maga művével; s ezernyi munkás-szülötte test az, s tudósé, mérnöké —, de az a test, mit ő küldött a légen túlra, az sorsa szerint az övé volt, csak az övé, mígnem a birtoklás e végső vonzáskörétől is elrúgta magát, s meglátták mindenek, hogy benne lett emberszabásúvá a tenger tapasztalás s a milliónyi tett; mert ö a hős — s ekként, egy lendülettel, ő alkot úgy, mint hosszasan és összesen a nép: övéinek s művének felajánlva egyetlen és értelmes életét szólt: — Akárki mond ia, úgysem 1; "yyyyyyyyyyyyyyy~'yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy'yyyy'yyyyyyyyyyyyyyyy'yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy* igaz. Mert ugyanis tudni keil, § hogy már a Salamon-temp- § tornán is volt villámhárító! Mindenki nevetett, az öreget már régien ^ ....... - ^ ják vala mozdítani a Salamon s mivel jí el akarEsküvők — történelemmel — Mentünk a bolsevizmus király temploma mellől, de í ellen — mondja az alacsony őkelme annyira gyökeret $ párttitkár. — Apáink nyomdodül élt a városban. Családja az Urálba evakuált, a gyárral, amelyben dolgoztak, ő lemaradt a vonatról; ez volt az utolsó vonat. Egyedül kellett megélnie, abbahagyta az isko- ménytelenségbe esett az igye- § tek, mi meg távolodtunk, egy- lát; retusőr lett egy fényké- kezet, a fiú bátorsággal szól-íré távolodtunk a Kárpátoktól. p>észnél, távoli rokonánál, hatott a kovácsnak, s a ko- J1941 októbere volt. A szegedi Kenyeres szegény fiú volt. vács is jöhetett mindjárt, hogy $ V/2-es tábori kórház novem- rja(. testvérével együtt nehe- Gitáron. Kiss Laci patkót verjen a lovakra. ^ bér 12-én érkezett meg Kijev- "”1A De sohasem hitték volna, ^ be. A felszerelés szekereken, hogy a közel is olyan messze ^ a személyzet gyalogmenetben, legyen, mert ahogy kiléptek a ^Lassan berendezkedtünk a házból, a vihar rögtön megra- ^ tartós megszállásra, gadta őket. A fiú mondott isii „ ,. . „ valami affélét, hogy ne húzód- LKe?yerest Janol ™S\, ■ianot a ■.ho-.Ö A „ «törzsőrmester, a Budai Járási nalc felét oivitt» anSJa" í Rendőrkapitányságon teljesít ?ak felét elvitte a zivatar sze- | szolgáiatot. A *a™ zen nevelte korán özvegy anyja. Jancsi fiát — megkop- ialta — mégis kitaníttatta. Elvégezte a négy polgárit, aztán béreskedett, végre felvette egy orvosi műszerész; 39-ben segéd lett. Egy év múlva behívták. Isa Kenyeres jó katona volt. Ha-s zajött, kérvényezett. Még Hor- thynénak is irt. Hónapok múltán válaszolt az V. hadtest parancsnoksága: kérése nem tek jesíthető. 1944 húsvétján levelet kar pott Nyilától, Sátoraljaújhely-: ről írt — mégis átszökött a a visszavonuló kórházzal csak a határig hozhatta; Nyila mégis átsző- kött, elfogták, internálták. Otj volt a kisfiú is: 1943. novenv bér 1-én született. Kenyerest — mint hazaárur lót — egy csendőrőrnagy majdnem lecsukatta. Végül volt orvosparancsnoka rántofcr le, s a másik felére- DediK a,t 5 s^'1Salalul- " központi őrs kólája és szakmája révén a ta ki a. bajból. Később behívót ordította á kovába hogy men-§ part"alapsze™ezetenek titká’ tóbori kórházba került. Jó ka- kapott. Megszökött és család, jenek csak, mert fent az égben I [a; * ,haronl O'*"“«- tona volt, pöntos, parancsno- jával együtt Szeged határában is most edzik a patkót Ske KlJevben laklk- kait tisztelte; csak akkor mo- bujkált. Októberben előjöttele: ... C • V. mnrtnknn V-l A O JJ • • 1 1. . J..1 i _ í Amikor tépetten megérkez-^ tek, Ambrus a nagy műhely^ mélyéről lesett kifelé; a két| ló pedig, odakötve az udvari ^ fához, röpdöső ------’ *■ N em mindennapi történet. solygott magában, ha azok a bolsevistákról beszéltek. Nyilával jól kijöttek. Tanulták egymás nyelvét, később sörénnyel e Megtenné regénynek is, vagy szomorkodtak, hogy pont most ____ 1 e 1 ^ „ál á r.1- Arfn 1- 1 TVt A rfí OWWM»!? ti í í Vir ÖThí. n yújtotta a nyakát, harapdálva ^ példának egy tanulmányhoz: a hidegen lobogó levegőt. §az egyének életében milyen A kovács szenet öntött a ^ különös módon jelentkezik a tűzhely bölcsőjébe, amely ha- $ történelem. Meseként is meg- marosan izzásba merült, és ^írható: hol volt, hol nem volt, pirosra hevítette a hosszú ^ egyszer a háború közepén két vasat. S miközben tűz lett a ^ ellenség, egy magyar királyi vasból és az üllő tetejéről^ tizedes és egy komszomolista jrjázta fényes szik-§ lány különbékét kötött. kellett megismerkedniük, amikor háború van. e telepozdorjázta rákkal a levegőt, az udvari 5 A különbéke tulajdonkép1942 nyarán megérkezett a váltás. Petrovits Pista elment, de Kenyeres és másik pajtása, Kiss László önként maradt. Kenyeres ezután tudta meg, fölött ___ ________ _________ __ ^ é s akkorákat csattant az ég, | szönhető. Petrovits Kenyeres az *" iskolai Komszomolban. itha odafönt is oríás lova— S fölszabadult a város. A szovjet parancsnok egyik tisztje a hazáját elhagyó Nyilát akarta internáltatni, Végül a politikai osztály ve, zetője elrendezte a dolgot, Nyila a tolmácsa lett; Kényé, rés belépett az újjáalakuló magyar hadseregbe. Később megjött Moszkvából az enge, dély: Nyila Magyarországon maradhat. A nemrég még „jó katona* élettársával együtt belépett a kommunista pártba. Es négy nap múlva, 1945. február 12, is szikráztak a felhők, i pen Petrovits Istvánnak kö- hogy Nyila vezetőségi tag volt én összeházasodták. ÍOrákflt CSflttflnt 37. P?. C errÖMVialrt DotfOv,:: te _ •_! 1 — I "XT’ r* -r n.vvi /-mTI-n o yi m intha odafönt is óriás lova- ^ János tizedes katonatársa volt, Beleizzadt, kát patkoltak volna valami J akit — szerb fiú létére — szíve volt. Végre óriások. A fiú káprázva nézte, hogy S zott. ^ az ukránokhoz, oroszokhoz hú i rnH ö mutatta be naitisá pajtását aki Kenyeres egyeNo jó! — mondta végle- -rSSSSSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/fJSSSSSSfSrfSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSS/SSS/,S/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSS//SSSSS*'SrrSSSfSSSSSSfSSSSSSSSSSS'< nem ti sen, § ^ lányhoi Egy darab posztóval meg_ | ------ülj------------ItStotT ■ rüigette a lovakat, a só- ^ K" _ — ----~~ ' -- ^ szer, é m yhajukat elrendezte, s kö- ^ S seeítséf tótokét húzott a fejükre. Az- ^ tán bémant a házba, hogy egy 4 mellénvt leaalábh m s o ó s magara s lebben tette 5 mellényt legalább kapjon. Ahogy volna a mellényt, a szeme raj - 5 ta maradt a fián, áld asztal ^ mellett kuporgott, valami áb- ^ rás könyv fölött. Kamaszkodó, ^ barna fiú volt, negyedikes ^ diák, ifjú, akit szintén Amb- ^ rusnak hívtak. — Mit tanulsz olyan erő- í •zakkal? — kérdezte az apja. ^ — A növényeket — mond- $ ta a fiú. ^ Az apja gondolkozott egy ^ percig, aztán mégis úgy dön- ^ lőtt, hogy a könyvet leborítja ^ a szavaival. — Hagyd ott a beléndeket, s i gyere inkább velem! — Hová? § — Patkót veretünk vakra. A könyv rögtön árván ma- § radt, mert a kicsi Ambrus ^ nagy lovas fiú volt; s szerette^ látni azt is, amikor vasal a ^ kovács. Mert füstöl a lónak a ^ körme, ahogy rápróbálja a pa- ^ tára a tüzes patkót. — Felülhetek-e az egyikre? $ kérdezte. — Jövet — mondta az apja. ^ A két kötőfók szárát a mar- & lo-5 napokig szótlan újra felkereste Nyilát. A kórházban igyekezett még jobb katona lenni — meg is kapta a harmadik csillagot, szakaszvezető lett. Lassan megoldást talált. Ö :. nem tud semmiről, ő csak lányhoz jár, hiszen még legényember. Később arról sem hogy a gyógyszer, kötélelem, amit Kiss Laci * segítségével elvitt a kórházEsküvö — történelemmel, De a történet nem zárult le. Kenyeres János a rendőrség, hez került. Két kislányuk szü, letett. Nyila a Magyar—Szov- jet Társaságnál, a szovjet nagykövetségen, majd a Gór, kij Könyvtárban dolgozott, 1953-ban eljött hozzá az édes- anyja. Amikor elment, Nyilát kicserélték, a helyét sehol sem ^ bői, Zsóra bácsi révén a par- találta. ^ tizánokhoz került Zsóra bácsi 1956-ban — férje már a Pest § néha a szovjet győzelemről megyei Rendőr-főkapitánysa, § beszélt — magában ezen is gon teljesített szolgálatot — ^ mosolygott, és továbbra is jó mint orosz asszonyt listára vet» ^ katona volt Csak akkor kéz- ték az ellenforradalmárok. A *. . .. a, í ü —gyerekek kiszökdöstek otthonról és este elmesélték: a sarkon ott fekszenek a halott orosz katonabácsik. Nyila nagyon félt. Novem* berben hazament Kijevbe. A gyerekeket is vitte. Sűrű leve* lezés —i és Kenyeres János leszerelt, utánament Három évig, 1963-ig bírta, aztán a honvágy hazahozta. Azóta mindig utazgatnak. Az asszony (idegenvezető az Inturisztnál) szabadságra mindig Budapestre jön, a férfi pedig Kijevbe. Fiúk, a háborúban született Mihály, negyedéves mérnökhallgató a kijevi műegyetemen. Jó barátja egy pesti fiú, aki ott ösztöndíjas. A pesti fiú gyakran járt Mihályék kijevi lakásán — és most nyáron feleségül vette a kisebbik lányt, Editet. Budapesten tartották az esküvőt. Ha a fiú végez, felesékdett töprengeni, amikor mind S több és több sebesültet hoz- | tak a kórházukba ^ Nyila közben terhes lett. Ke- ^ nyeres — Kiss Lacival — pa- § pírokat szerkesztett. Nyila és ^ néhány ismerőse megkapta a ^ papírokat: ók a kórházban ^ dolgoznak — nem is vitték el S őket Németországba, munkára. O 1 ^ 1943 augusztusában Kenye* rés szakaszvezetőt tartalékállo- ^ mányba helyezték. $ — Nagy marha vagy, fiam ^ — mondta neki a parancsno- ^ ka, amikor kérését előadta. — ^ Elvernéd azt a lányt? Nagy \ marha vagy, fiam. Nézd, haza- ' mész, kérvényezel. Ezt a csomagot meg vidd el a felesé- , gemnek. Lelépni. AZON A NAPON (László Lilla rajza) , Zsóra bácsi azt mondta: át- ______________ | csempészi a partizánokhoz. Ki- gével együtt jön vissza Mail jev nemsokára felszabadul, gyarországra. utána összeházasodhatnak. Murányi József
