Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-04 / 261. szám

ra.91 MS€Y*t Kírlm> 1967. NOVEMBER 4., SZOMBAT (Folytatás az 1, oldalról) | csapásokra. A leninista bolse- j tak ki, hogy a forradalom nem ] h0oy a dolgozó tömegeket' vlkok me°v®dték o tanítás tisz- hősök csoportjának az össze­asiÄJsi H*'"5 * ««•*­megszervezzék az osztályéi- ! lően továbbfejlesztették azt. A : n^P legszélesebb tömegeinek lensétgel vívandó döntő össze- , bolsevikolt mindig abból indul- i a mozgalma. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a marxizmus™ieninizmus diadala Az októberi forradalom ta­pasztalatai megmutatták, hogy a munkásosztály még a kedve­ző feltételek esetén is csak a tömegekkel szoros kapcsolat­ban álló és a forradalmi harc ■valamennyi formáját alkal­mazni tudó élcsapatának, a marxista pártnak a vezetésé­vel tudja végrehajtani a szo­cialista forradalmat. Ez is a forradalom egyik megcáfolha­tatlan törvénye. .Az októberi forradalom meg­mutatta, hogy a munkásosz­tály csak forradalom útján — bármilyen formában történjék is az — vívhatja ki a győzel­met. Az októberi forradalom nem egyszerűen a politikai hata­lomban történt változás volt. A marxista—leninisták mindig abból indultak ki, hogy a hatalom kérdése az egész forradalom kulcs­kérdése. Ámde a hatalom megszerzése sohasem volt öncél a kommu­nisták számára. A proletariá­tus diktatúrájában a kommu­nisták az új, szocialista tárna- dalom felépítéséért, a dolgozó nép javáért és boldogságáért vívott harc alapvető eszközét látták és látják ma is. Az o&ztályharc tapasztalatai arra tanítanak, hogy a forra­dalom csak akkor ér valamit, ha meg tudja magát védeni. Azokban a vészterhes napok- -ban, amikor a fiatal szovjet (köztársaságra rátörtek az el­lenforradalom és az interven­ció hordái, a blokád, a szabo- ■tázs. a kuláklázadások köze­pette a forradalmi Oroszország ■‘kiállta a iegfeleiussogteljesőbb vizsgát. Ügy állta ki, hogy megvédte a jogát az élethez. Az októberi forradalom j egyik nagyszerű vonása volt j a proletár nemzetköziség, j amely erős szálakkal fűzte asz- i sze Oroszország munkásait a világ minden részében élő osztálytestvéreikkel. A Vörös Hadisereg soraiban országunk népeinek , fiaival vállvetve harcoltak magyarok és lengyelek, szerbek és horválok, cse­hek és szlovákok, bolgárok és osztrákok, németek és finnek, románok és mon­golok. koreaiak és kínaiak és sok más nemzet fiai. A forradalmárok harcos inter - nacionáléja volt ez. Engedjék meg, hogy a szov­jet kommunisták és minden szovjet ember nevében mély tiszteletemet és forró köszöne- temet fejezzem ki mindazok­nak, akik azokban a dicsősé­ges években segítettek né­pünknek forradalmi vívmá­nyai megvédésében. Októbar győzelme: a leniniz- mus győzelme. Győzelmeink elválaszthatatlanul össze­függnek a halhatatlan Lenin nevével és tevékenységével. Vlagyimir Iljics Lenin, mint a bolsevik párt megalapítója, a dolgozó tömegek kiemelke­dő vezére és szervezője, és ugyanakkor mint Lángeszű tu­dós került be a történelembe. A szó legnemesebb értelmé­ben forradalmár volt, egész életét a dolgozó nép érdekeiért vívott harcnak szentelte. Lenin felülmúlhatatlan volt mint a forradalom stratégája és mint a politikai taktika mestere. Kérlelhetetlen volt az ideoló­gia és a politika elvi kérdései­ben. Ez azonban nem gátol­ta, hogy a konkrét problémák kezelésében a legnagyobb ru­galmasságot tanúsítsa. Lenin, a szenvedélyes for­radalmár, könyörtelenül ki­pellengérezte az álforradaimi frázisokat. Idegen, volt szá­mára minden megesem toso- dottság és dogmatizmus. Az elmélet és a politika alkotó szellemű kezelése alapján sokoldalúan továbbfejlesztette ói gazdagította a forradalom­ról szóló marxista tanítást. Kidolgozta a szocializmus oroszországi építésének fő irányvonalát. lefektette a szovjet bel- és külpolitika elvi alapjait. Mint politikus és mint em­ber, rendkívüli szerénységévsl tűnt ki. Negyvenhét éves volt, amikor a szovjetek második országos kongresszusának szó­noki emelvényéről bejelentet­te a szocialista forradalom győzelmét. ötvennégy éves volt, amikor a szíve meg­szűnt dobogni. A halál azonban erőtlen volt a lenini géniusz nagy­ságával szemben. Lenin velünk volt az első ötéves tervek forgatagában, ve­lünk volt a Nagy Honvédő Háború csatáiban és ve­lünk van most is. Lenin ügyét folytatta az ál­tala megteremtett párt E pártnak jutott osztályrészül az a nem könnyű, de megtisz­telő feladat, hogy megvalósít­sa Lenin élé örökségét. Pár­tunk, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, becsülettel meg is birkózik e feladattal. Az Októberi Forradalom 50. évfordulója: a leninizmus diadala, a lenini párt eszméi­nek és ügyének a diadala. ban elért sikerei. A világot épp a közelmúltban ámulatba ejtette a szovjet automata űr­állomás leszállása a Venusra. Elsőként oldották meg — és ragyogóan megoldották! — Ár­szerkezetek automatikus ösz- szekapcsolásának bonyolult tudományos-műszaki problé­máját. Ezzel megnyílt az út a nagy bolygóközi állomások megteremtéséhez. Ezek az újabb űrsikerek — nagyszerű ajándékok a Nagy Október 50. évfordulójára. A szocialista társadalomban a munkásosztályé a vezető szerep. A szovjet munkás a forradalmi proletariates leg­jobb tulajdonságait örökölte. A szocializmus, a termelési eszközök közös tulajdona, a közös munka, új embereket teremtett meg a szovjet fal­vakban: a kolhozparasztsá­got. Nagy alkotó feladatokat old meg a népi értelmiség, ame­lyet szoros szálak fűznek a munkásosztályhoz és paraszt­sághoz. És minél magasabbra emelkedik társadalmunk kul­túrája, annál láthatóbban fog megnőni az értelmiség szere­pe a szovjet nép előtt álló grandiózus feladatok megoldá­sában. Ma, amikor már rég nincse­nek nálunk kizsákmányoló ! osztályok, amikor a szocializ­mus győzelme elvezetett társa­dalmunk megbonthatatlan | eszmei-politikai egységéhez, a proletariátus diktatúrájának j államaként létrejött szovjet | állam már össznépi állammá, i az egész nép politikai szerve­zetévé vált, amelyben a mun­kásosztályé a vezető szerep. A párt igen nagy munkát végzett a szocialista de­mokrácia fejlesztése, a szocialista törvényesség szilárd biztosítékai megte­remtésének az érdekében. Jelentős szerepet játszott eb- ! ben az SZKP XX. kongresz- ! szusa, amely fontos határ óra - ■ tokát fogadott el a lenini nor- ; mák és elvek tántoríthatatlan és következetes érvényesítésé- i re életünk minden területén. A szócializinus megadta né- I pünknek azt, amivel a leggaz- I dagabb kapitalista országok j dolgozói sem rendelkeznek: a j töltés elnyomás alól való fel- szabadulást, a biztos holnap | érzését. A szovjet emberek nem tudják, mi a kizsákmá­nyolás, mi a munkanélkü­liség és ezt sohasem fog­ják megismerni. ! A párt és az állam ezürrte- ! lenül gondoskodik a munka- j körülmények javításáról, a i munkanap csökkentéséről. A szovjethataiom évei alatt a munkahét az iparban 18 órá­val csökkent. Az idén megva­lósul az ötnapos munkahét] e való átállás, heti két szabad­nappal. A szovjethatalom évéi alatt hat és félszeresére nőtt a mun­kások reáljövedelme, nyolc ts félszeresére emelkedett a pa­rasztság jövedelme. A Szovjetunió az első olyan ország ahol az állam válla'- ta a nép egészségéről való gondoskodást, azzal, hogy minden állampolgárnak ingye­nes orvosi segítséget biztosít. A Szovjetunióban dolgozik a világ orvosainak egynegyede. A nép életkörülményeinek javulását legjobban mutatja az emberek átlagéletkora. A régi Oroszországban mindösz- í sze 32 év volt az emberek át- j tagéi etkora, ma viszont elérte ! a 70 évet. Most, amikor a Nagy Októ­ber 50 éves jubileumát ünne- | peljiik. nagy meghatottsággsl | gondolunk azokra is, akik ' nem lehetne!; köztünk, azok­ra. akik az osztályiellenség ke­zétől vesztették életüket a for­radalmat védelmezve. Felidéz­zük azok emlékét is, akik úgy távoztak körünkből, hogy va­lósággal elégtek a munkában, minden erejüket a nép szolgá­latába állítva. A kommunizmusért folyó harc új sikerei felé Á szocializmus felépítése a Szovjetunióban a szovjet nép nagy győzelme Szovjetoroszorszég dolgozói fegyverrel a kézben megvédel­mezve a forradalmat, a lenini párt vezetése alatt elindultak a szocializmus magaslatai felé. Nagy és nehéz út, a szovjet nép felejthetetlen nagy hőstet­te volt ez. A szovjethatalom olyan or­szágot örökölt a cári rendszer­től, ahol alacsony színvonalú volt a gazdasági és kulturális fejlettség, a hétéves háború pedig — először az imperialis­ta, később pedig a polgárhá­ború — a népgazdaságot még a háború előtti eredmények­hez viszonyítva is messzire visszavetette. A szocializmus építése azért is bonyolult vállal­kozás vol^ számunkra, mert elsőként fogtunk hozzá Nem volt kitől ta­nulnunk. Azokról a magaslatokról, ahova most eljutottunk, nem is olyan nehéz észrevennünk e múltbeli melléfogásokat és hibákat. Nem vitatjuk, hogy egyet s mást gyorsabban, job­ban, kisebb erőfeszítésekkel is megtehettünk volna. Ahhoz azonban, hogy objektiven ér­tékelhessük a megtett utat, mindenkor szem előtt kell tar­tanunk: minden egyes lépés útkeresés volt számunkra. A párt, amikor hozzálátott az ország szocialista átszervezésé­hez, tudatában volt annak, hogy a szocializmus felépítésé­hez létre kell hozni a modern nagyipart. Történelmileg a legrövidebb idő alatt. Más vá­lasztásunk nem volt. A párt a szocialista rend­szer hatalmas előnyeire tá­maszkodva, alig három évti­zed alatt meg tudta oldani az ország iparosításának alapvető p - - Imáit. Még 1920-ban, a polgárháború kellős kö­zepén Lenin kezdeménye­zésére jóváhagyták orszá­gunk és az egész világ gya­korlatának első egységes, állami gazdaságfejlesztési tervét. Oroszország villa­mosításának állami tervet. Ezzel a tervvel vette kezdetét a gazdaság tudománvos-m megalapozott, tervszerű és komplex fejlesztésének a törté­nete. Lenin kidolgozta a szocia­lista gazdálkodás elveit, ame­lyek mind a mai napig meg­őrizték jelentőségüket. A szocializmus felépítésében nemcsak hatalmas ipart kellett teremteni, hanem a faiu szo­cialista átszervezését is végre kellett hajtani. E hatalmas tár­sadalmi probléma megoldását Lenin találta meg, aki kidol­gozta híres szövetkezeti tervét, amit a párt falun kifejtett te­vékenységének az alapjává tett. A kollektivizálás a szo­cialista forradalom egyik leg­fontosabb alkotórésze volt. Az iparosítás és a kol­lektivizálás lenini vonala győzelmének óriási társadalmi­politikai jelentősége volt. Vá­rosban és falun egyaránt létre­jött a szocializmus gazdasági aiapja. Megváltozott a mun­kásosztály és a parasztság ar­culata, megszilárdult a szövet­ségük. Ezzel sikerült lerakni a szocialista társadalmi viszo­nyok fejlesztésének, az ország v'delmi képessége növelésé­nek, az egész szovjet nép er­kölcsi-politikai egysége erősí­tésének szilárd alapjait. Országunk szocialista átala­kulása elképzelhetetlen lett volna, ha a párt október első napjaitól kezdve nem látott volna hozzá minden energiájá­val és céltudatosságával a kul­turális forradalom megvalósí­tásához. „Tanulni, tanulni és tanul­ni!” — erre hívott fel Lenin. A feszített munkanap után a munkások és parasztok milliói tanultak írni, ol­vasni. A világot ma meglepik a Szovjetunió tudományos és kulturális sikerei. Nos, e sike­rek alapjait még akkor fektet­ték le, amikor a szovjetek or­szágában megkezdődött az is­kolák és könyvtárak, munkás- j fakultások és technikumok. \ 'űsőoktatási intézmények és | tudományos intézetek sűrű há- j ’ iratának létrehozása, j A szocialista forradalom nyi­totta meg az utat a nemzeti ségi kérdés megoldásához. Ok­jtóber teljes felszabadulást ho­zott az országot benépesítő va­lamennyi nemzetiségnek. A párt már az 1939-ben megtartott XVIII. kongresszu­sán megkezdte a következő szakaszhoz, a kommunizmus építéséhez való átmenet első körvonalainak felvázolását. Mielőtt azonban e szakasz fel­adatait megvalósítottuk volna, országunknak és népünknek történelme legnagyobb meg­próbáltatását kellett átélnie. A szovjet kormány min­dent elkövetett, hogy meg­akadályozza a háború ki­törését. Ez azonban nem sikerült. 1911-ben a fa­siszta Németország hitsze­gő támadása megszakította a szovjet nép békés mun­káját. A háború éveiben teljes ere­jével kifejezésre jutott a kom­munista párt irányító szerepe, i A párt vezetésével kovácsoló- : dott ki a győzelem. Négy esz­tendőn át tartott a példátlan népi hőstett. A nép megvédte október vívmányait, szétzúzta az agresszorokat és megtisztí­totta földjét a hódítóktól. Megsemmisítette a fasizmust, í az imperializmusnak e leg- j szörnyűbb szüleményét. A hitlerista Németország és szövetségeseinek szétzúzása Európában és Ázsiában, amely­ben hazánk a döntő szerepet játszotta, világtörténelmi je­lentőségű volt. Sok nép és or­szág előtt megnyitotta a sza­badsághoz, a függetlenséghez és a társadalmi haladáshoz ve­zető utat. Azok a veszteségek és pusz­títások, amiket nekünk a há­ború okozott, semmivel sem hasonlíthatók össze. De semmi nem törhette le a szovjet em­ber akaratát, a szocializmus győzelmes előretörését. Az utóbbi években gyors ütemben fejlődött iparunk. Az idén a népgazdaságnak ez az ága 73-szor annyi terméket ad, mint 1913-ban. Az elmúlt öt­ven év alatt a mezőgazdaság termelése csaknem meghá­romszorozódott Iparunk, technikánk és tu­dományunk fejlettségének ma­gas fokát tanúsítják a Szov­jetuniónak. a világűikutatás­A szovjet emberek számára az elért eredmények nemcsak a végzett munkát mérik. Ugyanakkor olyan határvona­lat is jelentenek, amelynek magaslatáról a jövőbe tekin­tünk, meghatározzuk felada­tainkat és perspektíváinkat. Ma nemcsak méreteik, ha­nem jeLlegük tekintetében is új feladatok állnak előttünk. Arról van szó, hogy a lehető legteljesebb mértékben ki keli használnunk a fejlett szocia­lista társadalom által nyújtott lehetőségeket A szovjet nép részéről a kommunizmus győzelmé­ért vívott küzdelem fő színtere a gazdasági élet, a kommunizmus anyagi és műszaki bázisának a meg­teremtése. A szovjet társadalom előreha­ladásának üteme, a két világ- rendszer versenyének menete és a világ forradalmi folya­matának a fejlődéséhez való hozzájárulásunk egyaránt döntő mértékben attól függ, hogyan fejlesztjük népgazda­ságunkat. Sikeres előrehaladásunk fon­tos feltétele: a társadalmi ter­melés kiegyensúlyozottsága, olyan arányok és ütem beveze­tése, amelyek a leginkább megfelelnek mind a termelés, mind a fogyasztás szükségle­teinek. Mi ezután is a nehézipar fejlesztésére fordítjuk elsősor­ban figyelmünket. Ugyanak­kor gyorsított ütemben fog fejlődni a mezőgazdaság, vala­mint a közszükségleti cikke­ket előállító iparágak, a szol­gáltatások. Az élet fontos feladatokat vetett fel a gazdasági módsze­rek, a gazdasági irányítás tö­kéletesítésének, a termelési rendszer és a gazdasági ösz­tönzés javításának területén. E feladatok megoldása céljá­ból a párt és a kormány meg­kezdte egy széles körű gazda­sági reform megvalósítását. Ennek fő célja az, hogy fokoz­zuk a társadalmi termelés eredményességét, biztosítsuk a munka termelékenységének további növekedését. Megvan mindenünk, ami szükséges ahhoz, hogy világvi­szonylatban a leghatalmasabb iparunk legyen. Társadalmi rendszerünk lehetővé teszi a tervgazdálkodás minden elő­nyének kihasználását. A szovjet nép érdekei, a kommunizmus építésének ér- i dekei megkövetelik, hogy ne i csak hatalmas iparunk, ha- j nem magasan fejlett mezőgaz- j dasági termelésünk is legyen, i amely teljes mértékben fe- i dezni tudja a lakosság szük- j ségletét. i Az emberiség a tudományos : és műszaki forradalom korába j lépett. A szovjet haza büszke ■ tudósainak nagyszerű vívmá- | nyaira. A fizika és a kémia nagy sikerei újabb energiafor­rásokat tárnak fel, új anya­gok létrehozását teszik lehe­tővé. A tudomány a szó va­lódi értelmében közvetlen ter­melőerővé válik. Ez a szerepe a jövőben még tovább növek­szik. A szocializmus az emberi lángelme legclen.járóbb, leghaladóbb vívmányaira támaszkodva fejlődik. Jö­vőnket a tudománnyal kötjük össze. Joggal beszélünk sikereink­ről, de látjuk, hogy vannak megoldatlan kérdéseink is. Tudjuk, hogy nem minden szovjet ember, nem minden család él úgy, ahogyan szeret­nénk. Ezért a párt egész te­vékenységében, minden tervé­ben különös figyelmet fordít a nép jólétének emelésére. A jelenlegi szakaszban fo­lyamatban van a munkásosz­tály, a kolhozparasztság és az értelmiség közötti lényeges kü­lönbségek megszüntetése. (Ma világosabban és határozottab­ban látjuk, milyen úton old­hatók meg ezek a problémák, jobban tudjuk, mit kell ten­nünk ennek érdekében. Mindjobban megváltozik a mezőgazdasági munka jellege. A parasztok ma kapcsolatba kerülnek bonyolult gépekkel, az elektromossággal, kémiával. Ez az a folyamat, amelynek során a mezőgazdasági munka gyakorlatilag az ipari munka válfajává válik. A párt arra törekszik, hogy minden munkás, minden paraszt intelligenssé vál­jék. a szó legátfogóbb ér­telmében, teljes mértékben használja fel alkotóképes­ségét, tevékenyen vegyen részt a társadalom szelle­mi életében. A párt nagy jelentőséget tu­lajdonít az egyéniség sokolda­lú fejlődését leginkább bizto-- sító feltételek kialakításának. E területen nagy jelentőségű­nek mutatkozik a dolgozók szabad idejének a növelése. A szabad idő nemcsak pihenést jelent, hanem — mint Marx hangsúlyozza — afféle teret is biztosít az egyéniség fejlődése számára. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy e „tér” növekedésével fokozódjanak annak lehetősé­gei is, hogy a társadalom min­den új tagja igénybe veheti a kultúra áldásait, tanulhat, kedvenc foglalkozását űzheti. Minél tovább haladunk elő­re, annál tovább növekszik az irodalom és a művészetek sze­repe. Ma már a dolgozók leg­szélesebb tömegei járulhatnák a világkultúra kincsestárá­hoz. A szovjet nép nagy tette­ket és hősi cselekedeteket vitt véghez ötven év alatt. A fél évszázad határán még na­gyobb távlatok nyílnak meg előttünk. Meggyőződésünk, hogy országunk nak következő második ötvenéves időszakát is világtörténelmi jelentőségű új vívmányok teszik emléke­zetessé. Az a forradalmi láng, amelyet október gyújtott az emberi szívekben, bevilágítja a jövőbe, a kommunizmus fe­lé vezető utunkat! Ä nagy október és a világforradalmi mozgalom Október vihara hatalmas lánggá változtatta a forrada­lom szikráját. Az októberi forradalom óta eltelt félév­század meggyőzően szemlél­tette e forradalom óriási nem­zetközi jelentőségét. Az el­múlt évek alatt megválto­zott a világ egész arculata, s ez a változás rendkívül nagy mértékben október és eszméi­nek hatására, a szocializmus győzelmének a hatására kö- vetkezett be. A szovjet állam megszüle- | lésével a munkásosztály és az 1 imperialista burzsoázia egy­más. ellen vívott harca új jel­leget öltött, fő területe a két | szembenálló társadalmi-gazda-; ság’ rendszer közötti harc lett. A fél évszázados harc fo­lyamán alapvetően megvál­toztak a világ erőviszonyai. Már az emberiség egyharma- | da a szocializmus útjára lé­pett. Befejezéshez közeledik a gyarmati rabság rendszerének összeomlása: a hajdani gyar­matbirodalmak romjain több mint 70 új állam keletke­zett. A tőke országaiban óriási erővé vált a szervezett mun­kásmozgalom, s befolyása ezeknek az országoknak egész politikai életében fontos té­nyező. A szocializmus sikerei mint háttér, még világo­sabbá teszik, hogy a kapi­talizmus nem tudja meg­oldani az emberiség előtt álló alapvető problémá­kat. A kapitalizmus számtalan bajt és szenvedést okoz a néptöme­geknek. Az imperializmus ag­resszív háborúkat szül. Nap­jainkban belőle ered a világ­méretű termonukleáris kon­fliktus veszélye. Az a fél évszázad, -amely októbertől bennünket elvá­laszt, a kapitalizmus egyre mélyülő általános válságá­nak, a népek szemében az im­perializmus lelepleződésének, befolyása aláaknázásának fél évszílzada. Az imperializmus azonban nem teszi le a fegy­vert, erős és ravasz ellenfél. Az osztályharc nyomására az imperializmus manővere­zik, részleges engedményeket tesz, széles körben alkalmaz­za a szociális demagógiát. Az imperializmus, miután elvesz­tette gyarmatait, ravaszabb és kifinomultabb módszereket kezd alkalmazni más népek kizsákmányolására. Az utóbbi évtizedekben a forradalmi folyamat világ­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents