Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-30 / 283. szám

2 ?íyfiVífflP 1967. NOVEMBER 30., CSÜTÖRTÖK A szovjet pénzügyminiszté­rium meghívására Jakutföld­ről Moszkvába érkezett Mari­ja Konyenkina — a szovjet gyémánt királynő. Szibéria leg­nagyobb gyémántját, a 106 karátos, róla elnevezett „Ma-, riját” a Mirnij városi munkás­nő bányászta ki. A kremlbeli gyémántkiállításon a „Marija” drágakő mellett ott látható Marija fényképe is. NÁPOLY Patkányinvázió Nápoly kikötőjének utcáin kedden este az esők következ­tében vizzel telt csatornákból előözönlő patkányok még a macskákat is megfutamították. Az emberek kávéházakban és a rendőrőrsökön kerestek me­nedéket. Végülis a kihívott tűzoltók tisztították mag a te­repet a kártékony rágcsálók szabályszerű lemészárlásával. „Elrepült“ szőnyegek Ismeretlen egyének körülbe­lül 900 keleti szőnyeget loptak el egymillió márka értékben egy hamburgi szőnyegraktár­ból. A lopás már október vé­gén megtörténhetett, de csak most fedezték fel, mert a cég tulajő.onosnőjének autóbalese­te következtében hosszabb ideig nem tartottak ellenőrzést a raktárban. A biztosító társa­ság 50 000 márka jutalmat tű­zött ki a nyomra vezetőknek. Wilson válasza De Gaulle-nak Harold Wilson brit minisz­terelnök szerdán a parlamenti tudósítók ebédjén hosszú be­szédben válaszolt azokra a ki­jelentésekre, amelyekkel De Gaulle elnök hétfői sajtóérte­kezletén eltorlaszolta Anglia útját a Közös Piacba való be­lépéshez. Mindjárt kezdetben — a tábornok nevének emlí­tése nélkül — azzal vádolta De Gaulle-t, hogy „nem sza­bályosan kezelte a labdát, ha­nem a lelátón szorongó kö­zönség közé rúgta”, ám az an­gol külügyminiszter hétfő esti közleményében „visszadobta a labdát oda, ahová való”. Ez­után kijelentette, hogy Anglia továbbra is ragaszkodik a tel­jesjogú közös piaci tagsághoz, nem fogad el semmiféle tár­sas viszonyt. Ami a belépés esélyeit illeti, az idő Angliá­nak dolgozik, ám tágabb érte­lemben az idő múlása nem kedvez aiz Angliát is magában foglaló Európának (értsd: Nyugat-Európa), mert Amerika és Európa között hónapról hónapra növek­szik a műszaki és ipari szintkülönbség. Ezután kijelentette, hogy a Nemzetközi Pénzalap (IMF) és az OECD segítségével Anglia mérleghiányát a devalváció után egy év alatt helyre lehet hozni. A továbbiakban Wilson a té­nyek elemi ismeretének hiá­nyával vádolta De Gaulle-t, amikor az angol mezőgazda­ság helyzetével foglalkozott, majd áttért az egyik legfőbb francia érvre: — Hétfőn elhangzott, hogy a Közös Piac összeegyeztethe­tetlen a font sterling állapo­tával, amint ezt a leértékelés megmutatta. Válaszom: hát Franciaország talán nem de­valvált? S talán nem igaz az, hogy Couve de Murville óva­tosan megfogalmazott luxem­burgi nyilatkozatát Európa- szerte úgy értékelték, mint felhívást a font leértékelésé­re? Az egyik legsúlyosabb fran­cia ellenvetésre (a font ster­ling világpénz szerepére) Wil­son azzal felelt, hogy megkér­dezte De Gaulle-t, hajlandó-e tárgyalásokat kezdeni a font nemzetközi szerepéről, bele­értve egy európai közös va­luta megteremtését? Wilsonnak ez a kijelenté­se igen nagy feltűnést keltett, ám a miniszterel­nök nem volt hajlandó a részletekbe bocsátkozni. Ezután keserűen szólt arról, hogy Angliának a második világháború előtt nem voltak fizetési mérleghiányai, s azt állította, hogy a deficit leg­főbb oka a háború, amikor De Gaulle az angolokkal együtt küzdött hazája felsza­badításáért. Megfigyelőle úgy értékelik Wilson beszédét, mint utolsó kétségbeesett kísérletet a ha­tok december 18-án Brüsszel­ben összeülő minisztertanácsa előtt az angol felvételi kére­lem alátámasztására. Az első ausztrál mesterséges hold Ausztrália szerdán bocsátot­ta fel első mesterséges hold­ját, amelynek feladata, hogy a szoláris sugárzást mérje a vi­lágűrben. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Francia- ország után Ausztrália a ne­gyedik ország, amely saját mesterséges holdat juttatott az űrbe. CSAK RÖVIDEN... A SZARKA KÁROLY KÜL­ÜGYMINISZTER-HELYET­TES vezetésével Dél-Ameriká- ban tartózkodó magyar jószol­gálati küldöttség Limából Quitóba utazott. AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS megkezdte a vitát „Az ag­resszió fogalma meghatározá­sa meggyorsításának szüksé­gességéről, tekintettel a jelen­legi nemzetközi helyzetre” el­nevezésű témáról. COUVE DE MURVILLE AUSZTRÁLIA felbocsátotta első mesterséges holdját, így a negyedek ország a világon, amely mesterséges holddal rendelkezik. EGY CHILEI HADIHAJÓ megsértette az argentin felség­vizeket, s mivel nem volt haj­landó visszavonulni, argentin repülőgépek tüzet nyitottak rá. DECEMBER 12-ÉN áll hely­re a diplomáciai kapcsolat Nagy-Britannia és az EAK kö­zött. Ciprusi (Folytatás az 1. oldalról) nyomban visszautazott Athén­ba. Az ÄEP és az AP hírügy­nökségek jól értesült athéni diplomáciai köröket idézve egyidejűleg jelentették, hogy Görögország és Törökország egyetértésre jutott a válság békés megoldásának elveiben. Mindazonáltal még korai lenne teljes megállapodásról beszélni. A két országot szem­jelentés be állító problémák többsége főleg Ciprust érinti, s Vance, az amerikai elnök különmeg- bízottja még nem fejezte be nicosiai küldetését. Ha a kö­zeljövőben bejelentik is a megállapodást, ez csak elvi egyezmény lehet, amely lehe­tővé teszi, hogy elkerüljék a 24 órával ezelőtt még súlyosan fenyegető fegyveres konfliktus kirobbanását — mutatnak rá athéni diplomáciai körökben. francia külügyminiszter Tokió­ba érkezett. MÁR CSAK a Világbank 20 tatú igazgatói tanácsának jó­váhagyása szükséges, hogy McNamarát a bank elnökévé válasszák. PÁRIZSBAN nagy fontossá­gú társvalások kezdődtek a Nagy-Britannia által a nemzet­közi valutaalaptól kért 1400 millió dolláros hitel feltételei­ről. CALLAGHAN brit pénzügy- miniszter belügyminiszter lett, Renkins belügyminiszter pedig pénzügyminiszter. SZÍRIÁI KÜLDÖTTSÉG uta­zott Moszkvába Zuajen mi­niszterelnök vezetésével. M’BA UTÓDA BONGO Léon M’Ba gaboni köztársa­sági elnök Párizsban bekövet­kezett halála nem vet fel prob­lémát az utódlást illetően, mi­vel a néhai államfő hosszú be­tegsége alatt maga választotta ki utódját, Albert Bongót. Bon­gót 1967 márciusában válasz­tották meg Gabon alelnökévé. Szerelem — Kínában a fiatalembe­reknek nem szabad a sze­relemre gondolni és korai házasságot kötni, hanem egész fiatalságukat a poli­tikai tevékenységnek és a forradalomnak kell szen­telniük — írja a sanghaji Venhui Bao. A lap szerint a fiatal munkások és diákok túlsá­gosan korán — húszéves korukban — lesznek sze­relmesek és a korai házas­ságok száma a múlthoz vi­szonyítva jelentősen emel­kedett. A lap úgy véli, hogy ebben az esetben osz­tály jellegű problémáról van szó, amennyiben a burzsoázia erőfeszítéseket tesz, hogy a maga oldalára állítsa a fiatalságot. Az kínai módra osztályellenség ugyanis el akarja vonni a fiatalokat a politikától, el akarja fojta­ni bennük a forradalmi lel­kesedést. A lap többek között eze­ket írja: határozottan el kell ítélni a szerelmesek sétáit a parkokban, mivel ez csupán a drága idő vesz­tegetése. Azok a fiatal pá­rok, akik átengedik magu­kat a szerelem érzésének, közönyössé válnak a forra­dalom iránt. A lap bírálja Liu Sao-csit is, aki úgy­mond, a burzsoá indivi­dualizmust és epikureiz- must hirdette és nem átal­lott« kijelenteni, hogy ott, ahol egy férfi és egy nő van, mindig megjelenik a szerelem. Már 11 tagállam helyesli az arab csúts összehívását Az Arab Liga főtisztviselői szerint valószínűleg december 9-én ül össze az ötödik arab államfői értekezlet. Hivatalo­san eddig 11 tagállam közölte a ligával részvételét. Szaúd-Arábia hivatalosan még nem jelentette be rész­vételét, de megfigyelők sze­rint ez az ország is kész részt venni az értekezleten. Atasszi szíriai államfő szer­dán Damaszkuszban egy tö­meggyűlésen mondott beszédé­ben kijelentette, hogy országa nem vesz részt egyetlen csúcs- értekezleten sem, mivel „az eddigi tapasztalatok azt bizo­nyították, hogy ezeket a kon­ferenciákat tiern tudják fele­lősségteljes szinten megtarta­ni” .., Rabati jelentések szerint Marokkó megkezdte az előké­születeket a csúcsértekezlet­re, mert értesülései szerint a találkozó rabati megtartásának nagy a valószínűsége. Gunnar Jarring, az ENSZ kö­zel-keleti közvetítője kedden New Yorkban U Thant főtit­kárral és az ENSZ-titkárság vezető tisztviselőivel vett részt munkavacsorán. Ezt megelő­zően Jarring külön-külön meg­beszélést folytatott Izrael, az EAK, Jordánia és Libanon ENSZ-képviselőivel. Ä meg­beszélésekről részletek nem kerültek nyilvánosságra. Jarring ugyanis kérte, hogy az újságírók New York-i tárgya­lásaival ne foglalkozzanak részletesebben. Lezárják a kikötőket és repülőtereket Anglia és Írország között? Ausztráliai állatorvosok re­pültek Angliába, hogy segít­senek az egy hónapja pusztító száj- és körömfájásjárvány le­küzdésében, szerdán pedig Kanadából érkezett 12 állat­orvos ugyanezzel a céllal. Az Ír Köztársaság kormá­nya szigorú rendszabályokat szándékozik alkalmazni annak érdekében, hogy az országot meg tudja védeni az angliai száj- és körömfájásjárvány át­terjedésétől. Tervbe vették a tengeri kikötők és repülőterek elzárását az Angliából érkező utasok elől. *'y""y"""yyy"‘""'"'yj"'r""""y"'"""""""yy'yy""y-"""Sy"S'"*y*'y""S""y"""J'""S"SS'S"'S'SSS""SS/SS//SSSSSSSS/SSS/SySSSSSSSSSSSSSSS/SSS/SSSSSSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSS/SSSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS/S//SSSSSS/SSSSSSSSS//SSSS////S/SS/fSS/+ (12) A vendégek elköszöntek. Nagy csend maradt utánuk. A prof. egy mély fotelben a kályha mellett ült. Szonja István mellé telepedett. El­gondolkozott, fátyolos szemmel né­zett maga elé. — Fáradtnak látszik, Szonja — törte meg István a csendet. — Nem vagyok fáradt. Kicsit rám szakadtak az emlékek. Tudja, én is őrzök egy sebet... Felállt és egy fényképet hozott ki a másik szobából. Fiatal répülőtiszt mosolygott a képen. Életerő és gondtalanság sugárzott róla. — A férjem ... Egy hónapig él­tünk együtt, akkor bevonult. Soha többé nem láttam viszont. Még a sírját sem tudom felkeresni. Lelőt­ték a fasiszták. Senki sem tudja, hol zuhant le... István nézte a képet és nem tu­dott mit felelni. Hallgattak. A prof. behunyt szemmel pihent. Szonja a tenyerébe hajtotta a fe­jét. Arcát megvilágította a kályha vörhenyes fénye. Szeme különös, furcsa tűzben égett. Ilyennek •• még István sohasem látta. — Nincs más vágyam, mint a ha­lálát megbosszulni. De ha minden fasisztát megölhetnék is, visszakap­hatnám-e őt? ! — Nem! A halottak.nem támad­nak fel. — Apropó! Maga hisz a túl­világ! életben? — Nemi Szonja határozott, csengő hangja halk, fátyolozott volt, amint újra megszólalt: — István! Ha magát nem várná senki otthon, akkor ... ugye, itt ma­radna? Velem... összedugott fejjel vitatkozott ma is a három törzsvendég. Ügy hozzá­tartoztak ezek hárman a kocsma ké­péhez, mint a pecsétes abroszok, a légypettyes villanyégő, vagy a sűrű, áporodott sörszag. Minden vendég ismerte őket. Mac­kót, a széles vállú, bivalynyakú óriást, lustán lehunyt, sunyi tekin­tetű szemeivel. Elmaradhatatlan tár­sát — aki árnyékként követte min­denütt — Satnyát, a fekete képű, vé­kony vagányt. A harmadik magas, csupaizom, lá­nyos képű, szőke fiú volt. Társai gú­nyosan „Bárónak” szólították. Hosszú ujjú, fehér kezével a lá­nyom képű az asztalra csapott. A söntésben szunyókáló kocsmáros felriadt. Ravasz szemei megélénkül­tek. — Jó vendégek. Szórják a pénzt. Igyanak csak — gondolta, amíg az asztalhoz ment. — Három féldecit hozzon a spiri­tuszból — szólt a Báró. — Igen! Három féldeci kisüsti szilva — helyesbített a kocsmáros. — Várjon! — emelte fel szőrös kezét Mackó. — A szőke tündér hol van? Egy órája itt ülünk és nem jelentkezik. Nem a maga vörös ké­pére vagyunk kíváncsiak, elhiheti! Kórusban üvöltötték: — A szőke tündért akarjuk! A Báró ábrándosán meredt az üres pálinkáspoharakra: — Az ő kezéből még ez a szörnyű spiritusz is valódi konyak lesz... összevissza kiabáltak. A nagy zajban észre sem vették, hogy nyílt az ajtó. Egy katona lé­pett az ivóba. Felhajtott gallérú, gyűrött köpeny volt rajta és orosz szőrmesapka. Összedörzsölte kékre fagyott keze­it és a kályha mellé ült. Senki sem törődött vele. — Várjanak! — nyugtatta meg vendégeit a kocsmáros. — A lány most a konyhában van. Vacsorát főz. Itt egyedül is győzöm a mun­kát. — Mondja, vén orgazda! Honnan szerezte ebbe a koszos lebujba azt a gyönyörű nőt? — kérdezte a Báró. — Mondtam már, hogy a roko­nom! Erre újra kitört a hahota. — Hozzon magának is egy po­hárral! S mondja el őszintén, ho­gyan került ide a nő. A kocsmáros a söntéshez ment. A katona a kályha mellett megszólalt: — Kaphatnék valamit enni? — A vacsora még nincs kész. Akar addig valami italt? — Ha teát kaphatnék ... — Lehet. Rummal? — Jó, egy fél rummal kérem. A vendéglős bekiabált- a tálaló ablakon. — Egy teát kérek! A bádogpultra rakott négy fél- decis poharat és télétől tötte pálin­kával. Egy horpadt pléhtálcán az asztalhoz vitte. Széket hozott magának is és leült. Kíváncsian meredt rá a három szempár. A kocsmáros fogta a poharát. Koc­cintott a három vendéggel. — Na isten, isten ... Egy kortyra lenyelte az erős italt. Keze fejével megtörölte ritkás, stuccolt bajuszát. — Hát, tudják uraim, a háború sok fészket feldúlt. Sok ember lett otthontalan, földönfutó. Köztük én is. Egy házban laktam azzal a sze­rencsétlen nővel. Üriasszony volt ám ez akkor. Valami gyárigazgató, vagy mérnök volt a férje, össze­bújva láttam őket mindig. Turbé- koltak, mint a galambok. De hát jött a háború és az asszony egyedül ma­radt. Az emberét elvitték katoná­nak. Híres repülős volt. No, egy da­rabig csak járkált szegény asszony a postás elé, közben dolgozott. Ren­des asszony volt ám nagyon. A fele­ségem is megmondhatja. De jöttek a repülők és szőnyegbombázást kap­tunk. Az asszony éppen a lépcsőn futott lefelé. Én kapartam ki a tör­melék alól. Szóval... tulajdonkép­pen nekem köszönheti az életét... A kis tolóablak a pult mögött ki­nyílt. Egy fehérkendős fej bújt ki rajta. — Tessék! Vastag porceláncsészében pá­rolgóit a tea. Mindannyian odanéz­tek, de a fatáblót gyorsan behúzták. A kocsmáros felállt. — Hozzon még egy kört — ren­delkezett a szőke fiú. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents