Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-29 / 282. szám

4

1967. NOVEMBER 29.. SZERDA

Jogi ismeretterjesztés

Törvényesség, demokrácia, új mechanizmus

A szocialista állam és jog fejlődésének alapvető törvény- szerűsége a szocialista demokratizmus és törvényesség állandó erősödése. A demokrácia és a törvényesség egymást feltételező fogalmak, amennyiben az állami és a jogi életben a demokrácia csak a törvényesség talaján valósulhat meg; ugyanakkor a törvényesség csak a demokrácia viszonyai között érvényesülhet. E kölcsönös feltételezettség által meghatározott viszonyban azonban a demokráciának mégis elsődleges szerepe van, hiszen a törvényesség valójában a demokrácia «ptézménye

— egyben biztosítéka is —, amely visszahat a demokrácia érvényesülésére. A szocialista demokrácia — tágabb értelemben — feltételezi a jogalkotási folyamat demokratizmusát és törvényességét, a jogszabálytartalom demokratikus jellegét, a jogérvényesülés teljességét és demokratizmusát, továbbá a törvényességi biztosítékok rendszerét. A szokásos —szőkébb — értelmezésben a mondottak közül rendszerint csak a jogérvényesülés teljességét (és olykor még a törvényi biztosítékok rendszerét) tekintik a szocialista törvényesség lényegét megszabó ismérvnek.

A szocialista törvényesség realitása jogi szinten végső soron valóban a törvényességi biztosítékok rendszerétől függ

— fejtette ki Névai László a Demokrácia és törvényességi felügyelet című, a budapesti tudományegyetem 1965-ben rendezett tudományos vitaülésén elhangzott előadásában. Ennek a rendszernek hézagmentesnek és hatékonynak, azaz: minden jogsértés megragadására képesnek, illetve megelőzésre és elhárítására, orvoslásra és megtorlásra egyaránt alkalmasnak kell lennie.

Hazánkban a felszabadulás óta eltelt több mint 20 év alatt

— az ötvenes évek átmeneti visszaesését mint szocialista fejlődésünknek ellentmondó jelenséget okaival együtt megszüntetve — széles körűep és erőteljesen bontakozott ki a szocialista demokrácia és törvényesség, és ez a záloga további szocialista fejlődésünknek az élet minden területén. A hazánkban éppen most végbemenő, a gazdaságvezetés új rendszere bevezetésével összefüggő változások szorosan kapcsolódnak állami és jogi intézményeinkhez is, megvalósulásuk feltételezi a szocialista demokratizmust és annak a megvalósulását biztosító szocialista törvényességet, mint átfogó biztosítékrendszert, s ez annál is inkább így van, illetve így lesz, mert az új gazdasági mechanizmus nagy tömegű új jogszabály megjelenését feltételezi nemcsak a gazdálkodással, hanem az élet más, de az alappal összefüggő szféráival kapcsolatban is. Nem kétséges, hogy a szocialista demokrácia és törvényesség széles körű megvalósulását reprezentálja például az új választójogi törvény is, amelynek alapján az elmúlt évben az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választása lezajlott.

A szocialista demokrácia szélesedése, a törvényesség következetes megvalósulása szocializmust építő társadalmunk törvényszerű velejárója. Mint téma: végtelennek tűnő, ezért itt — az időszerűséget előtérbe helyezve — csupán néhány vonatkozásban vázolhatjuk fel.

1. A törvényesség mint követelmény és mint jogi fogalom a történelmi fejlődésnek abban a szakaszában formálódott meg, amelyben a feltörekvő burzsoázia megkezdte és kibontakoztatta harcát/ a feudális társadalmi viszonyok ellen saját politikai hatalmának megteremtése érdekében. „Mint követelmény — írja Szabó Imre — kifejezte a burzsoázia elképzeléseit arról az új jogrendről. amelyet a feudális jog rendi megkülönböztető rendszere, partikularizmusa, privilégiumokra való alapozottsága és jogalkalmazási önkénye helyébe kívánt létrehozni, s amely formailag mindenkire egyaránt érvényes jogszabályokat, az alapvető emberi jogok általános biztosítását, a magatartási szabályok kodifikált rendjét és a jogalkalmazás bizonyos garanciáit hozza magával. A törvényesség követelménye végső fokon a kibontakozó tőkés termelési viszonyokból fakadt, a tőkésosztálynak abból a felismeréséből, hogy a feudális viszonyok és jogrendszer gátja a tőkés fejlődésnek”. (Szabó Imre: A szocialista jog. 80. oldal.)

A törvényesség tehát — mint igény és jogfogalom — a társadalmi fejlődés egy bizonyos szakaszán, pontosan körülhatárolt osztálytartalommal, abur- zsoá társadalmi rendszer megteremtésének előestéjén, a feudális renddel szemben merült fel, mint általánosnak hirdetett követelmény, és a bur- zsoá demokráciának olyan tartalmi és formai elemeit tartalmazta, mint például a törvény előtti egyenlőséget, az egyenlő jog egyenlő alkalmazását, a polgári demokratikus állam- szervezet és igazságszolgáltatás megteremtését, a demokratikus jogok érvényesítését stb.

Az a tény, hogy a burzsoá törvényessé«' középpontjába a formális jogegyenlőséget állították, történetileg előrelépést jelent a feudális társadalmi renddel szemben, és — attól függően, hogy a polgári forradalmak milyen módon zajlottak le a különböző országokban — a polgári államok jogrendszere kialakult és megszilárdult, mint ahogy kialakultak a különböző, a burzsoá jog érvényesülését és alkalmazását szabályozó, formailag mindenki számára nyitva álló és hozzáférhető jogi intézmények és jo«i biztosítékrendszerek is.

2. A kapitalista termelési viszonyok, a burzsoá társadalmi rend ellentmondásainak élesedése, a munkásmozgalom erősödése és az osztályharc mind élesebbé válása az álalánosnak hirdetett törvényességet egyre terhesebbé tette a tőkés uralkodó osztály számára, azaz: az ellentmondások a tőkés- osztály törvényes ígéretei és valóságos érdekei között mindinkább élesebbé vált. A bomlási folyamat megindult, és ezt — mint Szabó Imre fentebb jelzett művében olvashatjuk (107. oldal) különösen három területen lehet észlelni:

a) az alkotmány és az egyéb, elvileg az alkotmány végrehajtására szolgáló jogszabályok közötti viszonylatban;

b) az állampolgári jogok érvényesülésének alakulásában;

c) a jogalkotás és a jogalkalmazás viszonyának eltorzulásában.

A burzsoá törvényesség álta-. lános felbomlása a tőkés fejlődés imperialista szakaszában megy végbe.

Ez a folyamat egyrészt a munkásosztály és a haladó erők elleni mind nyíltabb és drasztikusabb fellépésben, másrészt a jogalkalmazás garanciáinak megszüntetésében, a jogalkalmazási szervek rendszerén kívül álló új intézmények bevezetésében mutatkozik meg. Ebben a szakaszban ez a bomlás olyan — a tőkésosztály hatalmát védő — közönséges és kivételes jogszabályok megalkotásához vezet, amelyek leplezik vagy már alig tudják elleplezni az általánosnak hirdetett burzsoá jog osztályjellegét; a burzsoá jog alkalmazására hivatott szervek rendszerén kívül álló „különleges biztonsági szervek”-et, a „különleges bí- róságok”-at nem kötik az igazságszolgáltatásra vonatkozó korábbi élvek: a biztonsági, rendőri szervek hatásköre kiszélesedik; stb.. Es ez a folyamat elvezet a fasiszta állam megteremtéséhez, amely minden alkotmányt, a burzsoá alkotmányosság elveit is megsemmisítve, megszervezi a maga terrorisztikus diktatúráját.

Dr. Dér Ferenc (Folytatjuk)

Ötvenezer méternyi karácsonyfa

Győr-Soprcm megye fenyves erdőségeiben — Kapuvár és Fertőd környékén, valamint a Szigetközben — megkezdték a karácsonyfák kitermelését. A tervek szerint a Kisalföldi Erdőgazdaság területén az idén együttesen 50 000 méternyi fenyőt vágnak ki, s ezt a mennyiséget még ezen a héten átadják a kereskedelemnek.

Ajándék Mikulásra:

Zsúpíedeles kóstoló Karosszék hordóból

A Mikulás maligános ajándékot hoz a budakalásziaknak és az egész Dunakanyarnak. Ekkorra készül el — vagy talán még hamarább is — az új borkóstoló.

Ahol az út elágazik Párnáz

Két

német

műrész

Käthe Kollwite grafikusnő és Ernst Barlach szobrász és grafikus, a két világhírű német művész alkotásaiból kiállítás nyílt Budapesten a Szép- művészeti Múzeumban. A tárlatot dr. Garas Klára, a múzeum főigazgatója nyitotta meg.

Ernst Barlach: „Éneklő” című szobra

Käthe Kollwitz: Liebknecht „emléklap” 1919—20

és Szentendre felé, a part oldalába építve évtizedek óta áll a masszív, kitűnően berendezett borospince. A régmúltban ivónak is használták, Törley pezsgőgyárosék nevezetes vendégeket fogadtak a vén fák alatt. A felszabadulás óta a budafoki pincegazdaság csupán raktárként használta a nemes vonalú házat, míg az ősszel újra hozzá nem kezdtek átépítéséhez.

Erre mondta Kovács Ferenc pincemester, hogy rosszkor jöttünk, hiszen csak félig- meddig készültek él. Ez igaz, de már így is látni, hogy

ritka hangulatos hely lesz a zsúppal fedett borkóstoló.

Czách Ferenc üzemvezető elégedetten mutatja a félbevágott hordókat, amelyekből karosszékek lesznek. Persze, úgy, hogy színes laticelpárnák kerülnek rájuk, hogy kényelmesebb legyen az ülés rajta. A csillárok is kis hordócskák, kinn az udvart pedig a több mint százéves bálványprés díszíti. Azonkívül megtalálták a régen használt égetett fedeles agyag füleskorsókat, ebben tartják majd a pultnál a borokat.

Az öblös pincesor 60—100 hektós hordóit az Etyeki Állami Gazdaság boraival töltik fel.

Lesz itt nyársapáti ezerjó, tá- piószelei hárslevelű, Örkényi kékfrankos. S hogy a pohár jobban csússzon, de az ital bajt ne okozzon —, saját készítmé- nyű — speciális borkorcsolyákat árusítanak. Később pedig, ha a forgalom megkívánja, melegkonyhát és éttermet rendeznek be.

Az új szórakozóhely másodosztályú árakat számit.

Az üzemvezetőnek egyre kell vigyáznia a falu vezetőivel egyetemben: ez a nagyon kedves, hangulatos vendéglő ne zülljön le holmi országúti csap- szék színvonalára.

— Komáromi —

A kórus

A két tábor nem volt titok, bár beszélni róla kevesen mertek. A heti istenek tanácsán, amikor a vezérnél összejött minden fejes, már - ülni is úgy ültek le a hosszú tárgyalóasztal mellé — kiégett, kopott zöld posztó, szokvány üveg hamutálcák, kisüveg ásványvizek, lefelé fordított poharak —, hogy az egyik oldalon helyezkedett el a kórus, a másikon meg azok, akik elvben és gyakorlatban is utálták az egyetlen szenthez szóló karéneket. Bakos, a vezér a maga megszokott nyers, s túl magabiztos modorában elnökölt. Rövid tőmondatokban beszélt, valóban csak a lényegre szorítkozott, öt-hat perc alatt, teljesen kibontott burkából egy-egy nehéz problémát; okos ember volt. Hanem a kóristák ... Pusztai még hagyján. Mint igazgatási főosztályvezető, a vezér jobbkeze, kisokosa, mindenese. Birmann ostobács- ka volt, kinevezését valaha annak köszönhette, hogy egy nagy ünnepségen felültették az elnökségbe, s úgy berúgott az utána következő fogadáson, hogy nála jobban csak a prominens vendég, akivel így per.tu lett. Az akkori főnök meg úgy gondolta... szóval, Birmann főosztályvezető lett. Azóta is kellő fontoskodással töltötte be ezt a tisztet. A többi hat igen csak tucatfigura volt, tipikus kóristák, a kapott kottát hűségesen leéneklik, vigyáznak a fortékra, betartják az andantét, s nekik tökéletesen mindegy, mit fújnak el, mi áll a kottán.

B

akos mondott valamit, fuvolázni

dott hozzá, persze, úgy, mintha valami újat tenne hozzá, de csak leénekelte a kottára rótt hangjegyeket. Igaz, ehhez is tudni keil. Hány olyan ember van, aki nem olvas kottát; vessen magára az ilyen. Szemben a kórussal a kis Lakatos ült, tömzsi ember volt, ezért hívták kis-Laka- tosnak. ámbár válla szélességét akáf- melyik rakodómunkás megirigyelhette. Nem volt olyan okos, mint Bakos, de taktikai érzéke soha nem hagyta cserben, s ráadásul egyenesebb utakat járt, mint az asztal túloldalán ülők. Mint a műszaki fejlesztés főnökének, rendkívül széles hatóköre volt s bár ezt a kórus sokszor próbálta kikezdeni, jottányit sem engedett. Lakatos mellett Sörös Lenke; félelmetesen okos nő, örök kisebbségi érzéssel csúnyasága, vén- lánysága miatt, s ezért visszahúzódó, fenét sem ér tehát, legalábbis itt, az okossága. Csak annyit, hogy átnéz a kóristákon, s nagy ritkán egy-egy adattal beléjük fojtja a szót. Mint pénzügyi vezető mindenkinél többet tud arról, milyen lábakon is áll ez a sok ezer embert foglalkozható óriás. Két típusfigura következett ezután, nem szoroz, nem oszt, inkább ösztönük, semmint gerincük tartja őket vissza, hogy ők is a kórussal énekeljenek. Rúzsa már más eset. Bakos számára az egyetlen ember volt, akiben megérezte a veszélyes ellenfelet, ráadásul az olyat, aki teljesen szabályos és korrekt eszközökkel vív. A kóristáknak ő jelentette a kivételt; vele nem mertek kezdeni, ha kínnal-keseryvel is, de belenyugodtak, érinthetetlenségébe. A kórus, plusz Bakos, nyolc ember, ja és persze Birmann — mondta egyszer Rúzsa utánozhatatlan gúnnyal, mert leplezetlenül utálta a mindent túllihegő, túllicitáló alakot. Velük szemben csak öten, igaz, nem jelentéktelen szellemi fölénnyel, de itt úgysem szavazásra megy a dolog. Bakos dönt, nem á feltartott kezek.

H

étről-hétre végigkérdezték a hét első napját, ilyenkor a törzsgyárban mindenki tudta, hogy istenek tanácsa van, tehát gyakorlatilag semmit nem lehet elintézni, a gyáregységekben pedig nyugodtan dolgoztak, ma nem ül a nyakukra senki. A legutóbbi istenek tanácsán váratlanul, minden előzetes füles nélkül betoppant a miniszterhelyettes, leült, végighallgatta az első napirendi pontot, majd — sűrű mentegetőzések közepette, hogy vidékre kell mennie, gyáravatásra — szót kért, s bejelentette, hogy Bakos meg- , válik a vállalattól, a minisztérium legfontosabb főosztályának vezetője lesz, tudása, nagyfokú témaismerete és így tovább és így tovább.. . Ültek, s bár a hír mindenkinek új volt, Bakost természetesen kivéve, elnyúlt ábrázatokat csak a kórista oldalon lehetett látni. Bakos némi fölénnyel

nézett végig rajtuk, mint aki azt mondja, most már végképp nem érdekel, mit szóltok hozzá, ezért is nem mondtam meg előre. Pusztai kért szót, s bár hol volt még a hivatalos búcsú, ő máris méltatásba kezdett: Bakos elvtárs érdemei... A vezér dühös-szúrós pillantással néhány mondat után beléfojtotta a szót, mert ez a szerencsétlen honnét tudhatná, hogy a miniszter, kinevezése megbeszélésekor éppen erre, mint egyetlen hibájára, a körötte kialakult, eléggé kritikátlan légkörre figyelmeztette. Hallgatták, elég kínos volt a csend. A miniszterhelyettes már a táskáját csukta, komótos mozdulatokkal helyezte előbb bele a szemüvegtokját, a toliait, mutatós jegyzettömbjét. Bakos némi rosszmájúsággal, élvezte a helyzetet. Tudta, ezek itt, a bal oldalán, majdnem tele nadrággal lesik, vajon mond-e még valamit a miniszterhelyettes, főként arról, ki lesz a vezér? Mert lássuk csak, ki is lehetne? Hát, ugye ... Rúzsa arcát figyelte néhány pillanatig. Semmit nem tudott leolvasni róla, olyan ez az ember, mondta magában, mint már annyiszor, akár a piramisokat őrző szfinx; misztikusan félelmetes, s kiábrándítóan valós.

A csend végülis a legkisebb ellenállású idegrendszeren szenvedett hajótörést: Birmann kezdett kotyogni, hogy ugye, a vállalat vezetése, a nagy népgazdasági jelentőség, s ilyen sületlenségeket hadart el, kerek képén az izgalomtól mintha megnőttek volna a szeplők, húsos orra tövén fényleni kezdett a verítéktől a bőr. Szavai, mintha feloldást jelentettek volna valamiféle némasági fogadalom alól, a többieket is szólásra ingerelték. Pusztai újra belekezdett, de most már sokkal finomabban a szövegébe: az természetes, hogy az új mechanizmus előtt a minisztérium nagy horderejű elvi munkájához olyan kipróbált emberek... Bakos arca elkedvetlenítette. Sután abbahagyta, s magában arra gondolt, ha Bakos nem vinné magával — a főosztály felügyelete alatt legalább hat osztály van a minisztériumban —, máradjon-e vagy más után nézzen? Dadogott valamit Széles is, a szólót soha ki nem érdemlő kóristák egyike, de senki nem figyelt rá. Rúzsa utánozhatatlan nyugalommal gyújtott rá, úgy tett, mint aki azon gondolkozik, vasárnap meccsre vagy moziba menjen a feleségével? Vezérek jöhetnek-mehetnek, a termelési főnök biztos pont. Két diploma, tíz-, éves gyakorlat, nagyfokú szervező- készség, átlagon felüli szakmai ismeret: ez áll a minősítésben. Mi oka lenne a nyugtalanságra? Picit, egészen picit azért élvezte a kórus már- már siránkozásba csapó szókakofóniáját. Sörös Lenkével akadt össze a tekintetük, elmosolyodtak, villanásra csak, mert a miniszterhelyettes búcsúzni kezdett, kínos precizitással lekezelt mindenkivel. Hát tényleg elfelejtette volna, hogy bejelentse, ki lesz az új főnök, vagy micsoda rossz tréfa ez, ágált magában Birmann, de persze, annál több esze volt, semmint, hogy megmukkanjon. Ilyet nem lehet megkérdezni. Ezt vagy mondják, vagy nem.

M

agukra maradtak. Bakos úgy tett, mintha nem történt volna semmi, folytatták a második napirendi pontnál, a kis Lakatos számolt be a törzsgyárban és az ötös gyáregységben létrehozott kísérleti üzemekről, illetve a Labor—II munkájáról. Javaslatait szó nélkül elfogadták, az asztal túlsó oldalán ülők dühösen néztek Bakosra, aki ilyen gyalázatosán magukra hagyja őket, aki annyira nem érdemesítette azokat, akik pedig mindent megtettek érte, hogy előre szólt volna. Harmadik pontként Pusztai jött, az ügyvitelgépesítés intézkedési tervét terjesztette elő, dadogott, látszott, hogy nem azt mondja pontosan, amit előre leírt, most, kapásból hagy ki, told be. Amikor befejezte, Sörös Lenke tett fel néhány kérdést, halk hangon, de gyilkos hatóerővel. Mert a kérdések legalábbis két helyen alapvetően megtorpedózták Pusztai tervezetét, s ez éppen elég az elsüllyedéshez. Bakos intett, adjon választ Sörös Lenkének, Pusztai várta, legalább Birmann a segítségére siet, de az hallgatott, úgy tett, mint aki legfontosabb gondja most golyóstolla megre- parálása, szétszedte és összerakta, újból szétszedte.

Pusztai krákogott, s míg akadozva válaszolni kezdett, pillantása Bakosról Rúzsára, majd onnét ismét a vezérre, s megint a termelési főnökre tévedt, s érezte, hogy nyaka körül az inggallér elviselhetetlenül szoros lett.

Mészáros Ottó