Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-24 / 278. szám

1967. NOVEMBER 24., PÉNTEK

rear MECIKf

3

• • • •

A REFORM KÜSZÖBÉN:

Az erősödő termelőszövetkezetben a párt politikája ölt testet

Széjjel lehet-e választani, el lehet-e különíteni egy olyan hatezer holdas mezőgazdasági nagyüzemben, mint az albert- irsai Szabadság Termelőszövetkezét, a kommunisták, a pártszervezet tevékenységét, a gazdasági vezetők munkájától? Lehet-e azt mondani, hogy valamilyen eredményt önmagában csak a pártszervezet ért el, vagy az ellenkezőjét; hogy ehhez, vagy ahhoz a pártszervezetnek nincs köze, az csak a szakemberek kizárólagos érdeme?

A kérdést így föltenni, azoknak — jelen esetben a Szabadság Tsz vezetőinek és párttitkárának — akik nap mint nap, tengernyi gonddal küzdve, a feladatok megoldásán fáradozva dolgoznak — nem is lehet, mert erőltetett és mesterségesen kigondolt lenne ez a szétválasztás.

Kezdjük talán példákkal

Idén ősszel október tiszteletének jegyében indult a traktorosok között a verseny, amelynek az volt a célja: a vetések alá minél hamarább és minél jobban előkészítsék a nagyüzemi táblákat. A szántásban és egyéb talajmunkákban részt vevő traktorosok általában derekasan dolgoztak, de az első ötből négyen párttagok voltak. Ha jó érzés is ez, az eredmény nem a pártszervezeté, hanem az egész gazdaságé, hiszen a munka előkészítésében, szervezésében é6 irányításában mindenki részt vett, akinek ez feladata A másik példa, ami ugyancsak jellemző: az ötvenéves forradalomról • a'megemlékezést a pártszervezet ünnepi taggyűlésén tartották meg és arra meghívták a munkában kitűnt pár- tonkívülieket; a három szocialista brigád tagjait, a baromfi- komibinátban dolgozókat és más arra érdemeseket. A jóleső figyelmen és jutalmakon túl, hogy ezt így rendezték meg, mindenki számára mutatta: a párt politikai tevékenysége elválaszthatatlan mindattól, ami a termelőszövetkezetben történik. És ez természetes is: a pártszervezet vezetősége minden második héten megtartja ülését, amelyen részt vesz az elnök is. De nincs olyan fontosabb gazdasági és más jellegű intézkedés, vagy gond, amit a havonkénti taggyűléseken, ne először a párttagokkal beszélne meg a szövetkezet vezetősége. Ezenkívül a különböző szakágakban; a gépüzemben és építőbrigádban, az állattenyésztésben, a kertészet-szőlészetben és a három növénytermesztő üzemegységben, a pártcsoportok összejövetelein is napirendre tűzik, megvitatják az időszerű tennivalókat. Még szélesebb, nagyobb fórum; az időközönként rendezett szabad párt- nap, amelyen minden dolgozó részt vehet. Sorra veszik a küszöbön álló reform kérdéseit is. Január elsejére már egész évben készült a tsz vezetősége: megszervezték a saját gépjavító műhelyt, a takarmánykeverő üzemet, és most is dolgoznak azokon a változtatásokon, amit a nagyobb, de egyben nehezebb önállóság majd megkövetel. A közeli napokban a három üzemegységben külön-külön tartanak pártnapot. A téma: az új földjogi törvény, az előadó: Valent

Mihály, a termelőszövetkezet elnöke.

Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy a pártszervezet irányítja ezt a nagy, nyolcszáz tagot, negyven alkalmazottat számláló gazdaságot. Erről szó sincs, csupán a maga sajátos politikai eszközeivel segíti, támogatja a gazdasági vezetőket, a helyes, jó elképzelések megvalósításában.

Ahogy a pártszervezet titkára, Fodor János mondta:

— Nincs viszálykodás nálunk, a legteljesebb összhangban dolgozunk együtt. Persze

vitatkozunk sokszor, de mindig kialakítjuk a közös véleményt.

Ezt azért hangsúlyozta így, mert a szövetkezet életében volt olyan időszak, amikor másképpen nézett ki a helyzet. És ha már erről szó esett, a jelenlegi viszonyok megértéséhez szükséges felemlíteni: négy évvel ezelőtt, amikor a jelenlegi vezetők kerültek az élre, eléggé mélyponton volt a gazdaság. Két és fél milliós mérleghiányt örököltek, nem tudtak a tagoknak fizetni.

Hogyan és miként jutottak túl ezen az időszakon, arról nagyon sokat lehetne beszélni. Az bizonyos; nem volt könnyű a tagság bizalmát megszerezni. Sikerült-e? A szavaknál bizonyítóbb ereje van a számoknak. Egy év után már nem volt a Szabadságnak mérleghiánya és a tervezett 22 forintos munkaegység helyett 65 elején 25 forintot fizettek. Tavaly pedig már 28 forint helyett harminckettőt, és most abban is joggal reménykedhetnek, hogy az idei év eredményei megengedik: a józanul előirányzott 30 forintnál megint csak több jut egy munkaegységre.

És itt megint csak oda érkeztünk; nem lehet szétválasztani a gazdaság irányítását a párt politikai tevékenységétől. A Szabadság Tsz-ben nem látványos és hírveréssel támogatott „nagy ugrással” érték el a javuló és bíztató eredményeket Nem is változtatták meg az addigi termelési szerkezetet, hanem a következetes irányítás, a szervezettség és a tagság anyagi érdekeltségének megteremtésével építettek biztos alapokat és így, ezért haladhattak lépésről lépésre. Albertirsán tudják; a saját képességeik, fáradozásuk ehhez nem lett volna elegendő. Az induláshoz pénz, sok jó tanács és türelem, bizalom kellett, amit a járási pártbizottságtól, a tanácstól és a Nemzeti Banktól kaptak meg.

Olyan természetes tulajdonság, amit tudomásul kell venni: az emberek nagy többsége odaáll, odamegy, ahol erőt és biztonságot lát és ahol megtalálja számítását, így történt ez az albertirsai Szabadság Tsz esetében is. Amióta a gazdaság talpra- állt, és rendszeresen havonta, megfelelő fizetést vagy előleget tud adni dolgozóinak — van becsülete a községben. Szóljanak erről

megint csak a számok.

A Szövetkezetben jelenleg három fiatal agrármérnök, kilenc technikumot végzett szakember dolgozik, harminchat traktor- és gépkezelő, a tagság közül már negyvenen elvégezték a szakmun- kástanfolyamot és tizenhárom gyereket szerződtettek mezőgazdasági tanulónak. És ami egyáltalán nem mindegy most, amikor annyi szó esik a szövetkezetek elöregedéséről: az új dolgozók mind fiatalok, az elmúlt két- három évben 20—30 év közöttieket vettek föl, csak idén 32 fiatalembert, mind 30 éven aluliak. Sokan közülük a fővárosi gyárakat, üzemeket hagyták ott, minek zötyögtessék magukat naponta órákon át a vonaton, amikor otthon is megkeresnek annyit, ha nem többet?!

Azt mondja Valent Mihály elnök:

— Ezek a fiatal szakemberek jól dolgoznak. Az is jó, hogy idevalósiak.A község előtt szégyellnék, ha nem sikerülne nekik. És nemcsak a fizetésért teszik. Hajtja őket az, hogy itthon, az ő szövetkezetük föl tudjon mutatni valamit.

De még mindig nincsenek elegen, még egyes Vezető posztokon vannak idős, becsületes parasztemberek. Csányi János bácsi például a nyugállományból jött vissza növénytermesztési brigádvezetőnek. Bizony neki, és a többieknek nehéz, már nem bírnak annyit, mint régebben. A helyükre kellenek a fiatalok. Vezetőnek olyanok, akiknek legalább technikumi végzettségük van.

így fiatalodik a Szabadság Tsz, s vele együtt ifjodik a pártszervezet is. Hatvan tagot számlálnak és közülük három éve négy, tavaly tíz, idén pedig hét jó dolgozót vettek föl soraikba. Néhányuk nevét följegyeztem: Ivanics Mihály és Csőke János traktorosok, Dobos István, aki egyszerű munkás volt a kertészetben, és elvégezve levelező tagozaton a technikumot, most magtáros, Gyovai Pál agrármérnök, a kettes üzemegység vezetője, Hegedűs Lajos főállattenyésztő, aki a községi tanács ösztöndíjával végezte el a felsőfokú mezőgazdasági technikumot Mind-mind huszonévesek, közöttük már „idősnek” számít egy fiatalasszony, a harminchárom éves Sznobka Pálné, a szövetkezet helybeli árudájának vezetője.

Hogyan jutnak el a mai falusi fiatalok a szándékhoz, elhatározáshoz, hogy a kommunista pártba kérik felvételüket?

Csak egyet kérdeztem meg, Hegedűs Lajost, de válasza a fiatalok legjobbjaira

igen jellemző.

— Én úttörő voltam, azután a KISZ-ben tevékenykedtem

' mondta. — Tehát nem egyik napról a másikra érett ez meg bennem. És itt élek a szövetkezetben, felnőtt emberekkel dolgozom, akikkel együtt lenni a pártban, ez nekem nagyobb tájékozottságot, tudást és erőt is jelent. Én úgy hiszem, ez egyszerűen a kor követelménye.

A párttitkár, Fodor János, erről azt mondja:

— Pedig megmondjuk nekik, hogy a pártban lenni nem jár anyagi előnyökkel: ne hidd, komám, hogy mindjárt fölülhetsz egy szuperzetorra. Inkább többet várunk tőled.

De ahogyan erősödik a termelőszövetkezet, úgy közelednek a párthoz is mind többen, mert fölismerik, látják; a helybeli vezetők munkájában a párt politikája ölt testet.

A sok kölcsönös ráhatás így formálódik egységes egészbe és igen szemléletesen arra is mutat; a párt további erősítése a legjobbakkal, az albertirsai Szabadság Tsz-ben és másutt is a reform szabta új úton egyik fontos tényezője a sikeres haladásnak.

Hetcsi Ferenc Pál

IFJÚSÁGI

PARLAMENT

A gyorsan változó gazda- ^ sági, technikai viszonyok $ gyakran elbizonytalanítják ^ a tapasztalatlan fiatalokat, ^ nehézségeket támasztanak, $ melyeket nem mindig tudnak ^ megoldani.

Gondjaik megkönnyítésére § vállalkozott a Budai Járási Ta- ^ nács mezőgazdasági osztálya ^ és a Budai Járási KISZ-bizott-^ ság; termelési tanácskozással ^ egybekötött ifjúsági parla- ^ ment szervezésével. Fiatal $ mezőgazdasági szakemberek | részvételével, péntek reggel ^ 9-kor kezdődik a budakeszi ^ művelődési házban, ahol szak- ^ emberek segítenek eligazodni § a fiataloknak, elvi és gyakor- ^ lati kérdésekben egyaránt S

• Arssssssssssssssssssss/ssssssss/s/sssssssssss^

%

Vita a Kép frontban:

Több szakembert — ésszerűbb elhelyezést

A wnodern meaőgaadasáff igénye

h

Az üzemek kész szakembereket akarnak kapni s nem fordítanak gondot arra, hogy maguk neveljék ki a törzsgárdát. Nem egy helyen kínálkoznék lehetőség arra, hogy a téli „szabadságot” szakmunkás- képzésre, továbbképzésre használják fel. Az általános iskolából kikerülő gyerekek jó részét a mezőgazdaságban kell elhelyezni. Bizonyos kedvezményekkel, koruknak megfelelő munkával el lehet érni, hogy ne vágyakozzanak mindenáron az iparba.

Előfordul, hogy egyes helyeken minden kétszáz holdra jut egy diplomás, másutt 120 ezer holdon van két szakember. Intézményesen kellene foglalkozni a szakemberek kihelyezésével. A mezőgazdaság gépesítettsége, a különféle öntözőberendezések, mérgező, emberre káros növényvédőszeÉrtesítjük ügyfeleinket,

hogy telepünkön

AZ ÉVES LELTÁROZÁS ELŐRELÁTHATÓAN NOVEMBER 25-IG TART.

Eddig az időpontig árut nem vehetünk át. Kérjük ügyfeleinket, hogy 25-e után, áruszállítás előtt telefonon érdeklődjenek.

A leltározás után — az eddigi gyakorlattól eltérően — SZOMBATI NAPOKON 12 óráig szintén ügyfeleink rendelkezésére állunk.

PEST—BACS—NÓGRAD MEGYEI MÉH VÁLLALAT VÁCI TELEPE. Vác, Rádi út. Telefon: 82—83.

A KISZ Központi Bizottsá- aranykoszorús KISZ-jel- § vénnyel tüntette ki Schirilla ^ Györgyöt, aki a Nagy Októ- § béri Szocialista Forradalom

S 50. évfordulója tiszteletére

s

| Budapestről Moszkvába fu- | tott. A kitüntetést a Hotel If„„ . $ jóságban Vajó Péter, a KISZ

Milyen követelményeket ál- I rek — már most megkívánják § ..... ,, c

lit a mezőgazdaság elé az új s a jövőben méginkább, a hoz- $ KB tltkara adta at- Scninlla mechanizmus a szakember- | záértő szakembert. § György a feleségével,

képzésben és a szakemberek- ^

kel való gazdálkodásiban — ezekkel a kérdésekkel foglalkozott dr. Gergely István, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter helyettese, csütörtökön a Hazafias Népfront mezőgazdasági szakismereti bizottságának ülésén.

A vitában részvevők hangsúlyozták, az elméleti képzés nem támaszkodik eléggé a gyakorlatra. így előfordul, hogy a fiatal szakember elé, — amikor kikerül az iskoláról — túl nagy követelményeket állítanak, vagy ellenkezőleg, tudását leértékelik. A fiatalok forduljanak bizalommal a szakmában tízegynéhány évet eltöltött szakemberekhez, viszont azok is támaszkodjanak a fiatalok ismereteire.

Egyébként az a véleményem

... hogy nincs kiállhatatlanabb az olyan embernél, mint akinek soha semmi sem jó, úgy, ahogy van, mindig mást, többet akar, sőt odáig vetemedik, hogy céljai legyenek. Nem egy cél, hanem céljai! Kiállhatatlan és nevetséges figura az ilyen. Merthogy csak a céloknál maradjunk, mi jó van aljban, hogy az embernek céljai legyenek? Elér belőle egyet —, ha egyáltalán elér — aztán máris lohol, szaporázza a munkát, gondolatait és lépteit, hogy elérje a következőt és így tovább ... Mint valami félbolond turista, aki felliheg egy hegyre, aztán máris lohol tovább, mert odább egy másik csúcsnál tágabb horizontokat lehet látni.

Az ember üljön nyugodtan a fenekén, csinálja azt, amit csinál, hogy bele ne szakadjon, de feltűnő se legyen a lassúsága és vegye fel a kapott bért — egészen a nyugdíjkorhatárig.

Hát nem igaz?

Ismerek például egy embert — nagyon rendes, normális ember, nem kiállhatatlan ember. Valamikor, amikor még kicsit ütődött volt és fiatalabb, mérnök akart lenni. Amikor kezdett okosodni, kiszámolta magának, hogy technikusnak lenni sem utolsó dolog, utóvégre a mérnök se szakad bele, ha fel' kell vennie a fizetését, s az sem eszik kétszer ebédet. Miután így szépen kifundálta, elevickélt a technikusi papírért, s most ül a kellemes langyos vízben, amely egyesek szerint kiválóan butít, de hát csak fecsegjenek azok az egyesek. Azt is mondták, hogy messzebb lát egy mérnök, meg azt is, hogy a tágabb horizontok új, meg új ösztönzést adnak az alkotó munkához ... Na és? Minek erőltesse a szemét, s egyáltalán őt ne ösztönözze senki és semmi.

Ismerek egy másik embert is. Minden reggel, amikor bemegy a munkahelyére, letörtség és csömör vesz rajta erőt. Egyszerűen utálja azt, amit csinál. Uramisten, de hogy utálja. Hát igen, vannak éppen álmai, tervei, elképzelései, de nagyon jól tudja, hogy azok az álmok, tervek kevesebbet hoznának a konyhára. Más szóval: ahol dolgozik, jól megfizetik, ahol dolgozni szeretne, ott legalább négy százassal kevesebb lenne a borítékban. Így tehát immáron évek óta minden bérfizetéskor négyszázzal többet vesz fel azért, a munkáért, amelyet se teste, se lelke nem kíván, hát aztán a két bérfizetés között álmodozzék, tervezgessen arról, amit szeretne csinálni ... De soha nem fog. Nem, ö nem kiállhatatlan, nevetséget figura, ű realista: négyszázért.

Aztán ismerek egy harmadik embert. Hát ez az! Ez az, akinek típusáról egyébként az a véleményem, hogy kiállhatatlan és nevetséges. Ez mindig tele van célokkal, ez mindig felmászik egy hegyoromra, boldogan körül- és visszanéz, aztán szaporázza tovább egy másik orom felé. Ennek egy gép nem jó úgy, ahogyan van, ez egy büdös vas nélkül is azon tűnődik, hogy lehetne jobb az a gép és termelékenyebb: ez az ember már a harmadik szakmát tanulja meg anélkül, hogy ezért akár egy fillérrel is emelnék az órabérét.

A negyedik embert — akivel találkoztam — már meg sem merem írni. Mert képzeljék el, kedves olvasóim, ez túl a harmincon egyszerűen hátat fordított addigi életének, ahol ha nem is szerették különösebben, de megbecsülték szorgalmáért és munkáját. Hátat fordított és se szó, se beszéd, hosz- szú évek után belevágott egy új szakmába, amiről úgy véli, hogy jobban kielégíti, amit szeret, ami boldogságot ad majd neki... Űj munkahely, új emberek, alacsonyabb órabér, vita otthon a családban, veszekedés a feleséggel, lemondás néhány megszokottról, mert kevesebb lett a pénz ...,

Nesze neked, boldogság!

De hiába, ezzel a negyedikkel sem lehet mit kezdeni, ez a fejébe vette, hogy az ember formálhatja a sorsát, s ő most sorsot formáló embert játszik. És már ennek is örül.

Ki érti ezt?

Nos, mindegy: ne rágódjunk ezeken az embereken, az 5 bajuk, az ő gondjuk. A birka sem töpreng a dolgán, pedig tegyük a kezünket a szívünkre, egy akol még nem appartement és a legelő torzsái nem főúri lakomák, ám filozófus állat a birka: így van és jól van. Lehetne rosszabb is, nem igaz?

Most, ahogy így e sorok fölött, s a négy ember sorsán tűnődöm, azért valami furcsa érzés fogott el. Nem vagyok benne biztos, hogy igazam van, de nem hagy szabadulni a gondolat: mi van, ha mégsem a birkának van igaza? Ha jobb a friss, a langyos víznél? Ha azok a célok, ormok, a tágabb horizontok tényleg mutatnak olyan valamit, amit a birka magasságából nem lehet látni... ?

Gyurkó Géza