Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-23 / 277. szám

Két kép Az előcsarnokban zsongás. Két óra előtt néhány perccel becsöngetésre várnak a nö­vendékek. A Munkaügyi Mi­nisztérium intézetében negy­ven szakmában kilencszáz tanulót ismertetnek meg a szakmához szükséges tan­anyagon kívül az általános műveltség alapjaival. A klubszobába indulok ki­állítást nézni. A képzőművé­szeti szakkör tagjai függesz­tették a falra rajzaikat, ak- varelljeiket. Iskolás szárny- próbálgatások, árnyéktanul­mányok egy gipszfejről, csendéletek. De van két rajz. Két olyan rajz, amiért érdemes volt odamenni. Tusrajz, néhány vonallal egy görög fejről, és egy Jilcrajz, vitorlások ta­lán a Balatonon, vagy va­lami nagy-nagy vízen, a fe­kete vanalakat derű, csillo­gó napfény ragyogja be. Jó lenne tudni, ki rajzolta? Jó lett volna beszélni vele, mert ez több, mint próbál­kozás — úgy érzem — ez a tehetség ösztönös híradása, önmagáról. Sajnos, egyetlen kép alá sem volt odaírva, kinek a keze alól futott ki.- Egy másik teremben — külön — az intézet két ta­nára, Jakab Lajos és Mikes István állította ki festmé­nyeit és rajzait. (b) VÁCI UAPLŰ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Kereskedelem, vagy hivatás? Könyvterjesztés — három műszakban VEZET AZ IFJÚSÁGI ÉS SZÉPIRODALOM xi. évfolyam, 122. szám 1967. NOVEMBER 23., CSÜTÖRTÖK NINCS OK AZ AGGODALOMRA KOSDON Minden irat elégett, de kifizetik a tagság járandóságát Mint már korábban hírül adtuk, hétfőre virradó éjszaka kigyulladt a kosdi Naszály- hegyalja Tsz irodaépülete. Le­égett a tetőszerkezet, s csu­pán néhány helyiség maradt viszonylagos épségben. Kedden este a tsz kibővített vezetőségi ülést tartott a köz­ségi tanácsnál. Számot vetet­tek a helyzettel: az ötszáz ta­got számláló termelőszövetke­zet minden irata — közöttük a munkakönyvek — a lángok martaléka lett. Közeledik az év vége, a zár­számadás. A tagokat most az izgatja, hogyan fogják kifizetni a Pótolják a számadásokat Hét végén társadalmi munka Torony tetején ült a nap Ülök az írógép mellett. A hamu­tartóban szapo­rodnak a csikkek, mint a papíron a leírt sorok. A kis szobában egyre sűrűsödik a lcé- kesszürke cigaret­tafüst. A fűtőtest még mindig ontja a meleget, pedig délután van már. Kinyitom félig a Dunára és a Szentendrei szi­getre néző abla­kot. Frissítő, hű­vös levegő árad be, s kiszorítja az áporodott füstöt. Kint — elnézem még egy ideig — pipálnak a kémé­nyek, s ezüst por­ban úszik a szem­közti Pilis, a Vö- röskő-sziklának kontúrjait is in­kább csak meg­idézem, mint lát­hatom. Visszaülök az írógép mellé. Rit­kábbak a csikkek, gyorsabban áll­nak feszes menet­oszlopokba a leírt sorok. A félig nyi­tott ablakon az őszi délután éles szellőfogai kop- pannak. Képzelő­dés? Lehet, de oda kell néznem újra és újra. S egyszerre csak lá­tom: — a város egyik szemközti tornyán ül a nap. Vörös tányérjában éppencsak parázs­lik az elgyengült fény. Hiába — mondom magam­nak — ősz van, ősz, visszavonha­tatlanul szomorú ősz... Annyira szomorú ősz, hogy megbotlanak az írógép billentyűin a lüktető életről hírt adó sorok... Felállók, hogy elűzzem az ősz szomorúságát az ablakon át, a Du­mán és a szigeten keresztül, vissza a Pilis árnyai közé, s azon is túl, a mélykék égi ten­geren úszó fáradt napkorongba. S ekkor ért a meg­lepetés ... Nem, nem, de­hogy is ül a nap a szemközti tor­nyon, fénye sem kialvó őszi parázs: végtelen lángnyel­vekben lobognak benne az atom­máglyák, fényük vakít, a forró su­garak legyőzik a Duna hűvös-nyir­kos őszi leheletét. Csupán csalóka fénytörés volt az egész, ez az imén­ti ferde látomás. Kitárom gyorsan sarkáig az ablalcot, mert — érzem — nem jó, nem sza­bad így nézni a világba: még a napot is torony tetejére ültetik a félig nyitott ab­lakok. (ferencz) járandóságukat, hiszen a munkanaplók is megsem­misültek. Mint a járási tanács mező- gazdasági osztályán Krima Já­nos osztályvezető elmondta, a termelőszövetkezet vezetői már nekiláttak az elveszett adatok pótlásának. A kosdi termelőszövetkezet időnként a Központi Statiszti­kai Hivatalnak, az SZTK-nak és a járási tanács mezőgazda- sági osztályának küldött je­lentéseiből próbálják majd re­konstruálni — a lehetőségek­hez mérten — az elégett doku­mentáció adatait. Megkeresik mindazokat a vállalatokat, amelyekkel üzleti kapcsolatban álltak, hogy tisztázzák a pénzügyi adatokat. Megkezdik a leltározást is. A tagok aggodalmaskodó kérdéseire válaszolva a terme­lőszövetkezet főkönyvelője a vezetőségi értekezleten kije­lentette: nincsen anyagi akadálya a járandóságok kifizetésé­nek. A tervek szerint — amíg jobb megoldást nem találnak — egyelőre előleget folyósítanak, és mihelyt sikerül a tsz szám­vitelét rendezni, maradéktala­nul kifizetik a tagság járan­dóságát. A vezetőségi ülés úgy dön­tött, hogy szombaton és vasár­nap társadalmi munkában használható állapotba hozzák az irodaépületnek azt a részét, ahol megmaradt a födém. (b. h.) Amikor a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Szé­chenyi utcai szaküzletében egy eredményesen munkálkodó bi­zományos nevét kérem, pilla­natnyi gondolkodás után mond­ják: — Kovács Jánosné, a Kötött­árugyárban! ★ A Váci Kötöttárugyár az asszonyok üzeme, immár nyol­cadik évtizede. Másfélezer — zömében női dolgozó — dolgo­zik munkatermekben, irodák­ban, bölcsődében. Vállukon a második műszak, a családi élet ezer gondja. Lehet ilyen körül­mények között szó könyvter­jesztésről? A tények azt bizonyítják: le­het! Kell hozzá egy irodalmat szerető és ismerő, lelkes asz- szony — itt Kovács Jánosné a neve —, aki 1960 októbere óta kötetek százait juttatta az ol­vasókhoz, a vevőkhöz. Nem volt könnyű és ma sem problémamentes a dolga. Nem várja a vevőt: ő keresi fel. Egy kicsit lélekbúvár. Tudja, hogy ki visz haza Verne-köte­tet a fiának, vagy ki várja nagy érdeklődéssel az új Né­meth László-regényt. Nem di­csér elvtelenül. Néhány mon­datban véleményt mond íróról és műről, de ez nem a kiadók reklámszövege, hanem — ön­álló vélemény. A forgalom most már csak hatjegyű számmal írható le, mert november végére meg­haladja a 200 ezer forintot. Pedig csak most kezdődik az ünnepi könyvvásár. Beszélge­tésünkkor is azon bosszanko­dott, hogy nemcsak ő, de más is olvasott a decemberi újdon­ságokról. Nem tudja, kinek adjon ifjúsági könyveket, szép- irodalmi újdonságokat, mert a Sallai utcai olvasóknál ebben legnagyobb a kereslet. Munkaideje? Ne kérdezzem, ő nem órabérre dolgozik. Há­rom műszak van a gyárban. Jó, ha az ember reggel hat előtt már benn van, de nem­egyszer megvárja este tíz után az éjjeli műszak érkezését is. Megszokták siető alakját, ke­zében az elmaradhatatlan szí­nes kötetekkel. Lelkesen be­szél Galbicsek Károly igazga­tóról és Papp Jánosné szb- titkárról, akik minden segítsé­get megadnak munkájához. Egyszer a pártszervezet is tá­jékoztatást kért arról, hogyan fogy a szakirodalom, milyen politikai művek a legnépsze­rűbbek. Ha alapítanának valamilyen díjat a könyvterjesztők számá­ra, Kovács Jánosné biztosan az elsők között részesülne eb­ben az elismerésben. Papp Rezső Ladomerszky Margittal, Nádasi Józseffel Viharos alkonyat Kisalag: orvosi rendelő Főt: baj van a hidakkal A fóti tanácselnök első sza­vával is Máth Mihályt és kő- művesbrigádját dicséri: az utóbbi néhány hónapban hat állami házat tataroztak, s ez­zel tizenhat családnak ottho­nát tették szebbé és egészsé­gesebbé. Jelenleg a kisalagi orvosi rendelőn dolgoznak, s ha minden jól megy, napokon belül át is adják rendelteté­sének. Az első fóti hír is örömet szerez a lakosságnak: a nagy: állomás mellett rövidesen be­fejezik a járdaépítést. A hi- i dakkal azonban baj van. A két i híd közül az egyik az autóbu- i szoknak veszélyes, a másik — a: Mogyoród patak felett ívelő —: a gyalogosok számára rejt ve-; szélyeket: nincs rajta gyalog- \ \ \ járó. — Ez most hát a fóti ta­nácselnök legnagyobb község- fejlesztési gondja, s mint mondja, nem nyugszik, míg megoldást nem talál. (solyinosi) Földeák Róbert rendezővel beszélgettem a megye területét járó színházi együttes csütör­töki, váci vendégszerepléséről. — A Hazafias Népfront me­gyei tanácsa kezdeményezésére vittük színpadra Leonid Rach- manov háromfelvonásos drá­máját. A Nemzeti Színházban nagy sikerrel játsszák, me­gyénkben is mindenütt elisme­réssel fogadták az 50. évfordu­lóra betanult darabot. — Vácott elsősorban a jubi­leumi versenyben élre került KISZ-tagoknak szól a csütör­töki előadás. Izgatottan vár­juk: hogyan fogadja az ifjúsá­gi bemutató közönsége az 1916- ban, 1917-ben és 1918-ban ját­szódó színpadi játékot? — A darabhoz méltó, kitűnő együttest lát majd a közönség. Polezsájev professzor szerepé« Nádasi József alakítja. Marina Lvovna, a felesége: Lado­merszky Margit. Rajtuk kívül együttesünk hét tagja munkál­kodik azon, hogy jól pergő, ér­dekes és izgalmas előadást kapjon a közönség. ( —ó) 'SSSS'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrSSSJ-SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrSSSSSS o ANÉVKÖTELEZ I Vb-ülés 2 tejüzemben í A várrvci tanára ^t í■ AVAR TEMETŐ A VAROS ALATT Ezerkétszáz éves, ép tojás a felbontott sírban A földművelésre áttérő ava­rok — mint más letelepülő nomád népek is — továbbra is sátrakban laktak, s csak ké­sőbb kezdtek állandó házakat építeni maguknak, ezért a ré­gészet majdnem kizárólag a temetőfeltárásokból szerzi e korból bizonyítékait. Ezen a régész csak azért nem kesereg, mert egy nép jellemét és mű­veltségét legszembetűnőbben és legmaradandóbban a halottkultusz mutatja meg. A Vác kavics­bányái temetőben egy nyolca­dik századi avar sírból ép to­jás került elő. A belseje ter­mészetesen már teljesen üres volt, de mégsem roppant ösz- sze, mert a halott alsó lábszá­rának síp és szárkapocs csont­ja felfogta a föld nyomását. Ma már mindenütt elfogadják azt a magyarázatot, hogy a tojás, mint az élet folytonos­ság, esetleg az újraszületés vagy éppen feltámadás jelképe került sírba. A tojáson kívüli égetett agyagedények és ba­romficsontok kerültek elő, ezekből a sírokból. A római uralom visszahúzó­dása után az írásbeliség egy időre majdnem teljesen meg­szűnt, ezért a sírmellékletek magyarázata nehéz. Minden­esetre nem érthetünk egyet azzal a nézettel, hogy az élel­miszereket azért tették volna a sírba, hogy a halott a másvilá­gon vagy újraszületésekor egyék belőle. Ezek a népek különösen a népvándorlás ko­rának ősi, keleti kultúrával rendelkező népei, mint az ava­rok — ha voltak is babonáik — abban, hogy a halott a mel­léje tett edényből és ételből valaha is eszik — egészen bi­zonyosan nem hittek. Ezek a sírmellékletek feltétlenül jelképesek voltak. Ezt a tényt bizonyítja az is, hogy más, korábbi népek a halott mellé sokszor a haszná­lati tárgy használhatatlan má­solatát tették. Ezek a másola­tok néha olyan anyagból ké­szültek, hogy a sírba tett tár­gyakat nem is lehetett volna eredeti rendeltetésének megfe­lelően használni. Mielőtt a sírmellékleteket részletesebben ismertetnénk, § A városi tanács végrehajtó ^ bizottsága holnapi ülésén két ^ fontos téma szerepel napiren- ^ den: a városi vízmű fejlesztési ^ terve és a tejüzem munkája. ^ Ez utóbbit helyszínen, o tej- !s üzemben tárgyalja meg a vég- | rehajtó bizottság. | Ügyeletes: | a megyei kamara elnöke § Ma is délután öt órakor ^kezdődik a szakmaközi bi- S* zottság ingyenes jogi tanács- $ adása. Ez alkalommal dr. ^ Kenéz Tibor, a Pest megyei ^ Ügyvédi Kamara elnöke ad ^ tanácsot az ügyes-bajos prob- & lémával hozzá fordulóknak. | -------------­| MUNKAÉRTEKEZLET + TAGGYŰLÉS § Tanácstagok helyett orvo- ^ sok, ápolók és nővérek fog- ^ latnak helyet ma délután 17 J órakor a városi tanács köz- J gyűlési termében. Az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- ^ szervezetének helyi alapszer- ^ vezete kétszáz meghívott rész- § vételével munkaértekezlettel & egybekötött taggyűlést tart. 1 -----7” G ARAZS — KEDVEZMÉNNYEL London és Tokió egyszerre § hozott olyan értelmű határoza- | tot, hogy új személygépkocsit ^ csak az vásárolhat, aki tudja ^ azt hol garazsirozni. Nemcsak ^ e két fővárosban, nálunk is * gond a garázs. A városi tanács S műszaki tervet és helyet ad az % Április 4 téren tíz személygép- ^ kocsi „lakásának” építéséhez. | Az építést szakember irányítá- ^ savai a kocsitulajdonosok vég­ezik, viszont az anyag- és mun- ^ kadíjköltséget beszámítják az > első esztendők bérleti díjába. elöljáróban már most megál­lapíthatjuk: a népvándorlás korának népei sem embertani szempontból, sem értelmileg nem voltak alacsonyabb rendűek a mai kor emberénél. Annak ellenére sem, hogy a társadal­mi fejlődés viszonylag alacso­nyabb fokán álltak, s nem voltak erőgépeik, s a mai ér­telemben vett gyártástechno­lógiájuk. E megállapítás igazságáról győznek meg az alsóvárosi vasúti megállótól a Forte­gyár és az Alsóvárosi-temetö vonalában mintegy két kilo­méter hosszúságban a Gábor József iskoláig húzódó avar sí­rok gazdag tárgyi leletei. Mú­zeumunkban sok ilyen sírmel­léklet van, s ezek közül is a legérdekesebbek azok, melyek egy évszázadok során meg nem bolygatott teljes épségben megmaradt és szakszerűen fel­tárt avar sírból kerültek elő. Ezekről azonban majd a kö­vetkező alkalommal szólunk részletesen. Stcfaits István port anyagot ta- vanezer forint ér­karítoltak meg, fékben. | mintegy nyolc- Csepregi felv. A gyermek so­hasem maga vá­lasztja névét, nem így azonban pél­dául a munkabri­gádok. Amikor a Híradástechnikai > Anyagok Gyárá­ban nevet válasz­tott magának a Petőfi és a Tye- reskova brigád — minden bizonnyal tudták, mit adtak az emberiségnek e nevek viselői. S valóban: érzik is, hogy a név köte­lez. Az idei ter­melési versenyek első tíz hónapjá­ban elért eredmé­nyeik alapján — ők a gyár legjobb-\ jai: 171—171 ponttal fej-fej mellett haladnak. Különösen a se- lejtcsökkentésben és az anyagtaka­rékosságban mu­tatnak jó példát. Október végéig két mázsányi im-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents