Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-23 / 277. szám

1967. NOVEMBER 23., CSÜTÖRTÖK íikcusi vÄirtap Felvétel technikumba UTOLSÓ TANFOLYAM - OKLEVÉLLEL Bizonyára sok érdekelt ol­vassa szívesen a váci mező­gazdasági technikum infor­mációját: több helyen indít tanfolyamot levelező hall­gatók részére. Megtudtuk, hogy a felvételhez szüksé­ges a kért jelentkezési la­pok sürgős kitöltése és visz- szaküldése. Természetesen, ha a létszám betelik, új jelent­kezőket már nem vehetnek fel. Ez a levelező tanfo­lyam az utolsó lehetőség ar­ra, hogy tanulmányaik be­fejezése után közvetlenül tech­nikusi oklevelet szerezzenek a végzősök. Cím: Mezőgaz­dasági technikum igazgatósá­ga, Vác. Jelentkezési határ­idő: november 30. Ügyvédek közgyűlése Három év után tegnap ke­rült sor ismét a Pest megyei Ügyvédi Kamara választói közgyűlésére. Az elnökség beszámolója az ügyvédi mun­ka színvonalának emelésével foglalkozott, s az új gazdasá­gi mechanizmussal együttjá- ró újszerű ügyvédi teendők­kel is. A választói közgyűlésen ke­rült sor a tisztújításra. A résztvevők egybehangzóan újra dr. Kenéz Tibort vá­lasztották az ügyvédi ka­mara elnökévé, s dr. Nagy Zol­tánnak iá'megerősítették tit­kári megbízatását. Minden elmulasztott évvel szegényebbek leszünk Tessedik faluja — Préseket pusztít az idő A hős tiszt fia TÉMA: az új mechanizmus Pest megye takácsi ipará­nak vezetői Lajosi orráson, a Ságvári Endre turistaházban ismerkednek ezekben a na­pokban az új gazdasági me­chanizmus bevezetésével kap­csolatos feladatokkal. Az el­múlt héten az igazgatók és a szakszervezeti bizottságok titkárai vettek részt a hat­napos tanfolyamon, a héten a műszaki vezetők és a fő­mérnökök részére tartják a „fejtágítót”, a jövő héten pe­dig a főkönyvelők következ­nek. Gyors, évszázadok szokásait és hagyományait eltüntető, gyökeres változás idejét éli a magyar falu. Eltűnnek a dűlő­nevek, elhordják a kunhalmo­kat, nem használják tovább a régi mezőgazdasági eszközö­ket. A régi parasztházakat le­bontják, új anyagból és stílus­ban épülnek a falusi házak, a falvak egész külseje megvál­tozik. Az emberek elhagyják őseik ruháját, megszűnik a népviselet, kicserélik bútorai­kat, használati tárgyaikat. Ré­gi foglalkozások, kisipari ágak teljesen megszűnnek. Népszo­kásokat, mondákat, dalokat, népművészetet, sőt nyelvet fe­lejtenek el és a folklór marad­ványai már csak a legidősebb emberek között kutathatók. Sok muzeológus kellene mind­ezek felkutatására, összegyűj­tésére, megmentésére. Ezért örvendetes, hogy a nagy vál­tozás idején egyre több falu­ban akadnak a múlt emlékeit gyűjtő, megőrző, helytörténeti gyűjteményeket, falumúzeu­mokat létrehozó, lelkes embe­rek. Legfőbb patrónusuk a Ha­zafias Népfront, mely arra tö­rekszik, hogy a honismereti tevékenységet tömegmozga­lommá szélesítse... Befalazott obsitlevél Albertirsa. Az első írott em­lékek szerint Alberti 1345-ben, Irsa pedig 1360-ban már la­kost település volt. Az iskola­igazgató irodája szűk: két író­asztal, székek, szekrények te­szik még zsúfoltabbá. A szek­rények tetején ősi cserépedé­nyek, dróttal összefogva. Szán­tás közben ekék hozták napvi­lágra az értékes leleteket, bi- bonyítva, hogy ezen a tájon egy évezrednél is régebben él­nek emberek... Kutas Emil nyugdíjas isko­laigazgató több esztendei mun­kával dolgozta fel a község múltját, történetét... Gumikerekű 4—6 tonnás traktorvontatásra is alkalmas lovaskocsik, lószerszámok, ponyvával bevont lótakarók és egyéb lovas felszerelések tsz-ek és állami gazdaságok részére eladók Fővárosi Szállítási Vállalat Anyagosztálya Budapest V., Marx tér 7. Telefon: 310-143 A BUDAPESTI »Üli VÁLLALAT Budapest—Kecskemét— Szarvas—Orosház-i járatát Tótkomlósig MEGHOSSZABBÍTJA Bp. Engels téri pu.-ról indul ló óra 25 perckor. Tótkomlósra érkezik 21 óra 05 perckor. VISSZA: Tótkomlósról indul 4 óra 35 perckor, Bp. Engels téri pu.-ra érkezik 9 óra 15 perckor. KÉSZÁGYNEMŰ - KEVESEBB GOND «srsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss*. ITT AZ IDEJE: EGÉSZÍTSE KI HIÁNYZÓ ÁGYNEMŰKÉSZLETÉT! Kiváló minőségű anyagokból készült sima, mintás és hímzett kivitelben minden igényt kielégítő választékot talál a szaküzletekben. Fehér és színes párna 13,— Ft Pannónia párna 55,— Ft-tól Damaszt párna 78,— ft Lepedő 79,— ft-tól 3 részes Pannónia garnitúra 276,60 Ft 3 részes Damaszt garnitúra 357,— ft-tól 4 részes fehér hímzett garnitúra 425,40 Ft 4 részes hímzett, modern mintás. Agatha garnitúra 381,50 Ft VÁSÁROLJON KÉSZÁGYNEMŰT! Az evang^kus papiak utcai oldalán tábla hirdeti: „Itt szü­letett 1742. április 20-án Tes­sedik Sámuel evangélikus lel­kész.” Tessedik a népművelés magyar úttörője és az első ma­gyar mezőgazdasági iskola megalapítója volt. Ebneth Magdolna tanítónő­nek értékes, népi festésű cse- réptányér-gyűjteménye van, amelyek többsége itt készült, ebben a faluban ... — A Pesti utca 73. alatt nemrég lebontottak egy öreg épületet. Ezt a teljes épségben megmaradt obsitlevelet talál­ták a bontók befalazva — mondja Szántó József, a mű­velődési ház igazgatója s mu­tatja az érdekes leletet, ame­lyen a következő szöveg olvas­ható: „Kiss Sándor magyar kirá­lyi honvédhuszár, született Magyarországon, Pest megye, Szent Márton Káta községben, evangélikus, nőtlen, szabó. A magyar királyi első honvéd- huszár-ezredben mint közhu­szár összesen tizenkét évet, ki­lenc hónapot és huszonhárom napot szolgált, törvényszabta honvédségi védkötelezettségé- nek mai nap teljesen eleget tévén, — a honvédség kötelé­kéből ezzel végképpen elbo- csáttatik. Kelt Budapesten, 1884. december hó 31-én.” Kele Jenöné rajz, földrajz szakos tanár államvizsga dol­gozatában Albertirsa történetét írta meg... A borházaknál évszázadnál régebbi szőlőpréseket pusztít az idő... A Petőfi Sándor általános iskola diákjai a szovjet Vö­röskereszt segítségével fel­kutatták a szovjet hősök emlékműve alatt nyugvó egyik katona rokonait. Andrej Iva- novics Iiabotyin százados 1945 februárjában halt hős) halált itt, Albertiisán. Ta­valy a községbe látogatott Krasznokamszk városából Sztanyiszlav Rabotyin mér­nök, a hős szovjet tiszt fia, feleségével, akik boldogan mondtak köszönetét az is­kola úttörőinek, hogy sike­rült felkutatniok édesapja sírját, akit háromesztendő6 korában látott utoljára, ami­kor az szabadságon volt oda­haza ... Az iskola úttörői azóta is leveleznek a krasz- nokamszki 6-os számú iskola úttörőivel... Felderítetlen emlékek A falu múltját, történetét idéző ennyi értékes lelet fel­derítéséhez elégséges volt csupán egyetlen délelőtt. S még mennyi felderítetlen, a múlt emlékeit, szokásait és hagyományait őrző emlék le­het ebben a községben! Mon­dom Nagy András iskolaigaz­gatónak, a Hazafias Nép­front helyi elnökének. — Igen, tudom — bólint rá. — És azt is, hogy min­den elmulasztott évvel szegé­nyebbek leszünk. Ezért is ha­tároztuk el, hogy összefogjuk mindazok munkáját, akik ed­dig csupán magánszorgalom­ból, tulajdon kedvtelésükre gyűjtötték a falu múltját idé­ző emlékeket, dokumentumo­kat. A parasztházak padlá­sától a parókiáig sok-sok értékes lelet szunnyad még s vár felderítésre. A művelő­dési házban működő honis­mereti és krónikás kör tag­jaira vár a feladat, hogy fel­jegyezzék a jelenkor esemé­nyeit, összegyűjtsék a múlt emlékeit és tovább folytas­sák a néprajzi kutatómunkát. Ehhez a Hazafias Népfront minden támogatást megad ... — Tavaszra átalakításra ke­rül a művelődési ház — mond­ja Szántó József igazgató. — Az a tervem, hogy egy helyiségben állandó jelleg­gel kiállítást rendeznénk be a községben felkutatott em­léktárgyakból. Ez alapja le­hetne egy későbben meg­alapítandó falumúzeumnak. A legfontosabb addig is a tervszerű gyűjtő-kutató mun­ka megkezdése. A Hazafias Népfront égisze alatt ebbe a munkába minden, a közsé­gét szerető ember bevonha­tó. Letűnt idők kincsesháza A falumúzeum megalapí­tásának gondolata csak he­lyeselhető. A múzeumok bár­mennyire is a múlt emlé­keit őrző és ismertető in­tézmények, tulajdonképpen az ember küzdelmes életét és a haladást mutatják be gaz­dasági életünkben, társadal­mi fejlődésünkben, szellemi műveltségünk kialakulásában. A múzeumlátogatók előtt a letűnt idők kincsesházából c jövő útja, perspektívája tá­rul fel s a múlt és a mai élet közötti összehasonlítás­ból a küzdés értelme, a ha­ladás nagyszerűsége világo­sodik meg. Jó úton jár­nak az albertirsaiak, amikor ilyen nemes cél megvalósí­tásán fáradoznak. Prukner Pál 1 1 Nem esik messze alma a fájától. Ezt a köz­x\.J.MI.cl. memláíit igazolja a tápiószecsői Vári Mari­ka győzelme a nagyhátai íodrászversenyen, a harmadéves tanulók küzdelmében. Mesterei Vári Sándor és Vári Sándorné tápiószecsői fodrászok, Marika édesap­ja és édesanyja. A szülők az augusztus 20-i versenyen arany- illetve bronzplakettet nyertek, Marikának ez a mostani harmadik oklevele. A Vári família otthonának falát már 18 oklevél díszíti. Marika most már az áprilisi országos fodrászversenyre készül A REFORM KÜSZÖBÉN A kiskapuk sorra kacsukéinak Tagadhatatlanul, némi káröröm is volt abban, aho­gyan — az új gazdasági me­chanizmus kapcsán — a mo­torszerelő munkás a szakszer­vezeti tevékenység változó, erősödő tartalmáról beszélt, s többek között azt mondta, hogy „a kiskapuk sorra be­csukódnak” a tétovázó, nem elég erélyes, vagy szervezni nem tudó gazdasági vezetők előtt. A munkás az Ipari Sze­relvény és Gépgyár dolgozó­ja, s arról beszélgettünk, lát­ja-e értelmét a termelési ta­nácskozásoknak? Erre felelte, hogy eddig nem sok teteje volt, mert tucatjával kínálkoz­tak a kiskapuk; most sorra be­csukódnak, s ez kihat a ter­melési tanácskozások érteimé­re, hasznára is. Miféle kiska­pukra gondolt? Arra, hogy hiába tették újra és újra szó­vá a rossz anyagellátást, hosszú időn át nem tapasztal­hattak javulást. Ott volt a kis­kapu, nem tudták különvá­lasztani, mi származik gyáron belüli szervezetlenségből, s mi az akadozó kooperációból? Könnyen megtörtént azután, hogy válaszadáskor már min­denért a kooperáció volt a fe­lelős. így volt ez általában. Igaz, ennek ellenére jelentős fóru­mok voltak a termelési ta­nácskozások, segítettek is a munka jobbá tételében, még­is, sokszor érezték azt a mun­kások, hogy a levegőbe be­szélnek, mert ugyan bólogat­nak a szavaikra, de történni nem történik semmi sem. Másutt, a Szerszám és Gép­elemgyárak Porkohászati Gyá­rában, a termelési tanácskozá­sokon majd’ minden üzemrész­ben elhangzott egy hasonló mondat: már ötödszörre — harmadszorra, hatodszorra — tesszük szóvá... Nem volt könnyű a gazdasági vezetők helyzete sem itt, sem másutt. Valóban, ezerféle, s nem raj­tuk múló ok befolyásolta, hogy mi történik gyárukon be­lül, s ez a helyzet akarva vagy akaratlanul, de arra is ösztönzött, illetve, menlevelet adott, hogy amit helyben meg­tehettek volna, azt sem intéz­ték eL A bonyolult, s nem egyszer mesterségesen agyon- kúszált gazdasági kapcsolatok­ban a munkás nehezen, vagy sehogysem ismerte ki magát. Azt látta, hogy nincs anyag, nem tud megfelelően keresni. Azt látta, hogy hó elején na­pokig nincs mát csinálni — és elküldik szabadságra, vagy a jóval kisebb állásidőt fizetik —, hó végén pedig túlóráznia kell, olykor nem is keveset, hogy a „terv meglegyen”. Dü­höngött, s okkal tette szóvá mindezt termelési tanácskozá­son, ám a válasszal nem sokra ment, mert ilyen vagy olyan értelemben, de ott volt a kis­kapu : a gyárnak sem szállított a másik gyár, hiába rendel­ték meg, rendelésüket el sem fogadták s így tovább. Végül legtöbbjük beleunt abba, hogy szóljon erről: maradt a mun­karuha kérdése, a rossz, ’.bal­esetveszélyes padló, a gépek­nél lévő ülőke bicegő lába, az anyagszállító ládák hiánya. Éppen az sikkadt el, ami a leg­lényegesebb lett volna: a ter­melésszervezés sokoldalú tá­mogatása, a gyártásszervezés tökéletesítése a munkások ész­revételei, javaslatai segítségé­vel is. A termelési tanácskozás valóban fórum, ám a lehetőség nem egyenlő a ténnyel: ezek a fórumok leginkább a panasz­napok, mégpedig az egyéni panasznapok jellegét öltötték — miért ad nekem a műve­zető rosszul fizető munkát, miért adták késve a kézmosó­port, a szappant —, s nem tud­tak hatásos szerepet betölteni a műhely, üzem, gyár egész életének, tevékenységének for­málásában. Hozzájárult ehhez az is, hogy a gazdasági veze­tők nem jelentéktelen része semmi mást nem látott, s ma sem lát ezekben a tanácskozá­sokban, mint szükséges rosz- ssat, amin túl kell esni, mert így kívánja „a politika”, ám nem sok ügyet vetnek arra, mi foglalkoztatja az embere­ket. Nem hiányzik a lebecsülő magatartás sem: úgysem, érte­nek hozzá... A felelősség, mégpedig az egyéni felelősség sokat emlegetett fogalom volt eddig is a gyárakban, legtöbb­ször azonban fogalom is ma­radt, a gyakorlatban nem tu­dott érvényesülni. Sok volt a kiskapu, sok tehát a felelősség alóli kibújás lehetősége. És nem tudott azért sem érvénye­sülni kellő erővel, mert nem egy helyen megvolt minden jószándék — így például a Ganz Műszer Művek Árammé­rőgyárban, Gödöllőn — hogy hasznosítsák a munkások ész­revételeit, javaslatait, s való­ban feleljen mindenki a ma­ga területéért, de annyi kí­vülálló ok vetett ennek gán­csot, hogy semmi nem lett be­lőle. A társadalmi lehetőségek és a gazdasági körülmények elté­rő aránya, szintkülönbsége magyarázta ezeket és a ha­sonló ellentmondásokat. Töb­bet akartunk elérni, többet tartottunk kívánatosnak, mint amennyit a gazdasági cdottsám gok lehetővé tettek. Most, amikor a mechanizmus reform segítségével áttekinthetőbbé válnak a döntési viszonyok, a gazdasági kapcsolatok eddig ismeretlen rendszere jön létre, amikor kimutatható lesz az egyéni felelősség nemcsak a selejtgyártó munkás, hanem a gazdasági yezető esetében is, érthetően megnő a termelés) tanácskozások jelentősége, szerepe is. Társadalmi lehető­ségek és gazdasági körülmé­nyek közelebb kerülnék egy­máshoz, jobb lesz közöttük az összhang: nehezebb lesz a jo­gos bírálatot azzal kivédeni, hogy valamiről nem ott hely­ben, hanem „odafönt” dönte­nek. Az üzemek szakszerveze­ti bizottságai tavaszi megvá­lasztásuk óta mind erőtelje­sebb munkát végeznék an­nak érdekében, hogy a meg­változó körülmények közepet­te jól elláthassák megnöveke­dett feladataikat. Vácott, a Képcsőgyárban a korábbinál jóval erősebb műhelybizottsá- gok tevékenysége már nap­jainkban is hatásos: az MGM diósdi gyárában többek között a munkások munkakörülmé­nyeinek javításáért tett hatha­tós lépéseket a szakszervezet; egészséges kezdeményezések tapasztalhatók az eddig eléggé háttérben maradó helyiipar­ban is. Attól azonban, hogy mindent rendben levőnek ítél­hessünk, messze vagyunk. Többek között azért is, mert eléggé széles körökben él olyan nézet, miszerint csökken a munkások közreműködésé, nek jelentősége, az új mecha­nizmusban csakis a szakembe­rek lesznek azok, akik elég okosak, s akiknek éppen ezért nincs szükségük tanácsokra. A tények természetesen ellene szólnak az ilyesfajta vélekedésnek, nézetnek, a mo­torgyári • munkásnak van iga­za, aki egészséges ösztönnel érzi, hogy a kiskapuk száma mind rohamosabban csökken, fokról fokra, ahogyan a gazda­ságirányítás új rendszere ér­vényesül. A kérdésre, lesz-e értelme a termelési tanácsko­zásoknak, mindezek után egy­értelmű a felelet. Annak hoz- zátevésével, hogy ahol megta­gadják tőle ezt az értelmet, ahol valóban úgy képzelik, hogy a munkásoktól nem hall­hatnak okos dolgokat, ott nem csupán fontos elveket sérte­nek meg, hanem gazdasági ba­jok sokaságát vállalják. És e bajok elől januártól már nem lehet a kiskapukon át elillan­ni.. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents