Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-21 / 275. szám

'SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSSS MAJD, HA FAGY? j Eddig nem volt elég gép ^ a mélyszántáshoz. Most ^ van, mégis akadozik a ^ munka. A város hat terme-i lőszövetkezeténiek 7800 hol- dón kellene a mélyszántást § elvégeznie — ehelyett csak ^ 5000 holdról beszélnek. A ^ dolog egyedül a Hunyadi és ^ a Szabadság termelőszövet- ^ kezeiben megy jól, ahol a ^ terveknek megfelelően 55, ^ illetve 40 százalékban vé- k geztek már vele. De mi lesz az Arany Já- i nosban, a Dózsában és a ^ Petőfiben. Hiszen máris ^ fagy esténként. Mire vár- ^ nak a mélyszántással? A ^ közmondás, miszerint: ^ „Majd, ha fagy!” — itt vég- ^ S zetes hibát jelent... (t) § ^SSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS% MINIINTERJÚ a kis eladó­lánnyal — Édesapám is kereskedő, iev már kiskoromban megsze­rettem a szakmát. 1964-ben let­tem tanuló az fmsz-nél és az idén szabadultam fel. — Hány vevőjük van napon­ta? — Hétköznap három-négy­száz, szombaton s az ünnepek előtt ötszázan is bejönnek. — Mennyi a havi forgalom? — Kétszázharmincezer. — (Mennyi a fizetése? — Nyolcszázötven forintot plusz jutalékot, összesen körül­belül ezerháromszázat keresek. — A kedvenc szórakozása? — A kézimunka és az olva­sás. De imádok kirándulni is és izgalmas filmeket nézni — mondja Harmat Erzsi, a 17. számú bolt kedves, fiatal el­árusítónője. (b) A PEST /WEGVEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 274. SZÁM 1967. NOVEMBER 21., KEDD Öten kiléptek — harmincán beléptek Élénk szemrehányások a Petőfi közgyűlésén Csányból hoznak paprikásokat ? Hová lettek a jó termelők? Küldöttgyűlést tartott pén­teken a Petőfi Termelőszö­vetkezet. Koroknai Albert főkönyvelő ismertette a szö­vetkezet anyagi helyzetét. Reálisan tájékoztatta a tag­ságot. — Bajok még mindig van­nak — mondotta többek között —, de már koránt­sem olyan rossz a helyzet, mint tavaly. Az eddigi felmé­rések szerint félmillió forint lesz a mérleghiány. Bár még a zárszámadásig változhat az eredmény, de ezzel számolni kell. — Nem tudni miért, az idén megint baj volt a paprikatcrmesztéssel. A korábbi években 900 ezer forintot hozott a paprika, az idén alig érte el a 300 ezer forint bevételt. Nem reme­Két esemény — egy napon: Aktívaértekezlet — asszonytalálkozó Ma délután 3 órakor a vá­rosi pártbizottság klubter­mében az MHS városi el­nöksége aktívaülést tart Este 6 órakor a művelő­dési ház emeleti klubjában magyar—szovjet asszonytalál­kozót szervez a városi nő­tanács. Acélos hangon száll a dal... KlOSZ-kórusunk Ceglédbercelen szerepel A ceglédi kórustalálkozó A házigazdák lelkesen ké- Után, most vasárnap Cegléd- szülnek a találkozóra. Nincs bercelen adnak a Pest me- könnyű dolguk, mert tagjaik gyei kórusok egymásnak ran- közül sokan Pesten dolgoz- devút. S nem véletlenül. Eb- nak, sokan vasutasok. A lég­ben a községben idestova fél lelkesebbek közé tartoznak az évszázada alakult meg a da- alapító tagok. Legtöbbjük már loskar, s e nagymultú tes- nyugdíjas. Bercelen is gond, tület látja ezúttal vendégül a hogy a községbeli fiatalok — környékbeli neves kórusokat bár szeretik a zenét, szeretik _ _____________________________a kórust is — alig jelentkeznek d alosnak. Korosztályukat alig egy-egy hang képviseli. Összesen hat férfikórust és egy vegyeskart látnak vendé­gül. Fellép a műsorban a nagymarosi művelődési ház kórusa, az aranyérmes duna­keszi MÁV-kórus, a Bőripari Szakszervezet énekkara, a vecsési gimnázium vegyeska­ra, a ceglédi és a nagykőrösi KlOSZ-kórus. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Balogh József és Fe­kete Lídia: Agnes, Tóth Dénes és Tóbi Mária: Dénes: Simon György és Nagy Mária: Tibor, Vidra Ist­ván és Kása Erzsébet: István, Lá­nyi Gyula és Patyi Irén: Krisz­tina, Varga István és Kovács Ka­talin: Katalin, Kamocsai Kálmán és Pólya Judit: Judit* Vincze Jó­zsef és Ágoston Margit: Attila, Szőke László és Nagy-Ficsor Má­ria: Zsolt, Pantó László és Kapus Terézia: László, Soós Mihály és Nagy Margit: Mihály, Bállá István és Vikartoczki Margit: Mária nevű gyermeke. Házasságot kötött: Mészáros Ká­roly és Katona Terézia, Utasi Bá­lint és Pálinkás Judit, Hupka György és Dobos Julianna, Balogh Balázs és Fokti Erzsébet, Boros Sándor és Deák Mária, Pálfi Sán­dor és Oláh Erzsébet, Fehér Sán­dor és Szűcs Mária, Nyikos János és Kecskés Csilla, Czakó Kálmán és Harsányi Mária, Tóth Mihály és Kerekes Irén, Balogh Gyula és Katrucs Erzsébet, Tóth Béla és Keskeny Sára, Szegedi József és Nagy Julianna, Kasza Gábor és Mészáros .Terézia. Meghalt: Szűcs János (Nyereg u. fc.), Szépe Györgyné Molnár Mária (Mészáros János u. 11.), Danka Já- hosné Csernák Maliid (Achim András u. 25.), Káldi Józsefné Vár- konyi Erzsébet (Hold u. 1/a.), Hupka Pálné Molnár Judit (Bál­vány u. 60.), Vitrih József (Tak­sony u. 2.), Kálai Ferenc (Mészá­ros János u. 27.). • mit Utunk ma a moziban? Háború és béke I. rész. Szí­nes szovjet film. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadás kezdete: 5 és fél 8 órakor. keltek a dinnyések sem, és ráfizetéssel zárult a saláta, a zöldbab és a zöldség. Ellen­ben a zöldborsó remekül si­került. Erdei János azt ajánlotta, hogy hoz ő paprikatermesztő családokat Gyöngyös tájéká­ról. Élénk volt a reakció. Nem paprikaterme sztö csa­ládokat kell importálni Gyön­gyösről — mondották töb­ben — hanem meg kell nézni: ml az oka annak, hogy kizáró­lag a Petőfiben rossz a paprika hozama? Pásztor József szerint a III. számú üzemegységben „be- fullasztották” a paprikát a sok vízbe. — Es ami termett, azt miért kellett az útszéli árok­ba kiszórni? — kérdezte. Cseh József szerint a paprikatermesztést vál­lalásba kell kiadni és akkor majd ismét fellen­dül. — Miért áll még most is lábon a kukoricaszár — kér­dezte Petrák József —, ami­kor a takarmányellátás nem a legjobb? A cukorrépaszele­tet egyenesen a vagonból kap­ják az állatok és a széna is kevés. — A bajok ellenére — vála­szolt Bárány Lajos elnök — előbbre jutottunk. Nem ró­zsás a helyzetünk és sok váratlan teher is jelentkezett. Gondunk az alma- és a szőlő- értékesítés. A borjúistállót is fel kellene építenünk, egy­szóval . mindenütt van mit csinálni. Mégis azt hiszem, hogy az idén már valamivel jobban zárjak az eszten­dőt, mint az előző évek­ben. A bajokat ismerjük, de eze­ken csak együtt segíthetünk. A bajok ellenére az embe­rek bíznak a termelőszövet­kezetben. Ezt bizonyítja, hogy az elnök zárszava után mint­egy 30 új tagot vettek fel. Igaz, hogy öten kiléptek, de még így is 25 új taggal erő­södött a Petőfi házatája. Karácsonyra pulyka kerül az asztalra A Petőfi Tsz ötezer puly­kát nevel karácsonyra. Júliusban kezdték a puly­kák módszeres előhizlalását, és azok ma néhány deka hí­ján elérik a négykilós súlyt. Ügy tervezik, hogy kará­csony előtt két héttel külön hízókúrára fogják az állato­kat. A szokott „menü" mel­lett főtt krumplis kukorica­darával etetik őket. PROFIL Elismerem, hogy helytelenül jártam el. Utóvégre nem illik kopogtatás nélkül be­lépni idegen lakásba. De itt nem kellett zörgetnem. Nyitva volt az ajtó. Beles­tem és senkit nem találtam. Átléptem hát a küszöböt. A konyhaajtón viszont már zörgettem. Per­sze halkan, figyel­mesen, nehogy meg­riasszam a háziakat. De a konyhaajtóval sem volt szerencsém. Háromszor is meg­kopogtattam, ered­ménytelenül. Le­nyomtam hát a ki­lincset, az engedett, s beléptem a kony­hába. A gáztűzhelyen húsleves készült. De hol a háziasszony? Pedig én azért jöt­ZÁRD KULCSRA AZ AJTÓT! csókolód­tem, hogy ezt a va­cak fizetési megha­gyást kézbesítsem. — Jó napot! —kö­szöntem be a kony­ha csendjébe. Hiába. Senki nem jelentke­zett. Elvesztettem tü­relmemett Itt vala­kinek lenni kell, te­hát megindultam a szobaajtó felé. Beko­pogtattam. Semmi. Érthetetlen! Lesz, ami lesz, lenyomtam a szobaajtó kilincsét. Lassan, finoman meg­nyitottam az ajtót. Rövid leszek és diszkrét. Az asszony­ka ízesen csókolózott a kéményseprővel. Eszre sem vették, hogy rájuk nyitot­tam, úgy elmélyed­tek abban, amit csi­náltak. Nagy zava­romban behúztam az ajtót. Lábujjhegyen kihátráltam a kony­hába, majd az elő­szobába és végül a folyosóra. A szomszédasszony kint állt, a lakása előtt. Argus szemek­kel figyelt. Zavarom­ban hebegtem né­hány szót. — Kézbesíteni akartam. Nyitva van az egész lakás ... A szobában elég furcsa dolgot láttam. A há­ziasszony a kémény­seprővel zott. — Miért nem ko­pogtatott? Nem tud illemet? — Többször is ko­pogtattam, de na­gyon belemeleged­tek a dologba. — Miért csodálko­zik rajta! Háromhe­tes házasok. A férj a kéményseprő. Külön­ben pedig adja ide azt a vacakot, majd én aláírom és oda­adom nekik. Amint kifelé in­dultam, visszapillan­tottam. — Mit néz? — mordult rám megve­tően. — Maga talán nem volt fiatal? Biz­tosan volt magának is olyan esete, ami­kor elfelejtette kulcs ra zárni az ajtót. (rossi) KINEK Ml AZ ÉRDEKE? Az új játékszabályok szellemében „Salvus rei publicae sup- rema lex esto!” — a köztár­saság üdve a legfőbb törvény legyen! — hangzott a régi ró­mai mondás. Mióta kialakul­tak államok, azóta a legfőbb érdeket az államérdek testesíti meg. Csakhogy a történelem során gyakran éltek és éltek vissza az „államérdek”, „a nemzet érdeke” kifejezések­kel. Csak a szocialista orszá­gokban jött létre először olyan államrendszer, amely tartósan és következetesen tudja érvé­nyesíteni az egész társada­lom érdekeit. Sokan gyanakszanak ma még, amikor velük szemben a társadalom, a népgazdaság ér­dekére hivatkoznak. S nem alaptalanul. Mert miközben általánosságban igaz, hogy ál­lamunk az egész társadalom érdekében irányít, szervez — az „ómechanizmusban" egyes intézmények munkatár­sai számára a társadalmi ér­dekre való hivatkozás olykor pusztán takaró volt. Az a bű­vös takaró, amellyel a reali­tásoktól elszakadt vágyálmo­kat elfogadhatóvá varázsolta. Mindennapi eset volt, hogy egy-egy megalapozatlan utasí­tást a népgazdasági érdekre hivatkozva erőltettek rá a vál­lalatra, amelynek legtöbbször nem állt érdekében azokat megvalósítani. A helybeli gaz­dasági vezetők jól ismerték a termelési, az értékesítési adottságokat, a műszála, a fej­lesztési, a bérezési, a beszer­zési lehetőségeket, s némely­kor tiltakoztak egy-egy félre­sikerült rendelkezés ellen. Ilyenkor jött a dörgedelem: „Elvtárs! Ez népgazdasági ér­dek. Meg kell csinálni!” A vállalalat vezetői pedig nem akartak az engedetlenség bű­nébe esni. „A haza nevében” megcsinálták, amit tőlük kér­tek, még akkor is, ha cselek­vésüknek nemigen volt köze a valóságos népgazdasági érdek­hez. Vajon népgazdasági érdek-e az, hogy egy gyár ne azt ter­melje, amihez szakképzett munkaereje, megfelelő anya­ga, gépe, rendelése van? Le- het-e jó az a népgazdaságnak, hogy a vállalati kollektíva tartósan a saját érdeke ellen tegyen? Nem, semmi esetre i sem. Aki ilyen esetekben a ! társadalomra, a népgazdaságra | hivatkozik, az vitathatóvá te­szi, alapjaiban megrendíti a népgazdasági érdek igazi tar­talmát: szocialista tartalmát. A gazdaságirányítás új rendszere szinte mindenütt ki­zárja majd annak lehetőségét, hogy a vállalatokat saját ér­dekeik elleni tevékenységre szorítsák a „népgazdasági ér­dek” nevében. Amely vállalat nyereséggel dolgozik, nyeresé­gét, s a munkabért évről évre növeli, technológiáját és gyárt­mányait fejleszti — az egy­úttal a népgazdaság érdeké­ben működik. Ha a vállalat létszámához, erőforrásaihoz mérten kellően járul hozzá <* nemzeti jövedelemhez, akkor már teljesítette a népgazdaság iránti fő kötelezettségét. Valójában nem létezik a vállalati érdektől függetlenít­hető, mereven afölé helyezhe­tő népgazdasági érdek. Az új gazdasági mechanizmus meg­valósítja a különböző szintű­érdekek harmóniáját, és a kü­lönböző szintű érdekérvénye­sülések kapcsolódásának auto- matizmusát. Az egyéni és családi érdek szorosan kapcsolódik a brigád, a műhely, az üzemrész érdekéhez. Az üzemrészek, gyáregységek érdeke szerve­sen összefügg a vállalat, az ágazat és a népgazdaság érde­kével. Az új közgazdasági „játék- szabályok” szerint a vállalat csak úgy fizethet több bért, csak úgy fejleszthet a tavalyi­nál többet, ha ezzel párhuza­mosan a költségvetésbe is az eddiginél többet fizet be. A vállalat forintban tudja majd kimutatni, hogy működése mennyire felel meg a népgaz­dasági érdekeknek. A társa­dalmi érdek érvényesülése eg­zakt módszerrel: pénzzel, nye­reséggel mérhető. Itt nincs vi­ta. A termelő vállalatok tevé­kenységét a piac minősíti, amely a termékekről és a ben­nük foglalt munkáról tárgyila­gos ítéletet ad. — A nemzeti jövedelem növelése a legfőbb népgazdasági érdek, mert a jó­létnek és a fejlődésnek ez az egyetlen alapja. Beszéljünk magyarul Ne éljünk hát vissza ezzel a a fogalommal. Csak akkor „operáljunk” ezzel, ha való­ban erről van szó. Lehetnek például egy-egy vállalattal szemben olyan követelmények, amelyek elől nem térhet ki, mert a nemzet biztonsága szempontjából létfontosságú­alt. Előfordulhat, hogy valami­lyen exportkötelezettségünk­nek mindenképpen eleget kell tenni. Az alapvető fogyasztási cikkekben folyamatos ellátást kell biztosítani. S megtörtén­het, hogy ilyenkor nincs más lehetőség, csak az utasítás. De ehhez nem nélkülözhetetlen körítés a „népgazdasági ér­dek” emlegetése, hanem mond­juk olyan költségvetési szub­venció, hitel vagy más olyan mód, amely ellensúlyozza a vállalat veszteségét. Mindnyájunk számára ma­gasztos fogalom a társadalom, a népgazdaság érdeke. Éppen ezért ne tegyük frázissá. Ahol pedig ez a kifejezés csak a bű­vös takaró szerepét játssza, rántsuk le, s beszéljünk nyíl­tan, magyarul. Ez is népgaz­dasági érdek Dr. Pirityi Ottó SPORT KÖSZÖNTJÜK ŐKET! A Kinizsi második, az ifjúsági csapat megyei bajnok | Nagykőrösi Kinizsi—Duna- haraszti MTK 1:0 (0:0). Kinizsi: Gömöri — Kecskés I, Szomolányi, Baranyai, Csi­kó II, Pécsi, Farkasinszky, Lá­nyi, Klenovics, Kálmán, Decsi. A hazaiak kezdtek lendüle­tesebben, de a Kinizsi fokoza­tosan mezőnyfölényt harcolt ki. A második félidő első öt per­cében már kettő nullra is ve­zethetett volna a körösi csapat, de előbb hárman sem tudták a labdát az üres kapuba lőni, majd Klenovics hagyott ki nagy helyzetet. Végre az 55. perc­ben Decsi alapvonalról visz- szaküldött labdáját Klenovics a hálóba juttata. Több jó hely­zetet ügyetlenkedtek el a kö­rösi csatárok, majd a hazaiak támadásai következtek. A ha­raszti csatár a 75. percben már csak a kapussal állt szemben, de lövésébe Gömöri jól vető­dött és a róla lepattanó labdát Kecskés I. önfeláldozóan, 1 a gólvonalról mentette. Közepes iramú és színvona­lú, sportszerű mérkőzésen a Kinizsi gólhelyzeteivel gyózött a stílusosan és nagy akarattal játszó ellenféllel szemben. Ez­zel azonban — sajnos —, a bajnokságot nem tudta meg- ni'erni, de nagy lépést tett elő­re és a csapatot ezért is szere­tettel köszöntjük. Nagykőrösi Kinizsi ifi—Du- naharaszti ifi 3:0 (2:0). Vezette: Tóbiás. Kinizsi ifik: Vilcsák 11 — Hupka, Balogh, Tóth, Horváth, Farkas, Hegedűs, Manger, György, Lengyel, Dér. Az ifik jó játékkal, biztosan szerezték meg a bajnokságot jelentő két pontot. Az egész csapatot dicséret illeti, de kü­lönösen kitűnt Balogh és Tóth jó védőjátékával, György „mes­terhármasával”, Dér bátor csa­ti r’ á tékával. A bajnoki aranyéremhez gratulálunk az ifigárdának, M. Kiss József edzőnek. Vári La* intézőnek. A szép siker a jó összműködés eredménye. P. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents