Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

19«. NOVEMBER 19., VASÁRNAP n>i «serei y^irtop PRÓBÁLKOZÁS Foto: Kotroczó Koszorúzás a Kerepesi temetőben Hazánk nagy szeretettel fo­gadott, kedves idős vendégei — a Szovjetunióban élő ma­gyar származású internaciona­listák — szombat délelőtt a Kerepesi temetőben lerótták kegyeletüket a munkásmozga- lon nagy halottainak emlék­művénél, amelyre koszorút helyeztek. Ezt követően Buda­pest nevezetességeivel ismer­kedtek. Vasárnap az interna­cionalisták csoportja vidéki körútra indul. Középiskolai tanulmányi versenyek A művelődésügyi miniszter — az érdekelt szaktárcákkal és a KISZ Központi Bizottságá­val egyetértésben — meghir­dette az 1967—1968. tanévi kö­zépiskolai tanulmányi ver­senyt és az Arany Dániel ma­tematikai versenyt. Az országos verseny első (is­kolai) fordulóját 1968 február­jában rendezik. A második (megyei) forduló dolgozatainak megírására áp­rilis 17-e és 20-a között kerül sor. Az Arany Dániel matemati­kai verseny első (iskolai) for­dulójának időpontja február 29-e, a második (megyei) for­dulót május 3-án tartják. Itéti kommentár Melyiket kellene kihúzni? \. Napihír lapunk november 15-i számából: „Bagón, no­vember elsejével megkezdődött a rendelés a fogorvosi szakrendelőben. A községi tanács 83 ezer forintot biztosí­tott működéséhez”. Fejlődünk, fejlődünk, mondogatja az ember. Számokat is keresgélhet Igaza bizonyítására: 1963-ban még csak 696 orvos dolgozott a megyében, 1966 végén már 826, s közülük 106 volt a fogszakorvos. Általá­ban sokat fejlődött a szakorvosi ellátás, 1963-ban 284 ezer, 1966-ban már 385 ezer volt a rendelőórák száma, s ebből 153 ezer csak a fogászatra jut, tehát mintegy negy­ven százaléka az összes szakorvosi rendelésnek. A fogá­szatokon 540 ezer kezelést végeztek el, toronymagasan a legtöbbet valamennyi szakrendelés közül. Nincs baj, te­hát, ha fáj az a fránya fog, van hol kihúzatni, van hol tö­mést készíttetni, pótlást... Baj van mégis. Nem a fogászattal, hanem valami mással. Olyasmivel, amit sokkal inkább sürgető .kihúz­ni”, mint a rossz fogat. Baj van a személyi higiéniával! A ceglédi szakorvosi rendelő fogászai mondták el, milyen meghökkentő és elszomorító esetekkel találkoznak nap mint nap. Részletezésük nem lenne gusztusos, tanulságuk azonban rendidvül fontos: nem megoldás a fogszakorvo­sok, a rendelőintézeti órák számának végnélküli növelése. A baj ott kezdődik, hogy sok esetben a szülők maguk in­tik le a gyereket, ne bajlódjon fogkrémmel, fogkefével. A baj ott kezdődik, hogy a családok egy nem is jelentékte­len részénél egész egyszerűen sajnálnak pénzt adni ilyes­fajta haszontalanságokra. Minek? Italra, dohányra jut, sőt, mindig több jut rá, erre nem. Elgondolkoztató, hogy — amint ez a háztartásstatisztika! adatokból kiderül — éveken át alig valamivel növekszik a tisztálkodásra, szép­ségápolásra, egészségügyi cikkekre kiadott összeg. A munkás-alkalmazotti háztartásokban egy főre 1963-ban évi 315 forint jutott ilyen célokra. A következő évben 344, 1965-ben 368, s 1966-ban 376 forint. Négy esztendő alatt tehát mindössze 61 forinttal emelkedett ez az ösz- szeg, míg az italra költött forintok... de hát ezt hagyjuk Még kedvezőtlenebb a kép, ha a paraszti háztartások ilyen természetű kiadásait vizsgáljuk. Az évek hasonló sorrendjében az összegék: 249, 283, 292, 305 forint. Tehát egy napra még egy forint sem jut. '■ Az embereknek nem elég megadni a nagyobb, több kereset lehetőségét. Arra is meg kell tanítani őket, hogy pénzüket miként használhatják fel célszerűen, okosan, hasznosan. Es főként arra, hogy ne sajnálják a higiéniára költött forintokat, ne a szappanon, a fogkrémen .spórol­janak”. Mert a legrosszabb takarékosság csakis ez lehet. Igaz, mint igen sokan meg is mondják, „fizeti az állam”, illetve „benne van az SZTK-ban” az orvos, a kezelés, a gyógyszer, s minden más. Benne van a foghúzás, a tömés is, a pótlásnál is csak minimális a térítés. Hát akkor? Nem gazdasági kérdés ez, még akkor sem, ha az ál­lam horribilis összegeket fordít az egészségügyre, s ebből sok milliót csak azért kell kiadnia, mert állampolgárai annyira sem becsülik önmagukat, hogy tisztaságot, ápolt- ságot teremtsenek környezetükben. Nem forintokról van tehát szó, hanem éppen az önbecsülésről. Arról, hogy a marad is ág, a rövidlátó zsugoriság fájdalmas méregfog a társadalom testében: szívós, nehéz, s nem mindig gyötrel­mektől mentes munkával ezt kell kihúzni! Krónikás Mi lesz az őszibarackkal Erőfeszítések az értékesítés megszervezésére Művész ABC a Művészklubban EGYÜTTES NAGYKŐRÖSÖN? Tegnap délután a művészet ABC-jét, a tanítás legügye­sebb formáit mutatták be kiváló szolfézstanárok a bu­dapesti Művésziklubban. Fő­városi és vidéki hallgatóság élvezte végig a bemutatókat, amelyek sok kitűnő új mód­szerrel gazdagították a zene­elmélet tanítását. Itt talál­koztunk a Zeneművészt! Fő­iskola igazgatójával, áld el­mondta, hogy városában és a ceglédi körzetben elter­jesztik az itt látottakat. Há­zuk táján különben most is változatlan érdeklődéssel vi­seltetnek a zene iránt. Sok gyerek jelentkezik, hogy el­igazítást kapjon a nagyobb műveltséget jelentő zeneiro­dalomban és alapfokú fogal­makban. A beszélgetés során elúj­ságolta, hogy Nagykörös vá­ros fennállásának 600 éves jubileumára megalakul a Tizennyolcezer lakásban beépített bútor együttes. 5; minden s r'ss'ssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssss/ssssssss/ss/ssssssssssssssssss/ssssys* _____. . . ^ nagykorosa enek- es zene­A város vezetői segítséget megadnak ahhoz, hogy a jövő évi ün- | nepeket már saját együttes­Az Épüleíasztalosipari és lemezek közé a képen látható |sel köszönthessek. Faipari Vállalat lágymányosi ragasztott papírháló kerül. --------------------------­gyára nyolc éve készíti az új lakásokhoz a beépítendő búto­rokat. Ma már a lakások 90 százalékában beépítik a szek­rényeket, a konyhafelszerelést. A gyár termelési értéke a 8 év alatt nyolcszorosára emelke­dett. Ez szükségessé tette a gyár felújítását. 36 millió fo­rint költségelőirányzattal több új csarnokot építenek. A be­ruházással a technológia fej­lesztése is megoldódik. A bú­toriparban egyedülállóan, 19 000 négyzetméter összefüggő beépített területen szalagsze- rűen termelnek majd. A fel­újítási munkák 1967 nyarán kezdődtek, befejezésük 1969 taájusára várható. A színes lakkőntésscl készült konyha- felszerelések és egyéb beépített bútorok nagy sikert arattak a Budapesti Nemzetközi Vásá­ron is. A beruházás befejezése után, 1970-re várható, hogy a gyár jelenlegi termelési értéke megdup! ázódik. Az ajtólapokat borító farost ­A címben feltett kérdés tel­jesen indokolt. Már az idén. is — pedig csak a közelmúlt te­lepítéseinek kisebb része for­dult termőre — nagy gondot okozott a termelő üzemeknek az értékesítés. A történelmi őszibarack ter­melő vidék — Érd, Diósd, Nagytétény — mellett az el­múlt években, a budai járás nagy részére kiterjedt a tele­pítés. Mintegy 3000 holdra tehető napjainkban itt az őszi­barack összterülete. Ez év értékesítési nehézségei, két­ségtelenül összefüggnek azzal, hogy a termőre fordulás követ­keztében a korábbi éveknél több gyümölcsöt kínáltak el­adásra a gazdaságok. Az őszi­baracknak mintegy 80—90 százalékát a MÉK vásárolta fel, s tevékenységéért, a gaz­daságokkal szembeni maga­tartásáért, ugyancsak sok bí­rálat éri — még napjainkban is. Jövőre még több ősziba­rackra kell számítani. Üjabb területek ,gépnek be”, na­gyobb tapasztalatra tesznek szert a gazdaságok, a kártevők elleni védekezés is nagy lé­péssel halad előre. Ügy tűnik azonban, hogy ezzel a fejlő­déssel az értékesítés lehetősé­ge nem tart lépést. Egyik leg- ertékesebb és a külföldi pia­cokon is keresett gyümölcs további sorsáról van szó. Az ugyanis nem kétséges még egy-két olyan esztendő, mint az idei, s ugyancsak meg­csappan a termelők kedve. Komoly szakemberek állítják: egy-egy hold napraforgó vagy búza, megközelítően, hoz any- nyi jövedelmet, mint ugyanr ekkora területen az ősziba­rack. Maholnap — ettől fél­nek a termelők — nem fe­dezi a termelés költségeit a bevétel. A zsámibéki Űj Elet Tsz-ben gazdaságossági szá­mítást végeztek: egy kiló őszi­barack előállítási költsége 3,10 —3£0 forint között volt. Meg kell jegyezni, hogy az átlagos­nál jobb körülmények között gazdálkodnak. Kilónkint átla­gosan 4,50 forintot kaptak az őszibarackért. Színi Béla, a tsz elnöke azt is elmondotta, hogy különböző összeköttetések, kapcsolatok segítségével sike­rült csak termésüket értékesí­teni. Okét kevésbé érintette tehát az értékesítéssel együtt­járó sok-sok gond, bosszúság. Lényegében tehát ki is mondtuk, hogy mi az, ami a termelőnek fáj. Az egyik az ár, a másik pedig az értékesí­téssel együttjáró gond, nehéz­ség. Ezeken kellene és kell is változtatná. Milliárdos értéket képviselnek a telepítések, nem szabad tönkre menniök. Nem szabad, mert a piac — kereskedelmi nyelven szólva — nincs telítve. Sokan vásá­rolnának elfogadható áron az ízes gyümölcsből. Mert meg kell mondani: amikor a gaz­daságoktól „bagóért” vásárol­ták fel az őszibarackot, a pia­con ugyancsak borsos ára volt. Az értékesítésnél, az átvételnél, mindennemű hát­rány, rizikó a gazdaságokat '’SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/-SS/'SfSSSSS*SSSSSSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJV % terhelte. A közvetítő kereske­delem keveset vállalt ezekből. Mi a teendő? Erről tárgyaltak a közelmúlt napokban a járás 11 termelő- szövetkezetének és egy terme­lőszövetkezeti csoportjának ve­zetői, megbízottai, a zsámbéki Űj Élet Termelőszövetkezet­ben. A Budapest környéki Me­zőgazdasági Szövetkezetek Te­rületi Szövetsége hívta össze megbeszélésre a gazdaságok vezetőit. A felszólalók többsége az ár­kérdés megoldására, csakúgy, mint ahogyan az egyes zöld­ségféléiméi már megvalósult, bizonyos védőárat javasolt. Tekintettel azonban arra, hogy ezzel a közeljövőben nem szá­molhatnak, más megoldást kell keresni a kedvezőbb ér­tékesítésre. Egyetlen lehetőség van erre: jól, okosan kihasz­nálni a jövőre már érvénybe lépő, többcsatornás értékesí­tési rendszert. Miről van tu­lajdonképpen szó? Az elmúlt években a MÉK monopóliuma volt az ősziba­rack felvásárlása, tehát az árakat is diktálta. Megszűnt azonban a szerződési kényszer, a gazdaságok azzal a kereske­delmi, vagy feldolgozó válla­lattal kötnek szerződést, ame­lyikkel éppen akarnak. Bár ezek száma nem túlzottan nagy, de már ' válogathatnak, így például, köthetnek szerző­dést közvetlenül a HUNGA- ROFRUCT-tal, a Zöldség- Gyümölcs Nagykereskedelmi Vállalattal, a különböző kon­zervgyárakkal, a vendéglátó- iparral, közületekkel és nem­különben a MÉK-keh Egysé­ges vélemény alakult ki a megbeszélésen: bármelyik vál­lalattal, gyárral kötnek szer­ződést, többet kaphatnak áru­jukért, mint a (MÉK-néL A MÉK ugyanis közvetíti az árut, ezért a tevékenységéért úgynevezett árrést számít fel. A termelőszövetkezetek nap­jainkban megkezdik a tervek készítését. Nagy nehézséget okoz, hogy nem áll rendelke­zésükre ár, amellyel a bevé­teli terv készítésénél számol­hatnának. Árat ugyanis a szer­ződések megkötésekor nem mond egyik vállalat sem. Ma­rad az idei átlagár, amelyből alig-aiig futja a termelési költségekre. A műtrágya és a növényvédőszer ára ugyanis elég magas. Ha termelni akar­nak a gazdaságok — márpe­dig akarnak —, kényszerülnek ezeket mindinkább figyelem­be venni. A szövetkezeteknek napjainkban az a reménye: a többcsatornás értékesítési rendszer mellett a vevő ke­resi majd az árut, s ebben az esetben becsületes árat is fi­zet az őszibarackért. Nem kisebb súllyal neheze­dik a tsz-vezetők vállaira az a gond: hogyan bonyolítják le az értékesítést? Az elmúlt években ugyanis az a lehe­tetlen helyzet uralkodott: a termelő nem tudta, hogy mit ér az áruja, amikor elszállí­totta a felvásárló. A minősí­tés ugyanis később történt. Ez ellen rendkívül tiltakoz­nak a szövetkezeti vezetők, s azt követelik, hogy az áru át­vétele a helyszínen történjék! Ez nem is adhat vitára okot, abban az esetben, ha úgyne­vezett camionokban szállít­ja el az exportáló vállalat. Nehezebb azonban a helyzet a vasúton történő szállítás ese­tében. A vállalat csak ott hajlandó minősíteni A szö­vetkezeti vezetők megegyez­tek abban: mind a zsámbéki medencében, mind pedig az érdi részen ki kell alakíta­ni egy központi átvevő-átadó telepet. Ide hordják a gazda­ságok az árujukat, s itt ve­szi át a kereskedelmi válla- I lat, vagy a konzervgyár. Ez a 1 megoldás ésszerűnek látszik, s ami ugyancsak nem elha­nyagolandó körülmény — sürgetőnek. Az idén a legtöbb bosszúsá­got a méreten aluli, az úgy­nevezett G. barack értékesítése jelentette. A ter­mésnek ugyanis mintegy 10— 15 százaléka méreten aluli. Aszályos nyáron még na­gyobb ez az arány. Volt olyan vélemény, hogy rövidre met­széssel és ritkítással csök­kentsék a méreten aluli ter­més mennyiségét, ez azonban rendkívül veszélyes, a terme­lés biztonságát csökkenti. Sok­kal ésszerűbb, ha a méreten aluli, de egészséges ősziba­rackot közvetlenül értékesí­tik. Mindenesetre a legjobb az lenne, ha az ipar foglal­kozna dzsem készítésével, vagy az őszibaracklé készíté­séhez felhasználná. Erre azonban a konzervipar nem hajlandó. Mint vevő, megha­tározza a nagyságot és a mi­nőséget. A ma már nagyüzemi ter­melést folytató gazdaságok ugyancsak mostohán vannak „elengedve” a járulékos beru­házások tekintetében. Egy-két helyen van mindössze mani- puláióhely. Sürgetően hang­zott el a kérés: mielőbb szük­ség lenne — esetleges tsz-kö- zi összefogás keretében — egy hűtőházra is. Amíg ez nem épül fel, mindig ott lebeg a termelő gazdaságok feje fö­lött a veszély: néhány napos meleg, forró idő és szedni kell a termést, ha akarják, ha nem. A kereskedelem főként ezt az időszakot használja fel# ilyenkor szorítja le az ára­kat, bánik kénye-kedvére a termelővel. Nincsenek tehát könnyű helyzetben a termelő gazda­ságok. A termelés gondja mel­lett, nyomja őket az értékesí­tésé is. A nehézségeken azon­ban úrrá kell lenni. Mind­egyik tsz vezetőségének meg kell oldania — tagsága érde­keit messzemenően szem előtt tartva — a termés értékesíté­sét. De az lenne a jó, ha ez valamennyi termelőszövetke­zetnek sikerülne! Ügy tűnik, hogy erre meg is van a lehető­ség. Azon a módon, ahogyan ezt a szövetkezeti vezetők Zsámbékon elhatározták. Egy­séges álláspontot alakítanak ki a szerződéseknél, az érté­kesítésnél, hogy a kereskede­lemnek ne sikerüljön néhány gazdaságot hátrányos helyzet­be hozni. Á területi szövetség szerződés-mintát készít — a fennálló rendeletek figye­lembevételével — s a szövet­kezetek ennek alapján tár­gyalnak a vállalatokkal. Ab­ban is megegyeztek, hogy a területi szövetség igyekszik minél több partnert szerez­ni az őszibarack-termelő gaz­daságoknak, ezzel is meg­könnyítve értékesítési gond­jaikat. Tehát végre hallat­szik már a termelő hangja is! Mihók Sándor BUDAPESTI KIEMELT MUNKÁRA kőműveseket, segédmunkásokat, víz-gáz­szerelőket, villanyszerelőket, festőket, asztalosokat, ácsokat, tetőfedőket, könnyűgépkezelőket KERESÜNK FELVÉTELRE Kőművesek és férfi segéd­munkások részére szállást, étkezést, különélési pótlékot biztosítunk. JELENTKEZÉS: Április 4 Ktsz. Bp. Vili., Aurora u. 23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents