Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-02 / 259. szám
MVCI* 1967. NOVEMBER 2., CSÜTÖRTÖK MÁR NYÁRRA Elkészültek az 1968-as fürdőruhámé deliek. A jövő nyáron ez lesz a divat a strandokon Gyógyító alkotás A kiállítás bizonyít A patológiás állapot ugyan senkit nem tesz művésszé, de a kóros állapot és a művészi hajlam találkozása sok művészi alkotás f orrása lehet. (Van Gogh és Csontváry példája.1 Emellett a kóros állapottal foglalkozó szakemberek számára egy- egy művészi alkotás elemzése, betegség elemzését is jelenti. S ahogyan a gondolkodás zavarai megnyilvánulnak a beszédben vagy az írásban — ugyanúgy a képzőművészeti alkotásokban is tükröződnek a kóros lelki jelenségek. A Pomázi Munkaterápiás Intézetben már évekkel ezelőtt felvetődött a gondolat: hogyan, milyen módon lehetne az alkotás örömével megajándékozni azokat a betegeket, akiknek ehhez. kedvük, tehetségük van. Dr. Stumpf Imre orvos 2 éve került Kiskovácsiba. Hamar észrevette néhány paciensének művészi érdeklődését. A kerámiaszakkör életre hívása látszott a legelérhetőbbnek. Persze, hosz- szú volt az út a mosr hiegnyílt kiállításig. Sok nehézségbe ütközött az égetőkemence felépítése, az egyes anyagok beszerzése. A kerámiai csoport — amint a közös munka megkezdődött — rendszeresen járt képzőművészeti kiállításokra az orvos társaságában. A látottakat megbeszélték,, és munkáikban hasznosították. További segítséget jelentett részükre, hogy Szentendréről Borsodi László keramikus patronálja őket, s elsősorban a technikai megoldásokban mutat utat részükre. Rendkívül karakterisztikusak a különböző állatszobrok. Ugyancsak sok érdeklődőt vonzanak a szabályos dísztárgyak, tálak, kancsók. Külön helyre kelőitek a tusrajzök, akva- rellek és a népművészed párnák. A kiállítás megnyitóján a művészek elmondták: mit kívánhak kifejezni alkotásaikkal: a rajzolás, a festés, a szobrok készítése tartalmat, célt ad életüknek. Az intézet orvosai méltatták az itt folyó munkát, magát a munkaterápiát. Mint kiderült, nem egy volt betegük ma már gyógyult — s mindezt az alko- ^ 4-A Tniiri'Vhmalz It'ií. c Á vílágegészségügy első sajtékoníereiuiát tart 2re Dr. M. G. Candau, az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója, dr. Leo Arthur. Kaprio, a világszervezet európai területi irodájának vezetőjével együtt néhány napja dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter vendégeként Magyar- országon tartózkodik, és szerda délben a Gallért Szállóban sajtófogadást adott. — Szeretném elmondani, hogy látogatásomat igen hasznosnak tartom — kezdte nyilatkozatát, — mert eddigi igen jó kapcsolataink Magyarországgal miéig elmélyülnek. Elmondotta azután, hogy a szervezet új epidemiológiai főosztályát, amely Lyonban működik, egyelőre hat európai és három tengerentúli állam tartja fenn, de továbbiak csatlakozását reméli. Az új főosztály a matematika és az új technikai vívmányok felhasználásával vizsgálja az egyes fertőző betegségek terjedésének nemcsak biológiai, hanem szociológiai okait is. Célja továbbá új gyógyítási módszerek kidolgozása. — Különösen hálás vagyok — folytatta — a magyar kormánynak a félmillió himlő- vakcináért, amit szervezetünknek adott. Ez az ajándék önmagában is nagyon értékes, de még nagyobb jelentőségű, mert más államokat nyilván hasonló felajánlásra serkent. Dr. Kaprio közölte, hogy az európai bizottság a szív- és vérkerinigési zavarokkal különösen erősen foglalkozik. Nagy súlyt helyeznek a betegek rehabilitációja, újbóli munkába állításuk módszereinek tanulmányozására. Tanulmányozzák á reumás szív- betegségek megelőzését is. — Az orvos, az egészségügyi mérnök- és középkáderképzés- ről is tárgyaltunk a magyar kormánnyal — mondotta. — Egyre több egészségügyi szakember szükséges a világom és ebben számítunk Magyarország segítségére is — jelentette ki dr. Candau. — De minden más téren szintén számítunk magyar orvosk utótokra és tudósokra. s tó munkának szönheti. G. Molnár Edit kő- s Daumier és a francia karikatúra a Szépművészeti Múzeumban A budapesti művészeti hetek alkalmából a Szépművészeti Múzeum kiállítást rendezett Daumiemak, és néhány francia grafikus kortársának a múzeum tulajdonában levő munkáiból. Daumier, a már életében híres és népszerű grafikus összesen mintegy négyezer li- tjgráöát készített. E hatalmas toimésnek majdnem minden egyes darabja szinte születésének pillanatában hatott, mert a rajzoló legtöbbször napilapok és élclapok hasábjain jelentette meg alkotásait. S Daumier neve és grafikus foglalkozása mellé szinte odakí- vánkozdk a szó, második meghatározóként: újságíró. Mert rajztollal, vésővel írt aktuális, ízig-vérig politikai publicisztikát csinált — hevét, hitét, kegyetlen szatíráját furcsa képzettársítással a Gábor Andoréhoz lehetne hasonlítani. A karikatúra a dolgok,------------------------ személyek, j elenségek leglényegesebb vonásait emeli ki. Daumier a leglényegesebb vonás alatt a társadalmit értette. Szinte minden figurája egy társadalmi jelenséget, törekvést, vagy társadalomban kialakult eszmét képvisel. Rajzainak szereplőit önmaguk társadalmi lényegére vetkőzted. Nála a király csak hájas zsarnok, a képviselő csak népnyúzó, az ügyvéd figurája tömény ravaszság. Figurái csak azt tartalmazzák, amilyen típus, és tulajdonság megszemélyesítésére életre hívód tak: Daumier igazsága mindig egyértelmű. Egyik ' kedvenc alakja a kispolgár. A nejével szabadba kiránduló kispolgár képtelen kontaktust találni a természettel, hiszen egész lénye természetellenes, még a természet után való sóvárgása is természetellenes ... Vásári kikiáltója szinte csak egy to- ‘rok ... Amikor egy megcsalt férjet rajzol, akkor a figura kabátszárnyának gyűrődése is felszarvazottságot éreztet. Társadalmi lényegében---------------------- ábrázolja az a risztokratát, a nagypolgárt, a kispolgárt. Teljesen világos számára, hogy kik győztek és szilárdították meg új hatalmukat a francia forradalom viharában, majd a napóleoni diktatúra másfajta viharában. A restaurált királyság intézményével néhány évtizedre megbékélt polgár számára végre szabad lett a verseny, a sajtó, a szólás — de csak az ő számára, csak az ő érdekében, így már szinte az is mindegy, hogy királyság, császárság vagy köztársaság. Ebben a viszonylag szabadabb légkörben lép fel Daumier, hogy szót emeljen egy szélesebb szabadságért: egész munkássága mögött érezzük, hogy a kor nagy bázisa, lázadó hajtóereje immár a proletariátus tengernyi tömege. Daumier még megérte ennek a tengernek a század számára tartogatott legnagyobb viharát, a párizsi kommünt. Végül említsük meg, milyen frissen hatnak ma is a Daumier-rajzek alá írt, mindennapi társalgást utánzó, hanyagul odavetett hosszú párbeszédek, melyek a felszínt kívánják éreztetni, amelyből a művész a társadalmi lényegig hatol. A kortárs Gavarni karikatúráiban megelevenedik a kor proletariátusa. A művész pillanatképeiben szenvedélyesen politizál. Érdekesek nagyon Grandi- vilié rajzai is. Emberként viselkedő állatokat helyez emberi környezetbe. Igen izgalmasak ezek a tablók a mai néző számára. Padányi Anna A szocialista iskola útján ŐSZI (MOZAIK címmel a Csengery utcai Fák- ^ lya Klubban kiállítás nyílt, ^ amelyet az Országos Pedagó- § giai Könyvtár és a Pedagógu- § sok Szakszervezete rendezett § a Nagy Októberi Szocialista S i Forradalom 50. évfordulója al- § kaiméból. Az ünnepélyes meg- nyitón jelen volt Cseterki ^ Lajos, az Elnöki Tanács titká- & ra. $ A kiállítás november 16-ig t naponta délelőtt 10-től este 18 § óráig tekinthető meg. Bécs hatszáz éves címere Üjabb régészeti leletek rültek elő a török hódoltság § idejében elpusztult Ete sárkö- is zi község égykori területéről A község égykori ^ XIII—XIV. századbeli hálóne- ^ hezéket, szerszám- és agyag- ^ edénydarabokat, óriás korsó- ^ fület találtak. A legérdekesebb § ősszel szakított velem. Min, SwÄkrSiVn“:|f™™—. | mébe Bécs város címerét ^ idegesít, hogy nem tudok úsz- nyomta bele hajdani készítője. & ni. — Tavasszal Ismertem meg, Pásztor Péter karikatúrái Érdekes adutok a KSH jubileumi albumában re nőtt a magyar—szovjet kereskedelmi forgalom. A Központi Statisztikai Hivatal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából jubileumi albumot adott ki a Szovjetunió fél évszázados fejlődéséről, a j szocialista világrendszer tere- j helyes édeséről, a magyar— i szovjet kapcsolatok alakulásé- 1 róL A világ 135,8 millió négyzetkilométernyi lakott területéből ma már 35,2 millió négyzetkilométer tartozik a szocialista országokhoz, a föld 3380 millió lakosából 1190 millióan j világot, még ma is^ hat a szocialista társadalomban él- I történelem folyamatára, sőt nek. A világ ipari termelésé- ! ba*asa Aegyre in^fbb Jok°zónek 38 százalékát a szocialista i dlk' A megnyitot kovetoen neK jo szazaiekat a szocialista i Pach Zsigmond Pál levelező országok adjak. Ebből kereken ; jag tartott előadást „A Szov20 százalék a Szovjetunióra i jetunió történelmi szerepe’’ jut. 1950 óta hat és félszeresé- | címmel. Az MTA ünnepi ülése A Magyar Tudományos Akadémia szerdán ünnepi ülésen emlékezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójáról. Rusz- nyák István elnöki megnyitójában hangoztatta: az a tíz nap, amelyik megrengette a HÁZI FELADAT Elmúlt háromnegyed nyolc. A papa, a mama ágyban vannak már, szokott érdeklődéssel hallgatják az esti mesét. Tomi —■, a nyáron kamasszá serdült egyezem fiú — tanul. Legalábbis úgy tesz, a hallban az állólámpa és a telefon mellett közvetlenül. Az ajtót ugyan becsukta, de a mama az imént, amikor kint járt a konyhában, szándékosan nyitva hagyta egy kicsit. ' Elmondták a mesét, jó éjszakát kívánt a bemondó, és a papa balra fordult aludni. A mama meg, hogy ne zavarja párját, kajlára húzta a kis lámpa ernyőjét, előkotort a párna alól két vaskos könyvet. Lapozgatta, nézegette hol az egyiket, hol a másikat, s akkorákat sóhajtott közben, hogy duplájára hízott rajta a dunna. Álmos is, meg fáradt is volt, alig tudta magát ébren tartani. Várt. Nem sokáig kellett azonban virrasztania, élesen csengett a telefon. Egyet. Csak egyet. — No, ugyan, melyik az? Sárika hármat, Jutka kettőt, Gizi egyet engedett csengetni a készüléknek eddig, aztán letették a hallgatót, majd újból tárcsáztak. Ugyanis ez volt a jel. Ezért már előre tudta, ki keresi a fiát. Régebben felvette a hallgatót, ha esetleg Tomi nem volt otthon, de a lányok elnémultak hallózásától. Különösen az utóbbi időben, amióta a gyerek már gépipari technikumba jár. — Hja ... anyósjelölt vagyok — kesergett eleinte a bakfisok félszegsége miatt, de aztán megszokta új szerepét, amelyet szívvel-lélekkel akart szolgálni gyermeke érdekében. Pontosabban úgy, ahogyan szíve diktálta. Ellátta fiát tanáccsal, az utóbbi időben pedig már odáig jutott: hang után ítélte meg a lányokat, s különböző véleményeket mondott róluk. Olyanokat, ami nem nagyon tetszett Tamásnak. Pedig szóval egyről sem mondta, hogy felvágós, vagy beképzelt, vagy butuska, csak kerülgette, mint macska a forró kását. Egyszóval minden érdeklődőben talált valami kifogást. Hátha még látta volna őket a miniszoknyában, Vénusz-frizurával! Nem sikerült a lányok szívébe férkőznie, nem voltak vele közlékenyek. A papával viszont igen. Ha úgy adódott, hogy ő volt telefonközeiben, mindjárt jóízűen kacarásztak a csitrik, amikor a ház ura bejelentette: — Tévedés, kislány! Nem Tomi, hanem Tamás beszél. Az idősebb Tóth Tamás! — Leírta az üzenetet, s ha tudott, utána telefonált a fiának, hogy Kati, vagy Jutka nem az este megbeszélt helyen várja, hanem itt és itt, ekkor és ekkor. Olyan bizalmasak voltak a lányok a papához, annyi mindent elmondtak neki huncutságaikból, hogy a lere-fere után percekig csak titokzatosan mosolygott az öreg Ezért lett igazán féltékeny a mama. Sehogy sem akart kimaradni abból a világból, amelyben a ház férfitagjai éltek. Egyszerűen megtiltotta párjának, hogy felvegye a telefont, amikor ő otthon van. Csörgött is a készülék eleinte gyakran, de alig szóltak bele, amikor hangját meghallották. S, ahogyan elmaradozott a sűrű hívás, úgy tűnt el Tomi jókedve is. Mikor hazaért első szava az volt: — Ki keresett, mama? — Csak a Manet — válaszolta fürkészve a hatást, vagy pedig: — senki, édes fiam! — mondta nyugtatón. De csak gondolta, hogy megnyugodott a gyerek, mert nem zaklatja állandóan ez a sok semmittevő hajadon. S lám mi történt. Egy idő óta megint gyakran cseng a telefon. Sokat ám. Főleg este. Tomi ott ül a készülék mellett s már az első csörgésifél felveszi. Virul az^arca, ragyog a szeme, beszél nevet, magyaráz kézzel lábbal, mert azt nem lehet érteni mit mond. Ugyanis egyik este németül beszél Jutkával, a másik este meg oroszul. S amelyik nap oroszul üdvözli Katit, akkor németül búcsúzik Jutkától, s csak a Mancival beszél magyarul, akit a mama személyesen ismer, s állandóan dicséri egyszem fiának. — Nahát! Ezt a furfangosságot! Tudom is, meg nem is, hogy miről van szó, min mulatnak olyan jókat a gyerekek. No, megálljotok, megálljotok csak! — gondolta sértődötten, hogy igy kijátszottak. — Velem aztán nem lehet úgy mókázni, ahogyan azt ti elképzelitek fiúra vadászó leányzók — fenekedéit keserűen, hogy nem kísérheti többé figyelemmel az ártatlan idillek alakulását. Másnap az újság apróhirdetésében keresett magárnak idegen nyelvet oktató tanárt, s azóta titokban leckét vesz oroszból és németből. Nappal még csak a fodrásznál megy valahogy a fordítás, de este, pont akkor, amikor úgy kellene, amikor olyan kíváncsi arra, mit beszélnek olyan vidáman órák hosszat a fiatalok, csődöt mond frissen szerzett tudománya. Hiába keres, lapozgat, most is, nem találja a megfelelő szavakat. Arra meg még nem gondolt, hogy sokszor virágnyelven beszélnek a gyerekek, ami oroszul is, németül is éppen azt jelenti, mint magyarul, de a felnőttek azt nem értik meg, csak az, akinek szól. András Ida
