Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-11 / 267. szám
Megkésett honfoglalás Az építők sok-sok késése után végre megtörtént a honfoglalás, a város legújabb, impozáns üzemében, az Irodagépiechnikai Vállalatnál ;Foto: Gábor) Van új a nap alatt! Tanulmányúton a fekete fólia alatt Nem divat már a spóra — Kőbányáról jön a csira Decemberben friss gomba Fekete fóliával és sötét mázolással tették árnyékossá a gombaágyakat a Rákóczi Termelőszövetkezet üvegházában. Huszonegy fok meleget mutat a hőmérő a tető alatt. Ilyen kellemes melegben dolgozik Farkas Ferenc gonnbakezelő. Gál László, a kertészet ezermestere, a magasnyomású permetező gépeket javítja. Rendőrségi felhívás: szemtanúk kerestetnek! A városi rendőrkapitányság bűnvádi eljárást folytat ismeretlen tettes ellen, aki 19G7. október 31-én délelőtt a csirkepiacon zsebtolvajlást követett el. Kéri a rendőrkapitányság azokat a személyeket, akik szemtanúi voltak a bűncselekménynek, hogy jelentkezzenek a rendőrkapitányság I. emelet 6. számú helyiségében, vagy telefonon az 59-es szám 97-es mellékén. Ezekkel aikarják a gombatelepet permetezni, illetve páradúsítani. A szomszédos hajóban Kaszab Marilca és Pálfi Irén, Diósgyőri Jenő kertészeti gyakornok társaságéiban ellenőrzi a csírázás nyomait. — Mikor szórták el a spórákat? — kérdem a kis kollektívát. — Az mér régen nem divat — válaszolja Diósgyőri Jenő. — Hanem? — A gombatermelő vállalat Kőbányán veti el a spórákat, s az így előállított csírás, rnicé- liummal átszőtt trágyát, hengeres formába gyúrva szállítják a gombatermesztőknek. Ezeket a hengereket dió nagyságú darabokra szedjük, majd tizenötször tizenötős kötésbe telepítjük, az előkészített földbe. — Mi az előnye? — Hamarább terem a gomba és gazdaságosabban iehet kihasználni a területet. —- Az idén mekkora a gomba területük? — Négyszer nagyobb a tavalyinál. összesen ötszáz négyzetméteren termesztünk. — Mikor lesz az első szedés? —- December közepén. *— Négyzetméterenként mennyi gomba szedhető? — Ideális esetben négy kilogramm. (fehér) Sorkötelesek, figyelem! A városi tanács felhívja azokat az 1950. évben született sorköteleseket, akik jelentkezési kötelezettségüknek még nem tettek eleget, hogy 1967. november 13-án délután 5 óráig a tanácsháza 42-es számú szobájában feltétlenül jelentkezzenek. Vidéken dolgozók vagy tanulók helyett a hozzátartozó köteles a sorköteles helyett megjelenni. A jelentkezési kötelezettség elmulasztása, vagy késedelmes teljesítése szabálysértés és pénzbírságot von maga után. EMLÉKEZIK A VETERAN TUZOLTO Amikor még féirevertük is harangot A p E S T A/\ C G V El HÍRLAP KOlONKlADAöA XI. ÉVFOLYAM, 266. SZÁM 1967. NOVEMBER 11., SZOMBAT A Dózsa Tsz emberséges ötlete: megnyílt a nagypapák és nagymamák napközi otthona Fiatalos mozgású, 83 éves nyugdíjas emberrel; Kovács Györggyel találkoztam. Régi körösi famíliából való. Boldogult Kovács István ácsmester fia, akit „toronymászónak” nevezett el a nép, mert az országban közel húsz templom- toronyt épített. Kovács György szintén az ácsmesterséget tanulta. Mellette az 1910-es években, már fiatal segéd korában belépett a helybeli önkéntes tűzoltó- testületbe, majd mikor hivatásos tűzoltókat is alkalmazott a város, városi tűzoltó lett. — A tűzoltóság abban az időben kiemelkedő szerepet töltött be a város kulturális és társadalmi életében — mondotta. — Emlékszem az 1919-es forradalomra is, amikor a tűzoltóság a proletárdiktatúra minden megmozdulásában részt vett, s oroszlánrésze volt a május 1-i ünnepség megrendezésében. Műkedvelő, műsoros előadásokat MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Hűtlenség olasz módra. Magyarul beszélő színes olasz filmvígjáték. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Tiltakozó ének. Előadás kezdete: 5 és fél 8 órakor. évente többször tartottunk. Én is sokszor szerepeltem. Hej, a Tatárjárás, meg a Noszty fiú esete de jól sikerült! A tűz- oltóhálok és vacsorák eseményszámba mentek. Megfújiák a kürtöt — A református templom tornyában állandó tűzjelzőszolgálatot tartottunk. Hogy ellenőrizhessék ott- és ébrenlétünket, a kerülőt, minden negyedórában körüljártuk és észak, kelet, dél és nyugat felé bele-belefújtunk a kürtünkbe. Ha tüzet észleltünk, a tűz irányába kitűztük a vörös zászlót, a harangon kiütöttük, hogy melyik kerületben van a tűz és félrevertük a harangot A legnagyobb tüzűnk, az 1920-as évek közepén a Nemesik malom égése volt. Mindig emlékezek ezután a húszas évek végéről egy éjszakai tabáni tűzre, amikor a lecsapó villám gyújtott fel egy nádas épületet. A vihar olyan hatalmas esővel járt, hogy a vízzel telt utcai árokból szívattuk a vizet a fecskendőbe. „Szivar közeledik" — A húszas évek vége fele egy délelőtt, amikor toronyőrségen voltam, Kocsér fe lő! különös tüneményt Nagy gond a családban a hajlott korban levő, sokszor önmagukkal tehetetlen öregek ellátása arra az időre, amikor a család többi tagjai munkában vannak. Ezen a gondon próbál enyhíteni a város a nagypapák és nagymamák napközi otthonával. Az egykori tormási Olvasókörben, mai nevén tormási termelőszövetkezeti klubban Szűcs Zoltán, a városi tanács elnöke nyitotta meg a tormási öregek második otthonát. B. Szűcs István, a szociális otthon igazgatója évek óta foglalkozik a társadalom nagylelkűségére ráutalt öregek sorsával és ilyenformán, mint illetékes szól hozzá az újonnan avatott intézmény rendeltetéséhez. — Szívből örültem, hogy részt vehettem az öregek napközi otthonának felavatásán — mondotta. — Városunkban ez teljesen új dolog és joggal dicséri azoknak a nagylelkűségét, akik a létrehozásán fáradoztak Ott volt az ünnepélyen a városi tanács vezetősége. Szép számmal képviseltette magát a megyei tanács és természetesen a Dózsa Termelőszövetkezet vezetősége, amely figyelemre méltó áldozatot hozott az otthon megalapítása érdekében. Az egyik olvasókört a termelőszövetkezet korszerűsítette. A klub hamarosan a környék termelőszövetkezeti tagságának második otthona lett. Rádió, televízió, különböző társasjátékok jelentettek szórakozást. Innen már csak egy lépésre volt az az intézkedés, amely lehetőséget adott az öregeknek, hogy a nap nagy részét ebben a kedves, kellemes környezetben töltsék el. Az épület átalakítását a városi tanács vállalta és ismét csak a termelőszövetkezet rendeztette be oly módon, hogy az idős emberek számára alkalmas legyen. — Hogyan fogadták az öregek az új intézményt? — Mit mondjak? — válaszolja B. Szűcs István. — Reggel 9-től együtt Ebédet is kapnak Már az ünnepélyes megnyitón húsz napközist köszönthettünk és a létszám biztosan hamarosan szaporodik. — A házirend? — Reggel kilenc órára várják a napköziseket. Az egész napot kellemes szórakozásban tölthetik, délután öt óráig, amikor kezdődik a klubélet, Persze senkit sem küldenek el azzal, hogy menjenek haza, mert az idejük letelt. — Az ellátás? — Általában reggeli után indulnak el otthonról. Délben együttes ebéd és vacsorára általában haza is érnek. (r.) SZARVASMARHA- ÉS LIBAŐRJÁRATON Férfiember kell a viliázáshoz JÖVŐRE GYEREKJÁTÉK LESZ? — Bizony jó erő kell oda, ahol nincs modem istálló! — mondja Kakuk János, a Dózsa Tsz főagronómusa. — Nézze, ezek az istállók tíz évvel ezelőtt épültek nálunk, de akkor csak az volt a lényeg, hogy fedél legyen az állatok feje felett. Hanem így szó sem lehet a tbc-mentes állomány kialakításáról. Az állattenyésztők viszont sokat fáradnak. Persze gyerekjátéknak tűnik ott a munka, ahol modem, gom-, bős villával dolgoznak. Egyetlen ember tizennyolc vagon takarmányt és tíz vagon almot tud könnyűszerrel megmozgatni. — És mikor lesz a termelőszövetkezetben is ilyen istálló? — Elevenjére tapintott. Ha minden igaz — jövőre. De ehhez hitelre is szükségünk lesz. HESS, TE LIBA, TE! Pákosztos »ostrom // a kukoricacsövek ellen közeledni Gyorsan leszóltam telefonon a laktanyába: — Kocsér felől sebesen közeledik a város felé egy hatalmas, szivar alakú test. \gOSSSSSSSSSSSSSfSSJYSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSf*irSSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSfSSSSA*fSSf*SfSSSSSSSSSSSSS Zeppelin léghajó volt. A J A termelőszövetkezet központja melletti mezőn nagy halom kukorica hever. Lovas kocsik hordják a darálóba. Ezernyi — pontosan 2565 liba nézi vágyakozva. Félre fordított fejjel papatyi-papatyizva feleselnek, esdekelnek egy cső kukoricáért a rakodó embereknek. Róza néni, a javakorabeli libapásztor Ludas Ma- tyi-vesszővel suhogtatja fölöttük a levegőt. Sajnálja megütni őket. Inkább beszéddel bírná őket jobb belátásra. — Hess, te liba, te! Ne bántsátok a kukoricát! — Majd cselhez folyamodik. Néhány csövet hajít az ostromló libák közé. Sikerül a csel. Gágogva tolongtak a kukoricacsövek körül. Felszabadult a „vár” az ostrom alól. Most aztán nyomunkba szegődve az akácos felé tereli a fehér libahadsereget. — Úgy látom, éhesek ezek a libák — mondom közelebb lépve. — Dehogy éhesek. Kapnak ezek elég kukoricát, répát, káposztalevelet és még legelnek is, amennyi beléjük fér. De a jóból, a kukoricából sohasem elég. Pákosztosak. Suhint a vessző a levegőben. A libáknak már a drót mögött, az erdőben a helyük. Délután van. Korán sötétedik. A rengeteg libától fehér a mező. Ilyen a Dózsa központi telepe ... (f) , . , _ ,, » ,. o Nem is tudom már, S ’ a nagyerd° fck1 hogy a milánói Scalá A mentőszolgálatot is a tűz-| e.lött ™?V oltáság látta el. A húszas\ fPpen a Szent Mark évele elején, különösen éjsza- ter ^a?nb;ait ke- ka, a várostól sem igen kap-5 csegtettuk, amikor tünk kocsit. Megtörtént, hogy J ír.en katonásan ki- az Alszegröl egy nagy bete-1 vagta a történelmi get gyalog vittünk ki a vasút-$ nevezetességű mon- állomásra. Speciális hord- § datot: ágyunk volt, melynek felhajt-^ f^dszt az isható tetejét esőben, a betegre í; mer ősöknek! Csak húztuk. A húszas évek vége- § nem gondolod, hogy leié mentőkocsit kaptunk. ^ abból a rongyos het- majd a harmincas évek ele- i ven dollárból fogok jén megérkezett az első men- ^ nekik ajándékot mentőautó — emlékezett vissza a $ ni? Majd elintézzük veterán tűzoltó. (kopa) otthon! ?í Csak az asszonyi Szirakuzai rr\ rr •• 1 r szologyoker az Áramszolgáltató s l-^emény képes ilyes- akosság figyelmét ar- ä mire. Szégyellem belei. november 12-én S „„Unni nekem nekem sem jutott Felhívja Vállalat a lakosság ra. hogy 1967. november 12-én S nnllctni 7 órától 9 óráig az alant felső- S l rolt utcákban áramszünetet tar- tj eszemoe tunk: Hétvezér u., Almos_ u„ § volna. Szerencsére éccaka á-l érkeztünk haza. A § redőnyöket nem húzCeglrdi u.. Előd u , Kond u., Tass >5 u., Huba u., Töhötöm u., Botond J u., Lehel u., Eszperantó kai u., Tihany u . Losonczy u., Sziget u., Lőrinc pap u., Dózsa i t,.u Senki sem Gy. u„ Kárász u„ Bálvány u„ § J“ 1 sem Zrínyi u., Farkas u., Jázmin u., § sejthette, hogy ha^aGerle u., Abonyl u. eleje 1967. s keveredtünk. Reggel ??veT,-nrf § korán indultunk beaz alant felsorolt utcákban ^ áramszünetet tartunk: Kecskémé- 5$ vásárolni, es tíz óra- ti u. eleje. Helmeczi u , Poha ti., ra minden ismerős Szolnoki ti elele. Szabadság tér. S z__ , Deák tér. Szírhenvi fr, Tömöri ; *-amam megvettük la ttom i I) . Fl -zserantö u Éned u. $ a? al'-vdeimt. nem került az egész háromszáz forintba. Az asztalra kiraktuk a holmikat. Olyan hevenyészetten hagytunk mindent, mintha csak néhány perccel ezelőtt csomagoltuk volna ki. Mami boldogan simogatta a harminc- forintos bugyegót. — Gyerekek, látjátok, fi iom dolgokért csak külföldre szalad menni — rebegte. — Tapogassátok meg ezt a bársonyos mutt nyagot. Mikor lesz a magyar ipar, ilyen fokon? Sárika körültáncolta a szobát a nylon csipke kesztyűvel. — Ennél nagyobb őröm-* Utazón nem szerezhettelek volna. Hagy tudnak, ezek az olaszok! Elemér boldogan simogatta a parányi manikűrkészletet. Próbálgatta az ollót, a körömpiszkálót, a reszelőt. — Micsoda anyag! Biztosan kiszolgál egy életen át. Sándor maga nyúlt a csibuk felé. Az egyetlen dohányos a családban. Tudta, hogy az ő ajándéka. — Köszönöm, gyerekek — vizsgálgat- ta a pipát. Szájába illesztette a csutorát. Csettintett. — Csodás! Fogadjunk, hogy valódi szirakuzai szőlcgyö- kér. Mindenki vagyon boldog volt. A meglepetés akkor, jelentkezett, amikor a mami megtalálta a bu- gyogón az árcédulát. — Gyerekek, hiszen ez magyar portéka! A kesztyű dobozán is magyar védjegy aránylóit. Elemér elbödülte magát! — Gyerekek, hiszen ez a manikür is hazai! Sándor agyarán már vígan füstölt a pipa. A vén huncut rámkacsintott. Rájött a turpisságra, de nem leplezett le bennünket. — Legyetek büszkék a magyar iparra, gyerekek. Úgy látszik ha a taljánok szép és értékes holmikat akarnak árulni. akkor magyar portékát tartanak a boltjaikban. Éljen a magyar ipar! (rosri)
