Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-11 / 267. szám
«in «lern K^ÍSvhm 1967. NOVEMBER 11., SZOMBAT A csemegék hónapja: Vadvacsora, disznótoros, A most lezajlott ünnepnapokon kezdődött, s hónap végén ér véget a Buda környéki Vendéglátóipari Vállalat hagyományos vendéglátó hónapja. A cukrászati bemutatók porát követik az ínyenc falatok, házi disznótorost tálalnak holnap Budaörsön és Pilisesa- bán, jövő hét csütörtökjén Százhalombattán, míg az azt követő szombaton Pomózon, Piliscsabán, Törökbálinton és Erden a Kaszinóban. Különleges halvacsorával, magyamó- iaesttel várja vendégeit a szentendrei Határcsárda és a jzigetszentmiklósi Árpád kisvendéglő. ínyenceknek való a vadva- fsora: őz, nyúl, fácán, vaddisznó kerül terítékre az elkövetkező napokban kilenc vendéglőben, illetve étteremben. Nagy közönségre számíthat az alföldi birkavacsora, melyet Szigetszentmiklóson tálalnak, a hónap végén. Látványos lesz a megyei felszolgáló vetélkedő jövő kedden Szentendrén a Béke Étteremben. Szerepel a programban a ráckevei prímásvetélkedő, a nősök bálja, az Erzsébetek, a horgászok, a Katalinok tiszteletére rendezett és a tamburazenekarral kísért szerbbál. A Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál megkezdte munkáját a nyugdíjbizottság Nem mindegy, hogy törődnek-e velünk ... Jó, ha tartozunk valahová ... mondogatják a nyugdíjasok a gyár barátságos könyvtárszobájában a csütörtöki fogadónapon. Mali Miklós bácsi, ebben az évben búcsúzott a lenfonótól. Itt dolgozott vagy 30 évig és most annak a bizottságnak egyik tagja, amelyik a hozzájuk fordulók kéréseit felülvizsgálja, vagy látogatja a magukra maradt öregeket Pothorszky Lászlóné szb- elnök, mindenki „Marikája” így fogalmazza kezdeményezésüket A mintegy 230 nyugdíjasunk között, a szövőszakma jóformán valamennyi foglalkozása képviselve van. Éreztük — tenni kellene valamit embereinkért így született meg a nyugdíjasbizottság gondolata. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a bizottság maga dönt a segélyek ügyében. Ök kapják meg a keretet, a tagdíjakból befolyó összeget amit még ki is pótolunk. Eddig két alkalommal hívtuk meg az öregeket ünnepi ebédre. Végigjárták a gyárat a volt munkahelyeket és hamarosan ízes beszélgetés alakult ki a múlt és jelen — a régi és mai munkatársak között. További terveinkben szerepel: a heti klubdélutánok szervezése. Együtt nézhetnék a tv-t újság, könyv, társasjáték ugyancsak rendelkezésre állna. A tavasszal nagyobb kirándulást rendeznénk nyugdíjasainknak. Eger — vagy Dunaújváros? Ezt még nem döntöttük eL Addig színház-, vagy közös mozilátogatás szervezésével szeretnénk egy kis szint vinni életükbe. És vajon az üzem számíthat-e rájuk? Feltétlenül. Nyáron, amikor sok a szabadságos, az első hívó szóra jönnek. Ott segítenek, ahol éppen szükség van rájuk. G. M. E. Állami gondozottak (I.) Intézet vagy nevelőszülő? M ores Perőcsényben az ünnepen N ^ A perőcsényiek emlékeztek meg is méltóan november sm hiába klasszikus nyelv a latin, egy-egy szavának ér- s; ** 50 óves évfordulóról, telmi változataiban még ma is, vagy talán különöskép- ^ A délutáni órákban a község pen ma, sok mindenre talál magyarázatot a morfondírozásra ^ apraja nagyja a í— hajlamos elme. Itt van példaképpen ez - --- —**—* -*—1 * " .............. ■ po fonokra is 6zínes, öreg szavunk, a nők tanácsházáe. Itt van példaképpen ez a, rég elcsattant atyai S nál gyülekezett, hogy kivonul- emlékeztető, tulajdonképpen latin eredetű, ízes, fcjon a temetőbe a szovjet hő* zavunk a „mores ’. Azok a bizonyos atyai pofa- sírjához. A fáklyás felvomóresre tanítottak meg bennünket,, ha ugyan fogott raj- J . tünk a tanítás. A vén latin szótár szerint háromféle értelme is | múlást uttoiok vezettek, s a volt a szónak. Eredeti formájában a „mos” az akaratot jelen- í lcb°go fény mellett helyeztek tette, de ugyanakkor jelentette a szokást, szabályt, törvényt és ^el a község vezetői a koszorú- módot is. Többesszámú alakjában a „móres”-nek viszont már $ Itat a sírokra. erkölcs, jellem, tisztesség volt az értelme. S , _ ___ E rre a nyelvészkedésre egy zsúfolt villamoson ve temed- 8, ..A,^Pg eml ”7 tóm a minap az alábbi jelenet szem- és fültanújaként. Az S tábortüzet 1S gyújtottak, majd ülőhelyeken fiatalok utaztak, lányok, fiúk, vegyesen. Diákok. SÍ Molnár Lajosné, az MSZMP J©kedvűek, aranyosak. Igazán szívderítő volt komor gond- § községi szervezetének titkára jai-nk közepette, amint nevetgélnek, esi vitelnek. Az állóhelye- Sj mondott beszédet. A késő déliét az idősebb korosztály okkupálta, egyik-másik fogantyúba S utáni órákban az ünnepség- egészen öregek kapaszkodtak igen görcsösen, mert bizony az § sorozat a művelődési házban embersűrűben[ láthatatlan vezető, ott, az első peronon, nem a > folytatódott, ahol Csáki János, legkimeletesebben váltogatta a hatalmába adott jármű sebes- S _ ■, . . saget. Lehet, hogy ezzel a szellemes játékkal szórakozott sze- § a ^ Pártbizottság tagja genyke, így lopva némi változatosságot egyhangúnak érzett ern,le^ezett meg a szocialista munkájába. ^forradalomról. A művelődési A közelemben egy, már egészen öreg nénike két kézzel | ház,ban. mutatkozott be az útkapaszkodott az ülés támlája fölötti fémrúdba és való- % törőkből alakított irodalmi színűleg meleg hálával gondolt a villamos zsúfoltságára, mert |színpad is az „Óriás született” az megsokszorozta elvékonyodott karjának erejét és megaka- ^ című műsorral. A KISZ fiata- dályozta, hogy egy-egy sebes kanyarodóban földre rántsa a ^ lók „Ki, mit tud a Szovjet- centrifugális erő. $ unióról Megállóhoz értünk, ' " " ............ .............................. t ant egy csinos keresztülfurakodva üresedett ülőhelyre nem tétován körülnézett. § — Tessék leülni —, biztatta egy valamivel fiatalabb asz- ^ »zonytársa. ^ . — Igen ... igen ... csak várok kicsit, hátha igényt tart a ^ helyre egy nálamnál is öregebb. A móres, amelyre ezeket a diákokat, úgy látszik, senki ^ sem tanította meg, a latin szótár szerint egyes számú alakjá- ^ ban a szokást, a szabálvt. a törvénvt. ielanti Valamikor azt b vetélkedőt rendeztek. Hackl Kálmán 1959-ben Pest megyében amelyet a lányával 1990 úgynevezett veszélyeztetett körülmények között nevelkedő — tehát egészségileg, szellemileg éss erkölcsileg veszélyeztetett — kiskorú élt. 1966-ra ez a szám 4085-re emelkedett. (Az idei év már stagnálást, sőt némi csökkenést mutat.) A statisztika nem sorolja közéjük az 1957. évi 1256-ról 1965 végéig 3091-re növekedett állami gondozottakat, hiszen ők már kikerültek otthoni veszélyes környezetükből. Ahhoz, hogy minden rossz körülmények között élő kiskorút állami gondozásba vegyenek, vagy legalábbis annyit, amennyit valóban szükséges lenne, hiányoznak az anyagi és egyéb lehetőségek. így a megyei gyermekvédelem különböző más megoldásokhoz is folyamodik a veszélyeztetettség megszüntetésére: elsősorban a család neveléséhez. Ez az érintett szülőknek egyúttal türelmi időt is jelent. Ha később mégis állami gondozásba kell venni a gyereket, akkor rendszerint már nagyon nehéz az intézetek, a nevelők dolga. Mindazok, akikkel az állami gondozás szakterületéről beszélgettem, — a hivatás évtizedes múltjával rendelkező pedagógus — egyöntetűen vallják, hogy egy környezetétől elrontott 13—14 éves gyereknél a nevelés általában már csak felszíni változtatásokat hozhat. Ezzel ellentétben, a kicsi korukban állami vett gyerekeknél, mint látni fogjuk, egyénileg is és statisztikailag is általában jó eredményt tudnak felmutatni. Minden, megyénkben állami gondozásba került gyerek a Pest megyei (pomázi) Gyermekvédő Intézetbe kerül: onnan irányítják őket vagy nevelőszülőkhöz vagy intézetbe. A megye három állami gondozó intézete: a 140 helyes szobi felsőtagozatú leányintézet, a vácdukai 120 gyereket befogadó alsó- és felsőtagozatú fiúotthon és a most bővített, koedukált alsó- és felsőtagozatú 120 fős abonyi intézet. özvegy Vizer Ferencné 65 éves Örkényi nénike. műveltet felesben. Körülbelül 40 éve nevel gyerekeket — nem is tudja már pontosan., hogy hány felcseperedett fiatal hagyta el a tiszta, kövezett, apróablakos, gerendaimennyezetes házát. Egy fiút IS évig nevelt: épp ott találtam a fiú édesanyját, mert ma is tartják a kapcsolatot a családdal. De most is él Vizer néninél két kislány. Fehér Zsuzsa és a húga, Lídia. A nagyobbik 13, a kisebbik 10 éves. Négy évvel ezelőtt kerültek ide — Zsuzsa akkor 9 esztendős volt, de még nem járatták iskolába. Ma mind a kettő négyes, ötös tanuló. A szekrényük tömve ruhákkal — legalább a felét a nevelőszülő vette. A gyerekek alusznak a szobában, Vizer néni a konyhában. Sorolhatnám még a bizonyítékokat, hogy jó körülmények között nevelkednek, de minden tárgyi bizonyítéknál többet ér az arcuk, amelyre rá van írva a kapott szeretet. Vizer néni lánya szintén nevel egy fiút: ő már lakatos ipari tanuló. Meghatódtam, amikor megismertem ezt a családot. Példájuk arra tanít, hogy a jóság, a nemesség sokszor milyen kevéssé feltűnő módon jelentkezik. Pest megyében mintegy 1600 állami gondozott gyerek és fiatal él nevelőszülőknél. Az állam ruhát ad, és 300—500 forintot fizet értük. Mivel a gondosan ellenőrzött megyei nevelőszülő-hálózatban évek óta nem volt példa olyan . . kirívó esetre, amely komoly gondozásba panaszra adott volna okot, in- dokolt, hogy az egyik legszebb példát szolgáltató községet, Örkényt látogattam meg: az itt tapasztaltak egyúttal a tipikus állapotot is kifejezik, legfeljebb az elmaradottabb környezet (tanya, stb.) vagy a családok szűkösebb anyagi helyzete csökkenti máshol az eredményeket. Örkényben A nyugdíjából, eperföldjéből, meg a kis szőlőjéből él, több nevelőszülőnél jártam, s valamennyi helyen hasonló helyzetet találtam, mint Vizeréknél. A községben jelenleg 50 család gondoz gyereket, — ennek szép hagyománya itt évtizedes. A háború utáni átmenetben, szegénységben az állam egy évig nem fizetett a gyerekek után, de egy család sem mondta le a gondozást akkor a faluban. Kovács Zoltánná, a hivatását 25 éve művelő körzeti gyermekgondozó sok példát mesélt nekem örökbefogadásokról, nevelőszülőről, aki házat vett a felnőtt gyereknek stb. Emlékezetem mégis egy öregasszony alakját, nagyságát őrizte meg, mint a térítést, de eredményt is alig váró adni tudás mementóját. Adott, mert volt miből adnia: egy kis tehetetlen, béna, szellemi fogyatékos gyerek nevelkedett nála. A fiúcska állapota később egész súlyosra fordult, és kórházba kellett vinni. A néni havonta _ legalább egyszer összegyűjtötte a 100 forintos utazási költséget, és meglátogatta. De a beteg meghalt. Nevelőszülője feketébe öltözött: hosszú hónapokig gyászolta az emlékét annak, alá tízvalahány _ évig élt, és aki, mielőtt hozzá került, senkinek sem kellett. Örkényben is általában idős emberek vállalkoznak a gyerekek nevelésére. Szeretetet és munkát áldoznak azokra, akiket rájuk bíztak. A községben — és ez sajnos eléggé egyedi — sokat tesz a különben nagy zsúfoltsággal és szűkös körülményekkel küzdő iskola. Majdnem valamennyi állami gondozottjuknak helyet biztosítottak a napköziben, felismerve, hogy az ilyen gyerekeket tanulmányilag legtöbbször csali az iskola tudja korrepetálni. E sorok írója — távlatilag — leginkább a nevelőszülőknél való elhelyezés és a fokozott iskolai törődés kombiná- ciójéban látja az állami gondozás jövőjét. Nemcsak ő vélekedik így, hanem például a szobi leányintézet vezetői is azt vallják, hogy a gyerek számára a jó nevelőszülő előnyösebb, mint az intézet. Még egy téma kívánkozik ide. Kovács Zoltánná gondozónő több példát miséit, amelyekből kitűnik, hogy néha túl könnyen és hamar helyezik vissza a gyereket az „édes” szülőhöz. Nem vitatjuk, hogy a gyámügynek is megvannak a maga szempontjai, ahol az anyagi indítékok mellett sok emberi méltányosság is érvényesül. Mégis, intézkedéseikkel gyakran okoznak törést a nevelőszülőnél végre gyökeret vert gyerek sorsában, egyéniségében. Padányi Anna Szerető hitves ban a szokást, a szabályt, a törvényt jelenti. Valamikor azt § jelentette, hogy a fiatal diákok nagy többsége a világ minden kincséért le nem ült volna a villamoson, ha útitársai között § állva utazó felnőttek is akadtak. Ma mintha megfordult volna 8 az arány, más a szokás, más a szabály, más a törvény. § Legalább is az öreg nénike föltételezése szerint. Ha ismerné a ^ latin közmondást, talán el is mormolja magában: Tempora $ mutantur et nos mutantur in illis, vagyis, hogy az idők vál- ^ toznak és mi is változunk velük. Talán még azt is hozzásó- § hajtja keserűségében Cicerót idézva: O tempóra, o mores! —§ O idők, ó erkölcsök! De hát nyilván nem járt latin iskolába ^ és így csak némán sóhajtott, amint a nagy lendülettel megin- ^ dított kocsi valósággal lerántotta a gazdátlan ülésre. D 2 aztán felém fordulva mentegetőzni kezdett. — Ne tessék haragudni — suttogta kényszeredetten mo- $ solyogva —, hogy elfoglaltam a helyet, pedig maga sem látszik ^ mai gyereknek, de azért mégis a fiam lehetne. Aztán meg ^ gyöngék a lábaim is. Remeg a térdem. Hiába, no, a kilenc- ^ venkettedik évemet taposom ... & Kedves, szelíd hangon beszélt. Egészen belemelegedett a ^ diskurzusba. Mondott olyasmit is, hogy az öregeknek valami 8 szövetségfélébe kellene tömörülni, bár az is lehet, hogy ez a $ szövetség már létező valóság, ha nem is tudatos. Sokszor uta- ^ zik villamoson, meg-meglátogatja dédunokáit, aztán meg ^ gyengülő szemével gyakran kell orvoshoz járnia, hát sok min- ^ aent lát, hall útközben. Egyre sűrűbben tapasztalja, hogy az ^ idősebb ülő utasok, mielőtt leszállnának, körülnéznek és választják a közelükben álló utasok közül a legidősebbet annak adják át a helyüket. — Minek is mondják ezt? — kérdi mosolyogva. — Szolidaritás. — Igen, igen. Szolidaritás... § Hirtelen témát változtat. Elmondja, hogy egész életében § vasalónő volt. Nemrég hagyta abba, a szeme miatt. Ha a sze- 8 me nem okoskodna, még most is szívesen vasalna, mert na- § gyón szereti a szépen vasalt ruhát. | — Ügy elszomorít, ha gyűrött, rosszul vasalt inget látok valakin. A legszívesebben megsúgnám neki, hogy hozza el, ^ majd én rendesen kivasalom. Tudja, lelkem, talán az a baj, ^ hogy sok a gyűrött ing ... § L ehet, hogy igaza. van. Ilogy a gyűrött ingek sokasodása ^ miatt gyúródik egyre jobban a — móres. v| Magyar László J ki- § es & I Ödön valahányszor meglátta, gúvadt szemmel meredt az új gépírónőre, Macára. Beszélni még nem volt alkalma vele, mert a nő a bérelszámolóban dolgozott, ő pedig a tervosztályon. Az ebédlőben azonban megfigyelte, hogy Maca gyakran Gedeon társaságában ebédel, Gedeonhoz pedig régi jó barátság fűzte. Egy alkalmas pillanatban félrehúzta Gedeeont a folyosón: — Te, öregem, izé ... kérlek ... szóval ez az új nő, a Maca ... így hívják, ugye? ... Szóval.... ööö ... — Ah! Oregfiú, te is becsavarodtál? No, jó délben csatlakozz hozzánk. Pontban 1-kor megyünk ebédelni. Még csak fél tíz. Egész délelőtt idegesen járt a folyosón, majd szobájában folytatta: ablaktól-íróasztalig és vissza, több százszor. Végre elérkezett az ebédidő. Lázasan készülődött, csinosította magát. Már lépett ki az ajtón, amikor — utolsó simításként, biztos, ami biztos — lelrúzta ujjáról a karikagyűrűt. Minden ment, mint a karikacsapás. Ödön majd elájult: a nő nemcsak szép, csinos, de végtelenül kedvesen csevegett vele. Igaz, kicsit butácska, de mindezt végtelen bájjal körítetté. Ebéd után a büfében kávéztak. Gedeon diszkréten magukra hagyta őket az egyik sarokban. Ödön, mint egy kölyökkutya, ugrálta körül a nőt. Nem tudott mértéktartó lenni, azonnal a dolgok közepébe akart vágni. Arcáról gyöngyözött a veríték, most jön a végső roham. Ha erre is kedvesen bólogat és igent mond, nyert ügye van. — Macuska... nincs kedve este egy kellemes kis házibulin részt venni? Tudja, a barátom nagyon szereti a társaságot, mindig rengeteg vendége van, ma mi is elmehetnénk. — Oh, remek, köszönöm a meghívást. Nyolckor várom az Asztória aluljáróban. — I-i-igen — hebegte Ödön. Délután verebet lehetett volna fogatni vele. Énekelt, lánclépésben járt a főnök és saját szobája között. Senki nem tudta, mi történt vele. A hatvanéves, szemüveges Piroska néni meg is kérdezte. A válasz egy cuppanós homlokcsók volt. Az öregasszony elpirult, nem is kérdezett tovább, neki is széles jókedve támadt. ★ Ödön csöngetésére magas, csinos, vállas fiatalember nyitott ajtót. Tökéletes ellentéte az alacsony, vékony Ödönnek. Maca meglepetten húzta fel szépívű szemöldökét, amikor a szobába értek: rajtuk kívül egy teremtett lélek sem volt a lakásban. — Hát a vendégek? Ödön bokán rúgta a vállas fiatalembert. — Izé — kezdte az lezser könnyedséggel — már elmentek — hehe ... Nem szerveztünk ügyesen ... he-he, de azért maradt még innivaló, jól fogjuk érezni magunkat... Foglaljatok helyet. Néhány perc múlva kialudt a csillár, sejtelmes gyertyafény világított. Előkerültek a „maradék” italok: gin, vodka, meg egy kis bor. A lemezjátszót is bekapcsolták, halk, érzelmes tangó szólt. A szám után újabb és újabb hasonló lemezek kerültek a tű alá. Ejfél után a házigazda kijelentette, hogy ö lefekszik. Maca indítványozta, menjenek haza. Ödön hallani sem akart róla, átcipelte a nőt a másik szobába. Agya elborult, vadul nekirontott. Maca néhányszor lesöpörte magáról, de a támadások egyre hevesebben ismétlődtek. Az utolsó rohamnál Ödön minden eddiginél erőszakosabb volt. Maca beleharapott Ödön karjába és vörösre lakkozott körmeivel hosszút és mélyet szántott arcára. A fogak helye azonnal fekete lett, arcán kiserkent a vér. Hajnali két óra volt. Ödön, kezében cipőjével, halkan osont át az előszobán. Az ajtórésen kiszűrődő fény azonban elárulta: Teca, a felesége virraszt. Amikor a szobába lépett, az asszony nem szólt. Mélyen férje szemébe nézett, majd tekintete a karmolás vonalát követte. Ödön szuperszonikus gyorsasággal levetkőzött, s a takaró alá bújt. Teca felhajtotta a paplant, s a foltra nézett: — Hol voltál? — Tudod, szivecském ... képzeld ... Hát... Nahát, hogy az a kutya milyen veszedelmes!!! Tudod, Uhuinál voltam, egy kis baráti összejövetelen... de azt nem tudtam, hogy újabban kutyát tart... En gyanútlanul besétálok a kapun ... aztán, zutty! Tessék. Alig bírtam kiszabadulni a karmai közül... Nnnneri akartam neked elmondani, nehogy felizgassalak ... de már nincs semmi baj. Aáááhhh, de álmos vagyok, aludjunk, drágám! Azzal a falnak fordult. Ám Teca gondos, szerető feleség. Kibújt a jó meleg ágyból és öltözködni kezdett. — Te is öltözz, Ödön! Ödönnek halvány sejtelme sem volt, minek kell neki ismét ruhát öltenie, es mit akar a felesége éjnek idején. De jobbnak látta, ha nem kérdezősködik. Félig lecsukódó szemmel botorkált a széken hagyott ruháihoz. Látta, hogy Teca az ajtó felé indul, ott megáll, s várja, hogy férje is elkészüljön. — Nem volna jobb, ha most aludnánk? ... — kockáztatta meg. — Nem, szívem, hidd el, így jobb lesz — szólt Teca meleg, búgó hangon. ★ Ödön az éjszakai ügyeletes rendelőben ocsúdott fel. Az orvost két hatalmas injekciós tűvel látta közeledni maga felé. — Csak nem pasteur-oltás? — könyö‘ költ fel rémülten, de az orvos gúnyosa ( mosolyogva igent bólintott. Máté Judit
