Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-11 / 240. szám

1961. OKTOBER 11., SZERDA

3

A reform küszöbén

Miiyen 99••

„/©«fro#“?

Három üzemben tettük fel a kérdést néhány régóta ott dolgozó, környezetében köztiszteletnek örvendő szakmunkásnak, és technikusnak, hogyan lehetne olcsóbban termelni műhelyükben, üzemegységükben? Észrevételeikről megtudakoltuk, a gyárbeli vezetők véleményét is. S hogy a műhelyekben jelentkező részletproblémák sokaságára lentről nagyobb a rálátás, az kitűnik az alábbiakból, de kitűnik az is, hogy sok esetben érdemes nagyon figyelmesen meghallgatni a lent elmondott kritikát, javaslatot.

©

Nézzük, mi jut eszébe a kérdésről — hogyan lehetne olcsóbban termelni? — a Nagykőrösi Konzervgyárban a VI. számú üzem két fiatal csoportvezető-technikusának, Harkai Ferencnének és Gulácsi Zoltánnak?

— Több százezer forintért beállítottak ide egy üvegmosó- gépet, amely legtöbbször álL Vagy Itt van az IMC olasz— amerikai gyártmányú automatasorunk, amely több millió forintba került. Ennek az őszibarack felező részét tavaly csak egy hónapig, az idén pedig mindössze pár napig liasz- náltúk. Máskor kézzel tisztították a barackot. Ha ez a két gép többet működnek, bizonyára hamarabb megtérülne az áruik, és így olcsóbb lenne a termelés. Ha pedig nem tudják kihasználni, az azt jelenti, bogy nem volt érdemes megvásárolni.

— Sok gondot okoz, hogy nincs elég szakképzett emberünk: itt 130 dolgozóra mindössze négy szakmunkás jut

Kovács Sándor igazgató válasza:

— A két technikusnak igaza is van — és még ] sincs igaza. Mindkét gép nélkülözhetetlen — amikor szükség van rá. De az üveg- : mosót csak akkor érdemes 1 beindítani, amikor sok üveg keU, az őszibarackfelezőt pedig csupán a nem meg- vaváló baracknál érdemes működtetni. Viszont próbáljon valaki ilyen gyümölcsöt gyorsan és sértetlenül tisztítani — kézzel.

A szakmunkásképzésről: az összes hazai konzervgyár közül mi hoztunk létre elsőitek szakmunkásképző iskolát 1955-ben. (Azelőtt Magyarországon ez az iparág — mit mondjak — egy nagy konyha, vagy mas- nufaktúra volt.) Eddig ipari tanulók, felnőttek és szakközépiskolások oktatásával összesen 650 szakmunkást képeztünk ki. kétszer annyit, mint az ebben utánunk következő konzervgyár. Ma már minden évben újabb 100 szakmunkással számolhatunk. Ügy érzem tehát, hogy megteszünk mindent, ami lehetséges ez ügyben.

©

Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár armatúraíorgócsoló üzeméből sok szakmunkás véleményét sikerült megtudni a témával kapcsolatban: hogyan lehetne olcsóbban termelni ? Gyótár Béla, Tóth János, Pap Gábor, Tóth Lajos és Tihi Károly esztergályosok egyöntetűen állítják, hogy:

— Egyes alkatrészeknél a megmunkálandó anyág sokkal •— 10 milliméterrel — nagyobb, mint kellene, itt tehát a többletanyag eltávolítására pótidőt kell adni, és ez önmagában is drágítja a termelést nem beszélve arról, hogy több a hulladék is — és egy kiló anyag ára 80 forint A kérdéses darabokat félautomata gépeken alakítják betanított munkásokkal. Mivel az előbbi okból kifolyólag megnövekszik az egy alkatrészre adott idő, a félautomatákkal már nem tudják teljesíteni a kívánt meny- nyiséget, és így a munka egy része átkerül a szakmunkásokhoz olyan gépekre, amelyeket lókkal bonyolultabb termékek Készítésére kellene használni •- ez újabb ráfizetés.

— Messze van az üzemtől az anyagraktár. Ha közelebb kerülne, 10—15 ember szabadulna fel az anyagmozgatástól, nem beszélve arról, hogy télen sokszor traktort kell igénybe venni, mert a targonca elakad a hóban. Közben az üzemi, belső anyagmozgatás kézikocsival megy— ez olyan korszerűtlen, mintha konflissal járnánk be dolgozni.

— Nézze ezt a grafikont itt, a helyiség falán: a leblokkolt, és a teljesített idő különbségét ábrázolja. Amint látja, júniustól — amikor nagyon sok új ember került az üzembe —, elmarad a teljesített idő az itt bent eltöltött órak számától. Ez is bizonyítja, hogy amíg az új munkás betanul, hosszú hónapok telnek eL Mégis, hogy lehet, hogy a törzsgárdatag- szakmunkásnak általában. 6 forintot adnak, az pedig, aki most jött be a kapun, simán megkapja a 6,50-et? Talán ezért az a nagy fluktuáció: nálunk a 350 emberből havonta mintegy 20 kicserélődik,

— Sok a problémánk, a programozással és a gyártmányfejlesztéssel. Például egy 200 darabos szériát általában három tételben küldenek le az üzembe. Ilyenkor a gépeket, szükségtelenül, többször kell átállítani, és ez is ráfizetés. Vagy azt sem jó látni, hogy legyártunk egy csomó olyan muakeszközt, amely aztán a raktárban porosodik, mert semmire sem leihet használni.

— Végül itt vannak a személyesebb ügyek, amelyeknek megoldása, Így vagy úgy, de szintén a termelést segítené. Hatezer forint egy íi- nomköszörűkő — nem egy olyan nagy tétel, mégsincs annyi belőle, amennyi kellene, hogy rendben tudjuk tartani a saját szerszámainkat. Persze, azt mondják, hogy van központi köszörűműhely a gyárban — deltát az ember a munkaeszközeit maga akarja karbantartani.

— Mi sok apróbb ésszerűsítést ' hajtunk végre a termelésben. Ezeket általában nem adjuk be újításnak, mert nem akarjuk, hogy felemeljék a normát Aztán halljuk, hogy a technikusok beadták a mi ötleteinket mint a saját javaslatukat és felvették érte a pénzt...

— Épült nemrég egy gyönyörű irodahelyiség: úgy hívjuk, hogy ENSZ-palota. Akkor megígérték nekünk, hogy a régi irodákat megkapjuk öltözőnek, mivel 120 emberre van egy 20x12 méteres öltözőnk. De most már ugyanitt 300-an vagyunk, mert a másik öltöző teteje beszakadt — közben pedig a régi irodahelyiségek üresen állnak.

A választ így fogalmazza meg Takács László, a gyár igazgatója:

— Azon, hogy nem tudunk megfelelő méretű munkadarobat kapni — ti. kooperációban, más gyárban készül —, az új mechanizmus talán változtatni fog... A raktár mesz- szesége: adottság. A vasút mellé kellett építeni. Az órabérekkel kapcsolatos panaszokra most csak any- nyit tudok mondani, hogy a jövő évre már elhatározott szándék az eddigieknél sokkal differenciáltabb bérezés ... A régi irodák átalakítását öltözővé valóban megígértük, de pillanatnyilag nincs építési kapacitás... A hiányzó finomköszörűkövekről eny- nyit: minden szakmunkás rigolyás arra, hogy maga

kezelje a munkaeszközeit — én is az voltam, amikor műhelyben dolgoztam. De a vállalat számára mégis ésszerűbb a központi szerszámjavítás. Ha a műhelyekben köszörülnek, akkor a köszörűpor bemegy a gépbe, és seiej- tet okoz. Az egyéb elmondott panaszok és indítványok többségében, úgy tűnik, igazuk van a megkérdezett esztergályosoknak, és utána fogok nézni, miért nem válaszolták meg érdemben a termelési értekezleteken elmondott kifogásaikat, és javaslataikat.

©

A harmadik gyár, amelynek üzemi dolgozóit felkerestük a PM Műanyag, Játékáru és Tömegcikkipari Vállalat (PEMÜ). Egyik fő termékük a műanyagcipősarok. A cikket előállító üzem szocialista brigádvezetőjét, Kovács Sándort, és raktárosát, Pál Sándornét kérdeztük meg: hogyan lehetne a közvetlen munkaterületünkön olcsóbban termelni?

— Például a betanított munkásokat is felelőssé tenném anyagilag az elrontott szerszámért.

— A fiatalok mai, szerencsés helyzetéből adódik —, otthoD legtöbbjüket eltartják —, hogy nem annyira fontos nekik a nagyobb kereset, mint a családfenntartóknak, és így előfordul, hogy mondjuk szombaton, amikor már nagyon várják a hét végét,, vagy hétfőn, ha előző este kimaradtak, alig dolgoznak. Én az ilyen embereket elküldeném.

— Mi itt a cipősarokgyártásnál drága importműanyaggal dolgozunk, amelynek kilója 25 forint. Minden 25 kilós adaghoz hozzákeverünk öt kiló újradarált hulladékot. Én megemelném a hulladék arányát —, ezzel is olcsóbbá lehetne tenni a termelést.

— Különben ebből a drága anyagból elég sok elvész hanyagság miatt, mert a zsákokat általában nem ürítik ki rendesen. Ezt szúrópróbaszerűen ellenőrizném, és itt is bevezetném a felelösségrevonást.

— Sokat lehetne azon is megtakarítani — minden három zsákból egynek az árát — ha kisebb papírzsákokat kapnánk. Egy zsák ugyanis soha nem töltődik fel, mert közben más méretre állnak át a gépek.

Hodászi József, a PEMÜ főmérnöke így válaszolt:

— Nézzük sorjában a javaslatokat.* Először tehát a betanított munkások anyagi felelősségéről, az elrontott munkaeszközökkel kapcsolatban: (Előrebocsátom,

hogy az illető üzem a tűrt selejt alatt termel). A mun- katörvények megnehezítik a bizonyítást: •íz ilyen eljárásokra külön három embert kellene alkalmazni. Nem éri meg... Hogy elégedetlenek néhány fiatallal? Azt javasolják, küldjük el őket? Inkább neveljenek belőlük jó munkást... A nagyobb arányú hulladékkeverés javaslatához: a cipősarok egy része exportra megy, és ez nekünk sok pénzt hoz. Az elődünk, aki gyártotta, csak belföldön százezres kártérítéseket fizetett. Mi nem akarunk egy kis nyereség lehetősége miatt nagy ösz- szeget kockáztatni... Érdemes viszont azzal a javaslattal foglalkozni, hogy vonjuk kérdőre azokat, akik megérdemlik, a zsákok alján hagyott nagyobb mennyiségű alapanyag miatt... Végül: kisebb méretű papírzsákot sajnos, nem kapni.

A párbeszéd a három gyárban ezzel talán nem ért véget. Ügy érezzük, máshol is hasznos volna, ha mind többször kicserélnék az észrevételeket, javaslatokat fentről és — lentről.

Padányi Anna

SZÜRET UTÁN

Foto: Szigetfű

Megdolgoztak érte

Becsülete van a pénznek

Hatszázezer forintot kerestek a nyáron a ceglédi járás kisdiákjai

Páskom-ligeti városnegyed - dunakeszi elemekből

Elkészült Mester Árpád és Tenke Tibor, a BUVÁTI mérnökeinek munkája nyomán a XV. kerületi Páskom-ligeti új, 11 ezer lakásos városnegyed terve, amelynek jóváhagyásával már foglalkozik a fővárosi tanács építészeti és városrendezési osztálya. Az elképzelések szerint az új városnegyed építését 1969-ben kezdik meg, 1968-ban a tereprendezésre és a közművek fektetésére kerül sor és a 3. számú, j Pest északi határában, Dunakeszin épülő házgyárban készülő elemekből alakítanák ki a magas és a középmagas házakat.

Október 26—28:

Vadásznapok

Újabban a TIT munkájának egyik ígéretes formája, hogy érdekes tevékenységi területek gyakorlati munkáját, tudományos témáit és problémáit országos rendezvénysorozattal állítják az érdeklődés középpontjába A közelmúltban tartották Bala- tonfüreden a biológusok parlamentjét, s most az országos vadászati napokra készülődnek. Az eseménysorozatra október 26—27—28-án kerül sor.

Elkészült az összesítés, hogyan és mennyit dolgoztak az iskolás gyerekek a ceglédi járásban. így megtudhatjuk, hogy a nyár folyamán 480 fiú és 380 leány általános iskolást, valamint 87 fiú és 69 leány ! középiskolást foglalkoztattak a mezőgazdaságban.

Az általános iskolások 12 560 .

Ormai Olivér, étz Állami Biztosító vezérigazgató-helyettese és Acs László, a nemzete közi főosztály vezetője a napokban tért vissza Monte-Car- lóból, a viszontbiztosítási intézetek nagy őszi találkozójáról és Rotterdamból, a Nemzetközi Biztosítási Szövetség évi konferenciájáról. Monte- Carlóban főleg a különböző viszontbiztosítási piacok helyzetével, a biztosítási üzlet problémáival foglalkoztak. A rotterdami tanácskozást — a hajó- és a szállítmánybiztosítás kérdéseiről lévén szó —

munkanapot teljesítettek, amelyért 427 000 forintot fizettek ki. A középiskolások által ledolgozott 3485 munkanapra 183 939 forint munkabért fizettek. így az általános iskolások 1 órára jutó átlagkeresete 4.91, a középiskolásoké pedig 6,36 forint volt

stílszerűen a nyílt tengeren. » Rotterdam nevű gőzösön tartották.

A tárgyaláson a többi között napirenden volt az atom-rizikó kérdése is, miután rövidesen a teherszállításban is megjelennek az atommeghajtású hajók.

A konferenciát felhasználva

az Állami Biztosító képviselői további nyugati cégekkel vették fel a kapcsolatot Eredményes tárgyalásokat kezdtek egyebek között osztrák, svéd, és japán biztosító társaságok- kát

Rotterdamban a Rotterdamon

Napirenden az atomrizikó is

Hogyan tudtam így megváltozni?

Béla az ablaknál állt és kibámult a szitáló hóesésbe. Az íróasztalnál is ült egy férfi, aki nagyokat nyögött és időnként a fejét tapogatta.

— Nem megy a munka, az istennek sem megy. A sok bagótól szétesik a fejem — mondotta hangosan, panaszosan, de tulajdonképpen csak magának és nem az ablaknál álló kollégájának. Amaz nem is hederített a beszélőre, hallgatott és tovább bámulta a kövér, súlyos hópelyheket.

Eltelt egy fél óra Az asztalnál ülő is abbahagyta a jajgatást, csupán a fejét tapogatta még. Akkor az ablaknál álló férfi megfordult és nagyon komolyan,

hangjában kellemes megdöbbenéssel eny- nyit mondott:

— Nem Is tudom, hogyan tudtam így megváltozni?

Á másik sem értette a dolgot, ezért nem segíthetett válaszával barátjának.

— Tudod — folytatta amaz, de szavain érezni lehetett, hogy ő is önmagához beszélt — tudod, rettenetesen nehéz volt. Ahogy elhatároztam, hogy leszokom, a második percben már rámtört a nikotin- szomj. És azonnal kínozni kezdett ameg- szokottság, a beideg- ződött reflexek ... Ilyenkor már-már az őrület szélén jár az ember. Amikor nem bírja tovább, a zsebébe nyúl, tempósan kiveszi cigarettatárcáját, szájába teszi a cigarettát, lassan az öngyújtójáért nyúl, kattan a kis apparátus, már-már rágyújt az ember ... De nem gyújt rá! Mert az ember erős! Mert az akarat minden szenvedélyt legyőz Mert ez a kis intermezzo csupán játék volt, önámítás, az idegek becsapása. Mert erős az ember, de ilyen kis segítségre szüksége van, csupán ilyen kis cselek segítségévéi tud győzni. Mert mindez az akarat és a megszokás nagy

párbaja. És győztesként az embernek kell kikerülnie.

Igaz, te is tudod, nagyon sokan megpróbálják, abbahagyják a dohányzást és csak kevésnek sikerül, a többi ek elbuknak a harcban. Én sem hittem magamról, félve kezdtem hozzá, nem is szóltam senkinek, nem kürtöltem tele a világot, nem szeretem blamáin! magam. Tudod, mennyit szívtam az utolsó hetekben? Napi negyvenet. Ha éjszaka dolgoztam, hetvenet. És tudod, mióta dohányzóm? Tizennégy éves korom óta. A suliban, a WC-ben szoktam rá. Apámtól lopkodtam a Hunniát. Ha akkor a tanárom, vagy később az apám megpofoz... De nem pofoztak meg.

Mondják, a dohányzás tönkreteszi a szivet, érszűkületet okoz, és a gége-, valamint a tüdőrák biztos előidézője. Ezt most már az egész világon egyformán bizonyítják és állítják az orvosok. Nem akarok hencegni, nem volt könnyű leszoknom a dohányzásról, bosszantani sem akarlak, de jó volna, ha követnéd példámat. Nem, egyáltalán nincs okom a hencegésre. Nézd, most is hogy remeg a kezem. De nem adom meg magam, erős vagyok és erős leszek. És okos és óvatos. Most negyven éves vagyok, \ most kell, most még nem késő abbahagyni. Oh, barátom, hány teherautónyi rakomány cigarettát szívtam élt De leszoktam! Hála az istennek, erős vagyok. Nem is tudom, hogyan tudtam így megváltozni? Bevallom, csak neked merem bevallani barátom, hogy nem értem az egészet, ami velem történt.

— És mennyi ideie nem szívod már? Mikor szoktál le? — kérdezte az asztalnál ülő férfi némi ámulattal és némi irigységgel a hangjában.

— Mennyi ideje? — A beszélő gondosan megnézte az óráját és így folytatta:

— Hát kérlek. Pontosan most egy órája, hogy nem gyújtottam rá. és hidd el, nem volt könnyű...

(Suha)