Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

n "</Civlan ^ & Pályakezdők Prukner Pál riportja Újsághír a Pest megyei Hír­lap 1967. augusztus 16-i, szer­dai számából: „Tegnap dél­előtt ünnepélyes keretek kö­zött fogadták a megyei tanács- házán Pest megye új pedagó­gusait. Két hét múlva kétszáz- tíz fiatal kezdi meg munkáját Pest megye általános- és kö­zépiskoláiban, illetve óvodái­ban”. Lehoczky Ferenc, a dabasi járás tanulmá­nyi felügyelője mondja: — Járásunk különböző iskoláiban huszon­két helyet pályáztak meg idén végzett peda­gógusok. Nyolc el sem jött közülük, még be­mutatkozni sem. Elsősorban a járás déli fek­vésű községeiben érződik ennek hatása. Her- nádon például a szaktanárok fele hiányzik. Örkényi iskolánk két szaktanári és egy taní­tói állását pályázták meg tavasszal a fiatalok. Égjük sem foglalta el a munkahelyét. Általá­ban magyar—történelem, matematika—fizika- szakos tanárok kellenének. Baji József, a dabasi járás gazdasági fel­ügyelője: — Tatárszentgyörgyön és Öjhartyánban két szoba, összkomfortos lakás várta, illetve várja ma is az új pedagógusokat. Tatárszentgyör- gyön hatvanhat százalékos a szaktanárhiány, üjhartyánban jelenleg hetente száznyolc túl­óra jut a tizenkét nevelőre, vagyis egyre-egyre heti kilenc. Ez azt jelenti, a kötelező órák szá­mát tekintve, hogy Üjhartyánban nem hat, hanem nyolc munkanapból áll a hét, a tan­testület minden tagja számára, az igazgatót is beleértve. Lehoczky Ferenc: — Tavaly háromszázötven általános iskolai pedagógusunk volt. Az idén hárommal több Van, a más megyékből érkezett nevelőkkel és a fiatalokkal együtt, de hatvan szakkör indí­tására kaptunk engedélyt, mivel tavaly egy sem volt. Ez pedig öt pedagógus teljes, mun­kaideje. Baji. József: Tavaly is kevés volt a háromszázötven ne­velő. — Kimutatást vesz elő, mutatja: — Egyetlen tavaszi hónapban hatvanháromezer forint túlóra-dijat fizettünk ki. Ez mintegy negyven pedagógus egyhavi fizetése. A neve­lőhiány tehát már a tanév kezdetén negyven fő... Lehoczky Ferenc: — És még egyszer negyven, azaz összesen hyolcvan. Ugyanis ebben a tanévben negyven pedagógusunk ment vagy megy el a közeljö­vőben szülési szabadságra, illetve ezek több­sége igénybe veszi a kétéves gyermekgondozá­si segélyt... Baji József: — Helyettesítésük nehéz gond, mivel csak havi szerződéses pedagógussal (de hol talá­lunk tanév közben ilyet!), vagy túlórával old­ható meg. A kakucsi iskolában az elmúlt tanév végén egy nevelőnek lejárt a szerződése, egy pedig nyugdíjba vonult. Egy pedagógus szülési sza­badságon van, egy tartós betegállományban. A tantestület új tagja: Ambrus Mária. Eger­ben végzett, magyar—történelem—orosz sza­kos tanári képesítést szerzett. A fizetése havi ezerháromszáz forint. Február egyig, amíg gyakorló félévét tölti. Akkor ezerötszáz forint lesz a havi fizetése, ö az iskola egyetlen orosz nyelvtanára. — Heti huszonkét kötelező órám lenne, de huszonötöt tanítok, hármat túlórában. (Ez ha­vi százötvenhat forint többletjövedelem). Mindössze négy órában tanítok történelmet, a többi órám orosz nyelv és irodalom. A magyar tanítására már nem jut időm, pedig azt is na­gyon szeretem. Budapestről jár ki naponta Kakucsra. Vil­lamossal, vonattal, autóbusszal. Napi négy órát utazik. — Reggel ötkor kelek, háromnegyed nyolc­kor érek az iskolába. Délután vagy az ötös, vagy a hetes vonattal utazom haza. Ha dél- utános vagyok, akkor későbben jöhetek, mert csak tízkor kezdek tanítani. Nem, a letelepe­désre nem gondoltam, de két évig biztosan itt­maradok. Inárcson húsz pedagógus alkotja a tantes­tület. Kettő közülük szülési szabadságon van, kettő pedig még az első félévben szül. Mind a négyen igénybe kívánjak venni a plusz két év gyermekgondozási szabadságot. Egy pedagógus pedig más családi okból távozik Rövidesen az iskolából. Oj pedagógust mindössze egyet kapott az inárcsi iskola, Borsos Ernő tanítót. Az eszter­gomi felsőfokú tanítóképzőt végezte, de előtte három érig már dolgozott, az autószerelő szak­mát tanulta ki. — Az érettségi után nem volt határozott szándékom: mi legyek. Kitanultam az autó­szerelő szakmát, de csalódtam benne. Széria- munkát végeztem, mást, alkotóbb szellemi munkát vártam. Hétforintos órabérem volt, havi ezerötszáz forintot kerestem. Mint taní­tónak 1320 forint a fizetésem. Huszonnégy túlórám van havonta, ez háromszáztíz forint. De ne higyje, hogy a nagyobb fizetés vonzott. Az alkotómunka, aminek maradandó eredmé­nye van. Testnevelést tanítok az iskolában. Mert elsejétől a Testnevelési Főiskola levelező hallgatója is vagyok. Szeretnék gyökeret ereszteni a faluban. A szomszédos községben, Baboson lakom, nem távolság, húsz-huszonöt perc az utazás. A napközi konyháján étkezem, mert megválasztottak az úttörő csapat vezető­jévé is. És osztályfőnök vagyok a hetedikben. Szabad időm nemigen van, mert mindezeken kívül van még egy elfoglaltságom: a budapes­ti József Attila Művelődési Ház művészegyüt­tesének táncosa vagyok. Még hatvanegy óta, amikor Angyalföldön dolgoztam, mint ipari tanuló. S ha még mindig maradna időm, a motoromat javítgatom. Ez minden, amit né­hány hét után magamról, mint pedagógusról elmondhatok. Ocsán negyvennyolc pedagógus dolgozik az általános iskolában. Egy rajz-szakos tanár kellene még, volt is jelentkező, de aztán yisz- szamondta, mert mindössze egy négyszázötven forint havi bérű albérletet tudtak volna biz­tosítani számára. Két pedagógus szülési sza­badságon van, négy pedig megy rövidesen. Az iskola két új pedagógust kapott; és egy — fe­let. Ajtony Arpádné Szegeden végzett, magyar —orosz szakos tanár. A fizetése havi ezeröt­száz forint, mert a főiskola előtt már egy esz­tendőt dolgozott. — Budapesten lakom, napi két és fél órát utazom. Igen kedvező beosztást kaptam, csők délelőtt tanítok. Reggel háromnegyed hétkor indulok otthonról, s ha négy órám van, fél egykor már indul velem Pestre a vonat. Ha öt órám van (hetenként kétszer), akkor csak a négyes vonattal mehetek haza. Letelepedni nincs szándékomban, orosz műfordítónak ké­szülök. Három éve első díjat nyertem egy te­hetségkutató műfordítói pályázaton, azóta tar­tom a kapcsolatot az Európa Könyvkiadóval. Első munkám még az idén megjelenik a Regé­lő városok sorozat Moszkvát bemutató nagy, képes albumában. Lami Géza jókedélyű, pesti fiatalember. Magyar—történelem—orosz szakos tanári dip­lomát szerzett Szegeden. — Szeretnék letelepedni a faluban. Ha kijá­ró lennék, csak aludni mehetnék haza. Ez a véleményem ma. Ideérkezésemkor azonban még másként láttam a dolgot. A fizetésem fél érig havi ezerkétszáz forint Ebből csak az utazás havi kétszáz forint lenne. És a fáradt­ság, az időtöltés. Az iskola igazgatónője, Ger­gely Zoltánná, azonban segített. Oláh Zoltán kollégámmal megkaptuk az egyik szertárhe­lyiséget. Ideiglenesen azt rendeztük be ma­gunknak. A napköziben ebédelünk havi száz­ötven forintért. De ez csak a dolog egyik ol­dala. A másik: az iskolában csak oroszt tanít­hatok, pedig a kedvenc tárgyam a magyar iro­dalom. Tudomásul kellett vennem a dolgot, az iskolának elsősorban orosz nyelvtanárra volt nagy szüksége. Az igazgatónőnk azonban le­hetőséget adott arra, hogy az iskola levelező tagozatán havi tíz órában magyart, két órá­ban pedig történelmet taníthassak. És annak is megadta a lehetőségét, hogy orosz nyelvtan- folyamot szervezhessek. Mindez a megszerzett tudás gyakorlásán kívül azt is jelenti, hogy már most jelentősen megnőtt a jövedelmem. Hogy miért beszélek ennyit a pénzről: pálya­kezdő vagyok, előttem az élet. Telket szeret­nék vásárolni a községben, ez a kiindulópont ahhoz, hogy kölcsönt kaphassak házépítésre. Még csak két hete élek itt, de már közel ér­zem magamhoz a falut. Egy Időben aktív sportoló voltam: szeretném előbbre lendíteni a falu sportéletét. Fülöp Gyopár matematika—fizika szakos tanár csak félig az általános iskoláé. Négy fi­zika- és nyolc matematikaórája van a felső ta­gozatban. Státusban — heti tíz matematika­órával — az ócsai gimnáziumban van. — Nem könnyű az életem és ez a kettősség csak bonyolítja. Tíz percre van egymástól a két iskola. Es van úgy; csak a szünet áll ren­delkezésemre, hogy iskolát cseréljek. Otthon­ról reggelenként háromnegyed hatkor indu­lok. Ha négy órám van, mehetek haza a fél egyes vonattal. Ha öt, az 12.35-kor ér véget és 12.36-kor indul a vonat, ezt már nem érhetem el, mehetek a négyessel. Ez az egyik gondom. Ezerháromszáz forint a fizetésem. Pesten al­bérletben lakom háromszázért. Hetenként öt­ször ebéd a gimnázium menzáján, az havi százötven forint. A reggelik és vacsorák több mint háromszáz forintot tesznek ki. Hozzá a vasárnapok — havi száz. És az utazás. Marad havonta három-négyszáz forintom öltözködés­re, könyvvásárlásra, szórakozásra Hogy miért nem akarok letelepedni a faluban? Pesthez semmi más, csak a sport köt. Hét éve tenisze­zem. A BEAC igazolt versenyzője vagyok. Még nem szeretném abbahagyni. Ha itt lak­nék, edzésre járni Pestre heti három-négy al­kalommal, egyenlő lenne a lehetetlennel. Gyál. Külön tanulmányt érdemelne. Soly­mári Béla iskolaigazgató minden kommentár nélkül három év bekötött anyakönj^vét teszi le elém az asztalra. Az ezerkilencszázötvenkettes esztendő anyakönyvei fele olyan vastagok, mint a hatvanas esztendőé. 1950-ben ötszázöt­ven gyerek járt a gyáli iskolába. Ma ezerhá­romszáznál is több. Egy kis gyáli statisztika. 1950-ben alig több, mint ötezer ember élt a községben. 1960-ban már hatezernyolcszáz. Jelenleg a községnek már tizenegy és félezer lakosa van. A jelenlegi iskolaépületben két nevelőtestü­let három műszakban tanítja a több, mint ezerháromszáz gyereket. Reggel héttől tizen­egyig, és tizenegytől kettőig járnak iskolába az egyik iskola diákjai. A másik iskola — a ter­vek szerint december végéig adják át az épí­tők — diákjai délután kettőtől hatig tanulnak naponta. Az égjük iskola tantestületét har­minckilenc, a másikét húsz pedagógus alkotja. Az új iskola húsz pedagógusa közül nyolc az idén szeptemberben kezdte a pedagógus-pá­lyát. Solymári Béla igazgató levelet mutat Egy biharugrai tanítónő írta: „Az a kérésem az igazgató kartárshoz, ha lehetséges, a gyáli iskolában szeretnék taníta­ni. Indokom: az itteni iskolából minden gye­rekem tudomásom szerint Gyál községbe köl­tözött. Utóirat: ha alkalmuk van rá, mondják el Szabó Pál írónak: ha a jövőben szülőfalu­járól kíván írni, ne ide jöjjön, Biharugrára. a fővároshoz sokkal közelebb is megtalálja a bi- harugraiakat, például az önök községében, Gyálon". — Ami szintén igen komoly gondunk — mondja Sándor László, a most épülő új iskola igazgatója —, a megyében ebben a faluban él a legtöbb veszélyeztetett gyerek. Felmérés alapján diákjaink kilenc-tíz százaléka elvált szülők gyermeke. Ugyanennyire tehető azok­nak a gyerekeknek a száma, akiknek a szülei csupán élettársi viszonyban élnek. Ez érthe­tően igen megnehezíti a munkánkat A másik: itt a községben gombamód nőnek ki a házak a földből. Szinte egyetlen hét alatt felhúznak egy rityillót, abból pedig a tanács már csak úgy költöztetheti ki az embereket ha cserébe adni tud nekik egy rendes lakást A rendes la­kás azonban itt Gyálon ritkább, mint a fehér holló. Kék busz jár ki Pestről, ide naponta jönnek újabb telepesek. Júniustól szeptembe­rig a két iskola negyven, idegenből jött tanu­lóval gyarapodott. A két tantestület ötvenkilenc tagja közül mindössze huszonnyolc lakik a községben. És ez is a helyi tanács erőfeszítéseinek eredmé­nye: tavaly kettő, az idén már négy pedagó­gus kapott a községben építési kölcsönt A fiatal, pályakezdő pedagógusok közül mindössze egy, Törő Barna lakik a községben, mert itt laknak a szülei is. — A hetedikesek osztályfőnöke vagyok — kezdi a beszélgetést Kovács Irén biológia— földrajz—politechnika szakos tanár. — Negy­venkét gyerekem van. Megnéztem az anya­könyvüket: közülük egyetlen egy sem született Gyálon. Mezőtúr, Kiskőrös, Győr, Sopron, s ki tudja még, az ország mely távoli helysége sze­repel az anyakönyvekben születési helyként A tanulmányi eredményt illetően nem panasz- kodhatom: jó az osztály átlaga, 3,1. Persze, tudom, hogy országosan nem kiemelkedő eredmény ez sem, de gj’áli viszonylatban ... És ezért nem a pedagógusok hibáztathatok. Nem lesz könnyű dolgunk nekünk, pályakez­dőknek ... Kökény Andrea csendes, halk szavú lány. A budai tanítóképzőben végzett jelenleg az egyik harmadik osztály tanítója. Harmincnégy gyereket bíztak rá. — Alig-alig boldogulok velük. Nagyon ele­ven, fegyelmezetlen gyerekek. Van köztük öt 1967. OKTOBER 1., VASÁRNAP akiknél csődöt mond minden tudományom. Aa órák alatt verekednek, veszekszenek, nem le­het semmivel lekötni őket. Alig várom, hogy valamiért megdicsérhessem őket. Ilyenkor ki­húzzák magukat, egy percig jók és boldogok, aztán, mintha mi sem történt volna, ott foly­tatják, ahol az óra elején abbahagyták. Nehéz valamit kezdeni velük. — Az én másodikosaim viszont aranyosak — ez Ágoston Tiborné véleménye — Nekem nem is velük van gondom, engem inkább a saját családi problémám akadályoz. Budapes­ten lakom, másfél éves a gyermekem. Lőrin- cen lakom, este hatkor zár a bölcsőde. Itt, Gyálon negyedhatkor fejezem be a tanítást. A háromnegyed óra kevés arra, hogy eljussak a lőrinci bölcsődéig. A férjem viszont a műsza­ki egyetem esti tagozatára jár, most ötödéves. Ebben a dologban nem tud nekem segíteni. Talán, ha felépül az új iskola, megkönnyeb­bülök, audig azonban gond ez, nem is kicsi... Gond, gond, gond ... Gj’álon csak ezt hal­lani. Nagy Lajos magyar—orosz—rajz szakot végzett a szegedi főiskolán. Itt Gyálon oroszt és rajzot tanít. Óbudán lakik, onnan jár ki a hatos, tizenkettes, ötvennégyes és a kilenc­vennégy es autóbuszai. Naponta két óra ide, két óra vissza az út. A heti huszonkét kötelező órája mellett havonta még ha~minckét túlórá­ja van. És ráadásul osztályfőnök az egyik nyolcadik osztályban. — Nem is tudom, hogyan boldogulok majd. Az osztályom tanulmányi átlaga: 2,4. Ez le­hangoló. Napokon belül meg kell kezdenem a családlátogatást, már csak- a pályaválasztás miatt is. Ez újabb plusz elfoglaltság. Pedig jó lenne időben hazajárni. Alig egy hónapja há­zasodtam. A fizetésem havi ezerháromszáz fo­rint. Lakásunk: az anyósoméknál kaptunk egy szoba-teakonyhát, ez azonban csak ideiglenes megoldás lehet Ezért jól jön a túlórapénz... — Délben indulok hazulról, este nyolc óra tájban érkezem vissza Budapestre — mondja Tamai Mária, a VI/b osztályfőnöke. Számtan —fizika—műszaki ismeretek szakot végeztem Szegeden, de itt csak matematikát és fizikát tanítok heti huszonnyolc órában. Ebből hatot túlóraként számolnak el. A fizetésen havi ezerkétszáz forint, plusz háromszázat kapok a túlórákért. Az osztályban negyven gyerekem van, a tanulmányi átlaguk 2,8. Nem sok. Csa­ládlátogatás? Nem is tudom elképzelni, ho­gyan lehetséges. Délután az iskolában tanítok, délelőtt pedig melyik szülőt találom otthon? Tari Zoltánná, a Testnevelési Főiskoláról került Gyálra. Testnevelés szakos tanár, de emellett magyart is tanít jelenleg heti tizenkét órában. És osztályfőnöke harminckilenc hato­dikos gyereknek. — Sajnos, éppen az osztályomban nem taní­tom a magyar nyelvet, pedig kellene ahhoz, hogy jobban megismerjem a diákjaimat. A testnevelési óra ehhez kevés. Az osztályátlag 2,9, s nem egy diákom gyógypedagógiai eset. Az osztályban egyetlen kitűnő vagy jeles ta­nulmányi átlagú diák sem volt az elmúlt év­ben. Így nagy eredményeket produkálni alig­ha tudok. De ez csak a gondjaim égjük oldala. A másik: testnevelő tanár vagyok, ezerhárom­száz diákja van a két gyáli iskolának, de tor­naterme egy sem. Én nem is tudom elképzel­ni, hogyan tanítom majd a tornát a téli hóna­pokban. A tavasszal huszonkét végzős pedagógus pá­lyázta meg a dabasi járás iskolainak betöltés­re váró tanító—tanári állásait. Nyolc el sem jött közülük, még bemutatkozni sem. A tizen­négy közül is csak mindössze három kíván le­telepedni a faluban. A többi tizenegy — ki­mondatlanul is csak a lehetőségre vár, hogy állást kapjon a fővárosban. Addig inkább vál­lalja a napi két-négy óra utazgatást, a hajnali kelést, a kevesebb szabad időt. Lehoczky Ferenc: — A főváros még a tanév megkezdése után Is „elszipkázott” a járásunkból néhány peda­gógust. Baji József: — A Pest megyei munkahelyet csak „ugró­deszkának" tekinti a legtöbb pályakezdő pe­dagógus. Még ha mindenütt lakással is várnák őket, akkor sem kívánnának letelepedni. Molnár Istvánná, a megj'ei tanács művelő­désügyi osztályának személyzeti főelőadója: — Mindez nemcsak a dabasi járásra jellem­ző, hanem — ha kisebb mértékben is — a me­gye legtöbb járására. Még nincsenek egészen pontos adataink —, éppen azért, mert olyan esetek is előfordulnak, hogy két-három héttel a tanítás megkezdése után fordítottak hátat megyénk iskoláinak egyes pedagógusok. A monori járás iskoláiból például tizenkét peda­gógus távozott el a szeptemberi tanévkezdés óta. Kétszáztiz új pedagógus jelentkezett a ta­vasszal, hogy Pest megye iskoláiban szeretné tanítani a gj'erekeket. Akkor úgy tűnt, az őszre megoldódik megyénk iskoláinak évről évre is­métlődő pedagógusgondja. Az eltelt hónap azonban egészen más képet mutat: nem vég­leges adatok szerint több mint harminc pe­dagógus nem foglalta, el, vagy hagyta ott első munkahelyét. Többségük a fővárosban talált magának állást. Túlságosan közel van Pest megyéhez Budapest...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents