Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-06 / 236. szám

1967. OKTOBER 6.. PÉNTEK mr MtC VKI 3 Devecseri mintapéldány Elkészült az állami mezőgazdasági üzemek l rr r • első uj kollektív szerződése Az országgyűlés múlt heti ülésén elfogadta az új Mun­ka Törvénykönyvét. A Mező- gazdasági, Erdészeti és Víz­ügyi Dolgozók Szakszerveze­tének megbízásából a Deve­cseri Állami Gazdaságban elkészült az előírásnak meg­felelő kollektív szerződés mintapéldánya. Ezt az első, mezőgazdasá­gi üzemben készült új kollektív szerződést tanul­mányozás céljából az ösz- szes állami mezőgazda­sági üzemek megkapják. Előkészítésében, megszövege­zésében a gazdaság szinte minden dolgozója részt vett. Az' új kollektív szerződés fo­kozott kedvezményekben ré­szesíti a törzsgárdát, tehát azokat a dolgozókat, akik több mint tíz éve folyama­tos munkaviszonyban állnak. Előírása szerint őket 10 szá­zalékkal több nyereségrésze­sedés illeti meg. A törzs­gárdához sorolták azokat is, akik az elmúlt években há­romszor nyerték el a „kiváló dolgozó” jelvényt Az új kollektív szerződés előírja, hogy ha a ter­hesség már megállapít­ható, a dolgozó nőket nem szabad elbocsátani. Korlátozza a tanulmányi sza­badságot oly formában, hogy csak annak biztosítja, akinek a munkaköre megkívánja a magasabb iskolai végzettsé­get. Fokozott mértékben — szabadsággal és anyagiakkal — jutalmazza a kiugró egyé­ni teljesítményeket Fodrász EB — Angliában Indulásra kész az a váloga­tott keret, amely szombaton utazik el az angliai Brightonba, hogy részt vegyen az október 8-án, 9-én és 10-én zajló fod­rász Európa -ba j noksá gon. A legutóbbi Európa-bajnoksó- got két évvel ezelőtt Buda­pesten rendezték meg a fod­rászok. A magyar fodrász­klubokat képviselő nyolctagú magyar delegációval négy versenyző utazik Angliába, modelljeivel együtt Váci utca — Kígyó utca — Városház utca — Vörösmarty tér Több évi előkészítés után, 1968-ban megkezdődik Buda­pesten a Belváros rekonstruk­ciója. Az első ütemben a Váci utca—Kígyó utca—Vá­rosház utca—Vörösmarty tér közötti részen hozzák rendbe az épületeket, s újítják fel a közműveket. A rekonstrukció bevezető szakasza előrelátha­tólag 1972-ben fejeződik be. Csikósok csikósok lesznek Eltemették Apajpuszta legöregebb pásztorát Lovakhoz állt be a ■nozdoiavvezető fia Ha a véletlen ezekben a na­pokban ki nern sodor Apaj- pusztára, a Kiskunsági Állami Gazdaságba, talán még hat­hetes késedelemmel se értesül­nének róla megyeszerte az em­berek, hogy Bábel Imre kiér­demesült csikós, 88 esztendős korában csendesen, örökre el- szenderült. Pedig az utóbbi években sokat írtak róla a la­pok, többször beszélt vele a rádió riportere, ső+ a televízió­ban is látható volt, tehát or­szágszerte ismert pásztorember lett öregségére. Habár a hatá­rokon belül fiatalabb korában is tudták a nevét mindenfelé, akik ménest, vagy gulyát őriz­tek, azaz a lovon járó pászto­rok, mivelhogy lovasversenyei­ken a többi vetélkedőt nem egyszer maga mögött hagyta. Hatvan esztendőnél hosszabb időn át vigyázta ilyen meg olyan gazda, legtovább azon­ban Koburg herceg lovait, míg végül azt is megélte, hogy a magyar nép lett az urasága. Látott hát sok nagy történelmi fordulatot, amíg 1955-ben, 76 esztendős korában aztán letette a karikás ostort, amit pedig gyerekfővel vett a kezébe, amikor apja, a számadó, csikós kisbojtárnak vette maga mel­lé. Akkor már vége volt a be­tyárvilágnak, csak apjától hal­lott még róla, habár a lókötők azért még nem pusztultak ki. Bizony e század elején is pus­kával kellett a kiskunsági zsombékokban őrizni tőlük a jószágot, de amilyen szemfüles a tolvaj, hát egyszer mégis el­vittek tőle két pe.ikót, egy hó­kát meg egy csillagost. Elmond­ta nekem három éve, hogyan kerekedett fel. indult a lovai meg a tolvajok nyomába, de csak a két pej került meg, az is messze földön, túl a Tiszán. Potom pénzért, rosszhisze­műen, passzus nélkül vásárolta meg mind a kettőt egy gazda. Tavaly is találkoztam Imre bácsival. Felekerestem az ott­honában, hogy megtudakol­jam, miképpen viseli az öreg­séget, hogysmint áll egészség dolgában. Nos, érdeklődésemre így felelt: — Tavaly még lóra ültem. Azaz 1965-ben, 86 éves korá­ban! Most meg azt beszéli el Bábel Benjámin, a fia, hogyan került a Szent Mihály lovára. Tehát a nyár elejétől kezd­ve hirtelen, nagyon meggyön­gült, testben meg lélekben is. Már nem hagynatták egyedül napközben a házban, eljött érte a legidősebb lánya Mária, férjezett Bús Istvánná és ma­gával vitte a pusztáról Döm- södre, hogy ápolhassa. De amilyen erős kötésű ember volt az öreg, még utolsó nap­ján is felkelt reggel, felöltö­zött, kiült az udvarra, süttette magát a nappal. Ott lett rosz- szul a széken, azért csak a maga lábán ment a szobába, igaz, a lánya támogatta. Az ágyban aztán nagy nyugtalan­ság fogta el, mindenképpen fel akart kelni, de nem tudott már. Utolsó szava igen illett haldokló csikós szájába: Kőműves szakmunkásokat és kiszolgáló férfi segédmunkásokat KERESŐNK SZERZŐDÉSSEL 1967. októbertől 1968. április 1-ig. Vagy állandó jelleggel. HÍRADÁSTECHNIKAI ANYAGOK GYARA üzemgazdasági osztály. Vác, Zrínyi u. 17. — Szétszéledt a jószág, nem tudom összeterelni — hajtogat­ta. — Majd összeterelik, apám, a fiai — nyugtatta Búsné, a lánya. A fiai? Persze, hiszen 14 gyermekvoől a hét élő közül a négy fia tőle tanulta hogyan kell állatokkal bánni, de már csak kettő foglalatoskodik a lovakkal. Balázs csikós, Sán­dor a gazdaság négyes fogatát hajtja és betanító kocsis, Ben­jámin meg Mihály azonban elhagyta a jószágot és felcsa­pott tehergépkocsi mellé rako­dónak. — Mert kicsi a csikós fize­tése, a rakodó meg 2500 forin­tot is megkereshet egy hó­napban — magyarázza Bábel Benjámin. S az öreg Bábel Imre 17 unokája közül csak egyetlen­egy, Bábel József tart ki a lo­vak mellett, iskolázott edzó, ugrásra tanítja a Furiosokat. A többi, amelyik kinőtt már az iskolából, mesterséget ta­nult, a lányok szintén, vagy irodába járnak. Vői és unoka- vői között pásztor egy sem akad, holott a Bábelek, amíg csak vissza tudják vezetni a családfájukat apai-anyai ágon, mindig ménest, gulyát őrző pásztorok voltaik. Most meg — hogy augusz­tus 29-én az öreg csikóst sok százan kikísérték a dömsödi temetőbe — némelyek arról beszéltek, lassan kiöregszenek a mai csikósok, hovatovább nem lesz legelésző ménesnek vigyázója, aki érti, hogyan kell gondozni a nemes jószágot. — Márciusban beállított hoz­zám egy fiú, hogy fogadjam fel, vagy tegyek vele próbát, akár ingyen is beáll, de mindenképpen csikós akar lenni — hallom Fülöp Sándor apa j pusztai fóló te­nyésztő szájából, hogy az öreg Bábel halálát meg a csikós- utánpótlást hozom szóba. S máris megyünk arrafelé, ahol száztíz csikó legelészik. Odaugrat mellénk a fiú, nyeregből száll, és ahogy pa- rolázik, illendően be is mutat­ja magát: — Kovács János a nevem. Aztán apránként azt is el­mondja, hogy 19 esztendeje látta meg a napvilágot. Kun­szer. tmiklósra való ugyan, mégsem kun származék, és mielőtt csikós lett, a Gizella Malomban volt betanított gép­szerelő, Pesten, 1400—1500 fo­rintot keresett meg havonta. — Itt csak liuU a fizetésem, de nem bánom, mert én min­dig csikós akartam lenni. Nem, senkije sincs a rokon­ságában, aki pásztor lett vol­na. Az apja Diesel-mozdony­vezető. Szentmiklóson a szomszéd­jukban lovat tartó gazda él, és megengedte neki vvermekko- rában, hogy játszadozzék a lo­vaival. Csak úgy a szőrén ülte meg a jámbor igást. nyeregben lovagolni itt tanult, meg a pusztán. Mindegy neki így avagy úgy, csak ügethessen, vágtázhasson. — Bánni tud a lovakkal, mégpedig jól — dicséri szem­től szembe főnöke, Fülöp Sán­dor, s nem tegezi, máris kész embernek tartja:- Hol van Párizs, hozza ide. Felcsillan a fiú szeme, nye­regbe lendül és elvágtat, aztán elénk terel egy vasderest. — Ez nem csikó, már négy­esztendős, úgy kérte el az istállóból, hogy majd beta­nítja. Kovács Jani halkan sug­dos Párizs fülébe, karikása nyelével gyengéden ütögeti a mellső lábát. Mindjárt nem megy, eltart pár percig, hi­szen alig két hónapja Ido­mítja, de aztán az állat le­fekszik az oldalára. Akkor meg Jani rááll és az ostorát pattogtatja, a ló meg tűri mozdulatlanul. De ha nem kun, minek van magas tete­jű kunkalapja? — Hát a csikós viseljen csikóshoz illő ruhát! — vá­laszolja. Már csak szabadszálláson értik a módját, hogyan kell ilyen kalapot formálni és 150 forint az ára. — Most rendeltem borjú­szájú inget-gatyát is, kéket. Azt is már csak ott tudják csinálni. Hogy mibe jön? Még nem tudom. hiszen még nincsen készen? És a kézzel kivarrott mel­lény? Azért 600 forintot kel­lett fizetni, meg külön öt­százat a rávaló húsz ezüst- pitykéért. Hatszázba került a sújtásos nadrág, csak az most nincsen rajta, ünnep­lőbe hordja, meg a sújtásos csizmát is. A karikásért 300 forintott olvasott le. Ugyan honnan vett ennyi tenger pénzt a drága csikósfelsze­relésre? — Hát a papám meg a ma­mám adta — bolodgságtól ragyog az újdonsült csikós­fiú arca. Az édesszülei meg igazán szeretik ezt az egy szem gyermeküket, hogy ennyi ál­dozatot hoztak érte. De örö­mük is telhet benne, amiért végre megtalálta a helyét a fiú, olyant csinál, amihez kedve van. Délre jár, A vélemény rangja Érdekes dolog ez: elvont fo­galmaknak. mint amilyen a vélemény is, lehet, s van is rangja. Van vélemény, amit meghallgatni sem érdemes, s amire adni lehet; van meg­alapozott és elsietett, elfogu­latlan és elfogult; helyes és helytelen, s ki tudja, hány­féle még! Nos, a vélemény igazi rangja az, ha — véle­mény. Ha mondanivalója van, ha világos álláspontot fogal­maz meg, ha nem hagy két­értelműségeket. Mindenütt fontos az ilyen rangú véle­mény, de ott, ahol a számok, műszaki adatok és tervraj­zok uralják a terepet, más­milyen nem is lehet. Némi leegyszerűsítéssel így foglalhatom össze azt, ami­ről néhány műszaki emberrel a Híradástechnikai Anyagok Gyárában beszélgettem. A maguk szakmájának nyelvén ugyan bonyolultabban — s minden bizonnyal mélyeb­ben — fejtették ki vélemé­nyüket, de lényege ez volt. A műszaki ember, ha szakvéle­ményét kérik, valóban véle­ményt mondjon, ne fújjon hideget is, meg meleget is, hanem félreérthetetlenül so­rakoztassa fel a jót és a rosz- szat, a szóbanforgó ügy elő­nyeit és hátrányait, s a mér­leget megvonva mondjon igent vagy nemet. A szakvéle­ményezői munka minden gyárban, üzemben fontos te­rület: új, termelést segítő, tökéletesítő eljárások útját egyengetik a szakvéleménye­zők, s megakadályozzák a megalapozatlan, a nem eléggé átgondolt elképzelések érvé­nyesülését. A felelősséggel végzett munka, a tartalmas, megbíz­ható vélemény valóban ran­got ad; beszélgető partnereim minden gondolkozás nélkül említették Kecskeméti Fe­renc, Fabi Sándor, Gecse István nevét példaként, mint olyanokat, akik a szakvéle­ményezői munkában joggal vívtak ki maguknak rangot, s szereztek érdemeket. Alig­ha kell bizonygatni, hogy volt időszak üzemeinkben, ami­kor háttérbe szorult a meg­fontolt műszaki szemlélet, az adott anyagi-technikai bázis reális fölmérése, s az ezen alapuló döntés; ennek voltak érthető és szükséges indíté­kai, s voltak elburjánzó mel- lékbajtásai is. Az elmúlt esztendők mind erőteljeseb­ben új áramlatokat hoztak felszínre, előtérbe került a termelést, mint pusztán mennyiségi folyamatot meg­ítélő felfogás rovására a ter­melés gazdaságossága, a ter­mék minősége, s ezzel a gyár­tás színvonala. A gazdaságirányítás új rendszerében a vállalatok nagyfokú önállósággal dönte­nek műszaki fejlesztésük sok­féle kérdésében, s érthető, ba ez még inkább előtérbe ál­lítja azokat, akik véleménye döntéskor súllyal esik latba, akik egy-egy témakör fele­lős gazdái, s egy-egy adott kérdés sorsának hathatós be­folyásoló!. Beszélgetésünk so­rán valaki azt mondta: eddig inkább úgy alakult a helyzet, hogy ezt is gondolták, azt is mondták, s végül az lett, amit a felsőbb szervek engedélyez­tek. Most — folytatta a gon­dolatot, nincs többé takaró, ha rossz volt a vélemény, vál­lalni kell, nem lehet fölapróz­ni a felelősséget. Van azon­ban a kérdésnek másik ol­dala is. Mégpedig az, hogy itt, a Híradástechnikában, a főmérnök helyes elképzelését érvényesítve, jutalmazzák, számontartják azokat, akik véleményének valóban rang­ja van, akik szavaira nemcsak érdemes, hanem oda kell fi­gyelni. Nem mellékes ténye­ző ez! Mert a rangos véle­ményeket, mind erkölcsiek­ben, mind anyagiakban, rangjukhoz illően kell elis­merni, megbecsülni. M. O. itt az itatás ideje. Kovács János elköszön. megsimo­gatja a lova nyakát, megy összeszedni a csikókat. Nem pattogtatja karikását, hang­ját sem hallani, a csikók hada mégis összeáll, indul a távoli kút felé. Bábel Imre bácsi, nyugod­jék békében, síri álmát sem­mi aggodalom se zavarja, mert még ha a kicsiny fi­zetség miatt a régi csikósok, a Bábelek törzséből egyszer már senki se akarna pásztor- kodni, úgy látszik, még mos­tanában is akad azért egy­két Kovács János, aki a vá­rosból is eljön a pusztára és összetereli a szétszéledt jószágok Sz. E. Forradalmi köszöntő az ifjúsági klubokban A nyár eleje óta zajlanak az ifjúsági klubvetélkedők. Fel- sőgödön. Aszódon és Isasze- gen már három különböző témájú rendezvény volt e vetélkedő sorozat keretében. A központilag kidolgozott forgatókönyvek útmutatásait sok eredeti ötlettel gazdagí­tották a klubok tagjai és a játékmesterek. A vetélkedők zöme októberben és novem­berben lesz, ebben a hónap­ban 30 rendezvényre, novem­berben 25 vetélkedőre kerül sor. Október 7-én a váci, a budakeszi és a ceglédberceli művelődési házban gyűlnek össze a fiatalok, 8-án pedig Nagymaroson és Abonyban kerül sor a játékos versen­gésre. Október végén és no­vember elején a Forradalmi köszöntő című vetélkedővel valamennyi klub megemlé­kezik a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50 éves jubileumáról. Írom e sorokat Visegrádon, az óme­chanizmus utolsó évében, október har­madikén. Víziók gyötörnek... Járom az erdőt. Amikor elindultam úgy éreztem, hogy langyos-simogatón süt a nap a kék ég­ről. Most azonban észreveszem, hogy a fényes nap elé egy tábla ereszkedik, me­lyen ez áll: Utósze­zon. Aztán négy fe­hérköpenyes kisan­gyal jelenik meg a nap előtt, lehúzzák a rolót és az egyik su­gárra táblát akaszta­nak; Leltár. Számba veszik a nap foltjait és egyéb fogyó, vala­mint állóeszközeit. Kicsit bosszankodom, de sebaj. Az őszi er­dő színes pompája kárpótol mindenért. De ismét szörnyű csa­lódás ér. Az erdő szélén rácsok, laka­tok, kerítések és táb­lák: Leltár, leltár, leltár... Fürge kis mókusok szaladgálnak a fákon és számolják az ága­kat Az adatokat har­Utószezon kályok kopogják le, tudós baglyok össze­sítik. Fent a magas­ban fenyegetően kö­röz egy kánya, majd lecsap és bekap egy pacsirtát, amely a nagy munkában da­lolni merészelt; — A kartárs talán nem tudja, hogy lel­tár alatt a zeneszol­gáltatás is szünetel? — rikoltja a néhai pacsirtának, amelyet azonnal le is ír a lel­tárból. Éhem enyhítendő egy vadkörtefához vánszorgok, de ott is leltároznak. Irány a Duna-part. A máskor vidáman csacsogó víz most dermedten hall­gat. A leltár alatt a Duna sem folyik, a szél sem fúj és már az is tűrhetetlen la­zaság, hogy levegőt kapni lehet. Ezekután már az is természetes, hogy egyetlen vendéglő vagy cukrászda sincs nyitva. Napokig lel­tároznak a Vár Étte­remben, zárva az Iro­dalmi Presszó is. Be­csukott az önkiszol­gáló étterem, egye­dül a kisvendéglő van nyitva. Bezárt a bár is, hiába, utószezon van. És ómechaniz- mus... Mert gyötrő vizió- imból feléledve újra észlelem, hogy süt a nap, az erdő legszebb díszeibe öltözött, a hőmérő higanya fe­lette van a húsz fok­nak. A buszok, ki­rándulóhajók öntik a turistákat. Szegény naiv emberek megro­hamozzák a Vár presszót, majd to­vább mennek a cuk­rászdához, aztán az önkiszolgálóhoz, de minden, minden zár­va. És így is lesz na­pokig. Aztán a Vár Étterem ismét kinyit, mint gebines kisven­déglő. A régi sze­mélyzet egynegyedé­vel. Süthet itt a nap, történhet bármi. Csa­logathatja a csodála­tos őszi erdő a tu­risták ezreit. Valahol írva vagyon: Október elsején kezdődik az utószezon és mint hajdanában a hadse­regben: köpenyt nem akkor viseltek, ami­kor hideg volt, nem akkor vetették le, amikor tűzött a nap, hanem a szabályzat­ban meghatározott időben. A természet, a nap­sugár, az erdő, azon­ban nem olvas ren­deleteket. Fogalma sincs az utószezonról és úgy viselkedik, mintha még javában a szezonban járnánk. Mintha tudná, hogy ő van az emberért és az a feladata, hogy gyönyörködtesse, pi­hentesse a turistákat, üdülőket. A természet már régen, időtlen idők óta az új mechaniz­mus szerint dolgozik. Egyéb helyeken a rendelet szerint csak január elsején kezdő­dik. Ügy kell nekem: Akkor kellett volna idejönnöm. Ősz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents