Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-05 / 235. szám

Gyorsan megszerették a televíziót Boldogan indulnak haza és örömmel jönnek vissza Látogatás a tanyai kollégiumban Diákköri emlékeimet idézve indultam a Petőfi Sándor ál­talános iskola kollégiumába. Kíváncsi voltam, hogyan érzik magukat új otthonukban, ho­gyan alkalmazkodtak a napi­rendhez, hogy élnek ott a gye­rekek. Ma éppen kimenőnap van. Győrpál Judit, aki tavaly a ta­nulás kedvéért naponta tizen­négy kilométert gyalogolt vagy kerékpározott az iskoláig és haza, ma kivételesen nem já­tékkal tölti szabad idejét, ki­menőjét, mint a többiek. — A nővéremhez megyek látogatóba, itt dolgozik a vá­rosban — mondja és elsiet, mert rövid az idő és ő pon­tosan akar visszaérni. Fegyelmet tehát máris ta­nultak a gyerekek. A tanulószoba csaknem üres. Meggyesi Mária olvasgat ott, a Képes Üjságot nézegeti. — A zsebpénzemből szok­tam megvenni az újságot. Most csak ezt az egyet vettem, mert elfogyott a pénzem ... A kimenő ideje alatt meg­néztem a hálótermeket, a mos­dókat. Mindenütt tisztaság. A hófehér ágyakon vidám, tarka­mintás térítők, az éjjeli szek­rényeken példás rend. Dem­csik Sarolta és Szentpéteri Klára a szekrényt rendezgette. Ez volt a mai program. Meg is látszik a két szekrényen, hogy rendes gazdájuk van! Lassan lejár a kimenő ideje. Senki nem késett, a tanulás megkezdése előtt pár perccel már mindenki a tanulószobá­ban van. Előkerülnek a füze­tek, könyvek, ceruzák, tollak. A rádió még szól, de nemso­kára elcsendesül a gyerekse­reg. Kezdődik a tanulás. Ha valami probléma akad, az ügyeletes tanár segít, magya­ráz. — A kollégiumban köny- nyebb a tanulás — mondják a gyerekek. A nevelők: Nagy János és Tóth Tibor dicsérik a gyere­keket Jól viselkednek, fegyel­mezettek. Terveikről kérdezem őket. — A televíziót öt nappal ez­előtt szereltük fel. A gyerekek nagyon örültek, rövid idő alatt megszerették, és nemsokára könyvtárt is kap a kollégium. Szombatonként elcsendese­dik a ház. Kis lakói kerékpá­ron, gyalog igyekeznek haza­felé. Boldogok, hogy mehet­nek haza, és örülnek annak is, hogy vasárnap jönnek visz- sza. Szabó Mária "Ä PEST/VXEGVEI HfRLAP KűlONKIADAM XI. ÉVFOLYAM, 234. SZÁM 1967. OKTÓBER 5., CSÜTÖRTÖK A Hunyadi Tsz-ben úgy vélik: bármely éjszaka megjöhet a fagy Egyszerre háromféle munka Télen majd pihennek Esténként és reggelenként bizony csípős hideg van, fel­tartóztathatatlanul itt az ősz, ha melegek is a nappalok. Ilyenkor minden sürgőssé vá­lik a határban, mindent idő­ben kell betakarítani, mert so­hasem lehet tudni, melyik éj­szaka köszönt be a fagy. — Milyen termésre számi- eredményt mutat tanak? — kérdem Huszár Kál- és a burgonya is. mánt, a Hunyadi Termelőszö­vetkezet elnökét. — Sajnos a hónapokig tartó aszály megtizedelte termésűn- , , két, de ennek ellenére, nincs nagyobb baj. A nagy szárazság viszont nem tett kárt a silótakar­mányban. Nem emlékszem, mikor voll belőle ilyen jó termésünk. Jó cukorrépa nagyon sok a feladat. Mire beköszönt a hideg, addig kész­nek kell lenni mindennel és akkor egy kicsit mi is pi­henhetünk — mondotta a ter­melőszövetkezet elnöke, (tóth) i a helyszínen kaphatók. Egs perc telefon Almaügyben — Konzerv, négyes üzem? — Igen. Tóth János műhely­főnök. — Mit gyártanak még a pri- taminon kívül? — Száznyolcvan vagon al­mát dolgozunk fel, körülbelül harminc vagon sűrítménnyé. — Eddig mennyit sikerült feldolgozni? — ötven vagon almát pré­seltünk ki. — Hová küldik? — Németországba és Auszt­riába. — Mi lesz a préselt péppel? — A város termelőszövetke­zetei használják fel. (—m—) MA: Dobos Attila a Kőrisfában Ma este hét órakor műsoros estet rendeznek a Kőrisfa Cukrászdában. Dobos Attila, a népszerű slágerkomponista találkozik az érdeklődőkkel. Fellép: Mari Zsuzsa és Horváth Vilmos táncdaléne- kes. Konferál: Dévényi Tibor. Jegyek hatforintos árban Napfényexport arany dobozokban Ausztriában, Kanadában, a Szovjetunióban kell — csak mi magyarok nem szeretjük? Pritamin, paprikasűrítmény. Bizony nem túlságosan kere­sett cikk az üzletekben. Pe­dig sok benne a C-vitamin, tehát különösen télen és kora tavasszal nélkülözhetet­len a szervezetnek. Ausztriá­ban, Kanadában és a Szov­jetunióban az óvodák, a nap­közik, a kórházak étlapjának elmaradhatatlan kísérője. Hogyan lesz a nyers papri­kából sűrítmény? — figyel­jünk Tóth János műhelyfő­nök magyarázatára. Ahol be­szélgetünk, az a konzervgyár I. telepének IV. üzeme. — Először a nyersanyagról néhány szót. Kizárólag piros­ra érett paradicsompaprikát használunk fel. A paprika a külső telepekről, Albertirsáról, Ceglédről jön, kicsumázott, erezett, magozott állapotban. Beérkezés után megmossuk. A mosóból a zúzába, majd az előfőzőbe kerül. Az előfőzést finompasszírozás követi. A passzírozás után sűrítjük a pépes paprikát. Ez 23—24 szá­zalékos sűrűséget ad. — A piros aranyat szinte kizárólag exportra szállítjuk. Különösen a napfényben sze­gény országok vásárolják. Kellemes ízéért, mutatós szí­néért és magas C-vitamin tartalmáért szeretik. Negy­venöt vagon pritaminra van megrendelésünk, ebből eddig tizennyolc vagonnal szállítot­tunk. Eljutottunk a pritamin- nal az amerikai kontinensre is, Kanada pontosan három vagonnyit rendelt belőle — mondotta a műhelyfőnök. (mitru) — A héten megkezdjük a húsz hold cukorrépa kiemelé­sét a felmérések alapján 260 —270 mázsás holdankénti ter­A burgo­nyánk is megadja a holdan­kénti egyvagonos átlagot. A kilencvenhat holdas siló terü­let felét már lesilóztuk, há­romszáz mázsás eddigi átla­gunk. — ősszel a legnehezebb azonban mégis csak az, hogy a betakarítással együtt kell megszervezni a talaj­előkészítést a vetéshez. Az egyik szocialista brigá­dunk két tagja Olajos János és Dani László eddig már két­száz hold rozsot vetett el, de ez csak kis hányada a mun­káknak. Most kell a nyárfát is te­lepítenünk. Százharmincegy hold nyárfá­ról és húsz hold szilváról van szó. Egyszóval, nincs idő a tét­lenkedésre, de hát ilyen a pa­raszti munka üteme, ősszel Divathóbort-e a ki Négyen ülünk a klubban. A nyitás után, ilyenkor még nagy a csend. Arról esik szó, divathóbort-e a klubélet, kell-e a fiataloknak a klub, s ki mit szeretne a klubban látni, hal­lani? Nyírják a gyepet Exkluzív legyen ? Ki a huligánokkal! Beat-zene kell Gábor Erzsi, másodikos gim­nazista, Lábát Ferenc elsőéves műszerésztanuló az irodagép­technikai vállalatnál, míg Mandel Zoli „gólya” a gimná­ziumban. — Kell-e klub? — ez az első kérdés. Erzsi: Régóta vártuk a meg­nyitását, de ez, sajnos, kicsi lesz. Feri: Kellett. Egészen jól in- indult. Zoli: Már rég meg kellett volna nyitni.- A vezetőséget, a tagságot hogyan válogatnátok össze? Erzsi: Kizárólag diákokat engednék be a klubba, de a vezetőjük ne diák légyen. Feri: Nem engedném be a „kőrisfásokat”, pedig néhá- nyan már „beszivárogtak”. A Kőrisfából is azért szorultak ki, mert egy-két huligán ural­ta a terepet és a jó bevétel érdekében, onnan nem utasí­tották ki az „üvöltözőket”. Zoli: Nem tudom. — Volna-e valami külön kí­vánságotok? Erzsi: A zenés, táncos össze­jövetelen legyen kötelező a sötét, illetve az ünneplő ruha. Hétköznap ne. A zene termé­szetesen beat legyen. És csak a fiatalok jöhessenek. Az idő­sebbeknek van ezer lehetősé­gük a szórakozásra, presszó­ban, étteremben és itt, a fel­nőttek klubjában is. Feri: Nincs különösebb kí­vánságom, csak annyi, legyen hosszú életű a klub. Félek, hogy egy-egy esetleges kilen­gés miatt egyesek felhorkan­nak: „No lám, ezek a mai fia­talok!” (mintha a felnőttek mindig példásan viselkedné­nek) — és bezárják a klubot. Zoli: Az Indulás keserves vo’t, évekbe került, míg meg­hallgatták a kérésünket. Re­mélem, a folytatásra nem kell évekig várni. Hogyan tovább? A zene még nem minden. Va­lami okos tipp kellene — de sajnos —, én nem tudok taná­csot adni. Ki tud? (—m—) Bár itt van már az ősz, a város parkjaiban még adódik munka. A füvet géppel nyírják, bár néha-náha megmaka­csolja magát a gép — nem nyír. Ilyenkor újból a régi, öreg kaszára szorul a parkgondozó (Foto: Fleischmann) rászda árusít. Nagy forgal­ma van a kis boltnak, hi­szen sokan szeretik az édességet. Az utóbbi napokban a kis cuki gyors egymásutánban kétszer is meghökkentette közönségét. — Az egyik nap egy jól megtermett, vájtunk ki a mondotta a osztály egyik — Még most zöld legyet krémesből — termeltetési tisztviselője, is kilel a hi­deg, ha rágondolok. Aztán levágott csirkekörmöt fe­deztünk fel a krémestésztá- ban ... Ezt a csirkekörmöt papírba csomagolva őrzöm a bukszámba. Vajon har­madiknak mi következik még? Vajon hogy kerülhet a csirkeköröm a krémesbe? Hol tartják a krémest, és hol pucolják a csirkét? És egyáltalán: honnan érkezett a krémes? — A Kőrisfa Cukrászdá­ból — mondotta informáto­rom. (f> BEVÁLT A STAND A Rákóczi Termelőszövetke­zet Örkényi úti zöldséges „boltja” nagy népszerűségnek örvend. Havi ötvenhétezer fo­rintot hagynak ott a standon a környék háziasszonyai. Mióta a kis bolt letelepült, a tor­mási háziasszonyoknak nem kell bekutyagolniuk a piacra, mert itt mindennap beszerez­hetik a szükséges árut — né­ha még olcsóbban is, mint a piacon. / Erdei ember ilyet nem csinál Gyula bácsi több, mint ötven esztendőt szolgált az erdészetnél és most megérdemelt nyugalomban él­degél a régi erdei lakban. Élete pár­jával megszokta az erdő békés csendjét, talán nem is erezné ma­gát jól a város zajában. — Valami jó új­ságot, Gyula bá­csi! — lepem meg a váratlan kérdés­sel. Kételkedve néz rám. Arcáról lerí a ki nem mondott szó. Itt akarsz te újságot? Látom, hogy tűnő­dik. De aztán ha­mar rá bukkan az újságra. — Tudja-e, hogy az Örkényi úton áruház nyílt, ahol mindent lehet vá­sárolni? Fűszert lisztet, kenyeret, zöldséget, húst, de még zománc­edényt is. Nem kell annyit gyalo­golni és mindent egy helyen ka­punk. — Megnyugta­tom Gyula bácsi, hogy amit mond, az már nem új­donság. Benne volt az már az új­ságban is ... Hát­ha tudna valamit, ami az erdőben történt. És akkor elko­morul az arca. Lám, mégis van valami mondani­valója. — Képzelje csak: odaállít reg­gel az ajtóm álé egy idegen, s vala­mi pohár félét kér, hogy ihatna egy jóízűt. Ilyen kérést miért ne teljesíte­nék. Adtam neki poharat és egész­ségére kívántam az ital vizet... Aztán, mert az öreg ember szíve­sen delel egyet, én is pihentem egy órácskát. Amikor később, a küszö­bön megálltam, nyújtózkodva, ak­kor lepődtem meg. Valaki levágta a ruhaszárító köte­let. — Ki lehetett? —: Senki más, csak az idegen, akinek poharat adtam. Mert er­dei ember ilyet nem csinál... Alkony szakadt az erdőre. Sötéte­dett. (rossi) FILATEUSTÁK, FIGYELEM! Bélyegkiállítás Október 15-én és október 22-én a földművesszövetke­zet filatelistái bélyegbemuta­tót tartanak Széchenyi téri székhazukban. A kiállítás délelőtt 10 órá­tól este 6 óráig tekinthető meg. MIT LATUNK MA A MOZIBAN? A győztes Robin Hood. Szí­nes, szélesvásznú jugoszláv— olasz kalandfilm. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Riadó! Föl­dön, égen, tengeren. Előadás kezdete: 5 és fél S órakor. MARISKA NÉNI ÉDES ÖCSIKÉJE Szüret. Az árva szőlöleve- lek megremegnek a venyi­gén. Sárga szőnyeg a fák al­ja. A fogatosok nótája vidá­man hegyezi a nyárfák tete­jét. A szüreti bálok jókedvű népe felveri a szunnyadó vá­rost. Ejfél után valamivel dön­getik a kapunkat. Feltápász- kodok, kinyitom az ablakot. — Ki az? Mit akar? — Engedjen be, Mariska néni! — Nem vagyok Mariska néni és itt nem lakik sem­miféle Mariska néni! — Fulladj meg! — botor­kál tovább a legényke és még magamra sem húzom a taka­rót, hallom, hogy veri a szomszédék kapuját. — Engedjen be, Mariska néni! Le akarok feküdni! A szomszéd elküldi vala­hová, s néhány pillanat múl­va a harmadik szomszéd vi­tatkozik a beszivornyázott legénykével. Reggel öt óra táján a kút­ra cammogok. Ötven lépést sem haladtam, amikor mesz- sziról hallom a kapuzörgést. Mosolygok egyet és tovább haladok. Pár perc múlva el­érek a házhoz, ahol az én részegem ugyancsak döngeti a kaput. Megsajnálom. — Ne zörgess, barátom! Itt egy magányos, siketnéma öreglegény lakik. Nem a te Mariska nénikéd ... Vállat von, elsimítja haját a homlokáról, majd rámszól: — Eriggy a fenébe, amig jól van dolgod! En ott ke­resem a Mariska nénit, ahol nekem tetszik. Nem szokásom, hogy ré­szeg emberbe belekössek, to­vábbmegy k. A, sarkon egy pillanatra megállók, a le­gényke éppen akkor reszeli meg a torkát. — Nyisson kaput, kedves Mariska néni! Le akarok fe­küdni. Akár óbort ivott, akár rnurcit, mindenképpen be­csületére vált a nagykőrösi bortermésnek. <sl)

Next

/
Thumbnails
Contents