Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

1967. OKTOBER 29., VASARNAP re»v »iccrei k/Ciriap 9 BODÓ BÉLA: A HOZOMÁNY Egy olvasó emlékei és írók, kritikusok sokat sokszor írtak, nyilatkoztak a szovjet irodalomról hazánkban is. Az olvasó csak olvasott... Mivel jónéhányszor már nyi­latkoztak a nevében, végre ideje, hogy maga is megszólal­jon. Egy olvasó a sok közül; véleménye éppen ezért talán nem magánvélemény. annak idején teljesen figyel­men kivül hagyta a hivata­los kultúrpolitika: nehezen jóvátehető ostobaság, korlá­toltság volt. Az elkötelezettség — Ma irodalmi folyóiratok­ban, s az ÉS-ben sűrűn napvilágot látnak érdekes beszámolók a szovjet iroda­lomról. Mint olvasót, hogyan érintenek téged ezek a be­számolók? — Őszinte legyek? Bosz­szantanak. Nem maguk a beszámolók, hanem az a tény, hogy legtöbbször olyan köny­vekről s a köröttük támadt vitákról vagy akár viharok­ról írnak tele sok-sok hasá­bot a szerzők, amelyekről, amikről én ennél többet nem is tudok. Mert nem jelentek meg ezek a könyvek nálunk. Még szerencse, hogy a Nagy­világ sokat segít tájékozód­ni, de ez, kevés. Amikor van papír s pénz középsze­rű nyugati szerzők közép­szerű alatti könyvei kiadá­sára, illetve a kiadási jog megvásárlására, nem egé­szen értem, miért nem jut ezekre a könyvekre? Talán kiadói óvatosság? Ügy gon­dolják, hogy a magyar ol­vasónak csakis és kizáró­lag a „csemege” kell? Pél­dául, nem lebecsülő érte­lemben, de: Szolzsenyicin? Vagy Ehrenburg. Mert az Emberek, évek, életem-ben jó „vastag” dolgok vannak? Annak idején több, mint ti­zenhatezer példányban je­lent meg Jevtusenko Raké­ták és szekerek című ver­seskötete. Ügy volt, ki tud szerezni belőle... a tizen­hatezernél több példány elle­nére. Most viszont igen sok­szor túl nagy, s ezért nyug­talanító a csönd. Ahogy an­nak idején hiba volt a rosta félreállítása, úgy az is hiba, ha: tetszés és nem érték szerint rostálunk. — A szovjet irodalmat szo­kás úgy emlegetni, mint az el­kötelezettség művészetét. Ez a — fogalmazzunk gorombán — tendenciózusság nem kelt az olvasóban ellenérzéseket? — Először is: mint olvasó, nem találkoztam még olyan művel, mely így vagy úgy, de ne lett volna „elkötelezett”. Ha az író nem akar semmi­ről meggyőzni, ha nem vala­miért mondja el nekem, amit elmond, akkor mi abban az irodalom? A szovjet irodalom: pártos irodalom. Csakhogy egy időben nálunk — és nemcsak nálunk — úgy értelmezték a pártos irodalmat: hány párt­tag, párttitkár szerepel benne, s hogyan jelenik meg igazság- osztóként, mint rendbetevő­ként a párt maga? Az olyas­fajta vers, amelynek minden második sorában azonos név­vel találkozik az olvasó, csak éppen a jelzők cserélődnek, a fényességestül a legdicsősége­sebbik, valóban ellenérzéseket keltett. Múlt időben. Mert ma nincsenek ilyen versek, vagy ha vannak, nem kell kiadni azokat sem lapban, sem kö­tetben. A szovjet irodalom el­kötelezett a szocializmus, a kommunizmus ügye mellett. Elkötelezettje egy ötven esz­tendővel ezelőtti történelmi sorsfordulónak, s ettől, ha akarna, sem tudna szabadulni. Ez azonban nem hátránya, legfőbb erénye. Ahogy egy amerikai kritikus megfogal­mazta, a szovjet íróknak „van eszméje”. Én úgy gondolom, ez, s éppen ez emeli a humani­tás, a korszerű humanitás ré­gióiba a szovjet irodalmat. Eszme nélkül nincs irodalom; az eszmétől függ azután, hogy milyen az az irodalom. Ad-e az emberiség egyetemes kultú­rájához, vagy azt is lerombol­ja, ami megvan belőle. A szov­jet irodalom adott hozzá. A hétköznapok művészete — A szovjet irodalmat szok­ták úgy is emlegetni, mint a hétköznapok művészetét. Mit jelent ez az olvasó szemszö­géből, milyen tapasztalataid /annak erről? Géza agronómus. Fiatalem­ber, tele lelkesedéssel, tervek­kel. Szereti a hivatását, s sze­reti Violát, a tanító kisasz- szonyt. Viola magas, szőke, piros arcú. Az iskolában a gyerekek Viola néninek hív­ják, pedig csak húszéves. Lá­nya az özvegynek, akinek há­rom fiát vitte el a háború. A nagyobbik lánya Pesten él — sokszor küld neki csomagot, kopasztott libát, kövér tyú­kot, kis zsák diót Az agronómusnak még egy mondatot kellett megfogal­maznia férfiasán, mégis ked­vesen: Viola néni legyen a fe­lesége. Kerülgette a szavakat, kicsit hümmögött is, míg azok helyükre álltak. Hiába: a fo­galmazás nem volt soha mes­tersége, leánykérésben pedig nem volt gyakorlata Violá­nak sokkal könnyebben ment, mivel csak annyit kellett fe­lelnie: igen. A fiatalok egymás mellett ültek abban a sugárzásban, amelyet az ilyen kérdés-fele­let teremt meg. Géza mondta, milyen rendes dolog a mi életünkben, hogy nincs hozo­mány. Úgy érti: a letűnt vi­lágban hány lelket, hány szí­vet ugrasztott szét. A hozo­mánytól, ettől a sokszor előre kialkudott anyagitól is füg­gött, házasság lesz-e a szere­lemből. Családban hallott his­tóriákat sorolt fel, olvasmá­nyaiból idézett, szidta egy kicsit a régi hozományvadá- szokat — mintha csak a maga tiszta szívét akarná mutogat­ni. Azt mondta ezzel: én té­ged úgy szeretlek, ahogy vagy, mégha egy párnád sincs, mert nékem aztán igazán nem kell hozomány!!! Hát Úgy fognak élni — így beszélt s a füle piros volt, cse­resznyepiros — úgy élnek majd, mint két gerle ő, a Géza gerle, reggel munkába indul, ki a földekre. Viola gerle, pedig az iskolába. Este tanul, Viola a konyhában sü- rög-forog, aztán tálal — ó, ezek a vacsorák kettesben. Akkor ő rágyújt, Viola gerle szépen elmosogat, majd odaül melléje, egészen közel hozza a széket és talán stoppol vagy varr. „Az agronómusnak ki­utalt új lakásban is lehetnek idillek...” Ja, igaz. ö, Géza gerle, ki­csit korábban kel, mert reg­gel is belekukkant a terveze­tekbe, persze Viola gerle is felkelhet vele korán, legalább kitakarít — Vannak asszo­nyait, akik estére hagyják a takarítást, de ez nem helyes. És ugye nem baj, hogy ő, Géza gerle, néha vasárnap délután kimegy az itter meccsre, tulajdonképpen e az egyetlen szenvedélye. Vio la bizonyosan talál magána munkát arra az időre is, ház körül mindig akad vala mi, nem unatkozik majd. Aztán itt van a bevásárló; Géza úgy véli, leghelyesebt ha a pénz, mindkettőjük fize tése az asszonynál van, hi szén úgyis Viola fog majd vá súrolni. Van a faluban boll és hetipiac, esetleg házakná is lehet venni friss tojás! rántani való baromfit. A mo sogatást meg legjobb közvet lenül ebéd után ... és így to vább — Géza pontos volt. mé| a különböző időket is felmér te. mintha, csak egy csatomé zási vagy öntözési tervet ké szítene. — Meglátod drágám, a: egész világ irigyelni fog min két. olyan boldogan élünl majd. Viola gerle eltűnődött ezen Hát iskola, főzés, takarítás bevásárlás, mosás, varrás — nem sok ez egy gerlének? Amikor Géza elhallgatott, i maga szelíd szavával mondta úgy véli, hogy majd Géza vá sárol be, szívesen segít a mo­sogatásnál, esténként meg­ágyaz, néha fölvikszeli a pad lót, kezeli a mosógépet, álta­lában megosztják a házi mun­kát — kettesben könnyebb is vidámabb is. — Nem kell félned, itt nerr nevetnek ki, reggelenként ki­rázhatod a porrongyot — mondta Viola — a szomszéd­ban Druba bácsi, a felsősöl tanítója, még a szőnyegeket i; kiporolja az udvaron, arm nem beszélve, hogy néha c dagasztja a kenyeret, meri nagyon szereti a házi sütésűt így beszélt Viola, Géza pe­dig nyomban felelt rá — ígj meg úgy —, a közös nevező nem akart kialakulni, sőt már-már élesedtek a szavak Géza gerlének éppen a legne­hezebb pillanatban jutót! eszébe: — Tudod mit? Miért kel] anyácskádnak egyedül laknis a falu másik végén? Költöz­zék hozzánk, ö takarít majd bevásárol, meg is főz — mi­lyen remekül főz —, mos, va­sal, foltoz, igazán nagysze­rű. Viola csodálkozva fölemel­te a szavát: — Úgy, hiszen az előbb méj azt mondta, nem kell hozo­mány. Hát mégis kell? ... Ekkor lépett be a mama, a: özvegy. Kicsi öregasszony Három fiát elvitte a háború A nagyobbik lánya Pesten él (Foto: Kotroczó) TÉLI GONDOK Ha az embernek nincs miről írni, ír­jon a SEMMIRŐL. Sok vers, színdarab, regény úgyis erről szól, de tárca még nem volt. A SENKIVEL lép- ten-nyomon találkoz­hatsz. Ha fényes nap­pal beverik az abla­kod, ne keresd a tet­test. SENKI nem hi­bás. Ha a raktárból eltűnik az áru, SEN­KI nem veszi észre. Az üzletben szokás szerint SENKI nem tudja, hol van a pa­naszkönyv. Miért ké­sik két órát a vonat? SENKI nem tudja. Ahogy lenni szokott, SENKI nem tudja megmondani, hogy a ma estére hirdetett darab helyett miért egy másik színdara­bot mutatnak be, holott te már egy hónappal ezelőtt megvetted rá a je­gyet. VITA ZSELINSKAITE: Senki, semmi Ismeretes, hogy a SENKI, a SEMMI és a belőlük képzett sza­vak szívósan gyöke­ret vertek a hétköz­napi szóhasználatban. Gyakran még a szok­ványos „Hogy van?" kérdésre is ez a vá­lasz: SEMMI külö­nös ... Mi tagadás, sűrűn halljuk ezt is: nem segíthetünk SEMMIT, próbálja meg máshol stb. A szerénység min­dig megható, különö­sen amikor a bíróság előtt jelentik ki a ta­nuk: SEMMIT nem láttunk, SEMMIT, de SEMMIT nem hallot­tunk. Vagy például be­mész a főnök szobá­jába és valami segít­séget kérsz tőle. Ak­kor még bíztat: — Majd elintézem, SEMMISÉG az egész. Amikor másnap ér­deklődsz, ezt mondja: — Nem szólt sen­ki, és kiment a fe­jemből. Harmadnap pedig elédáll a titkárnő: — A főnök ma nem fogad SENKIT. Sajnos, tapasztal­hatjuk azt is, hogyan lesz sok mindenből SEMMI. Így például bőrből, textilből, pa­pírból csinálnak ci­pőt, amit nem hord SENKI, ruhát, amit SENKI nem vesz meg, könyvet, amit SENKI nem olvas. És ha szólsz emiatt, leintenek: — Magát SENK nem kérdezte! Beszélgetsz festők kel, színészekkel é. nyomban kiderül hogy őket nem ért meg SENKI. Még c huligán is panaszko dik: őt nem nevel SENKI. A horgas: emigyen kesereg nem harap SEMMI Természetesen, én nem amellett va­gyok, hogy kiirt­suk szótárunkból a SENKIT meg c SEMMIT és ezzel sze gényítsük nyelvün­ket: csak azt szeret­ném, ha mindennap életünkből tűnne el c SEMMI. Ezzel be is fejez­tem írásomat a SEM­MIRŐL és ha szem­rehányást kapok hogy SENKINEK sen kell, ezt válaszolom — Nem érteneI maguk SEMMIT! (Fordította: Alföld Erzsébet) ! — Tízéves korod óta rend­! szeresen olvasol, nem is ke- : veset. Ez, bárhogy számoljuk jis, huszonnégy esztendő, olva- ! sói pályafutásnak nem kicsi- ! ség. Ha most csak a szovjet | irodalmat értjük alatta, me- | lyek voltak első olvasmányél- ; m-ényeid? ­j — Négy névvel tudok vála- j szólni: Solohov, Gorkij, Maja- ■ i kovszkij és Ehrenburg. Ezzel i nagyjából ugyanígy van egész i korosztályom; a felszabadulás i előtt nemcsak a viszonyok, i életkorunk sem tette lehetővé, J i hogy bármit megtudjunk er- ! ről az irodalomról. A fel- - i szabadulás után annál na- : gyobb volt a csábítás: új ■ birodalom a felfedező előtt. ■ Az Üj barázdát szánt az 1 eke és az Anya voltak első 1 élményeim ebből az iro­dalmi birodalomból. Majd 1 Majakovszkij-versek, sajnos, ' legtöbbször elnagyolt fordí- ; tásban, ami akkor terme- 1 szetesen nem tűnt fel. Végül í Ehrenburg Vihar címűköny- < ve. 1 < Hol volt a hiba? i — c — A négy év sokat mond, ■, nem lehetett rossz ismerke- j dés. Mégis, egy időszakban j nem éppen ezek a nevek Á fémjelezték a szovjet irodai- , mat. Mint olvasó, mit mond- j hatnál erről az időszakról? ( — Nem túl kellemes kérdés. ; Még ma sem, bár semmiféle ; kényszerítő ok nincs arra, 1 hogy hallgatni kellene. In- i kább a rossz, s nemcsak iro- £ dalomra vonatkozó beideg- t ződés. Ott volt a hiba, gon- r dolom, hogy nem hitték el f nekem, mint olvasónak: fel- 1 fedezem ezt az irodalmat, s Űnos-untalan ezt dugták az orrom alá, s mind kevésbé ^ válogatva tették ezt Végül ; pedig — de minden esetben kivételként kezelem a már ^ említetteket, s azokat is, akik- ről majd még beszélek név szerint — elárasztottak a középszerűnél is gyengébb 1 könyvekkel, melyeknek egy, r de jóvátehetetlen hibájuk ’ volt: semmiféle érzelmi emó- 1 dót nem tudtak kiváltani * belőlem. Márpedig így s ek­kor bukik meg egy könyv, . sok könyv, de: nem egy iro- dalom! Én, mint olvasó, ■ ragaszkodtam élményeimhez: r azok akartak ezeken erő- szakot tenni, akik minden- t nél a túllicitálás lehetősé- s gét keresték. A szovjet iro- £ dalomnál is. Holott ennek j az irodalomnak, s ezt ma j is meggyőződéssel vallom, r semmiféle „támogatásra” nem ^ volt és nincsen szüksége. £ — Hangsúlyoztad az iroda- f lom kifejezést. Szándékosan? s — Igen! Alapos utánkere- l sésre lenne szükségem, hogy r az előbb említett könyvek 1 címét, szerzőjét, akár egyet, £ akár többet, elsoroljam. Nem t emlékszem rájuk: olvastam ? őket, de egész egyszerűen l kihullottak emlékezetemből. I Ha viszont azt kérded, raj- t zoljam meg szavakkal Gri- s gorij Meljehov alakját, min- E den gondolkodás nélkül meg 1 tudom tenni, pedig igen ré- 1 gen, 1949-ben olvastam a £ Csendes Dórit. Engem, mint r olvasót, sem akkor, sem e most nem a kritikai minő- € sítések érdekeltek, hanem * maga a mű. Attól még soha | nem lett valaki nagy, vagy 1 akárcsak jó író, hogy hiva- 0 tálból ilyesféle jelzőket adó- r mányoztak neki. A szovjet 3 irodalomban sem, idenaza T. sem. És megfordítva: Maja- } kovszkij bennem, mint ol- J vasóban, soha nem lett ki- . sebb azért, mert Valaki nem szerette, s ezért senki nem szerethette ... Ugyanezt tu­dom mondani másokról is: Katajevre, Fagyejevre, Szi- t monovra például. Soha nem h azon alapult a véleményem, j amit róluk írtak, hanem g azon, amit ő k írtak. Ezt v — Először is: nagyon nem szeretem az uniformizáló jelző­ket. A szovjet irodalom meg­jelölés semmi más, mint egy művészeti tevékenység össze­foglalása. Mintha azt monda­nám — s most ne hördülj fel — a szovjet technika. Ez utób­biban benne van a Venusra leszállt űrlaboratórium, s ben­ne a hétköznapi tömegtermék. A szovjet irodalom számom­ra nem egy valamit jelent. Szovjet irodalom Anna Ahma­tova költészete, de: Paszterna- I ' is. Az Emberi sors és az Ifiú Gárda. Ilyen értelemben tehát nincs semmi értelme an­nak a megjelölésnek, hogy a hétköznapok művészete. Nem távoleső példa: Az öreg halász és a tenger vajon nem a hét­köznapok művészete? Mi az, hogy hétköznap? Munka? A munka nem unalmas téma, csak akkor, ha rosszul írnak róla. Voznyeszenszkij szerin­tem például nagyon is a hét­köznapok művésze, s mégis, miésoda magasságokba ér fel költészete! Az ember élete — és ezt az ostobák nem vallják csak be — hétköznapokból áll. Hétköznap az űrhajós szá­mára a tréning a világűr kö­rülményeit imitáló kabinban, s hétköznap az úttisztító mun­kásnak a söprés. Ha az extré- mitást, a pornográfiát, a sza- dizmust, az öldöklésre való bujtogatást tekintjük, akkor a szovjet irodalom valóban hét­köznapi. Ha egy irodalom — s itt a kapitalista világ iro­dalmának egy részére, s nem is mindig és kizárólagosan rossz részére gondolok — a rosszat csak önmagáért mutat­ja fel, ábrázolja, akkor arról mond le, amiért, s ami által létezik: o társadalmat előre mozdító erők szolgálatáról. Erről a szovjet irodalom soha, még a személyi kultusz évei­ben sem mondott le, s ha va­lami, akkor éppen ez, fejlődés- vonalának töretlensége jelzi rangját. — Végül egy utolsó kérdés: mindezt csak saját, szubjektív érzéseidre alapozod, vagy van valamelyes viszonyítási ará­nyod, mondhatnám úgy is: kontroll lehetőséged? — A kérdés jogos. Egy ol­vasó nem azonos az olvasóval. Hozzáteszem azonban: szeren­csére, szakmám lehetőséget ad arra, hogy kontrolláljak. Sok­féle emberrel találkozom és beszélgetek. Azokon kívül, akik idehaza jobban „tudjuk”, hogy mi van Párizsban, mint a pá­rizsiak, elfogultsággal még igen, de elvakúltsággál már nem találkoztam. Van olyan régebben kiadott, szovjet szer­zőtől származó könyv, melyet a könyvtáros szerint három éve nem kölcsönözött ki senki; ugyanott az Elök és holtakra — pedig „háborús könyv”! — előjegyzés van. Mondjam azt, hogy lényegében a filmekkel azonos a helyzet? A Szállnak a durvákat, a Ballada a kato- nárólt nem kellett protezsálni a közönségnek; nem kell ezt tenni az igazi szovjet iroda­lommal sem. Csak az kell hoz­zá, hogy ne tartsák kiskorú­nak, képzetlennek, s még mit tudom én, minek az olvasót. És az is kell hozzá, hogy a kritika jobban mérlegeljen: bátran mondja meg, ami rossz, amit selejtesnek tart, de ar­ról is, ami „odaátról” jön! Mert az, hogy „magunk között vagyunk”, mármint szocialis­ta országok, nem ok a jó apvonhallgatására, s a megta­karított szavak — másutt való kimondására ... Mert néhány pesti „szalon” ízlése nem azo­nos az olvasók táborának vé­leményével, bármennyire is igyekszik hangos és erőszakos lenni előbbi. — Köszönöm türelmedet. — Nincs mit. Az ember leg­szívesebben az önmagának 'eltett kérdésekre válaszol. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents