Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-21 / 249. szám
1967. OKTOBER 21., SZOMBAT r*a» Hier» '<&Cu4tw Ifjú gazdálkodók vetélkedője Tizennyolc nevezés Pest megyéből Tizennyolc Pest megyei ne- § vezett be az állami gazdasági § fiatalok szakmai vetélkedőjére, melyet a KISZ a KISZ s KB, a MEDOSZ és az Állami ij Gazdaságok Országos Köz- íj pontja hirdetett meg a Nagy § Októberi Szocialista Forra- 5 dalom tiszteletére, öten je- S lentkeztek a Soroksári Állami Gazdaságból. A többi versenyző a herceghalmi, a mohon,, az apaji, a nagykőrösi és a Dánszentmiklósi Állami Gazdaságot képviseli. A három versenyág — sertéstenyésztés, tehenészet, borjúnevelés — döntőire október 27—28-án ikerül sor Kiskunhalason, a három megye: Bács-Kiskun, Szolnok és Pest megye részvételével. 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*^ - \ Szabályozzák a Rákos-patakot | A gyakran meglepetést oko- | só Rákos-patakot az év végéig | szabályozott medrébe terelik. $ Az áltatában kevés vizű patak | a nagy esőzések, olvadások | Idején árvízveszélyt jelent és | számottevő kárt okoz. Az | utóbbi években többször is el- ^ árasztotta a Dana Mezőgazda- ^ Először is néhány számsági Termelőszövetkezet vete- í a s?obi járásban közel S 28 000 ember lakik, közülük menyes ágyait. Most magas ^ mintegy 16 ezer 18 évestől a partfalú betonbéléses mederbe ^ nyugdíj korhatárig. Munkakényszerítik a Rákos-patakot, $ vállalóként azonban csupán ezzel eleiét veszik a tnváhhi $ 13 721 fő mutatható ki és ebezzel elejét veszik a további * ba 797g< vagyis a lakosság árvíznek. § egyharmadánál jóval több iár”. Nagyobb részük Budapestre, a többiek vidéki gyárakba, bányákba. Nagymaroson a gépgyár és két ktsz, Szabón a kő-, Zebe- gényben az ásványbánya és a hegyekben az erdőgazdaság, valamint Kemencén egy ktsz, mindössze ennyi üzem nyújt jelentősebb, de távolról sem elegendő munkaalkalmat. A tsz-ekben legfeljebb idénymunkák idején hiányzik munkaerő, segédüzemük kevés és kisíétszámú valameny- nyi. Mindenesetre a nem, lakóhelyükön dolgozók száma a lakossághoz mérten Pest megye egyetlen járásában sem olyan nagyarányú, mint a szobi járásban. És mintegy kétezerre tehető azok száma, akiknek nincs állandó munkaviszonyuk, legfeljebb családtagként segítenek a tsz- ben, vagy csupán a háztartásban dolgoznak — egyéb lehetőség híján. Harmadrészük bejáró Foglalkoztatottsági problémák a szobi járásban - A dolgozó fiatalság helyzete Nem jelentkeznek ipari üzemek «***0B%»66****'ssssssssssssssssssssssssssMs Forradalmi m • • •• ■ rr leosxonto a klubokban E héten sor került az ifjúsági klubok vetélkedősorozatában az első forradalmi köszöntő műsorra, Cegléden a Kossuth Művelődési Házban. Nyolcvan fiatal vett részt a kitűnően sikerült vetélkedőn. Kiderült, hogy a klub tagjai — legnagyobbrészt diákok — nagyon jól ismerik a Szovjetunió múltját és jelenét. A győztes csapatok jutalomképpen könyveket és csokoládét kaptak. Az isaszegi és az ürömi ifjúsági klubok október 28-án emlékeznek meg műsorukkal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumáról. gény. Késő este megverték az ablakot Két katona kereste. Parancsot hoztak neki, s a kapitány azonnal öltözködni kezdett. Hová megy, ilyen későn fiam? — így szaladt ki a számon, hogy fiam, s láttam, jólesett neki. „Dolgom van, néni, de éjjel egykét óra körül visszajövök. Addig fűtsenek, hogy jó meleg legyen.” Kikísértük a kapuig. Az autóból még mosolyogva visszaintegetett... Hajnalig fűtöttük a kis szobát, kézzel-lábbal beszélgettünk Valterral. Mikor látta, hogy fáradtak vagyunk, a tenyerébe hajtott fejjel biztatott, feküdjünk le, majd ő virraszt reggelig... A kapitány nem tért vissza ... Másnap reggel levágtam a tyúkot, ahogy megígértem. 12 órakor az asztalon párolgott a leves. A verandán terítettem, mert a szomszédban lakó barátját is meghívtuk ebédre. Fél háromig vártuk a kapitányt. Akkor félretettem a részét, s megebédeltünk. Alkonyaikor két katona Valtert kereste. Fehér volt az arca, amikor visz- szajött, s azt mondta: „kapi- tán kaput”. Ez volt az első orosz szó, amit megtanultam ... Az uram, meg az öcsém S egített behozni a holttestét, ■írva mosdattam, öltcztetKétszáz fiatal - otthon A fiatalság munka és tanulási lehetőségeit éppen tem. A verandán ravataloztam fel, ahol ebéddel vártam. Tábornokok álltak díszőrséget a koporsójánál. Aztán kivitték a temetőbe, s katonai pompával temették el. A holmiját én őriztem, míg eljuttatták a szüleinek. Az anyja pár hónappal élte túl csupán ... Augusztusban eljött az édesapja, két nővére Moszkvából. Mindent tudni akartak Miklósról. Amikor elmondtam, hogy egyetlen vágya volt meglátni szülőhazája fővárosát, az apja elfordult, belefájdult a szívem ... Negyvenhétben a kommunisták táblát akartak elhelyezni az utcában a kapitány emlékére. Pénzük nem volt, így hát Lojkovits József adta oda az éjjeliszekrénye márványlapját. Egy helybeli kőműves véste rá a szöveget, ötvenhatban ezt is meggyalázták. Mintha másodszor is megölték volna ... Dankó néni sárgult újságlapok közé rakja a parányi fényképet. ...ötvennégy esztendős lenne, ha élne. De én mindig úgy látom magam előtt, fiatalon, nevetősen, ahogy az ajtóból visszaintegetett. Nyíri Éva Megjelent a Pest megyei Hírlapban most mérte fel Szalai Árpád, a KISZ járási titkába. Jelentésében megállapítja, hogy a '14—28 éves ifjak száma 2728. Közülük kétszáznak nincs állandó munkahelye. A többiek- ből pedig alig négyszáz talált munkát lakóhelyén, vagy a járásban. 837 naponta, 1349 viszont csupán hetenként egyszer jár haza munkahelyéről. A fiatalok nagy része ipari szakmát tanul, erre is inkább Budapesten, Vácott vagy Dunakeszin nyílik alkalma. Középiskolába többnyire a járáson kívül törekszenek, mert szak- középiskola nincs a járásban, márpedig az érettségi mellett szakmunkásbizonyítványt is akarnak szerezni. Hozzá kell tenni a KISZ- titkár jelentéséhez, hogy a járás két gimnáziuma közül a nagymarosiban idén már második évben nem indul első osztály, bár a jelentkezők száma nagy volt' A szobi egyetlen első osztálya viszont nem fogadhat be minden járásbeli jelentkezőt. Több osztályt pedig -nem indíthat, nincs hely. Szó volt ugyan róla, hogy nyolctantermes gimnázium épül Szobon még a mostani ötéves terv időszakában, de a jelek szerint erre nem kerül sor. Kevés a tsz-tanuló? Figyelemre méltó még a KISZ jelentésében a mezőgazdasági szakmunkásképzésre vonatkozó fejezet. Évről évre két-három fővel nő ugyan a számuk, mégis kevesen vannak. Maguk a gyermekek sem törekszenek erre a pályára kellő számban, de a csekély érdeklődés másik oka, hogy általában a szülők, sőt a termelőszövetkezeti vezetők felfogása is ellentétes a mezőgazda- sági tanulóképzéssel. A tanuló ugyanakkor az őt szerződtető tsz-ben nem találja meg az iskola által előírt gyakorlási lehetőséget. A gyümölcstermesztő tanuló például csak málnával, eperrel, esetleg almával gyakorolhat, holott az iskola több, másféle gyümölcs termesztését és kezelését is megköveteli. Üres helyiségek Legfontosabb lenne új munkaalkalmak teremtése. Nemcsak az asszonyok meg a télen nem foglalkoztatott tsz-tagok és az állandó munkaviszonyban nem levők, hanem az otthonukhoz közel szívesebben munkát vállaló bejárók részére is. — Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk — közli Mayer Antalné, a járási tanács munkaügyi főelőadója. — Tudjuk, vállalatok, ktsz-ek helyiség nélkül nemigen tárgyalnak részleg vidékre helyezéséről. Ha valamelyik ráfordítana némi pénzt. Vámosmikolán tudunk egy eladó emeletes házat. Ugyanott a megszűnő gépállomás helyiségeit részben, vagy egészben megkaphatná valamelyik üzem. Nagymaroson szintén volna alkalmas helyiség. Ezt több vállalatnak be is mutattuk. A budapesti Konfekció Ktsz például megnézte, megfelelőnek találta. Itt járt vezetői nyomban kijelentették, száz fő dolgozhat bent és vagy 250 főnek tudnának munkát kiadni. Azzal elmentek, többet nem jöttek. Érdeklődő levelemre sem válaszoltak. Hasonlóképpen jártunk a Váci Autójavító és Fémipari Vállalattal, meg a fővárosi I. számú Kézműipari Vállalattal is. így hát a helyi foglalkoztatottság változatlan problémája a szobi járásnak. Talán valamelyik megyei vállalat segíthetne? Helyiség van, munkaerő van, csak a munkalehetőséget kellene odavinni. Sz. E. A doktor úr levele A doktor úr ingyen és bérmentve kapott egy naigyon modem, két és fél szobás, új állami lakást. Állami lakást, tehát: ingyen. Szükség van rá, kell az orvos, s bár sokan vannak, akik igen rászorultak, legyen övé a lakás — így valahogy gondolkozhattak az illetékesek. A doktor úr beköltözött, az erkélyről örömmel szemlélhette a Trabant helyett nemrég vásárolt Opel Kapitän Lux-ot, elégedett volt a lakás valóban minden igényt kielégítő berendezésével, de rövidesein feltűnt neki valami. A valami a mintegy húsz méter széles utca másik oldalán levő textilüzem volt, ahol a műhelyek fullasztó hőségét enyhítendő, kinyitották az ablakokat. Nosza, doktorunk tollat fogott, s már rótta is a felháborodott sorokat a város tanácselnökének, először is szemrehányást téve, hogy itt kapott lakást, másodsorban „azonnali és kemény” intézkedést sürgetve „az állampolgárok nyugalmát zavaró” üzemmel szemben. A tanács elnöke, hogy mit gondolt, azt csak nekem mondta el, a levélírónak azt válaszolta, hogy: megvizsgáltatja a pa- nasizt. Kiment a tanácstól egy hivatalos ember, végig- kérdezte a lakókat, de a doktor úron kívül az így átszűrődő zajra senki nem panaszkodott, mert — mondták — örülnek, hogy lakást kaptak, s nem ilyesmire fü- lelgetnek... Zaj valóban van: magam hallottam, miközben a doktor úr kioktatott, hogy semmi közöm a magánügyeihez (?), de korántsem valami kibírhatatlan, elviselhetetlen. A nyitott ablakok, sajnos, az üzem szellőzésének egyetlen lehetőségét jelentik: a légcserélő berendezés sok százezer forintba kerül, s csak néhány év múlva lesz rá pénz. A doktor úr véleménye: semmi köze az egészhez, van-e, nincs-e pénze az üzemnek. Ö állampolgár, neki joga van a csendre. Az üzemből átszűrődő zajra figyeltem: tíz perc után teljesen megszokottá vált, olyanná, mint egy távolban mormoló motor. Említem a doktor úrnak: nem tehet róla, hogy ilyen a fülem... Említem a doktor úrnak: a lakók rajta kívül nem emelték panaszt. A válasz: ezek törődnek is ilyesmivel. Végül pedig közölte: az üzemet följelentette (!) felsőbb hatáságánál, miután a „tanács nem áll feladata magaslatán”, majd azt is tudtomra adta, ha bármit írok róla és panaszáról, akkor beperel. (A humor: megnyerné a pert...) Eddig tehát a történet Természetesen kitalált történet: nincs ilyen doktor úr sehol, s főként nem írt ilyen levelet... Mégis, amikor az üzemben jártam, ahol elmesélték, eddig négy ízben (!) jártak náluk hivatalos emberek a doktor úr levele ügyében, időnként és természetesen titokban, ökölbe szorult a kezem. Amikor az üzemépületekben jártam, s a nyitott ablakok ellenére perceken belül hátamra tapadt az ing, s homlokomról a verejték csurogni kezdett, már semmit nem kérdeztem a levélről. Hiába hoznám ide a doktor urat: e z e k az asszonyok miért is érdekelnék őt? Miért nem lettek ők is ezek vagy azok, s akkor nem verejtékeznének itt, a gépek között. Csak azt nem tudom: akkor miből építhettek volna a doktor úrnak lakást? Amelynek — nehogy feledjem — a „zajosságon” túl még egy nagy hibája van, ahogy levelében írta a városi tanács elnökének: az Opel Kapitän Lux számára nincs garázs... Mészáros Ottó JUBILEUMI VERSENYBEN A szövőművezető A Budakalászi Lenfonó és Szövőipari Vállalat már felterjesztette a kiválasztottakat a Könnyűipar kiváló dolgozója címre, melynek kiosztására november 7-én kerül sor. A jubileumi év alkalmából most nemcsak a szűk értelemben vett munkaköri, hanem a gyári közösségért való tevékenységet, áldozatkészséget is nagy mértékben figyelembe vették. A kitüntetésre javasolt dolgozók között szerepel Tihi József szövőmüvezető. Az egyik legközelebbi irodában beszélgetünk, mert munkahelyén, a szövődében nincs íróasztala. 1936-ban, tizenhat éves korában lett szövőtanuló, mivel ott akadt akkor leghamarabb állás, ott tudott a legköny- nyebben elhelyezkedni — a családból többen dolgoztak a szövőiparban, és beajánlották. Az államosítás már szövőmesterként találta Budakalászon: azóta szövőművezető, de csak az elnevezés változott. A harminckét év alatt, amióta a szakmájában dolgozik, negyvenhét éves koráig mindössze egyszer változtatott munkahelyet. Budafokról jár be dolgozni. Ez napi kétórás, havi ötven órai utazást jelent. — Miért vállalja est a megterhelést, amikor a lakóhelye szomszédságában is el tudna helyezkedni a szakmájában? — Az anyag, a len miatt. Én a len kedvéért bárhova elmennék. Látott már első osztályú lenárut? Nincs annál szebb. Ha az ember végigmegy a gyár főútján, egy táblán találkozik Tihi József és szocialista brigádja tagjainak fényképével. A jubileumi munkaversenyben ez a „parti” — egy parti: 30 gép, s a művezetővel együtt 8 ember — nyerte a legjobb helyezést. Kiváló munkájukat érzékelteti még. hogy 1964-es megalakulásuk óta a brigád tagjai összesen 14 ezer forint jutalmat vettek fel, s hogy az idén a második negyedévben is az ő brigádjuk kapta a legtöbb céljutalmat. — Mi kell ehhez? Mi ennek a titka, ha nem egy-két ember, hanem egy egész brigád dolgozik nagyon jól? — Először is az összetartás: hogy kiiktatjuk a szüneteket, mert ha valaki valamiért elhagyja a munkahelyét, akkor a másik arra az időre helyettesíti. Az meg a vezető dolga, hogy ne engedje soha alábbhagyni a lendületet. Az is kell, hogy az emberek tapasztalják: tőlük függ a kereset. És szerencse is kell, hogy tehetséges emberek legyenek a brigád- tagok, és hogy ne legyen sok hiányzás betegség vagy egyéb ok miatt. — Hogyan érti azt, hogy tehetséges szövő? Ne haragudjon, hogy csodálkozom a kifejezésen — de mindannyian tele vagyunk tévhitekkel a különböző szakmákat illetően. A munkás azt mondja az adminisztrátorokra, hogy „lógnak az irodákban”, a tervező építész lekicsinyli a kivitelezők mesterségét, és fordítva, a kivitelező szakember legyint a tervezőre, hogy az csak „álmodozik”. Szóval mindannyian tele vagyunk előítéletekkel. Az én előítéletem például az, a szövők mesterségét illetően, hogy fárasztó, de egyhangú munka. A legnagyobb megterhelést itt főként a nagy zajban látom. — Bekerül a szakmába egy tanuló — 6 hónap a tanulóideje, és 6 év, amíg megtanulja a mesterséget. Mert kezdetben mit csinál? Rá van bízva nésv gép, és amikor az egyiknél javítania kell valami komolyabb dolgot, akkor csak arra figyel, miközben a másik három kisebb hibák miatt leáll. „elalszik”. Később, amikor fejlődni kezd, akkor már tudja, hogy először a kis hibát kell kijavítania — hadd menjen tovább az a gép, amíg ő a nagyobb javítással foglalkozik. Aztán lassan meg tudja különböztetni a szép terméket a csúnyától, és ha van szíve, akkor csak a szépre törekszik. Öt-hat év múlva már kiderül sok minden. Dolgozik nálam öt éve egy most tizenkilenc éves kislány, a Paula, hát abból jó szövő lesz: már ma is 2000 körül keres. Kezdetben 78 volt, ma pedig 94 százalék a minőségi eredménye... De az igazán jó szövők között tíz év múlva lehet számontartani valakit. A jó szövő nem akkor javít, ha baj van, hanem megelőz. A gyárban az egyik legjobb szövő, a Kis Jánosné — nem az én partimban dolgozik — arra is ráér, hogy olvasson munka közben. — S miből áll az ön munkája? — A termékek vizsgálatából, bírálatából. Nekem kell rendben tartani, beindítani, beállítani a hozzám tartozó gépet. S irányítani az embereket. 32 év óta, amióta dolgozik, és csak egyszer változtatott munkahelyet. Napi két órát utazik azért, hogy lennel dolgozhasson. Brigádját elöljáróként tartják számon a gyárban. Amikor majd megkapja a Könnyűipar kiváló dolgozója címet, nemcsak a szakértelmét, évtizedes fáradozását tüntetik ki — de azt is elismerik. hogy az elmúlt 30 év alatt a tudás és fáradság mellé naponta szívet is adott a munkájába. S a szívvel így van, hogy ha abból sokat ad valaki, kap is egyúttal, mert önmaga is-teljesebb lesz. Ez az egész emberség sugárzik Tihi József munkájából, munkatársaival való kapcsolatából, megnyilatkozásaiból, tartásából. Padányi Anna
