Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-18 / 246. szám
ÉVTIZEDEKIG TARTOTT A VITA Lecsapolják-e a Balatont? ** luuuuícin^üö SZcUvemberek és a levéltári kutatók kötetre való anyagot gyűjtöttek össze a Balaton „múltjáról”. A közelmúltban behatóan megvizsgálták néhány osztrák levéltár — elsősorban a bécsi — ezzel kapcsolatos anyagát és sok érdekes adat birtokába jutottak. A régi jegyzőkönyvek, jelentések és térképek arról vallanak, hogy édesvízű tavunk sok gonaoi oKozott mind a hadászat, mind pedig a mező- gazdaság irányítóinak. Mint kiderült, már Galerius római császár is foglalkozott a Balaton szabályozásával. Zsilipet építtetett a tóhoz, azzal a céllal, hogy a környékbeli mocsarakat kiszárítsa. Galerius zsilipje tönkre ment, a tó körül újra kialakult mocsarak, nádasok évszázadokig szolgáltak jó búvóhelyül. A dokumentumok tanúsága czerint a monarchia idején nemcsak a mocsárvilág, hanem a tó nagy részének iccsapoiását is tervezték. A bécsi levéltárban megtalálható Mikoviny Sámuelnek az 1730-as évek idején készített térképe, amely az első tanulmánynak tekinthető a Balaton tervezett lecsapódásához. Az elképzelés az volt, hogy a Balaton mintegy 500 négyzetkilométernyi kiszárított területén gabonát termelnek. Innen mesterséges csatornán hajóval szállítottak volna gabonát az osztrák birodalom kereskedelmi központjába, Grazba. Az első tervet újabbak követték. A vita évtizedekig tartott. A dunántúli uradalmakat ugyanis hátrányosan érintette a terv, hiszen jól jövedelmező vízimalmaik tucatjait kellett volna leszerelniük. A tó vízrendezésének kérdése végül is a Sió és a Sárvíz rendezésével, majd az 1863-ban felavatott siófoki zsilippel oldódott meg. Ezzel kapott — rsaknem. 600 négyzetkilométeres területen — végleges helyet a Balaton. SUPERSILIC Hét nyugati országban jelentette be szabadalmaztatásra a Licencia azt az eljárást, amelyet Csanda Ferenc és De- zsényi István mérnökök, valamint Czerny Győző és Novák László vegyészmérnökök dolgoztak ki a föld alatt húzódó csatornák hibáinak újszerű kijavítására. Ennek a „Supersilic” nevű, Itthon már szabadalmaztatott eljárásnak a lényege az, hogy a hibás csatornarészt mindkét végén lezárják és a tisztító aknákon keresztül olyan vegyi anyagokat juttatnak befe, amelyek a repedéseken, lyukakon át a környező talajba hatolva kitöltik a csatorna körüli üregeket, járatokat és magának a csatornának a repedéseit is, majd kőkeményre megszilárdulnak. Az új módszer napi teljesítőképessége a látszólag kijavíthatatlanul tönkrement csatornák esetében is 30—50 méter, szemben a hagyományos eljárás 4—5 meteres „sebességével”, ugyanakkor csak felélte, esetleg negyedébe kerül a íjégi módszernek. Az eljárást először az illetékes tudományos intézmények vizsgálták felül, és megállapították, hogy az ilyenfajta javítás időállósága, szilárdsági és vízzárás! tulajdonságai időbelileg korlátlanok. A megvizsgált próbatestek vízszigetelő képessége tízszer-százszor akkorának bizonyult, mint a hasonló célú külföldi eljárásoké. A kedvező tapasztalatok A világ oktatási gondjai René Maheu, az UNESCO főigazgatója a nemzetközi kulturális szervezet egy munkaülésén Williamsburgban beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy az iskolaköteles korú gyermekek egyharmadá- nak még mindig nem jut iskola és a világon iáég több mint hétszázmillió felnőtt analfabéta van. Noha a fejlődő országokban : az oktatásra szánt összegek: növekedésének aránya figye- : lemre méltó volt, az ab- i szolút számok még mindig: igen csekélyek. Nem lehet i elfogadhatónak tekinteni,; hogy az emberiség kéthar- i mada csak ilyen korlátozott \ mértékű beruházásokat eszr ; közölhessen az oktatás terű- j létén, amikor ennél sokkal j nagyobb összegeket fordita-1 nak évente katonai kiadá-: sokra. i René Maheu rámutatott, i hogy különösen a fejlődő or- i szagokban az,iskola továbbra! is túlságosan sok fiatalt ké- i szít elő egy olyan, amúgy i is túlzsúfolt foglalkozási te- j rületre, mint az adminisztrá- | ció — a mezőgazdaság és | az ipar kárára. A technikai és a szakmai oktatás még mindig az oktatási rendszerek mostohagyermeke, amely egt elavult gazdasági- : társadalmi rendszertől örö- i költ értékrendszer bélyegét ; viseli masán — mondotta. alapján nyár óta a „supersilic módszerrel” javítják már ; dunaújvárosi csatornahálóza tot. Az eljárást a csatornajavításon kívül fel lehet használni süllyedő, megdőlt építmények és műtárgyak stabilizálására is. A Lábatlani Papírgyár egyil megdőlt, hatalmas derítő töl csérét már ezzel az eljárássá stabilizálta a Földmérő és Ta lajvizsgáló Vállalat. 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS Európa legnagyobb hun kori temetője zeum régészeti csoportj Kőhegyi Mihály vezetésévi j rasi hun temető sírjait. Az I idei ásatással együtt már 171 halom- és lapossírt tártak fel i$ de még mindig nem találták ^ meg az 1600 éves temetkezési § hely széleit. ^ Kiterjedését körülbelül ^ 40 000 négyzetméterre becsü- ^ lile, s most már bizonyos, hogy § hazánk, sőt Európa íegna5 gyobb hun kori temetője hú- | zódik a község határában. $ A temető a meglepetések ^ sorozatával szolgál a ré- fc gcszeknek. y ^ Kiderült, hogy a halmok kö6 zött a lapossírok végelátha- i tatlan sora húzódik. S ezek ^között férfisírokat mind a mai $ napig nem találtak. Két sír- 5) ban ^ most bukkantak rá az első § fegyverekre: ÍJ széles pengéjű, 80 centiméter ^ hosszú vaskardra és egy nyíl- § hegyre. Utóbbi az e korból szár- | mazó első hazai lelet. |a fegyverek mellett viszonl l-irl i.i Hal Lt/dUA. oujai c-uv-ü, Egyébként olyan nagy mennyiségű borostyángyöngyöt ástak ki, hogy az ország múzeumaiban együttvéve nincs ennyi. Érdekesek a bronz, és ezüst kapcsostűk is. Még meg nem állapított rendeltetésűek azok a kis csengettyűfélék, amelyek fémtubusainak parányi fü- lecskéin lemezcsüngők függnek és mozgatásra csörgő hangot adnak. Az idén bukkantak rá először úgynevezett lakógödrökre is. Ezek jól megtermett hordókhoz hasonlítanak. Rendeltetésük megállapítása to- vábi kutatást igényel. Annál is inkább, mert e gödrökből teknősbéka-plkkelyhez hasonló anyagok kerültek elő. Az eddig előkerült leletek, főként gyöngyök, időszámításunk utáni IV. századból való római pénzérmék és más tárgyak a késői hun korra, az Attila halálát megelőző időszakra Utalnak. Az ásatást jövőre folytatják. Vendéglő a „Hetedik mennyország'1* Hamarosan másodpercenkénti hétméteres sebességgel száguldó expressz lift viszi a vendégeket a „Hetedik mennyországba”, a Moszkva környéki Osztankinoban éoülő új tele* torony tetején lévő étterembe. Az új „resztorar.” kör alakú, s lassan forog a televízió- torony tengelye körül. Mire a vendég elkölti sok- fogásos ebédjét vagy vacsoráját, anélkül, hogy asztalától elmozdul' volna, megismerkedett Moszkva egész panorámájával. Borús időben a Iá ic tatok teljesen köz űr61 szemlélhetik a felhők játékát A 290 .méter magasban lévő étterem konyhája 40 méter magasban van. A rendelt ételeket hűtő- vagy melegítőszerkezettel ellátott különleges tartályokban gyorsfelvonó szállítja az étterembe. A világ színesen Fotókiállítás 22 ország részvételével Utoljára hat évvel ezelőtt rendezett a Budapesti Foto- klub nemzetközi színes kiállítást. A most megnyílt tárlat arról tanúskodik, hogy az eltelt idő alapvető változásokat hozott a színes fényképezésben. Huszonkét ország fotóművészeinek legjobb munkáit mutatják be a MADÓMÉ Belgrád-rakpart kiállító termében. Tematikailag nagyon változatos gyűjteményt látnunk, amely alkalmat adott a technikai újdonságok felvonultatására is. Például itt láthatóak először matt felületű színes képek, amelyek a színes fotózásban is megteremtették a tónusok gazdagabb árnyalásának lehetőségét. Láthatunk — egyelőre még nagyon drága — színtartó fotópapírokra nagyított képeket. Arra is egyre több példa akad, hogy a színes fotósok is megpróbálkoznak az eddig csak fekete-fehérben alkalmazott technikai megoldásokkal, mint példáig a szo- larizáció, a negatívba fordítás, vagy a vonalak, tónusok grafikus, dekoratív hatást keltő, laboratóriumi úton történő torzítása. Ha nem is minden kép bizonyítja ezt, a legfontosabb változás mégis az, hogy a színes fényképezés elveszítette kezdeti szenzáció jellegét. A színes tárgyak fényképezése helyett kezd mindinkább előtérbe kerülni a dolgok színes fényképezése. A technika és a fotosok látás- és gondolkodásmódjának fejlődése lehetővé teszi, hogy a képeken mindinkább az alkotó által kívánt színek, a kifejezést elősegítő tónusok uralkodjanak. A színes fényképezés megszabadulva a naturális hűség kényszerétől, egyre többet, s mélyebben tud kifejezni. Különösen szép Finnország, Hongkong és az USA kollekciója. A magyarok szereplése egy kissé háttérbe szorult. Legtöbb színes fotósunk nem igazán ötletes, s nagyon benne él még a színesség bűvöletében. Kiemelkednek Bence Pál, Horling Róbert és Járói Rudolf képei. — D — 'SSSSSS/SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/'S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/SSSSSS/SS/SSSSa L ila álmok K aporné özvegy. Két éve. Unja. Még nem öreg. Az idén ment nyugdíjba. Most kell férjet szereznie. A macska felmászik hozzá. Az ágyba. Minden reggel ezt teszi, Csúnya, íekete macska. Neki tetszik. Szereti. Masnit is kötött a nyakába. Fehéret. Végighúzza a hátán a kezét. A ronda dög dorombol. Félholdat formál magából. Mancsait belesüppeszti a paplanba. Vigyorog is talán. Nem sok a nyugdíj. Már csak azért is jó lenne a lakásba valaki. Hogy növelje a bevételt. Nyugdíjas gyárigazgató. Vagy újságíró. Az még idehaza is írogathatna ezt-azt. Tárcákat. Plusz ötszáz, ha nem több. A macska befészkeli magát a keblei közé. Elalszik. Nézi révetegen és az c szempilláira is újra álom ereszkedik. A lehúzott redőnyön ferdén bevág az augusztusi nap. A sok fény absztrakt ábrái és Kaporné, a csipkés hálóingben két keble közt a masnis macskával... akiben van művészi érzék, csak az tudja értékelni, e kép mit ér. A házmesterné veri a vasat. Veri, veri, hogy feltámadjanak még a halottak is. A fél ház a gangon. A másik fele most rohan. Kaporné lesöpri a macskát. Fésületlenül, pongyolában hajlik a korlát fölé. Minden lakásban maradjon valaki! Kémény égetés! — Még mit nem! — vihog Kapornál — Hogy bekormozzák a lakást! Hogy napokig kelljen utánuk a piszkot takarítani! örül, hogy a harmadik emeleten lakik. Sokszor kesergett miatta. Most örül. Akár a földszinten kezdik, akár az ötödiken, rá csak később kerül sor. Hol lesz ő már akkor!... — Maradt a lakásban valaki? Az első és a második emelet között találkozott a kéményseprővel — Rögtön jövök — feleli negédesen. — Csak kenyeret vásárolok. Most vettem észre, hogy nincs idehaza. Nem kívánják talán, hogy éhenhaljak! Magában meg arra gondol, ott maradt a Henrik. De az nem ereszti be őket. Az rájuk se fütyül. Pedig jó lenne. Sokat kereshetne vele. A fütyülő macska, he-he-be ... K érek egy szimplát. Szertartásos lassúsággal bontja ki az újságpapírból Beniczky- né Bajza Lenke regényét. Belemerül. Két óra múlva egy pohár szódát rendel. A fene üssön beléjük, milyen sokba kerülnek! Még neki merje mondani valaki, hogy ők hozzák a szerencsét! . .. Két óra megint eltelt. A kiszolgálónő,görbe szemmel nézi. Most megint kell kt^nie valamit. Vagy mennie kell. Behajtja az oldal felső sarkát Már a felén túljutott. Határozottan érdekes: Bár már előre tudja, hogy a szerelmesek egymáséi lesznek. Megnézte a végét, nem bír te ki. Fizet Két forintot kérnek tőle Kettő húszat ad. És még az ölébe merik söpörni a cigarettahamut! Pedig nem is ő dohányzott. ö csak véletlenül felbillentette a félig telt hamutálcát Nem. még nem mehet haza. Éhes. A bisztróban hideget eszik. Micsoda kiadás!... És most mit csináljon? Felmegy a Rózsihoz. Csak otthon találja. Mindig a szomszédasszonynál lebzsel. A haj- csavaróktól kezdve a villanyvasalóig mindent attól vesz kölcsön. A fregoliját is használja. Nem szereti. Rettenetesek a sirámai. És mindig izzadtságszagú. Émelyeg tőle Most mégis fel kell mennie, mert mit csináljon ötig! ötnél előbb nem mehet haza. H írlapokig dédelgette magában a gondolatot És végül elszánta magát. „Egyedülálló, jó megjelenésű, szép lelkű, fiatalos, nyugdíjas özvegy, csinos otthonnal, házastársat keres: józan életű, becsületes, hasonlóan szép lelkű és intelligens nyugdíjas levelét várja. Lila álmok kikötőjében jeligére a kiadóba”. Már vagy százszor elolvasta. Ahányszor a jelentkező levelét. Henriknek hívják őt is. Különös sorsszerűség! Ennek jelentősége van! A macska Henrik új masnit kapott. Az őzi- kés kép üvegét letörölgette. Kirakta horgoli terítőcskéit is. Az asztalon keksz, csészék. Tegnap fodrásznál volt. Tegnapelőtt varrónőnél Átalakíttatott valamit. — Húsz évet fiatalodott — bókolt neki í varrónő. — Húsz évet fiatalodott — bókolt neki í fodrász. Ha igazat mondtak, tizenöt éves kislánynál kell éreznie magát. S valahogy annak is érzi Ha nem is éppen tizenöt évesnek, de kislánynak mindenképpen. Repes, folyton az órát lesi. öt óra. Hatra jön. Itt áll ,a levélben „Megkaptam becses sorait, és szíves meghívásába!- a bizalom előlegezését látom. Nekem már e gesztus is elég, hogy tudjam, mily nemes lélek az, aki vár. Ö, bárcsak ön sem csalódni bennem!” Ilyen fenköltséggel csak Beniczky- né — Bajza Lenke regényeiben találkozott Hát nem csodálatos?! Most befűt. Már reggel mindent a kályhát« készített. Csak egy szál gyufát kell meggyújtania. Kihúzta idáig. Megspórolt egy csomó tüzelőt, úgyis olyan nehezen jutott hozzá. Dt már nem odázhatja tovább. Kint is hideg van És ö is jön. Vajon milyen lesz? Nyugdíjas zenetanár, azt írta. Az is jó, tanítványokat fogadhat. Rózsi is azt mondta, hogy jó ötlet voll ez a hirdetés. Sárgulhat majd az irigységtől ha tényleg sikerül. Márpedig mért ne sikerülne! — Huhh!... Hát ez meg micsoda? Szemenköpte a kályha. Toporzékol, nyöszörög, nagy lobbanások- kal löki ki magából a füstöt, és a koromgyűj- tő-aknában is mocorog ^lami. Kaporné úgy érzi, elájul. Az arca, a haja, as új ruhája merő korom. A keze is. A füst szünet nélkül gomolyog. A bűz elviselhetetlen pedig már az ablakot is kinyitotta. A koromgyűjtő aknában élénkül a mocorgás. És mái onnan is tódul a füst. Ég ott valami ? Kinyitja Izzó korom fordul a lába elé. Egész halom Kígyózva terjed a tűz. Kaporné sikoltozik. A vizeskancsó tartalmai a sarokba zúdítja. És csengetnek. Iszonyú, ahogy most berreg a csengő. De nem tétovázhat. Ajtót kell nyitnia. A férfi szemében, aki a küszöbön áll, vibráló rémület. Ördögöt lát? Boszorkányt? Micsoda őrült tréfa áldozata lett? Henrik, í macska, a lábába ereszti karmait. Felnyüszit A csokrot elhajítja. Rohan. Eszelős nevetés verdes a lépcsőházban. M ásnap egész nap esett. A kéménysepre csuromvizesen állított be. Amerre lép, víz és sár mindenütt — Emlékszem, maga volt az, aki azt mondta, a Közértbe megy — ismert rá az öreg. Éj prédikálni kezdett. Hogy milyen fontos közérdekű munka a kéményégetés. Hogy a biztonságos fűtés érdeke megkívánja. Hogy itt mosl mi van, bezzeg, ha nyáron ... Hogy még szerencse, hogy itthon volt, leéghetett volna as egész» lakás. Tett-vett, matatott, és prédikált végeszaka- datlanul. K aporné csüggedten áll a szoba közepén. Most csukta be az ajtót a fecsegő őrei után. Kétségbeejtő, amit lát. De van, ami mé| annál is kétségbeejtőbb. — Henrik! Henrik! — csak ezt ismételgeti görcsös zokogással. És belerúg a macskába. Pedig az, szegény, azt hitte, hogy őt hívja, azért dörgölőzött a bokájához. Semmit nem ért. Az állatok értet- lenek. — Kéményseprőt látok, szerencsét találok — kiabál odalenn a házmesterné fia. / Kaporné a párnába fúrja a fejét. Nem akarja hallani. Polgár István
