Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-15 / 244. szám

10 ftsf «ICO El kMÍHop 1967. OKTOBER 15.. VASÁRNAP Heti jogi tanácsaink A lakás felmondásáról... A munkavisiony folyamatosságáról... A prémium megvonásától... és a fizetett távolmaradásról... A lakást a háztulaj­donos felmondhatja, ha arra szüksége van, de a bérlőnek megfelelő cse­relakást kell biztosítani. T. L. vecsési olvasónk írja, hogy lakójának felmondott, mert a bérleményt nem ren­deltetésszerűen használta, az őt terhelő javításokat, festést nem végezte el. A felmondó le­vél kézhezvétele után a lakó azonban mindent rendbetett, és kijelentette, hogy nem hajlan­dó a lakásból elmenni, csak lakás ellenében. Olvasónk tanácsunkat kéri. A lakásrendelet feljogosítja a bérbeadót, hogy a bérle­ményt felmondja, ha a bérlő a lakást nem rendeltetésszerűen használja. Vonatkozik ez arra az esetre is, ha a bérlő az őt terhelő javítási, festési mun­kálatokat nem végzi el. Mivel jelen esetben a bérlő ezeket a mulasztásokat pótolta, a fel­mondás érvényességének ki­mondása iránti pereskedésnek nincs gyakorlati jelentősége, mert a háztulajdonos nem le­het pernyertes. Más nem ma­rad hátra, ha olvasónk házába be akar költözni, mint az, hogy lakójának megfelelő cserela­kást biztosít. Amennyiben ezt nem fogadná el a bérlő, olva­sónk jogosult bírósághoz for­dulni, és ott döntik majd el, hogy a kívánt követelmények­nek megfelel-e a felajánlott cserelakás. Szabadságvesztés bün­tetés megszünteti-e a munkaviszony folyama­tosságát? özv. B. P.-né pilisi olvasónk írja, hogy férjét, aki MÁV pá­lyaőr volt, két évi börtönre ítélték szolgálati mulasztásból kifolyóan. Büntetését 1953 augusztusában letöltötte, ezt követően is dolgozott, de meg­szakítás nélkül 1957-től állott munkaviszonyban. Férje két hónappal ezelőtt meghalt. Az özvegy kérdezi: férje elvesztet­te-e a jogfolytonosságát a bün­tetéssel? Olvasónk kérdésére közöl­jük, hogy ha férjét elbocsá­tották, vagy munkaviszonyát felmondták a fent közölt szol­gálati mulasztás miatt, akkor a munkaviszony folyamatossá­ga megszakadt. Leveléből azonban azt állapítottuk meg, hogy halála előtt 10 évet meg­szakítás nélkül munkaviszony­ban töltött, és az 1965. január 1. napjával módosított Munka Törvénykönyve szerint kérhet­te a korábban munkaviszony­ban törtöfct idők beszámítását. Nyilván férje ezt meg is tette, és ennek alapján kapta is a fo­lyamatossághoz fűződő jogok elismeréséből származó elő­nyöket, és ennek figyelembe­vételével kapja olvasónk is az özvegyi nyugdíjat. Megvonható-e a pré­mium akkor, ha a dol­gozó a prémiumfeltéte­leket teljesítette? B. L. szentendrei olvasónk panaszolja, hogy az előírt pré­miumfeltételeket teljesítette, mégis megvonták tőle a har­madik negyedévi prémiumot, j Megvonható-e a prémium az j előírt feltételek teljesítése ese- i tén, kérdezi olvasónk. A prémiumot csökkentheti, ; illetve megvonhatja a vállalat ; a dolgozótól akkor is, ha az > előírt prémiumfeltételeket tel- j jesítette ugyan, de a munkájá- ! 5 ■ ( ■II ' ■■■■ .... ............ ... ■ , ___ s F enyőfából készült, kiselejtezett ZSÍRLÁDA nagy mennyiségben • kapható. Mázsája 21,60 forint. Azonnal elszállítható. Szállítást nem vállalunk. ; HÚSIPARI KÉSZLETEZŐ V. j Budapest XX. (Pesterzsébet), j Vágóhíd u. 53—55. I .... , —■ n- ' v al összefüggően egyéb súlyos mulasztást követett el. Erről a dolgozót írásban kell értesí­teni. A dolgozó jogosult ez el­len a vállalati intézkedés ellen a munkaügyi döntőbizottsághoz fordulni, a döntőbizottság azonban csak azt vizsgálhatja, hogy a prémium megvonás alapjául szolgáló mulasztást a dolgozó elkövette-e. Annak megvizsgálásába azonban már nem bocsátkozhat, hogy a pré­mium megvonása indokolt-e. Ennek a kérdésnek elbírálása a vállalat igazgatójának mér­legelési körébe tartozik, és olyan esetekben, amikor az igazgató mérlegelési jogköré­ben jogosult valamilyen kér­désben dönteni, abban nem le­het munkaügyi vitát kezdemé­nyezni. Olvasónk tehát csak akkor forduljon a vállalati munka­ügyi döntőbizottsághoz, ha nem követett el munkájával össze­függően mulasztást. Mikor illeti meg a dol­gozót az állampolgári kö­telesség teljesítése ese­tén munkabér? S. F. olvasónk írja, hogy a Gázművek arról értesítette, hogy a gázkészülékek felülvizs­gálata cél jából őt felkeresik és gondoskodjon arról, hogy a lakásba a vállalat emberei be­mehessenek. Olvasónk ezt a körülményt munkahelyén be­jelentette, és kérte, engedélyez­zék erre az időre távolmara­dását. Munkahelyén kérését nem teljesítették, és mivel munkahelyére mégsem ment be, levonták erre az időre ese­dékes bérét. Olvasónk sérel­mezi a vállalat intézkedését, mert ügy tudja, kötelesek SK?t- tek volna őt elengedni és »bérét is ki kellett volna fizetni. Olvasónk tévedésben van. Az igaz, hogy a Munka Törvény- könyve felsorol néhány esetet, amikor a dolgozót megilleti az átlagbér a távolmaradása mi­att kiesett időre. Más esetben ilyen igényt nem támaszthat a munkáltatóval szemben. A ren­delkezés szerint még az állam- polgári kötelesség teljesítése esetén is csak akkor jár a dol­gozónak a kiesett időre mun­kabér, ha annak munkaidőn kívül nem tudott eleget tenni. A gázkészülékek felülvizsgá­lata olvasónknak legalább olyan fontos érdeke, mint az üzemben tartó vállalatnak. Emiatt történt otthon mara­dását úgy gondoljuk nem lehet állampolgári kötelessége telje­sítésként felfogni. Sem pedig olyan egyéb esetnek, amely miatt a Munka Törvényköny­ve biztosítaná az átlagbér ki­fizetését. A vállalat tehát nem járt el jogszabályellenesen, amikor megtagadta olvasónk kérelmét. Olvasónknak kellett volna megtalálni a megoldás leghelyesebb módját, akár úgy, hogy szomszédját, vagy mást kért volna meg, de semmi eset­re sem úgy ahogy tette, és ha már tette, viselje annak követ­kezményeit. n<. t MA kezdődik a nyúlvadászat Ma délelőtt megyeszerte megszólalnak a nyúlvadászok puskái — kezdődik az idény leghangulatosabb szakasza: a „tapsifüles”-szezon. A hét vé­gén országos értekezletet tar­tottak a megyei vadgazdák, megtárgyalták, milyen felada­tokat ró a társaságokra az idei szezon. A kilövés és befogási terv alapján több mint négy- százezer vadnyúl kerül majd puskacsőre és 120 ezer élő nyulat fognak be hálóval. Emellett 200 ezer fácán, két­ezer szarvas, tízezer őz kerül terítékre. Pest megyében is ki­elégítően fejlődött az apróvad­állomány, de továbbra is kí­méletre szorul a fogoly. Ebből a szárnyas vadból csak mini­mális mennyiség kerül kilö­vésre. Mától kezdve egyébként különösen a vasárnapi napo­kon január végéig vadásznak a társaságok vadnyúl ra. Auróra — gyufából Hartán Spiegel József nyol­cadik. osztályos tanuló elkészí­tette az Aurora cirkáló kicsi­nyített mását. A világhírű ha­jó modelljét egy hónapig tar­tó türelmes munkával — több ezer gyufaszálból — rakta ösz- sze a kisdiák. 274 éves városcímer A debreceni városi tanács­háza homlokzatára 1842-ben helyezték el Debrecen kőből Earagott városcímerét, amelyet most restaurálnak a Hajdú- Bihar megyei Építőipari Vál­lalat dolgozói. A díszes kivi­telű városcímert még 1693-ban 1. hipót adományozta Debre­cennek. Két elfogultság csap össze ÜGYVÉDEK Védő és védenc titka Munkánk: logika Etikusait eljárni Elkiabdlta a dolgot Egy év emberölési kísérletért Hiába — mondhatják sokan, miután elolvasták az itt kö­vetkezőket —, az már nem olyan tökéletes dolog, ha va­laki 68 éves korában nősül. Az öregek már nehezen alkal­mazkodnak, csökönyösek, tele vannak makacssággal, külön­cök. Mindenesetre a piliscsabai nyugdíjas Erdősi Jánossal így lehetett. A 70 éves ember két évvel ezelőtt kötött házassá­got. Felesége és közte hamar elromlott a viszony. Hogy, hogy nem, egy szép tavaszi napon Erdős János kint ta­lálta a holmiját a konyhában, s az asszony kizárta a szobá­ból. És mit tesz ilyenkor egy csökönyös öregember, felbáto­rítva a 70 év méltóságérzeté­től: kiválaszt egy jó nagy kést és véres bosszút forral. Vár az alkalomra, ravaszul kendőzi terveit, mígnem eljön a vár­va várt nap. Az asszony kint foglalatoskodik az udvarban, lehajol, sokáig szöszmötöl. Az öregember veszi a kést és oda­lopakodik. Mellé ér, felemeli a gyilkot és ... Lám, valami régi ifjúi teatralitás tör elő: rákiáltani az áldozatára, hogy legyen tudatában elkerülhe­tetlen halálának, hadd szen­vedjen ennyivel is többet, s hadd legyen az egész ceremó­nia impozáns. Egyszer öl az ember, nem igaz?... Leg­alábbis egy embert. Erdős János tehát rákiáltott a feleségére: „Na, most vég­zek veled!” — És döfött is az asszony hasa felé. Csakhogy a nő megőrizte lélekjelenlétét, a kiáltás időben figyelmeztette, s kivédte a szúrást, sőt hosz- szabb dulakodás után a kést is elvette a férjétől. így hát tulajdonképpen azt mondhat­juk, hogy Erdős János elkia­bálta a dolgokat. Igaz ugyan, hogv a dulakodás zajára oda­siető Maszlag Albert és neje könnyű sérülést szenvedett, de a feleség élve maradt, míg férjét a törvény elé idézték. És lám, a 70 évre szégyen­folt esett, a bíróság egyévi végrehajtható szabadságvesz­tésre ítélte a vádlottat. S a szégyenfolt már ott van, ak­kor is, ha az ítélet még nem jogerős. — n — A Fővárosi Villamosvasút felvételre keres: kocsivezetőt, kalauzt, fékezőt-csatolót, váltóőrt, kőművest, lakatost, lemezlakatost, ácsot, bádogost, tetőfedőt, villanyszerelőt, esztergályost, fényezőt, maróst, betanított munkást, segédmunkást (férfi nő), takarítónőt, felépítményest (pályamunkást), váltótisztítót, kábeles segédmunkást, címfestőt. FELVÉTELRE JELENTKEZÉS: Budapest VII., Akácfa u. 15. Madárvilág lakásban SIMÓ laszlö GYOMAI ÉPÍ­TÉSZ KÜLÖNÖS SZENVEDÉLY­NEK HÖDOL. MINTEGY 60 FAJTA, 400 MA­DARAT GYŰJ­TÖTT ÖSSZE ÉS GONDOZ LAKA- SÄN. GYŰJTE­MÉNYE EGZO­TIKUS MADA­RAKBÓL ALL. MEGTALÁLHA­TÓ NALA MIND AZ ÖT VILÁG­RÉSZ NÉHÁNY FAJTÁJA. Harmincnyolc éves, hat éve ügyvéd. Előtte ügyvédjelölt volt, azelőtt bírósági fogalma­zó. Ott csak polgári ügyekkel foglalkozott. ügyvédként a büntető ügyekre specializálta magát. A Budai Járási Ügy­védi Munkaközösség tagja; kéthavonta büntetőjogi szemi­náriumot tart hét megye ügy­védjelöltjeinek. Több mint húsz olyan védence volt, aki­ket emberölési kísérlettel, em­beröléssel, illetve minősített emberöléssel vádoltak. (A Btk csak a minősített emberölésre ír elő halálbüntetést. Minősítő körülmények: az előre kiter- veltség; a különös kegyetlen­ség, a nyereségvagy és az aljas indok, vagy ha a bűnös több embert ölt meg.) — A húszból hány „kötélre érett“ ügye, hány minősített ember­ölése volt? — Ha jól emlékszem, nyolc. — Hányat akasztottak fel közülük? — Egyet. Varrót, a veresegy­házi fiatalembert. Egy „köte­les” védencemet fölmentették, bizonyítottság hiányában. A többieket tíz-tizennégy évi börtönre ítélték. — Akkor ezek szerint elége­dett lehet a munkájával. — Elégedett? Kezdjük az elején. Azzal, hogy valamilyen formában minden társadalom lehetővé teszi a védelmet. A társadalmi igazságérzet is így kívánja: minél nagyobb bűnt követ el valaki, tehát minél nagyobb büntetést szabnak ki rá, annál több lehetőséget kell biztosítani a védelemre. Ez az igazságos. Ahol ez nincs — És van lehetőség az igazi védelemre? — Van. Pontosabban: most van. Az igazságszolgáltatásban a védelem ismét visszakapta a szerepét. Ha akarok, négy- szemközt beszélek a véden­cemmel, az időt sem korlátoz­zák. — Varró? — Ez az első halálos ítéle­tem, de még nem tértem na­pirendre fölötte. Sok orvosi fó­rumot megjárt az ügy, sok volt az eltérés. Varró aberrált volt. Nem egy konkrét aberrációja volt, hanem egész életvezetését az aberráltság jellemezte. Eb­ben láttam lehetőséget arra, hogy megmentsem. És bár az ügyvédi titoktartás a kivégzés után is kötelező, amit ő mon­dott. az végleg a kettőnk tit­ka marad, azért a véleményem elmondhatom. Varrót több és minőségileg más trauma nem érte, mint nagyon sok olyan embert, akik nem jutottak ide. Ö azért jutott ide, mert gel­lert kapott, emiatt tört ki rajta a másoknál is meglevő, de fe­gyelmezett aberráltság, ez tette őt beteggé. Ha nem kapja ezt a gellert — amit nála szexuál- pathológiái tényezők jelentet­tek — nem lett volna beteg, nem támadt volna az áldoza­tára. — önnek ez a véleménye. És mit mondtak a szakértők? — Az orvosszakértői véle­mény az volt, hogy Varró csak kis mértékben korlátolt. Vagy­is nem menekülhet a halál- büntetés alól. — ön mégis — ahogy a bíró mondta — a végsőkig védte, felelősséggel és korrek­ten. Éhhez kapcsolódva hadd tegyem fel a kérdést Milyen érzés az, hogy ön olyan embert véd, akiről tudva tud­ja, hogy megérett a kötélre? Milyen érzés hallgatni, elhall­gatni azokat a terhelő ténye­ket, amelyeket ön is tud és a gyilkos letagad? — Mások is gyakran kérdez­tek ilyeneket... Sokszor az igazságnak olyan részei ma­radnak rejtve, amelyek bünte­tőjogilag érdektelenek. De le- tehetjük-e a nagyesküt, hogy minden, büntetőjogilag is ér­dekes részletet a felszínre hoz­tunk ... ? A mérnök munkájá­nak próbája a gyakorlat. A mi munkánk logika — a gyakorlat nem igazolhatja olyan egyér­telműen. — De a tárgyalás folyamán mégis... — Az ügyész arra hivatott, hogy tudásával, apparátusával a bűnt bizonyítsa. Igaz, az ügyész bizonyos mértékig pár­tatlan, mert a bűnös enyhítő körülményeit is felsorolja —, de mégis a bűnt bizonyítja. Én akkor kapcsolódom az ügybe, amikor valaki ellen már ala­pos gyanú merült fel, s ezt az alapos gyanút, ritka kivételek­től eltekintve, bizonyítani is tudják. Tehát nem bennem merült fel a bűnösség alapos gyanúja. Én, a védő — a tár­sadalmilag kiosztott szerepem­nél fogva — arra vagyok hi­vatott, hogy a gyanúsítottnak, a bűnösnek megadjam az őt megillető szakszerű védelem lehetőségét. Vulgárisán fogal­mazva: a bíróság előtt két el­fogultság csap össze, az ügyé­szé és az ügyvédé. És ez a két elfogultság kell ahhoz, hogy minél jobban, minél több ol­dalról lássák a bírák a ténye­ket, a motívumokat, a körül­ményeket. Ha történetesen olyan szituáció alakul ki a tárgyaláson, hogy a vádló nem tudja a vádat kellően bizo­nyítani — akkor én, a védő nem tárhatom fel azokat az általam tudott tényeket, ame­lyek a vádló helyzetét meg­könnyítik. Ha feltárnám eze­ket a tényeket, ez törvénytelen volna, hiszen nekem a véde­lem és nem a vád képviselete a feladatom. — És mint ember? Magán­ember? — Gyakran van lelkiisme­reti konfliktusom. Mondhat­nám, minden ügyem konflik­tussal jár. De ha elvállaltam a védelmet, akkor védenem kell. Védenem —• a fair play sze­rint ... Különben nem vagyok halálosítélet-párti. Az ügyvé­deket is kötelezném, hogy a bíró és az ügyész mellett ők is legyenek ott a kivégzésnéL ügy jobban éreznék a felelős­séget. A munkaközösség egy másik tagját is megkérdezem. Hat­vankét éves, harminchat éve ügyvéd Ö védte azt a gyilkost, aki egy fiatalkorú társával félig agyonvert, majd a kútba do­bott egy idős házaspárt. Ez­után köveket, tuskókat haji- gáltak rájuk. — Ön kirendelt védő volt ebben az ügyben. Mi volt a véleménye erről a kettős gyil­kosságról? — Kegyetlenül csinálták. Harminc forint zsákmányért... Nagyon nyomasztó ügy volt. Szinte ólomsúllyal nehezedett rám. Ha lehet, mindannyian menekülünk a minősített em­berölésektől. — Mit jelentett önnek, hogy a védencét felakasztották? — Mint embernek, nekem sem volt más a véleményem, mint a bíróságnak. Védőként azonban megpróbáltam bebi­zonyítani, hogy ezt a primitív analfabétát a nála okosabb és kegyetlenebb fiatalkorú társa bírta rá a cselekvésre. Az, akit a fiatal kora miatt nem Ítél­hettek halálra. Persze, ha pri­mitív is, nem kell gyilkolnia. De én voltam a védő. A társa­dalom ilyen reménytelen ese­tekben is kijelöli a védőt. Re­ménytelen eset, de nem érez­tem magam feleslegesnek. Ta­pasztalatból mondom: a nagy ügyekben olyan alapos a nyo­mozás, hogy a tények megcá­folása kizártnak látszik. Csak részletekbe lehet kapaszkodni, a tényállás lényege megáll. Ennél az esetnél is úgy érez­tem: bármily tökéletes a tény­állás, még jöhet meglepetés, fordulat. Olyan lényegtelen körülményt kell keresnem, amivel esetleg elérem, hogy — bár halálra ítélik — kegyel­met kap a védencem. — Tehát harc a végsőkig. Ennek a lélektana érdekel. Önt, ha nem kirendelik a vé­delemre, hanem megbízzák vele, önt akkor nyilván azért fizetik, hogy minden eszközt kipróbáljon. — Hozzánk — szerencsére — főleg átlagügyekkel jönnek. De ha kis ügy, ha nagy — a közkeletű mondás szerint — én vagyok az első bírája. Meg­mondom őszintén az ügyfél­nek: védem, de körülbelül ennyire és ennyire számíthat. Ha lehetetlen követelést tá­maszt, nem vállalom az ügyet, visszaadom. A célunk: etiku­san védeni. Fogások nélkül, a bíróság tudatos félrevezetése nélkül, az adott törvényes le­hetőségeken belül, segíteni. — És tudnak segíteni? — Tudunk. Murányi József 07 frt

Next

/
Thumbnails
Contents