Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-15 / 244. szám

IMT OKTOBER 15* VASÄRNAP «ic n» Rajtunk, embereken múfik Meditáció a holnapról Kora reggel indult és csak a késő délutáni órákban ér­kezett vissza irodájába. Nem a legrózsásabb a hangulata. Érthető. — Nyolcvan vagon cukor­répánk termett az idén. öt­hat nap alatt elszállíthatnánk az Ercsi Cukorgyárba. A gyár azonban csak napi három vagonnal fogad. így hu­szonöt napba is beletelik, mi­re letudjuk a gondját... Belefáradt a sok veszeke­désbe, utazgatásba. Pedig nem törékeny alkatú ember Dé- kány István, az érdi Buza- kaiász Termelőszövetkezet el­nöke. És nem is a gyakorló­évét tölti: tizenkettedik esz­tendeje vezeti a gazdaságot. — Jövőre ilyen akadály nem fordulhat elő. nem sza­bad, hogy előforduljon. © gazdasági termékeknek kell fedeznie. — Van százharminchat hold őszibarackosunk, húsz hold sárgabarackosunk és negy­venöt hold csemegeszőlőnk. Az idén még csak a bevétel öt százalékát hozták a gyü­mölcsösök. Harmincnyolc hold barackosunk termett, több, mint négyszázezer forintot hozott a közös konyhára. Jö­vőre már újabb hatvankét hold fordul termőre. Öt esz­tendő múlva a gazdaság be­vételének ötven szátzalékát kell a szőlő- és gyümölcsös­ből biztosítanunk! És ez csak egy, a mezőgazdasági termé­kek bevételi növekedéséből. Hosszan eltűnődik. — Jövőre ... Ezekben a hó­napokban talán ez a leg­gyakrabban előforduló szó. Jövőre másként lesz, mint volt az idén. Hiszik sokan. De sokan be is érik ezzel. Olyan ez, mint a csodavárás. Jön az új gazdasági mecha­nizmus és egyszeriben meg­változik minden. Azt hiszem, felelőtlenség csak így készül­ni az elkövetkező esztendő­re. A legjobb rendelet sem old meg önmagában semmit. Rajtunk, embereken áll vagy bukik, hogyan lesz holnap. Vezetőkön és kétkezi mun­kásokon. Kávéval kínál, hozzá d- I garattá val, ez azonban in- kább csak időnyerés a gon- J dolatok rendezésére. — Nem nagy gazdaság a j mienk, de ma már erős. A ‘ tagság átlagrészesedése az el­múlt esztendőben huszon- egyezemyolcszáz forint volt. Aki egész esztendőben rend­szeresen dolgozott, a har­mincezret is megkereste. Ez pedig két és fél ezer forintos havi kereset Ez már jó pénz. Ezért már érdemes dolgozni. Látszólag tehát nálunk min­den rendben van. Az idén tiz-tizenkétmillió forint be­vételre számítunk. Ennek a negyvennyolc százalékát azon­ban a melléküzemágak — a kőbánya, az építőbrigád — keresik meg. Ez nem szeren­csés dolog. Mezőgazdasági j nagyüzem kell, hogy legyünk, j A bevételek zömét a mező- | — Sokak számára talán kü­lönösnek hangzik: fontos be­vételi forrásunk a búza ter­mesztés. Az idén kétszázhat­van hold búzánk volt. Holdan­ként több mint tizenkilenc má­zsát takarítottunk be. Egy má­zsa búza önköltsége száznegy- vennyolc forint volt. Kaptunk érte mázsánként kétszázhat­vanhat forintot és harminc fo­rint adókedvezményt, vagyis mázsánként majd százszázalé­kos volt a hasznunk. És január­tól újabb harminc forint fel­árat kapunk mázsánként. így érdemes termelni. S ha hozzá­teszem, hogy a búzát mi csak kalászon látjuk, mert a kom­bájntól egyenesen a malomba szállítottuk, s mindössze tizen­hat ember végezte el a két­százhatvan hold betakarítását. — Hasonló módszert alkal­mazunk a kukorica betakarí­tásánál is. Miután embereink letörik a kukoricát, megfelelő , válogatás mellett, azt egye ne- j sen a Terményforgalmi mór- ! zsológévéhez szállítjuk, ahol a j mi gazdaságunk három embere j dolgozik. Gazdaságunknak I mindössze húsz vagon tárolási j tehetősége van, a várható tér- \ més pedig százhúsz vagon, i Nem kell prizmázni, nem kell kétszer rakodni, így lesz ke­vesebb az önköltségünk. ami évi egymillióháromszáz­ezer forint bevételt jelent. Egy hónap alatt, mintegy tizenkét­ezer darabból mindössze nyolc­vannyolc hullott el. Ez igen biztató, különösen ha azt is fi­gyelembe vesszük, hogy tavaly egy egész esztendő alatt mind­össze kilencezer csirkét ne­veltünk feL — Évi hét vagon csirkéből s ugyanennyi marhából, ez együtt már igen jelentős dolog. S ha sikerülne tervünk, évi ezerdarabos sertéstelepet sze­retnénk létrehozni. Ez újabb tíz vagon hús évente. Hozzá egy vagon birka, az összesen évi huszonöt vagon. Ha figye­lembe '/esszük, hogy jelenleg csupán ezer hold a szántóterü­letünk, akkor ez nagyon nagy dolog. © Ennivaló születésnap — A melléküzemágak jelen­legi évi bevételét nem szándé­kozunk csökkenteni. Évi öt-hat millió lesz a jövőben is. Még­is, ha terveink valóra válnak, ez az összeg nem haladja majd meg az évi összbevétel harminc százalékát Vagyis: a valóság­ban is mezőgazdasági termelő­üzemmé válik néhány eszten­dő alatt közös gazdaságunk. Jövőre másként lesz. Az érdi gazdaságban nemcsak hiszik ezt az emberek. Az új gazda­sági mechanizmus bevezetésé­től nem várnak csodát. Csu­pán lehetőséget az eddiginél önállóbb, eredményesebb munkára. Tudják, hogy rajtuk, vezetőkön és vezetetteken áll vagy bukik, mit hoz számukra a holnap. Prnkner Pál A jubilálóről 80. szüle­tésnapján is ki kell je­lentenünk: ennivaló. Megszületésének nyolcadik évtizedét ünnepli a Budapesten készülő szalámi s az azt előállító gyár. A képen az örökké éhes, mindent lenyeld óriás darálót látjuk, amelyből ton­naszám hull az apróra vágott, szalámicsemegének ké­szülő hús ÜDVÖZLET A NAGY OKTÓBERNEK A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei-prózai orosz nyelvű lemezzel ünnepli a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulóját A dalok, visszaemlékezések, do­kumentumfelvételek arról ta­núskodnak, hogy a dolgozó magyar nép régen és mélyen együtt érez a szocialista forra­dalom eszméivel. A lemezre felvették Ady Endrének az orosz forradalom­ról mondott szavait; dr. Műn- nich Ferenc elmondja, miként harcoltak a hadifoglyokból in­ternacionalistákká lett ma- | gyár vöröskatonák a szocia­lista forradalom védelmében és a későbbiekben miként hasz­nosították az ott szerzett ta­pasztalatokat az 1919-es Ta­nácsköztársaság harcaiban. Az emlékezéseket több, annak idején hazánkba került, s „magyarrá vált”, vagy nálunk I keletkezett forradalmi dal j színesíti. , © — Ami szintén új dolog: egy hónapja tizehlcétezres pe- csenijecsirke-nevelőt létesítet­tünk. Nyolc hét után százhúsz- százharmine dekás csirkéket szeretnénk szállítani. Évi öt fordulóval hatvanezer csirkét, vagyis több mint hét vagonnal, Népi iwrtíVB«ottal díszített 720 éves mángorló Geometrikus és virágmin­tákkal gazdagon díszített 120 éves mángorló került elő Ti- szakóród községből. A nagymé­retű, egyetlen darab fából fa­ragott, külön fejrésszel és lyu­kas nyéllel ellátott mángorlót Balogh Zsigmond, egykori ti- szakóródi ezermester készítet­te. A népművészeti remeknek számító mángorlót a nyíregy­házi múzeum gyűjteményében helyezték el. Talán még nem késő így kezdődött — Messze száll a füst? — Védelmezőből, bántalmazó — Bekövetkezik-e a tragédia? Igazságot termi hívtak ide a ceglédi Csengeri -szélre. A város külső kerülete ez, java­részt szegényes házak, úttalan utcák, és sár mindenütt. Itt vívják azt a családi, szomszé­di háborúságot, mely többször volt már rendőrségi, bíró­sági ügy. Eg}’ asszony börtön­be is kerül miatta és ahogy az ügy jelenleg áll, sejteni lehet, hogy még nem értünk a mos­dótál-vihar végére. Mert nem igazi vihar ez. A gyűlölködésnek, a vesze­kedések sorozatának nincsen lényeges oka. Mocskos kis pletykák, kisszerű intrikák ke­verik a környék poshadt álló­vizét. Számos emberrel beszél­tem a szomszédok közül: min­denki tud valamit a másikról, főként a másik hálószoba tit­kairól. Nevén neveznek min­dent, a hallgató, ha kényes az ízlése, ugyancsak viszolyoghat a történtek hallatán. A háború — ki tudja már mikor — azon kezdődött, hogy a tulajdonos eladta fele házát. kezünkből az árut, hogy ép­pen csak megfelel, de olyan nagyszerűen is, hogy máris kötik a következő szériára a szerződést, fogadkozván, ezen­túl csak velünk állnak szó­ba, senki mással, soha — kezdte az egyikük. — Bizony, a minőség szem­pontjából még nagyobb szük­ség lesz a gondos munkára, mint eddig, tehát még na­gyobb szükség az öntudatra, a megfizethetetlen lelkiisme­retességre, nehogy a minőség rovására csak a mennyiség­re törekedjenek — folytat­ta a másik. — Egy-egy új- gyártmány betanulásánál”, amikor szinte minden az összefogáson, az ,.összedolgozáson” múlik, ami­kor arra törekszünk, hogy mi­nél hamarább és minél alapo­sabban tanuljuk meg az új gyártmány tekercselését, szin­tén előtérbe lép az öntudat. A szalagbeliek egymásra vannak utalva. Az erősebb segíti a gyengét, a fogékonyabb és ügyesebb a nehézkes felfogá­sút, a balkezest. Egymást ne­velik. Megmossák a fejét an­nak, aki késik: tizenöten tét­lenkednek miatta. A brigád maga őrködik a munkafegye­lemre. Külön anyagi ellenszol­gáltatást nem kap érte. Rend- szeretetböl, becsületből teszi. — A brigádok tehát megma­radnak jövőre is? — kérdez­tem, kihasználva a lélegzetvé­telnyi szünetet. — A szocialista címet el­nyertek feltétlenül. A szalag dolgozóinak 90 százaléka har­minc éven aluli, fiatal. Lelkes felajánlásokat tesznek, hogy a havi program soha ne marad­jon teljesítetlen. De az, hogy a munkabrigádok tagjai közül többen egyéni versenyzőnek csapnak fel, az könnyen meg­lehet. Odébbálltam egy házzal. S mi­közben ezt tettem, megcsodál­tam a viruló parkot, a kelle­mes környezetet. Sivár, pesti gyárudvarok képe merült fel emlékezetemben, és valahogy olyasféle érzésem támadt, mintha nem is ipartelep terü­letén járnék, hanem valami­lyen szanatórium kőkerítése mögött. Persze, az épület, melybe beléptem, nyomban ráébresz­tett, hogy ez a hely, ahol va­gyok, azért mégsem szanató­rium. Vári Zoltán üzemvezető, né­hány halaszthatatlan intézke­dést megtéve, kissé tétován ke­resgélte a felvetett kérdésre adandó válaszát. — Az biztos, hogy sok olyan feladat lesz, melyet erkölcsi kötelességből kell majd végre­hajtanunk ... A dolgozók szo­cialista tudatát például a jó gazdasági vezető erkölcsi kö­telességből fejleszti-alakítja... Erkölcsi kötelesség mindaz, amit az egyén a közösségért tesz, amikor saját érdekeit a kollektíva érdekeinek aláveti. Például, bizonyos munka el­végzése saját üzemrészére nincs kihatással, de ha elma­rad vele, o vállalat egésze ká­rosodik, hát inkább ráver, ha­táridő előtt megcsinálja. Ha egy tálból cseresznyézünk, mindenki legalább annyi cse­resznyét tegyen a tálba, amennyit megeszik, vagyis mindenki a maximumot adja. Véleményem szerint, éppen azért, mert a közösségi érdek szerepe egy-egy vállalaton be­lül, 1968-tól jelentősen meg­növekszik, a brigádmozgalom az eddiginél nagyobb szerepet kap. A brigádtagok lesznek a „többet termelj, jobban élsz” elv legfőbb szószólói, szakmai tapasztalataikkal, észrevételeik­kel támogatják azokat, akik fejlettségük alacsonyabb fokán állnak. A jövő évtől nem ab­bahagyni, hanem fokozni kell a brigádmozgalom népszerűsí­tését. Űj fényt kap a már-már elkoptatott jelszó: egy min­denkiért, mindenki egyért. Nemcsak termelők, de fogyasz­tók is vagyunk, mindenki job­ban jár, ha jobb árut kap fo­rintjaiért. — Nem tart attól, hogy a kapzsiság és az irigység majd kalamajkát okoz? — puhato­lóztam. — Lehet, hogy átmenetileg igen — ismerte el. — Épp ezért kell újra és újra meg­magyaráznunk, hogy a nyere­ségrészesedés mindenkitől egy­formán függ, segíteniük kell a gyengébbeket. Nem munkával, hanem külön foglalkozással, oktatgatással, amit a segítség­nyújtóknak órabérben nem tu­dunk megfizetni, ök tudják is ezt, és nem pénzért fáradoz­nak, amikor egy-egy munka­fázisra megtanítanak valakit, vagy amikor a gazdaságosság­ra törekednek. Sosem a saját zsebükre gondolnak, csupán a jószándék hajtja őket. Például hozom fel Zsélyi Péter ko- killakészítő esetét. A három kilogrammos centrifuga-álló- rész kokillaszerszámához új al­katrészeket kellett volna ké­szítenünk. Ez a Zsélyi, ahe­lyett, hogy vakon nekiesett volna az utasítást végrehajta­ni, azt mondta, álljon meg a menet, hátha mégsem kell új alkatrészeket készítenünk. Át­ment a vállalat egy másik üzemébe, keresett, kutatott és rálelt egy olyan gyártás alatt levő szerszámra, melynek al­katrésze nekünk is megfelelt. A vállalatnak ezreket takarí­tott meg, neki közvetlen hasz­na nem származott. Nem is volt kötelessége utánajárni, mégsem sajnálta a fáradságot. Külön fizetséget nem kap érte, de ő nem is gondolt fi­zetségre. Ilyer esetek, nyilván, előfordulnak majd az új me­chanizmus éveiben is. ★ Ikladon azt tapasztaltam: megtanultunk nemzetben gon­dolkozni; az emberek felvil- lanyozottan várják a változá­sokat. Polgár István A jövevény hamarosan beren­dezkedett és füstölőjét úgy ál­lította fél, hogy annak füstje a tulajdonos egyik barackfáját is érte. A dologból vita, a vi­tából veszekedés, majd vere­kedés lett. Az új lakó fiatal férfi, a tulajdonos hatvan éven felüli öregasszony. Az egyen- I iőtJen küzdelem a rendörsé- j gén ért véget. De csak az : első menet. Mert azóta nap j mint nap újabb viharok törtek j ki a pici portán. ; A háztulajdonos, hogy szö- • vetségest és védelmet kerítsen, | odavette élettársának testvé- ; rét és annak családját. Később j velük eltartási szerződést is j kötött és átadta nekik háza megmaradt részét. Számára az eltartók a régi nyári kony­hát tették lakhatóvá. A papírforma azonban „nem jött be”. A szö­vetségesek hamarosan nagyobb ellenségekké váltak, mint akik ellen a házba hívták őket. Ma már egyikük sem tudná pon­tosan elmondani, hogyan kez­dődött. A vége azonban az lett, hogy az eltartó vandál módon megverte az öreg, gyen­ge asszonyt. A bíróság ezért hat hónapra ítélte. A büntetés végrehajtását felfüggesztették. Másodfokon azonban, tekintet­be véve, hogy a tettes azzal szemben követte el bűnét, akit eltartania, védenie és gon­doznia kellett, a büntetést vég­rehajtható börtönre változtat­ták. Ez lett a vége egy családi viszálykodásnak, ez a vége a rosszindulatú pletykálkodás­nak ... Illetve a helyszínen járva, a szereplőket meghall­gatva, az volt az érzésem, hogy még korántsem fejező­dött be a kínos háborúság. Az eltartási szerződést fel­bontották, ez természetes is. Ilyen körülmények között egy­általán nem látszik biztosított­nak, hogy az eltartók gondos­kodnak a két öregről, ha egy­szer szükségük lenne rá. Az egykori háztulajdonos most egy ólszerű kis odúban lakik, míg lakását havi harminc fo­rintért sógornője és annak fér­je lakja. A sógornő már nem sokáig, mert megkapta a behí­vót börtönbüntetésének letöl­tésére. És most értünk el arra a pontra, amiért ezzel a — saj­nos nem egyedi — esettel ér­demes a nyilvánosság előtt is foglalkozni. Az ember naponta olvashat az újságokban erőszakos cse­lekményekről, gyilkossági kí­sérletekről és bekövetkezett gyilkosságokról. Az ok gyakorta ugyanaz és szinte kí­sértetiesen előrelátható volt Elvált házastársakat, kibékít­hetetlen haragosokat köt ösz- sze elválaszthatatlanul a kö­zös fedél. A gyűlölet lassan életérzéssé válik és hiába itt a bölcselkedő tanács, a hivat­kozás az emberi együttélés szabályaira, de még a haragos felek egyéni érdekeire is» A börtönbüntetésre ítélt só­gornő férje szinten büntetett előéletű. Feltételezhetően tud­ták, hogy mi jár egy gyenge j öregasszony durva bántalma- ! zásáért. A sógornő a Védtelen öregasszonyt először ütni kezd- I te, majd amikor a földre esett, ! rátérdelt és szinte önkívületi állapotban folytatta tovább a j verést, míg a szerencsétlen j öregasszony két bordája el- j tört. A törvény a bűntettet meg- j torolta. De mi lesz azután? Arra lehetőség sincsen, hogy | elköltözzenek innen. Az asz- i szony a börtönből ebbe a la- ! kasba tér vissza ... j Még csak azt sem állítom, : hogy az elítélt sógornőnek nincsenek elfogadhatónak tet­sző magyarázatai. A gyenge öregasszony egyetlen fegyvere a nyelve és mint tapasztaltam, ezt a harcieszközt elég jól használja is. A vele való ve­szekedésre nem is nagyon kell okot keresni. Elég meghallgat­ni a szomszédokat, akik ter­mészetesen pártokra szakadva részt vesznek a háborúságban. Mindenki tud valamit a má­sikról és a pletykák állandóan köröznek a rozoga kerítések fellett, a kútnál és a piacon. — Ha rajtam múlna, kútba hajítanám azt a vénasszonyt — mondja az egyik szomszéd. — Ki védi meg az effajta szerencsétlent? Ezek meg fog­ják ölni — figyelmeztet egy másik. . Az indulatok felszításában persze segít az alkohol is. A szereplők egyike sem veti meg az italt, nem egy hangos bot­rány zajlott le már itt alkoho­los állapotban. A képlet most már világos: gyűlölet plusz allcohol, egyenlő... Az egyenlet másik oldala még is­meretlen, de a behelyettesítő módszerrel minden lehet... Magam is megpróbáltam: a békítés teljesen esélytelen. Az ember tehetetlenül néz egy körvonalaiban már felsejlő tragédia elébe. S közben fele­lősnek is érzi magát: most kel­lene valamit tenni, amikor ta­lán még nem késő ... Ősz Ferenc Például Zsélyi Péfer

Next

/
Thumbnails
Contents