Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-13 / 242. szám
0 gt^»rtop 1967. OKTÓBER 13., PÉNTEK JOGI ISMERETTERJESZTÉS Dr. Dér Ferenc: (4) Jogok és kötelességek (VÁZLATOS TÖRTÉNETI-ELMÉLETI ÁTTEKINTÉS) Az állampolgári jogok alanyi jogi jellegének problematikája A kérdés felvetése. a) Az előző fejezetben az állampolgári jogok kialakulásáról, a burzsoá alkotmányokban való megjelenésükről, korabeli marxista bírálatukról, majd a jogok szocialista felfogásáról és a Szovjetunió, majd a népi demokratikus országok — a Magyar Népköztársaság — alkotmányában való, a szocialista fejlődés és építés különböző szakaszainak megfelelő rögzítéséről volt szó. A problémakör felvetése — a jogtörténeti és államjogi motívumok ellenére — jogelméleti aspektusból szándékolt, hiszen a szocialista alkotmányokban benne foglalt állampolgári alapjogok realizálódása nem csupán az alkotmányos rögzítés és deklarálás kérdése, nem csupán azok materiális biztosítékokkal való körülbástyázásának és a jogi biztosítékok óhajtott megteremtésének kérdése, hanem mindezzel összefüggésben fontos jogel- mélti tematikai kört is jelent éppen a jogok ma is sokat vitatott alanyi jogi jellege vonatkozásában. b) A jog realizálódása jogviszonyokon keresztül történik. „Amikor a jognak azaz a jogszabályoknak a jogviszonyokban való realizálódásáról beszélünk — írja Szabó Imre — ezen az általánosnak, mint létezőnek, mint realitásnak, az egyediben való realizálódását mégpedig ... a) az egyedi jogviszonyokban és b) az egyedi magatartásokban való realizálódását értjük.” (11). A jogviszonyokról általánosan megállapítja, hogy azok a jog szabályainak alapján létrejövő ideológiai-akarati viszonyok és ennek megfelelően jogi kifejeződései az ideológiai jellegű társadalmi viszonyoknak; létrejöttük célja az, hogy a társadalmi viszonyokat és végső fokon az adott termelési viszonyokat védjék, alakulásukat megfelelően befolyásolják; ezek a jogviszonyok olyan egyedi viszonyok, amelyekben a jog realizálódik, de „ez a realizálódás a jog bizonyos szabályainak követésénél általános egyedi formában, vagyis úgy történik, hogy az egyedinek az általános jogkövető magatartások sorából való kiemelése, egyedi jogviszonnyá válása nem következik be, s ez a jog realizálása érdekében nem is szükséges (12). A jog realizálódását jelentő jogviszony elemei a jogviszony alanyait megillető jogokból és a jogviszony alanyait terhelő kötelességekből tevődnek ösz- sze. Az állampolgári jogok alanyi jogi jellegének és szemléletének kérdéseit a problémakör történeti jelentkezése és kialakulása, a téma körül kialakult és ma is folyó viták tették a jogelmélet, közelebbről: a jogviszonyelmélet központi kérdéseinek egyikévé, annak ellenére, hogy az alanyi jogok végeredményben nem mások, mint a jogviszonyoknak a kötelességekkel páráiéi azoknak megfelelő elemei, amelyek önmagukban nem, hanem csak a tárgyi jogon keresztül szemlélve, a tárgyi joggal szembeállítva érthetők meg. c) „A jog, vagyis az, amit tárgyi jognak neveznek — általános fogalom, a magatartásszabályoknak elvontan szemlélt összessége, illetőleg egy- egy jogi magatartás-szabály, de még mindig a maga elvontságában. A jogviszonyokban ez a jog, tehát az elvont magatartási szabály konkretizálódik, vagyis meghatározott személyre vagy személyekre vonatkoztatják; e konkrét jogviszonyban a személyeket, mint a jogviszonyok alanyait bizonyos jogok illetik és bizonyos kötelezettségek terhelik; a jogviszonyban jelentkező konkrét személyekre vonatkoztatott jogosítványok — általános kifejezéssel — az alanyi jogok.” (13). E gondolatkört folytatva adja meg az alanyi jog fogalmát Szabó Imre: ezek szerint az alanyi jog a maga általánosságában nem más, mint a jognak (az úgynevezett tárgyi jognak, vagyis a pozitív, az érvényes jognak) egyedi jogviszonyra vonatkoztatott vetülete, a jogszabályoknak az egyének oldaláról tekintett realizálódása, vagyis a jog szubjektv értelemben (14). Ez azt jelenti tehát, hogy az alanyi jog a tárgyi jognak, a hatályos, pozitív jognak részét képezi, de korántsem egészét, hiszen a tárgyi jog realizálódásának másik oldala is van, amelyen a jogi kötelezettségek állnak, amelyek az állampolgárokat, a jogviszonyok alanyait terhelik és amelyek a jogviszony másik — az alanyi jogokkal egyenrangú — elemét képezik. összefoglalva az imént idézett szerző alapján: az alanyi jog ezek szerint — a jogi kötelességekkel együtt — formailag jelzi a jogrendszer érvényesülésének útját, mert a jogszabályok a jogviszonyokban jogok és kötelességek útján konkretizálódnak; tartalmilag pedig az alanyi jog azt fejezi ki, hogy a jognak bizonyos jogosítványokat kell a jogalanyok részére biztosítani és e jogosítványok (valamint az ezeknek megfelelő kötelességek) terjedelmét és jellegét végső fokon az adott társadalmi rendszer gazdasági alapja és az ez által determinált társadalmi-politikai rend határozza meg. Az alanyi jogok polgári felfogása. a) Az alanyi jogok burzsoá felfogásának elemzésénél abból kell kiindulni, hogy a polgári rend ezeket a jogokat — természet jogi felfogásban megfogalmazott ún. „emberi jogokat” — idealizálta, ezeket „sajátságos” jogokként az egész jogrendszeren kívül helyezte el, mint olyanokat, amelyek végeredményben az egész jogrendszert alapvetően meghatározzák. Az alanyi jogok burzsoá elméletének kidolgozása és ilyetén elhelyezése valójában nem más célt szolgált, mint a „magántulajdon szabadságainak” és az ezzel összefüggő társadalmi viszonyoknak minden oldalú biztosítását, azaz: hogy a magántulajdon szabadságát és szentségét tegye meg a jogrendet meghatározó alaptényezővé, s ezt az alanyi jogot a tárgyi jog, a pozitív jog elé helyezze. Ebből a koncepcióból világosan kiderül, hogy a burzsoá jogtudomány is az alanyi jogot nem a tárgyi jog vetüle- teként, hanem azt megelőző, azon kívül és felül álló jogként fogta feL Az alanyi jogok e felfogásáról Kelsen — az imperialista jogelmélet egyik képvi- ! selője — nyíltan és a kor cél- j jainak megfelelően hangoz- . tatja, hogy a polgári rendben I az objektív (tárgyi) jogtól kü- I lönvált, attól függetlennek íel- I tételezett alanyi jog fogalma I meghatározott ideológiai funk- | ciót tölt be. „Azt az elképzelést kell fenntartani — írja —, hogy az alanyi jog, ami annyit jelent, mint a magántulajdon, az objektív joggal szemben transzcendens kategória, olyan intézmény, amely a jogrend tartalmi alakulása előtt áthághatatlan gátat emel.” A magán- tulajdon intézményének ilyen kivetítésére annál nagyobb szükség van — magyarázza tovább —, minél inkább előtérbe kerül az a nézet, hogy a jogrendszer nem isteni akaraton, értelmen vagy természeten nyugszik, hanem azt az ember alkotta, tehát azt kell bizonyítani, hogy a magántulajdon, mint az objektív jogtól független jog még inkább „jog”, mint maga a jogrendszer, tehát: meg kell védeni a magántulajdont attól, hogy intézményét a jogrendszer esetleg megszüntesse (15). Ez a nézet — a bírálat eszmei tartalmát tekintve — a maga idejében, de napjainkban is, végső következtetésében az állampolgári, anyagi jogok felszámolásához, az imperialista államok minden törvényességet nélkülöző önkényének adott és szolgáltat ma is ideológiai alapot. „... az alanyi jogoknak a tárgyi joggal való szembeállítása — összegezi Szabó Imre — a jogi ideológia sajátos eszközével fejezte ki a tőkés társadalom lényegét, szerkezetét, s benne a kizsákmányoló termelési viszonyok, s a politikai felépítmény közötti viszonyt is... Nem az alanyi jogok állnak a pozitív jogrendszeren kívül vagy felül, hanem azok az elsődlegesek, a meghatározóak; az alanyi jogok — ugyanúgy, mint az emberi jogok — csak megtévesztő kifejezései á pozitív jog rendszerét végső fokon meghatározó termelési viszonyoknak, a magántulajdonnak, a gazdaság elsődlegességének a pozitív joghoz képest... Ahhoz, hogy az alanyi jogok realizálását általában és az egyes jogrendszerekre nézve meg lehessen állapítani, vissza kell azokat helyezni a jogrendszerbe, azaz az úgynevezett tárgyi jogba, s való voltukat azon belül, a tárgyi jognak egyedi jogviszonyokban történő konk- retizálódásaként kell feltárni és meghatározni” (16). b) Az állampolgári jogok, illetve ezek alanyi jogi jellegével foglalkozó burzsoá elmélet és felfogás kizárta a jogok ellenpárja: az állampolgári kötelességek, az „alanyi kötelességek” e körben elvi felvetését. Az állampolgári kötelességek jogintézményének kialakulását a burzsoá jogtudomány, a burzsoá jogelmélet ki sem munkálta: rögzítésük a burzsoá alkotmányokban elmaradt, illetve igen szegényesen jelentkezett, illetve jelentkezik (17), s ez logikusan következett a burzsoá jogi ideológiának fent ismertetett koncepciójából, azaz: a kötelességek nem jelentkezhettek az algnyi jogok jogrendszert megelőző és meghatározó, a tárgyi jogon kívüli elméleti felépíté- j seben, hiszen nem volt kiemel- ' kedő jelentőségük és különö- ! sebb ideológiai szerepük sem. j Az állampolgári jogok és kö- j telességek burzsoá jogi elmé- i létének ez a felemás volta a | tőkés társadalom szerkezeté- j ben, társadalmi feltételeiben | gyökerezik. I Az állampolgári jogok és kötelességek — az alanyi jogok és „alanyi” kötelességek — elméleti és gyakorlati kimunkálása, dialektikus összefüggésükben való felfogása a ’ szocialista jogtudományban alakult ki és vált a gyakorlat alaptörvényi-alkotmányi egységévé. (Folytatjuk) APA Moszkva—Lond on— New York—Varsó—• Pécs—Acapulco 1967 kétségtelenül eddig legtöbb külföldi sikerét arató magyar filmje, az „Apa” újabb országokban öregbíti a MA- FILM-stúdiók termékeinek hírnevét. Megosztott nagydíjat nyert a moszkvai filmfesztiválon, megtapsolták a londoni magyar filmhéten, elismerő kritikákkal járta meg a New York-i filmtalálkozót, rövidesen bemutatják Varsóban, az év hat legjobb magyar filmje között rajthoz áll a pécsi játékfilm-szemlén, s novemberben a mexikói Acapulcoban a „fesztiválok fesztiválján” reprezentálja a magyar filmgyártást. Ki, miért olvas? Ajánlók képernyőn — Kalauz a könyvtáros A Népművelési Tanácsadó egyik kiadványában a megyei könyvtár felméréséről ad számot. A kiadvány ugyan címében a mezőgazdasági szakismeretek terjesztésének tapasztalatait ígéri, valójában az olvasáskultúra általános sajátosságait elemzi. Kiderül például, hogy milyen témák érdeklik a falusi nőket, korosztályok szerint, s hogy mi vezeti őket az olvasmányok kiválasztásában. Az „ajánló” — mint az összesítés mutatja — leggyakrabban o könyvtáros, valamelyik ismerős és nem utolsósorban a szabad polc. Érdekes, hogy a húsz éven aluliak jóval több ötletet kapnak a televíziótól, mint a többi korosztály, a rádió és a film viszont egyáltalán nem inspirálja őket olvasásra, szemben az idősebb korosztályokkal. A hatvan éven felüliek nagyon szeretnek a szabad polcokról válogatni. Negyven és hatvan év között viszont leginkább a könyvtáros ajánlatára hallgatnak. A húsz éven aluli korosztály a legtöbb könyvet ismerősei, barátai ajánlatára veszi kézbe. 300 esztendő 300 esztendővel ezelőtt, 1667- ben Nagyszombatban alakult meg az állam- és jogtudományi kar. E nevezetes évforduló alkalmából csütörtökön díszüléssel kezdődött az ünnepi eseménysorozat az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem aulájában. K íváncsi volt, mi lesz. a még meg sem született gyermeke sorsa, ezért nekilátott, hogy olyan berendezést készítsen, sünivel előre tud száguldani az időben, úgy ötven-hatvan évet. Céltudatos ember volt, ezért amikor munkához látott, úgy tervezte, hogy ötvenhatvan évnél előbbre semmiképpen sem akar menni, mivel az unokája sorsa már nem érdekelte. Törődjön azzal majd a még meg sem született fia. Elég hamar elkészült, s mielőtt elfoglalta volna helyét az ülésben, még egyszer áttanulmányozta a napilapok vastagbetűs címeit. Világos, hogy ezek után még jobban növekedett kíváncsisága, fia sorsa iránt, ezért egy pillantással elbúcsúzott a karóráján és a falinaptáron látott időtől, aztán vett egy mély lélegzetet és megnyomta az indítógombot. Mielőtt rátérnénk az út leírására, el kell ismernünk, joggal csodálkozhat az olvasó, hogy ha valakinek sikerült előállítania ezt az időben előreszáguldó berendezést, miért nem írtak róla a lapok. Manapság kisebb tudományos felfedezéseket is óriási dérrel-dúrral tárgyalnak. Az ilyen szerkezetek eddig csak a fantasztikus történetekben léteztek. Eddig. Most azonban egyvalaki valóban feltalálta. Mint már említettük, ez az egyvalaki rendkívül kíváncsi volt, s a kíváncsiság mindig hihetetlen dolgokra készteti az embert. Kíváncsi gyerekek képesek arra, hogy ereszcsatornákon kapaszkodjanak fel, csak azért, hogy bepillantsanak egy fürdőszoba gőzpárájába. Hát még ha egy leendő apa kíváncsi a jövőre? Maga az elmélet, amit feltalált, lényegtelen, sejtésünk szerint a fénysebességgel, az emberi butasággal és az abszolút nulla fokkal kapcsolatos összefüggések felismerése vezetett a megoldáshoz. így mondtuk: sejtésünk szerint. A feltaláló ugyanis senkivel sem közölte titkát. Ezzel aztán válaszolhatunk arra, miért nem írtak róla az újságok. A titokzatosság oka persze nem a feltaláló szerénysége volt. Azért nem szólt senkinek sem találmányáról, mert nem akarta, hogy gépét háborús célokra használják. Okult Einstein és társai tapasztalataiból, hiszen ha eddig minden jelentős találmányt háborús célokra használtak, miért ne tennék meg ezt az ő felfedezésével is. A feltaláló, nevezzük Z.-nek, megnyomta tehát a gombot. Nem hallatszott semmiféle zörej, sivítás, hiszen minden hangot maga mögött hagyott, ebből tehát tudta, hogy elindult. A fülke sötét volt. ablakait függöny takarta, mivel Z. megfogadta, hogy csak célját elérve, úgy ötven-hatvan év múlva pillant ki a világba. Gyorsan megtette az első évet, s elégedetten észlelte, hogy még mindig csend veszi' körül. Cigarettára gyújtott, de alig lobbant el gyulája, lángja, érezte, hogy zuhanni kezd, s a zajokból arra következtetett, hogy körülötte falak omlanak össze. Azonnal felgyorsította a berendezést. Világos, mi történt. Űj házban lakott, s most az dőlt össze. Tudta, hogy nem valami tartósak ezek az új házak, ennél azonban több időt jósolt nekik. „Remélem, hogy előtte azért kiköltöztették a lakókat” — gondolta. Ismét gyorsított, s elégedetten nyugtázva a csendet, időmérőjére nézett. Húsz évet tehetett meg. Még meg sem szülelett fiára gondolt, aki eddigre már leérettségizett, túl lehetett az első szereimen, s ha apja természetét örökölte, talán már el is vett egy hosszú lábú, buta kis csitrilányt. Erről aztán eszébe jutott, hogy lánya is születhet — egy hosszú lábú, buta kis csitrit — s ekkor már nem is gondolt haraggal leendő menyére. Most már izgulni kezdett, s megbánta, hogy olyan hamar lemondott unokája sorsának ismeretéről, hiszen ezek a kölykök egyharr ar gondoskodnak utódról. Ha ötven-hatvan évet élnek, az kevés lesz — gondolta, de ebb en a pillanatban óriási robbanást hallott. Hiába védték sötét függönyök az ablakot, vakító fény világította meg, s a forróság is elviselhetetlenné vált. Megállította az időt, és magasabbra emelkedett. A forróság még így sem csökkent. Megszegve fogadalmát, rést nyitott az ablakon. G ombafelhő! Annyiszor látott már Ilyet híradókban, hogy nem téveszthette el. Visszaengedte a függönyt, hátradőlt az ülésen, s már bánta, hogy elindult. Eszébe jutott kedvenc meséje a kisfiúról, aki nem törődve apja tilalmával, felkereste a bánya csodakút- ját, ahonnan eddig még senki sem tért visz- sza. A kúthoz érve nem értette, miért tilalmas ez a hely. Csodálatos fény kíséretében BENEDEK B. ISTVÁN: Út a jövőbe? megjelent egy tündér, aki tükröt tartott elé, amelyben megláthatta jövőjét. Minden emberi sors halállal végződik, s aki ezt pontosan látja előre, nem élhet tovább, ö is beugrott hát a kútba, amely telve volt már hozzá hasonló kíváncsiakkal. Rápillantott az időmérő szerkezetre. Huszonkét év. Semmi. Nemrégiben arról olvasott egy újságban, hogy ugrásszerűen növekszik az emberek átlagéletkora. Szegény fiam! — sóhajtotta — ez úgy látszik, rád nem vonatkozik. Aztán kiszámolta, hogy ő maga hány éves lesz addigra, s keserűen állapította meg; rá sem. Vissza akart fordulni, de mégsem tette. Hátha nincs igaza a mesének. Lassan indított, nagyon lassan, de nyomban újabb gombafelhőt látott az égen. A hulláknak most már mindegy — mormogta maga elé, s engedte a gépet tovább. Lángolt alatta a föld, lejjebb ereszkedve ágyúdörgést is hallott. Ismét leállította az időt. Tehát nem elég az atom, az embereknek még azután is lesz kedvük háborúsdit játszani. Sértve érezte magát, hogy nem őt igazolta a történelem. Azelőtt ugyanis meggyőződése volt, lehet, hogy kitör egy újabb háború, az óriási pusztulás egy perc múlva magához téríti az embert, s akik életben maradnak, mégha kevesen is lesznek, végre rájönnek arra, milyen felesleges mindez, s ezután végre valóban nem lesz többé háború. Most már érzéketlenné vált, s olyan gyorsra kapcsolta gépét, hogy nyomban ugrott vagy hét évet. Lent csend volt, óriási csend, lejjebb ereszkedve, éppen akkor, amikor már nem ember volt, csak krónikás, észrevette, hogy ez a csend nem a halál, hanem a béke csendje. Egy hatalmas szántóföld fölött járt, ahol gépek zúgtak, a távolból pedig egy nagyváros körvonalai bontakoztak elő. É rtetlenül nézte mindezeket. Igen, azok ott lenn gépek, és körülöttük már emberi arcokat is észlelt. Fejkendős lányok dolgoztak a földeken, sőt énekeltek, vidáman énekeltek. Semmivel sem törődve leereszkedett közéjük. Ahogy a furcsa formájú gép földet ért, először ijedezve megálltak, de aztán közelebb jöttek, egyikük azonban kivált a tömegből, s az út télé szaladt. Nem törődött vele. Kiugrott a gépből, s a lányok közé rohant, sorra ölelve mindegyiket. — Hát éltek! — kiáltozta közben. — Mire azok ismét szétrebbentek, s már ijedten néztek rá. — Ne féljetek — mondta ekkor. — Hát nem nagyszerű? 1991-et írunk, s még ember él a földön! Ettől aztán az emberek félelme valóban elmúlt, sőt nevettek is. Hamarosan azonban Z. rájött, hogy rajta nevetnek. Többen is magyarázni kezdték, egyszerre és elnézően, ahogy bolonddal beszélünk; hogy ő téved, 1938-at mutat a naptár. Ekkor Z. gépéhez szaladt, műszerek között kutatott, s csakhamar rá kellett jönnie, hogy elhibázta a számítást. A gép, amit szerkesztett, működik, de nem úgy, ahogy akarta. Visszafelé megy az időben. Így már értette a 22 év előtti robbanásokat. Hirosima, Nagaszaki. És a fegyverropogást is, hiszen visszafelé ment a második világháborúban, sőt el is hagyta azt. Megkönnyebbülten felsóhajtott. Az új házuk sem dőlt össze, a robaj azt jelentette, hogy bontják a régit, s akkor kezdték csak építeni azt, amiben lakik." öröme olyan volt, mint azoké az embereké, akik halált álmodnak ágyukban, s felébredve rájönnek erre. Az emberek azonban körülvették őt, s mivel nyugodtan akarta átgondolni helyzetét — tudta, hogy aki elszaladt, rendőrért futhatott — így hát búcsút intett és fél évet ugrott. Jól számított, mert a földeket hó fedte be, s így magára maradt. Különben sem kell ezeket az embereket feleslegesen ijesztgetni. Előttük még a második világháború, szerencsére még nem tudják, mi vár rájuk... É s a történet itt megszakad, felesleges tovább követni Z.-t, aki csak megy, megy visszafelé a múltba. Minket a jövő érdekel, s mivel az ő kísérlete nem sikerült, rajta hát, keressünk tovább. Hiszen kíváncsiak vagyunk mindnyájan.
