Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-11 / 240. szám

OLVASTUK Dokumentum a toronyban Cegléden 1944 novemberé­ben pusztult el a városházá­val szemközti templom tor­nya — a templomot több találat érte. A menkülő né­metek vették tűz alá a bóna- íikai dombokról a várost. A megbillent toronysisakat le kellett bontani. A tulaj­donképpen Nagy Lajos kora­beli templom most két év­tizedig jóformán torony nél­kül állott De baj volt a toronnyal m,ár régebben is. Eredetileg gótikus építmény volt, de torony nélkül. 1761- ben ragasztottak hozzá rossz alapozással egy tornyot, de amikor felhúzták bele a ha­rangokat, a torony megsül­lyedt, s a félrebillent torony valósággal szétnyomta a temp­lomot. 1822 tavaszán le kel­lett bontani. Ám még ez sem minden. 1921-ben az újjáépí­tett templom zsindelye tüzet fogott, s a templom kigyul­ladt Most a templom tornyát Végleg újjáépítették. A reno­váláshoz beszerezték a fel­lelhető régi képeket, fény­képeket, s ezek alapján ké­szítették el a torony műszaki rajzát. Ezúttal vasszerkezet­tel építették, s ami egészen ritkaság: a tornyot felülről lefelé építették! S hogy el ne felejtsük — a két méter magas kereszt alatt levő 60 centiméter átmérőjű gömbbe a kor és az építés dokumen­tumait helyezték el az épí­tők. MOHOB’VffiÉE Játékból- szörnyű baleset A napokban Sasvári József fiatalember makkegészsége­sen szállt fel Budapesten a vonatra és délután három órakor már nyomorék volt. A 16 éves ipari tanuló két társával utazott együtt. Unal­mukban különféle játékokat eszeltek ki. Például leszálltak a vonatról, köveket szedtek fel és dobálták az utasokat. Később, ugyancsak a játék hevében, Sasvári József Mo­noton leesett a vonat lép­csőjéről, s a kocsi alá ke­rült. Bal lábát, bal karját le­vágták a kerekek. VÁCI NAPLÓ Társadalmi munka - pénzért A kép, amelyet az olvasó lát, Vácott, a Kálvária-dűlő­ben a napokban készült. Ol­vasóink joggal tehetik fel a kérdést: mi érdekes van ben­ne? Azonnal megmagyaráz­zuk. Vácott, megyénknek ebben az ugrásszerűen fejlődő vá­rosában hatalmas, modern kórházat építenek. Ez a hír niár önmagában is figyelem­re méltó, hiszen a váci Kál­vária-dűlőben emelkedő épü­let 476 ágyas, pazar gyógy­intézet lesz és ilyen nincs sok az egész országban sem. Am talán még ennél is ér­dekesebb az építkezés mód­ja. No, nem valami technikai bravúrra gondolunk — bár az is akad itt-ott —, hanem elsősorban arra, hogy az építésvezetőség állandóan pa­naszkodik: kevés a munkás­kéz. Ilyen körülmények kö­zött — mint mondják — képtelenek lesznek az épület­tel határidőre elkészülni. Mi­után a monumentális építke­zéssel valóban nem késle­kedhetnek — a városi párt­bizottság, a tanács és a Ha­zafias Népfront levéllel for­dult az üzemekhez és felhí­vással a lakossághoz. Azt kérte: jöjjenek segíteni a váciak az építkezéshez ön­ként, ha úgy tetszik — tár- tadalmi munkában, ezt a inunkát azonban jó forinttal neg is fizetik... Elgondolkoztató ötlet. Va­jon másutt, alkalomadtán válunk — nem válna be? XI. ÉVFOLYAM, 239. SZÁM 1967. OKTÓBER 11., SZERDA KÜLÖNKIADÁSA REKORD A HUNYADIBAN: 3,33 kiló takarmány - 1 kiló csibehús! Karácsonyra újabb szállítmányt dobnak piacra Az értékesítés mindig nagy öröm. Megelégedett az átvevő, jól járt a termelőszövetkezet és örülnek az emberek, akik teljesítményük után prémiu­mot kapnak. Szombaton kanyarodtak oda a kecskeméti baromfifeldol­gozó ipar autói a Hunyadi Termelőszövetliezet baromfi­tenyészete elé. — Hatezer baromfit adtunk át — mondotta Debitzky Béla főállattenyésztő. — És a mér­legelésnél kiderült, hogy egé­szen rendkívüli produkcióval szolgáltunk. A tízhetes csir­kék átlagos súlya másfél kilo­gramm volt, de akadtak szép számmal kakasok, amelyek a kétkilós súlyt is meghaladták. Az elszúrna! ásnál további öröm ért bennünket. Rekordot értünk el a takarmányfelhasz­nálásban: 3,33 kilogramm ta­karmányt használtunk fel egy kiló hús megtermeléséhez. — És ezzel be is fejeződött az idei baromfiprogram? — Dehogy! A gondozók gyorsan kitakarították, fertőt­lenítették a helyiségeket és a negyedik napon megérkezett az új szállítmány: hatezeröt­száz naposcsibe, amiket szá­mításunk szerint még a kará­csonyi ünnepek előtt piacra dobhatunk. Xmt ok or t&hh kárt | Bekö! 1özötf az Ú> Mállóba a lajosnfizsei víz Megkezdődött tavaly a föl­deken a csatornahálózat kiépí­tése a belvizek levezetésére. A Kürtilapos csatorna még az idén elkészül és ezzel a Lajos- mizséről érkező vizet, vala­mint a Száraz dűlő, Homoly- tája és az erdő belvizét leve­zetik. Ugyancsak megkezdik az idén és jövőre befejezik a peitsik—fasst csatorna építését is. Ez a csatornahálózat Lászlófalva és Lajosmizse ha­tárán kezdődik; érinti a Sza­badság és a Dózsa termelőszö­vetkezet, valamint az állami gazdaság földjeit. Ezzel a csa­tornával itt is megoldódik a belvíz levezetése. negyvennyolc magyar tarka üsző Még a nyár folyamán elké­szült az Arany János Terme­lőszövetkezet kilencvennyolc férőhelyes tehénistállója. Ha­marosan be is kötötték a jó­szágokat, szám szerint negyven darabot, amivel azonban tá­volról .sem volt az új istálló kihasználva. — Ügy döntött a termelő- szövetkezet vezetősége — mon­dotta Szalai István, a közös gazdaság állattenyésztő bri- gádvezetője —, hogy még az ősz folyamán vásárolunk jó­szágot és benépesítjük a te­hénistállót. Egyik kiváló társ­gazdasággal, a Bács megyei Dunagyöngye Termelőszövet­kezettel vettük fel a kapcso­latot, ahonnan negyvennyolc darab vemhes üszőt vásárol­tunk. — A napokban indult el az öt pótkocsis tehergépkocsi Szeremlére és elhozta a negy- vennnyolc gyönyörű, magyar tarka üszőt — mondotta a ter­melőszövetkezet állattenyésztő brigádvezetője. Sok a gyilkos galóca az erdőben Soha ennyi gyilkos galóca nem nőtt a körösi erdőkben, Ibolya előrelátó, gondos háziasz- szony. Nagyszerű kony­hát vezet. Érthető, hogy az egyik he­tipiac napján megelégedetten helyezte el a két szép kacsát a „hiz­lalóba". Este kezd­te a tömést. Két hét múlva finom falatok kerülnek majd a család elé.. i örül a munká­ból hazatérő férj is. Kíváncsian tu­dakolja, mibe ke­rültek a kacsák. Ibolya némi töp­rengés után vála­szol: — Hááát... kétszázba... Férjuram ar­cán látszik, hogy sokallja a vétel­árat. A fejét' is rosszallóan csóvál­ja. A fiatalasszony KACSA azonban nem en­gedi szóhoz jutni. — Tudod, ez úgy volt, hogy a piacra menet ösz- szetalálkoztam Sá­rikával. Nagyon megörültünk egy­másnak. Régen ta­lálkoztunk. Együtt vettük meg a ka­csákat. Százhúsz forint volt párja. Alkudtam is egy keveset — moso- lyodik el huncu­tul. — Sárikának is bevásároltunk. Gyorsan szaladt az idő. Közben beszélgettünk. Annyi beszélni valónk volt. A férj hümmög- ve ugyan, de meg­lepő türelemmel hallgatja a beszá­molót, amely így folytatódik: — Nagyon ne­héz volt a cipeke- dés. Vettünk hát egy kosarat, ötve- nért. Tudod, úgy ketten, könnyen bírtuk a terhet. — Százhetven — szól közbe he­lyeslőig a férj. — Nem akar­tunk ücsörögni. És még sok mondani­valónk volt. Bead­tuk a kosarat az SZTK előtti ke- rékpárőrzöbe. Tu­dod —, nem illik az ilyesmit a presszóba vinni. Szóval egy-egy kávé, ez, az, amaz, harminc... — Ez összesen kettőszáz — nyug­tázza a férj. — Nem is volt drága —■ mosolyodik el. — Már féltem, hogy mire befeje­zed, felmennek az árak... (bi) mint az idén. Éppen ezért, hogy ne fordulhasson elő mér­gezés vagy halál, a TIT bioló­gus szakcsoportja a város leg­forgalmasabb boltjában, a 150-es önkiszolgáló bolt kira­katában oktató jellegű gomba­kiállítást rendezett. Célja, hogy az amatőr gom­baszedők is megismerjél? az ehető és gyilkos gombákat. TÁLÁN AZ IDÉN ? Hosszú huzavona után — legfrissebb információnk sze­rint — a Cegléd és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat meg­nyitja még az idén az évek óta ígért húsboltot Alszegen. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Sellő a pecsétgyűrűn I—II. Bérkesi András regényének szélesvásznú filmváltozata. Korhatár nélkül megtekinthe­tő! Dupla helyárak. Kísérőműsor: Tengerészek. Magyar híradó. Előadás kezdete: fél 6 óra­kor. Mégis épül a 176 ágyas kórház. MAT Hl ÁSZ, SZŐLŐK KIRÁLYA... A kassai ablaktól a kaliforniai ültetvényekig Legutóbb a szőlőtermesztés és nemesítés kezdetéről emlé­keztünk, amelynek Nagykőrös városa is részese volt. Többek között a nagykőrösi B. Tóth Ferenc szőlőültetvénye vetette meg alapját annak a magyar szőlőtermesztésnek, amelyről ma már joggal mondhatjuk, hogy világhírű. Ezúttal a szomszéd város, Kecskemét halhatatlan emlékű szőlészéről, Mathiász Jánosról szólunk. Árról az emberről, akinek élete jószerivel egyet jelent a magyar szőlőnemesí­tés történetével. Nem kellett a rang Világhírű szőlészünk Sáros megyében, Ádámfölde község­ben született. Eperjesen járta az elemit, Kassán a gimnáziu- [ mot. Szülei kívánságára elő­ször ktipap lett, de csakhamar levetette a reverendát, s be­iratkozott a jogi főiskolára. Miután szegénysorsú szülei nem segíthették, 22 éves korá­ban beállt írnoknak Abaúj vármegyéhez. Nem sokkal ké- j sőbb megnősült. Gerhardt Jó­zsef kassai ötvös lányát vette feleségül, s talán végső soron apósának köszönhetjük, hogy Mathiász János, ez az elmé­lyülésre hajlamos, a gyümöl­csökkel gyermekkorától szíve­sen bíbelődő fiatalember végül a szőlők szerelmese lett. Apósa több alkalommal ho­zott külföldi útjairól, Angliá­ból, Franciaországból szőlőfaj­ta újdonságokat vejének. Mat­hiász eleinte csak városi la­kása ablakában nevelgette a csemegeszőlők különféle faj­táit. A szórakozás- azonban csakhamar szenvedéllyé érett. Huszonnyolc éves korára — miután az ablakbeli cserepe­ket és a kis kert méreteit mór kinőtte — a kassai Rozália- hegyen két hold kertet vásá­rolt. Ez viszont már nem fért össze a főispáni titkár — mert a húszévi megyeházi szolgálat­ban idáig jutott — napirendjé­vel. — Nem kell a rang — mondotta Mathiász és örökre megvált a fényes hivataltól... Hol a szőlő hazája? Időközben Mathiász neve Becsben is ismertté lett. Az 1873-as bécsi világkiállításra Mathiász is benevezett, akkor még a cserepekben neveli cse­megeszőlőjével. Első díjat nyert és egy csapásra a leg­különbözőbb, nagyszerű aján­latokat kapta. A bécsi orosz nagykövet, Novikov például felkínálta számára a cár krími szőlőbirtokainak vezetését. Mathiászt azonban nem csábí­totta a fényes ajánlat, a ma­gas fizetés. Az ő szeme előtt az lebegett, hogy a magyar cse­megeszőlő nemesítését kell fel­lendíteni. Sok-sok fáradság és siker után a mind híresebb Mathi­ász úgy ítélte meg, hogy a szőlő igazi hazája nem a hegy­vidék, ahol az északi szelek oly gyakran teszik kockázatos­sá az esztendő munkáját. Ezért — átmenetileg — Tokaj környékére, Mádra telepedett' majd egy véletlen találkozás folytán Katona Zsigmond kecs­keméti gyógyszerésszel, a sző­lészet nagy barátjával, végleg Kecskemétre költözött. 1889. augusztus 3-án írta be nevét Katona Zsigmond látogató­könyvébe, s ettől fogva elje­gyezte magát az alföldi ho­mokkal, hogy a magyar Sza­harából, az illanó homokból paradicsomot, aranyhomokot varázsoljon. Tizenhét kataszt- rális hold 102 négyszögöl te­rületet vásárolt itt, és ezzel az 51 éves Mathiász János életé­ben új korszak kezdődött. Az aranyhomok varázslója Amikor a kecskeméti ho­mokkal kezdett birkózni, már híres ember volt. Sorozatos sikerei közül talán csak egyet említünk, azt, amely legmesz- szebbre vitte nevét, hírét: a Chasselas Queen Victoria white és a Raisin de Calabrie keresztezését, amelynek milli­ónyi utóda kiváló borszőlő, nagy vitalitásé, gyorsnövésű, kitűnően bírja a homokot, nagyszerűen szállítható, eltart­ható, lugasban és szálvesszőz- ve is bő termést ad — s amely ma Ausztráliától az Egyesült Államokig és Latin-Amerikáig mindenütt Mathiász dicsőségét hirdeti. Promising new fruits címmel az amerikai földmű­velésügyi minisztérium már 1904-ben telepítésre ajánlja, s Kaliforniában azóta is vége­láthatatlan Mathiász-féle sző­lőültetvények sorakoznak. A huszonhárom kecskeméti esztendőnek talán minden nap­ja szívós munkával telt. Egy- re-másra állította elő új faj­táit. Évente visszatérő látvány volt, amint az aranyhomok va­rázslója a hó alól szüretelte az aszúsodó szemeket. Sikerre vitte a furmint és a hársle­velű telepítését. Előállította a korán érő Kecskemét gyön­gyét, majd 1900-ra kikeresz­tezte az Erzsébet királyné em­lékét. 1903-ban 21 új fajtát pub­likált. Nemes igyekezetét a si­ker, a hír, a dicsőség évről évre jobban szárnyaira kapta. Fény és dicsőség — anyagi csőd Ha brüsszeli, párizsi, s ezernyi nemzetközi okleve­lek elismerése mellett meg­nézzük a Mathiász-telep ven­dégkönyvét, akkor magas rangú udvari személyek, fő­nemesek, nagy tudósok, vi­lághírű egyéniségek neve mellett a legragyogóbb sző­lészeti szakemberek kézjegyét találjuk Franciaországból, Oroszországból, Angliából,, Németországból, Romániából, Itáliából, sőt Amerikából, s Argentínából. Valamennyien tudásért zarándokoltak a kecs­keméti mesterhez, ö maga állandó udvari szállítója volt a bécsi udvarnak, a német császárnak, Albrecht porosz hercegnek, Frigyes királyi hercegnek, az orosz cárnak, a francia köztársasági elnök­nek, a holland királynőnek. Mindez azonban nem men­tette meg a nagy nemesi- tőt az anyagi válságtól. Igaz, a sors kegyetlenül osztogatta csapásait. Az állandóan fe­jedelmi vendégeket fogadó mester, a szőlő fejedelme — ahogyan ekkor már nevezték — 1913-ra csődbe jutott. Acz idősebb generáció tagjai ta­lán még emlékeznek arra, hogy mit jelentett ez a szó: csőd. 1913-ban megjelentek a hitelezők és árverést kér­tek a telepre. Ki ludia, mi lett volna a világhírű te­lepből, ha a család jóba­rát.'a, dr. Pataky Ferenc bgy- védbojtár nem értesíti ssét előre a gálád tervről! Sía- thiász gyorsan intézkedett. Pénzt ugyan nem tucort sze­rezni, de az épület helyisé­geire különböző ismerősök névkártyáját tette ki, mintha azok tulajdonai lennének, s így a lefoglalás elmaradt. A bajok azonban még nem oldódtak meg. Egy évre rá — 60 ezer forint adóssága mellett — a Mathiász-telep már csak úgy maradhatott fenn, hogy Hankovszky Zsig­mond kecskeméti pomológus, Graselli Miklós iskolaigaz­gató és Majerffy Zoltán közbenjárására a városi ta­nács segítséget nyújtott. A telep megmenekült a bukás­tól, Mathiász pedig az anyagi szégyentől, mert a város meg­vette részére egész évre a növényvédőszert, a munkások járandóságát, a gabonát, sza­lonnát, sót és kölcsönképpen átadta a nagy szőlőnemesítő- nek... Élete utolsó éveiben Ma­thiász János háromszáznál több csemegeszőlő-fajtát ál­lított ki. Ügy halt meg, ahogy élt: munkában. 1921 decem­ber elején a 83 éves mester sajátkezűleg vett részt a vesz- szőszedésben, megfázott és el­vitte a halál... Azóta a telep mintegy száz holdra fejlődött, s ma — az állam kezében — tovább öregbíti a nagy alapító ma­radandó művének világhírét. Emlékét többek között meg­őrizte a költő, Vikár Béla verse, s ezzel fejezzük be emlékezésünket: Mathiász, szőlők királya Elmúltál, de él a hála, S hegyeinken, síkjainkon Nagy nevedre koszorút fon.. 1 , (—)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents