Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-10 / 214. szám
I« X-fci i él El, 'icMírmp 1967. SZEPTEMBER 10., VASÁRNAP Heti jogi tanácsaink ' bérleti jogviszonyról... A kocsmai adósságról... A folyamatos munkaviszonyról... A beteg dolgozó jogairól... A táppénzjogosultság mértékéről... Mikor jogosult a lakásra az elhunyt bérlő gyermeke? , I. Z. tápiószecsői olvasónk édesanyja meghalt, és szeretne a lakásba beköltözni. Az anyja halálakor olvasónk nem lakott a lakásban. . A lakásrendelet szerint elsősorban az elhunyt házastársa, és ezt követő sorrendben a gyermek jogosult a lakásra. Amennyiben olvasónk elhunyt édesanyja után nem maradt túlélő házastárs, akkor lenne jogosult a bérleti jogviszony folytatására, ha az anya halálakor bent lakott volna a lakásban. Ez alatt természetesen a tényleges ottlakást kell érteni, és nem elegendő egy korábbi formai bejelentkezés. Hitelbe adta az italt, követelése bírói úton nem érvényesíthető. ' B. F. mendei olvasónk írja, hogy apósa, aki italboltvezető, több fogyasztónak adott hitelbe italt. Ezek közül ketten felhívásra sem voltak hajlandók megfizetni tartozásukat. Olvasónk azt kérdezi: behajtható-e apósa követelése? Az érvényes rendelkezések szerint vendéglőkben, kocsmákban, más italmérési helyiségekben — ide értendő a klub italmérője is — hitelben kiszolgáltatott ital árát bírósági úton behajtani nem lehet. A Polgári Törvénykönyv szerint kizárt ezeknek a követeléseknek bírói úton való érvényesítése. Beszámít-c a folyamatos munkaviszony időtartamába a mezőgazdasági, vagy a kisipari termelőszövetkezeti tagság- ideje? : R. L. budapesti olvasónk korábban az egyik Pest környéki termelőszövetkezetnek volt tagja. Jelenleg a vendéglátó- iparban dolgozik, ahol kérte korábbi szövetkezeti tagsága idejének munkaviszonyként való elismerését. Kérését elutasították, ezért hozzánk fordult panasszal. Hasonló jellegű problémáját írta meg szerkesztőségünknek K. A., a Vörös Csillag Traktorgyár dolgozója is, aki kisipari szövetkezetnek volt a tagja, de neki sem számították be a tagsági viszony keretében eltöltött idejét. Olvasóink kérdésére közöljük, hogy a 9/1964 munkaügyi miniszteri rendelet 2. §. (1) bek., d) pontja szerint a mező- gazdasági, illetve termelőszövetkezeti tagság időtartama csupán a munkaviszony folyamatossága szempontjából jelentőséggel bíró 30 napos elhelyezkedési határidőt hosszabbítja meg, a munkaviszony folyamatosságának időtartamába azonban az így eltöltött idő nem számítható be. A beteg dolgozó munkaviszonyát felmondással megszüntetni nem lehet. D. I. tápiósülyi olvasónk munkaviszonyát létszámfelesleg címén betegállomány alatt a vállalat felmondta. S. V. monon olvasónknak pedig betegségét követően történt munkába lépésekor szüntették meg munkaviszonyát. Mindketten kérdezik, jogos volt-e a velük szemben történt intézkedés? Általános rendelkezés, hogy beteg dolgozónak a keresőképtelenségét követő 15 nap leteltéig, legfeljebb azonban keresőképtelenségének első napjától számított 1 évig, gümőkó- tos megbetegedés esetén pedig 2 évig nem lehet felmondani, Üzemi baleset (foglalkozás: megbetegedés) esetén mindaddig fennáll a felmondási tilalom — egy évet meghaladóan is —, amíg a balesetet szenvedett táppénzt kap. A Munka Törvénykönyvnek 1965. január 1-vel életbe lépett módosítása azt a korábbi rendelkezést, hogy átszervezés vagy az üzemi baleset miatti alkalmatlanság címén a dolgozó munkaviszonyát — az üzemi baleset bekövetkezése utáni munkábaállástól számított 2 éven belül felmondással megszüntetni nem lehet — kiterjesztette a létszámfelesleg okából történő felmondásra is. (Vonatkozik a rendelkezés a foglalkozási megbetegedést szenvedett dolgozóra is.) Olvasónk leveléből megállapítottuk, hogy a vállalat intézkedése jogtalan, ezért forduljon panasszal a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz. Megilleti-e hetvenöt százalékos táppénz azt, akit létszámfelesleg címén bocsátottak el? V. G. vecsési lakos panaszos levelében sérelmezi, hogy munkahelyén félrevezették, mert azt közölték vele, hogy semmiféle hátrány nem éri akkor, ha 30 napon belül elhelyezkedik. Olvasónk egy héten belül munkába lépett, majd beteg lett. Meglepetésére 65 százalékos táppénzben részesült. Olvasónkat korábbi munkahelyén nem vezették félre. A munkajogi rendelkezések szerint valóban nem érheti hátrány azt a dolgozót, akinek a munkaviszonyát a vállalat felmondja, és harminc napon belül elhelyezkedik. Aki ugyanis ezen idő után vállal munkát, az elveszíti munkaviszonyának folyamatosságát (kivéve azokat az eseteket, amelyeket a jogszabály külön felsorol) és ennek következtében a szabadság, munkaruha és a bérezés kérdésében szenved hátrányt A társadalom- biztosítási szolgáltatásokról külön jogszabályolt rendelkeznek és jelenleg is hatályos az, hogy 75 százalék táppénz azt a betegállományban levő dolgozót illeti meg, alti két év óta ugyanazon vállalatnál dolgozik, vagy pedig áthelyezéssel került újabb munkahelyre. Olvasónkat tehát munkajogi szempontból hátrány nem érte és szemrehányást sem tehet volt munkáltatójának. Dr. M. J. EMLÉKEIETES BŰNÜGYEK Az áruló kalapács 1966. január 13-án Cinkota lakatlan területén az egyik sóderbánya szivattyúházának ciszternájában súlyosan sérült embert találtak hozzátartozói és a rendőrtisztek. B. Gyula 26 éves elektrotechnikus volt a sérült, aki nem sokkal később meghalt. A Budapesti Rendőrfőkapitányság nyomozói a Vágás utca 10. számú háztól kiindulva kezdték meg a helyszíni szemlét. B. Gyula feleségével ideiglenesen — amíg szövetkezeti lakásuk elkészült — itt lakott. A helyszíni szemle során a nyomozók vonszolási nyomokat, a hóban vércseppe- ket, a havas földbe félig betaposva pedig egy vaskalapácsot találtak. Figyelemre méltó volt a B. Gyula zsebében talált — „aki mindent tud’’ — aláírású névtelen levél. A levél így hangzott: „Saját érdekében, nagyon fontos ügyben, kedd este fél hatkor az Uzsoki úton várom, felesége nélkül, aki túlórázik. A Levél felmutatását kérem. A lakás még nincs kész, éppen ezért még nem késő. Aki mindent tud”. A levélen 1965. november 22-i keletbélyegző volt és az ismeretlen levélíró expresszként, a 62-es számú postahivatalban adta fel B. Gyula munkahelye címére. Az áldozat fiatal férj volt, ezért felmerült egy szerelemféltésben elkövetett emberölés gyanúja is. B. Gyula 23 éves felesége viszont a leghatározottabban tagadta, hogy férjét, akivel mindössze egy éve kötött házasságot, szerelemféltésből ölték volna meg. A bűnügyi technikai alosztályon az orvosszakértő a kalapács vasrészén vérszennyeződést mutatott ki, a kalapács tompa végében pedig elmosódott betűket véltek felfedezni. A nyom- szakértő, vizsgálata eredményeként V. Sz. V. betűk váltak láthatóvá. A betűk alapján csakhamar sikerült felkutatni a kalapács eredetét: a Vegyiműveket Szerelő Vállalat adott ki ilyen jelzésű kalapácsokat dolgozóinak. Azt is sikerült megállapítani, hogy az áldozat felesége hosszabb idő óta meghitt kapcsolatban volt Sz. Mátyás 38 éves művezetővel, aki a Vegyiműveket Szerelő Vállalatnál dolgozott A további nyomozás most már Sz. Mátyás személyét helyezte a vizsgálat középpontjába. Egy családi dráma — az a bizonyos szerelmi háromszög — képe bontakozott ki. Sz. Mátyás 1963. márciusában ismerkedett meg a vállalat dorogi kirendeltségén a 20 éves lánnyal, aki ott adrni- nisztrátomő volt. A lány egyébként ekkor már menyasszonya volt B. Gyulának, csupán szövetkezeti lakásuk felépítését várták. A vidéki munkahelyen csakhamar szóbeszéd tárgya lett a művezető és az adminisztrátornő viszonya, s amikor ez a szóbeszéd a hivatali felettesekig jutott, Sz. Mátyást a vállalat szegedi ki- rendeltségére helyezték át. Az áthelyezéssel azonban semmi sem változott: nem sokkal később a lány is Szegedre helyeztette magát. A lány gyakran beszélt szerelmével közeli házasságáról, és nem ok nélkül ... Azt szerette volna ugyanis, ha Sz. Mátyás elválik és feleségül veszi. Ilyen ígéret azonban ekkor nem hangzott el, sőt Sz. Mátyás azzal érvelt a lánynak, hogy válás esetén három kiskorú gyermeke miatt a bíróság nyilván letiltaná fizetése nagy »észét, arról nem is szólva, hogy amint feleségétől elköltözik, újabb lakásra semmi reménye nincs. A lány ezek után úgy döntött, hogy mégis B. Gyula felesége lesz. B. Gyula és menyasszonya 1965 októberében — bízva a hamarosan beköltözhető szövetkezeti lakásban — házasságot kötöttek és felköltöztek Budapestre. Átmenetileg B. Gyula egyik munkatársának cinkotai lakásában kaptak helyet. Sz. Mátyás az esküvő után is újabb és újabb találkozásokat követelt, s amikor a fiatalasszony elutasító választ adott, a művezető azt mondta, valójában csak most döbbent rá, milyen sokat jelentett ez a kapcsolat neki, s úgy érzi, enélkül már nem tud tovább élni. 1965 novemberében B. Gyula névtelen levelet mutatott feleségének és munkatársainak (ezVólt az a levél, amelyet később a zsebében megtaláltak), azonban lebeszélték, hogy a találkozóra elmenjen. Az ismeretlen levélíró ezután telefonon hívta B. Gyulát, sürgetve a találkozást. Mint a nyomozás később megállapította, a levelet Sz. Mátyás írta, s ő volt az ismeretlen telefonáló is. Már ekkor megfordult a fejében, hogy megöli vetélytársát. Tudta, hogy 1966. január 12-én B. Gyula hamarabb megy haza cinkotai lakásukra, mint felesége, aki munkahelyén túlórázik. Ezt az alkalmat akarta kihasználni, hogy leszámoljon a fiatal férjjel. Kora délután elindult érdi lakásáról és délután öt óra körül érkezett B. Gyuláék cinkotai lakásához. „Megnyugodva” látta, hogy a lakásban még nem ég a villany, senki sincs otthon, tehát még nem késett el... A Vágás utcában hamarosan feltűnt B. Gyula. Amikor mellé ért, Sz. Mátyás előrántotta a kalapácsot és lesújtott. B. Gyula a földre zuhant, Sz. Mátyás újabb és újabb ütéseket mért a fejére. Amikor látta, hogy a fiatalember már nem mozdul, a magatehetetlen, halálosan sérült B. Gyulát vállára véve bevitte a szivattyúházba, s egy ciszternába rejtette. Amikor úgy gondolta, mindent elrendezett, észrevette, hogy a bűnjelet, a kalapácsot valahol elveszítette. De már nem merte tovább keresgélni ... Amikor hazaért lakására, látta, hogy kesztyűje véres lett. Felesége jelenlétében a tűzhelyben elégette, azt LABORATÓRIUMBAN Foto: Kotroezó EM. Villanyszerelőipari Vállalat 1. sz. Szerelőipari Üzeme FELVESZ villanyszerelőket és segédmunkásokat budapesti munkahelyekre. BÉREZÉS: teljesítménybérben. Vidéki lakósú dolgozók részére — jogosultságtól függően — külör.élési pótlékot és szállást biztosítunk. JELENTKEZÉS: Bpest VI., Mozsár u. 16. sz. mondta, verekedésbe keveredett, ezért lett véres a kesztyű. Arra kérte feleségét és Érden lakó szüleit — „nehogy a verekedésből valami baja legyen” —, ha szükség lesz rá, igazolják, hogy január 12-én az egész napot otthon töltötte. Sz. Mátyás a rendőrségen beismerte a bűncselekményt. B. Gyuláné január 12-én este nyolc óra előtt érkezett haza. Csak éjfélkor feküdt le, addig várta a férjét. Hajnali négy órakor már nem bírta tovább, elment sógornőjéhez, majd férje munkahelyére, azonban senki sem tudott B. Gyuláról. A mentőknél, a kórházakban és a rendőrségen is eredménytelenül érdeklődött. Végül a déli órákban sógornőjével együtt kutatni kezdtek a ház környékén. A szántóföldön, a hóban vonszolási nyomokat és vércseppeket találtak. Bejelentést tettek a XVI. kerületi kapitányságon. Az ügyészség előre kitervelt módon elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat Sz. Mátyás ellen. A Fővárosi Bíróság súlyos börtönbüntetésre ítélte. B. B. A világ egyik legszebb könyve Arany János Toldija bronzérmet nyert a világ legszebb könyveinek, a lipcsei vásáron megrendezett versenyén. A könyvet — amely az 1966-os téli könyvvásáron jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában — Kass János új szellemű, gazdagon motivált illusztrációi díszítik. A kötet első ízben idén májusban a hazai szép könyv versenyen nyert első díjat, majd júliusban a „Szép könyvek” versenyén tüntették ki ezüstdíjjal. 100 holdas epreskert A Duna—Tisza közén, ahonnan az Idén már 115 vagon I került piacra legkorábbi gyümölcsünkből, a földieperből, az idei őszön újabb 160 holdat ültetnek a termelőszövetkezetek és á háztáji gazdaságok. ' Ezzel a vidék epreskertjeinek . együttes területe 800 holdra emelkedik. A lajosmizsei Almavirág Termelőszövetkezet 100 holdas összefüggő földiep- 1 rest alakít ki. A földiepret eddig főleg a homokhátságon termesztették. Az idei telepítésekkel tovább bővül a körzete: a Bácskában is megkezdik a termesztését. GYERMEKNEVELÉS „Nem szeretem az iskolát ” Mari hatodszor kezdte meg most az iskolaévet. Az első négy osztályban nyár végén már várta: mikor nyílnak meg az iskola kapui, örült a szép új könyveknek, a tiszta füzetnek, a színes ceruzák sokaságának. De örült annak is, hogy újból találkozik pajtásaival, tanító nénijével. Mari átlagos tanuló. Nincsenek kiemelkedő eredményei, de minden tárgyból felkészül. Ötödik végén néhány hármasa volt és egy kettese oroszból. Nyáron sokat előszedték, hogy jobban készüljön fel. Immel-ámmal fogott a tanuláshoz és most az évnyitóra kedvetlenül ment el. A „nem szeretem az iskolát” kijelentés akkor hangzott el, amikor a mama nógatta, hogy kösse be könyveit, és a kedvetlen morcosság oka után tudakozódott. A további válasz elől elzárkózott. A szülőknek gondot okoz Mari kedvetlensége, mert félnek attól, hogy ez a bizonyítványban a tanulási eredményeknél is nyomot hagy. Akkor pedig romba dőlnek elképzeléseik, mert hogyan fog tovább tanulni, hogyan váltja valóra álmukat? Nem akarják a kislányt erőn felüli követelmények teljesítésére kényszeríteni, de tudják azt is, hogy az átlagos jó eredmény nem jelenthet Marinak nehézséget. Ezt többször meg is ismételték neki. „Nem kívánjuk, hogy kitűnő tanuló légy, de ilyen bizonyítványt többé nem akarunk kézhez kapni.” Mari csak csökönyösen ismételgeti, hogy ő nem akar tanulni, nem szereti az iskolát. A természetes az, ha a gyermekek az első heteket, amit újra társaikkal tölthetnek, örömmel fogadják. Ilyenkor születnek a szent elhatározások, hogy a szép tiszta füzetekbe rendesen fognak írni és csak jó feleletük lesz. Azok a gyermekek azonban akiknek az elmúlt iskolaév túlságosan sok rossz élményt jelentett, most sem lelkesednek. Ha az okok után kutatunk akár csak Mari esetében, gyakori. hogy az otthoni követelmények és a teljesítmény között nagy eltérés mutatkozott. Az egyébként jónak mondható, szülő—gyermek viszonyt megbolygatta a kedvezőtlen iskolai eredmény. Ezt most rendezni csak olyan formában lehet, ha a szülők nem követelődzéssel kísérlik meg a gyermeket eredményesebb tanulásra szorítani, hanem segítségét nyújtanak neki a tanulásban. Arról kell meggyőződni, hogy a gyermek mindennap elkészült a feladataival, és ha valamit nem értett meg, akkor megmagyarázzuk. Előfordul olyan eset is, hogy a gyermek azért nem szeret iskolába járni, rjiert a pedagógussal nem alakúit ki a megjelelő kapcsolata. Különösen az alsó osztályos gyermekeknél igen erős tényező a gyerek és a tanító közötti kapcsolat. A szülőnek minden módon ezt a Icapcsolatot kell megerősítenie. Részben azzal, hogy ő maga is beszél a pedagógussal a gyermek problémáiról, és megkísérlik közösen megkeresni az okát, hogy miért nem alakul ki a megfelelő kapcsolat, részben azzal, hogy a gyermeknek nem nyilatkozik soha elítélőleg tanítójáról. A gyermek és a pedagógus kapcsolata a kisiskolásoknál sokszor változik. A kisiskolás gyermek ítéleteiben még nagyon szubjektív. Ha a pedagógus valamiért megrója már „nem szereti”. Ha megdicséri, megint szereti. A szülő az egyoldalú tájékoztatás alapján gyakran belecsúszik abba a hibába, hogy megharagszik a pedagógusra, és ennek a gyerek előtt is kifejezését adja. Ezzel tovább rontja saját gyermekének helyzetét is. Tárgyilagosságra kell törekednie, és ha úgy látja, hogy félreértés van, akkor bizalommal a gyermek tanítóját kell felkeresnie. A bizalom nem jelenti azonban azt, hogy vádoljuk a gyereket. Sokszor az játszik itt közre, hogy saját magáról akar kedvezőbb képet adni, és elhárít minden felelősséget. A gyerek az oka mindennek. A gyerek, ha értesül erről, szégyenkezik tanítója előtt, de még fokozottabb ellenállást mutat. Nagyon valószínű, hogy ez átterjed a tanulására és a pajtásokkal való kapcsolatára is. Ha valóban segíteni akarunk gyerekünknek abban, hogy nagyobb lelkesedéssel végezze az iskolai feladatokat, és szívesen menjen az iskolába, akkor a követelményeket a gyerek képességeinek arányában állítsuk fel és mélyítsük a gyerek és a pedagógus közötti jó kapcsolatot. (Dr. H. A.)
