Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-08 / 212. szám

JÖN AZ ŐSZ... Mi újság a bőrüzletben? Pici kis üzlet a Szolnoki úton, a maga nemében párat­lan a városban. Cégtábláján ez Éli: „Bőr és cipőkellékek szaküzlete”. Három éve nyílt, két és fél éve Faragó Ambrus nyugdíjas cipész vezeti. — Milyen a forgalom? — kíváncsiskodom. — Elég jó — mondja Fara­gó bácsi. — Havonta húsz-hu- ezonötezer forint a bevételem. — Kik vásárolnak? — Természetesen, elsősorban a mesteremberek. Űk kiutalás­ra kapják az anyagot. De raj­tuk kívül magánosok is jön­nek néha. A talpanyagon kí­vül, mindent tudok adni kor­látlanul. Persze amiből a leg­több kopik, az kél itt el a leg­gyorsabban : gumisarkalcat, spiccvasakat, szöget keresnek a legtöbben. — Mikor kezdődik a szezon? — Október elején, a hideg idő beálltával lendült fel a for­galom. Ilyenkor talál gazdára a legtöbb áru. — Az anyagellátásra nincs panasza? — A legapróbb szögtől, a vastag bőrtábláig mindennel várom a vevőket, ami a cipő­javításhoz kell. . — m — XI. ÉVFOLYAM, 211. SZÁM 1967. SZEPTEMBER 8., PÉNTEK Minden csütörtök, szombat, vasárnap délután nyitva van az ifjúsági klub Ötforintos tagdíj Társadalmi vezetőség Augusztus 20-án nyílt meg a művelődési ház földszintjén az ifjúsági klub. Részletes programról eddig nem hallot­tunk. Ezért hívtuk fel és kér­deztük meg Káló József vá­rosi KISZ-titkárt. Elmondta, hogy szeptember előtt azért nem tudták a klub menet­rendjét megtervezni, mert a középiskolások kívánságait is bele akarták foglalni. Azért TŰNŐDÉS AZ OÁZISBAN: Miért jól ha lehet rosszul is ? A kései kánikulában a mi­nap kint jártam a Pálfájában és elkeveredtem kis paradi­csomunk üde, szép gyepén. A békességes hangulatban gondolataim egyáltalán nem voltak békességesek. Eszem­be jutott, hogy amikor a Pál- lájában még nem volt büfé, reklamáltuk, hogy legyen. A hatalmas fák alatt megbúvó kis büfét azóta is csak a környékbeliek keresik fel vasárnap délelőttönként, egy- egy korsó erejéig. Azon tanakodtam, ugyan miért van az, hogy ez a pa­radicsomi oázis itt zöldell a sivár homoktenger közepén és mégsem ismerik, mint ki­rándulóhelyet? Igen, egy-két majálist tartanak, de aztán ez minden. A széthagyott papírdarabokat még sokáig kergeti a szél, de ettől el­tekintve alig jár ide valaki. Hol vannak a látogatók, hol a turisták? A békességes pálfájai han­gulatban ugyan nem akar­tam senkit sem megsérteni, de óhatatlanul eszembe ju­tott néhány kellemetlen kér­dés. Miért van az, hogy mi, nagykőrösiek nem tudunk jobban szervezni? Miért csi­nálunk dolgokat rosszul, holott lehetne jól is? Igaz, a két szomszédváros — örökös riválisaink — elszívják elő­lünk a látogatókat, a tu­ristákat. De bele kell nekünk ebbe nyugodnunk? Talán ná­lunk nincs semmi látnivaló? Ez nem igaz. Van nálunk nevezetesség elég. Itt az európai hírű konzervgyár és a papírgyár. Ott van a Cifrá­kért. Szép és kellemes a Stran­dunk. És itt ez a Pálfája ... Csakhogy ennyi nem elég. Hírverés is kellene. Egy kis propaganda. No meg néhány nem szűkkeblű elhatározás. Például a Cifrakert. Az autós turisták kezdik már megismerni, külföldi kocsik is meg-megállnak előtte. S ott van mellette a kiakná­zatlan lehetőség: a csónakázó tó, persze — ladikok nélkül. Például a szabadtéri szín­padunk. Nem kell hozzá szí­nikritikusnak lenni, hogy ész­revegye valaki: ezen a cso­dálatos nyáron, a kellemes, meleg estéken alig-alig volt előadás. Miért? Az Állami Népi Együttes mellett szíve­sen tapsoltunk volna az Il­lés- vagy a Metró-együttes­nek. Vallom: attól félni, hogy nem lesz néző — nem sza­bad. Például a strand. Igazán szép volt az idén. Jó a ho­mok, jó a pázsit Árnyas fák is vannak. A víz sem rossz, csak egy kicsit hideg, mert a meleg elfolyik valahová ... Nem dicsekedhetnénk egy­szer már — akár Budapes­ten is — olyan strandfürdő­vel, amely tavasztól késő őszig nyitva tart? Egyszer bizonyára mindez meglesz, csak mikor? Ki tud­ja meddig kell egy kis pezs­gésre várni? És addig is azt, amit úgyis csinálunk: miért rosszul, ha lehetne jól is? (Horváth) SPORT A döntetlen reálisabb lett volna Pitim^IVagy kór ősi Építők 3;t ( Építők: Soós — Kristóf, Er­dei, Orsányi, Vilcsák, E rki, Fehér, Gulyás I, Tolnai, Gu­lyás II, Bata. A mérkőzés elején az Építők irányította a játékot. Később a hazai csapat egy kis játékve­zetői segítséggel megszerezte a vezetést. Szünet után ismét az Épí­tők támadott többet. Fehér ré­vén sikerült kiegyenlíteni, majd Tolnai gólját a partjelző megkérdezése után insszavon- ta a játékvezető. Egy pilisi tá­madást Kristóf a 16-oson kívül szabálytalanul állított meg. A játékos beesett a büntetőterü­letre. A játékvezető ll-est Ítélt. Egy perc múlva Vilcsák kézzel nyúlt a labda felé, de nem érte el. Ezért is ll-es. Ezután teljesen irreálissá vált a játék. Gulyás II reklamált a játékvezetőnél, amiért a kiállítás sorsára jutott. A csapat megérdemelte vol­na a' döntetlent. A csapatból Soós teljesítményét illeti di­cséret. Erki, első mérkőzésén, azt nyújtotta amit vártak tőle. Vasárnap hazai pályán a Ceglédi Építőkkel csapat játszik a p. r. Irány: Lengyelország Az IBUSZ négynapos utat indít október 19-e és novem­ber 18-a között Lengyelor­szágba, Zakopanéba. A szlo­vákiai Poprádról a lengyel utazási iroda autóbuszai vi­szi tovább a vonattal érkező turistákat A programban kirándulás szerepel a Kaspronyra, sikló­val a Gubalankára. Az utazás díja 1040 forint. Jelentkezni a művelődési ház­ban lehet, Patay Károlynál. MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Ki ölte meg Jessyt? Cseh­szlovák film. Előadás kezdete: fél 6 és 8 órakor. annyit máris elmondhatnak, hogy egyelőre hetenként három délután, csütörtökön, szombaton és vasárnap lesz nyitva az if­júsági klub. Rövidesen elkészülnek az ideiglenes tagsági igazolvá­nyok, amelynek tulajdonosai havonta öt forint tagsági díjat fizetnek. A modem bú­torokkal berendezett klub- helyiségben sokféle játék, televízió, rádió várja a fia­talokat. Később talán (?!) le­mezjátszót is kapnak és mag­netofont, a vetélkedőkhöz. A klubnak társadalmi ve­zetősége van. Tagjai egy tiszteletdíjas vezetővel az élükön — a fiatalok kívánságait meghallgatva maguk ha­tározzák meg a klub mű­sorát. Annyi máris bizonyos, hogy lesz majd a műsorban több szellemi vetélkedő a baráti or­szágok életéről. Előzőleg azonban olyan fiatalok tarta­nak tájékoztatót az illető or­szágról, akik hosszabb-rövi- debb ideig már jártak ott. Szerepel még a programban vitaest is, amelyen a fiatalok maguk választott témáról, például a fiúkról, lányokról, egymás körülményeiről vitáz­nak. Nem szigorú menetrend ez, a klubtagok maguk változ­tathatják, alakíthatják. A klub egyelőre délután öt­től kilencig lesz nyitva, ké­sőbb esetleg délután három órától. Záróra a televízióadás végeztével. A fényképezőgép nem hazudik: így szép az élet cm'-; Igaz-e lányok, így szép az élet? Megírtuk néhány napja, hogy éppen a mi városunkban A tavalyiak vigyáztak a könyvekre Tankönyvhiány nincs — Senki sem jelentkezett könyvért az általános iskolák­ból? — a kérdéssel a Kossuth iskola tankönyvfelelőse nyi­tott be a könyvesboltba. Az történt ugyanis, hogy az év végi felmérésnél, az akkor még hetedikesek nagy része jelentkezett, hogy új könyvből akar tanulni. Közben azonban, kiderülhetett, hogy a volt nyolcadikosok nagyon vigyáz­tak a könyveikre, mert sok hetedikes megvette az ő hasz­nált könyveiket. — De semmi baj, mert a Rákóczi iskolában viszont a vártnál nagyobb az új tan­könyv iránti igény és ott biz­tosan keresni fogják. Ha pedig nem — mondja Kopa Eszter üzletvezető — hozzánk tarto­zik az egész ceglédi járás, va­lahol biztosan szükség lesz rá. Summázva, az idén nincs kü­lönösebben nagy tankönyv- hiány. Kisebb zavarokat csak az okozott, hogy egy-két iskola túl óvatos volt és a rendelhető könyvmennyiségből a lehető legkevesebbet rendelte. De ezt a csorbát hamarosan helyre­hozza az üzletbe visszaérkező felesleges tankönyvek sora. Hétköznap, vasárnap... IPlfilii** 5 X 25 = 125 — ennyi fémdoboz fér egy targoncára. A konzervgyár dobozüzeme hétköz­nap, vasárnap — állandóan dolgozik, hogy ellássa mindkét telepét. Ezek a dobozok a II. telepre indulnak, s naponta nem egy fuvar indul... (Foto: Gábor) Irén idei kívánsá­ga így hangzott: — Papa, remélem, nem akarsz úgy megöregedni, hogy még csak nem is láttuk a magyar ten­gert? Dehogy akartam én ilyesmit. Sőt a megöregedést, mint puszta gondolatot is igyekeztem elhesse­getni magamtól. Irén folytatta: — Megnyugtatlak, hogy nem kerül töb­be, mintha itthon maradnánk. Sőt, ha az útiköltséget le­számítjuk, akkor le­het, hogy még vala­mit meg is spóro­lunk. Mert ott nem megyünk színházba, Spórolás Pizsamafüreden sőt még moziba se kívánkozunk, mert a nyaralóhelyeken öreg, kopott vacako­kat játszanak, kert­moziba meg pláne nem megyünk, hi­szen felfalnak a szú­nyogok. Irén érvei hatot­tak. Két hétre lerán- dultunk Pizsama- füredre. Mindkét parton szédületes tö­meg. Félnapos fut- kosás után kaptunk szállást. Az egyetlen komfort a parányi szobában a fürdőkád volt. Irénnel felvált­va aludtunk benne. Páratlan napokon én nyomorogtam a gu­mimatracon. A leve­gő egész éjszaka hal­kan sziszegett és reg­gelre a cementlapo­kon feküdtem. E takaros pizsama­füredi életmód mel­lett azonban takaré­kosságról szó sem le­hetett. Minden össze­esküdött a pénztár­cám ellen. Az étter­mekben f)arádés flanc, ízes halak és triplán megfizettetett, borsos számlák. Min­den zúgban pompás cseh, német és len­gyel sört mértek, olyat, hogy alig győz­tük kifizetni. A cuk­rászdákat egyenesen mágnesnek állították be: minket behúztak, a pénzünket kihúz­ták. Premier filmek­kel csalogattak a pla­kátok. Országos hírű színészek hakniztak reggeltől estig. Ott parádézott az egész táncdalfesztivál. Min­den este kimarad­tunk és ragyogóan szórakoztunk. Aztán szerencsé­sen hazaérkeztünk, mert — micsoda sze­rencse! — retúrje­gyünk volt. Erről jut eszembe: nem tudnának elsejé­ig egy százast köl­csönadni? (—sí) nyitotta meg kapuját a megye első tanyai kollégiuma. Hogy ennek mekkora a jelentősége a gyerekek és a jövő szem­pontjából, azt csak azok tud­ják igazán, akik napról napra látták a hajnalban, esőben, sárban, fagyban, félálmosan botorkáló gyermekeket a ha­tárban, vagy a tanítók, akik tudják, hogy hány tehetséges gyermek esett el a tanulás le­hetőségétől, vagy leginkább azok, akik hajdan maguk is így taposták az iskolához ve­zető út bokáig érő sarát. Annál meglepőbb volt, hogy városunk tanyavilágában akadtak olyanok, akik nem átallották levélben, sőt szemé­lyesen tiltakozni a gyermekek­nek megváltást jelentő tanyai kollégium ellen. Volt köztük olyan asszony is, aki a kollé­gium megnyitójára elment, végignézte a szobákat, az ágyakat, megtapogatta a pap­lanokat, s — ugyan mi kivet­ni valót találhatott? — nagy- hangon kijelentette, hogy ő ilyen helyre nem adja a fiát. Persze az is igaz; mellette so­kan már az első nap azért só­várogtak, hogy bárcsak beke­rülhetne gyermekük a kollé­giumba. A kíváncsiak számára, íme, már képet is közlünk arról, hogy miképp töltötték a lá­nyok „új otthonukban" az első órákat. — Így szép az élet! — mondják mosolyogva a kislá­nyok, szám szerint öten, pedig még csak az ismerkedés ele­jén tartanak. A szép környe­zet, a barátnők társasága, a tanulás a sok vidám játék na­ponta felvidítja őket, s felte­hetően egyáltalán nem hiány­zik nekik a hajnali kelés és a hosszú úton való botorká- lás... Ajándék az Arany Múzeumnak Az Arany János Gimnázium diákja, későbben pedig ta­nára volt Bazsó Lajos, a Műszeripari Kutatóintézet tu­dományos munkatársa. A minap kis csomagot kapott tő­le az Arany Múzeum. A cso­mag tizennégy színes diapozi- tívet tartalmazott a múzeum anyagáról és az Arany-szobor­ról. A hajdan nagykőrösi tanár készítette a múzeumnak. Köszönetnyilvánítás! Köszöne- tCinket fejezzük ki mindazon ro­konoknak, ismerősöknek. jő szomszédoknak. akik édes­anyánk özv. Bűz Ferencné te­metésén megjelentek, sírjára ko­szorút. virágot helyeztek, fáj­dalmunkon enyhíteni igyekez­tek. A gyászoló család. Fájó szívvel mondunk hálás köszönetét mindazoknak, akik szeretett Jó fértem, édesapánk, nagyapánk: id. Balázs József te­metésén nagykörösön megjelen­tek, részvétükkel nagy bána­tunkban osztoztak, sírjára ko­szorút. virágot helyeztek, özv. id. Balázs Józsefné és a gyászoló család.

Next

/
Thumbnails
Contents