Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-07 / 211. szám

1967. SZEPTEMBER 7., CSÜTÖRTÖK A kicsi nem mindig kevés A délelőtti utca csendes és poros. Valahányszor gépkocsi halad el a házak előtt, a felkavart por csak sokára ül el a levegőben. Ezért vannak zárva az ablakok a forgalmasabb ócsai utcákon, a kertek felől szellőznek a házak. Csak éjsza­kára változik a helyzet: akkor az utcák felől is szabad útja van a friss levegőnek. Ha jól gazdálkodunk Konkoly Pált keresem, a falu tanácselnökét. A vb-tit- kárhoz küldenek. Asszony fo­gad. Virág Károlyné. — Sajnos, az elnökünk be­teg. Füreden van, a szívkór­házban. Az elnökhelyettes pedig nászúton. Most háza­sodott. Hogy mi újság ná­lunk? Űj mindig akad, bár kevés a pénzünk, az idén a milliót sem haladta fneg, ez pedig kicsiny összeg egy nyolcezres, Pest szomszédsá­gában álló falunak, de ha jól gazdálkodunk, a kicsi nem mindig jelent keveset. Az Igények nagyok, de azért eny- nyi pénzzel már lehet kez­deni valamit. Hogy mit ért a valami alatt? Kilenc esztendeje ala­kult meg a tanács építőbrigád- ja. Tizenöt kilométer járdát, hárommillió forint értékű strandot, tantermeket, nap­közit, központi orvosi rende­lőt, könyvtárat és klubszo­bát, fogorvosi rendelőt la­kásosai és közel tíz kilomé­ter villanyhálózatot építet­tek azóta. S mindezt nem elsősorban állami támogatás­ból, hanem saját erejükből. A tavaly felavatott, kilencven személyes óvoda például egymillió-hatszázezer forintba került. Ebből mindössze két­százhatvanezer forint volt az állami támogatás, háromszáz- ezer pedig a társadalmi mun­ka. A többi: egy évi község­fejlesztési alap. Bikiniüzem — Esztendőkön át gondunk volt:, milyen munlwtlehetősé- gct teremtsünk az asszonyok- n$J$. A termelőszövetkezet és a csoport nem oldotta meg minden problémánkat. Már részleges megoldást jelen­tett a termelőszövetkezet hypo- és szivacsmosó üzeme. Ezt követte az esztendeje megnyílt orsózóüzem, amely­ben egyelőre huszonöt asz- szony talál munkát. Azért nem több, mert a vállalat el­tért a megállapodástól. Mi eredetileg bedolgozó üzemet akartunk, az orsózógépek be­állításával azonban ettől a lehetőségtől elestünk. Keres­tük hát az újabb megoldást. A napokban kezdi el építe­ni a tanács építőbrigádja a bikiniüzemet. A kisipari szövetkezet kétszázezer fo­rintjához a tanács százhatvan- ezret pótol hozzá. — Miért adunk? — Nem közömbös számunkra, hogy helyben munkalehetőséget te­remtsünk a gyerekes anyák­nak. A tervek szerint az üzem­ben ötven asszony találhat munkára, de a kisipari szövet­kezet százötven bedolgozóra is számít. Egyelőre fürdőru­hákat készítenek az üzem­ben, innen a neve. Építőbri­gádunk ígéri: ez év decem­berének végére átadja rendel­tetésének az új üzemet. Átadás előtt Két hónapja új vezetője fan a tanácsi építőbrigádnák. Farkas István technikus mindössze huszonkilenc éves, de már tizenegy éve dolgo­zik az építőiparban. Mire a legbüszkébb eddigi munkái közül? A Vörös Csillag Trak­torgyár dömpercsarnokára. A negyvenkét milliós építkezés vezetője volt. — Hívtak, szívesen jöttem, nagy fantáziát látok ebben az ötventagú építőbrigádban. A napokban adjuk át az ötven- személyes szociális otthont. Az új orvosi lakáson is csak né­hány szerelési munka van hát­ra ... A tanácstitkár közbeszól: — Tudja, az a furcsa hely­zet, hogy az orvos lakása és rendelő kész, orvosunk azon­ban csak esztendő múlva lesz. Jelenleg a gyakorlóévét tölti... Bárcsak mindenben ennyire előre lennénk! A bikiniüzem építése mellett még egy nagyszabású feladatot vállalt az építőbrigád. — Szeptember első hetében kezdjük meg a pakonyi nyolc­tantermes iskola építését. Kö­zel kétmillió forint értékű munka lesz. Aztán újra itt a faluban lesz dolgunk: új ta­nácsházát építünk... Klub Uj művelődési házra egyelő­re még nem futja a falu ere­jéből, pedig nagy szükség len­ne rá. A jelenlegi fogadó volt valaha, kicsi és korszerűtlen. A színház díszletei nem férnek be színpadára. A tizedik sor után már nem lehet a szín­padra látni és így tovább. Ha új művelődési házra még nem is tellett, építettek könyv­tárat és klubot. A könyvtáros, Baló Boldizsárné, egyúttal a község KISZ-titkára is. — Két hónapja gondoltunk egy nagyot és merészet: ifjú­sági klubot szervezünk. Eddig itt ilyen csak a gimnáziumban volt, de az egy külön, elzárt világ. Nyolcvanan jöttek el az első rendezvényre. Ekkora ér­deklődésre nem számítottunk, hiszen a községben a negyve­net sem éri el a KISZ-fiatalok száma. Most, váratlanul, meg­pezsdült az élet. A vetélkedőt már a művelődési házban kel­lett megrendeznünk. A nem várt siker elgondol­koztatta a klub vezetőségét, összeültek, vitatkoztak, java­soltak, így született meg a munkaterv és az irodalmi presszó gondolata is. Ifjúsági akadémiát indítanak szeptem­berben. Három képzőművésze­ti, három zenei és három sportelőadás szerepel prog­ramjában. Az irodalmi presz- szóban hat estet terveznek. Gombos Kati—Sjnkovits Imre előadói estje lesz az első. Ezt követően Baranyi Ferenc köl­tővel, Czine Mihály irodalom- történésszel, Szabó Magda író­nővel, Bolha Lajos karnaggyal terveznek klubdélutánt. — Százra kívánjuk bővíteni a klubtagságot. A klub és a könyvtár éppen úgy rendelke­zésükre áll, akár a művelődési ház. A tanács háromezer fo­rintot szavazott meg a klub­nak, a földművesszövetkezet térítőkét adott, a szakmaközi bizottság társasjátékokat vá­sárolt. Minden klubtag ne­gyedévenként tizenkét forint tagdíjat fizet. Bevételeinkből jövőre szovjetunióbeli utazást tervezünk. A klubnak már fővárosi partnere is akadt. A Radiátor­gyár ifjúmunkásaival kötöttek megállapodást. Két hete egy egész vasárnapot vendéges­kedtek Öcsán a pesti fiatalok. Cserébe rövidesen a Radiátor­gyár dunakanyari üdülőjében töltenek egy napot az ócsai fiatalok. November 7-re\ Szüzet a hercegnek! készülnek Színes olasz—francia film Közeledik november 7-e, az októberi szocialista forra­dalom ötvenedik évfordulója, amelyre ünnepségekkel és munkaeredményekkel készül­nek országszerte. A nagy ered­mények — amelyeket az év­forduló tiszteletére várha­tónk — kis vállalásokból áll­nak össze. Ilyen például a Ceglédi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 15 boltjának felaján­lása. A boltok dolgozói maguk állították össze, milyen módon kívánják fellendíteni az üzlet forgalmát. A vállalások telje­sítését a boltok kölcsönösen el­lenőrzik. Csatlakozott az országos ju­bileumi felajánláshoz a buda­örsi Prosperitás Ktsz is, ahol a műszerrészlegben ezzel egyidejűleg vietnami műsza­kot tartottak. 1700 forintot fi­zettek be a vietnamiak meg­segítését szolgáló központi számlára. A szövetkezet egyébként most építi központi üzemhá­zát. A tagok vállalták, hogy az alapozási és földmunkákat társadalmi munkában végzik. A kiválasztott szűz — Virna Lisi — oktatásban részesül A délelőtti utca csendes és poros. Valahányszor gépko­csi halad el a házak előtt, a felkavart por csak sokára ül el a meleg levegőben. Sok betonjárda kell meg a faluban. Tizenöt kilométernyit már építettek nyolc esztendő alatt. Ebből az idén két és fél kilométert. Többre nem tellett, a községfejlesz­tési alap kicsi. Ä kicsi nem mindig jelent keveset. Ócsa pél­dája bizonyítja ezt. Prukner Pál F rancia—magyar klubest Az Express Ifjúsági és Uta­zási Iroda vendégeként öt na­pot töltött hazánkban a mar- seille-i Gabriel Fauré leány­kórus. Már sok nemzetközi versenyen értek el jó helye­zést. A 32 tagú énekkar egyik magyarországi napját a Duna­kanyarban töltötte. Megtekin­tették Visegrádot és Vácot. A Pokol-csárdában ebédeltek és a Kőkapu kisvendéglőben va­csoráztak. Este a klubest kere­tében szakmai tapasztalatcse­rén vettek részt Vácott, a Vox Humana énekkarral a Lenin úti művelődési házban, ahól á két énekkar kölcsönösen éne­kelt egymásnak. A vidám francia kislányok egy kelleme­sen eltöltött nap emlékével utaztak vissza Budapestre. Borsos, szórakoztató történet Pasquale Festa Campanile szí­nes, szélesvásznú alkotása. Re­neszánsz kori históriát dolgoz fel, Don Vincenzo, Gonzaga hercegének nagy próbatételét. A hercegség ugyanis csődbe jutott, csak egy előnyös házas­ság húzhatja ki a pácból. En­nek azonban legfőbb akadálya az a híresztelés, miszerint a herceg azért vált el csinos és ifjú feleségétől, mert nem tud­ta anyává tenni. Ezt áz aka­dályt kell elhárítani ahhoz, hogy feleségül vehesse a gaz­dag Medici-lányt. A próbaté­tel: négy tanú jelenlétében kell asszonnyá tennie egy szép szüzet. A kudarc nemcsak a mantuai hercegség anyagi csődjét idézné elő, hanem a háborúskodás kitörését a meg­erősödött Firenzével. Az egész hercegség tekintete a jóképű hercegen — Vittorio Gassman alakítja kitűnően. A nyilvános­ság és a nagy tét következté­ben a próbatétel csak harmad­szorra sikerül, ám ezzel a tet­tével a herceg bekerül a dicső olasz történelembe. A film másfél órás kacagást ígér, de kár, hogy a vége nagyon ella­posodik, alkotói láthatóan el­fáradtak a végső megoldásra. Tempora mutantur ••• Cigarettázhatnak a gimnazisták Több, mint 500 diák és meghívott szülő hallgatta nagy figyelemmel a monori gimná­ziumban Tóth Erzsébet igaz­gatóhelyettes évnyitó beszédét. Amikor a házirend egyes pontjainak módosításáról volt szó, a szokottnál is feszülteb­ben figyelt mindenki. — Iskolánkban a jövőben, ha a szülő az ellenörzőkönyv- ben erre engedélyt ad, meg­határozott helyen cigarettáz­ni lehet — mondotta az igaz­gatóhelyettes. Egyben elmon­dotta azt is, hogy az ilyen kí­sérlet más iskolákban már régi keletű. Élcelődésben . népi -volt hi­ány. Pedig a dolog komoly. Azt bizonyítja, hogy a gimná­zium reagál a diákoknak a korból eredő gondolkozására, S ez nem baj. MAGYAR LÁSZLÓ ÜVEGSZEMER /» kadnak még néhányan a leg- öregebbek között,' akik em­*" lékeznek Szommer Bandira, a szegedi zeneiskola egykori hegedűta- nánára, mint a Tisza-parti város egyik igen jellegzetes és igencsak imbolygó alakjára. Az emlékező darvadozásokon sorra elevenítgetik föl a róla szóló mulatságos históriá­kat. Ezek között a legmulatságosabb, de egyben a legtragikusabb esete az volt, ami bimbójában fagyasztotta el igen ígéretesen indult művész­karrierjét. Pedig minden adottsága megvolt ahhoz, hogy világhírű he­gedűs legyen belőle. Néhány esztendővel az 1879. évi várospusztító nagy árvíz után tör­tént, hogy 1. Ferenc József „Ö Csá­szári és Királyi Apostoli Felsége” legmagasabb látogatásával tisztelte meg a hullámsírjából éppen kapasz­kodni kezdő várost. A fogadtatás olyan volt, amilyennek a bécsi cere- móniamesterek előírták. Katonai díszszemle, népünnepély, kiállítás, ökörsütés, rendjelosztás, sőt dísz­hangverseny is a városi színházban. Az cranyszegélyű, címeres kartonra nyomott műsorban a fiatal muzsikus szóló-számmal szerepelt. Amint a hegedűsök mozgási törvényei szerint ott hajladozott a bíborbársony füg­göny előtt, a rivaldák káprázatos fényözönében, álla alatt a hegedűvel, és kissé kurtára sikerült alakján a frissen vasalt kölcsön-frakkal, a díszmhás publikum szörnyű toalett­hibát fedezett föl rajta. Kínos, egyre fokozódó feszengés támadt a nézőtéren. A mélyen de- koltált estélyi ruhás hölgyek pirulva bújtak legyezőik mögé, legfeljebb lopva leselkedtek olykor a fiatal mű­vészre, aki önfeledten, átszellemül- ten muzsikált tovább ringatva testét a szárazfából elővarázsolt hangok ritmusára.' Toaletthibája, amelyről mit sem tudott, külön hangsúlyt ka­pott testének minden mozdulatától. Az izgalom akkor hágott tetőfok­ra, amikor a nézőtéren elterjedt a suttogva továbbadott hír, hogy a díszpáholy felséges vendége is észre­vett már valamit és gukkerje szigo­rúan meredt a hegedűs felé. Hirtelen kihunyt a rivaldák fénye, félbeszakadt a gyönyörű hegedűszó­ló, és a sötétbe borított színpadról durva kezek rántották hátra a ku­lisszák közé a szerencsétlen művészt, akit ez a kínos incidens egyszer s min­denkorra száműzött minden hang­verseny do bogóról. vri ehet, hogy halálos elkeseredett­f A sége kedveltette meg vele a bort, bár az is lehet, hogy enélkül sem vetette volna meg. Az alkoholmámor mindenesetre kárpó­tolta valamennyire az elszerencsét- lenkedett dicsőségmámorért. A lojális illetékesek nagyon sokáig szóba sem mertek állni a „felségsér­tővel”, aki csak hosszú, keserves esz­tendők után kapott szerény hegedű­tanári állást a városi zeneiskolában. Később egy súlyos baleset még ke­servesebbé tette helyzetét: egyik sze­mét elveszítette. Gyönyörű üvegsze­met kapott ugyan helyette, büszke is volt rá és hirdette váltig, hogy szebb a műszem, mint az igazi, de azért csak fokozta ez is a keserűségét. Régi tapasztalat, hogy a testi hiba különös összekötő kapocs azok között, akik ugyanabban a fogyatékosság­ban szenvednek. Talán így mélyült ki az a barátság is, amely Szommer Bandi és a budapesti Operaház há­rom, ugyancsak félszemű és szintén üvegszemmel korrigált zenésze kö­zött keletkezett. Egyszer nagyköny- nyelműen meginvitálta Szegedre há­rom pesti barátját. Minden jóval el­látta őket, amíg csak bohémes sze­génységéből telt. Egy szép napon azonban kiderült, hogy végzetesen kiürültek a bugyellárisok, a házigaz­dáé is, meg a három vendégé is. Alig volt négyüknek együttvéve any- nyi pénzük, amennyiért legfeljebb egy liter bort ad a kocsmáros. Pedig csudálatosképpen pontosan a szomo­rú fölfedezés pillanataiban támadt rájuk a leggyötröbb szomjúság. Szommer Bandi hitelkerete az is­merős kocsmákban már régen kime­rült. ismeretlen kocsmákban pedig CÁ mégsem kezdheti hiteligényekkel a szomjas vándor. I z italvágy végül csak arra késztette a négy muzsikust, hogy betérjen egy nagykörúti kocsmába, amelynek gazdáját, Tóni bácsit, nem volt szerencséjük még ismerni. Megrendelték és előre kifi­zették az egy liter rizlinget, de az tüneményes gyorsan elfogyott. És anélkül fogyott el, hogy valamivel is enyhítette volna szomjúságukat. Pe­dig remek volt ez a homoki rizling, napsugár-zamatú, szívmelegítő. — Most kezdtem volna csak érez­ni az ízét — tolta félre sóhajtva üres poharát az egyik vendég. — Hozómra nem lehetne...? — révedezett a másik. Szommer Bandi végtelen undorral mutatott az ajtó fölé, ahol szép, cif­ra írással ez a gonosz rigmus ékte­lenkedett: Itt a jó bor, itt igyál! Hitelezni gonddal jár. Add le a pénzt melegen, Idd meg a bort hidegen. Szomorúan kókadt le a négy mu­zsikus feje. De Szommer Bandi arca hirtelen mosolyra derült. — Lesz itt bor mindjárt, dögivei — fogadkozott és az asztalukhoz ki­áltotta Tóni bácsit, a piros arcú kocsmárost. — Ide hallgasson, vendéglős úr —. kezdte szerényen —, ahogy itt lát bennünket, négyünket, koldússze- gény muzsikusok vagyunk mind, de végtelenül szomjasak. Ez a három — mutatott barátaira — pesti, még pe­dig az én vendégeim. Kiég a szemem a szégyentől, hogy nem tarthatom szívem szerint őket és amiért ennek a remek rizlingnek a termő hazájá­ban szomjan kell veszniük. Pedig, higgye el, szívesen odaadnám akár az egyik szememet is értük. Mondja, Tóni bácsi — emelte föl, most a hangját —, ha kitenném ide, az asz­talra a fél szememet, adna-e még egy liter bort? — Ha kitenné az egyik szemét? — hitetlenkedett a kocsmáros. — Igen. — Ide, az asztalra? — Igen. & — Most mindjárt? — Most mindjárt. — Hát, ha kiteszi, istenuccse ho­zom a litert. p zommer Bandi nagyot fohászko­dott, aztán villámgyors mozdu­lattal kivette üvegszemét és odatette szépen a kiürült borosüveg mellé. A szem pajzánul meredt a megrémült kocsmárosra. Percekbe telt, amíg elértette a tréfát, aztán hatalmasat nevetett, rácsapott c huncut muzsikus vállára és kacagva hozta a liter bort. Hamar elfogyott az is, de csak a hangulatot emelte néhány kottavo- nalnyival, a fiatal muzsikusok szom­júságát nem nagyon enyhítette. Mos: az egyik vendégmuzsikus szólította magához Tóni bácsit. — Hátha én is kitenném az egyik szememet? — kérdezte tőle. A vendéglős gyanakodva fürkészte. — Tudja mit. ha maga is kiteszi, hozom a bort. A következő pillanatban majd ha­nyatt vágódott, mert a második szem is odagurult az üres üvegek mellé. Tóni bácsi fejcsóválva hozta az ú- üveget, de az is gyorsan elvérzett. Most a második pesti következett. / kocsmáros neki is beugrott, amiko pedig letette az asztalra az új üve­get, határozott hangon, mint ak biztos a dolgában, igy szólt: — Ha ez a negyedik úr is kiteszi az asztalra a szemét, nem is egy, ha­nem két litert hozok. — Akkor már hozhatja is — szól' a harmadik pesti és nyugodt mozdu lattal helyezte el az asztalon a ma­ga üvegszemét, amely most már ne gyedmagával kacsingatott a gazdára egykori krónikák tanúsága szerint Tóni bácsit úgy kel­lett fellocsolni. De amikor magához tért, elhozta a két új üve­get, aztán maga is letelepedett c félszemű muzsikusok közé, velük mulatott reggelig hordva a potyabort szakadatlan, meg némi korcsolyának való házikolbászt, füstöltszalonnát is hozzá. — Több szemet nem akarok az asztalon látni — ismételgette rimán- kodva —, inkább igyátok ki az égési pincémet... cfc*

Next

/
Thumbnails
Contents