Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-05 / 209. szám

MOHOD »VEÍKI A • P E.S f . M E'G Y.f I. H í R L A.P, KlJ-L ÖíN K I AD Á S A Örökfényű lámpásnak szegődtek el IX. ÉVFOLYAM, 208. SZÁM 1967. SZEPTEMBER 5., KEDD A miniszter farkasdi látogatása után a monorí vezetők is megnézték a bemutatóiéi epet Kinek hogy tetszett a mintatehenészet? Nagy megtiszteltetés érte a Monori Állami Gazdaságot az­által, hogy a 66. Országos Me­zőgazdasági Kiállítás és Vásár alkalmából a gazdaság gombai üzemegységét, Farkasdot be­mutató teleppé nevezte ki a miniszter. Ebben, a kinevezés­ben erkölcsi elismerés van. Aki a telep létrejöttét ismeri, az tudja, hogy 22 millió forint­ba került, de a gazdaság saját építőbrigádjával építette fel, nyolc hónappal a határidő előtt, és ráadásul 560 ezer fo­rinttal olcsóbban a tervezett­nél. A bemutató látogatás első napján dr. Dimény Imre me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tekintette meg a te­lepet, más szocialista ország­beli kollégáival. Azóta né­hány ezer látogató megfordult itt, köztük számos külföldi vendég. A bemutató egyik szünetét használta fel a gazdaság veze­tője arra, hogy meghívja Mo- nor vezetőit a telepre, ugyanis — bár a gazdaság központja Monoton van — több olyan vezetője van a községnek, aki a szomszédos gombai telepet még nem látta. A gépkocsikaraván péntek délután két óra tájban érke­zett Gombára. Már az úton feltűnt a jó út, a sok árnyat adó fa, a rend és a tisztaság. A telepen minden látogatónak fehér köpenyt kellett felven­nie, mert ezt a tehenészetet csak így lehet megtekinteni. A köpenyvétel után követke­zett a kötelező kézmosás és lábbeli-fertőtlenítés. A gazdaság kapujában Pili­nyi József igazgató ismertette a telep történetét és rövid ter­melési adatait. Ezt követően Polner János üzemgazdász, Ihász László telepvezető és Varga János állatorvos vála­szolt a kérdésekre. Az épületek és a berendezé­sek megtekintése után néhány látogatót megkérdeztünk, hogy mi tetszett nekik a leg­jobban, mi ragadta meg legin­kább figyelmüket? Íme a válaszok: Gál János községi párttit­kár: — Esztétikai szempontból is ritka látványosság a telep. A rend és a tisztaság megkapó. A gépesítés fejlett, az ember fizikai erejét szinte teljesen mellőzik. Külön kiemelem, mert nekem igen tetszett, ahogy az emberekről gondos­kodnak itt. A munkásszállás és a szociális épületekről ju­tott ez eszembe. Kárpáti László állomásfő­nök: — A higiénia, a rend és a tisztaság, továbbá a munkák és az etetés géoesítése. Na­gyon tetszett nekem, amint a növendékmarhák az önitató- ból ittak. S. Kovács Béni, a Kossuth Tsz elnöke: — Mar több. ízhen. jártam a telepen,’mert a fiam korábban itt dolgozott. A rend és a tisz­taság egyre tökéletesebb ebben a gazdaságban. Kupecz Ferenc tanácselnök: — (Minden nagyon szép, minden nagyon tetszett, de különösen megragadta a fi­gyelmemet a tejkezelés higié­Tanács vb-t tartanak ma 14 órakor BÉ- NYÉN. Napirenden az 1967. évi községfejlesztési terv ér­tékelése és jelentés a személy­zeti munkáról. PÉTERIBEN 15 órakor ülé­sezik a vb, ahol az 1968. évi községfejlesztést és költség­vetést tárgyalják meg. PILISEN a 14 órakor kez­dődő vb-ülésen értékelik a tanács és Hazafias Népfront közötti kapcsolatot, majd be­számolnak a törvényesség ál­lapotáról a tsz-ekben. TAPIÓSÜLYBEN ugyan­csak 14 órakor üléseznek. Napirenden a kenyérgabona- és szerződéses terv teljesítése, az őszi vetés és a betakarítás. VECSÉSEN 8.30 órakor kez­dődik a vb-ülés, ahol beszá­molnak a népművelési koor­dinációs terv teljesítéséről és megtárgyalják az 1967/68. évi tervet, az aratási, cséplési eredményeket és az őszi fel­készülést. A poén az utcán hever Ki tudná meg­mondani, hogy ki ejtette el. Nem volt fából, nem koppant, sem csengő fémből, ezért nem muzsi­kált a hangja, amikor valaki az Utcán elejtette. Körös-körül zsi­bongott a nagy forgalom. A tö­meg nem néz a lába alá. Az em­berek figyelmetle­nek. Legfeljebb a csillogó fémpénze­ket veszik észre. Esetleg a földön zöldellő tízeseket. Mert százast a legöregebb utca­seprő is legfeljebb egyszer talál éle­tében. A poén viszont most ott feküdt a járdán. Árván és reménytelenül. Az első pillanatokban még bízott abban, hogy valaki leha­tol érte, boldogan felveszi és valahol elsüti. A humorsita meglátta. Jó sze­me volt. Kicsit közelebb hajolt, de mindjárt elfin­torította az orrát. — Poros! Ura- ságoktól levetett poént nem fogok felhasználni. A karcolatok mestere már több figyelemre méltat­ta. Elgondolkodva állt felette. Talál­gatta, hogy me­lyik Karinthy kar­colatból pottyan­hatott az úttestre. De mert nem tud­ta, hogy hová te­gye, vállat vont és tovább balla­gott. A híres operet­tek szövegírója odébbrúgta. A bökversek költője keresztüllépett rajta. A slágerek írója a monokli mögül csak egy pillantásra méltat­ta. Mindenki to­vábbment. Délben csende­sedett a forgalom. Az utcaseprő eb­ben az időben ta­karítja a járdát. Lassan, figyelme­sen halad és min­dig arra gondol, hogy hátha egy­szer meglátogatja a szerencse egy elvesztett, tömött erszény alakjában. Mindent megnéz, ami a lába elé ke­rül. A poént óvato­san felemelte. Uj- jai között forgatta. Mutatóujjával megpiszkálta. — Mi lehet ez a vacak? — tette fel önmagának a kér­dést, de mert se­honnan nem ka­pott választ, le­dobta a földre, rá­söpörte a lapátra a többi szeméttel együtt R. K. niája. A tehén tőgyéből embe­ri kéz érintése nélkül jut a tej a jászberényi tejüzembe. Dr. Szűcs Miklós, járási fő­orvos: •— Nagyon tetszett az egész telep, a parkosítás és a fásítás, az ellető istálló higiénikus rendszere. Valóságos „borjú szülőotthon” ez. Megemlíte­ném még, hogy nagyon tetszett a munkásszállás. M. J. A járási tanács művelődé­si osztályának vezetője ar­ról beszélt, hogy ez az ünnep­ség nem a pontot teszi a sok évtizedes munkásság végére, nem befejezése a tevékeny életnek, hanem csak útjelző tábla kétféle tevékenység ha­tárán. Tizenkilenc idős pedagó­gus ült az asztal mellett, né­ha belesírtak a zsebkendőbe. A tizenkilenc pedagógus közül kettő, Csányi Imre és özvegy Kiss Sándorné sok évtizeddel ezelőtt vette át diplomáját, aztán sok évti­zeden keresztül a két kezük­kel teremtették meg) az okta­tás feltételeit. Nem egysze­rűen írni, olvasni tanítot­ták a gyerekeket, hanem örök­fényű lámpásnak szegődtek el, hogy világítsanak, mele­gítsenek kicsike fényükkel, hogy soha el ne fáradjanak, hogy világosságuktól embe­ribb legyen az élet. f Újra pedagógus lennék Csányi . Imre ötven éve szerezte meg diplomáját Po­zsony megyében. Pest me­gyében, Monoron néhány napja aranydiplomát kapott, példamutató pedagógiai mun­kásságáért az oktatás kiváló Önálló zeneiskola nyílik Monoron Jelentős eseménye az 1967— 68-as tanévnek Monoron az önálló zeneiskola megalakulá­sa. A megyei irányítású ze­neiskolához tartozik az üllői zenei általános iskola hang­szeres oktatása is. A községi tanács az új zeneiskolának ad­ta a Kossuth utcai óvoda régi épületét. A zeneoktatás zongora, he­gedű, fa- és rézfúvó tansza­kokon indul meg. A hang­szert még nem tanuló alsó­tagozatos gyerekek számára zenei előképző indul, ahol megismerkednek a zenei alap­fogalmakkal, és egyévi elmé leti tanulás után tetszés sze rinti hangszert választhat­nak. A gyerekek szakszerű oktatását nyolc zenepedagó­gus végzi, akik nagy lelke­sedéssel kezdik az új isko­lában a tanévet. Szeretettel várjuk a ze­nét szerető gyerekeket szep­tember 6-án 9—12-ig és 14— 18 óráig a beiratkozáson a művelődési otthonban. A félévi tandíj 75 forint. Budai Imréné megbízott igazgató Tíz—tizenöt mázsával több termés az öntözött szőlőtáblákon Heves megye történelmi bor­vidékein, ahol az utóbbi két hónapban alig voLt figyelem­re méltó eső, az- idén minden kétséget kizáróan bebizonyo­sodott a szőlő öntözésének hasznossága. A vidék öntö­zött szőlői — együttesen mintegy ezer hold — szembe­tűnően jobb termést ígérnek, mint az öntözetlenek. A ver­peléti Dózsa Termelőszövet­kezetben például a mestersé­ges csapadék hatására 10—15 mázsás holdanként! termés­többletre számítanak. Az ön­tözés haszna azonban még ennél is nagyobb. A tapaszta­lat szerint ugyanis a mester­séges csapadékkal egyenle­tesebbé tehető az érés, job­ban fejlődnek a vesszők, ami a következő évi termés szem­pontjából rendkívül hasz­nos. A kedvező tapasztalato­kat látva, a következő öt év­ben a hevesi szőlőtermelő gazdaságok újabb ezer hol­don alakítanak ki öntöző­telepet. Munkában a mester (Foto: —ffy) dolgozója kitüntetéssel jutal­mazták. Ö az egyedüli . pedagógus a családban. Hogy miért ép­pen a göröngyös tanítói pá­lyát választotta éléthivatásul, erre nehéz lenne válaszolni. De ha még egyszer választ­hatna — akkor is pedagógus lenne. Gyomron lakik, Maglódon, Úriban tanított Ötven év alatt hét felnőtt nemzedék indult el keze alól. Közülük néhánynak a gyermekeit is tanította már. ötven év alatt tanított osz­tatlan osztályban — egyszer­re 90—100 gyereknek magya­rázta a számtant, ellenőrizte a házi feladatot, olvastatott, feleltetett. Küszködött „ne­héz gyerekekkel”, konok, el­keseredett, szomorú kis em­berkékkel, alkalmazkodott vagy száz gyerekhez. És ő, a tapasztalt pedagógus, áld egy kicsit az egész község ta­nító bácsija is volt — közben tanult. Alkalmazkodni ezek­hez a mostani gyerekekhez. Mert velük egészen más­képp kell bánni, mint a húsz­harminc évvel ezelőtti gene­rációval. Nyíltabbak, nyerseb­bek, őszintébbek, de érdek­lődőbbek. Őket alapos tudá­sával, emberségével nyerte meg, nemcsak tanító bácsi volt, hanem idősebb, tapasz­taltabb barátjuk is. Most szeptemberben Csányi Imre hiányzott az úri álta­lános iskola évnyitó ünnep­ségéről. Amikor felberregett a csengő, a virgonc gyerek­had hiába keresgélte Csányi tanító bácsit. A tanító bácsi éppen az évnyitó perceiben búcsúzott munkájától, a gyerekektől, az iskolai csengőtől. „Egy évet kérek csak" özvegy Kiss Sándorné 1923­ban szerezte meg a diplomá­ját, azóta Úriban tanít. 1957- ben eredményes pedagógiai munkássága elismeréséül a kiváló tanító címmel jutal­mazták. A haja már ősz, de a lelke­sedése, az optimizmusa, az energiája nem öregedett egyetlen esztendőt sem. Olyan közvetlen, kedves, alkalmaz­kodó, amilyen csak ez „első­osztályos” tanító néni lehet. Ezek a kicsik az év elején megszeppennek, aztán olya­nok, mint a kiscsikók, ám köz­ben mindenre bólogatnak, a szünetben fogják a szoknyáját, de karácsonykor — amikor már tudnak írni, olvasni, szá­molni i§ egy kicsit — már nem járnak csapatban a taní­tó néni után. — Ez a pedagógus hagyomá­nyos csalódása? — kérdezem. — Igen — bólint gyorsan. — Rosszulesik és megszokhatat­lan. Mert nekem a tanítás az életem, s akiket tanítok, nem a tanítványom, de a családom. Nincs magánélete. Télen, nyáron tele a lakása gyere­kekkel, a hajnal még az író­asztal mellett találja. Kiváló tanító, most pedig megkapta az oktatás kiváló dolgozója címet, de soha nem megy be óravázlat nélkül az osztályba, ügy tervezi, úgy építi fel az órát, mint egy színész a sze­repét. Neki nemcsak boldog percei vannak, hanem egész esztendei öröme — nézni, ahogy kinyílik a gyerekek ér­telme, ahogy önállóbbak lesz­nek, ahogy megszokják az ét­kezés előtti kézmosást. öt tábla van az osztályában — egyszerre ír minden gyerek. A tanító néni mindegyiket vé­gigjárja, kijavítja a göcsörtös betűket. Az egész községet ismeri, mire a gyerek iskolába jön, is­meri kívülről, belülről, már tudja, hogy kell bánni vele. Negyvenhárom évvel ezelőtt — mikor Úriba került — olyan rozskenyeret hoztak a gyerekek az iskolába, hogy kopogott, amikor a padra tet­ték. Kéthetenként sütöttek, soha nem ettek friss kenye­ret. Most minden gyereknek van alma a szalvétájában, hogy ne kelljen a rossz vizet innia. És minden gyereknek van tisztaságcsomagja, törül­közővel, szappannal. Amikor az iskolában érte­sültek Kiss tanító néni magas kitüntetéséről, megkérdezték, milyen ajándékkal kedvesked­jenek neki. — Szeretnék egy évig szer­ződéssel tanítani — mondta Kiss Sándorné. <d) Sorsdöntő mérkőzésen az első győzelem Üllő—Monor 3:0 Mintegy ezren voltak kíván­csiak az Üllő—Monor mérkő­zésre az új üllői pályán. Ez a mérkőzés sorsdöntő volt a ki­esés szempontjából mindkét fél számára, mert a megyei NB III. csapatok között az utolsó helyen tanyáznak. En­nek következtében helyenként kapkodó jelleget öltött a játék. Az első félidő 14. és 17. per­cében kecsegtető hazai táma­dás alakult, a vendégek védői az utolsó percben tudtak csak menteni. Az üllői támadások főleg a pontatlan átadások kö­vetkeztében haltak el, de sze­rencsére a monori csatársor sem veszélyeztette komoly mértékben az üllői kaput. A 32. percben Szűcs Attila egészen a gólvonalig vitte a labdát, de ott a kapus elhúzta a lábát A játékvezető 11-est ítélt, melyet Burza belőtt. A gól élénkítőleg hatott, utána ugyanis néhány veszélyes tá­madást vezetett a hazai csa­pat, de az újabb gól elmaradt. A második félidőben jobbá­ra Üllő irányította a játékot, sok gólhelyzetet ki is dolgo­zott, de a csatárok késleked­tek a lövésekkel. Ebben a já­tékrészben egy-két játékos megfeledkezett magáról. Az egyik ilyen eset során a mono­ri Szálai, majd a befejezés előtt néhány perccel az üllői Pinczés került a kiállítás sor­sára. A félidő közepe táján Szűcs A. szögletről beívelt labdája érintés nélkül a háló­ba esett. A 76. percben ismét Szűcs A. volt eredményes. A mérkőzés hátralevő időszaká­ban mind az Üllő, mind a Mo­nor igyekezett gólt lőni, de a védelmek ezt megakadályoz­ták. Az üllőiek bizonytalanok voltak az új pályán, a labda sok esetben elpattant a ke­mény talajról. A sok átadási hiba gátolta a játékot. Erős megbízhatóan védett, remél­jük, kilábalt a hullámvölgyből. A hátvédhármasból Boda és Szabó emelkedett ki. Mellis kissé halványabban játszott, a két fedezet a tőle megszokott játékát mutatta, a csatársorból Szűcs A., Burza és részben Pinczés emelhető ki, de ők sem nyújtották azt, amit a kö­zönség hazai környezetben el­várna tőlük. Összegezve: a mérkőzés meglepetést nem ho­zott, az üllői győzelem nem volt kétséges, és még nagyobb arányú is lehetett volna. A tartalékcsapat odahaza Gomba csapatát fogadta és biztos, 10:3 arányú győzelmet aratott. E csapatban szereplő játékosok közül Szűcs I., To- mozi, Viczkó, Hang és Balato­ni emelhető ki. Az ifjúsági csapat viszont 3:2 arányú vereséget szenve­dett a monori ifiktől. (fülöp) Együtt a kiállításra A múlt pénteken o gomba Vj Elet Tsz KISZ-szervezeté nek taggyűlésén megtárgyal ták Fock Jenő miniszterelmöl országgyűlési beszédét Meg határozták a fiatalok számár; az új gazdasági teendőket, < tsz sajátosságait figyelem’» véve. Elhatározták, hogy < KISZ-tagok együtt nézik met a mezőgazdasági kiállítást. / kirándulás költségeit a KISZ' szervezet fedezi. Végül a taggyűlés új tago kát vett fel. MAI MŰSOR Mozik Gyömrő: A méltatlan öreg hőig Maglód: A légió (széles). Mend Jánosik 1-----n. (széles). Monor: t olvaj (széles). Pilis: Szegényleg nyék. Tápiósüly: Harlekin és sz relmese. Üllő: Jaguár (széles). V esés: Szegény a.zUsgok 'széles).

Next

/
Thumbnails
Contents