Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-05 / 209. szám

■SM wem szMirhm 1967. SZEPTEMBER 5.. KEDD Egy könyv és Néhány hét múlva ötven esz­tendeje lesz annak a tíz nap­nak, „amely megrengette a vi­lágot.” Ez a könyv címe is: Tíz nap, amely megrengette a világot. Azóta tudjuk, hogy nemcsak megrengette: alap­vetően új irányt adott az em­beriség, a világ történelmé­nek. A könyvet John Reed írta. A történelmet pedig a Lenin vezette bolsevikok és forradalmi tömegek. „Fenntar­tás nélkül ajánlom e könyvet a világ munkásainak” — írta Lenin 1919 végén. Nos, voltak esztendők, amikor nagyonis fenntartással kezelték Reed könyvét, bár ezek r- fenntartá­sok nem voltak többek koholt indokoknál. ,Mi volt a „baj” Reed köny­vével? Minden bizonnyal az, hogy olyannak ábrázolta azt a tíz napot, amilyen volt. Kaotikusnak, s végső soron mégis szervezettnek, emberi esendőséggel telinek, s végül emberi nagysággal fölmagaso- dónak, nem csupán diadalmas­nak, hanem sok-sok tragédiá­val terhesnek is. Volt még valami. Azt is számonkérték Reed könyvétől, amit csak későbbi korok adhattak hozzá: az összefüggéseket, az illegalitásban dolgozó párt te­vékenységét, az események teljességét. Reed szemtanú volt: egyike azon keveseknek, akik azokban a napokban „odaátról”, az első pillanattól ellenséges nagy kapitalista ál­lamokból voltak jelen. Reed könyve egyik helyén azt írja: „A küzdelemben érzelmileg nem maradtam semleges. De a nagy napok történetének el­beszélése során igyekeztem az eseményeket a lelkiismeretes riporter szemével nézni, s csak az igazat írni.” Aligha lehetne tömörebben és igazabban meg­fogalmazni a könyv fő jellem­zőjét. Az érzelmi kötődés és a korrekt, a valósághoz minden­ben ragaszkodó újságírói munka nemes ötvözetét. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom óta sok ezerre nőtt az 1917 novemberének eseményeit feldolgozó művek száma. Reed könyve nem csu­pán azzal emelkedik ki a könyvrengetegből, hogy az első beszámoló e napokról, hanem azzal is, hogy ő az első „kívülálló” — ti. a bolseviko­kon kívül — aki fölismeri és az oroszországi I felvevő lenne a kezében, olyan beláthatatlan | szemléletesen írja le a bolse- --------- vijjog támadását váró tiszti­iskolásokat, a handabandázó politikusokat, a kaszárnya­szobákká alakított fejedelmi termeket, majd — a palotát otthagyva — mindennek ellen­téteként az utcát, ahol pán­célautók vágtatnak, frakkba öltözött urak vitatkoznak, és — fegyverek ropognak. A Tíz nap ... egy könyv csupán a könyvreng^tegből, de aligha lehet értékét, fontossá­gát hűen felbecsülni. Alapvető jelentősége abban van ugyan­is, hogy forrás későbbi esemé­nyek tisztázásához — így pél­dául rendkívül érdekes mind­az, amit Trockijról ír — mond­hatná, a már akkor meglévő, ha rejtve is maradt vonások közlésével érthetővé teszi azt is, ami csak esztendők múltán következett. A Kossuth Könyvkiadó Reed művének másodszori magyar kiadásával, annak formai, nyomdai kiállításával méltóan emlékszák a világot rengető, új történelmet kezdő tíz nap­ja. M. O. ki is mondja forradalom horderejű jelentőségét, nagy­ságát és főként hatását a tör­ténelem további menetére. A barzsoá történetírás hosz- szú éveken át „kaland”-nak minősítette a bolsevikok for­radalmát; egészen addig, míg a történelem maga bizonyítot­ta, hogy nagyonis tartós és fölszámcűhatatlan „kaland” ez a forradalom. Reed maga is foglalkozik a kaland-elmélet­tel, s lépésről-lépésre, az ese­mények láncolatával bizonyít­ja, mennyire tudatosan, fel­adataik tökéletes ismeretében cselekedtek a bolsevikok, s ho­gyan söpörték félre azokat, akik valóban kalandorok mód­jára kísérelték meg az esemé­nyek befolyásolását, s a for­radalmi tömegek félrevezeté­sét. (így a többi között Kame- nyev, Zinovjev, Rikov szem­befordulását a Népbiztosok Tanácsával és a Központi Bi­zottsággal.) Éppen ebben van a könyv, pontosabban szólva a szerző nagy érdeme; megmu­tatja, milyen nehéz, ellent­mondásos helyzetben, hányféle akarattal szembeszegülve, hányféle ellenállást letörve győzött végülis a Lenin ve­zette többség nemcsak a Köz­ponti Bizottságban, hanem — az utcán is. Reed a szó nemes és igaz értelmében riporter; hisz a té­nyek erejében, a valóság kom­mentátorokat fölöslegessé té­vő voltában. Nem tesz többet, „csak” jelen van az esemé­nyeknél, gyűjti a dokumentu­mokat — röplapokat éppúgy,, mint újságokat, kiáltványokat, határozatokat — emberekkel beszélget, figyeli a forradalom vezetőinek szavait, s végül — megírja mindezt. Ez a, való­sághoz szinte már mániákusan ragaszkodó munkamódszer te­szi könyvét nemcsak nagyha­tású olvasmánnyá •— mert hisz’ aligha kívánhatna különb izgalmat az olvasó, mint a tör­ténelem egyedülálló gyújtó­pontjának, tíz napjának hű le­írását —, hanem hiteles do­kumentummá, olyan forrás­munkává, melyet nem hagyhat figyelmen kívül senki sem. Estien példát kiemelve csupán: november 7-én Reed három másik külföldi sajtó­tudósítóval együtt „végigsétál” a Téli Palotán, s mintha film­Színház, ismeretterjesztés, bál Megkezdődött az új népmű­velési évad a Csepel Autó­gyár művelődési házában is. A szakkörök és a művészeti csoportok újra munkához lát­tak, többségük a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom méltó megünneplésére készül. A munkásakadémia különbö­ző tagozatai a hónap közepén kezdik meg működésüket. Szeptember 14-én a motor­gyárban a Kultúra, tudomány, vallás sorozat, a hajtóműgyár- ban A magyar nép története sorozat, a szerszámgyárban pe­dig a Képzőművészet története sorozat első előadására kerül sor. Az Űj gazdaságirányítási rendszer kérdései című soro­zat első előadására szeptember 18-án kerül sor, az Ifjúsági akadémia pedig szeptember 25-én rendezi első programját. Az új idény első színházi előadására szeptember 23-án este kerül sor. Az Állami Dé­ryné Színház társulata mutat­ja be Tabi László: Enyhítő körülmény című háromfelvo­násos vígjátékát Csongrádi Mária rendezésében. A kiállítóteremben ezúttal szovjet—magyar bélyegkiállír tást rendeznek, amelynek megnyitására szeptember 15- én kerül sor és a hónap végé­ig tekinthetik meg a látoga­tók. A hónap folyamán három bált rendeznek a művelődési házban. 9-én este a Marikák tiszteletére húzzák majd a talpalávalót. 16-án ifjúsági táncest, 30-án pedig szüreti bál lesz a művelődési ház ter­meiben. Befejeződött az Aurora akció Az úttörők idei egyik leg­látványosabb seregszemléje, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulója tiszte­letére rendezett Aurora akció vasárnap befejeződött Győrött. Az ország minden részéből össze sereglett piros nyakken- dős fiatalok sokáig emlékeze­tes napokat töltöttek a Rába parti városban, ahol vasárnap délelőtt a Dunakapú téren fel­állították a Téli palota kapu­ját, amelyet ostrommal vettek be a hadijáték résztvevői. A pompás hadijátékot a televí­zió egyenes adásban közvetí­tette. Ötvenhatféie új tankönyv és módszertani segédkönyv a szakmunkástanuló-intézeteknek A törökborstól a paprikáig Kereken 400 esztendeje, hogy megjelent Magyaror­szágon mostani legelterjed­tebb és legjellegzetesebb fű­szernövényünk, a paprika. Akkor azonban még nem fűszerként, hanem dísznö­vényként termesztették. Zrí­nyi Miklós nevelőanyja, Széchy Margit az 1560-as évek végén szerezte be külföldről az első paprikát, s egyéb növényi ritkaságai között nevelte kertjében. Szakácskönyv a XVII. szá­zad elején említi először, hogy a paprika a leveseknek ' jó ízt ad, — de abban az idő­ben még csak kevesen íze­sítettek vele. Szélesebb kö­rű termesztése a török hó­doltság után kezdődött, s akkor is főként a szegények, parasztok hsználták a kül­földről hozott, drága bors helyett. Nyilván ez a magyaráznia, hogy a paprikát sokáig tö­rökborsnak nevezték. Így szerepel Szenczi Molnár Al­bert 1604-ben megjelent szó­tárában, s hivatalos név­ként még az 1775-ös kiadású Csapó-féle fűvészkönyvben is, amely a paprika első részletesebb magyar nyelvű leírását adja. S ha a név nem is, a jellemzés ma is ér­vényes: „... igen erős esz­köz ez és ember vérét igen meghevíti”. Hát még mennyire meghevíthette Eszak-Magyarországon, ahol hosszú ideig nem is fűszer­nek, hanem orvosságnak használták. Az 1831-es ko­lerajárvány idején a pap­rikapálinka volt az egyik legfőbb gyógyszer. Készíté­si módja igen egyszerű volt: a szilvapálinkába paprilca- pőrt kevertek. Maga a paprika elnevezés jóval később jelent meg nálunk, mint a növény. Elő­ször 1724-ben, Jambressich András szótárában fordul elő, de néhány évtizeddel később már szegedi és ka­locsai feljegyzések is útal- nak rá. A paprika szó egyéb­ként a bors görög és latin ne­véből — peperi, illetve pi­per — származik, valószínű­leg délszláv áttétellel. Min­denesetre jó névnek bizo­nyult, mert az utóbbi száz év alatt a magyar alföld jel­legzetes zamatú, élénkpiros színű növényével együtt a név is világhódító útra in­dult. Ma már a paprika né­metül, franciául, csehül, len­gyelül, szerbül és több más nyelven is — paprika. A szakmunkásképzésben ál­landó és fontos követelmény, hogy az oktatási, tananyag ne maradjon el az ipar technikai fejlődésétől. Elsősorban ennek tesz eleget a Munkaügyi Mi­nisztérium azzal, hogy az idei oktatási évben 56 féle új tan­könyvet és módszertani segéd­könyvet bocsát a tanulók és a tantestületek rendelkezésére. A régebbi tankönyvek ter­mészetes elhasználódásának és' az elsőéves tanulólétszám nö­vekedésének megfelelően hat­vannégyféle tankönyv után­nyomásáról is gondoskodtak. Az újonnan szerkesztett és az vek együttes példányszámA I több mint félmillió. A köny­vek szétosztása megkezdődött, s az intézetek a korábban használt anyaggal együtt ösz- szesen 588 féle tan- és segéd­könyvből mintegy 1 300 000 példányt adnak a tanulóknak és tanáraiknak, az új oktatási évre. Ezenkívül az intézetek­ben tanított 168 szakma el­méleti és gyakorlati ismeretei­nek elsajátítását 190 féle szemléltető eszközzel és kere­ken 100 oktatófilmmel segí­tik. Taneszközökből tehát nincs hiány, megoldották a múlt évinél jóval több szak­munkástanuló ellátását is. TEJ ÉS NIKOTIN A nyugat-csehországi Klatovy tejgyárának vezetősége meg akart győződni annak az állításnak helytállóságáról, hogy a tej kedvező hatással van a dohányosokra és csökkenti a nikotin káros hatását. Ezért megállapodást kötött 75 dohá­nyossal, hogy naponta egy liter tejet szolgáltat nekik ingyen, kérve őket, hogy ezt a mennyiséget lelkiismeretesen fogyasz- szák is el. Egyhónapos tejkúra után a „kísérleti tejivók” több­sége kijelentette, hogy észrevették a tej jó hatását, egyesek jobban aludtak, mások jobb étvággyal ettek, sokan pedig azt állították, hogy a tej után a cigaretta nem ízlett nekik. Sőt, tv* több, hárman abbahagyták a dohányzást. A házasság titkaiból Vallomástétel előtt Elgondolkodva az élet és a magam értelmén, baktattam az életnek neve­zett kanyargós kis ösvényen. Rezignál- tan, a filozófia szürkepöttyös gondolat- labdáival zsonglőrködtem: feldobtam egy gondolatot, ha nem kaptam el, ott egye a fene, baktattam tovább. Mert mi célja az én életemnek? — tettem fel a kérdést magamnak, és rögtön meg is válaszoltam: „Semmi, barátom, igazán semmi...” „Mész az úton, mész, de hová és mi­nek és miért? Nem is látod, hogy a kö­vetkező kanyarban mi vár rád, beteg­ség-e, vagy halál, bánat-e, vagy szomo­rúság? Elindultál, öregem, születésed pillanatában, ezt dátumra is tudod, ez az egyetlen fix pont az életedben, ami­ben megkapaszkodhatsz, de lám, még az sem adatott meg a számodra, hogy az utolsó dátumot tudjad, mire és meddig viszed ... Igen. Es ezt nevezik életnek. Kétségbeejtő — sóhajtottam fel és a világból kiábrándultam, véglegesen megcsömörlötten vonszoltam magam tovább az élet ösvényén, amely egye­nesen a Jó utca 4/b alá kanyarodott, ahol be kell számolnom a feleségem­nek, miért nem kaptam prémiumot, amikor pedig kaptam. Nem, egyáltalán nem érdemes élni. Mitől boldog egy asszony? — De jó kedved van — mondja a fe­leségem és gyanakodva néz rám. — Miért, mucivirág, nekem nem le­het jó kedvem, annak ellenére, hogy a feleségem vagy? — kérdem vissza szé­les vigyorral. — Ízléstelen a humorod — villan rám a szeme, aztán ismét és gyanakvóan összehúzódik. — Mitől van olyan jó kedved? Lehelj csak rám! — Kikérem magamnak, hogy a fele­ségem, mint valami közlekedési rend­őr leheltessen. Vedd tudomásul, hogy fél liter örömöt és még két deci derűt ittam meg, egy slukkra — mondom most már mérgesen, s ebben a pillanat­ban hirtelen eszembe jut: tényleg, mi­től van nekem jó kedvem? Néhány pillanatnyi tűnődés, s rájövök, hogy az égvilágon semmi okom sincs a különö­sebb jókedvre. Ahogy így belegondo­lok, inkább komornak kellene lennem, mert... Es elkomorodom, eszembe jut­nak a napi zűrök, a holnapi tennivalók, eszembe jut a nemzetközi helyzet, egy múlt évi bosszúság, minden eszembe jut. Feleségem arca felderül. Látja, liogy már nem vigyorgok, ismét megfontolt és kimért férfi és férj vagyok. Most boldog, mert már nem idegesíti a gon­dolat, hogy az ö tudta és közreműködé­se nélkül én egyáltalán vidám lehe­tek ... Ö, asszonyok, hát ti is voltatok leá­nyok? Énekelek — Hamisan énekelsz... — Mentél volna feleségül Saljapin- hoz... — mordulok vissza és csak azért is komyítom tovább az operaáriát. — Borzalmas — nyög fel nejem és befogja a fülét. Régi és mai torony AZ ORSZÁG EGYIK LEG-: RÉGIBB TORNYA VALAMI­KOR A NAGYVÁZSONYI KINIZSI-VAR TORONY- ŐREINEK SZOLGALAT! HELYE VOLT. MOST: IDE­GENFORGALMI LÄTVÄ- NYOSSAG —, AZOKKAL A „HARCOSOKKAL” EGYÜTT, AKIK INNEN INDULNAK A NAGYVÁZSONYI LOVAS- JATEKOKRA. ...ES A LEGÚJABB „TO­RON YKÖLTEMÉNY” — A mindenségit neki... A hangom nem tetszik, az állam mindig borostás, neked én egy rendetlen fráter vagyok, sőt megbízhatatlan is ... A mennykőbe, akkor mi a nyavalyának élsz velem? — Mert szeretlek — közli velem a nejem a tényt olyan szenvtelen és tár­gyilagos hangon, hogy egy szerelmes film rendezője idegrohamot kapna tőle. Pedig a rendezőnek fogalma sincs az életről. Megnyugodva borotválkoztam tovább és — nem énekelek. Valóban, kibírhatatlan hangom van — állapítom meg egyetértőén. A galléros pávián — Hogy áll a ruhám? — Most mit mondjak. Szívem, az igazat, vagy ami neked lenne jó...? — Természetesen csakis az igazat. Kiben bízhatna egy nő, ha nem a férjé­ben. Fő az őszinteség. Szóval... nem tetszik. Vacak mi? — Ugyan, azt nem mondtam, sőt, na­gyon kedves, ízléses, csak mintha ... — Mintha ... mintha ... Miért ke­rülgeted az igazságot?... Ronda, nem tetszik, ordenáré. Kész röhej ... Ügy áll rajtam, mint tehénen a miniszok­nya ... Ismerem a szóáradatodat, na­gyon jól ismerem ... Örülsz, ha rosszat mondhatsz a feleségedről, boldog vagy ha fájdalmat okozhatsz... S amellett annyi ízlésed nincs, mint egy galléros páviánnak — és sírva fakad. Esküszöm, nem vagyok normális. Most ugrottam be kétszázötvenedszer, ennek a buta trükknek, hogy legyek őszinte. Ügy kell nekem. Csak azt tud­nám, hogy honnan szedte ezt a galléros páviánt Gyurkó Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents