Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-30 / 231. szám

1967. SZEPTEMBER 30., SZOMBAT

Kenyérstatisztika

Hazánkban ezer sütőüzem ▼an. A kemencéket sok helyen már gázzal vagy olajjal fűtik. Jelenleg mintegy 5

00 kemence dolgozik olajtüzeléssel. A kenyér korszerűbb, szalagrendszerű készítésére, sütésére eddig Budapesten, Miskolcon és Győrött tértek rá, ahol úgynevezett Netzban-kemencék működnek.

Budapest és környékének lakossága naponta 80 vagon kenyeret eszik meg. Hazánkban minden ember naponta átlagosan 30 deka kenyeret eszik, de vannak olyan területek — elsősorban a mező- gazdasági vidékeken, ahol a fogyasztás meghaladja a 40 dekát Budapesten 23—24 deka az egy főre eső napi fogyasztás.

"\T* M. ' 1' * ”1 örsz

Víztároló epul^

L meg]

örszentmiklós és Vácrátót között 50 holdas víztárolót az Egyesült Barátság Tsz. A földmunkákat már megkezdték, s mire a hóolvadás kora tavasszal megindul, a terület gáttal ellátva várja a megduzzadt Rákospatak vizét

(Foto: Gábor)

Kiállítás a BNV területén

Isaszegi sky-bútor, moszkvai palotában Ing, lejáró nyakkal - Baromfifeldolgozó Kijevnek

ÁTVÁLTOZÁS

I Az utca üres volt. A § 8 osend mattüvegét távoli 8 Sí fékcsikorgás akarta szilán- S § kokra zúzni, de az csak be- 8 ^ horpadt. Hajnalodott. A \ ^ kopott köveken lassan kú- ^ $ szott felfelé egy óvatos ^ ^ fénysugár. Még nem tnlágí- § | tóttá meg a repedések ^ 8 ráncszakadékait, de élénk- ^ S re pamacsolta az elszórt 8 5 szemetet, s egy elhagyott 8 ^ cigarettásdobozt.

^ Megnézte magát a csorba § ^ tükördarabban. Az alja ra- ^ ^ gadt valamitől. Undorodva ^ § hajította el. Az már má- ^ S; sodszorra koppant fáradtan ^ S a kövezeten. Nem tört el 8 8 újra. Bosszankodott.

^ Tompa közönye nem vet- 8 8 te tudomásul a házak las- 8 ^ sú, szemérmes kitárulkozá- \ \ sót. Megbotlott. Megnézte, ^ ^ mi az? Az éjszaka ráncos ^ ^ köpenyének egy foszlánya. ^ | Ezt miért hagyta itt, job- §

5 ban is vigyázhatna, gondol-§ § ta, és nem ment tovább. 8 § Leült a járdaszélre, elgon- 8 \ dolkozott ezen a hirtelen^ ^ támadt ötletén. A meglepő- ^ ^ dés volt legerősebb érzése. ^ ^ Már hónapok óta nem írt. ^ ^ Nem szeretett a bőréhez^ 8 érni, szikkadt volt.

8 áramló, rohanó fények, az 8 ^ örök szinduhajkodás eltűn- 8 ^ tek belőle. Furcsán sápad- § ^ tak az emberek, villant át $ ^ rajta gyakran. A tárgyak ^ 8 leperegtek róla. Erőlködve ^

6 figyelt, ha hozzá beszéltek ^

8 és nem értette, miért. Az § 8 arcok vonalai furcsa torzu- 8 ^ lássál rögződtek emlékeze- 8 | tében. 8

^ Hirtelen lett világos, a 8 ^ napfény diadalmas tort ült \ ^ gyűrött arcán. Keze fejét \ & végighúzta durván serkedő ^ 8 szakállán. Szemét rács mö-^ | gé vonta az ablakszemek^ ^ visszaverte szikrázás, amit 8 $ a tetők rajzolta égbolt hi-S | degboldog színe robbantott § ^ föl. Melege lett. Nem volt ^ ^ kedve felállni, csak nézett^ S tovább fölfelé. Szemközt^ 8 egy galamb tollászkodott. ^ 8 Lassan megmozdult a sze- ^ $ mé, szűk folyosója öböllé ^ ^ tágult. Egy örökkévalóság 8 ^ után újra látott. Még fel-§ ^ villant fájdalmának anior/S ^ lányalakja, de nem volt 8 ^ már foga, nem volt színe. ^ 8 Színe a nyíló fényeknek, a ^ 5 járdán újra megfeszülő tes-§ | tériek volt. Hirtelen sírni ^ | kezdett. Szeretem ezt az^ ^ utcát, mondta magában, 8

i aztán lassan elindult. Me- 8 ! legnek érezte a tenyerét. 8 i Ahogy lépkedett, végigsi- § • mitotta vele a házfalakat. §

Varga Vera |

. sj

A legombolható ingnyaktól a konzervipari töltőgépig — az áruk széles skáláját mutatja be a Pest megyei KI- SZÖV a városligeti vásárvárosban.

Ez az első alkalom, hogy a megye szövetkezetei együttesen állítják ki termékeiket;

egyrészt, hogy átfogó képet kapjanak, másrészt, hogy ezúton közvetlen kapcsolatot teremthessenek megrendelőikkel. A BNV-n kilenc szövetkezet vett részt s az ott kötött ötvenmillió forintos üzlet ösztönözte a ktsz-eket. A kiállításon négy szakmai napot rendeznek s meghívják a külkereskedelem, a nagykereskedelem, az áruházak képviselőit és az egyes szövetkezetek üzleti partnereiket.

Az utóbbi öt évben — a javító-szolgáltató tevékenység mellett — jelentősen

megnőtt az árutermelés, az export négyszeresére

emelkedett.

Az Isaszegi Vegyesipari Ktsz skybú torai nemzetközi sikert arattak eddig is, ők szállítják a Moszkvában épülő KGST-palota ülőbútorait. Egyedül gyártja az országban a gyáli ktsz, a kiállításon is látható vívófegyvereket, sisakokat és az elektromos találatjelzőket. A szentesiek, az alagiak, a ráckeveiek 40 országba exportált futballab- dáikat mutatták be. Újdonság a gyógyászatban használt állványos és asztali Sollux- lámpa, amely hatásosabb a kvarcnál.

Eddig importáltuk, most a nagymarosiak készítik.

Az élelmiszeripari gépek családjának egy tagját a darabáru töltőgépet mutatja be a Nagykőrösi Gépjavító Ktsz. A szakmai napokon a gép szilvát tölt majd üvegekbe és sziruppal önti le; ehhez üvegzáró és címkéző is tartozik, ez azonban már nem látható itt. Tavaly ősszel 100 gépegységből álló berendezést, baromfivonalat szállítottak Kijevbe, amely óránként 2000 darab csirkét dolgoz fel. A gépsor első állomásán elkábítják a csirkét, majd kopasztják, tisztítják, zsígerelik, darabolják s a végső fázis a jól ismert, fóliába csomagolt baromfi.

A ktsz-ek könnyűipari

termékeikkel is kitettek magukért.

A ceglédiek — a többi között — kézi csomózású perzsákkal arattak elismerést. A vecsé- siek a legújabb divat szerinti, legombolható nyakú ingeiket mutatták be; a legszebb gyermekruhákat a du- navarsányi háziipari szövetkezetben készítették. A bemutatón látható valamennyi árufélét felsorolni sem győznénk, — s hogy ezekből mit kaphatunk jövőre, azt most döntik el a szakemberek.

Magyaros ételek - nyomtatásban

A nemrég indult, de máris keresett kis sorozat, a „Színe- Java”, új kötettel jelentkezett. Magyaros ételek címmel ötvenkét közkedvelt leves, hús és tészta ízletes készítési módját közli. A receptek ötszemélyes adagra szólnak, valamennyit a magyaros konyhájáról híres szakács, Venesz József írta.

A könyvet György Miklós ízléses, színes nyomással készült stilizált, magyaros rajzai díszítik.

Laboratórium

a mezőgazdaságban

A megye állami gazdaságaiban a terméshozamok növelésével, a költségek csökkentésével kapcsolatban egyre gyakrabban esik szó a Pest—Nógrád megyei Állami Gazdaságok Laboratóriumának munkájáról. A korszerű gazdálkodás ma már el sem képzelhető laboratóriumi vizsgálatok nélkül. Vezetőnk Gergely Lajos, a laboratórium irányítója elmondta, hogy 1963-ban kezdtek dolgozni Munka akad bőven, Pest megyében 142 ezer hold, Nógrád ban 35 ezer hold vizsgálata, talajtérképezése

már magában véve elég. A munkatársak között találunk vegyészmérnököt, mezőgazdasági mérnököket, növény- védelmi, takarmányozási specialistákat. A munkát közel másfél millió forint értékű berendezés segíti.

Évente a talajvizsgálatok során 8—10 ezer mintát vesznek és közel 3 ezer talaj tápanyag vizsgálatot végeznek el.

A gyakorlati szakember pontos és alapos tanácsot kap a talajjavításra, a műtrágyázásra, a műtrágyák mennyiségének, minőségének megfelelő megválasztására, de szükség esetén a talajvédelem és öntözés kérdéseiben is részletes felvilágosításokat kap. Ugyanígy az üzemszervezés is segítséget kap, az üzemágak elosztásának megállapításában.

Ez év végéig még a 28- ból hátralévő 5 gazdaság is megkapta a genetikus üzemi talaj térképet és ezzel

az összes Pest megyei állami gazdaság rendelkezésére áll majd mind a talajtérkép, mind a kartogramok és a szöveges tanácsadás is.

Az előző évek során már több gazdaság megkapta az üzemi talaj térképet, miként használták fel ezeket?

1964-ben készült el a közel 6 ezer holdas Felsőbabád! ÁG üzemi talaj térképe. A szak- tanácsadót már az évben az őszi munkák során felhasználták. Hasznos volt a gazdaság számára a talajművelési kartogram, amely a talaj művelhetőségének mélységére, valamint módszerére, mind a forgatás nélküli lazításra, művelésre tett többek között javaslatot. A talajvizsgálatok eredményeit jól tudták hasznosítani a több száz holdas szőlő- és gyümölcsös ültetvényeik telepítésekor is. Igen jó eredménnyel használták a tápanyag kartogramokat.

Már az első évben feltűnő volt, hogy a korábbi műtrágya-felhasználással szemben Va-dal növekedett a nitrogén, felényivel a foszfor műtrágyák szükséglete. Viszont káli műtrágyára jóformán nem is volt szükség, mert az megfelelő mennyiségben rendelkezésre állt a talajban. A tápanyagarányok helyesen történt kialakítása biztonságosabbá tette a termesztést.

— Az üzemi talajtérkép kiadásával megszűnik-e a laboratórium kapcsolata a termelő üzemmel?

Nem, sőt tulajdonképpen ezzel kezdődik. Hiszen felhasználásukkal kapcsolatban a laboratórium állandó talaj- művelési, műtrágyázása tanácsadással segíti a termelő- munkát.

Négyévenként pedig újból vizsgáljuk a táblák tápanyag- ellátottságát,

s a tényleges állapotot figyelembe véve adunk segítséget a hozamok növelésére.

Másik fontos munkája a laboratóriumnak a gazdaságok által rendszeresen beküldött takarmányok béltartalom, ka- rotin, ásványi anyag vizsgálata. Évente több mint 2 ezer takarmánymintát vizsgálnak meg és ezt a szolgáltatást valamennyi Pest megyei állami gazdaság igénybe veszi.

Jól használta az Agrártudományi Egyetem gödöllői tangazdasága is a laboratórium adta lehetőségeket.

Cjabb munkaterületként

jelentkezik az állatok vérsavó vizsgálata.

Az idei feladatokról szólva megtudtuk, hogy az év végéig a laboratórium befejezi az üzemi talajtérképezést, és így a jövő év elejétől kezdve minden Pest megyei állami gazdaság részére rendelkezésre fog állni.

N. Gy.

A süket

K

ovács Károly szakaszvezető, civilben géplakatos a második világháborúban a légnyomástól megsüketült. Lehúzott még két évet a hadifogságban és aztán soványan, süketen, de tele életörömmel hazajött. Azonnal bement üzemébe, a haverok kedvesen fogadták, beszéltek hozzá, kérdezgették és ő alig értett valamit. Meg is mondta becsületesen :

— Süket vagyok, fiúk, a fronton megsüketültem. Egy akna tönkretette a fülemet. Ügy beszéljetek, hogy lássam a szátokat, arról le tudom olvasni a beszédet.

Mindenki sajnálta, senki sem mosolygott. Később mégis mindenki süket Karcsinak hívta.

Eltelt néhány év és ipart kért, mert odabent mind veszélyesebb lett a helyzet. Hovatovább az élete forgott kockán. Nem hallotta a targoncák motorját, a daruk zaját az autók dudálását, időnként úgy kapkodták ki szinte a járművek kerekei alól.

„Bezzeg, amikor még kis kóceráj volt a gyár és kézzel hordták, mozgatták az anyagokat, szerszámokat, akkor jó volt az ő két erős karja is. És kellett a tudása. Azt mondta az igazgató, hogy nagy nyereség maga Károly, és minden évben emelték az órabérét. Mert ismerte a szakma minden csínját bínját”. Füstölgőit magában, de azért tudta, hogy a válás elkerülhetetlen.

Nagyon fájt a szíve a búcsúnál. A haverokkal jól berúgott, pedig nem is szerette a szeszt. Sírt egy sort, azt hitték a szesztől van, pedig akkor is sírt volna, ha egy cseppet sem iszik.

A kezdéshez a bank adott pénzt. Támogatta Kovácsot mindenki, még a pártból is szóltak érte.

— A magánkisipar nem éppen szocialista szektor — mondta a pártban egy nagy kövér elvtárs —, de van idő. mikor az élet arra kényszeríti az embert, hogy visszafelé lépjen egyet-kettőt.

A műhelyt szépen berendezte. Aknát is ástak és azt kicementezték. Volt itt minden, apparátus a hegesztéshez, fújtató a kovácsoláshoz, szóval univerzális kisüzem volt. A nyolc általános után maga mellé vette mind a két fiát Is. Később felvett egy szótlan, szikár, ügyes és gyorskezű segédet, akit a gyárból csalt el, mert annak idején őutána ez volt a legjobb szakmunkás. Húsz forint órabért adott neki, ha vasárnap is dolgoztak, negyvenet. Szükség volt minden kézre, a kocsik száma gomba módra szaporodott és mintha mindenki hozzájött volna javíttatni. Minden munkát elvégeztek, szereltek, generáloztak, karoszériát javítottak, dukkóztak. Az egyik fiút elküldte egy barátjához egy évre, tanulja ki a legszükségesebb kárpitos- munkát. Most már azt is ők csinálták.

Kovács Károly, a mester boldog volt. Igaz, nem hallott, de már mind ritkábban fájt a tudat, hogy süket és lassan el is felejtette a bánatát. Értett minden szót hang nélkül is, ha vele szemben beszéltek.

— Ügy olvasok a szád mozgásából, mint a sziú indiánok olvastak a lábnyomokból — mondogatta a haveroknak és még hozzátette nevetve —, pedig süket vagyok, mint egy ágyú. — És jópofa volt. Baráti társaságban mindig ő kezdte a viccet, valahogy így: „A süketnéma azt mondja "a feleségének...” — hát

ezen muszály volt gurulni, még- hogy egy süketnéma és ezt pont Kovács mondja, aki saját bevallása szerint is süket mint egy ágyú ...

T

úlontúl jól ment a műhely. Kovács nevétől visszahangzott a kisváros. Ennek megfelelően jól éltek és bankbetétje is szépen dagadt. És, igen, felesége szépen virult, másodvirágzását élte és a jómódért mintha a süketséget is elfelejtette volna. De hát mi baja lehetett, végtére Kovács Károly autószerelő és géplakatos mester, mindössze negyvenéves volt, életerős kellemes külsejű férfi. Amellett nyílt eszű, nyílt szívű, ügyes kezű.

Igaz, volt egy titka, de ez nem tartozott senkire. Az útlevelet már megkapta, a vízum is megérkezett aztán egy szép nyári kora reggel bevallotta az asszonynak, hogy elutazik Münchenbe, ahol bátyjával akar találkozni. Az asszony azonnal vele akart menni, bár kissé meglepő volt, hogy milyen kevés ideig harcolt és milyen rövid idő alatt belenyugodott abba, hogy Kovács egyedül megy.

Münchenben, a pályaudvaron már várta a bátyja. Taxival hazamentek, a rokonok boldogok voltak. Az idősebb férfi nem akart kiabálni a család előtt, ezért leírt mindent egy papírra.

— Tehát, holnap reggel kilenc órakor? — mormogta Kovács. A másik igent intett.

A műtét ragyogóan sikerült. A professzor és az orvosok kedvesek voltak, a kedvesnővérek a nagy fi- tyulákkal egy kissé furcsák. A kötést egy hétig a fülén hagyták. Furcsa volt a zaj, távoli dübörgésnek tűnt a beszéd, de hallott és ismét megjelent egy könnycsepp a szeme sarkán.

E

gy hónap múlva csomagolt, és hatalmas bőröndökkel délután érkezett a Nyugatiba. Senki sem várta, nem is írta, mikor jön.

Otthon nem tudta senki, hogy egy műtéten esett át és egy szót sem szólt arról, hogy már hall. Mindenkit megcsókolt, mindenkinek értékes ajándékot adott.

— A vén marha töltőtollat hoz, nekem, a lakatosnak. Tudhatná, hogy már négy éve ezzel az ócska Kijev borotvával kaparom a pofámat. És a nyugatnémeteknél micsoda villanyborotvák vannak! De mindig ilyen zsugori volt. Mit várjunk tőle — hallotta a kisebbik fia hangját és alig tudta megállni, hogy meg ne pofozza. De gyorsan meg- vígasztalódott, mert a felesége maradék nélkül örült a bundának a sok finom csipkés fehérneműnek.

Közben a nagyobbik fiú is megérkezett. Megcsókolta az édoo^^ia Képét és elfordulva azt kérdezte a kisebbiktől:

— Mit hozott ez a vén süket?

Ismét a sírás környékezte Kovácsot, de uralkodott magán, mert rájött, hogy ő nem hall, neki nem szabad hallania és a fiúnak átnyújtott egy szép ruhaszövetet.

Az asszony kedves volt, gombapörköltet készített, ütött rá néhány tojást, elugrott a szomszédba fejes salátáért, azt nyakonöntötte tejföllel, mert Kovács így szerette.

Jó ízűén falatozott, dicsérte az aszonyt és a vacsorát. Később a fiúk lefeküdtek és nekik is szép éjszakájuk volt.

R

eggel vidáman ébredt, ment, rohant a műhelybe. Jól esett beszippantani az ismert szagot, kézbevenni a megszokott, hús nyelű szerszámokat. Mindet végigtapogatott, megsimogatott. Éppen az aknába bújt, amikor megjött a segéd. Kovács örömmel üdvözölte és neki is adott egy gázöngyúitót Nyolc órakor bejött az asszony, ennivalót hozott és mind a kettőjüknek egy üveg tejet.

— Hozzád nyúlt az éjszaka ez a vén tróger? — hallotta Kovács, a szótlan, faarcú segéd hangját. A felesége elpirult és annyit mondott:

— Vigyázz! Foi'dulj el! Leolvas a szádról mindent. És ne beszélj így. Tudod, hogy téged szeretlek. De nő vagyok és nem tőlem függnek a dolgok.

Végszóra befutott a két fiú.

— Anya, mára felhajtottunk egy fusit, ezret kértem d pasastól, megadja. De nehogy szólj az öregnek. Majd szétdobjuk a .rongyot”. A vén zsugori, úgyis tele van pénzzel, nekünk meg órabért fizet. Húsz forintot egy órára. Röhögnöm kell. De hát így van ez már. Minden nyomorék irigy, ő sem kivétel

Kovács Károlynak a nagy reszelő volt a kezében. Azzal vágta fejbe a beszélő fiát, aki azonnal öszerogyott.

A

zután Kovács Karoly leborult, az olajos, fekete munkapadra és sírt, egész testét rázta a zokogás.

Sulid, Andor