Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-30 / 231. szám

2 1967. SZEPTEMBER 30.. SZOMBAT Befejezte munkáját az országgyűlés Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, és Veres Jó* zsef munkaügyi miniszter (Folytatás az 1. oldalról) az, hogy nem az állam garan­tálja a tsz-tagságnak a munka­dijak évközi rendszeres kifi­zetését, hanem maga a terme­lőszövetkezet. Másodszor: ma­ga a termelőszövetkezet sem garantálja tagjainak a várha­tó teljes évi jövedelmet, csu­pán a betervezett részesedés­nek legfeljebb 80 százalékát Űj elvként került be a tör­vénytervezetbe az a meghatá­rozás, amely szakit a tsz-jöve- delemelosztás eddig érvény­ben levő úgynevezett „mara­dék” elvének gyakorlatával és kimondja, hogy a munka­díjat a jövőben termelési költ­ségként kell elszámolni. Ha abból indulunk ki, hogy á földből új értéket előállító legfőbb termelőerő az élő munkaerő, akkor közgazdasá­gi lényegét tekintve nem is lehet más következtetésre jut­ni. A megélhetés biztonsága, a munkaerő falun maradása pe­dig azt követeli meg, hogy a termelési költségként elszá­molt pénzbeli munkadíjat rendszeresen, lehetőleg havon­ta garantáltan fizessék ki a szövetkezet tagjainak. A tsz-ek társadalmi szervezetei A IX. pártkongresszus ál­lásfoglalása alapján a termelő- szövetkezetek országos kong­resszusa ez év tavaszán elin­dította a termelőszövetkezetek demokratikusan kialakított társadalmi szervezeteinek lét­rehozását. A kongresszus meg­választotta a termelőszövetke­zetek országos tanácsát, nyár utóján pedig elkezdődött a te­rületi szövetségek gazdasági körzetenként történő megala­kítása. Ezek lényegében ön­kormányzati testületek, csak­úgy, mint az őket létrehozó termelőszövetkezetek. Létre­hozásuk és működésük a szö­vetkezeti demokrácia újszerű továbbfejlesztését jelenti. . Eddig 33 gazdasági körzet­ben alakult már meg a terme­lőszövetkezetek területi szö­vetsége. Az ősz folyamán a többiben is megalakulnak az országban, tehát összesen 48 területi szövetség lesz. Szeretném felhasználni az alkalmat, hogy erről a helyről tisztelettel és nagyrabecsülés­sel köszöntsem a termelőszö­vetkezetek már megalakult demokratikus képviseleti szer­vezeteit, mint szocializmust építő társadalmunk újszülötte­it! Földtulajdon és földhasználat A termelőszövetkezeti tör­vény mellett egy másik terve­zet is fekszik önök előtt, amely perspektivikusan is rendezni kívánja a földtulajdon és föld­használat továbbfejlesztését. Népi demokratikus fejlődé­sünk sajátosságainak megfele­lően hazánkban a termelőszö­vetkezetek gyakorlatában a földtulajdon és a földhaszná­lat nem esik egybe: a terme­lőszövetkezetbe behozott föl­deknek csak a használata kö­zös, tulajdonjogilag azonban a tagok magántulajdonában maradtak. Ebből a kettőségből eredt és ma is érvényes az a jogszabályban előírt gyakor­lat, hogy a behozott paraszti földek használatáért a terme­lőszövetkezet intézményesen meghatározott összegű föLd- járadékot fizet tagjainak. A földtulajdon és földihasz­nálat kettősségében kétségte­lenül meglevő ellentmondás mindazonáltal nemigen za­varta a termelőszövetkezete­ket abban, hogy vezetői és tagjai minden figyelmüket a közös gazdaság kiépítésére, megerősítésére fordítsák. S a mozgalom egésze történelmi­leg és a népgazdaság fejlődése szempontjából is nagy ered­ményeket ért eL A problémák és zavarok akkor kezditek jelentkezni, amikor a nagyszámú idős pa­rasztember kiöregedése és el­halálozása nyomán az örökö­sök jelentkeztek, s tulajdonosi címen különböző igényekkel álltak elő. Hasonló igényekkel léptek fel a gyors ütemű ipa­rosodás vonzó hatására a vá­rosba költözött volt termelő­szövetkezeti tagok tíz- és tíz­ezrei. A tulajdonjog kifelé áramlása a jelenlegi jogszabá­lyozás mellett feltartóztatha­tatlan. Jelenleg már a terme­lőszövetkezetek használatában levő földeknek mintegy egy­ötöde van kívülálló személyek tulajdonában. Ez anyagilag is egyre nagyobb terheket ró a termelőszövetkezetekre. Az öröklés és elvándorlás folytán egyre szaporodó jog­viták ma már zavarják a szö­vetkezeti földhasználat s ál­talában a szövetkezeti gazdál­kodás biztonságát. Ezért kel­lett és kell napirendre tűzni a kérdés perspektivikus ren­dezését. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak az a cél­ja és feladata, hogy — elfo­gadása esetén — a rendezés­hez megadja az elvi és törvé­nyes jogi keretet A földtulajdon és haszná­lat egységének ily módon való rendszerezését lehetővé teszi szövetkezeteink nagy többsé­gének megszilárdulása. A szö­vetkezeti földtulajdon foko­zatos bevezetése és majdan általánossá tétele megfelel a népi demokratikus úton ha­ladó szocialista forradalom továbbvitelének is: a szocia­lizmus teljes felépítésének i végső soron elengedhetetlen ' feltétele. Kérem pártunk Központi Bizottsága és a kormány ne­vében a tisztelt országgyűlést, hogy a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekről, továbbá a földtulajdon és földhaszná­lat továbbfejlesztéséről be­nyújtott törvénytervezeteket fogadja eL intézkedés is, amely módot ad a nagyüzemi művelésre ke­véssé alkalmas területek par­cellánként történő eladására. Pest megyében különösen nagy ennek a jelentősége, mert sokan szeretnének telket vásárolni. A megyének körül­belül 24 000 hold olyan terüle­te van, amit így értékesíteni lehet. A megyei párt- és taná­csi szervek kezdeményezésére az elmúlt években felparcellá­zott kopárosokon ma már vi­rágzó gyümölcs- és kertkultú­ra van kialakulóban. A képviselő felhívta a me­zőgazdasági és élelmezésügyi, valamint a pénzügyminiszter figyelmét, hogy ezeknek a te­rületeknek a hasznosításában elsősorban a helyi tanácsokat kell érdekeltté tenni. Java­solta, hogy a parcellák eladá­sából befolyó hegeket, a he­lyi tanácsok fejlesztési alap­juk növelésére fordíthassák —, ez annál is inkább indo­kolt — mondotta, mert a par­cellázás kommunális kiadá­sokkal is jár, ami a tanácso­kat terheli. Dr. Dimény Imre válaszai és határozathozatalok Ebédszünet előtt az elnöklő dr. Beresztóczy Miklós, a ter­melőszövetkezetekről, vala­mint a földtulajdon és a föld- használat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat vitáját bezárta. Ebédszünet után Kállai Gyula elnök nyitotta meg az ülést, s megadta a szót dr. Di­nié ny Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek, aki válaszolt az elhangzott fel­szólalásokra. A miniszter megállapította, hogy a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekről, továbbá a földtulajdon és a földhaszná­lat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslatok együttes tárgyalásában 32 hozzászólás hangzott el, s az igen széles körű és alapos vitában mező- gazdaságunk, főleg pedig a termelőszövetkezetek számos Időszerű kérdése került szóba. A miniszter ezután részlete­sen válaszolt a törvényjavas­latokkal kapcsolatban elhang­zott indítványokra. Az országgyűlés egyhangú­lag elfogadta a mezőgazdasági termelőszövetékről előterjesz­tett törvényt. Dr. Dimény Imre ezután a földtulajdon és a földhaszná­lat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslattal kapcsolat­ban felvetődött észrevételekre, indítványokra válaszolt. Az országgyűlés egyhangú­lag elfogadta a földtulajdon és a földhasználat továbbfej­lesztéséről szóló törvényjavas­latot. Kállai Gyula elnök köszöne­tét mondott a képviselőknek a törvényjavaslat megalkotásá­hoz nyújtott segítségért, majd szünetet rendelt eL A magyar—NDK szerződés törvényjavaslata Pest megyei képviselők felszólalása Fehér Lajos nagy tapssal fogadott beszéde után a vitá­ban felszólalt még két Pest megyei képviselő: dr. Baskay Tóth Bertalan és S. Hegedűs László. Dr. Baskay Tóth Bertalan Felszólalása első részében dr. Baskay Tóth Bertalan ar­ról beszélt, hogy a magyar mezőgazdaságban a szocialista gazdálkodási mód térhódításá­val együtt megváltozott a pa­rasztság helyzete, társadalmi rangja, megbecsülése, nem utolsósorban gondolkodás­módja is. Kialakultak a szo­cialista mezőgazdasági nagy­üzemek — a termelőszövetke­zetek és az állami gazdasá­gok — megizmosodtak a ter­melés szocialista típusú mun­kaiszervezeti formái. A kö­vetkezőkben elemezte azokat az — egykor elérhetetlennek vélt — eredményeket, ame­lyek az elmúlt időszakban születtek a mezőgazdaságban, elsősorban a termésátlagok tekintetében. A képviselő felszólalása második felében több indít­ványt tett: — A szocialista nagyüzemi legelőgazdálkodás eddig kiala­kított technológiáját tovább kell fejleszteni — kezdte tag­lalni a javaslatokat dr. Baskay Tóth Bertalan. — A legelő állat minél tökéletesebb ellá­tására egyre több figyelmet kell fordítani: az állatok elhe­lyezésére szolgáló istálló- és karámrendszer, meg a felhajtó útrendszerek kiépítésével. Az állattenyésztés területi elhelye­zését, az e célra szolgáló épü­letek beruházásainak időzitését úgy kell megejteni, hogy a megjavított gyepes legelők fű­termését maximálisan haszno­sítani lehessen az állatok ta­karmányozásával. — Gondoskodni kell továb­bá arróL hogy a javított lege­lőkön termett és az állatokkal idejekorán le nem legeltethető zöld füvet, a lehető legkeve­sebb veszteséggeL silózással tartósítsák. Külföldön már is­merik a módját — a Nobel-dí- jas Virtanen professzor mód­szerére gondolok —, miképpen lehet a legelősyepet télire is tartósítani, csaknem frissen Szünet után Kállai Gyula elnökletével folytatódott a ta­nácskozás. A diplomáciai pá­holyban ott volt dr. Herbert Plaschke, az NDK magyaror­szági nagykövete ísl Az or­szággyűlés a napirend szerint a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság között Budapesten, 1967. május 18-án aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés tör­vénybe iktatásáról szóló tör­vényjavaslatot tárgyalta meg. Az országgyűlés külügyi bi­zottságának nevében Barcs Sándor budapesti képviselő, a külügyi bizottság tagja ter­jesztette elő a törvényjavasla­tot. Ezután Szirmai István emel­kedett szólásra. Szirmai István megőrizni. A fűsilózásnak a nálunk legcélravezetőbb mód­szerét mielőbb — kísérletileg — munkálják ki, s azt széles körben alkalmazzák. — Tudott dolog, hogy rét- gazdálkodásunkban egyelőre problémát jelent, ha késve kaszálják le a füvet. Minden­képpen indokolt tehát, hogy mielőbb megoldják a réti szé­nakészítés komplex gépesíté­sét. A gyepgazdálkodás tervezett nagyarányú fejlesztéséhez — a növekvő anyagi-műszaki el­látottsággal párhuzamosan — szükséges a megfelelő szerve­zettség is. Javaslom ezért, hogy a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium intéz­kedjék e tekintetben, gondos­kodjék elegendő munkaerőről. 5. Hegedűs László S. Hegedűs László nagykő­rösi képviselő elmondotta, hogy a földtulajdon és a föld- használat rendezését rendkí­vül időszerűnek tartja, mert abban az ország lakosságának számottevő része közvetlenül érdekelt. Az ország területéből körülbelül 1,3 millió hold van jelenleg személyi használat­ban. Az egymillióholdnyi sző­lő, gyümölcs és kertészeti te­rületekből pedig csaknem 450 000 hóid tartozik a szemé­lyi kategóriába. Ezek az in­tenzív mezőgazdasági terüle­tek holdanként 15—20 ezer fo­rint értékű termést adnak. A képviselő igen fontosnak tartja, hogy az úgynevezett zárt kertek rendezése kap­csán nagyüzemi művelésbe le­het majd vonni az arra alkal­mas területeket. Ugyanakkor lehetőséget ad a törvény arra is, hogy személyi használatú új zárt kerteket hozzanak lét­re azokból a területekből, amelyek eddig a nagyüzemek tulajdonában voltak, de nagy­üzemi művelésre nem alkal­masak. Ezek az intézkedések nemcsak a föld használói szá­mára előnyösek, hanem feles­leges gondtól, s nemegyszer jelentős kiadásoktól szabadít­ják meg azokat a tsz-eket, amelyek eddig kénytelenek voltak e gazdaságosan nem művelhető területek kezelését vállalni. Igen fontos az a tervezett Több mint 22 éve már annak, hogy befejeződött a H. világ­háború. Európában még fáj­nak a sebek, figyelmeztetnek a romok, mégsem élnek az emberek biztonságban, nem valósult meg a félelein nél­küli élet. A háborút kővetően az ame­rikai ós európai reakció a NATO-ba tömörülve új liábo- rút, úgynevezett hidegháborút indított; fenyegetésekkeL atomzsaroiással, erőszakos válságok kirobbantásával, a feszültség fokozásával, diszk­riminációkkal fagypontra hű- tötte Európa légkörét. A szocializmus, a társadal­mi haladás, a béke erői követ­kezetes é6 meg nem szűnő harcot vállaltak a hideghábo­rú felszámolásáért Az eu­rópai biztonság megterem­téséért átfogó offenzívat in­dítottak. Élükön a világ bé­kéjének legszilárdabb táma­szával, a SzovjetunióvaL a szocialista országok és az európai kommunista- és mun­káspártok. Legutóbb 1966 júliusában foglalkozott Bukarestben a Varsói Szerződés politikai ta­nácskozó testületé a nem­zetközi feszültség enyhítésé­nek feladataival, és az ismert nyilatkozatban a nemzetközi közvélemény elé tárta az európai biztonság megterem­tésének és a béke védelmé­nek gyakorlati programját. Ez év áprilisában az európai kommunista és munkáspár­tok Karlovi-Varyban megtar­tott értekezlete újabb felhí­vással fordult Európa népei­hez, harcba hívta a társadalmi haladás és a béke minden hívét az európai biztonság megteremtéséért Ma már tapasztalatok bizo­nyítják, hogy a hidegháborús eszközök nem alkalmasak sem az imperializmus válsá­gának leküzdésére, sem a tókés hatalmak belső prob­lémáinak megoldására, még- kevésbé a szocialista világ fejlődéséinek meggátlására. Egyre szélesebb körű Európá­ban az a felismerés, hogy a hidegháborút a békés egymás mellett élésnek, Európa két része egymáshoz közeledésé­nek kell felváltania. A szocializmus és béke erőinek kitartó offenzivája, a hidegháború csődje, a fo­kozatosan kialakuló, bővülő gazdasági, tudományos, kul­turális kapcsolatok a szocia­lista és kapitalista orszá­gok között, a nagyméretű tu­rizmus, egymás jobb megis­merése megérlelte a feltételeit annak, hogy Európa népei és kormányai együtt keressék a biztonságot, a béke, a félelem nélküli élet megteremtésének legjobb módjait. Ezt a szem­léletet tükrözi, ért a célt is szolgálja, ez irányban tett fon­tos lépést jelent a Magyar Nép- köztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság kö­zött megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. A Német Szövetségi Köztár­saság kormánya elszakadva az európai realitásoktól, magá­nak igényli a német nép egye­düli képviseleti jogát, érvény­ben levőnek tartja a münche­ni egyezményt, nem ismeri el önálló és szuverén államként a Német Demokratikus Köz­társaságot, a háború után ki­alakult határok revízióját kö­veteli, lehetőséget ad új fa­siszta szervezetek működésére. Ilyen viszonyok között jött létre a Magyar Népköztársa­ság és a Német Demokratikus Köztársaság között a most törvénybe iktatásra javasolt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. A szerződésben a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának elveivel és céljaival, a varsói szerződés politikai tanácskozó testületé 1966-os bukaresti nyilatkozatával, a kommunista és munkáspártok 1967-es Kar- lovy-Vary-i felhívásával össz­hangban kötelezettséget vál­laltak, hogy fellépnek a békét és a nemzetközi biztonságot veszélyeztető nyugatnémet mi- litarizmus és revansizmus erői ellen, hatékonyan bizto­sítják a második világháború után megvont határok védel­mét, a Német Demokratikus Köztársaság határainak sért­hetetlenségét. A Német Szövetségi Köztár­saság még ma sem hajlandó számolni azzal, hogy a náci hadsereget megverték, a né­met tőkésosztály elvesztette a második világháborút, és en­nek eredményeként új és igaz­ságos határokat vontak meg Európában, Lengyelország % I visszakapta történelmi jussát, : A jelenlegi határok el nem | ismerése háborús politika. Olyan politika, amely egészé­ben ellentétes Európa népei­nek érdekéveL azokkal a tö­rekvésekkel, erőfeszítésekkel, amelyek célja ma az európai kollektív biztonság, a félelem nélküli élet megteremtése. A Német Demokratikus Köz­társaság népe nehéz harcot vív. A front legelső vonalában küzd a reakció nagy erődnek állandó eszmei nyomása ellen, és védi a szocializmus, a béke, az egyetemes emberi haladás állásait. Azok a szerződések, amelyeket az utóbbi időben a Német Demokratikus Köztár­saság a szocialista országokkal, köztük a Magyar Népköztár­sasággal is kötött, kifejezik a szocialista országok messzeme­nő bizalmát, szolidaritását az NDK és a népe iránt. Kifeje­zik az elhatározottságot is, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népének harcait, céljait sajátjuknak tekintik. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság között aláírt barátsá­gi, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződést a munkás nemzetköziség szel­lemében a legnemesebb embe­ri célok valóra váltásáért, a szocializmusért, a békéért kö­töttük. Kérem a szerződés tör­vénybe iktatását. Szavazás és interpellációk Szirmai István beszédét a képviselők nagy tapssal fogad­ták. Az elnöklő Kállai Gyula ezután bejelentette, hogy a törvényjavaslathoz több kép­viselő nem jelentkezett szólás­ra, a vitát bezárta. Ezután ha­tározathozatal következett. Kállai Gyula szavazásra tette fel a törvényjavaslatot Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kö­zött Budapesten, 1967. május 18-án aláírt barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződés törvény­be iktatásáról szóló törvény- javaslatot egyhangúlag elfo­gadta. A napirend szerint az or­szággyűlés ezután rátért az in­terpellációkra. Dr. Török Lajos Zala megyei képviselő interpellációjára dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Varga Gáborné Borsod megyei kép­viselő interpellációjára Szurdi István belkereskedelmi mi­niszter, Szerecz László Somogy megyei képviselő interpellá­ciójára, dr. Trautmann Re­zső építésügyi és városfejlesz­tési miniszter válaszolt. Ezzel az ülésszak — Kállai Gyula elnöki zárszavával — befejezte munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents