Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-03 / 208. szám
19«T SZEPTEMBER 3.. VASÁRNAP r«> wecr« yíirtop .Gondoskodás a mezőgazdasági fiatalokról A. nt(psfíf/nssí/ustiff i kiállításon1 Állami hitel, építkezéshez Kisparasztiból nagyüzemi... Dánszentmiklóson a Micsurin Tsz-ben az utóbbi nyolc esztendő alatt 30 évvel csökkent a tagok átlagéletkora. Amíg az ötvenes évek végén csupa idős ember dolgozott a gazdaságban, most már a falu fiataljai szinte kivétel nélkül az állami gazdaságban és a termelőszövetkezetben keresik kenyerüket. Igaz. a szövetkezet vezetősége szívügyének tekinti a fiatalokról való gondoskodást. A jó | kereseti lehetőségeken kívül ‘ persze más kedvezmények is } elősegítik az ifjúság helyben j maradását. Ma még nem ez a jellemző, a termelőszövetkezetek többgégében megfeledkeznek az «tánpótlásróL A közelmúltban a kormány is foglalkozott a problémával és határozatot hozott a falusi fiatalok munkalehetőségeinek, a szakmunkás- és technikusképzés javításáról. Ennek nyomán a jövőben, az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítanak a falusi fiatalok élet- és ftiunka- körülményeinek a javítására. Intézkedik a kormányhatározat, hogy a termelőszövetkezetben munkát vállaló és a mezőgazdaságot élethivatásul választó fiatalok házhely jut tatást, lakóllázépitcsi és állattartási kölcsönt kapjanak. A kedvező feltételek melletti hitelakció 1968-ban lép életbe. Eddig a gyönge termelőszövetkezetek általában idegenkedtek a mezőgazdasági tanulók szerződtetésétől. A szeptemberben induló, tanévtől kezdve — a gyenge termelőszövetkezetek mezőgazdasági tanulóinak bérét q.z állam e közös gazdaságoknak megtéríti. — s. p.— A Gödöllői Agrártudományi Egyetem a magyar lúdtenyésztés fejlesztéséért Egyébként az a véleményem... kedves barátom, hogy nálunk igenis lehet *politikai vicceket mondani, s mindaddig ez nem számit izgatásnak, amíg az szellemes, nem rosszindulatúan destruáló és nem ízléstelen. N Klem lehet nálunk politikai vicceket mondani akkor, ha az rosszindulatú és destruktiv, ha ízléstelén és különösén nem lehet mondani akkor, ha a vicc már az újszülöttnek sem új. Való igaz, kedves barátom, volt | idő nálunk, amikor igenis nem lehetett politikai viccet ^ mondani, mert mondani éppen olyan veszélyesnek lnzo- ^ nyúlt, mint nevetni rajta, de úgy vélem, a vicc múltjá- 8 eme felhánytorgatása ma már éppen olyan, mint az 8 ezerszer hallott „hallottad azt, hogy...?”. K . 1 ^ ért mikor mondanak az emberek és hogyan monda- $ nak politikai vicceket? Két esetben: a) amikor nem § tetszik nekik ami van, de ezt halkan, falnak fordulva \ suttogják el és a nevetés miatta meglehetősen fanyar; § b) amikor tetszik nekik ami van, s baráti gúnyolódás- ^ ^ sál maguk iránt is harsogva mondják el, hogy harsogó S 5 nevetést zsebeljenek be érte. Népünk amúgy is á vicc és 8 az anekdota mestere ma is, nyereg alatt puhítja a legjobb ^ vicceket, amelyekre egy orosz harsogva hahotázik, egy I francia derűsen elmosolyodik, egy német udvariasan nevet, s egy angol értetlenül néz. Ez is azt igazolja, hogy sajátos és társadalmunkból fakadó humorunk van és azt ^ is. hogy van humorunk. § AA őst tegyük félre, kedves barátom, a politikai viccek- 8 1 nek azt a kategóriáját, amelynek semmi köze sincs s a vicchez, hanem sokkal több a rosszindulathoz, s. be- ^ szeljünk azokról a politikai viccekről, amelyeknek senr- 8 mi közük a rosszindulathoz, de annál több önmagukhoz: 8 fogyatékosságaink szatirikus csipkelődéséhez, külpolitikai 8 mérgünkhöz, féltett és óvott rendünkhöz. Immáron köz- | helynek számít, hogy csak azzal csipkelődik, heccelödík | az ember, akit — illetve: amit — szeret, illetve azon há- ^ borodik fel még a viccben is, amit, vagy akit elítél... Nem véletlen, hogy elterjedtek hazánkban a kedves, ^ derűs „Iván”-viccek, s az sem, hogy egyik napról a máI '~ sikra mondanivalója támadt a magyar vicceknek az izraeli agresszióval kapcsolatban. Mint hogy az sem tekinthető véletlennek, hogy kimeríthetetlen témát ad a humornak a gazdasági mechanizmus, de még az sem, hogy ma már merünk, tudunk kedélyes, derűs és dehogy is sértő vicceket mondani vezető kormánytérfiákról. A | népszerű emberek mindig a derűs anekd,átázás középI pontjai voltak. Az egy olyan ember, hogy még viccet sem érdemes csinálni róla —, ez a legnagyobb elítélésszámba megy bort és humort termő országunkba. Es a viccek, legalább is a valóban jól sikerült viccek, remek telitalá- 8 latok lehetnek bonyolult nemzetközi kérdéseket ille- ^ tőén is. ^ K/os, népünk olyan légkörben él, amikor lehet, tud és § * ’ van is kedve vicceket „gyártani”, amikor a éicc kö- | zelebbről a politikai vicc, úgy hozzátartozik szocialista ^ demokráciánkhoz, mint levél a fához. Van kedvünk ne- ^ vetni és nevettetni, van ötletünk gúnyolni is. ha kell. de 8 a magunk dolgáért gúnyolódunk és bírálunk is e sajátos | kritikai formában. Urbán'Ernő egykori kubikosa jut az 8 eszembe, aki a vonaton szidta a fél magyar világot min- | denki előtt, de azt nem engedte meg, hogy a nem maga- 8 fajta, az amolyan ellenségfajta, szót merjen emelni el- § lene, mert ő tehette, mert az övé wolt, amit szidott... s ^ AA * ^ viccelődhetünk azon. ami a miénk, de olyan- ^ •*' kor humortalanokká válunk, ha olyanok „viccel- ^ nek” velünk és rajtunk, akiknek semmi köze a vicc tár- ^ gyához. Karinthy a humorban nem ismert tréfát, mi a ^ politikai viccekben nem szoktunk tréfálni, ha az politi- § kai és nem vicc, ha éle ellenünk és nem mellettünk vil- $ log. Ügyhogy, kedves barátom, nyugodtan mondjál csak ^ politikai vicceket, ismerlek, és hallottam már tőled vic- ^ ceket, a legújabbat még nem, mondd hát el nekem; na- | gyón szeretek már magamon nevetni. Igen, annyira bölcs ^ és erős lettem, hogy már tudok és szeretek is magamon ^ derülni! | Gynrkó Géza 8 sfs'firfssfsrssssssffAfstssrrrs/f/sfrs*t/rsfsrssfrsfrs.msfMyxssssrAi*ss/jussrr*sasf, Nincs a mezőgazdasági kiállítás középpontjában, mégis sok ezren látogatják. A vasketrecek között sétál szinte egés2 nap egy fehér köpenyes, középtermetű, szemüveges férfi, a felső zsebe fölött egy kis kék szalag, rajta a felírás: szaktanácsadó. Tudományos rangja nem kisebb, mint a Gödöllői Agrártudományi Egyetem állattenyésztési tanszékének adjunktusa. Dr. Pacs István, a magyar nagyüzemi lúdtenyésztés egyik úttörője. Itt a kiállításon is fáradhatatlanul dolgozik, hogy a látogatók minél gazdagabb tapasztalatokkal térjenek haza. Dr. Pacs István szívesen ad áttekintést a lúdtenyésztés gondjairól, fejlődéséről. Az első gond a ládáilomány nagyarányú visszaesése. A nagyüzemi gazdaságok térhódításával egyidőben csökkent az állomány létszáma, eltűntek a faluvégi libalegelók, a tanácsok teljes szigorral harcoltak ellene, nehogy kiengedjék a tulajdonosok az utcára; rontja a faluképet. A visszaeséssel pedig mérhetetlen kár érte a népgazdasagot, egyik legjobb exportcikkünkről kellett csaknem teljes egészében lemondani. Az Agrártudományi Egyetem, mintegy hat esztendeje kapta a feladatot: legyen patron usa a magyar lúd tenyésztésnek, oldja meg azokat a nehézségeket, amelyeket az élet gördített e hasznos állat tenyésztése elé. Amint az adjunktus ismertetéséből kitűnik, számos ilyen akadt. A legnagyobb akadály az a nézet, hogy a lúd nem ítagyüzémi állat, tartása csak kisüzemben kifizetődő, ahol napközben a legelőt Járja, este a gazdaasszony egy-két maréknyi kukoricát dobott eléjük. A nagyüzemben ilyen módszerrel kétségtelen, nem lehetett eredményi: elérni. Miből táplálkozott ez a hiedelem? Amint dr. Pacs István hangsúlyozza, abból, hogy a magyar fajta lúd, egy- esztendőben átlagosan mindössze 15 tojást adott. Ebből leszámítva a keltetés! veszteséget — egy lúd mindössze nvolc-tíz kis pelyhessel örvendezteti meg gazdaasszonyát. A tenyésztéssel foglalkozó szakemberek, tanárok, a tojástermelés fejlesztését tűzték ki célul. így került hozzánk nagy mennyiségben a Rajnai fajta, amelynek évi tojáshozarra 40 —80 darab. Az Agrártudományi Egyetem tanárai észrevették azonban, hogy a fajta meghonosításával korántsem oldották meg a nagyüzemi lúdtenyésztés gondját. Igaz, hogy több tojást ad, de a mája kisebb, mint a magyar ne- mesítetté, amely ilyen tekintetben szinte verhetetlen. Nagy és magas fehérjetartalmú májat ad. Még a francia Landesi fajta, amelynek tudvalévőén nagy mája van. sem veheti fel a versenyt a magyar fajtával. Keresztezésekhez fogtak hát, s a sok éves tapasztalat azt mutatja, hogy a Rajnai—Ixindesi keresztezéséből származott utódok májtermelése, mind mennyiségileg, mind minőségileg megfelelő. A munka azonban tovább tart, mert nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy megtartsuk vezető helyünket a nagyvilágban. Versenytárs ugyanis az utóbbi egy-két évben több is jelentkezett. Kevesen tudják, hogy a nyugati államokban, Angliában. Hollandiában, Svájcban és másutt is. a törvények tiltják a lúd tonnásét, egyszerűen azért, mert ezt a műveletet állatkínzásnak tartják. lengyel ország ban, Bulgáriában és Romániában azonban nincs ilyen törvény, s ezekben az országokban nagy áldozatokat hoznak a lúdtenyésztés — elsősorban a máj- termelés szempontjából — fellendítéséért, Kétségtelen, hogy jelenleg helyzeti előnyben vagyunk, de ezt pénzre, illetve valutára kell váltani. Az Agrártudományi Egyeltem állattenyésztési tanszéke, j a fajtakiválasztás, illetve ke- | resztezés mellett, lelkes úttö- ! rője a nagyüzemi tenyésztésnek is. Tangazdaságéban, Babatan, mintegy 7000 libát tartanak, s ebből 1500 a tenyészállat. Állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek adnak tenyésztőiéit, s hozzá még valamit.. . Szakmai tudást. A nagyüzemi tenyésztés technikáját. A tartás, a nevelés gondja ma már jobbára megoldott, a tenyésztési kedv egyre növekszik, de problémát jelent a hizlalás. Egyrészt, az elhelyezés, más- I részt a gondozás, illetve a tömés. Itt a kiállításon mindkettőt bemutatják az érdeklődők népes táborának. Hatvan-hetven centiméter magas lábakon állnak a ketrecek, amelyeknek alja lécezett A talapzat betonnal felöntve, hogy vízsugárral rövid idő alatt eltüntethessék a kihulló trágyát. Nincs szükség zárt helyiségre, csupán fedél kell — tehát egy nyitott szín megfelel — a hizlalásra befogott libák fölé. Vj módszerekkel is kísérleteznek, hogy tovább csökkentsék a kézimunka-szükségletet, s higiénikusa bbá tegyék a környezetet. A tömés gondja is megoldódott, mintegy három esztendeje. Egy-egy asszony kézzel nem képes naponta harmincnál több libát megtömm. Kin-ke- serves munka ez. Még a háztáji gazdaságokban is mind kevesebben vállalkoznak erre a sziszifuszi munkára A mezőgazdasági tanszék kutatócsoportja megszerkesztett és elkészített egy tömőgépet. Napjában háromszor tömnek a kiállítás ideje alatt, de min- i dig annyi az érdeklődő, hogy I egy-egy libát többször is töm- : ni kellene ahhoz, hogy az ér- | deklődők kíváncsiságát káelé- l gítsék. A géppel ugyanis egy : gondozópár 450—500 libáit is meg tud tömni, j napjában akár háromszor is. Az elmúlt évben mintegy 40 j gépi tömési bemutatót tartót- j tak az országban, s szívesen ! rendeznek ilyet bármelyik köz) ségben, ahol kellő számú érdeklődő van. A gépi töméssel vastag falat J kellett áttörni, sőt, most is | akad ellenzője. Azt mondják, i kínozzák vele az állatokat. Az adjunktus nagyon találóan jegyezte meg: vajon a mosógép ellen nem beszéltek sokan, azt állítva, hogy szakítja a ruhát? Ahogyan a háztartásokban elterjedt a mosógép, ugyanúgy terjed a gépi tömés — ma már mintegy ezer gépi és több ezer kézi meghajtású gépet adott el az Ágra tröszt. Az, hogy aZ állat kínlódik a tömés alatt — az adjunktus állítása szerint — nem felel meg a valóságnak. A kézi tömésnél például a. legnagyobb gond, hogy a kukoricaszem ne menjen a gégébe. A gépi tömés mellett, begyakorlott dolgozók több ezer ludat megtömnek anélkül, hogy egyetlen is‘elpusztulna. Fajta, toliszín, takarmányozás, tartás, máj nagyság fokozása, mind-mind izgalmas kérdés azok számára, akik aggódva figyelték ennek a hasznos háziállatnak a kipusztulással határos csökkenését. És mindezekre feleletet, tanácsot kaphatnak az érdeklődők a mező- gazdasági kiállításon, a gödöllői Agrártudományi Egyetem állattenyésztési tanszékének kísérleti telepén. Miliők Sándor A kertészeti vilonkn: ZSÁMBOK, KŐCSER, KAKüCS ' Valóságos zarándokhelyé a kiállításnak a kertészeti pavilon. Nem csoda, hiszen az itt bemutatott termékek a szem gyönyöyködtetésén kívül étvágyra is gerjesztik a zöldséggyümölcs ínyenceket. Aki pedig a szakember szigorává) mérlegeli a látottakat, megállapíthatja, hogy a Pest megyei kiállítóknak — kertészeknek — itt sincs szégyenkeznivalójuk. Az eddig kiosztott hat nagydíj tulajdonosai között, két megyei gazdaság is szerepel; a bemecebaráti Hunyadi Tsz, amely a málnájáért kapta a megtisztelő elismerést és a Kertészeti Kutató Intézet törökbálinti gazdasága, amely a kiváló őszibarackjával vívta ki a zsűri dicséretét. Szép számmal akadnak szűkebb hazánk közül „érmes” gazdaságok is. A Kertészeti Kutató Intézet többek között a paprikáért, a zsámboki Petőfi Termelőszövetkezet és a kőcsert Űj Elet Tsz ugyancsak paprikáért kapott ezüstérmet'. A kőcsert Új Élet Termelőszövetkezet megyénk | legjobb 'piradicsomtermesztő kijzös gazdaságai közé tartónk. , A kiállításon szereplő paradicsom mintáját a zsűri, bronz- i éremmel jutalmazta. Bár a kakucsi Lenin Termelőszövetke- : zet nem került az érmesek közé. paprikája nem sokkal nta- í rád alatta a pavilonban látható dí jazott termékeknél. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola megyénkben működő tangazdaságai szőlőért arany-, ezüst- és bronzérmet, a soroksári gazdaság az ES 24-es paradicsomért aranyérmet kapott. Az Agrártudományi Egyetemet a kecskeméti heterózis para- | dicsomfajtáért ezüstéremmel, jutalmazták. Minthogy a későbben érő zöldség- és gyümölcsféléket a : pavilonban sem bemutatni, sem elbírálni nem lehetett — j szeptember 7-én újabb értékelőt tart a zsűri. Ekkor dói el a 1 még gazdátlan kilenc nagydíj, sok érem, és oklevél sorsa. Képek a mezőgazdasági kiállításról A Mezőhegy esi Állami Gazdaság nagydíjat nyert Capi amely egy laktációbau 6800 liter tejed ad nevű tehene, Nagydijat ugyan nem nyert, de biztos nagy örömöt szerez majd szerencsés gazda; nak, a kisorsolásra kerülő 500 kg-os óriás hi
