Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-23 / 225. szám
1967. SZEPTEMBER 23.. SZOMBAT Ceglédi október Az ország legnagyobb 48-as és Kossuth-gyűjteményét a ceglédi múzeum őrzi, amely október hónapban ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. A jubileumi rendezvénysorozat gazdag programot ígér. Az évforduló emlékünnepségérc október 1-én 11 órakor kerül sor, ahol jelen lesz és „Szocialista kultúráért” kitüntető jelvényt kap Sárkány József, a múzeum nyugalmazott igazgatója, az intézmény alapítója. A bemutatásra kerülő kiállítások között szerepel a múzeum múltját, munkáját szemléltető tárlat, amelyben a még eddig ki nem állított Kossuth-ereklyéket, a múzeum arany kincseit, valamint az intézmény történetére vonatkozó dokumentumokat láthatja az érdeklődő közönség. A jubileumi ünnepségsorozat alkalmából jelenik meg a Ceglédi Füzetek helyi kiadványsorozat kettős száma, amelyben a szerzők a múzeum történetét, munkásságát, valamint Cegléd és környékének régészeti emlékeit ismerteti. A program második részében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékének áldoznak. A fél évszázados évfordulóra két kiállítás, előadássorozat. hangverseny- és filmest emlékeztet. A programban, a forradalomban részt vett, Lenint személyesen is ismerő egykorú vöröskatonák is szerepelnek. Tevékenységükről a „Magyarok az Amur partján” c. könyv szerzője, Győr- kei Jenő őrnagy, a Hadtörténeti Intézet munkatársa tart előadást A gazdag programot múzeumbaráti kirándulás, hely- történeti vetélkedő, néprajzi és helytörténeti megyei gyűjtőtalálkozó teszi még gazdagabbá. Tej van bőven — csak a boltvezetők óvatosak Fiatal anyák és apák panaszkodnak. Pilisszentivániak, pilisszántóiak, piliscsabaiak, pilisvörösváriak és solymáriak, valamennyien a Pest megyei Faipari Vállalat dolgozód. Rossz tapasztalatok John Gábomé: — Budapesten a szoptatós anyák és a csecsemők jegyes tejet kapnak. Literjét egyötvenért. Hathónapos Gabikámnak háztól kell vásárolnom. Négy forint ötven fillér literje. A Népboltban a hároanforintos kannatej már kilenc-tíz óra körül elfogy, mi meg, innen, csak késő délután érünk haza. Sodró István: — Háromhónapos a kicsink. Mint a faluban mindenki, mi is a tsz-tői vásároljuk a tejet. Literjét négy forintért. Elég sok családban van most újszülött... Ha valaki fél órát késik, hoppon marad. Ha meg a tej késik, mondjuk, negyedórát, már vagy huszonötén sorakoznak a, kimérési helyen. Hoff er Rezsőné: — Az A CSEPEL AUTÓGYÁRBAN Tervezés közben ... A megvalósítás útján .,. Végeredmény: keresett, tetszetős forma (Foto: Kotroczó) gazdasági mechanizmus. Szerencsére. Igazságtalan volt, s nem csupán erkölcsiekben, hanem magában a termelésben is mérhető volt az ilyesfajta egyenlösdiség káros, fékező hatása. Nem ösztönzött a társadalomnak való többet adásra, s ha valaki — hivatástudatból, szorgalomból, becsületből, öntudatból — többet is adott, alig kapott, vagy egyáltalán nem kapott érte többet, tehát nem élhetett jobban, mint az, aki éppen csak elvégezte a munkáját. Az új gazdaságirányítási rendszer éppen e bérezési rákfene kórokozóit ítéli kipusztításra; a rendkívül merev bérgazdálkodást, a kötött kereteket, az átlagbéf mindenható, mindennél fontosabb voltát. Maradjunk a kérdésnél: tehát lehetőség teremtődik arra, hogy — s a lehetőséggel élni az üzem dolga, kötelessége — aki többet tud és dolgozik, az többet keressen. Ám joggal ide kívánkozik a forrasztóónüzem munkásának aggodalma, kérdésként: mennyit ér majd ez a több? Az árak emelkedése fölszívja, eltünteti ezt a többletet, s több pénzből, több munkával mégiscsak azonos Szinten élhet a maival, vagy a több pénz vásárlóértékben is nagyobb lesz? Az árpolitika joggal egyik legvitatottabb kérdéscsoportja a mechanizmusreformnak. A bérek és árak együttesének „izgalma” nem valami rendkívüli tudományos érdeklődéssel magyarázható, hanem azzal a nagyon is érthető prózai gondolattal, hogy: „a piacról él az ember”. Itt, az áraknál mindig és mindenütt az az első kérdés: miféle garancia van arra, hogy nem nőnek a vállalatok kénye-kedve szerint az árak, hogy nem nőnek csillagászati magasságokba, minden korlát és korlátozhatóság híján? Talán első hallásra furcsának tűnhetede így igaz: elsősorban politikai garancia van erre. A párt életszínvonal-politikája? A párt Központi Bizottságának 1966 májusában hozott határozata a gazdasági mechanizmus reformjáról nemcsak általánosságban mondja ki, hogy a reform célja az élet- színvonal eddiginél gyorsabb emelése, hanem meghatározza azt is, hogy az árrendezéseket csakis úgy lehet megvalósítani, hogy az a társadalom egyetlen jelentős rétegének reáljövedelmét se csökkentse. Ez a politikai garancia természetesen gazdasági garanciákkal is társul; az önkényes áremeléseknek eleve határt szab az állam diktálta nyereségelvonási rendszer, a vállalat hosszútávú érdeke, s nem utolsósorban a — konkurrencia. Mindez természetesen csak így leírva tűnik egyszerűnek. A gyakorlatban — s erről nem hogy nem beszélünk, hanem kell, hogy beszéljünk — igenis teremtődhet olyan helyzet, amikor a vállalati érdek fölébe kerekedhet az általános. a társadalmi érdeknek, amikor a gyors boldogulás, a „hamar” haszon vágyálma téves útra viszi a vállalat irányítóit. Ideig-óráig ez egy-egy vállalat termékeit tehát drágábbá teheti a vásárló számára, ám a lényeg ott van, hogy a nagyobb piaci választék, sőt, a kereskedelem importjoga egyrészt, másrészt az ilyesfajta törekvéseket sze mmeltartó állami ellenőrzés nagyonis kétségessé teszi, érdemes-e egyáltalán ezzel „kísérletezni”? Arról beszélni tehát, hogy jelentkezhetnek itt-ott káros tendenciák, téves törekvések, nem felesleges. Hozzá kell tenni azonban, mert így teljes a valóság, hogy nem országosan érvénnyel jelentkező, „hallgatólagos” állami jóváhagyást élvező ügyeskedés lenne ez, hanem éppen olyan, ami szemben találja magát az össztársadalmi érdekkel, így tehát az állami akarattal is. Hiba lenne úgy felfogni, hogy a mozgóárak rendszere, vagy akár az ún. szabad áraké, egyet jelent azzal: az állam mindent, de mindent megenged. Az állam azt engedi meg, hogy a meghatározott kereten belül a vállalatok keressék gazdaságosabb termelésük, nagyobb nyereségük útját, ám a meghatározott kereteket nem léphetik át, a köz- gazdasági ösztönzők rendszerét nem használhatják manipulációk fedezékeként. Nem közfogyasztási cikk ugyan, de éppen a Híradás- technikai Anyagok Gyárában is található példa arra — a fénycsőfojtó trafók története —, miért kellett a jó terméket olcsóbbá tenni. Nos, ami erre ösztönözte a vállalatot, nagyon egyszerű: ha nem tudta volna olcsóbban adni, nem vették volna meg tőle. És ez, más esetek, más termékek ösz- szefüggésében is igaz. Mert egy dolog többet kérni valamiért, s megint egy dolog a piacon, a fogyasztótól a kért árat meg is kapni érte! Mészáros Ottó anyósom veszi meg a Népboltban a tejet. Kora reggel odasiet, mert tíz után már nem kap, pedig nagyon szereti a kisfiam, aki másfél éves. Rudika a neve. Richer Ferencné: — Egy időben, két hónapon át, Solymárról Pilisszentivánra jártunk át tejért. Lacika, aki ma már 13 hónapos, nem szopott, a tehén meg, mely addig a tejet adta, ellett. Az útiköltséggel együtt hét forintunkba került akkor literenként a tej. Szabó Ferencné: — Októberre várom a kisbabát. Csak a boltra szorulok, mert Solymáron még tehén sincs. Kora reggel kell sorba állni a kannatejért. Magassy Zoltánná: — Vidéken országszerte ez a helyzet. Pár éve, két kislányunkkal, Esztergomban laktunk. Há- | zaknál kellett könyörögnünk, hogy nyolc forintért adjanak két liter tejet. Mindenütt megvolt a szokásos vásárlógárda, > elsősorban annak biztosították | azt, amit kifejtek. Itt még | azok is előnyben vannak, akik j Pestre járnak be dolgozni: on- ! nan annyi tejet hozhatnak, amennyit akarnak. Persze, az, hogy hurcolniuk kell, nem kellemes. De, ha reggel, munkába jövetel előtt még nem, és este, munka után, már nem tudják beszerezni a Népboltban, mi mást tehetnének? A jegyekre fenntartott tej nemcsak olcsóbb, de nagyobb biztonságot is ad az anyáknak, hogy a zárás előtti utolsó percekben is megtalálják a nekik járó mennyiséget a boltban. Rendelet és töprenkedés A Pest megyei Tanács kereskedelmi osztályán Katona Zoltánná a következőképpen nyilatkozik: — A 95 200/1951/XII. 2. Bk. M. számú rendelet a hat éven aluli gyermekek, valamint a terhes és szoptatós anyák kedvezményes tejellátását Budapest, Debrecen, Győr, Miskolc, Ózd, Pécs, Salgótarján, Sopron, Szeged, Szolnok, Szombathely, Dunaújváros, Tatabánya, Kazincbarcika, Várpalota és Komló városokra korlátozza. E rendelet a mai napig változatlanul érvényben van. További városok és községek bekapcsolására a közeljövőben nincs lehetőség. Pest megye területén egyébként a tejellátás az elmúlt évek folyamán nagy mértékben megjavult, ma már minden időben vásárolható jó minőségű tej a boltokban. John Gábomé: — Nem értem. A csecsemő vidéken is csecsemő. Vagy nem? ... Az ilyen rendelkezések a népszaporulatot nemigen fogják előremozdítani. Visszásnak hat a város és a falu merev kettéválasztása, hiszen a vidéki lakosság nagy részének nincs már tehene ... Miben különböznek a kiemelt városok szoptatós anyái és csecsemői, hogy ők egyötvenért kapják a tejet, nekünk meg négyötve- nért, vagy legjobb esetben három forintért kell megvennünk azt, aminek a minősége sem a legjobb. A bolti tej gyakran összemegy, megsava- nyodik ... Lehet, hogy valamivel több tej' került most vidékre, de a .fogyasztók is megszaporodtak. Nálunk, Pi- lisszentivánon, például az idén háromszor annyi csecsemő született, mint tavaly ... Richer Ferencné: — A jegyes tejjel kapcsolatos rendelkezést ma már nem tartjuk igazságosnak. Ügy véljük, ha felülvizsgálnák, kiderülne, hogy reformra szorul. Minden igény kielégíthető Szitár Nándor, a Belkereskedelmi Minisztérium Élelmiszer, Háztartási és Vegyi Fő- igazgatóságának főelőadója: — Az ország több mint 3200 közigazgatási helysége, illetve 67 városa közül csak 16 részesül kedvezményben. Jó másfél évtizede, amikor a kifogásolt rendelet megszületett, még nem volt elegendő tejünk, a meglevőt tehát a legsúlypontibb helyekre kellett biztosítani, ahol, tudvalévőén, sem piaci felhozatalra, sem tehén- állományra, sem egyéb beszerzési formára nem számíthattak, ahol egyébként is a legnehezebb megélhetési gondokkal küszködtek az emberek. Akkor az volt a fő törekvés, hogy olcsóbb és egészségügyi szempontból is jobb minőségű tej kerüljön legalább a kiemelt városokba, amelyekben ma is az ország lakosságának egy- harmada él. — Az állam a tejet, mondhatnánk. gyógyszernek tekinti, mint ahogy valamiképp az is: gyereknek, felnőttnek, öregnek egyaránt nélkülözhetetlen. Ezért a belkereskedelem által forgalomba hozott tej több mint félmilliárd forint állami dotációban részesül. A három forintért kapható kannatej nettó termelési ára például négy forint egy fillér, a három forint hatvan filléres palackos tej négy forint huszonnyolc fillérbe kerül az államnak. Amit, mint jegyes tejet, palackban, illetve kannában, literenként másfél forintért hoz forgalomba, zsírtartalmának magasabb százalékát nem is számítva, két forint hetvennyolc fillérrel, illetve két forint ötvenegy fillérrel dotálja. Az utal- ványos tej csak kis hányadot képvisel a belkereskedelmi forgalmon belül, de erre a kis hányadra is hatvan-hetven millió forint évente az állami dotáció. Valljuk be. Magyar- országon a tej nem drága. Mégis vannak papák, akik sajnálják a tejre a három forintot, de bezzeg a sörre nem a három kilencvenet, vagy még többet. Akadnak a szülők és boltosok között egyaránt olyanok, akik még üzletelnek is a tejjegyekkel, melyekkel egyébként igen sok az adminisztráció. Tejből az idén minden igény kielégíthető. A gond inkább az, hogyan vegyük rá a lakosságot, hogy minél több tejet fogyasszon. Minden bolt any- nyit kap belőle, amennyit rendel. A bökkenő csak az, hogy a boltvezetők, félve attól, hogy rájuk savanyodik, nem mernek elegendő mennyiséget rendelni. ügy okoskodnak, ha száz embernek nem jut, abból nem származik bajuk, de ha tíz liter megromlik a raktárban, a feletteseik felelősségre vonják őket. Ami biztos, az biztos. Ha kilenckor elfogy, nem kell vele többet bajlódniuk. A helyi tanácsok vizsgálják meg, miért nem kapnak a vásárlók a Pilis környéki boltokban elég tejet? A boltvezetők óvatoskodása csak akkor indokolt, ha nincs hűtőberendezésük, vagy ha boltjuk nem alkalmas nagyobb menynyi ségű tej értékesítésére. Akkor viszont törekedniük kell, hogy irányító szerveik tegyenek intézkedéseket az akadályok megszüntetésére. Javaslat A hat éven aluli gyermekek, illetve a terhes és szoptatós anyák kedvezményes tejellátására vonatkozó rendelet megszületése óta eltelt több mint másfél évtized alatt sokat változott az ország arculata, jelentősen 'megjavultak gazdasági eredményei, következésképp egyre indokoltabb a kérdés, vajon, igazságos-e, érdemes-e a rendeletet továbbra is életben tartani? Üdvös lenne más megoldást keresni. Például azt a számottevő állami támogatást, azt a több mint hatvan-hetven millió forintot, melyet jelenleg a 16 városban az utalványos tejre fordítanak, nem lehetne-e az ország valamennyi szülőanyja, illetve csecsemője részére elosztani, de úgy, hogy az államot plusz teher ne érje9 Igaz, a pénzből a 16 város érdekeltjeinek így kevesebb jutna, viszont kiköszörülődne az a csorba, amely az igazságon esett. Mintha egy-egy almát ezentúl nem egy ember kapna, hanem három. Esetleg a családi pótlékhoz lehetne csapni az egyenlően elosztod összeget Kínálkozik, persze. más megoldás is: megszüntetni a 16 városban is a kedvezményt. Ezt azonban nem ajánljuk. Esetleg kárörömet szerezne a vidékieknek, zúgolódóvá tenné a kedvezménytől elesetteket, végeredményben azonban senkin nem segítene. Polgár István
