Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-21 / 223. szám
^k/CÍHop 1967. SZEPTEMBER 21., CSÜTÖRTÖK Warrenné mestersége E héten szombaton mutatja be a Katona József Színház G. B. Shaw: „Warrenné mestersége” című színművét. Képünkön a darab címszereplője Mezei Mária és Béres Ilona (MTI — Foto) DABAS Kilenc hónap alatt egymilliós társadalmi munka Czeróczki András, a Dabasi Községi Tanács elnöke: — Tegnap délben még harmincezer forint híja volt az egymilliónak, ma reggel jelentették, már húszezer forinttal több. Január elsejétől szeptember 20-ig Dabas lakói az elvégzett munka értékelése alapján ilyen nagy mértékben járultak hozzá saját erejükkel községük fejlesztéséhez, szépítéséhez. — Az utolsó negyedévben persze már lényegesen kevesebb lesz a lakosság munkahozzájárulása, de az esztendő végéig az egész év folyamán elvégzett társadalmi munka értéke azért bizonyára meghaladja az egy és negyed milliót. Dabas idén néhány kisebb építkezésen kívül főképpen úttestek, járdák és esővízlevezető-csatornák építésére fordította községfejlesztési alapját. A lakosságot ilyen közérdekű munkák lelkesíthették fokozottabban arra, hogy kivegye részét az építésből. Végtére senkinek sem közömbös, milyen út vezet otthonához. — Amikor Lórántfy Dénes- né értesült róla, hogy Dabas II kerületében a Vörösmarty utcát, ahol lakik,, építi a tanács, önként hozzálátott a társadalmi munka megszervezéséhez utcájában. Hamarosan 55 lakóval Íratott alá vállalási szerződést, éspedig 600 munkaórára. A község 13 500 lakójából kétezer vett részt eddig a társadalmi munkában, de a kö- zületek sem maradtak távol. A Szikra Tsz, a dabasi KISZ- szákház építéséhez szállította az építőanyagot Dabas-szőlők- be a TÜZÉP-telepről. A Fehér Akác viszont útépítéshez adott 50 órára traktort. — Többen végeztek 10—15 ezer forint értékű munkát, ami nagyon elfoglalt, dolgozó emberek részéről igazán túlontúl szép és nagy dolog. Október elsején lesz egy esztendeje, hogy Dabas egyesült Sárival, meg Gyónnál. A három község ez évi tervében még külön-külön irányzott elő összesen 110 ezer forint társadalmi munkát. — Tavaly a három önálló község együttvéve 66 750 forint 80 fillér értékű társadalmi munkát végzett. Annál nagyobb eredmény az idei milliós. BRONZBALTA-KILÓRA Szorgos gyerekkezek, takarékos öregek kincsesbányája elsősorban a MÉH-telep. Nem kell bizonyítani senkinek sem, hogy hasznos és jó, hogy létezik Cegléden amolyan valódi börze a Szűcs-telep melletti raktársor és a nagy udvar. A sok összehordott holmi között állandóan vannak keresgélők. Ki egy hordót, mások vasat, csövet, rugót visznek haza filléres árakon. Ami marad, megy a nagyolvasztóba. így lesz a sok ócska lomból érték. Az egyik fészerben papírt báláznak. Hatalmas tömbökké formálják a sok hulladékot, hogy ismét könyv, füzet legyen belőle. Itt bukkantunk mi is a magunk értékeire. Régi újságok tömege érkezett Tápiószeléről, amelyekben nagyon jellemző, a kor szemléletéből fakadó cikkeket olvashatunk az októberi forradalomról. Közel egy nap telt bele, míg válogatva az anyagot, megmenthettük a múzeumi értéket. Hogy mi minden került elő, azt a város közönsége is megtekintheti az október 22-én megnyíló ceglédi kiállításon. A múzeumnak régi kapcsolata van a MÉH-telep raktárosával, aki „kihelyezett őrként” figyeli az anyagot. Gyakran nyúl a telefonhoz és mindig akad valami megmenteni való. Hoztunk mi már innen régi béklyókat, bilincseket, ágyúgolyókat, 48-as kardot, mezőgazdasági eszközöket, sőt szobrokat is. Most is, a sok újság mellett, egy 28 centi magas szecessziós bronzszobor és egy 4000 éves, úgynevezett füles bronzbalta is zsákmányba került. (- in -) TÁBLÁK r. nuik ismerősöm, aki az Északi-tenger pártján töltötte L. szabadságát, nevetve mesélte, milyen élmény erte ot útja során. , , ,, ... _ Ahogy az országúton mentünk a víz fele, egy táblát láttunk a következő felirattal. „ TENGER EZER METER" — Kicsit arrébb, újabb tábla. — „TENGER KÉTSZÁZ MÉTER” — Már láttuk a nagy vizet, amikor még egy figyelmeztetés várt ránk. „TENGER ÜTVÉN MÉTER” — Végre ott álltunk a parton. Gyönyörű látvány tárult a szemünk elé, csak az óriási tábla zavarta némileg a kilátást. Ezt olvastuk rajta. „TENGER" Nevettünk a túlzott precizitáson, node ekkor azzal állt elő valaki a társaságban, hogy neki is van „tábla-élménye”, még hozzá hazai földről. — A Börzsöny alján — kezdte történetét — nagy méretű táblát vettünk észre az út mentén. „INFORMÁCIÓ EZER METER” — Ez aztán a rendes dolog — bólogattam — gondolunk hát mi is a turistákra, de ekkor már ott volt a következő tó.bla. „INFORMÁCIÓ KÉTSZÁZ MÉTER” — Ahogy az újabb, gondolom utolsó táblát olvastam — ötven méter — kíváncsian vártam a megígért INFOR- MÁClO-t. Biztos, lesz ott egy csinos kislány, s majd csak kérdezek tőle valamit. Végre fékezett a kocsink, mert... ... „INFORMÁCIÓ ITT” — közölték a tábla óriásbetűi. ty iszálltunk az autóból. Nem találtunk ott semmiféle •» „Információ”-t. Csak egy pipázó bácsi támaszkodott a táblának, aki viszont készségesen inform.ält, hogy a, bódét nemrégiben teherautóra rakták és elvitték ... B. B. I. Görgős ekék Hosszú huzavona után megoldódott a görgős ekék sorozatgyártása. Illetékes szervek döntésére a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár a Salgótarjáni Acélárugyárral együttműködve hozzákezdett az első kísérleti sorozat gyártásához. A gyors eredmény érdekében a terelőlemezek szerszámozását a mosonmagyaróvári gyár készítette el, s készen küldte el azt Salgótarjánba, ahol nyomban meg is kezdődött az első 90 ekéhez szükséges alkaltrészek gyártása. A görgős ekék terelőlemezeinek és szántó vasainak első sorozatát még a héten elszállítják Mosonmagyaróvárra. A mosonmagyaróvári gyár már az ősz folyamán a mezőgazdasági nagyüzemek rendelkezésére akarja bocsátani az első görgős ekéket. 1/ // •• * /" / Körösi vásár — körösi vendéglátók nélkül Soha ilyen hagymavásárt! A múlt vasárnap tartották Nagykőrösön az őszi kirakodó- és állatvásárt, amit a körösiek emberemlékezet óta hagymavásárnak neveznek. Az elnevezés hátterében az a valóságos tény húzódik meg, hogy ilyenkor húzódnak fel a Tiszántúl hagymatermelő vidékeiről a hagymások — veres- és fokhagymások egyaránt. . , Az őszi vásárok a legnépesebbek. Zajosak az állatpiacok és eddig mindig szívesen jött ki rá a vendéglátóipar, a sok lacikonyha. A vendéglátó kisiparosok, a kiskocsmák, a nagyvendéglők sátrai és mindig tetemes haszonnal zárták a napot. — Az eladó meg a vevő is ragaszkodik az áldomáshoz és lacipecsenye nélkül ugyan mire csúszna a borocska! — jegyzi meg Ambrus bácsi, mialatt az asszonnyal tanakodik a cédulaház ablakánál. — Tény, hogy eddig minden esztendőben kitett magáért a Vendéglátó Vállalat, a földművesszövetkezet. A ATETóM J ancsó komótos mozdulatokkal kikaparta a vödörből a maradék habarcsot, nehogy beleszáradjon, odacsapta a földhöz, majd a simítófát vette sorra, a spakni élével túrta le róla a meszes homokot. Fújt a szél. Nem nagyon, csak úgy, hogy érezze az ember. Cigarettára gyújtott, majd maga elé nyújtotta a kezét, s nézegetni kezdte mésztől mart ujjait, mint a csecsemő nézegeti, amikor fölfedezi az orra előtt mozgó valamit. Lépett, talpa alatt csikorgóit a tetőt beborító sóder. Kockás, napszítta ingét vette kézbe, belebújt, nyúlt a peremre tett cigarettáért. Fújta a füstöt. Ráért. Ezt elvégezte, s fél óra annyi, mint a semmi, már nem érdemes másba kezdeni. Majd holnap. Minden napra van. Egy ekkora gyárban minden napra van. Egy szál kőművesnek, legalábbis. A tetőre vezető kibújó vaslétrája megpendült. Valaki jön. Odanézett. Először egy kopasz fejtető bukkant föl, majd utána a kövérkés arc, apró, besüllyedt szeme szaporán pislogott, s végül szuszogva fönn volt az egész ember. — Jó napot. — Jó napot — mondta Jan- csó, kissé ingerülten, mert nem tudta, ki, s mit akar ez az ember. Valami ellenőr? — Maga Jan cső Károly? — Én vagyok. — Na, végre, hogy megtaláltam. Bekóboroltam a gyárat, végül valami gyerek mondta, hogy itt van a tetőn. — Itt én, reggel óta. Még enni se’ mentem le. Végezni akartam, sok híja volt már ennek a szegélynek. Fejével, a könnyebb érthetőség kedvéért a tetőn körbefutó mellvédre bökött; virítottak rajta a friss tégla és malternyomok. a kövér kis ember szeren- /i esetlenül álldogált. Nem tudott leülni sehová, támaszkodni sem, állt hát, törülget- te a homlokát, elég lehetett fölhúzkodni magát a majdnem függőleges vaslétrán. — Minek köszönhetem ... — Liska vagyok. Liska Zoltán. Jancsó nézte. — A fia egyik oktatója az intézetben. — Ja — mondta Jancsó, s rögtön készségesebb lett. — Tessék, tessék tanár úr ... — Azért kerestem itt, hogy a gyerek ne tudja: beszéltünk. — Baj van? Olyan őszinte rémülettel mondta, hogy Liska hadarva tiltakozott; _ — Dehogy, dehogy, isten őrizz. Maga is tudja, hogy egyike a legjobb tanulóknak. Ha a gyárnak csak ilyen tanulói lennének... Sóhajtott. Jancsó Feri másodéves szerszámkészítő ipari tanuló, sajnos, kivétel volt a nagy átlagból. Mármint a nagy átlag miatt sajnos. Mert ezeknek a kölyköknek a legnagyobb része úgy fogta föl a szakmát, meg a tanulást is, mint kisiskolások a játékot. Ha akarom, csinálom, ha úgy akarom, nem csinálom. — Hát akkor? jta ég mindig az ijedelem ÍVJ rezgett a hangjában. Mindene a gyerek. Az anyja két éve hagyta itt őket, azóta csak a temetőbe mehetnek hozzá. Maradt hát Feri. Mindennek. — Éppen ez az. Mármint az okossága. Szóval, kár érte. Mármint — érezte, belebonyolódik, mint mindig, amikor nagyon egyszerűen akar beszélni —, hogy csak ennyit adnak neki. Többet érdemelne. — Hogyan értsem, tanár úr? — Nézze Jancsó ... Jancsó szaktárs. A gyereknek jó helye van az intézetben, itt a gyárban is, ha önmagától nem, akkor is helye lenne, már csak magára való tekintettel is. De én most már második éve tanítom Ferit; kevés ez ennek a gyereknek. Több, sokkal több van benne, nem tudom, érti-e? Több. Otthon mindig a könyveket bújja. Mióta az anyja meghalt, nagyon megcsendesedett, alig mozdul hazulról, s hiába kéri, feküdjön, csak ül a könyvei mellett. Be- le-belenézegetett, mit olvas, talán valami regény, vagy ilyesmi, de nem. Tele számokkal, meg csupa nagybetűkkel álló valamikkel, oldal, oldal után, Feri nem szólt egy szót sem, nézett csak föl rá, de tudták mind a ketten, hogy ő semmit nem ért belőle. A numerikus vezérlésű szerszámgépek programtervei — ezt mondta végül Feri, s nem, minden betűre, hanem még a hangsúlyokra is tökéletesen emlékszik. A numerikus vezérlésű szerszámgépek programtervei. Kérdezte benn, másnap reggel a tmk-mühely- ben, mi lenne ez, de azt mondták: hagyja már Jancsó bácsi, mit akar maga az ilyesmivel? Röstellte azt mondani, hogy Feritől hallotta, talán még azt hinnék, fölvág a fiával, vagy ilyesmi. Végül az egyik idomszerész gyerek mondott neki annyit, hogy bonyolult gépek ezek, csak egy papírt tesznek beléjük, s azok maguktól végeznek mindent. A gyárban is csak kettő van belőle. Mit akar akkor Feri ezekkel? — Bűn lenne hagyni, hogy benne szoruljon a tehetsége, mint kalászban a szem. Külön foglalkozás kellene neki __ — Hát én, ugye ... — Nem is arra gondoltam én Jancsó szaktárs, hogy maga. Már persze, ne haragudjon meg érte ... — Miért haragudnék? Más dolog a kőműves, mondtam én a gyereknek már az első évben, nem értek az olyasmihez, ami neki a lecke. Durva munka ez a mienk. Az anyja, szegény, az segítette, míg az elemit járta, de ugye ... tetszik tudni, két esztendeje ... rjt allgattak. Liska a torkát £2 köszörülte. Végül, amikor már úgy vélte, nem illetlenség megtörni a csendet, azt mondta: — Még mi, itt az iparitanulóiskolában sem tudjuk igazán segíteni. En sokat beszélgettem vele, tudom, hogy olyan dolgokkal foglalkozik, melyek, hogy ügy mondjam, messze meghaladják az intézeti szintet. Azért jöttem először magához, nehogy becsapódjon a gyerek. Hogy maga egyáltalán akarja-e, meg bírja-e? Mert én tudnék az egyetemről egy tanársegédet, akivel már beszéltem a gyerekről, s aki örömmel foglalkozna vele, de hát ez pénzbe kerülne. Nem is kevés pénzbe, mert az ilyen könyvek maguk is drágák, meg az útiköltség a gyereknek ... Nehezen tudta csak követni a mondatokat. Űjra és újra azt érezte, gondolta végig, milyen furcsa is, ha innét a tetőről tekint le az ember, apró dobozok csak a nagy műhelycsarnokok, s messzire túllátni rajtuk, egészen addig, ahol az ég összeölelkezik a földdel. Mészáros Ottó helybeliek mellett kivonultak nagy táblás kocsikon a vidékiek, a törteliek, a lajosmi- zseiek, sőt még a szomszéd városból is eljöttek a vállalkozó szellemű pecsenyesütők. Kasokban a frissen töltött kolbász- és hurkaszáLak, a tenyérnyi disznóhúsok és hasas üvegekben a bárzsingot perzselő , , jancsipaprikák. . Az italról ■ sem feledkezett el a gondoskodás. Terebélyes boroshordókat és tömzsi söröshordókat gurítottak le a kocsikról és veresréztartályokból sistergett a szódavíz. De a most vasárnapi hagymavásár rendhagyó volt. Már tudniillik a vendéglátását illetően. A vidékiekkel ugyan semmi baj nem volt. Annak rendje szerint haptákoltak a lajosmi- zseiek, törteliek, monoriak; sátrai, még Pilisről is érkezett pecsenyesütő. De a helybeliek elmaradtak. Nem bíztak a forgalomban? Vagy talán akadt jobb vásár is valahol a megyében, amely nagyobb bevételt ígért? Sem a vendéglátóipar, sem a földművesszövetkezet sátrát nem találtuk. Sőt még a város egyetlen lacikonyhása, Tanács Pista bácsi sem rakodott ki. Tetszik érteni a nagy képtelenséget? Körösi vásár körösi vendéglátás nélkül? Mivel pedig következmény nélkül semmi sem lehet, nagyon valószínű, hogy a tanács hamarosan kiad egy vagy két lacikonyhás iparjogosítványt, amelyek tulajdonosai majd nem restellik a hagymás vásáron való megjelenést. R. K. 2+2+1 = 5 érem n konzervgyárnak A mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek és gyárak sorában a Nagykőrösi Konzervgyár is kiállította termékeit az Országos Mezőgazdasági Kiállításon. A gyár vegyes befőttje és kisdobozos paradicsompüréje aranyérmet, csemegeuborkája és lecsója ezüstérmet, zöldbab- konzervje pedig bronzérmet kapott. Kapitális szarvasbika Kapitális aranyérmes szarvasbikát lőtt az iváncsi vadrezervátumban egy nyugatnémet vadász. A gyönyörű állat agancsa 13 kiló. Vas me‘ gyében az utóbbi 200 észtén! dobén nem ejtettek el hasoniJ Irófeájú szarvasbikát. >
