Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-20 / 222. szám

A PESTM I~G XI. ÉVFOLYAM, 221. SZÁM 1967. SZEPTEMBER 20., SZERDA K Ü LÖN KIAD A-SÄ, I Mi lesz a szikkasztóval ? Türelmetlenül várják a beköltözést a tormási OTP lakások tulajdonosai A kislány halálát toxikus influenza okozta A múlt hétfő reggelén ijed­ten siettek ki a héthónapos T. Nagy Emese szülei a bölcsődé­ből. Kislányukat aznap reg­gel vitték először a bölcsődé­be. Amikor vetkőztetni kezd­ték, a gyermek rosszul lett, s mire kórházba került — bár azonnal átvitték a közeli gyer­mekkórházba — nem lehetett rajta segíteni. A kórházba szállítás után pár perccel meghalt. Az Országos Takarékpénz­tár Tormásban épülő huszon­nyolc lakását szeptember 15-ig kellett volna átadnia, az épí­tőipari vállalatnak. Mint B. Tóth Ferenctől, az Országos Takarékpénztár műszaki el­lenőrétől érdeklődtünk, az épü­letek egy része már olyan ál­lapotban van, hogy a lakások átadását meg lehetne kezdeni, ám akadálya a beköltözésnek az, hogy a vizet szállító főve­zetéket még nem fektették le, és a lakások derítői mellé nem készültek el a szikkasztóit. Amint ezeket a szükséges fel­tételeket is megteremtik — körülbelül három-négy hét szükséges hozzá — a lakásokat át lehet adni. A huszonnyolc tulajdonos — majdnem mind fiatal és kisgyerekes család — október 15-ig beköltözhet la­kásába. Meghívás érkezett Székesfehérvártól... Száz liba egy sorban - s a tömés csak 40 perc Az idei első szállítmány elindult a nagyvilágba Kedden délután, úgy három óra tájt, odakanyarodott Pesti Alberték táblás kocsija a fo­gyasztási szövetkezet piactéri felvásárlótelepe elé. Fecské­nek jókora lenne a fogat és mégis első fecskének kell te­kinteni, mert a Pesti család hozta az idén elsőnek a jól kihízotí májlibákat. Várni kell az átvételre, mert négy órára jelentették be a BARNEVÁL teherautóját és az egyszerűség, meg a jószágok kímélése céljából a mérlegről egyenesen az autóra rakodnak. Van egy kis idő, odaülök Pestiék mellé beszélgetésre. — Ki a főnök? Pesti Albert rámutat a fele­ségére: — Asszonyi dolog a libatö- més, én csak segítség vagyok. — A mi családunkban ha­gyomány a tömés — magya­rázza Pestiné. — így tanultam otthon a szülői házban és így csinálom én is. — Mennyire kötött szerző­dést? — Százhúszra. — Csak? — emlékezem visz- sza arra, hogy az elmúlt évek­ben nagyobb számokról is hal­lottam. — Kérem, a szerződés be­csület dolga. Azt teljesíteni kell és ami szintén igen fon­tos, nem is akárhogyan. Én ar­ról vagyok nevezetes, hogy jól kitömött, exportra al­kalmas májludakat szállí­tok. — Azt mondják, hogy ön a szakcsoport elnöke. — Igen. Január elsején ala­kultunk és engem választottak meg. De most figyeljen Ide, ennél érdekesebb és fontosabb dolgot mondok — Jegyzem. — Tavaly novemberében a nagykőrösi libatömők címére meghívás érkezett Székesfe­hérvárról. A Vörösmarty Ter­melőszövetkezet vezetősége bemutatóra hívott meg ben­nünket. A gazdaságnak akkor ott ezernégyszáz libája volt tö­mésben, tehát nem is olyan akármilyen kis méretű vállal­kozást tekinthettünk meg. — Mi volt a bemutató tár­gya? — Libatömés darával. Száz liba tömése darával, az negy­ven perc. És nem utolsó szem­pont, hogy a darával való tömés tel­jesen kizárja a jószág megfulladásának lehetősé­gét. Nekem nagyon megtetszett az új módszer. Azonnal vásárol­tam két tömőberendezést. Nem drága, műanyagból készült, el­més dolog. Nyolcvan forintért kapható. — Be is vezette a darával való tömést? — Természetesen. Nálunk Ez a tömőgép ugyan nem Pesti Albertéknél van, s ez a két kedves kislány a Dózsa Termelőszövetkezet kétezernégy­száz libáját eteti, a képen látható lúd szempontjából ez azonban mit sem változtat a lényegen. Öt mindenképpen megtömik. A műanyagcső bele a szájába, egy nyomás — és már lent is van a kukorica! Ki hitte volna, hogy a mo­dern technika ezt az ősi módszert, a libatömést is forra­dalmasítja!? (Foto: Gábor) megszűnt a fáradságos munka. Gondolja el, hogy a reggeli, meg az esti tömés ennél a negyven libánál nem tart to­vább, mint tizenöt-tizenhat percig. — Követik mások is a jó példát? — Még nem ismerik. De remélem, hogy az őszi tömés folyamán nagyon sokan megnézik nálam az új módszert. Mi a véleménye D. Szabó Ferencnének, a telepvezető­nek az új módszerről? — Nagyon jól bevált. Néz­ze, akármelyik libát veszem kézbe, mindegyik nyolc kilón felül van. Véleményem szerint kitűnő minőségű, exportra al­kalmas májliba mindegyik példány. Rossi Károly A rendőrorvosi boncolás megállapította, hogy a kis­lány halálának oka: toxikus influenza. Talált a boncolás egy korábbi eredetű kétoldali gennyes középfülgyulladást is, valamint egy gyorsan ki­alakult légúti hurutot és hozzájárult a gyors halálhoz — minden bizonnyal — a kis­lánnyal született szívkoszorú- érszájadék szűkület is. Minden kétséget kizáróan bebizonyosodott tehát, hogy a kis T. Nagy Emese halálát nem a hirtelen környezetvál­tozás, hanem súlyos betegség okozta. 2+2+1= J crpiii a konacrtrfff/tmrntBk A mezőgazdasági terméke­ket feldolgozó üzemek és gyárak sorában a Nagykőrösi Konzervgyár is kiállította ter­mékeit az Országos Mezőgaz­dasági Kiállításon. A gyár vegyes befőttje és kisdobozos paradicsompüréje aranyérmet, csemegeuborkája és lecsója ezüstérmet, zöldbab- konzervje pedig bronzérmet kapott. SPORT kosa mnrtrpA NB II -es és gimnazista leány győzelem Női és férfi kosarasaink va­sárnap ideális körülmények közepette játszottak a bajnoki pontokért. Az NB Il-es lányok a Betonút SC csapatával mér­kőztek, a megyei bajnokság­ban férfiak a Ceglédi Gim­názium együttesét látták ven­dégül. A mérkőzéssorozat zá­róakkordja a Nagykőrösi Ki­nizsi—Nagykőrösi Gimnázium. megyebajnoki női mérkőzés, helyi rangadó volt. Csapataink értékes pontokat tartottak itt­hon. Nagykőrösi Kinizsi SK— Betonút SC 36:32 (22:14) Nagykőrös száz néző. Vezet­te: Vancsura, Molnár. Körösi támadással kezdő­dött az első húsz perc. Az első roham sikertelennek, majd a következő érdemlegesnek volt mondható. Egy leszedett lab­da után Ábrahám—Bertalan— Takács volt a labda útja, majd az átadást Ábrahám váltotta kosárrá. Gyors, lendületes tíz perc következett ezután. Biz­Egész'itsd ki a pontot — megtudod ki vagy! A nagykőrösi gyerekekkel semmi baj nincs? Tulajdonképpen nem is cso­dálkozom, amikor Igler György pszichológust pénte­ken délután egyedül találtam a művelődési ház irodájában. Délután három órától öt órá­ig szülőkre és gyerekekre várt, hogy tanácsot adjon, se­gítsen a gyereknevelésben. De — úgy látszik — a nagykőrösi gyerekeknél nincs semmi probléma, minden szülőnek engedelmeskedik a gyerek, és még az iskolában is mindany- nyian megállják a helyüket. Hiába várt a pszichológus 3—5-ig A jövő pénteken ismét itt lesz — Nézze, tulajdonképpen számítottam erre. Majd októ­berben, amikor megkapják az első ketteseket, eljönnek — mondta a pszichológus. Optimista ember, összes fel­szerelése egy dosszié, tesztla­pokkal tele. Emberi tulajdon­ságok, számok. Minden koc­kában két tulajdonság, össze­Régészeti lelet — a legújabb korból A konzervgyár Csokonai úti felvásárlótelepén a szél valahonnan érdekes ok­mányt sodort az egyik munkaasztalra. Gyűrött volt és piszkos. Már-már eldobták, amikor valaki felfigyelt rá: merőben új­szerű, de tulajdonképpen mégiscsak római írás- vagy számjegyek voltak rajta. Nosza, a búvárkodó ter­mészetű emberek tüstént szemügyre vették. Meglep­ve konstatálták, hogy a rajta levő dátumokban a szeptember, mint kilence­dik hónap, nem a megszo­kott IX-cel volt írva, ha­nem így: Vilii. Még meg­lepőbb volt az uborka,szer­ződésen — mert az volt a kallódó okmány —, hogy az októbert így jelölték: VV. Igaz, a kétszer öt is tíz és a római számrendszer lé­nyegében ezen a logikán alapszik, de mégis... Már-már útra kelt a kü­lönös papírdarab a mú­zeum felé, hogy a régészek­nek páratlan bizonyítékot szolgáltasson a páratlan felfedezésről, a soha nem látott számjegyekkel szá­moló, egykor itt tanyázó római légiók létezéséről, amikor valaki felkiáltott: — De hiszen ez Csöpike írása! így aztán a nagy régé­szeti felfedezés kútba esett. Mindössze annyit sikerült megállapítanunk — s ezt ezennel közzé is tesszük —, hogy Csöpike, aki most vé­gezte el a megfelelő számú iskolát és felcsapott a te­lepre tisztviselőnőnek, bi­zony visszakérhetné az is­kolapénzt ... (fehér) sen nyolcvanegy kocka. Az egy-egy kockában levő két hajlandóság közül az egyiket be kell karikázni. Azt, amelyi­ket az illető önmagára jellem­zőnek érzi. Nyolcvanegy koc­ka, nyolcvanegy karika. A végén — Itt jön a pszicholó­gia — következik az értéke­lés. Mennyire egoista, meny­nyire egyenes és szocialista érzelmű, optimista-e vagy bo­rúlátó a gyerek? Majd ismét kockák. Ben­nük pontok, vonalak. Ki kell egészíteni őket. A kockák há­rom sávra osztva. Múlt, jelen, jövő. Ösztön, értelem, szelle­miség. Ezek a rajzok sokat mondanak a gyerekekről, egyéniségükről, alkatukról. Még azt is eltalálják, hogy milyen pályára alkalmas. A pszichológus ezt akarta a szülőknek elmondani. De egyelőre még nem érdekelte őket. A jövő pénteken ismét ott lesz a művelődési házban, délután három órakor. (bányász) tos, de fárasztó fölényt szer­zett a Kinizsi. Négy pont volt az állandó előny, melyet a meglehetősen gyenge ellenfél tartani tudott. Távoli — ered­ménytelen — dobások sora jellemezte a hátralévő nyolc­tíz percet. Eltévesztett, gondat­lanul kezelt labdákból szépí­tett a Betonút. A második félidő első percei unalmas, lanyha játékot hoz­tak. Némi lötyögés után Ber­talan vezetésével az iram fo­kozódott. Gyors, néhol kapko­dó lett a játék. Sok „eladott” labda mellett azonban számos hosszú indítás a kosárban vég­ződött. Ebben a periódusban játszott legmegbízhatóbban a hazai csapat. A 30. percben tizennégy pont birtokosainak mondhatták magukat a lá­nyok. Ekkor a rapszódikus csapat a szokásos holtpontra jutott. Félelem, idegesség, kap­kodás uralkodott el az egész csapaton. A kedvszegett csapat ekkor tíz pontot leadott, s ezt még Bertalan kiállítása is te­tézte. (öt személyi hiba miatt hagyta el a pályát.) Nehéz három és fel perc volt az utolsó negyedben. Vé­gül némi szerencsével legyőz­ték a gyengébb erőt képviselő Betonút SC együttesét. A csapatból kiemelni senkit sem lehet. Kosárdobók: Ábrahám IS, Takács 11, Bartha 3, Bertalan, Páhán K. 2—2, illetve az el­lenfél legjobb dobója, s játé­kosa Horváth 10. Nagykőrösi Gimnázium— Nagykőrösi Kinizsi 33:9 (10:3) Nagykőrös. Vezette: Molnár K. Sauska K. Gyenge kezdés után a gim­nazista lányok belelendülve magukhoz ragadták a veze­tést. Bár az első félidő ered­ménye szerény volt, a máso­dik húsz percben javítottak. Ekkor huszonhárom ponttal terhelték meg a helyi rang­adó másik résztvevőjének a rendkívül szétesően játszó Ki­nizsi II. kosarát. Megérde­melten nyertek hát a tehetsé­ges és szorgalmas gimnazisták. Küzdeni akarásuk, fejlődő játékuk, csiszolódó techniká­juk figyelemre méltó. (— m —) MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? A dzsungel macskája. Walt Disney színes, magyar hang­bemondásos amerikai termé­szetfilmje. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: 6 Világmaga­zin. Emberek és viharok. Előadás kezdete: fél 6 és í órakor. ■rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssJ Szeptemberi disputa § Ismerőseim hívtak már régen, elhatároztam ^ hát, hogy meglátogatom őket. Messze, kint ^laknak a faluból. A tanyai dülőút végén, el­szakadva már az utcáktól, áll csendes magá- ^ nyosságban Pintér bácsi háza. Jól ismerem az ^ öreget. Amikor erre visz az utam, mindig be- 5 nézek hozzá 5 A kiskapuban hangosan köszöntem. Ö ép- ^ pen a disznók körül foglalatoskodott, onnan § jött elő. Magas, szikár ember, abból a fajtá- ^ bó] való, aki előbb az eszét járatja, azután ^ csak a száját. De akkor is keveset. § — Hová, fiam? $ — Kimegyek az Illés-tanyára. § — Most, ne, később! $ — Miért? J — Eső lesz. Meglepődtem. Az égen már csak néhány sincs újabb eső érkezésének, on, Pintér bácsi! Pedig az lesz — bólintott hozzá a fejé­;; meglepődtem. felhő, nyoma si ^ — Ne tréfálje — Pedig az 1< vei és nyomatékül kutató szemekkel nézett az égre, közben mélyeket szippantott a levegő­ből. — Elindulok én. Látta, sehogyan sem tud meggyőzni. Kissé ingerülten kiáltott utánam. — Fogadjunk, no! öt liter szüretre, az új­ból! Siettem kifelé Már el is felejtettem az öreg szavait, amikor hirtelen szél támadt, beborult az ég, majd eleredt az eső. Mivel utam célja még jó másfél kilométerre lehetett, bármeny­nyire is restelltem, bőrömre és ruhámra való tekintettel futásnak eredtem visszafelé. A ve­randán ült, sűrű füstöt eregetett maga körül Ázottan álltam meg előtte. — No, ugye? Többet nem szólt, beljebb tessékelt és a pad alatt egy teli bütykös nyakát ragadta meg. — Igyál, majd az melegít! Meg aztán — ka­csintott nevetve —, nem várhatunk az új bor­ra, hol van az még! A falon a Kalendárium szeptembert muta­tott. (kohlmayer)

Next

/
Thumbnails
Contents