Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-20 / 222. szám
^kJCíHop 1967. SZEPTEMBER 20., SZERDA Az életük: gitár és farmernadrág Már több éve ismerték egymást, hiszen valamennyien lejártak a térre focizni, lányokkal beszélgetni, gyerekes csín vtevéseken nevetni. A galeri, az ő galerijük azonban csak a múlt év augusztusának végén alakult meg. Egyenruhának a farmernadrágot választották. Két fiú: B. Péter és V. György elvállalta, hogy külföldön élő rokonaiktól beszerzik a szükséges tizennyolc farmernadrágot. A csomag hamarosan megérkezett külföldről, s a galeri „egyenruhába” bújt. Első közös programjukat is végrehajtották: négyötös csoportokban leutaztak a Balaton mellé, amikor elfogyott a pénzük, „meglátogattak” néhány sátrat, ahonnan aprópénzt, cigarettát, konzer- veket, papucsot loptak. És gitároztak a vízparton; a balatoni alkonyatban messzire hallatszott a daluk. A legtöbbjük nem dolgozott, Viszont kellett a pénz italra, szórakozásra, mert nagyfiúk már, huszonegy éves is van közöttük, a legfiatalabb most múlt tizenöt. S ha pénz kell, lehet szerezni! Különben is mire valók a Gellert Szálló előtt parkírozó külföldi kocsik? — gondolta K. György, akivel még többször találkozunk a későbbiek folyamán. Beütötte az ablakot, odahívta társait, s ami fogható volt, azt elvitték. Pokrócot, orkánkabátot, kardigánt, villanyborotvát és sok apróságot még, 374 dollár értékben. A pokrócot aztán eladta a mamának, majd két hét múlva visszalopta, a bizományiban értékesítette. És megint csak gitároztak egy jót a Villányi úti Tavirózsa presszó óvóhelyén, ahová beengedte őket a zenekedvelő házmester. A pénz fogyás természetű. Ila., nem parkíroz külföldi kocsi a közelben, akkor elő a sportszatyorral, megvárni áz estét, fel a Busuló Juhász Étterem udvarára, ahol vannak pezsgős-, szódás üvegek, megpakolni velük és eladni azokat. De az üveg is elfogy, fel is tűnhet idővel a hiány, vadász- területet kell változtatni. Jó erre az ördögorom Csárda, annak feltűnően rosszul zárható raktárhelyisége. Igazán gyerekjáték onnan beszerezni egy kis italt. És pillanatokon belül kezükben van tíz üveg palackozott bor. A jó bor jó hangulatot ád, talán arra is koccintanak, hogy van még néhány hely a fővárosban, ahol gondatlanul tárolják az italokat. És természetesen gitároznak megint. A másnapos gyomor sört kíván. A Bocskai út sarkán KÖZÉRT-üzlet udvarán drótkerítéssel körülvéve a kívánt nedű. Nekik igazán nem nehéz onnan elvinni húsz teli és húsz üres üveget. Másnap pedig ugyanabban a KÖZÉRT-ben megjelenik az üvegekkel néhány társuk. Azt mondják az eladónak: — A napokban vásároltunk itt sört a házibulira, ami megmaradt, vegyék vissza. A szöveg nem feltűnő, csak szemtelen. Visszaveszik a megmaradt sört. s a fiúk íénzhez jutnak újra. Valaki csodálkozott, és megkérdezte tőlük: miért nem itták meg a sört? Egyikük undorral így válaszol: — Nem tudtuk, hogy a sör olyan rossz pia. A történtekből mindenesetre tanultak. Szilveszterre már okosabban csinálták. A Körtér egyik önkiszolgáló boltjába mentek négyen. Egy vásárolt, három meg rakta zsebre, ingderékba a konyakot, rumot, vermutot, likőröket. Simán ment. Senkinek sem tűnt fel. Elfogyott az utolsó cseppig, csak egy üveg maradt érintetlen. Mi volt benne fiúk? Egyenruhás galeri — Fosztogatás és erőszak — 18 fiú a sitten — Almavermut. Azt kár volt elhozni. De milyen kár! És akkor gitároztak egy igazi nagyot. Végig a Körúton, még a televízió is felfigyelt rájuk. Emlékeznek? Ök voltak a gitáros fiúk. Kicsit mámorosán a lopott italtól. Akkor úgy látták, hogy csupa gitárszó az élet. Egy jó ötlet mindig sokat ér. Mert mondjuk vannak táncestek, ahol ruhatár is létezik. És van hamis ruhatári jegy is. S egy „kis” csalástól ők igazán nem riadtak vissza. N. Laci és K. István így szereztek egy bőrkabátot, szőrmebéléssel. Ezerhatszáz forintot kaptak érte. Minden úgy megy, mint a karikacsapás. Gyűlnek az ellopott orkánkabátok, kardigánok és más jó kis holmik. K. György kazettájában két drága gyűrű is lapul. Nem tudja még, kinek adja el, a mamának, vagy a nővérének? Nagy gond. Közben V. Ferenc, N. Laci, S. András, Sz. Laci, A. Gyula egy ház pincéjébe csalogat le egy gimnazista kislányt. Öten fogják le, s követnek el rajta erőszakot. Aztán azt súgják a fülébe: — Ha valakinek szólni mersz, agyonverünk. S a megfélemlített lány nem is szól szégyenéről. Csak két napig fekszik odahaza lázasan. A „Tavirózsa” óvóhelyén szólnak a gitárok, farmernad- rágos lábak verik hozzá az ütemet a betonon. Még egy lány következik, de elájul a rémülettől. Öt egy havas pádon hagyják. Egy január eíeji est. Tántorgó nő cigarettát kér. Nincs csak egy, azt nem adják. K. Györgynek, S. Andrásnak, V. Ferencnek viszont gyufára lenne szüksége. A nő kinyitja táskáját, gyújtóért nyúl, a táskában borítékok vannak, a fiúk szeme felcsillan. Csalják a részeg nőt a „Tavirózsa” pincéjébe, s ott lecsatolják aranyóráját, gyűrűjét, táskáját magukhoz veszik. A nő viszont kijózanodik és a rendőrség segítségét kéri. gén vele, s azt mondtam: felnőtt vagy, tudnod kell, hogy mit csinálsz. Kértem, hogy szakítsa meg a kapcsolatot gyanús barátaival, mert ez a barátság nem vezethet jóra. Így mondtam: „Látod, most itt vagy. Hazudsz összevissza és egy csepp megbánást sem látok rajtad. Húszéves vagy, mi lesz belőled?” Most nyilván te is ítélkezel kedves olvasó. Ezt teszi minden tisztességes ember, aki tudomást szerez a tizennyolc fiatal felháborító cselekedeteiről. Tizennyolc fiataléról, akik egy I kicsit felnőtt „statisztéria” mellett azt hitték, hogy az élet gitárszó és farmernadrág. Hankóczi Sándor Jubileumi kiállítás helyett Vecsésen él a 75 éves Gammel József festő és grafikus. 1926 óta majdnem minden esztendőben kiállította képeit Vecsésen és a megyében másutt. Képeiből a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, az Egressy Klubban és különböző művelődési otthonokban is láthattunk. A Nemzeti Galériában a mai napig is több képe és grafikája van letétbe helyezve, több képét pedig megvásárolták. Az idén szerette volna megrendezni jubileumi kiállítását, de megromlott egészségi állapota miatt erre nem kerülhetett sor. Noha idei kiállítása elmaradt, Gammel József állandó gyűjteményes kiállítását vecsési otthonában, a Toldy Ferenc utca 39. szám alatt naponta megnézhetik az érdeklődők. A házi kiállítás hétköznapokon délután 4, vásár- és ünnepnapon 6 óráig látható. Épül a harmadik budapesti házgyár Nincs tovább. Nincs többé gitárszó, se farmernadrág. A húrok pihennek, az akták szaporodnak. A fiúk, a gitáros gyerekek előzetes letartóztatásban vannak. Eleinte megpróbáltak hazudni. Az egyik elmebetegnek tetette magát, s ehhez segítséget kért a mamától. A fiú így szólt a vizsgálatot vezető nyomozóhoz: — Én hülye vagyok, tőlem ne kérdezzenek semmit. Igaz, mama? — Igaz. Hülye délelőtt, hülye délután. Agyhártyagyulladása volt — szólt a mama, s megnevezte a kórházat is. A fiú csak napok múlva vallott, amikor a leletmásolat csak erős influenzáról árulkodott. Igen, a szülők. ök mit szólnak? S. András anyja: — Ne félj, Andriskám, tör- vénytelenül tartanak itt, amit te csináltál az nem bűn, csak gusztustalan. Már a második védőügyvédet fogadja, az elsőben nem bízott. V. Ferenc anyja: — A barátai vitték bele, mert kisebbségi érzése volt. Dadog. Nem lopott, csak a lányoknál volt ott. B. Péter anyja: — Engem becsapott, mert minden reggel munkába indult. — Beszéltem itt a rendőrséDunakeszi határában építik Budapest harmadik házgyárát az ÉM 31-es Építőipari Vállalat dolgozói. A gyár „lelke”, a 20 000 négyzetméter alapterületű központi ' üzemcsarnok alapozását már befejezték, most állítják fel a csaknem négy emelet magas pilléreket. Az épület 108 főtartója közül eddig nyolcvannyolcat emeltek a helyére. A központi csarnok betonelemeit a vállalat három előregyártó üzeme önti. A hatalmas pilléreket a helyszí- len gyártották, az úgynevezett rácsos főtartókat a be- rentei üzem, a többi elemet pedig a ferencvárosi házgyár készítette. A házgyár betonozóbrigádjai már hozzálátlak a 12 000 négyzetméter alapterületű készáru-tárolótér és a szállítójárműpark karbantartóműhelyének alapozásához is. A dunakeszi házgyár üzemi próbáját 1969 második felében kezdik meg. Ezután évente 200 lakáshoz elegendő elemet gyártanak. Az itt készülő termékekből egyelőre öt- és tizenegy szintes lakóházakat építhetnek. Később 17 szintes épületek paneljeit is gyártják majd. Tervezik, hogy Dunakeszin kezdik meg a teljesen berendezett fürdőszoba- egységek gyártását. Ezek helyéreemelése után | a szerelőknek csak annyi dolguk lesz, hogy bekössék a víz-, csatorna- és az elektromos vezetékeket. Megint kisütött.. (Foto: Szigetfű) Két tartalmas kiállítás — a szentendrei kulturális napok keretében Két jelentős kiállítást nyitottak meg a napokban, Szentendrén. A városi tanácsházán rendezett tárlaton Barcsay Jenő két szép kis tablóval (Emlék I—II) és egy, híres mozaik kompozíciójáról való fénykép- felvétellel szerepel, Kmetty János ismert önarcképével és Szentendre című festményével, Czőbel Béla egy női arcképpel és csendéletekkel. És kiállít szinte valamennyi neves szentendrei, vagy a szentendrei témákkal gyakran foglalkozó festő. A városka jellegzetes utcái, házai térnek vissza Göll- ner Miklós, Ilosvai-Varga István, Kántor Andor képeiben, Szántlió Piroska két festménynyel szerepel (Panni kertje, Babarózsák), Gráber Margit, Főnyi Géza, Miháltz Pál csendéletekkel (utóbbi ezenkívül még egy igen szép kis képpel: Ház pincével), Beck Judit Fák című, figyelmet érdemlő festményével. Asztrakt képeket látunk Tót Dezsőtől és Korniss Dezsőtől. Nagyon tetszett Remseylván festménye, a Torony,. és Pirk János két képe (Kaszakalapáló, Virág pirosban). A fiatal, tehetséges Berki Viola három festménye: Galambok, Forrás, Áhítat. Különösen a kompozíciójába népi ornamentikát is beillesztő, arany hátterű Galambok tetszett. Kósza Sípos Lászlótól két képpel találkozunk: Alkonyodik, Részeg álom. Fiatal művész, de már kialakította egyéni látásmódját. Ragaszkodik a pasztell színekhez. Deim Pál képéit a tér — vagy idő? — metszeteire tagolja. (7 órától 7.30-ig, Emlékek. Interieur.) Szép akvarellt láttunk Szánthó Imrétől (Árvíz után). Nem említettük eddig a szentendrei tanácsházában rendezett tárlaton szintén szereplő Balogh Lászlót, mivel ugyancsak vasárnap a városi múzeumban önálló kiállítás nyílt, ahol teljesebb képet kapunk a nagyon tehetséges fiatal festőről. Szentendrén született, ott is él. Alkalmazott grafikusként végzett, és a festészet mellett a grafikát mindmáig egyik fő kifejezési területének tartotta meg. A szentendrei festészet irányzatai és kiemelkedő művész egyéniségei közül a konstruktivitás és Barcsay hatott rá leginkább, távolabbról pedig, úgy érezzük, egy kicsit a szecesszió is, időközben azonban felépítette és kibontakoztatta a saját önállóságát. Képeinek egy része kisméretű, majdhogy nem miniatűr. Ezekben bebizonyítja, hogy a nagy mondanivalók hordozására nemcsak a „nagy” műfajok alkalmasak. Leginkább a Tornyok 1965, a Figyelő I. és TI., fi Tanulmányfejek 1966 és a Holdvilágos este L című képei tetszettek. P. A. Az első lengyel-magyar koprodukciős tv-film Kazimierz Brandys: „Interjú Ballmeyer tábornokival” című filmnovellájából készül ezekben a napokban az első lengyel—magyar koprodukciős tv-film. Az ismert lengyel rendező, Andrzej Konic irányításával a koprodukciős film főszerepeit Básti Lajos és a fiatal Iglódi István játssza. „...olyan igazi, tősgyökeres kun“ Nagy a nyüzsgés a vásáron, az emberek sétálnak, nézelődnek, láthatóan jó a hangulat. A sokadalomban különös, magányos figura tűnik fel. Lábán ócsíca cipő, régi vászon- nadrág, de zekéje és kalapja valamelyik magyar népviselethez tartozik. Meg-megáll. Tétovázik. Mozdulatai kimértek, valahogy kívül áll a tömegen, az általános vásárnéző hangulaton. — Ne haragudjon, bátyám, amiért megszólítom — lendületes jókedvvel vág közbe: — Dehogy haragszom, nincsen abban semmi! — Miért van egyedül? — Tudja, aranyoskám, nincsen énnekem már senkim. Lassan elhaltak mellőlem. Most meg itt vagyok, a tsz küldött föl megnézni ezt a kiállítást, hogy ha valami érdekes van, mondjam el odahaza. — Na és talált ilyet? — Mán hogyne találtam vó- na, mikor annyi itt a megjegyezni való! Nem is tudom mán emlékezetből Mer hiába, fejlődig az ország, gépesítenek. Oszt’ könnyebb így a munka mindenütt, nálunk is a közösben. — Hová való? — En, kérem? — húzza ki magát feszes önbizalommal — kunszentmiklósi volnék, tudja? Olyan igazi, tősgyökeres kun. Mert ez a vidék vöt a kánok letelepedési helye, amióta csak begyüttek az országba 1235 óta. — Számon tartják a családfát? — Számontartjuk biza’. Nem kis dolog ám az. Hej’ de sokat mögszenvedtünk. Mária Terézia például kizavart bennünket Kiskunfélegyházáról, mert valamit nem töttünk mög neki. Tuggya, hittak engöm tavaly egy kongresszusra is, mán’ meg se’ tudnám mondani pontosan, mi vót, de nem möntem el. Nem olyan embör vagyok én, nem szeretőm a föltűnést. Pedig járt nálam egy író is, azt erősen hívott Pestre, de én csak nem hallgattam rá. Akarta, hogy meséljek neki — szóval így a kunokrúl —, mert jó eszöm van nekem ehhez kérem. Így is írt valami könyvet rúla. — Hogy hívták az írót? — Nem tudom én már, pedig mögmondta a nevét, de tudja, a fiatalokét nem jegyzőm meg. Ha azt kérdi, Rákóczi, Bercsényi, Bezerédi, elmondok én mindent rúluk, tudom végig a történetjöket, hogy vót, mint vót, de a mai fiatalok, nem érdekölnek engöm. —,Tud ja, kicsúfolnak a kalapom miatt, aszongyák, juhász vagyok. Tudnak is ezek ahhó’. Nem is tudnak ezek már semmit. Mer én még jártas vagyok olyan paraszti munkákban, fortélyokban, amikhez ők már nem. — Az igaz, hogy tanultab- bak, meg értenek a gépekhöz, de talán épp nzér' nem jönnek mán’ végezni azt a nehéz munkát a fődre. Persze, tudom, gépesítenek —, mer én kérem cséplőbrigádban dolgoztam most, mer olyan erős fizikumú zsákoló embör vagyok, szóval mi is vesztünk így embert, állandóan, de a kapa, kasza mellé mindig kell majd valaki. — Bár kérem azt is tudom, mer’ én kisgazda vótam régen, most holdanként IS mázsát termelünk a téeszben, én meg örültem, ha mögvót a nyolc mázsám. Hiába, no, nem olyan nehéz mán az élet, mint vót, de mi, öregek, ezt mán nem szokjak mög soha. No, a viszontlátásra, minden jót! Azzal megbökte kalapját, hátatfordítva, lempós lépteivel eltűnt a tömegben. Varga Vera
