Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-19 / 221. szám

1867. SZEPTEMBER 19., KEDD nssi juciii rt Az egyszerűek okossága Munkásokkal beszélgettem a Mechanikai Művekben, s ahogy az ilyen beszélgetésekkor lenni szokott, sok dologról szó esett. Egyikük például pon­tosan, okósan felsorolta, hogy az 1970-ig végrehajtandó munkaidő-csökkentés orszá­gosan 1,6 millió embert érint, s hogy ennek milyen bonyo­lult összefüggései vannak. A többiek is jó tájékozottságra valló szavakkal mérlegelték nemcsak helyi, hanem or­szágos gondjainkat, felada­tainkat is, köztük a gaz­daságirányítás új rendszeré­nek bevezetését. Sokszor leírjuk, elmond­juk: az egyszerű munkás. Mi tagadás, vannak, nem is kis számmal egyszerű emberek, akik a maguk éleiének ösz- szefüggésein túl alig tekinte­nek, akik ma is még azt tartják, hogy — úgymond — a politika nem a kisember kenyere. Vannak ilyen mun­kások is, de hiba lenne el­feledkezni azok mind jobban növekvő táboráról, akik meg­tanulták összekapcsolni a ma­guk életét a közösségével, egyéni sorsukat a társadalom teendőivel. Szép számmal magam is ismerek olyan munkásokat, akik látóköre, véleményalkotási készsége, jó­zan mértéktartása , messze az átlag fölött van, s sokszor meghaladja azokét is, akiket vezetőiknek tudnak. Ott, a Mechanikai Művekben foly­tatott beszélgetés során je­gyeztem fel egy nagyon köz­helyszerű mondatot, amiben azonban nagyonis elgondol­koztató tény fogalmazódott meg. Azt mondta az egyik munkás, hogy: „megtanultak gondolkozni az emberek". Közhely? Nos, az. Formailag. Napi gyakorlatunkat tekintve azonban: nem! Általános értelemben sen­ki nem vitatja a fent leírt mondat valóságát. , Amikor azonban arra került sor, hogy helyben, helyi dolgokról szól­va kellene elismerni helyt­álló voltát, már jóval ki­sebb az egyetértés. Itt, a Me­chanikai Művekben évekre visszanyúló nemes hagyo­mány, hogy év elején, és év közben egyaránt „nagy ta­nácskozásra” ülnek össze ve­zetők és munkások, s hogy sokféle úton-módon haszno­sítják is mindazt, amit az „egyszerű” munkások java­solnak, kifogásolnak, változ­tatásra ajánlanak. Jellemző lenne ez a gyakorlat széle­sebb körökben; fontos min­denütt a munkások vélemé­nye? Sajnos, nem. Újra és újra visszatérő panasz, hogy a termelési értekezleteken ugyan mindent elmondhat­nak, kifogásolhatnak, szóvá­Képviselők a jó ivóvízért Az országgyűlési képvise­lők Pest megyei csoportja megbeszélésre gyűlt össze a megyei tanács vb-termében. Ujfalusi Ferenc, a megyei tanács osztályvezetője tájé­koztatott az ivóvízellátás ne­hézségeiről. Sok gondot okoz, hogy kevés a törpe vízmű, a városokban nincs, vagy kevés a folyóvíz. Nincs elég vízóra s az emberek sérelmezik, ha nyáron nem locsolhatnak. A kutak vize gyakran fertőzött, még az iskolák, egészségügyi intézmények is vízben szűköl­ködnek. A rendelkezésre álló pénzügyi keretből a legszük­ségesebb tennivalóknak csak egy részét lehet megvalósíta­ni. A képviselőcsoport határo­zatot hozott, hogy ebben a fontos kérdésben a legmesz- szebbmenőkig támogatja a megyei tanácsot. A kidolgo­zott tervekkel felkeresik az Országos Tervhivatalt és ha szükséges, kérik majd, hogy az országgyűlés egészségügyi bi­zottsága és a teljes plénum foglalkozzon vele. PIAC UTÁN Foto: Szigetfű Meteor a mennyezeten Tízszeres biztonság — Szegényes választék — Jön a Meteor tv Fények villannak, sárga, kék, fehér színben tündököl­nek, s megfestik a környezetet. Csupa Meteor a mennyezeten, a falon s mellette. Nem valamilyen asztronó­miai jelenségnek vagyunk ta­núi, csak a nevet kölcsönözték stílszerűen a legújabb hazai fényforrások, csillárok, fali­lámpák számára. Most mutat­ták be a KERAVILL egyetlen — valóságos — szaküzletében, a Népköztársaság útján. Meg kellett állapítani, hogy az újdonságok ellenére is kicsi a választék, nincs elég lehetősége a vásárló­nak arra, hogy lakásának és ízlésének megfelelő termé­ket választhasson. Tudja ezt az igazgató, Gulyás Ferenc is. A tegnap nyitott ki­állításon az általunk feltett kérdésre ezzel válaszolt: Rend­kívül szigorúak a biztonsági szabályok. A hazai előírások tízszeres biztosításhoz ragasz­kodnak. Ez drágítja, s formai­lag is megköti, szegényíti a le­hetőségeket. Külföldöm — így a most lebonyolított lipcsei vá­sáron is —- ismeretlenek az ilyen szigorú előírások. Mindemellett ad néhány jó, hasznos tanácsot az őszi lakás­világítási kiállítás. Mindenek­előtt arra figyelmeztet, hogy a régi, de különösképpen az új építésű lakásokba egyre gya­koribb. egészségesebb és korsze­rűbb a helyi világítások, oldal- és állólámpák alkal­mazása. Kereskedelmi újdonság — az új mechanizmus előszele —, hogy rövidesen forgalomba hozzák a KERAVILL külön rendelésére, az Orionban gyár­tott tv-készüléket, amely a Meteor nevet viseli. Formára, teljesítményre elüt a többiek­től, egy sor kedvező tulajdon­sággal rendelkezik. — t — Ki nyit üzletet? Kartal az országban a má­sodik település, ahol leg­több a gyermek, hivatalos kifejezéssel élve: legna­gyobb a népszaporulat. A község vezető emberei ezért szorgalmazzák — mind­máig hiába —, hogy nyis­son valaki tejboltot az is­kolával szemben. Az üres helyiséget rendelkezésre bo­csátják. A kérést az bősz­hez intézték, de három hó­napja hiába várnak a ked­vező válaszra. Pedig nem viiatja senki, milyen egész­séges, reggeli—tízórai ez a gyerekeknek, de a felnőttek­nek Is nélkülözhetetlen iió- l.a. Mindenekelőtt a tízórai gondját tehetnék le a szü­lők. A hallgatás nemcsak saj­nálatos, de figyelmeztető is. Megkezdődött már az egész­séges, a köz számára hasz­nos versengés a földműves­szövetkezetek és az állami kereskedelem között. S erre az első figyelmeztető pél­dát éppen Kartalon láthat­tuk, ahol a két fmsz-ital- bolt mellett most nyílt meg az első állami bisztró. Ele­gánsan, nívósán, nagy vá­lasztékkal. A tanács vezetői kényszer- helyzetben vannak, mert ele­mi kötelességük a gyerekek számára biztosítani a nö­vekedésükhöz feltétlen szük­séges tejet, tejterméket. Ma már világos, ha rövid időn belül nem érkezik kedvező válasz, akár maszeknek is odaadják a helyiségét, ha vállalja a tejmérés megnyi­tását. A napok gyorsan pe­regnek, s megint csak az lesz az első, aki frissebb« gyorsabban jelentkezik. Ki lesz az? Holnap már kiderül. —t. gy. — A kukoricaszár is takarmány Megyénk területét járva, de főként a rossz vízgazdálkodású, homokos területeken, sárgult, száradó növényzet tárul a sze­münk elé. A hosszan tartó szá­razság miatt sok helyen idő előtt „megértek” az őszi kapá­sok. Leginkább a burgonyát, a kukoricát, a silókukoricát és a cukorrépát sújtotta a meleg. A silókukorica betakarításánál Rég nem volt, de jól sikerült... Vidám váci vasárnap délelőtt — „Megkértek rá és én szívesen csinálom" Felbolydult méhkashoz ha­sonlított vasárnap reggel a Váci Pártbizottság épülete. Férfiak, nők, fiúk, lányok, csaknem kétszázan, gyülekez­tek a hívó szóra, hogy délelőtt város- és járásszerte bekopog­tassanak a házakba, előfizető­ket gyűjtsenek az immár napi mellékletté váló Váci Napló­nak. Kísérjük el az egyik párt út­jára. Földszintes kLs házba, te a Váci Naplót, de naponta előfizetni nem tud rá, mert annyi minden újság jár hoz­zájuk. Szó szót követ, s kide­rül, hogy milyen szívesen ol­vassa a Váci Naplóban Papp Rezső és Móritz Valéria írá­sait, s hogy az Esti Hírlapból a világért sem hagyná el az „Itt a budapestiek beszélnek!” rovatot egyetlen egyszer sem. Végül is elhatározza magát: előfizeti egy hónapra az újsá­got, s aztán majd meglátja ... De az ajtóból utána szól két vendégének: — Azért nem ártana, ha be­vezetnének egy olyan rovatot, hogy „Itt a váciak beszélnek!” Ugyanabból az udvarból nyílik Gyurcsok Gézáék cuk­rászdájának hátsó bejárata. Az asszony megrendeli a lapot, s mindössze ennyit kér: — Azt szeretnénk, ha jót is írnának a kisiparosokról... Mózes Ferencné panasszal fogadja a két terjesztőt. El­adó lányával és férjével lakik szoba-konyhában. Okkal, jog­gal kérte már a tanácsot, hogy segítsék lakáscsere ügyében, de azzal küldték el, hogy „járja végig ő maga a házakat, úgy keressen cse­rét”. Miközben megrendeli az újságot, jó gondolattal szol­gál: — Nem lehetne a tanácsnál a lakáscseréket intézménye­sen rendezni? Ügy, hogy tíz­ezresek nélkül és az arra ér­demesek juthassanak meg­felelő lakáshoz? A posta által ügyesen összeállított címjegyzéknek a terjesztőpár lassan a végére ér. Az ered­mény szép: tizenegy család közül nyolc megrendelte a Váci Naplót. Az előfizetők tá­bora örvendetesen gyarapo­dott vasárnap, s ez a sok-sok terjesztőt dicséri, akik között oly sok és lelkes KISZ-ista fiatalt és postást láttunk. A déli órákban már egy­másután futottak be a jelen­tések a járás falvaiból is. Dunakesziről 72 új előfizetőt jelentettek. Szódon, Alsógö- dön, Csornádon, Ácsán, Vác- dukán és Vácbottyánban is sokan várják a Váci Naplót. Nem így Püspökszilágyon, ahol a terjesztéssel senki nem törődött. Szaporán gyűltek az előfize­tő cédulák a központban, a szintén fiatal Molnár Erika postasegédtiszt asztalán, aki nevetve magyarázta: — Hogy kapok-e ezért a va­sárnap délelőttért túlórát? Nem, ez pluszmunka, de meg­kértek rá és én szívesen csi­nálom ... Sokaknak talán szokatlan volt ez a váci vasárnap dél­előtt. De — mint az ábra mu­tatta — ma sem elképzelhetet­len a vidám, jókedvű társa­dalmi látogatás... (f. a.) Egyetlen nap: több mint 800 új előfizető A váci előfizetőgyűjtő va­sárnap eredményeit hétfőn részben összesítették. A ter­jesztők lelkes .szorgalmát di­cséri, hogy ezen a napon a pártszervezetek, a KlSZ-szer- vezetek és a budapesti postá­sok 847 új előfizetőt szereztek a Váci Naplónak, s ebben az adatban még nem szerepel­nek azok az olvasók, akik üzemükben, vagy postásuknál fizettek elő az újságra. Az előfizetésgyűités ezzel még nem zárult le. A jövő va­sárnapra a váci vendéglátó- ipar, a nőtanács és a járási sporttanács munkatársai je­lentkeztek a Váci Napló pro­pagálására. most nem feszülnek a pótkocsi rugói, mint a korábbi élekben, simán száguld könnyű terhével a vontató. Sajnos, hasonló je­lenség várható a többi kapások­nál is. Ezeknek a növényeknek a terméskiesése nemcsak anyagi veszteséget, hanem nehezen pó­tolható hiányt is okoz a takar­mányellátásban. A kedvezőtlen helyzet nagy gondot jelent a mezőgazdasági üzemeknek. Minthogy az ősz elején járunk, arra már kevés lehetőség kínálkozik, hogy új vetéssel pótolhassuk a takar- □lányhiányt. Ezért csak az a megoldás kínálkozik, hogy a meglevő takarmányt takaréko­sabban, ésszerűbben használjuk fel, s a kapások melléktermé­keit is jó minőségben, takar­mányként takarítsuk be. Ilyen lehetőséget kínál többek között a cukorrépafej felhasz­nálása. A legnagyobb tartalékot viszont a kukoricaszár adja, amely Pest megyében mintegy 40—30 ezer számosállat alapía- karmáhyozását segíthetné elő. A szűkös takarmányhelyzet megköveteli, hogy a mezőgaz­dasági üzemek lelkiismeretesen készüljenek fel ezeknek a mel­léktermékeknek a betakarítása­ra, szállítására, tartósítására és tárolására. Ennek érdekében <* silókukorica betakarítása után célszerű a gépeket kijavítani« előkészíteni a kukoricaszár fel­dolgozásához. Ugyancsak aján­latos, megfelelő anyagi ösztön­zéssel, elősegíteni a családi mű­velésű kukorica gyors szárbe- takarítását is. Köztudomású, hogy a kukoricaszárban jelenté­keny takarmány érték van. Hogy mennyit tudunk ebből hasznosí­tani, attól is függ, milyen gond­dal takarítjuk be. Kellő szakér­telem mellett — megfelelő tar­tósítással és tárolással — a ku­koricaszár takarmányértéke megközelíti a gyenge réti széna • értékét. Mindenképpen elítélen­dő az a korábbi gyakorlat, ami­kor egyes üzemek elégették a kukoricaszárat. Ha már nem használják fel takarmányként, legalább juttassák vissza szer­ves anyagként a talajba. Az őszi talajmunkák, a vető- és a mélyszántás egyébként is sürgeti a kukoricaszár letakarí- tását. Használják hát ki a me­zőgazdasági üzemek a takar­mánypótlásnak ezt a lehetősé­gét, ne hagyják ltárbaveszni a« értékes nyersanyagot. Dr. Kecskeméti Lajos tehetnek, de — minek? Tör­ténni ugyanis nem történik semmi. Abba pedig hamar beleunnak az emberek, hogy beszélni ugyan beszélhetnek, de nincs semmi értelme. Mi más lenne ez, mint az egy­szerűek okosságának lebe­csülése? Mert ha csak add;g terjed a munkások szava, hogy elhangzik, de nem ösztökél cse­lekedetekre, akkor előbb vagy utóbb maguk a szavak sem lesznek fontosak. Vagy ma­guktól elapadnak, vagy el- apasztják azokat. Az emberek egy jelentős ré­sze valóban megtanult önál­lóan gondolkozni, véleményt formálni, megítélni dolgokat. Az ilyen embernek hiába pró­bálják azt mondani a feketére, hogy feliér, a hidegre, hogy meieg, nem hiszi el. Miért is hinné? Ott, ahol ezt figyelmen kívül hagyják, veszélyes útra lépnek. Nem csupán politikai, hanem — gazdasági értelem­ben is. Az egyszerű munkások okossága, tapasztalata, sokféle ismerete, s nem utolsó sorban adott helyzete, tellát az, hogy összevetheti a gyakorlattal, a tényekkel vezetői számit, a jó irányításhoz, a reális tervek­hez, a megalapozott gazdálko­dáshoz nélkülözhetetlen. Hi­ba, mégpedig komoly hiba len­ne olyan téveszméket ápolni, hogy a gazdaságirányítás új rendszerében az egyszerű munkások véleményének alig­ha lehet jelentős szerepe, mert csakis és kizárólag felsőfokú végzettséggel lehet — okos az ember! Igaz, mind nagyobb szerep jut a képzettségnek, a szak­mai ismereteknek, de mindez nemcsak a vezetők, hanem a j vezetettek körében is érvényes. Jó érzés az, ha a munkás érzi: nem csupán egy fó a mű­hely létszámában, nem puszta név a bérlistán. Ha nem is tel­jesen, s kivétel nélkül, de azért mind inkább ezt érzik a Mechanikai Művek munkásai, legalábbis ők maguk erről be­széltek. Igaz, vannak — mond­tál! — olyan vezetők, akiknek a munkás csak azért kell, mert nélküle nem lenne gyár, de számuk mind kevesebb. Ha nem is ilyen erővel, ha nem is ennyire tapasztalhatóan, de végső soron mindenütt ez a holnap útja, amin már ma jár­ni kell. Helyeselni ezt édes­kevés, s fogalmazhatunk úgy is, nem lehet nem helyeselni ezt, hiszen a párt politikája, a közélet egész légköre kötelez erre. A helyeslés azonban csak akkor ér valamit, ha a szavakat tettek igazolják, ha tények szólnak mellette. Nos, ezért ideje most már túljutni, ahogy a Mechanikai Művek­ben tették ezt, másutt is a — helyeslésen ... Mészáros Ottó a Sztáron Sándor utca 9-be fogadják a lap terjesztőit, el­mondják, hogy ők a Húsipar­nál már előfizették a napila­pot, s azt kérik: írjon a Váci Napló sokat a lakásügyekről, a lakásépítésről, segítsen meg­oldásában. Ugyanabban a házban Lu­kács Tibor, hivatásos katona, meghallgatja a lapterjesztőket, már nyúl is a bukszájáért, ki­fizeti a tizenkét forintot, s mo­solyogva mondja: — Tudják mit szeretnék én olvasni a váci újságban? Azt, hogy miért kell a Fehér Ga­lambot háromszor átépíteni három év alatt? A Köztársaság útja 5. számú házban Streck Józsefné is szívesen látja a terjesztő­párt, mondja is. hogy ő eddig minden héten kétszer megvet­kopogtatnak be először. Szép­laki István, aki eddig minden kedden és pénteken megvá­sárolta lapunkat, s benne a Váci Naplót, barátságosan tessékeli őket a szép szobába. — Örülök, hogy ezentúl na­ponta lesz helyi újságunk, persze, hogy megrendelem, Nyári bácsinál, a postásnál már elő is fizettem... Hanem azért szeretnék még valamit kérni. Ha lehetne, tegyék meg. hogy a Váci Naplóban ezentúl mindig legyen benne a sport. a VSE meg a MÁV mérkőzése. Mindkettő váci csapat, s ha az újság ír róluk állandóan, ta­lán majd jobban megértik egymást... A következő ház a Kossuth utca 13, llobor Gyuláék lakása. Szűkös Otthonukban feketekávéval

Next

/
Thumbnails
Contents