Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-17 / 220. szám
«•«cVlII 19G7. SZEPTEMBER 17., VASÁRNAP A Pestvidéki Gépgyárban, reform előtt (3.) A nvíSf szó hatalma A kommunisták őszinte és következetes törekvése a nyílt szóra, a semmit nem takar- gatásra mind érezhetőbben jelen van a gyár egész légkörében. Hatalom a nyílt szó: a bizalomhoz utat nyitó hatalom. Nemcsak abban lehet lemérni ezt a növekvő bizalmat, hogy mi mindennel kopogtatnak a pártbizottságnál, a pártalapszervezetek vezetőségénél munkások és műszakiak, hanem — például — abban is, hogy a múlt évinél sokkal többen jelentkeztek a pártoktatásban való részvételre, nem egy pártalapszer- vezetnél a tavalyi kétszeresére nőtt az érdeklődők száma. Csakis az ember Voltak — mondják az egyik alapszervezetben — akik úgy tették íel a kérdést: mi lesz az elsődleges az új mechanizmusban? A gazdasági eredmény? A ked- vezőbb átfutási idő a munkánál? A termékválaszték? Nos, minden esetben az volt a kommunisták felelete: csakis és mindig az ember az elsődleges. A dolgozó jobb, könnyebb élete a reform egyetlen célja. Lényeges kérdés ez itt a gyárban, mert a gazdasági vezetők egy része az üzemeknél — vitathatatlan jószándékkal, jóakarással — úgy alcar termelni, hogy mindent figyelembe, számításba vesz, kivéve az — embert! — Ez valóban élő probléma — mondja a pártbizottság egyik tagja —, s nem kevés energiát igényel a végrehajtó bizottságtól a hibás szemlélet elleni harc, az ember szerepének, elsődleges voltának előtérbe állítása. A termelés legfontosabb tényezője az ember. Ezt meg kéll érteni, ha tetszik, ha nem, s éppen ezért nem lehet olyan ember gazdasági vezető, aki „politikamentesen” akar vezetni. Ez .fából vaskarika. Az ilyen és ehhez hasonló gondok elég sok energiát lekötnek, nemegyszer igen nyilvánvaló és természetes dolgokon kell vitatkozni. Igaz, a fejlődés tagadhatatlan, de a kommunisták még inkább hatékonyabban szeretnék kamatoztatni erejüket. így például a nyolcas alapszervezet felülvizsgálta a szocialista üzem cím elnyerésére tett vállalást, megállapították, hogy többre is képesek, s most már — a többiekkel természetesen egyetértve — a módosított vállalás alapján folytatódik a verseny. Az ilyen és ehhez hasonló törekvések mindinkább nem elszórt esetek, hanem jellemző vonások a Pestvidéki Gépgyár kommunistáinak munkájában. Amit szabad... Amit szabad a végrehajtó bizottságnak, azt szabad a pártalapszervezetek vezetőségének is — mondja a vb egyik tagja, némi tréfával. Arról beszél, hogy a gyárvezetés és a párt-végreliajtóbizottság között jó, elvtársi, nyílt a kapcsolat, vannak, s lesznek is vitáik, de döntés után teljes az egység, mindez azonban sajnos, nincs még így középszinten, azaz az üzemeknél. Itt előbbre lépni, fontos állomása a reformra való fölkészülésnek, mint ahogy rendkívül fontos az is, hogy a nagy számmal bekerülő új munkások ne maradjanak magukra, s ne csak a KISZ-szervezet törődjön velük — mert munkájuk ilyen tekintetben igen jó — hanem az egész üzem, munkacsoport. Nagy szükség van arra is — s ezt többen hangsúlyozták —, hogy leszámoljanak az előítéletekkel, megszűnjenek a skatulyák. Megtörtént, hogy jó ideig „fekete bárány” volt a technológiai osztály. Amikor azonban alaposabban megnézték, van-e valós indoka a vélekedésnek, kiderült, hogy nincsen, önállóan gondolkozó, bátran véleményt nyilvánító emberek vannak itt, akiket, mint egészet, hiba lenne ösz- szetéveszteni néhány, kritikát- lan, nyugatimádó műszakival. — Az emberek megítélése, a róluk kialakított vélemény nem lehet szubjektív benyomások függvénye — mondják a párt-végrehajtóbizottság tagjai —, hanem csakis reális mérlegelésé. Ennek kíván érvényt szerezni a pártbizottság, akár egy segédmunkás, akár egy irányító műszaki is az, akiről véleményt kell alkotni. Még inkább így kell, hogy le- ember gyen ez az új mechanizmus körülményei közepette, amikor döntővé válik, lei mennyire járul hozzá a közös eredményekhez. Na a „maguk módján' Ebben az esztendőben a tavalyi létszám többszöröse jelentkezett a marxizmus—leni- nizmus esti egyetemre. Tavaly nem volt, idén 32 fővel indult ipari tagozat. Az ötös és a hatos alapszervezet igán jó munkát végzett az oktatás előkészi- tésében, a hármas azonban nem élt a kedvező lehetőségekkel. Kedvező lehetőségek? Igen. Az országosan is tapasztalható érdeklődés-megnövekedés a gazdasági-társadalmi kérdések iránt a gyárban is realitás. Mind többen kívánnak többet tudni a párt politikájáról, az azon alapuló gazdasági kérdésekről, s ez egyben jó kiindulópoint is ahhoz, hogy az emberek — ahogy ezt egyik üzemben mondták a kommunisták — ne a „maguk módján” politizáljanak, hanem a párt politikájának világos ismeretében. Ahol nincs ott a pártszervezet, ahol passzívak a kommunisták, ott is politizálnak az emberek — mondták, csakhogy nem biztos: jól politizálnak-e? A párt- szervezet, s külön-külön minden kommunista felelős azért, ismerik-e, s jól ismerik-e a párt céljait az emberek, vagy magukra hagyatva gondolnak, amit akarnak, s *iem kapnak 'senkitől magyarázatot. Ez a felfogás jól érzékelteti, hogy az elmúlt hónapokban sokat változott, erősödött a kommunisták felelősségtudata a Pestvidéki Gépgyárban, megérezték, hogy a mechanizmus- reform gyáron belül is a minőségi változások hordozója. Az igényekkel lépést tartva körülbelül ilyen a Pestvidéki Gépgxjárban. Sok dolgot kellene, lehetne még elmondani, de az eddig megismertek is elégségesek arra, hogy a fölkészülést jónak ítélhessük. Most már ,',csak” arra van szükség, hogy a kommunisták, a gyár többi dolgozójával együtt töretlen lendülettel jussanak át a fölkészülés időszakából a — megvalósítás időszakába. M. O. Megkezdődött Sás-fiprák számítása a kereskedelemná A Magyar Édesipar Győri Keksz- és Ostyagyárában 320 mázsa, 30—40 dekás Mikulás- és csizmafigurát készítenek tiszta csokoládéból, Télapó ünnepére. Ezekben a napokban az ízléses készítmények utolsó mázsáit szállítják a gyárból, s így az édesség idejében az üzletekbe kerül. Október 10-ig befejezik az ugyancsak csokoládéból készülő 400 mázsa karácsonyi és újévi figura gyártását is. Egyébként az a véleményem... Széles sárvédőjű MTZ—5 traktorokat KERESÜNK MEGVÉTELRE vagy SZ—100-as, D4—K, UE—28 traktorokért, vagy SZK—3, SZK—4 kombájnért cserébe. GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS Szentes. Telefon: 8. ügyintéző: Farmasi A gyár csak érettségizett fiatalokat vesz fel ipari tanulónak. Magas a műszakiak aránya, a múlt évben lezajlott vezetőségválasztó taggyűléseken igen sok mérnök, technikus került a vezetőségekbe, s mindez önmagában is bizonyítéka annak, milyen fontos, hogy a pártszervezetek lépést tartsanak a növekvő igényekkel, hogy a munkahelyi kollektívák magas szellemi színvonalához mérten alakítsák ki munkastílusukat, módszereiket. Sokat jelent, hogy a közelmúltban kormányrendelet tette lehetővé a kezdő műszakiak nagyobb anyagi megbecsülését. Ez további rangot teremtett a képzettségnek, a tudásnak, s arra is figyelmezte- I tett, hogy — és vannak, akifc- I nek szükségük van erre a figyelmeztetésre — az új mechanizmus körülményei közepette a rutin mind kevesebbet ér, s mind többet a korszerű tir'ás! A szeptemberi helyzetkép ÖNKIOLDÓVAL: VEDETT KÖVEK A Várat végre rendbehozták: Budán liheg a sznob tömeg: „Szent múltunk, kincsünk, szent kövek!” Védett kövek! (Csak volna másként, azóta egy se lenne meg.) Dozvald János j z étel főzve, az élet szidva /l jó. Aki nem tud jóízűen, szidni mindent, ami körülöttünk van, vagy lesz, az nem is tudja igazán élvezni, aki mindennek csak örül, akiben nincs készség, hogy az örömben minduntalan megtalálja az ürömöt, az csak arra képes, hogy az ürömben találja meg az örömöt. Mert nagy igazság az, hogy lelkesedni könnyű, jókat mondani nem kunszt, elismerő szavakat ejteni gyerekjáték, de egy pohár forrásvízben egy kis piszkot találni, az már döfi. „Mondja, uram, minek örüljek... Talán olyan haj de pompásan mennek itt a dolgok? Na, ugye, hogy nem... Csak amit az újságok bevallónak kérem, csak az olyan, hogy égnek áll a haja tőle az embernek...” Hát valahogy így van. Mert igaz ugyan, hogy mondjuk: Pesten felépült egy új városrész. Hát persze, hegy modern, hát milyen legyen, ha nem modern... Talán piramist építsünk 1967-ben? Na ugye, hogy csak ilyet lehet. Ettől, kérem, igazán nem kell elájulni. De ugyebár az óvodai férőhelyek ... Na, ehhez mit szólnak? Mert mi így csináljuk a dolgainlcat, kérem, mi így, hogy az embernek megkeseredik a szája íze tőle... Mert igaz ugyan, hogy nyloningért nem kell külföldre menni már, sőt, külföldről jönnek ide... De úgy kell nekik. Pont hozzánk jönnek nyloninget venni, ahol kérem, képesek összeyombos- tűzni azt a drága nylont, s úgy felvarrni a gombot, hogy még köhögni sem szabad mellette, mert attól is leszakad. Vagy ne menjünk messzire: itt a lakbér. Nem sok, bizonyisten elismerem, hogy nevetségesen olcsó a lakás, az állami, természetesen. De kérem, ha valami baj van, hát azt hiszik, hogy jön a KIK? Nem jön az a KIK! Nálunk, kérem, az Astoria-aluljáró teteje is beszakad., az autókhoz nehéz pótalkatrészt kapni... Soroljam? Hát valahogy így van. Most. Mert valahogy úgy, hogy voltaképpen nem volt sehogy. Nem volt KIK, amit szidni lehetett, csak Mária Váléria- telep, s ha jól emlékszem, tényleg, ott sem volt drága a lakbér. Távol essék tőlem a gondolat, hogy most itt elkezdjek „bezzegni”, mert tény ami tény. mindent és mindenkor nem lehet összehasonlítani a múlttal. Hol volt ugyebár a felszabadulás előtt televízió... Most van. Néha előfordul, hogy még jó is, hogy van. De azért valamin csak eltűnődöm, nem azon, hogy vannak és nem is kevesen, akik az éleinek csak a visszáját látják, mert az életnek igenis van visszája, vagy hogy a rózsának csak a tövisét érzik, mert igenis a rózsa tövissel is rendelkezik. Én inkább azon tűnődöm el, hogyha már mindent a visszájáról latnaié, akkor „visszájáról” miért nem veszik észre ezek a marsbéli szemű emberek, hogy a tövis mögött ití- ott ugyebár rózsa is van... Jó, nem a legillatosabb, nem a legszebb, nem a legdrágább, de rózsa. Azon tűnődöm, milyen lelki alkat az, aki azon morfondírozik a tavaszi rügyfakadás- nál, hogy úgyis jön a tél és a napfelkelténél, hogy nem -ér az egész egy batkát sem, mert a föld másik oldalán bizony most jön a sötét és rideg éjszaka, s aki úgy esküszik, hogy a válásra gondol... Nem irigylem, sajnálom az ilyet! Hurrázzunk, mint a megszállottak? Hurráztunl: eleget, bár dolgoztunk volna többet, jobban. A hurrázás jó dolog, örömteli dolog, különösen, ha van mire fel és miért diadalt ülni. Mi nem szégyelljük kimondani, hogy diadalmámorra nincs okunk, van bajunk nem is kevés: el- és felszabadítottuk az emberi lelket és igényeit kiengedtük a palackból — dehogyis palackból, egy társadalomnak nevezett börtönből — az e-mberi szellemet, s az most jogosan, okosan kér mind többet és többet. így a jó, így a helyes. Kérjen is, igényeljen is, dolgozzék is, dolgozik is. Ha a tegnapról tekintünk vissza, akkor még nem tűnik fel mindaz, amit tettünk, változtattunk, de elég csak egy évre, s már szinte sok ,is, ha öt évre nézünk vissza, hogy lássuk és látjuk is: hatalmas dolgokat míveltünk. Es látni, ami tövis, vagy rossz szemre, vagy rossz szellemre vall. Az a Véleményem, hogy az étel főzve, az élet szidva jó? Dehogyis: az étel ízesen, az élet édesen, szépen szeretve és tisztelve jó ... A hibákat pedig tényleg vigye el az ördög. Soha nem lehet ezt az ördögöt erre rábírni, hát majd csak le- és meg- bírjuk magunk is. Gyurkó Géza A galgahévhzi KISZ-klub VILÁGÍTÓ ABLAKOK Lengyel rajzfilm fürge emberkéi ugrabugrálnak a képernyőn. Senki nem figyel rájuk. Az öt lány és a háromszor annyi fiú a krimit várja. A villanykörték fölé borított, kerek, fületlen kosarakon átszüremlő fény barátságos hangulatot áraszt. Hárman táskarádiójukat is magukkal hozták, tánczenét szeretnének kicsikarni belőlük. Valaki hangosan a magnót követeli, de a többiek lehurrogják. Most nem kell, majd a krimi után! Fiatalság, komolyság A galgahévizi KISZ-klub vendége vagyok. A községi szervezet titkára, Kolesza József és szervező titkára, Győri György hozott ide. Jó ideig irodahelyiségükben beszélgettünk, aztán megkerültük a művelődési házat, egy ajtón bekopogtunk — és most itt vagyunk. Kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap rendeznek klubestet. Szombatonként vannak a legtöbben, de népes társaság gyűlt egybe ma is. Látszólag rám se’ hederítenek, valójában azonban lopva erre-errre vág a tekintetük ... Tehát ők azok, fürkészem őket, akik háromszázhetven óra társadalmi munkát végeztek alig háromnegyed év alatt. Ki-ki, külön-külön, háromszázhetvenet! így szerezték meg szervezetüknek a járásban az első helyet. Négyen utaznak, jutalomból, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepére, Moszkvába. Négyen, a legszorgalmasabbak közül. ’ Vajon, melyikük tagja a színjátszó csoportnak? Gimnazisták, tsz-tagok, Pestre bejáró munkásgyerekek ülnek itt; nyilván valamennyien közreműködnek az önálló irodalmi műsorok összeállításában, sikerre vitelében. Ha nem köti le őket a tévé műsora, sakkoznak, asztalifociznak, pingpongoznak, társasjátékokat, szednek elő. Megbeszélik, mit kölcsönöztek ki a háromezer kötetes községi könyvtárból, miért tetszett nekik, vagy miért találták csapnivalónak. Kirándulásokat terveznek. Edzéseik tapasztalatait beszélik meg, mert sportolnak szinte valamennyien: a járási KISZ-bizottság rendezte nyári spartakiádon is sikeresen részt vettek. Kéthetenként a falhoz támasztják a padokat, és táncolnak végeszakadatlanul. A Rákóczi Teremelőszövet- kezet rendszeresen segíti boldogulásukat. A hagyományos Anna-bál megrendezésére például ötezer forintot folyósított nekik, a klub berendezésére, csinosítására kétezret. Az ösz- szeg egy részét társadalmi munkával kell visszatéríteniük, a többit ajándékba kapták. Megengedték nekik azt is, hogy a tsz asztalosműhelyében iskolapadokat ácsolhassanak. Az úttörőcsapat vezetője és az iskola igazgatója írásban köszönte meg fáradozásaikat Büszkén mutatták az írást, még odaát, az irodában, mint becses dokumentumot. — Nem nagy a község, kevesen vagyunk, de azért, ha a tsz- ben, vagy az iskolában valami társadalmi munka akad, azt mindig ránk lehet bízni. Gyorsan megcsináljuk. Talán nem túl lelkesen, de jól. Mégis csak a községé, a miénk — vonta meg a vállát elismerő szavaimra egyikük. Néhányan közelebb dugják az orrukat. Kiváncsi tekintetű kamaszok. Törik a fejüket, mit mondjanak el? — Az őrjáratot! — csap a homlokára valamelyikük. Cinkosan egymásra néznek, grimaszokat csal elő arcukon a nevetés. — Gyurka, te meséld el — biztatják a szervező titkárt Az, némi unszolás után, kötélnek is áll. Fiatalság, bolondság — A vezetőség hat tagja őrjáratot szervezett. Esténként hol az egyik csoport, hol a másik, végigjártuk hármasban a községhatárt. Körülnéztünk, minden rendben van-e? Nem garázdálkodik-e szarka a tsz földjein? Nem kóborol-e eltévedt jószág, árván, valahol? Nem támadt-e tűz, vagy az ördög tudja, micsoda... Egy alkalommal, már jó késő volt, azt vettük észre, hogy tárva-nyitva a posta ajtaja. Hát ezt elfelejtették bezárni!... Lázba jöttünk, egyikünk lakatért szaladt, pótoltuk a mulasztást. Ki tudja, hány ezer forintot mentettünk meg? Dagadozott a keblünk, és rettentően büszkén lépegettünk. Be, egyenest a KISZ-irodába, elő a naplót, megörökítettük az esetet... És alig vártuk a másnapot, hogy hőstettünket ország-világ hírül vegye .. .Kora reggel nagy csődületet találtunk a posta előtt. Mindenki a postáskisasszonyt hallgatta, aki magából kikelve kiáltozta, disznóság, hogy így szórakoznak vele, kikéri magának az ilyen ostoba vicceket... Egy szó mint száz, kiderült, hogy a postáskisasszony, túlmunkája lévén, sokáig bent dolgozott, és amikor távozni akart, a mi lakatunk fogva tartotta. Egész reggelig!... Behúzott nyakkal somfor-
