Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-16 / 219. szám
/ ^Mírlap 1967. SZEPTEMBER 16., SZOMBAT A NYÁRTÓL (Kotroczó István felvétele) A ceglédi „minimirelit“ példájára Mióta megnyílt a ceglédi Aranysas bisztróban a mirelit- étterem, nemcsak a városban, hanem szinte országszerte híre szállt. Nem csoda, hisz a pesti grillsütők és kürtőska- lács készítők után ez a hely az, ahol a vendég maga választhatja ki a hűtőpult rekeszeiből, amit fogyasztani szeretne — és szeme láttára melegítik, tálalják a kedvére való eledelt. Tervezik, hogy a szokásos ételek mellett a Mirelit Vállalat legújabb készítményeiből is kóstolót adnak, azokat is bemutatják. A ceglédi példára ilyen étterem létesítésére jelentett be igényt a Bábolnai Állami Gazdaság, és felvetődött már a gondolat, hogy a balatoni campingek közül is „mirelite- sítenek” néhányat. Budapesten szintén tervezik egy mintaétterem megnyitását. „VIHAROS ALKONYAT — hetvenszer a megyében Maria Lvovna: Ladomerszki Margit ii levél ä tanár úrhoz. Űj művészegyüttes kezdi meg működését szeptember végén Pest megyében. Leo- nyid Rachmanov: Viharos alkonyat című háromfelvoná- sos színművét mutatják be Ladomerszki Margit főszereplésével. A darabot Földeák Róbert rendezte. Az ünnepélyes díszbemutatót szeptember 29-én este hatórai kezdettel Veres egyházon tartják. Ezt követően mintegy hetven alkalommal játsszák majd Rachmanov színművét Pest megye városaiban és községeiben. Minden előadást ünnepélyes keretek között, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulójára emlékezve, rendeznek meg. Ezerkétszáz hektár új erdőt telepítenek a Kis-Balaton melletti lápvidéken Az eredményes kísérletek után a következő években folytatják a Balaton nyugati partjainál a Kis-Balaton szomszédságában elterülő, nagykiterjedésű lápvidék fásítását. A hajdan kietlen lápvidéken. még az idén 80 hektáron ültetik el a nyárfacsemetéket, 1975-ig pedig együttesen 1200 hektárnyi nyárfa- erdőt telepítenek ezen a vidéken. A hatalmas erdő megváltoztatja a Balaton nyugati vidékének képét, s egyben védőövezetül is szolgál a kis- balatoni rezervátumnak. ,Diplomás film4 A Nemzetközi Tudományos Filmszövetség Montrealban megrendezett 21. kongresszusa és tudományos filmfesztiválja diplomával tüntette ki a világkiállításon bemutatott népszerű tudománjros kisfilmeket: Kollányi Ágoston—Vancsa Lajos „Örök megújulás”, Dévényi László—Vancsa Lajos „Uj fény — laser”, valamint Somló Tamás „Fejezetek az emberi agyról” című alkotását. Huszonkét országból több mint 280 idegenforgalmi újságíró - író érkezik a FIJET-kongresszusra Zsebszinház Budapesten Budapest legújabb — legkisebb színházát, a mikroszkóp színpadot pénteken mutatta be a sajtó képviselőinek Komlós János igazgató. A „zsebszínház” a Nagymező utcában, a Rátkai Márton színészklubban kapott helyet. Tenyérnyi színpadát, 150 látogatót befogadó nézőterét a klub helyiségeiből választották le. A mikroszkóp színpad művészi mondanivalói a szatirikus alaphangra épülnek majd, s hetente négyszer, csütörtöktől vasárnapig tart előadást. Társulata csupán hattagú: Gordon Zsuzsa, Soós Edit, Agárdi Ilona, Harkányi Endre, Gera Zoltán és Hável László. Nyitás október 13-án, pénteken. Szeptember 16-tól 24-ig rendezik meg a nemzetközi idegenforgalmi újságírók és írók szövetsége 12. kongresszusát, amely egyben a nemzetközi idegenforgalmi év kimagasló eseményének ígérkezik. Huszonkét országból több mint 230 újságíró érkezett, illetve érkezik. Jöttek vendégek Európa szinte valamennyi országából és tengerentúli országból. A FIJET-kongresszus, amely Siófokon ülésezik majd, többnapos tanácskozáson elemzi, hogyan készíthetik fel az újságírók a turistákat külföldi utazásokra, hogy azok valóban az egyes országok legszebb látnivalóit keressék fel. Vizsgálják azt is, mit tehet a sajtó a turizmus fejlesztéséért. A kongresszus hivatalos aktusait követően a részvevők egyhetes út során ismerkednek meg a legszebb magyar tájakkal, tanulmányozzák a magyar népművészetet és a magyar zenét. Mint kuriózummal, a magyar gasztronómiával is megismerkednek, s ennek egyik érdekes eseménye: vacsora egy Rákóczi korában összeállított étrend a receptek alapján. 'WSSSWSSSSSfSSfSS/S///SSySSSSSSSS/SSSfSSSfSS/fSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrr 'J isztelt tanár úr! | Most, hogy nyolcadik általános iskolás apa lettem, & engedje meg, hogy Önhöz forduljak azzal a szerény ke- & réssel, hogy higgyen nekem, Én ugyan nem nőttem ki minden kacatomat a nyár folyamán, nem is szoktam le a| dohányzásról és nős ember lévén, szerelmes sem vol.am, | de tessék elhinni, hogy nagyon sokat javultam. Jót tett | nekem is a két hónap, megkomolyodtam, jelentősen ke- ^ ményedett a fejem lágya, egyszóval úgy érzem, méltó § leszek arra, hogy az általános iskola nyolcadik osztályában ^ szülő legyek., , | Tisztelt tanár úr, mint Ön is tudja, ha nem is mona- ^ ja, azok a büdös kölykök végeredményben helyettünk jár-is nak iskolába, mert mint egyik humorista kollégám írta, azért, mert nekik van idejük, hát csináljanak valamit. Egyébként a kölykökért én vagyok a felelős természetesen, voltaképpen csak helyettem ül a padban, helyettem nem tud semmit, illetőleg nekem köszönhető, ha tudok valamit a nevében, illetőleg ő az én nevemben, r-rgy érzem, a nyári vakáció elmélyítette bennem azt LJ a felelősséget, amely nélkül elképzelhetetlen a gazdasági mechanizmus hajnalán egy nyolcadikos szülő, akarom mondani, egy nyolcadikosnak a szülője. Hogy igazoljam ezt, elmondom, nem fogom egyszer se’ a gyerek előtt mondani, hogy „pikkel rá a tanár”, azt sem fogom a gyereknek mondani, hogy: „ne törődj vele, mit fecseg az osztályfőnököd, hisz’ csak azért mondja, mert megfizetik”. Sőt azt sem mondom, majd, hogy feljelentem önt, tisztelt tanár úr, aki nyilván csak azért írt be az én egyetlen, aranyos, jó gyerekemnek, mert nem küldtem a nyáron egy lapot... Jtt ígérhetem meg — igazolván, hogy milyen fejlődésen mentem át a vakáció ideje alatt —, mondom, itt ígérhetem meg, hogy gyermekem igyekszik méltóképpen képviselni majd az órákon, ott lesz nála az én ellenőrző könyvem, tessék csak neki nekem nyugodtan beírni, majd én megpofozom magam, meghallgatom a gyerek intelmeit, az ő rossz magaviseletéért való én felelősségemet illetően, s igyekszem is majd javítani magamon. Nos, persze, azt beláthatja, hogy nehéz egy felnőtt embert egyik óráról a másikra megnevelni, hibáit kijavítani, tudását alaposan gyarapítani. Éppen ezért gyermekem tudatlanságát, magaviseletét ne tévessze össze az enyémmel, őt tessék szíveskedni békén hagyni, mert ö csak helyettem van ott. T essék engem megbírálni, tanár úr, én a nyáron megkomolyodtam, rajtam fog a bírálat. . Ha nem, hát istenem, nem... Annyi baj legyen. Nem én ülök ott a maga óráján, tanár úr... S egyáltalán, hogy jön maga ahhoz, hogy engem, mint szülőt egrecíroztasson ... Mi? Majd megteszem a kellő lépéseket a feletteseinél, mert mégiscsak felháborító, hogy a maguk iskolájában az apák vétkét másodíziglen a gyerekekben büntetik. Az a szektáns (vagy szektás?) világ elmúlt ám... Szóval, jó lesz vigyázni... Üdvözlettel: Gyurkó Géza •/wsrssssssssssssmmmsssmm-ssssssssssssfSfrsssssssssfSfssssssssssssM'ssM Régészek a paradicsomban Fél órája bolyong a három férfi a földeken. Egyszer csak gyanakvó hangon egy asszony odakiált: — Halló, ne lopják azt a paradicsomot! Az idegenek összemosolyognak. Kisebb gondjuk is nagyobb, mint a paradicsom. Igencsak elcsodálkoznék ez az Szentendrei ősz A * tázott cipőmben caplattam Szentendre utcáin. Jóleső bizsergés járt át, amint hátamat az esőnek feszítve ballagtam. Jártam máskor is itt, vonzott a kisváros sajátos hangulata, ódon utcái, harmóniája a tájjal. Valami mégis hiányzott. Csak most, a szitáló egyhangú zizegés közben értettem meg, mi volt az. összehúztam magamon a ballont, a szél ellen védekezve, meghajolva vágtam neki a jól Ismert útvonalnak. Néztem az embereket, akik ugyanolyan tartással, mégis a vasárnapi öltözet, az otthon biztonságával lépkedtek. Talán a szomszédba, egy kis beszélgetésre, vagy a presszóba egy kávé mellé, de az is lehet, hogy csak úgy, az eső, a felázott föld szaga, a nedves utcakövek kedvéért. E gy kislány jött szemben, fagylalttal a kezében. Miniatűr dac. A házak arcukat, szemüket fürdették, Szentendre nedves leheletű volt. Fáztam. Mégis jólesett menni, beszippantani az esőszagot, hátamban érezni űző ütéseit. Szűk sikátoron kapaszkodtam felfelé, hirtelen magány tört rám. Mintha nem is itthon, a XX. században volnék. Középkor. Vállamon éreztem a tunika redőzését,' fejemet már nem áztatta az eső, turbán védte. A kis utca lefolyócsatornává változott, a lezúduló víz a kövek közt félve nőtt füvet öntözte. Száguldó idő süvített fejem fölött. Egy kis csiga, ottfelejtett almadarabot evett sietve. Néztem Szentendrét fölülről. Tetők absztrakt, mégis oly összerendezett halmaza, csillogó pára övezte kémények, s mindez megfoghatatlannak, álomszerűnek tűnt. Uj- jaimmal segítettem egy arcomon csurgó, földre igyekvő vízcseppnek. Elképzeltem a tetők alatt élő emberek életét. Magam előtt láttam, amint betakarják lábukat, a biztonság melegségével tekintenek ki az egyre erősebben csapkodó esőre, kezükbe vesznek egy könyvet, vagy a már készülő ebéd miatt néznek ki a konyhába. Házukon a felirat: műemlék. Azt hiszem, már nem is tudják, nem foglalkoznak vele. Megszokták. A turistákat is, akik a rossz idő ellenére a templomba kérnek bebocsátást. Vállukon hátizsák, ajkukon idegen szó. Vajon ér- zik-e az alázatos megilletődöttséget, amit én, vagy csak furcsa kuriózum számukra mindez. Az egyik ház kerítéséről szőlőindák hajolnak ki a girbegurba utcácskára, leveleiken apró gyémántokként szikráznak a fennakadt- esőcseppek, áttetszővé téve a levelek életzöldjét, a pillantást a finom erezetre vonva. Kapualjba húzódom. Ódon, komor egyedüllét, vastag falak vesznek körül. J’ehér boltív fejem fölött, kis pók szövi rajta rendíthetetlenül az idő hálóját. Fiatalok csoportja halad el magányzúgom előtt, gitárral, halkan énekelve. L épteim alatt siklik ismét az utca, életre kel a kövek fénylő feketéje. A víz megszínesíti a házfalakat, az emberek arcát, mossa, csak mossa a nyár felhalmozódott porát. Lüktető légzés, a felfrissült bőr énekére igazítom szívem dobogását. Felveszek egy kavicsot, a napsütés pompáját őrzi szivárványszíneiben. Az étteremben sokan vannak. A főtéri szökőkút, a régi, ékszerdoboz épületek levegője után disszonáns, de természetes a jókedvű, éhes, embersereg, divatos ruhájában, ősz előli menekülésével. Igazuk van. És mégis ... Az előcsarnokban két elázott farmeres fiatal. Egy fiú, meg egy lány. Lángost esznek. Valószínűtlenül keskeny, sötét utcában járok, ahol fel- rémlenek a rég múlt idők, a szem pedig gyilkos árnyakat vetít a kapualjak mélyeire. Bőréig, vizes, kísértetszőrcsomó suhan el mellettem. Egy elkergetett kiskutya. Aztán a hídon állva nézem a vakító fehér új házakat. Különös ellentét a kis patak piszkos, zavaros vizével. A palacsintasütő előtt sokan ácsorognak. Nem bánják, ha a nyakukba hullik ez a véget nem érő, lankadatlan eső. Eső, eső, eső. Nincs köd, de ízét a szájpadlásomon érzem. Szakállas férfi ballag fejét lehajtva. Hóna alatt állvány. Festő. Talán ugyanazt gondoljuk... Szentendre most igazán önmaga. A napfénylobogós idegenforgalmi készültség alól előbukkant magánélete, hétköznapjainak szépsége. A presszóban telt ház van. Csak úgy, kabátosán, halkan duruzsolva ülnek a szentendreiek, és a betévedt idegenek. Igen, itt egyszerre érzem magam otthon, s megfoghatatlanul idegennek. Külföldön sem, és soha más városokban nem éreztem ezt ilyen szorongatóan. Furcsává, önmagam előtt is ismeretlenné teszi mozdulataimat, ki nem mondott szavaimat. Legtöbben a televíziót nézik, Ivanhoe. Sok a gyerek. Lábukat felhúzva, elmerültek a kaland, a mese óceánjában, amit nem is a képernyő; saját képzeletük hoz létre. A bejáratnál néhány hangosabb férfi. Üjságot olvas. Ügy képzelem, időtlen idők óta. A falakon szentendrei festők képei. Legtöbbje nyáron készülhetett. Kipillantok az utcára. Szürke nedvesség. A képek színes foltjai, újra az utca borongása. Szentendre. Az utcák, az emberek, a kovácsolt vasból készült Gyógyszertár, Kultúrotthon feliratok, az ázott úttest, gyerekek nevetése, csurgó víz, háztetők, tócsára ereszkedő sárga levél, és a kanyargós utak, lehajló fűzfa bánata, botladozó macskakövek, a megráncosodott moziplakát, emléktáblák, a vadgyü- mölcs vöröse, összehajló ereszek, templomok, festmények... ősz. Szentendre. Varga Vera asszony, ha közelebbről látná, miben mesterkednek. A földet vallatják, ásójukkal rétegenként hámozzák, és értéktelen szemétnek látszó cserépdarabokat bányásznak elő. A 4-es főút mentén, a főváros felé haladva, amint Ceg- lédbercelt elhagyja az utas, közvetlenül az út mentén földemelkedést talál. Szélesítik itt az úttestet, a munkát dózerek végzik. Kezelőik jelezték: talán érdemes lenne széjjelnézni a régészeknek, a nyomok azt mutatják. Dinnyés István, a Nemzeti Múzeum régészgyakornoka két társával nyomban a helyszínen termett, és mint kiderült, nem hiába. Valamikor magas kultúrájú nép telephelye volt ezen a részen. Dunántúlon és Erdélyben Róma volt az úr, a közbeeső területen pedig barbár törzsek éltek, ezen a részen a szarmaták. Állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkoztak és csereke- j reskedelmet folytattak a rómaiakkal. Mi bizonyítja ezt? A megtalált leletek. Az őrlökődarab a gabonatermesztés- ről tanúskodik, a terra szigil- láta darabjai pedig a római fazekasmesterek kezemunká- járól. A téglavörös színű, iszapolt agyagból készült edény „receptje” ma már ismeretlen a kerámikusok előtt. Előkerült egy csontkorcsolya darab is. Marhalábszárból készült, kilyukasztották és állati béllel vagy növények rostjaival erő- sítgették a lábra. Jeges teleken ezzel közlekedtek. Simára csiszolódott talpa ezt mutatja. A telep egyharmadát kutatták át. A többi feltárásához pénz és régész kellene. Szerencsés fickó Produkcióinak ötmilliomodik látogatóját üdvözölte pénteken az Állami Bábszínház. Gombócz Sándor a Szentendrei úti Körösi Csorna Sándor általános iskola második osztályos tanulója a színház igazgatójától Szilágyi Dezsőtől, egy bábut kapott ajándékba. Ki ez? Valamelyik ősöd? Nem. A beat-zenész unokaöcsém ... (Komádi karikatúrája)
