Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-14 / 217. szám

1967. SZEPTEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Tánc a tóban Jövő héten mutatja be a tv Bánovics Tamás táncfilmjét. Címe: Bölcsőtől a koporsóig. Részlet a filmből (Tv—Foto) KÖNYVESPOLC SOÓS ZOLTÁN: PITYERI Búcsú R ágyújtok egy cigarettára, kifújom a füstöt, aztán méla tekintettel szemlélgetem, hogyan viselkedik a hamutartóban a hamvadó cigarettavég, mely, mint a haj- dani sláger mondta, lassan végig ég. De milyen lassan! Persze, ki tudhatja e lassúság okát? Talán túl kemény ez a cigaretta, talán túl puha, netán a megengedettnél na­gyobb a nedvességtartalma, esetleg rossztil ragasztották, vagy egy megátalkodott fináncláb makacskodík benne... ki lát bele egyetlen szivarkába? ... Azért figyelem ilyen mélabúval a füstrudacskát, mert e szemlélődés búcsú is egyben... búcsú a nem sze­leid, a széteső, a dohány thullató, a degeszretömött, a ma­gát csillagszórónak képzelő cigarettától. Október 1-től ugyanis, mint olvasom, a hazai füstszűrös cigarettának csak az új szabványelőirás szerinti minőségben készül­hetnek. Ami azt jelenti, hogy a füstszűrő a cigarettában levő kátránynak és nikotinnak legalább húsz százalékát nem engedheti át, maga a szivarka pedig nem lehet sem túl kemény, sem túl puha, sem kocsányos, sent hibásan ragasztott... azaz csak olyan lehet, amilyennek egy jó cigarettának lennie kell. Hogy illetékesek milyen komo­lyan gondolják a dolgot, azt csak aláhúzza a szabvány- rendeletnek az az utasítása, mi szerint ezután minden cigarettán fel kell tüntetni a gyártási adatokat. A szen­vedélyes dohányosok és kíváncsiak tehát a pofonegysze­rű számséma alapján gyorsan kódolhatják, hogy amit oly tűzzel szívnak, azt melyik dohánygyárban, melyik terme­lőgépen, melyik műszakban, mely évben, melyik hónap hányadik napján sikeritették olyan tökéletessé. Hát ezért búcsúzom most a megszokás némi nosztal­giájával a sok-sok selejt-cigitől, elmúlt ez i*. és ha hinni lehet a szigorú szabványnak októbertől kénytelen leszek jó minőségű cigarettát szívni. Ejnye, el ne felejtsem megemlíteni: szabványelőirás eddig is volt, s ha emlékezetem nem csal, azt is előírta, hogy a cigaretta nem lehet finánclábas, se túl kemény, se túl puha, se rosszul ragasztott és a többi... Na, gyújtsunk rá! (h—gy) Hangfelvétel Lenin beszédéből Néphadseregünk népszerű újoncai közé új regruta lépett: Pettyes és Princ, a katona után most Pityerivei ismer­kedhet meg az irodalombarát olvasó. Soós Zoltán hőse nem­csak a kollégáival való allite- ráció kedvéért kapta szép ne­vét, hanem állítólag azért, mert egy alkalommal — kis­vártatva újonccá való átalaku­lása után — sírvafakadt. Ne­vét többé semmi sem mosta le róla, jóllehet Soós Zoltán vers- befaragott hőse többé soha életében egyebet nem tett, mint hőstetteket. Béke lévén, ezek a hőstettek is csak amo­lyan békebeli dicsőségek — mindenesetre annyit elárulha­tunk, hogy valamennyi kato­nasorban levő ifjú végrehajt­hat hasonló tetteket, ha szíve­sen és érdeklődéssel vesz részt a fegyverforgatás elsajátításá­ban és a laktanya életében — jrszágosan híressé azonban jsak akkor válik, ha katona- íletének minden eseményét »lyan lelkiismeretes riporter :íséri figyelemmel, mint Soós holtán, a költő. Pityeri rímbeszedett hőstet­teiből egy kedves, mai fiút is­merünk meg, aki a mama izoknyája mellől egyenesen a aktanya „rettegett” „körleté­be” kerül, de itt sem találko­zik semmi mással, mint jóaka- ratú, segítőkész, baráti és baj­társi együttessel, amely szíve­sen sorai közé zárja és megta­nítja egyre-másra, ami az élet­ben amúgy is nélkülözhetet­len. Pityeri így tanulja meg először is az ágyvetés rejtel­meit, a köves folyosó felmosá­sát, csupa olyan dolgot, amely­re édesanyja hiába oktatta ed­dig. Később komolyabb dol­gokra is sor kerül: Pityeriből deszantos lesz, akinek első át­kelése nem is sikerül valami fényesen: gépét egyenesen a hullámok alá kormányozza. Később azonban, az árvíz ve­szélyei közepette már biztosan forgatja hősünk a kormányke­reket és embereket mentve mind komolyabb férfivá érle­lődik. Ö lesz az, aki nem ret­ten meg, amikor egyik bajtár­sának motorja felrobban, ha- ' nem elsőként rohan oltani a tüzet, de ő az is, aki húsz kor- I A világ legnagyobb könyvkatalógusa Az egyik angol nyomdaipa­ri konszern rendelést kapott a világ legnagyobb könyvkataló­gusának elkészítésére. Egy le­xikon formájú, 610 kötetből álló munkáról van szó, mind­egyik kötet 700 oldalas. A ka­talógus tartalmazza az Egye­sült Államok, Kanada és Me­xikó több mint kétezer nagy könyvtárának egész könyvál­lományát. só sört képes leönteni a gara­ton minden különösebb követ­kezmény nélkül. Még később rettenthetetlen harckocsizóvá válik, aki hősiesen a Duna fe­nekére is merészkedik harcko­csijával és fegyelmezetten helytáll a hadgyakorlaton. S mert sem a húszéves fiatalem­berek, de különösen a kiskato- nák életéből nem hiányozhat a szerelem sem, Pityeri is álmo­dozik Jutkájáról, a laktanya falain belül, de akkor sem ijed meg a lánytól, amikor szem­től szembe kerül vele. Szerel­mük nyiladozását hű rajtársai­nak féltő és némiképp sóvár figyelme kíséri — egészen a házasságig. Mindent összevetve: Soós Zoltán Pityeri-je szerencsés újonca néphadseregünknek. Kalandjain nemcsak harcos­társai, de minden olvasó jól szórakozhat. Az ízléses mű a Zrínyi Ki­adó gondozásában, Szász End­re rajzaival jelent meg. Horváth Gabriella Valaki lett. A családban senki sem hitte volna. Pont a Jóska? Aztán nevétől vissz­hangzott a kisváros és az elismerésből jutott a roko­noknak is. No lám, a Jóska gyerek... És elindultak hoz­zá. ★ HÉTFŐN A TITKÁRNŐ: „Körmöd elvtárs kérem, egy rokon érkezett, aki elvtárs .. — Mondd Jóskám, tudnál rajtam segíteni? — Miről van szó, Béla bá­tyám? — Kocsi... A kocsimról. Egy éve fekszenek a papír­jaim az AUTOKER-nél. Tu­dod, szerény fickó vagyok, pénzem sincs nagyon, Tra­bantot kértem. De most egy kisebb összeghez jutottam és szeretném átíratni Wartburg­ra. Galambszürke kocsit sze­retnék. Néked biztos van ott ismerősöd. Ajánlanám, be­szélj a Hovanyec Sanyival, ő mitőlünk került fel Bu­dapestre. — Jól van Béla bátyám, megpróbálhatom. — Köszönöm Jóskám ... ★ KEDDEN A TITKÁRNŐ: „... elvtárs, kérem, egy rokon érkezett, aki elvtárs’’. — Jozsókám segíts rajtam. Tudod a feleségem kiesett az állásából, akkoriban, nagybe­Tápiószecső - számokban Az iparban még ma is sze­gény nagykátai járás községei a múltban nem tartoztak a módos települések közé. Sze­gényparasztságának életkörül­ményei csupán a Viharsaroké­val voltak összehasonlíthatók. Ma pedig? Vegyük példának a járás egyik községét — mond­juk: Tápiószecsőt. Ennek a mintegy hatezer la­kosú községnek 1650 lakóépü­lete van; túlnyomó többségük az utóbbi években épült, vagy a régiből átépített két-három- szobás családi ház. Jellemző az építkező kedvre, hogy ez év­ben csupán augusztus 20-ig száz építési engedélyt adott ki a községi tanács! Harminckét személygépkocsi és 51 motorkerékpártulajdo­nos van a faluban. Az 1650 la­kás közül 1104-ben szól a rá­dió, 464 otthonba pedig, a tv- készülék hozza el a nagy­világ üzenetét. A postás reg­gelente 1400 napilapot és 66 féle más sajtóterméket kézbe- i sít. teg volt. Éppen a napokban épült fel. Az Aranyfácánban megüresedett a gazdasszonyi állás, annyit dolgozott már szegény asszony, megérdemel egy jobb helyet. És miért kerüljön oda valamilyen re­akciós pógár, vagy valame­lyik katonatiszt pöffeszkedő felesége. Szegény jinyád, tudod meny­nyire szerette Linát, a fe­leségemet. Tedd meg Józsi­kám, neked csak egy szavad­ba kerül, hiszen nagy ember lettél. — Nem lettem nagy ember, Laci bátyám, de azért meg­próbálom. — Csókollak, szia. ★ SZERDÁN A TITKÁRNŐ: „... kérem egy rokon érkezett, aki elvtárs”. • — Szervusz öcsém, megis­mersz? Szegény jó apád ... De hagyjuk ezt, mert még el­könnyezem magam. Én egye­nes ember vagyok, nem kerül­getem a forró kását. Egye­nesen a szemedbe mondom, hogy szégyen Józsikám rád nézve, aki ilyen komoly po­tentát mint te és hagyja, hogy a nagybátyja olyan lakásban éljen, mint én. Drága ara­nyos gyermekeim! És a fele­ségem! Mennyit szenvednek abban a lakásban! Ha, ha, ha, nevetnem kell! Hiszen az Ecseren láttuk: Segélytelefon az út mentén Nem is olyan régen még ar­ról panaszkodtunk, hogy a nagy európai forgalomhoz ké­pest milyen kevés jármű fut a hazai országutakon. Azóta tízezrével avatjuk az új kocsi- tulajdonosokat, de tízezrével érkeznek a külföldi járművek is. Különösen az idegenforgal­mi szezon idején érik egymást a kocsik. Meg kellett tehát szervezni a szerviz-, illetve a gyorssegély­szolgálatot. A főbb útvonala­kon, így a Balaton és a Duna- kanyar útjain már gyakran fölbukkan a kis sárga autó­mentő. Eddig többnyire csak ötletszerűen, vagy a hibás, út- szélen álldogáló kocsit felfe­dezve kanyarodtak a helyszín­re. A gyorsabb tájékozódás ér­dekében segélyhívó telefono­kat szerel fel a posta. A mo- nori járásban egyelőre Ecser- ről telefonálhat a járművezető műszaki segítségért. A telefonszolgálat máris be­vált. Zongora, hegedű, gordonka, szolfézs Száz zenetanár négy napja Nagykőrösön A Bartók Béla Zeneművé­szeti Szakközépiskola körzeté­hez tartozó főzeneiskolák zon­gora, hegedű, gordonka és szolfézs tanárai — összesen százan — Nagykőrösön gyűl­tek össze, hogy négy napon át megvitassák a zeneoktatás problémáit és irányelveit. Az összejövetel megnyitóját dr. Csicsay Iván, a megyei ta­nács elnökhelyettese tartotta a zeneiskolában. A zeneosztályok reform-tan­tervének elvi alapjait Péter Miklós igazgatóhelyettes is­mertette. A zeneiskolák neve­lési feladatairól Fasang Ár­pád, a zeneművészeti szakis­kola igazgatója tartott elő­adást, végül az értekezleten Dobray István, a Művelődés- ügyi Minisztérium művészok­tatási osztály főelőadója is­mertette az új tanév felada­tait. A négynapos értekezlet szü­neteiben a vendégtanárok a város nevezetességeit és az Arany János Múzeumot is megtekintették. nem lakás, az egy putri, öre­gem. Putriban él a te nagy­bátyád aranyos kis családjá­val és te ezt tűröd. Tudod, azelőtt a boldogult békében mi azt mondtuk, a nemesség kötelez. De ez most is áll, egy kis variációval úgy mondhatnánk, hogy ma a rang kötelez. Te sem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy rokonaid kompromittál­janak. Kérlek, szóljál a ta­nácselnöknek, akire egyébként is szeretném fölhívni a figyel­medet. Szerintem az a pasas korrupt. De én tisztességes ember vagyok, és én nem ken­tem őt, én nem keresek any- nyit, hogy a funkciknak bak- sist adják. Mi mindannyian tisztességesek voltunk. Látod, te is az lettél, mert a vér nem válik vízzé. ★ CSÜTÖRTÖKÖN A TIT­KÁRNŐ: „...egy rokon érke­zett, aki elvtársnő”. — Kezétcsókolom, Jóska bá­csi. Szeretném ha el tetszene olvasni ezt a verset, én írtam. Jóska bácsi karrierje, emberi nagysága ihletett a versírásra, és természetesen költő szeret­nék lenni, mert a srácok azt mondják, jól írok. De hát mit ér a tehetség máma? Protek­ció nélkül költő sem lehet az ember. Elég pártos? Tetszett? Igaz A Kossuth Kiadónál a tör­ténelmi évfordulóra kihozott ünnepi könyvek közül az el­sők már megjelentek. Tartalmában fontos, for­májában érdekes kiadvány a „Munkások, katonák, parasz­tok” című magyar és orosz nyelven szerkesztett összeál­lítás a szovjet hatalom első intézkedéseit publikáló dek­rétumokból. Lenin két beszédéből örö­kít meg részleteket az a hanglemez, amelyet mellékel­tek John Reednek „Tíz nap, amely megrengette a vilá­got” című könyvéhez. Az eredeti hangfelvétel magyar­ra fordított változatát — a lemez hátoldalán Sinkovits Imre tolmácsolja. Lenin-életrajz is készül a is, apám mondta, hogy kérjem meg Jóska bácsit, szóljon egy­két jó szót az egyetemen. Ir­tó disznók voltak az öreg pro­fesszorok a felvételin. Valószí­nű, tudták, hogy Jóska bácsi a rokonom, ezért mindössze hat pontot adtak. Most vissza ké­ne rúgni nekik. És a helyi lapnak is szólhatna Józsi bá­csi, hogy közöljék a versemet. Irtó disznó a szerkesztő. Csak azoknak a lányoknak közli a versét, akik lefekszenek vele. Kézcsókom, Jóska bácsi! Apropó, vasárnap nem lesz­nek otthon a faterék és házi­bulit rendezünk. Tessék el­jönni, irtó jó csajok lesznek, a barátnőim. Jóska bácsi még nyugodtan eljöhet. ★ PÉNTEKEN A TITKÁRNŐ: „... rokon érkezett, aki elv­társ __” — Józsikám, lebuktam, tönkretettek! Már csak te tudsz rajtam segíteni. Igaz is, miért segítenél. Irma, a fele­séged? Jól van? De aranyos kislány volt! Sokat lovagolt a térdemen. Cumiztattam, tisz­tába is raktam, mikor az édes­anyja, az én aranyos kis hú­gom betegeskedett. Mikor hal­doklóit, azt mondta nekem, Lojzikám, vigyázz a kincsem­re. És én vigyáztam. Egészsé­gesen, tisztán megőriztem ne­ked Irmát. Erre te vagy az élő koronatanúm, Jóskám. Háromezer kéne... ügyvéd­re. Tudod, hogy visszaeső va­gyok. A múltkori ügyben is ártatlan voltam, belekevertek. Most is: az igazgatónak bukni kell, bukjak én is, a kis senki, Józsikám, isten bizony ártat­lan vagyok. De tudják, hogy közeli vérrokonok vagyunk, s hogy ón is elvtárs vagyok, és Kossuth Kiadónál, s a „Nagy forradalom krónikája” cím­mel dokumentumkötet lát napvilágot a történelmi ese­mények egykori résztvevőinek visszaemlékezéseiből. Eljut az olvasókhoz „A ma­gyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalomban és a polgárhábo­rúban” című gyűjtemény el­ső kötete. Garasiin Rudolf, az egy­kori internacionalista vörös- katona, „Vörössapkás lova­sok” címmel írta meg visz- szaemlékezéseit a forradalom eseményeiről. A szovjet élet mai való­ságáról szóló könyvek is he­lyet kaptak a Kossuth Ki­adó jubileumi programjá­ban. vonalasságból példát akarnék statuálni. Szóval ártatlan vagyok, hányszor mondjam, hogy ár­tatlan vagyok, de jogi analfa­béta, aki nem tudja ártatlan­ságát bebizonyítani. Fiskális kell, a fiskálisnak meg pénz. Háromezer. Tudsz adni? Vi­gyázz, öcskös, a te érdeked is ezt diktálja. ★ SZOMBATON A TITKÁR* Nő: „...a felesége, aki elv- társ ...” — öregem, a gyerekek előtt otthon nem akartam megkér­dezni, mi történt veled? Miért pont most küldenek az iskolá­ra? Tudod, milyen nagy szük­sége van rád a családnak, a rokonoknak, én teljesen ki va­gyok borulva. A lakásunkon ötpercenként szól a telefon, mert téged senki se mer föl­hívni, mert tőled senki se mer semmit kérdezni. A városban elterjedt a hír, hogy iskolára mész. Ez nem város, ez egy ócska szemétdomb. „Mi van Jóskával?” „Ki fúrta meg Jós­kát?” „Mit csinált Jóska?” Bé­la bácsi meg azt mondta, hogy biztos lebuktál és így akarnak megmenteni. Az iskola a híd, vissza az életbe. Feri bácsi azt mondja, hogy ez azért van, mert nem írtad bele az ön­életrajzodba, hogy kamasz ko­rodban a temetőből koszorú­drótokat loptál és abból új ko­szorúkat készítettél. Neki sem­mi baja, mert ő beírta. Persze azt is, hogy veled lopta. Miért hallgatsz? Szólj vala­mit! És kérlek, mielőtt elmész, szólj az igazgatómnak (remé­lem, ő még semmit sem tud), hogy emelje fel a fizetésem. Kovácsnénak, a bérelszámo­lásból pont most emeltek. (Suha) Rokon érkezeit? aki elvtárs

Next

/
Thumbnails
Contents