Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-10 / 187. szám

XI. ÉVFOLYAM, 186. SZÁM 1967. AUGUSZTUS 10., CSÜTÖRTÖK A dinnye útja négy országba Eddig huszonnyolc vagon paradicsomot, tizenöt vagon paprikát és naponta egy-két vagonnyi barackot exportált a MÉK a városból. Most a legkényesebb porté­ka a dinnye. A sárgadinnyét a telephelyen a görögöt a vas­útnál „fogadják”. Hűtőkocsik- ban és camionokban szállítják a határon túlra. Lehet valamivel olcsóbb? A nagy nyári engedményes vásár első napján a földmű­vesszövetkezet áruházában közel száznyolcvanezer fo­rintos forgalmat bonyolítot­tak le, Itt a vándordíj Ismét a Nagykőrösi Kon­zervgyár hozta el az elsősé­get az Élelmiszeripari Dől­A gyár, a műhely falai közt zakatol az élet A határban lángol a nyár, az aratás és a betakarítás évek óta nem látott hozammal kecsegtet. Az elmúlt 'hetek hősei kánikulában, verítékben, szinte megszállottként űzték, hajszolták a célt: gyorsan, miinél gyorsabban és sokat, minél többet kihozni a gabo­natáblákról. Ez a nyár, nincs ennél fon­tosabb. Azután változik a kép. Le­ánytábor, paradicsomszedés. Idegen kislányok százával, s mégis, mintha a mieink len­nének. Fürge ujjak szorgalma nélkül ma már elképzelhetet­len a körösi nyár. Ez is a körösi nyár. Ismét más. Strandfürdő, vi­dám kacaj, locsolás, csobba- nás. Ez az igazi! — rikoltja valaki, s valóban, így képzel­jük magunknak a kánikulát, bár csak mi hatnánk. is Jó hely ez a konzervgyár A konzervgyár nyáron 1000—1500 szezon­munkást foglalkoztat, felnőtteket, diákokat, nyugdíjasokat egyaránt. Most három olyan szezonos kislányt szeretnénk bemutatni, akik iiz-tizenöt kilométerről járnak be, hogy dol­gozhassanak. A három ceglédi—csemői kislány a konzerv VI-ban található. Palásti Juli tizenhat éves. Két éve, ami­kor elvégezte az általános iskolát, nem ment ipari tanulónak, hanem otthon segédkezett. Vajon mi vitte rá, hogy mindjárt az első munkahelye ilyen messze legyen a szülői ház­tól? — Néhány ismerősöm itt dolgozik, ök me­sélték, hogy jó hely ez a konzervgyár. Szeret­nék itt maradni, bár otthon, Cegléden is vol­na munkaalkalmam. A titkos vágya — nehezen vallja be —, hogy „stabilizálják". Aztán, ahogy kimondja, még szaporábban felezi keze a barackot. Mintha csak bizonyítani akarna. Polonyi Kati gép- és gyorsíró iskolába jár. ősztől a második osztályba megy. Kati azért jött ide dolgozni, mert hallotta, hogy itt a tisztességgel végzett munkát jól megfizetik. Ö pedig ruhákat szeretne venni magának. Igaz, kell is ez már egy ilyen nagy lánynak. Palásti Teri, a harmadik kislány. Csak név­rokona Julinak. Egyidős vele. Eddig a Szesz­ipari Vállalatnál volt, mindössze két hete dol­gozik a gyárban. Reggel hét órától délután fél ötig „hajtás”, azután utaznak haza. Bizony nem sok szabad idejük marad. De Teri, sze­rint erre fájdalomdíj a munkával keresett pénz. — Elég, ha szombaton és vasárnap szaba­dok vagyunk — nyilatkozza. Ö pedig csalt tudja ... (U) ott lubickol­De városunkban az arató­kon, a gyümölcsszedőkön, a strandolókon kívül más talán nem létezik ilyenkor? Hogy­ne létezne. A gyár, az üze­mek, a műhelyek fala között éppúgy verítékezve, akár a határban, szorgos emberek, a munkások bíbelődnek az anyaggal. Ma hozzájuk látogatunk el. Keze alatt él a vas Miikor a Gépjavító és Faipari Ktsz-nél meg­említettem, hogy egy jó esztergályost kere­sek, kis gondolkodás után Molnár István ne­vét említették. Annyi sok szépet mondtak róla, hogy biztos voltam benne: idős szak­munkás. A forgácsoló műhelyben találkoztam vele. Huszonöt i éves. Elfogódva szabódott, hogy ő igazán nem való újságba ... — Nincs mit írni rólam. Nem történik én- velem az égvilágon semmi különös. 1957-ben G. Nagy László motorszerelő kis­iparosnál volt inas. Egy évvel később jött rá, hogy hiába szereti a motorokat, ő mégis esz­tergályos szeretne lenni igazán. 1960-ban sza­badult, mint esztergályos. — 1961-ben jöttem a szövetkezethez — mondja, s közben a keze meg nem áll.— De alighogy belejöttem, menni kellett katonának. Azután leszereltem és féltem újrakezdeni a szakmát. Amit tudtam, két év alatt kiestem belőle. Nem volt, oka félnie. Három év alatt gyor­san haladt előre,- Ma az egyik legjobb fiatal esztergályosként tartják számon. Méltatlan­kodtak is amikor a „Szakma ifjú mestere” versenybe nem nevezett be. Huszonöt éves, kilenc ötven az órabére. — Hogy miért választottam éppen ezt a szakmát? Hát azért — mutatja a gépben levő munkadarabot —, mert a vasból ilyen köny- nyen, szebbnél szebb alkatrészeket tudok ké­szíteni. A gépnél az ember keze alatt él a vas. Azt mondják, hogy a legjobb fiatal eszter­gályos. — Túlzás, azt hiszem — mondja.,— Azt csinálom meg, amit rám bíznak. Igaz, igyek­szem. Szeretem a szakmám, ennyi az egész. Tóth István sssssssx’SM/’SSsrssssssxssssrsrssssirssssss Á \ I Fohász a békéért * $ ^ A kecskeméti nagytemp- ^ ^ lom hétfőn este hangver- % | senyteremmé alakult. Ün- ^ § népi ruhás és ünnepélyes ^ § arcú emberek gyűltek § $ benne. Ünnepi volt a csend ^ ^ is, amikor a kórusról egy ^ ^ férfihang bejelentette, hogy ^ ^ Pécsi Sebestyén az orgona- § § hangversenyt Bach: „D- ^ § moll toccata és fugá”-já- ^ ^ val kezdi. A Csodálatos fu- % ^ tárnok, az áradó muzsika § ^ és a hangok csengtek- \ ^ bongtak a templom hajói- § $ ban, minden hallgató úgy § ^ érezhette neki, egyedül ne- ^ $ ki játszanak ezen az estén. § ^ Amikor erről az estről ^ ^ néhány napja rövid hír- ^ % adás jelent meg lapunk- ^ í ban, a célunk az volt, ^ $ hogy lássuk: van-e Nagy- 8 $ kőrösön ember akit ez ér- § dekel? S Volt. s s % Mit tagadjam, igazi örö- ^ ^ met jelentett, amikor felfe- 8 ' deztem a nagykörösieket a s | padokban. Mert szép volt $ 5 ez a hangverseny. Amíg a § $ zenét hallgattuk, mindenki ^ önmagába nézett. Bach, i $ Haydn, Liszt, Kodály és ^ it Hindemith kényszerűéit er- ^ ;; re. Megérte ez a hangver- ^ ' seny, hogy átutazzunk érte ^ s a szomszéd városba, és még ^ a virrasztást is megérte § ^ (mert sájnos autóbusz nem § ^ jön este, csak színházi na- ^ ^ pokon. Nyilván elfeledkez- \ ^ tek arról, hogy színházi | ^ szünet van). ^ Nálunk nem lehetne pa- ^ ^ lami ilyesmit csinálni? $ Nálunk talán konganá- ^ § nak a padsorok? | <b. h.) | > //////////////////////////////////////*' A megrendelők között van: Ausztria, Anglia, Finnország, és a Német Szövetségi Köz­társaság is. gozók Országos Szakszerve­zetének nyári sportnapjáról. Egy évig ismét ők őrzik hát a díjat. + S + P + 0 + R + T + A bent maró das a cél Az Építők labdarúgóinak szerepléséről ii. Egy csapat szereplését dön­tően befolyásolja a sorsolás is. Bizony ebből a szem­pontból nem könnyű az Épí­tők labdarúgóinak a hely­zete: első őszi találkozóju­kon Péterit fogadják, majd az éllovas Ócsa otthonába látogatnak. Első hat mérkő­zésüket az élmezőnyben ta­nyázó együttesekkel vívják. Ennek ellenére bíznak a si­keres szereplésben. Komo­lyan vették az őszi szezon­ra való felkészülést. A több edzőmérkőzés, a városi szak- szervezeti bajnokságba való benevezés önszorgalomból — mind ezt bizonyítja. Most alakítják a csapatot. A lelkes fiatalokat az ősszel olyan nagy tapasztalattal ren­delkező, rutinos játékosok segítik, mint Bélteki, Szabó L., Kurgyis, s visszatér a csa­pathoz egykori kapusuk, La­banc is. Az utánpótlásról sem fe­ledkeznek el. A területi baj­nokság lehetőséget ad egy jó ifigárda kialakítására, a fia­tal. játékosok nevelésére, ta­nítására. Kristóf az ifik kö­zül került az első csapatba, de a Horváth-testvérek, Erki, Széles, Kovács, Gyulai — mind tehetségesek, s rövide­sen számításba kerülnek a nagyok között is. Nem elérhetetlen cél a bentmaradás. De a lelkiisme­retes csapatmunkán, az egyé­ni és a csapatérdekek ösz- szeegyeztetésén kívül a szur­kolók támogatására, a két sportkör közötti összhang megteremtésére is szükség van. Jó lenne végre elérni, hogy a klubsovinizmust fél­retéve, egyforma lelkesedés­sel biztatnánk, segítenénk városunk mindkét csapatát. Hiszen egy-egy mérkőzésen, legyen az a megyei, vagy te­rületi, Nagykőrös labdarúgása vizsgázik. Szentpéteri Zoltán Ki a nyertes? Jelentkezzen! A napokban zajlott le a nyilvánosság előtt a totó-lottó kirendeltség olimpiai tárgy­sorsjáték tombolasorsolása. Túrái László és Tóth Sándor bizottsági tagok jelenlétében úttörők húzták ki a nyertes tombolaszámokat: 393 113 vil­lanyborotva, 393 109 karóra, 393 167 kuktafazék, 393 087 villanyvasaló. A fenti nyeremények vár­ják a szerencsés nyerteseket. A nyeremények átvehetők a tombolaszám ellenében a totó­lottó kirendeltségen szeptem­ber 6-ig. ,,Nem követett el bűntettet../' Erkölcsi elégtétel Halomfalvi Jánosnak Megvárnak egy balesetet? Sajnos sokadszor, és va­lószínűleg nem utoljára írunk a lyukashídról. A MÁV megépítette az új aluljárót a gépjárművek részére, ám május elseje óta képtelenek a villanykábele­ket ott beszerelni. Ezért az aluljáró műszaki átvétele a mai napig, tehát három hó­nap alatt sem történt meg. Pusztai Ferenc, a városi tanács illetékes osztályá­nak vezetője három héttel ezelőtt megkereste a MÁV- ot, hogy fejezzék már be ott a munkát, hiszen már mo­torral, autókkal járnak alatta át, s egyszer kataszt­rófa történik majd ... A MÁV azóta sem. tett semmit. Ügy látszik előbb megvár egy balesetet... mit Utunk ma a moziban’ Irma, te édes! I.—II. Színes, szélesvásznú ameri­kai filmvíg játék. Főszereplők: Shirley Mac Laine és Jack Lemmon. Csak 16 éven felüli­ek látogathatják. Dupla hely- árak. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadás kezdete: 6 órakor. Ki és mikor fog Csaknem két éve már, hogy a Nagykőrösi Híradóban olyan értelmű tudósítás jelent meg, mintha Halomfalvi János, a Vegyesipari Javító Vállalat építésvezetője munkahelyén visszaélt volna a bizalommal, elsikkasztotta volna a hivata­los pénzt. Halomfalvi János kálváriá­ja akkoriban kezdődött, s rész­ben még ma sem ért véget. A vádak alapján természetesen bűnvádi eljárás indult ellene. Csakhogy a vádak szappanbuborék­ként pattantak szét. Már a mi városi bíróságunk felmentette őt, majd most, má­jus 18-i ítéletével a felmentést a megyei bíróság — jogerősen — helybenhagyta. Mint az íté­let megállapítja: „a vádlottat az ellene emelt vád és követ­kezményei alól azért menti fel, mert nem követett el bűntet­tet”. Az indokolásban a bíróság többek között kimondja, hogy Banéth Miklós egykori fő­könyvelő és Árvái Lászlóné takarítónő tanúkénti kihallga­tása nem szolgáltatott a bű­nösséget bizonyító új adatokat. Tényként fogadták el, hogy Halomfalvi János az általa felvett 1800 forintot az egyko­ri főkönyvelőnek, Banéthnak áradta. Árvái Lászlóné viszont a négy évvel ezelőtti dolgokra „visszaemlékezni nem tudott”. Miután Halomfalvi a kérdéses pénzt a főkönyvelőnek átadta, sikkasztást nem követett el. A sajnálatos ügy különben úgy került ismét napirendre, fizetni egy ember hogy — a felmentő ítélet nyo­mán — Halomfalvi János le­velet írt szerkesztőségünknek, amelyben kéri megtaposott becsüle­tének helyreállítását. Levelében a bírósági ítéletén túlmenőleg megemlítette, hogy Kovács István egy üvegtetőt rendelt kétrészbeni kivitele­zéssel, erre 1200, majd 600 fo­rintot adott át Irházi István­nak, a lakatosüzem vezetőjé­nek; ezt az 1800 forintot ő ugyan átvette, de később átad­ta Banéth Miklós főkönyvelő­nek. A munka szabályszerűen — a 209. számú munkaként — elkészült, 1963. szeptember 24- én számlázták is. A papírokat dr. Szüle Józsefné és Vadkerti János a vállalat részéről an­nak rendje és módja szerint aláírta és lebélyegezte. Az anyagelszámolás, a bérkifize­tés is rendben megtörtént. A számlát el is küldték, de az tizenhárom hónapig elfekiidt, amit a megyei tanács revizo­rai vettek észre ... De hát ezek a részletek ma már nem túl érdekesek. Száz szónak is egy a vége: közel kétévi huzavona után végre kiderült, hogy • Halomfalvi Jánost ártat­lanul hurcolták meg. S most szó szerint idézünk a rehabilitált ember leveléből: „Valótlan az, hogy a munká­ról nem tudott a vállalat ve­zetősége, azt a bírósági jegy­zőkönyvek is megerősítik. Jó­indulatú ténykedésemet elfer­dítve, személyes bosszúból, ko­holmányok alapján hajszát in­tönkret evéséért ? ditottak ellenem, míg végre három év után a bíróság vét­lenségemet megállapította és a koholt vád alól engem felmen­tett. Csakhogy a hároméves hajsza és tortúra következtében munkaképtelen beteggé váltam; az orvosi bizott­ság leszázalékolt, rokkant­tá nyilvánított. A vállalat bűnösségem megál­lapítására tűzön-vízen át min­dent megtett, annak ellenére, hogy a Nagykőrösi Városi Ügyészség a nyomozást már 1964* november 30-án meg­szüntette ellenem. Ha a válla­lat az ügyészség határozatát megszívlelte volna, nem tartott volna három évig a tortúra...” Még talán egy-két mondatot az ügyről, amelyről — néze­tünk szerint — a sértett és kár­vallott Halomfalvi János túl­ságosan szerényen fejtette ki véleményét. A rosszindulatú rágalma­zók bizony keményebb szavakat, sőt még mást is érdemelnének. A jogerős felmentő ítélet e szavakkal végződik: „A fel­mentés folytán a felmerült bűnügyi költség ...az államot terheli.” De kit terhel az erkölcsi és az anyagi felelősség egy ember tönkre te véséért ? Ezért ki és mikor fog fizet­ni? Köszönetét mondunk Nagy Al- bertné temetésén résztvevő, gyá­szunkban osztozó rokonoknak. Ismerősöknek, volt munkatárs saknak. Nagy és Dani család. Mit hoz a kis hajó, b-vel...

Next

/
Thumbnails
Contents