Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-09 / 186. szám

1967. AUGUSZTUS 9„ SZERDA JftCTU <JCírtap A pomázi brigád Mi fűzi egymáshoz az embereket? ♦ Nem hallgatni semmiről ♦ A régi leckepénz ♦ Ötből a legjobb ♦ Nincsenek apróságok Mi fűzi egymáshoz az em­bereket? Semmi és minden. Ma nem akarják, tíz évig is élhetnek, dolgozhatnak egy­más mellett, nem lesz kö­zük 'a másikhoz. Ha akarják, dolgozzon másutt a másik, a harmadik, akkor is össze- tartozónak érzik magukat. Az ember társaslény, szereti a közösséget. Ezt keresi a mun­kahelyén is. Mint az a há­rom asszony és öt lány, akik a Gyapjúmosó- és Szö­vőgyár pomázi egységében a Mező Imre négyszeres szo­cialista brigádot alkotják. Az üvegtető alatt megszo­rul a forróság, oldalról a be­ton ontja Télen hideg, nyá­ron tikkasztó: örök átka az ipari épületeknek. Kivarró asztalok fölé hajolva asszony- és lánysereg. Kivarró üzem: a szövődéi apró hibák korri­gálása, a hiányzó szálak után- varrása. Nyugalmat, jó ide­geket, ügyes ujjakat, percre sem lankadó tekintetet igénylő munka. Van, aki megszökik innét. És van, aki 1800 forintot is megkeres. Mint Molnár Józsefné, a Me­ző Imre brigád vezetője. 1960- ban jött a gyárba, rögtön kivarrónő lett, 1962-ben bri­gádtag, s 1964 óta brigádve- zető. — A mai brigádban már csak ketten vagyunk az ala­pító tagok közül: Balláné még én. A többi kislány. Két, két és fél esztendeje jöttek. Sok brigád fázott a fiatalok­tól. Mi befogadtuk őket. Igaz, ára is volt. Egy év kimaradt. Nem nyertük el a szocialista címet... Lugosi József, a gyáregy­ség műszaki vezetője: — A Mező Imre brigád jelenleg a legjobb a kivarró öt mun­kacsoportja közül. Valóban szocialista elveken alapul kö­zös tevékenységük, nem a könnyű siker nyomába sze­gődtek, hanem azt is vál­lalják, ami nehéz, ami koc­kázattal jár. ök voltak az elsők annak idején, akik hí­vó szóval fogadták a kezdő kislányokat __ E z is összefűzheti, s össze Is fűzi az embereket: ha vál­lalják a nehezebbet. Ha érez­nek elég erőt magukban ah­hoz, hogy a töretlenebb újat járják. Mert ez, még szo­cialista brigádok esetén sem túl általános. Könnyebb be­zárkózni, s azt mondani: ele­gen vagyunk. Nehezebb úgy dolgozni, hogy új emberek kerülnek a közösségbe, s mégis, tartani a régi szin­tet. Ók ezt választották. G Anyagok, kelmék. Policel- tex, Studium s a többi. Egyik jól fizet, szeretik, a másik rosszabbul, tehát nem szeretik, de csinálják. Húsz-huszonöt kilós kelmehalmok. Maguk ci­pelik. Volt valamikor egy fér­fi segédmunkás. Volt. Most maguk csinálják. Az ujjnyi derekú, törékeny pici lányok is. Apróság lenne? Nincsenek apróságok; kérdés mit-lxonnét A2 IPARI SZéREIVéNY- ÉS GÉPGYÁR — VOLT PRÉKO — betanított gépmunkára férfi és női munkaerőket FElVőSZ Jó kereseti lehetőségi Jelentkezés a vállalat felvétel' irodáián Tel.: 166—450. 122 m. szemlél az ember. Országos gondokhoz mérten apróság, hogy nincs hűtőszekrény. Nincs hol tartani a tízórait, a fül­ledt melegben kidobhatták, amit hazulról hoztak. Itt nem apróság. Ügy. Még akkor is, ha nem zúgolódnak miatta. Csak: számontartjáík. Mert ez is összeköti, egymáshoz fűzi az embereket. A türelem. A mér­téktartás, az, hogy nem kez­dik verni azonnal az asztalt. Még akikor sem, ha — igaz, olykor — el-elcsúszik a brigá­dok versenyének értékelése. Igaz, nem türelmükért, hanem eredményeikért kapták leg­utóbb az ezer forint jutalmat. BaUáné keze egy piillanatra sem pihen, úgy beszélgetünk. Normában dolgoznak. Ö és Molnámé havonta 1700—1800 forint körül keresnek. A kis­lányok 1150—1200 forintot visznek haza. A gyakorlottság persze, no meg az — akarat. Mert van a brigádban olyan — mondja Bállá Józsefné — aki rövid idő alatt elsajátítot­ta a mesterség fogásait. Pél­dául Rédling Katalin. És van, akivel ma is veszekedni kell, akinek nagyobb a szája, mint az igyekezete. Például... Molnárné közbeszól. Hagyjuk a nevet. Majd megnevelik. Ilyesmire nincs határidő. Egyik emberhez fél év elég, a másikhoz esztendők kellenek. Egy a fontos — mondja a bri­gádvezető —, mégpedig: ne hallgassunk semmiről. Volt, aki brigádgyűlésről sírva ment el. Kemény volt a többiek sza­va, de okot adott rá. Akkor nem, másnap belátta. Mert ez is összefűzi az embereket. A szókimondás, az őszinteség, az udvariaskodás félretétele. Nem alakoskodni kell, szentet hunyni afölött, ami nem jó. Akkor úgy is marad. És ők, mert ez is összefűzi őket, azt akarják, hogy ami nem jó, az ne is maradjon úgy. G Molnáráé, amikor idekerült a gyárba, átengedett egy hibás véget. Szóbeli figyelmeztetést kapott, s 120 forint büntetést fizethetett. Régi leckepénz, de: nem feledte. Ma joggal büsz­kék arra, hogy hosszú ideje a brigád munkájára semmiféle reklamáció nem érkezett, azaz, ami kikerül a kezük alól, an­nak minőségét szavatolják. Mert ez is összeköti az embe­reket, ha úgy akarják. Nem­csak a maguk, a mások mun­kájáért is vállalják a kezessé­get. Persze, hiba lenne azt gon­dolni, hogy mind-mind csak komoly dolgok kötik össze őket. Közös elhatározás pél­dául, mint ezt nagy nevetés közepette mondják, hogy — fogyókúráznak. Közös szál, hogy együtt voltak divatbe­mutatón — a gyerekeket a férjekre hagyták, akiket kü­lönben is a hideg rázott ilyes­fajta női programtól —, a szí­nész—újságírók labdarúgó- mérkőzésen, a Vidám Színpa­don, a Vörös Október Férfi- ruhagyárban, a Május 1 Ruha­gyárban és a Szegedi Szalámi­gyárban. Ott is van egy Mező Imre brigád. így kerültek ve­lük össze. Közös szálak némelyike, de csak igazán némelyike, mert „nem írhatunk egy vastag könyvet tele”, a brigádnapló­ban. Az is közös, hogy Alol- námé, Balláné jelentős tár­sadalmi munkát végez, Réd­ling Kati, a KISZ-szervezet kultúrfelelőse ... Mert a két „öreg” így, ilyen értelemben is gondol az utánpótlásra. Együtt voltak Vácott, Ki mit tud vetélkedőn, s ki győzné felsorolni azt a sok-sok, éve­ket magukba foglaló emléktö­meget, ami összességében a brigád története. — Annak idején, amikor megválasztottuk brigádveze­tőnek, azt mondták a tagok, neked van a legnagyobb szád, legyél te a vezető — mondja Molnárné. — Ha csak nagy száj kellene hozzá ... Sokat tanultam három év alatt, né­ha voltam úgy, hogy nekike­seredtem, úgy éreztem, nem sikerül semmi sem, azután maga az élet győzött meg ró­la: nincs igazam. Ha egyszer elkezdtük közösen, akkor igy is kell folytatni. Ez utóbbi, már-már fogada­lomszerű elhatározás nem­csak a Mező Imre négyszeres szocialista brigád tagjait köti össze. Hanem Molnár József - né elvtársnőt azokkal is, akik három esztendeje maguk kö­zé, a párt soraiba hívták... Mészáros Ottó 200 asszony Valkóról Szegedre Hagyomány már a valikód Űj Élet Termelőszövetkezetben, hogy az aratás befejezésekor az újabb nagy, betakarítási munkák előtt országjáró ki­rándulásra viszik el a tagok legjobbjait. így történt ez most is, mint Kovács László főagronómus hírül adta, négy külön autóbusz vitte el Sze­gedre Valkóról a termelőszö­vetkezet valamennyi rendsze­res munkát végző női dolgo­zóját. A 200 asszony és leány útközben Kecskemét neveze­tességeivel is megismerkedett, majd Szegeden a szabadtéri színpadon megtekintették a Mojszejev együttes műsorát. Hajnali négy órakor értek vissza Valkóra a kirándulás­ból, de azonnyomban kivonul­tak a földekre dolgozni. Száz mázsa uborkát szedtek le jó hangulatban. Legutóbb vasár­nap a férfidolgozók utaztak Pécsre. Jövő vasárnap ugyan­csak két autóbusz viszi a leg­jobb aratókat Baranya fővá­rosába. A kirándulás költsé­geit a termelőszövetkezet fe­dezi. Felvétel szakmérnöki szakokra A Budapesti Műszaki Egyetem felvételt hirdet az 19€S januárjában induló szakmérnöki szakokra. A szakmérnöki képzésre felvéte­lüket kérhetik mindazok, akik műszaki egyetemi vagy természet­tudományi karon szerzett és a to­vábbképzés szakjellegének megfe­lelő oklevéllel rendelkeznek, mér­nöki munkakört látnak el. Betonúton Épül az M—7-es. A korszerű, kétnyomsávos autóút mo­dern hfdjaival, viaduktjaival meggyorsítja a Balaton felé áramló forgalmat Az országutak vándorai az ÁFOR mozgó töltőállomásai, amelyek a helyszínen töltik fel az üresedő tartályokat (MTI Foto) Jó az adómorál? Beszélgetés egy adószedővel GOGOLÄK BALÄZS, a da­basi járási tanács pénzügyi osztályának vezetője, követke­zésképp az ország egy jókora darabján főadószedő. Határo­zottan rokonszenves ember, persze, ma űzi ezt a mestersé­get, amelynek művelői a bib­lia tanúsága szerint már az ókorban sem örvendeztek ép­pen közszeretetnek. S hogy ná­lunk néhány évtizede még ke­vésbé, arról számos egykori regényvázlat, újságcikk, to­vábbá, magamat is beleszámít­va, az idősebb korosztály még személyesen tanúskodhatik. AZ ŰJ IDŐK adószedője azonban mindjárt azzal kezdi beszélgetésünket, hogy dicséri az adóköteleseket. Azt mond­ja, hogy jó az adómorál. Vagy­is az adózók pontosan fizet­nek. Mindig ezt nevezték, mi­óta világ a világ, jó erkölcs­nek az adószedők. De, hogy nem udvariassági szólam a di­cséret, azt egy kimutatással bizonyítja. 1963 óta minden évben több folyt be az előírt adónál. Ez idén a járás lakos­ságára a tavalyi jövedelem után összesen 17 millió 230 ezer forint adót írtak elő. Fe­le az első félévben esedékes, és június 30-ig egy és egyne­gyed milliónál többet, ponto­san 9 millió 851 ezer forintot fizettek be. — Tényleg jó az adómorál. De milyen az adóztató morál? — Erre nem lehet egyetlen szóval felelni. Annyi bizonyos, hogy mi igyekszünk igazságo­san eljárni. 1965-ben lépett életbe a progresszív adóztatás, vagyis a nagyobb jövedelmű­ek adójának, jövedelmük nagyságánál fokozottabb mér­vű emelkedése a mezőgazda­ság’ foglalkozásúaknál is. Ez alapon mi 28 esetben vetet­tünk ki kiemelkedő adót. Va­lamennyien fellebbeztek, és végül csupán nyolcnak kellett az 50, illetve 70 ezer forintot meghaladó tiszta jövedelem adókulcs szerint fizetni. 66- ban már csak egynek, ugyan­akkor hét kisiparos fizet 50 ezer forintot meghaladó évi jövedelme után magasabb adót. Kicsit restellkedve: — Az új adózáshoz nem ren­delkeztünk megfelelő tapasz­talattal. azért változtatták meg felsőbb fokon annyi ki­vetésünket. TÉNYLEG, HONNAN tud­hatná a számok világában élő ember, átlag mennyi burgonya terem egy katasztrális holdon. Megkérdezi a mezőgazdasági osztályt, az pedig közli, hogy körülbelül 40—50 mázsa. Igen ám. de újburgonyából az első hetekben jó, ha 30 mázsát szednek ki egy holdból és an­nak is úgyszólván naponta változik az ára. Aztán a levo­nandó termelési költségek ki­számítása szintén nagyon ne­héz, hiszen a tszcs-tagokra nem kötelező a könyvvezetés, sem a pénzügyi bizonylat. Hogy ne kelljen az SZTK-ba bejelenteni, nem kötnek a gazdák szerződést a napszá­mosokkal. Nincs számlájuk a vásárolt trágyáról sem. Hogy azonban van levonásba helye­zendő kiadásuk, az kétségte­len. — Most már magunk szá­mítjuk ki a termelési költsé­geket. Azután figyelembe vé­ve a föld minőségét, számolva a tényleges értékesítési árak­kal, vetjük ki az adót. Biztos vagyok benne, hogy idén már jóval kevesebb fellebbezésnek ad helyt a megyei tanács. — Hát az alsónémedi bur­gonyaelméletről hallott-e már? — változtat témát. — Ez azt jelenti, hogy Alsónémediben az első félévben esedékes adót csak június utolsó napjaiban fizetik be, amikor az újburgo­nyából már van bevételük. Pedig a némedieknek a terme­léshez szükséges forgótőkén felül is van annyi pénzük, hogy hamarább is befizethet­nék. — Persze, hiszen, ha június végén egyszerre rohanják meg az adózók a községi ta­nácsházát, az adócsoport nem győzi a munkát. — Nem erről van szó. Az új gazdaságirányítási rendszer telizi szükségessé a késedelem megszüntetését. Miből fizessen a község mondjuk februárban, vagy áprilisban szociális se­gélyt, fedezze az óvoda fenn­tartását, ha június vége előtt nem folyik be egy fillér adó sem. De van még a burgonya­elméleten kívül más adózási furcsaság is. RÖVIDEN: Amikor Öcsán megalakult a Rákóczi Tszcs, kimondták, hogy a tagok által bevitt föld egyharmada közös területnek tekintendő, viszont a tagok nem kötelesek kenyér- gabonát vetni. Nem is vet a mai napig sem saját földjébe senki. Holott a négy holdnál többön gazdálkodók a búza­földadót természetben köte­lesek teljesíteni. Helyettük azonban a tszcs fizet, kész­pénzben. Az csak azoktól hajthatja be a terményadót, akik a közös munkában részt- vesznek. Amikor erre az egész országban talán egyedülálló jelenségre 1965-ben felfigyel­tek, g tagok búzaadó tartozása már félmillió forint körül járt. Mire a járási tanács így határozott: „KÖZÖS MŰVELÉSBŐL adózás szempontjából ki kell vonni a kenyérgabonaterüle­tet, nehogy a tszcs-tagok in­dokolatlan jövedelemadó ked­vezményben részesüljenek.” — A tszcs akkor meg is ígérte, a helyzet azonban az­óta sem változott. Azt mond­ják, az a cél, hogy a tszcs kö­zös területe növekedjék. Hm ... Mit lehet ezzel az érvvel szemben felhozni? Ha­csak azt nem. nogy a közös terület növekedésével együtt kell nőnie a közös jövedelem­nek is, 7iem pedig megfordít­va. Ezekután Gogolák Balázs­tól megkérdem: — Egyszóval jó az adómo­rál? — Határozottan, bár azért van kivétel. Szokoly Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents