Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-05 / 183. szám

Az illetékes válasza: Nem kocsma, hanem alkoholmentes büfé nyílik a Szűcs-telepen PEST HEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Olvasónk írja címmel la­punk július 26-i számában Szücs-telepi lakó levelét kö­zöltük, amelyben italbolt he­lyett húsüzletet kér a Szücs- telepre. Revuczky Gyula, a városi ta­nács kereskedelmi felügyelője válaszolt levélírónknak. A vá­lasz szerint a városi tanács ke­reskedelmi csoportjának már korábban tudomása volt arról, hogy a Szűcs-telepiek húsbol­tot szeretnének. Hasonló ké­réssel jelentkeztek az Alszegi útiak és a Bacsó Béla utca kör­nyékiek is. A rendelkezésre ál­ló pénzből azonban nem lehet megfelelő ütemben bővíteni a bolthálózatot. A tervek szerint elsősorban az új lakótelepeken nyitnak új üzleteket. Bódé vagy pavilon a húski­mérésre alkalmatlan, mivel a higiéniai követelményeknek ilyen körülmények között nem lehet eleget tenni. A Szücs-telepen a földmű­vesszövetkezet élelmiszerbolt­jában árusítanak húskészítmé­nyeket. Rövidesen nagyobb hűtőszekrényt kap ez az üzlet, s így nagyobb választékkal szolgálhatnak majd töltelék- és egyéb húsárukból. A keres­kedelmi felügyelő tudomása szerint a Vendéglátóipari Vál­lalat Szücs-telepen nem ital­boltot, hanem alkoholmentes büfét nyit, szintén a közellá­tás javítása érdekében. XI. ÉVFOLYAM, 1S2. SZÁM 1967. AUGUSZTUS 5., SZOMBAT HÁROM A KISLÁNY 1967 augusztus 2, szerda: 100 százalék! Az aggódástól — a dús gabonatermésig (Foto: Gábor) Tavasszal, mikor a felvá­sárlóval a szerződéseket kötöt­ték a termelőszövetkezetek, bizony némi aggodalom kísérte a feljegyzett mennyiséget: a jó termésbe vetett, előlegezett bi­zalmat. A gabonatermés várható alakulását a belvíztől to­csogó földeken nap nap után figyelemmel kísérték, s mindent elkövettek, hogy csökkentsék a kiesés mértékét. Amikor az első rendeket vágták a gépek, akkor egyesa­pásra megnőtt a bizalom: jó termést ígértek a földek, szép szemű gabonát a várakozó zsákokba. A területkiesések el­lenére a tervezettnél többet tudtak betakarítani. A múlt évben 880 vagon kenyérgabo­na volt a felvásárlási terv. 1967-ben 950 vagonnyi lett volna, ezt a mennyiséget már most szerdáig beszállították a járás termelőszövetkezetei. Te­hát az idei felvásárlási tervet már valamennyi termelő­szövetkezet teljesítette. A járási tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztá­lyára, a járási versenybizott­sághoz érkezett adatok szerint valamennyi abonyi termelő­szövetkezet több1 kenyérgabo­nát szállított, mint amennyire szerződött, s az albertirsai Di­mitrov Tsz, a ceglédberceli Egyetértés, a köröstetétleni Vörös Csillag és a törteli Rá­kóczi termelőszövetkezet szin­tén túllépte a tervét. Nem a felvásárlásra szánt mennyiség hiánya okozott gondot az idén, hanem az elhelyezés és a tárolás. Bár a járási tervet már tel­jesítették, a betakarítás még nem ért véget. A termelőszö­vetkezetekben tovább folyik a munkát ösztönző — a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordulójára indí­tott — munkaverseny, amely az aratás és a felvásárlás ide­jét így lecsökkentette. (— es) Augusztus 20 „Elvonul” a DÁV Mint arról már lapunk ha­sábjain beszámoltunk, július­ban a DÁV megkezdte a Pus­kin, Szolnoki és a Bercsényi utca által határolt terület közvilágításának korszerűsí­tését. A DÁV-tól ma kaptunk je­lentést: a munkálatokat augusztus 20-ra befejezik, s addig is csak egy-két esetben lehet áramszünetre számítani ezen a környéken. Ezzel befe­jeződik a város közvilágításá­nak korszerűsítése, ebben az évben már — a javítási, kar­bantartási munkákon kívül — a DÁV járáson kívül dolgozik. Vasárnap: honvédelmi verseny Vasárnap délelőtt az MHS rendezésében összetett honvé­delmi versenyt tartanak a lő­téren. A délelőtt 9 órakor kezdődő vetélkedőn a város és a járás csapatai vesznek részt. A múzeumban nincs nyári szünet Belépődíj és lélektan Es itt ntufju a pokol... Akit nemcsak a nap tüze melegít ■»ÉhsőysBtráfkol“ a fösaakiirs A téma most mindenütt a hőség. Autóbuszon, hivatalban, városon és falun ezzel üdvöz- lik egymást az ismerősök: mit szólsz hozzá? Mármint ehhez a meleghez. Aki teheti, behú­zódik az árnyékba, vagy a hű­vös szobában keres enyhülést a 34 fokos meleg ellen. De van­A NAP JÓ MAGASAN áll már, onnan szórja tüzes áldá­sát a földre. Harminc foknál is több van, úgy látszik ven­dégségbe jött hozzánk ezen a nyáron Afrika. Alulról a be­ton melegít. Taposom a pe­dált, lihegve. Megállt a leve­gő a határban, levél sem mozdul az útmenti fákon. Au­tók núznak el mellettem, ak­kor csap meg valami kis szel­lő. Harangszó siet elém, látom a két tornyot is, ez már Al- bertirsa lesz. Az árokparton terebélyes fa áll, csábít a hús árnyék. Leszállók, most ve­szem csak észre, ül már ott valaki. Idős ember, hosszú bot nyújtózik mellette. Átvágok az árkon, rámnéz. Nyomban egy kutya ugrik felém, csattogó fogaival nadrágom szárát cé­lozza. — Maradj te! — mordul az öreg a fa tövéből. — Jó napot kívánok! — szusszantom ki az ijedtséget. — Aggyék magának is. — Megpihenek, egy kicsit. — Azt lehet. LEÜLÖK A FŰBE. Szétné­zek. Sovány, szőrös az arca, a nap keményre szíttá bőrét. Széles karimájú kalap alól sandít bizalmatlanul. Lábán jókora gumicsizma. Esőkabá­tot terített le, van azon egy kopott tarisznya is. Odébb már szundít a kutya, hosszú nyelve a földig lóg. Mögöt­tünk a réten tehenek. Állnak, összehúzódnak egy csoportba, lusta alázattal tűrik a hősé­get. Néha megrándul a fejük, a támadó légyhadat próbálják elzavarni. PIHEN A GULYA. — Nem fagy le a dinnye — igyekszem elindítani a beszél­getést. — Jól adja a nap, igaz. DELELÖN — Kellene már az eső. — Kellene! — Megvolt az ebéd? — Meg. — Valami meleg otthonról? — Nem szoktam én. Ke­nyér, meg paprika. — Hűs itóka van-e? — Ott az a tanya, hideg a kútja. Elhallgatok, mert nem tu­dom, mit kérdezzek hirtelen. Alig felel néhány szót, s a vi­lágért sem kezdene valamit. — Reggel mikor hajtott ki? — Korán. Harmat után. 7— Mennyi a tehén? — Százöt az, pontosan. — Egyedül van velük? — Nem én. A kutyámmal. — Hogyan telik a nap? — Megy az. — Csinál-e valamit közben? — Hát legeltetek, az a do­gom. — Van-e sok baj a jószá­gokkal? — Míg éhesek, addig nem. Ha már jóllaktak, bolondok egy kicsit. Csak szaladnak a fű fölött. Most egyik tarka a szomszé­dos kukoricás felé tart. Moc­can az öreg. Ugrik erre a szőrcsomó, belekap a tehén lá­bába, az meg gyorsan vissza. — Sokat ér az ilyen — mu­tatok a pulira. — Okos állat. — Nem rossz itt egész nap, szótlanul ? — Beszélek én a kutyám­hoz. Megért. — Este, otthon? — Magam vagyok. Megfő­zök, van krumpli meg zsír. Az­után lefekszek. FELTÁPÁSZKODIK, veszi a botját. A kutya már előtte liheg. Nem szól semmit, in­dul a tehenek felé. Köszönök, nem fordul vissza. Karikázok tovább, Irsa felé. (kohlmayer) HÉT VÉGI MÜSORKALAUZ A Kossuth Művelődési Ház­ban ma este 8 órától 1 óráig táncest lesz az emeleti tánc­teremben. Vasárnap 6-tól 10 óráig tánczenei koktél. Ját­szik a Lowers gitáregyüttes. A KGV Dózsa Művelődési Házában ma este 8 órától táncest lesz a művelődési ház összes helyiségében. Játszik a klubegyüttes. Moziműsor Szabadság: Ma és holnap: Ezek a fiatalok (magyar). Dó­zsa: Ma és holnap: A rózsa­füzér (lengyel). Kossuth: Va­sárnap.: Láthatatlanok (szov­jet). Sportműsor Szombaton: délután 5 óra­kor az Építők tekepályáján a Ceglédi Építők „A"—Újpesti Dózsa csapata játszik. Vasárnap: délelőtt 9 órakor az Építők kézilabdapályáján az Építők női csapata előmér- kőzést játszik, utána 10 óra­kor a Ceglédi Építők—Vác NB Il-es férfi bajnoki mérkőzésé­re kerül sor. Délelőtt fél 10 órai kezdet­tel a Kecskeméti MÁV—Deb­receni Vasutas, este 7 órakor pedig a Ceglédi Építők „B” és a vecskeméti Spartacus te­kecsapata játszik. Mióta a kötelező papucs- viseletet bevezették, még ci­pők kopogása sem zavarja a Kossuth Múzeum termeinek csendjét. Az utcán szinte ol­vasztja az aszfaltot a kániku­la — itt, a kincseket őrző ter­mekben tiszta, hűs a levegő. Gyakran csendül az ajtó­nyitást jelző csengő: a mú­zeumban nincs nyári szünet. A múzeumnak mindig van­nak látogatói. Az iskolás cso­portok a tavasz végén, a nyár elején keresték fel a kiállítást, szinte egymásnak adva a bilincset. Az utóbbi időben a forgalom kicsit megcsappant. Gyakran jönnek, — de mivel nem mindig szervezett csoportok, hanem csak érdeklődő magányosok, vagy családi, baráti társa­sággal kirándulók — még- sincsenek annyian, mint pél­dául májusban, júniusban. A látogatók számának meg­fogyatkozásához kicsit a kö­telező belépődíj meghono­sítása is hozzájárult. Ez nem baj — inkább csak pszicho­lógiai igazolása annak, hogy a múzeumbarátok érdeklő­dése és az átfutó „na, még ezt is” látogatók érdeklődése közt felmérhető különbség van. Elmaradtak végre a rajcsúrozó gyerekek is. Nem csúszkálnak a ter­mekben. A múzeumba csak az jön, akit érdekelnek a kiállított látnivalók. A töb­biek inkább fagyit vásárol­nak az ötven fillérért. Az átutazó külföldiek szí­vesen felkeresik a ceglédi nak, akik ezt nem tehetik, aki­ket nemcsak a nap heve me­legít. A földművesszövetkezet ceg­lédi éttermének konyájában a főszakácsot, Kozák Jánost a hatalmas olajtűzhely melegíti. Hány fok lehet itt? Hőmérő ugyan nincs a konyhában, de ha lenne, aligha mutatna 50 foknál kevesebbet. — Reggel hétkor nekiállok főzni — mondja a főszakács és délután kettőig itt kell len­nem a tűzhely mellett. Vannak ..meleg” perceim, amikor úgy érzem, nem bírom tovább; az­tán kiderül, hogy mégis bí­rom. Hatszázhúsz személyre főzök mindennap ... — Meg lehet szokni a mele­get? — Harminchét éve vagyok szakács, megértem egypár ká­nikulát. Annyi bizonyos, hogy az ilyen hőségben képtelen va­gyok enni. Dél felé erőszak­kal magamba kényszerítek egy kis hideg ételt, ez minden. Megszokja a szervezet. Vizet azonban több litert iszom na- ponta. ^ A tűzhelytől jó pár méterre ^ állunk, az egyetlen ventillátor $ alij keveri a meleg levegőt. $ — Tessék közelebb jönni — ^ invitál a főszakács — meg le- ^ hét próbálni. | Megpróbálom. A hőség mell- § be vág. Elönt a veríték, mo- $ soly helyett kínosan feszen- ^ gek. Ez itt maga a pokol, az ^ ember szemét égeti a hőség, 5 falból, padlóból sugárzik a s meleg. — A múzeumot. Jugoszláviából ide látogatók, erdélyi vendégek, csehek, lengyelek gyakran megfordulnak itt. Nemrég svéd vendégek keresték fel a múzeumot, s vásároltak a Risorgimento-kiadványból — emlékül. IBUSZ-csoportok szintén érkeznek. Pár napja népgs társaság: leningrádi egyetemi hallgatók ismerked­tek a kiállítások anyagával. S ha valaki múzeumba jár, legtöbbször nemcsak a tuda­tában elraktározott emlé­kekkel akar hazatérni. A színes prospektusokat kere­sik, a tárlatvezetőt helyette­sítő, ismertető füzeteket. Egyelőre .még nem készült új kiadvány, de a Ceglédi Füzetek jubileumi számaiban, az ősz­szel már a legújabb kuta­tások eredményeivel és a legfrissebb szerzeményekkel is megismerkedhetnek a mú­zeumbarátok. Ez a két füzet — a 16—17. — a ceglédi Kos­suth Múzeum történetével, és a környéken folyó régészeti munkával foglalkozik. Egyéb­ként az új, állandó kiállítás megnyitására is kiadvány- sorozat készíttetését terve­zik. Teremről, teremre Tizenöt és fél ezer látogató­ja volt az idén, augusztusig a ceglédi Kossuth Múzeum­nak. A legtöbben júniusban nézték meg a kiállításokat: ebben a hónapban több, mint 2500 ember járt itt, s közülük 500-an csoportos lá­togatóként érkeztek. (— esk —) Táncdalverseny — Mici maciért szabadságát hol tölti? s — Mi csak decembertől már- ciusig pihenhetünk, mert ak- § kor van némi forgalomcsök- $ kenés az étteremben. & beszól a & A kiadóablakon felszolgáló: I — János bácsi, kész a na- § túr? 5 / főszakács hatalmas lábos- 5: bő! gőzölgő burgonyát mér a § tányérra. k Kint az utcán merőlegesen J tűz a nap, mégis hűvösnek $ tűnik a levegő. Minden vi-: szonylagos. Még a hőség is. ^ (—csat—) Nemcsak a te­levízióban van ki mit tud, meg táncdalverseny; de nem ám! Ott mifelénk, a szom­szédos üres telken is rendeznek mostanában ilyesmit. Igaz, az énekesek újoncok még ebben a mű­fajban, a zsűri sem kimondottan szakértőkből álló bíráló bizottság, s nem minden történik egészen úgy, mint a ív­ben. De ez mit sem von le a ház­közi táncdalver­seny értékéből. Milyen is e dal­nokvetélkedő? A versenyzők — kislányok — élet­korát két kéz uj- jain kényelmesen ki lehet számolni. A zsűrit egy sze­mélyben a kör­nyék egyetlen srá­ca képviseli. 0 bírálja el, hogy egy-egy forduló­ban kit illet az első hely és a vándordíj: az egy­lábú, agyonszoron­gatott, félszemű mackó. A máso­dik díj esetenként változik. Van, mi­kor üres cipőkré­mé s doboz az érem, és füzetlap az oklevél, de le­het a jutalom üres gyufás doboz, vagy Mos—6 tu­bus. A nézők né­pes táborát egyet­len emberke kép­viseli. Ö a legfia­talabb, s hogy részrehajlónak ne gondolják, hát minden énekest egyformán lelke­sen megtapsol. A legutóbb a táncdalfesztivált ismételték meg a telken. A legjobb előadó legfőbb dí­ját —, a szelet zsíros kenyeret a hozzá járó para­dicsommal — a konczzsuzsás kis­lány nyerte. Már egészen beletanult alteregója jelleg­zetes mozgásába, még a hangját is utánozza. Leg­alább is a zsűri elnökének egy­hangú döntése ezt állítja. A másik kis hölgy, aki a Viaszbabát éne­kelte, első díjként az egylábú Mici- macit kapta. Csernák Judit

Next

/
Thumbnails
Contents