Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-05 / 183. szám
4 1967. AUGUSZTUS 5., SZOMBAT OTTHON Több mint háromszáz idős ember lakik a főváros egyik legkorszerűbb szociális otthonában a Hungária úton. Az otthon lakói rendszeres orvosi felügyeletben és ápolói ellátásban részesülnek. Ellátásukról csaknem száz orvos, ápoló és gazdasági személyzet gondoskodik Jó időben a teraszon levegőznek, beszélgetnek az otthon lakói Az otthon lakói rendszeres gyógytornán vesznek részt (MTI Foto) Zebegény ünnepe Szőnyi István emlékmúzeum-avatás Évtizedekig élt és alkotott Zebegényben, ebben a festői szépségű dunakanyari községben a Kossuth-díjas Szőnyi István festőművész. Háza, ötholdas kertje, parkja, fenyőerdője volt a község fölé magasodó domboldalon. A házat a hozzátartozó kerttel együtt most másfél millió forintért a magyar állam megvásárolta és a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának adta át. A házban emlékmúzeumot rendeztek be. A lakóházat meghagyták abban az állapotban, ahogy Szőnyi István lakta. A parkban levő két műterem is a nagy mester hagyatékát őrzi, festőeszközei, képei, rajzai és rézkarcai láthatók itt. A Szőnyi-hagyatékban kétszázhuszonnyolc kép és több száz rajz, karcolat található, amelyeket folyamatosan mutatnak be az emlékmúzeumban, illetve a műtermekben. Ezeken a lírai hangulatú alkotásokon Szőnyi elsősorban a természet változó, ezer arcát festette meg, valamint a zebegényi parasztembereket. Képeit a formák, színek, fények gazdagsága jellemzi. Az emlékmúzeum ünnepélyes megnyitására augusztus 18-án délelőtt kerül sor. Megnyitó beszédet mond Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrász- művész. P. p. Ahol nem ismerik a fogfájás!... / Az ausztráliai etnográfusok megállapították, hogy Üj- Guinea lakosai egyáltalán nem ismerik a fogfájást. Most' egy fogorvosokból álló csoport indult a szigetre, hogy rájöjjön e bámulatos jelenség titkára. Pótkocsik - szalagon JÖN A LAJTOS ÉS A RÖNKSZÁLLITÓ Kívülről nagyobbfajta műhelynek tűnik a Kocsigyár Szentendrén. Pedig falai között nem kevesebb történik, minthogy naponta szegestől, kerekestől elkészítenek, összeszerelnek hat légfékes, gumikerekű pótkocsit. Ma már mindez szalagon, dicsérendő tempóval történik. Ez idén 840 vontató után való jármű gördül ki a kapun. Egy esztendő s elérik az évi ezres számot. A főmérnök mindehhez csak szerényen mosolyogva teszi hozzá: — Szükség van a mező- s erdőgazdaságoknak lajtkocsík- ra. Tartályos járművek, ezekből is kértek 200 darabot. A dolgunk több mint 200, négytonnás, farönkszállitó pótkocsi előteremtése. * Értékes kezdeményesés Hét kiállítás a művelődési házak, — S a rakodólapokon túladtak? — A konzerv és más áru nagytételű szállítására, gépi postázására készülő rakodólapokból 150 ezret szereltünk össze, csak a hazai piac igényeit teljesítve. A nyugati megrendelők részére is kidolgoztuk árajánlatainkat, s bizonyos, hogy nemcsak kopogtatnak, hanem rendelnek nálunk. Az újságolnivalók közé tartozik; a jól bevált négytonnás pótkocsik nagyobb testvérét, a hattonnásat is gyártani kezdik jövőre. klubok részére EXPRESSZLEVÉL a slágerfesztivál nagytiszteletű zsűrijének! Alulírott, sajnos, lekéstem az első forduló szavazásáról, ezért ezúton terjesztem be szavazatomat. Nehogy valaki azzal vádoljon, hogy a tömegek uszályába estem. Meg is tudom indokolni, hogy miért adom értékes vok- somat Aradszky László által beterjesztett „Annál az első ügyetlen csóknál” című áriára. Mert az maga a művészet! Mert az maga a költészet! Félő, hogy az emberek az első ámulat hatása alatt nem próbálták ezt a nemesveretű, valóban költői szöveget a maga nagy mélységében megérteni. Félő, hogy a telt marékkai szórt értékes gondolatok közül csak egy is elvész. Ezért vállalkozom a részletes indoklásra e költői remekműnek, melyet a nagytiszteletű zsűri költőtagja: Bede Anna is oly magas pontszámmal jutalmazott. Nézzük az első strófát: Az ihletett költő — in médiás rés — közli, hogy „annál az első ügyetlen csóknál, drágám, azonnal tudtam nem hagylak többé árván” ... No lám! Végre egy sláger melyben a csók nem forró, nem szenvedélyes, nem perzselő, hanem ügyetlen. Ez ami először megfogott. Bevallom eddig mindig gátlásossá tett az a gondolat, hogy bennem lehet valami hiba. Többször kipróbáltam, hogy az ajkam tud-e perzselni. Mértem, hogy mennyire forró. Sajnos az én ajkam, a legmeghittebb pillanatokban sem ment fel 37 fok fölé. Néhányszor ugyan volt már negyven is, de akkor meg any- nyira kicserepesedett, hogy még röhögni sem lehetett vele. Ez a kisemberek, a normál ajkhőmérsékle- tűek dala nem a csókprof esszoroké és a szexbombáké. Végre egy demokratikus sláger. Már az első versszakban egy másik forradalmian újszerű formabontás is elkápráztatja a hallgatót. Azt mondja: „Azon az első, felejthetetlen eseten, tagadni késő, bokáig beléd estem”. Ez igén. Szakítani az unott konvenciókkal. Eddig az emberek nyakig estek bele valakibe, vagy valamibe. Megzavarta őket az a naturalista elképzelés, hogy a mélység mindig a lábtól a fejig mérendő. Itt az első — biztos követőkre lelő — útmutatás, mely a mélységet, újszerű módon a csekélységgel fejezi ki. És egy nagyszerű képi látásmódra is sugall. Mert ugyebár, ha beleugrom a Balatonba és azt mondom, hogy bokáig estem bele, akkor mindenki azt gondolja: na, elég kicsi ott a víz. De a mélyebben gondolkodóknak rögtön eszébe jut, hogyha történetesen fejjel ugortam bele és most bokáig vagyok benne, akkor ez már említésre méltó mélység. Végre egy szerelem, melybe ezúttal fejjel ugortak bele, mely alkatrészünk használatát az eddigi slágerek nem nagyon javallták. Ebből a szerelemből a szerzőnek csak a talpa látszik ki, ami szép teljesítmény. De nincs végük az újszerű megfogalmazásoknak. Mit szólnak ehhez? „Romantikázni siettünk át Budára”. Milyen finom, meghatározás! Már hallom, amint a fiatalok csak így beszélnek: — Te, Maca, gyere velem romantikázni, a Gellérthegyre! A lány ebből rögtön megsejti, hogy egy-két ügyetlen csóknak néz elébe, de lehet, hogy másnak is, mint ez a szövegből később kiderül, de ne vágjunk az események elébe. Van benne egy óriási ötlet, melyet a szerző szerényen parányinak nevez... Istenem, a szerénység csak az igazán nagyok sajátja. Az ötlet: „Hajadba rózsát tűztem!” Hát nem gyönyörű? A szöveg sejtetni engedi, hogy itt feltétlenül egy tisztességes párról van szó. Átérnek Budára, mondjuk a néptelen Gellérthegyre. Ekkor a fiú nem esik neki a lánynak, hanem rózsát tűz a hajába ... Ilyen egy igazi lovag! És a lány sem olyan mai divatos, felszínes teremtés. Ez nyilvánvalóvá válik abból, hogy a hajába rózsát lehet tűzni. Ezeknek a mai lányoknak olyan rövid hajuk szokott lenni, hogy abba egy bűvész sem tudna rózsát akasztani! Ez egy olyan régi, rendes leány, szép hosszú tincsekkel, melyek az embert direkt csábítják, hogy valamit beletűzzön. És most jön a dráma! A romantikázó ifjúnak, megszúrja egy gonosz tüske az ujját! Mit tesz ilyenkor egy huligán? Káromkodik, földhöz csapja a rózsát és kifejti, hogy az csináljon ilyen romantikus marhaságokat, akinek kötéltáncos volt a nagynénikéje Sanghajban. Ez nem! Ez tűzbe jön. És ekkor történik az a bizonyos első ügyetlen csók. Biztos azért is ügyetlen, mert kinek van kedve lelkesen csókolóz- ni, amikor fáj az ujja? De ez így vezeti le a dühét. Belecsókolja, abba az első ügyetlen csókba. Követendő példa! Az embert valami kellemetenség éri, amitől tűzbe jön, rajta: csókolózzon, minden elmúlik... Én máris elhatároztam, hogyha ezt a kis dolgozatomat a szerkesztő nem találja közlésre méltónak, én azonnal tűzbe jövök és adok neki egy olyan ügyetlen puszit, hogy amíg él, arról danol! Az is tetszik nekem ebben a műben, hogy nem lakkoz. Elmondja, hogy az életben csapások is érhetik az embert, mint slágerünk ifjú párját, akik a romantikázástól elbambulva bemásztak a pirosba. A sláger ügyesen fejt ki hasznos KRESZ-propagandát és ezt összeköti rendőri közegeink népszerűsítésével. Mert mi történik? Jön a rendőr és megmenti őket. Ezért mindössze fejenként egy százast számol, ami két ilyen boldog életért bagatell. A fiú nem beszél vissza, hanem fizet, ami nagyon nemes dolog. Pedig, úgy látszik, drágult a díjszabás, mert én a múltkor a Körúton hasonló vétségért csak egy húszast fizettem és amit közben daloltam, abból nem lett sláger. A dal refrénje megerősíti azt a tételt, mely annak idején alapjaiban rázta meg a tudományos világot és a tizes számrendszert. „Kétszer kettő néha öt’” szegezte le akkor a sláger és ezt igazolja most a szerző, amikor kijelenti, hogy „egy meg egyből könnyen lehet három .. És ebből az is kiderül, mit kell romantiká- záson értenünk. A slágerfogyasztó, ugyanis megérti a matematilcai allegóriát és kiderül, hogy a számtani képlet mögött a népszaporodás tapintatos bejelentése húzódik meg. Tiszteletre méltó azonban, hggy slágerünk ügyetlenül csókolódzó ifjú pórja romantikázásának következményével nem a bizottsághoz, hanem az anyakönyvvezetőhöz rohan és még a nyáron megesküsznek. így a helyes: minek pletykáljanak a szomszédok. Ha példájuk követésre talál, kilábalhatunk a demográfiai hullámvölgyből és e nemes cél megér egy slágert! Ezúttal nem volt módem kitérni a dal melódiájának páratlan gazdagságára. Tény az, üogy három perc alatt sláger lett és a cipőipari tanulók nem másnap, hanem már a második strófa alatt országszerte ezt fütyülték. Ezért is nyert olyan fölényesen, a zsűri meg nem értése ellenére is. De jó, hogy így történt! Ősz Ferenc Értékes, a népművelést segítő kezdeményezésről kaptunk hírt. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata a közízlés fejlesztése és az ifjúság esztétikai nevelése érdekében hét kiállítás kölcsönzését tervezi jövőre. A kiállításokat berendezik bármelyik művelődési házban vagy klubban — díjmentesen. A művelődési háznak vagy klubnak — amely igényt tart a kiállításokra, csupán helyiségről, világításról és a képek őrzéséről kell gondoskodnia, a többi — szállítás, berendezés — a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának gondja. A tervek szerint hétfajta kiállítási anyag között válogathatnak az érdeklődő intézmények. A Magyar festők a XIX. századból című kiállítás például kilencven reprodukciót tartalmaz és minden képhez művészettörténész által írt rövid ismertető szövegtábla kerül az alkotó és a mű legfontosabb adataival. A Magyar festők a XX. századból című kiállítás szintén kilencven reprodukciót tartalmaz. A Rajzművészet mesterei címmel két tárlatot is rendeznek. Az egyik százkilenc, a másik kilencven- hét reprodukciót foglal magába, Vayer Lajos egyetemi tanár, illetve Pataky Dénes művészettörténész ismertető szövegeivel. Száz reprodukcióból áll a Remekművek a Szépművészeti Múzeum régi képtárának anyagából. A Magyar rajzművészet című tárlatot száz műből válogatták össze. Száz darabból áll A képeslevelezőlap története című kiállítás is, amely az első illusztrált postai küldeménytől napjainkig mutatja be a képes levelezőlapok fejlődését. A művelődési házak és klubok augusztus 25-ig jelenthetik be igényüket a hét kiállítás bármelyikére. p. p. „Ősz" a kánikulában Az Alföldön sok helyütt sárgulnak, sőt helyenként már hullatják levelüket az akácosok és a nyárfák. Hasonló őszi jelenséget észleltek az alföldi erdészetekben is. A Karcag határában elterülő apavári rezervátumban máris sok a „kopasz” nyárfa. A korai „őszt” a nagy szárazság okozta. Zavar keletkezett a fák nedvkeringésében, helyenként pedig fellépett az a lombhullást okozó gombabetegség, amelynek kifejlődéséhez és elterjedéséhez kedvez a hosszú ideje tartó kánikula. SővMíö Mór ember T engelice Cézár a Szeráfért elnevezésű cégecske mire sem becsült plaj- bászkoptatója vörös fülekkel hallgatott. Asztalán lovagolt a nagy főnök, Pipitér Ino- cent, s közben meg-megújuló hévvel koptatta nyelvét. — Ja, azám, kisapám, ilyen vonalakat a macska huzigál, a rubrikák felső széle összement, mint a lej, a pontosvesszők helyenkint egy medve ujjlenyomatára hasonlítanak! Ha nem nézném azt a vén kopott fejét, már holnap kitenném — értette? S köszönje az úristennek, hogy jó embernek születtem. Cézár tekintetéből tőrdöfések lövelltek, tenyerében pofonok izzatták, szívében ott ébredezett a vágy az azonnali, személyes mészárlás végrehajtására, de csak annyit vinnyogott: — Igenis, higenis, gents . 1. — Ázért mondom — tette le patáit az iratokról amaz, Tengelice apró egérfogai között vacogva sziszegte utána: — Heej, egyszer még de beolvasok neked! jo Ikeseredetten temetlce- Ej zett a munkába, bár agyában mindúntalan felötlött a kéjes kép — az osztály félkaréjában csomót köt Pipitér orrára, majd a szálanként kitépdesett haját kórusban számolják munkatársat Csakugyan, ez már kibírhatatlan volt — így ment évek óta, amit 6 csinált, semmibe se vették, félórákkal járt be korábban, félórákkal távozott későbben, mindez nem javított helyzetén. Fogcsikorgatva tűrt, s a hitvesi ágyában nemegyszer sóhajtott föl szuszogó Elvirája mellett. — Egyszer még úgy beolvasok neki, de uúgy! — Mi az? Mi az? — riadt föl felesége — már megint nem hagysz aludni? — Pardon! Pardon! — re- begte már félálomban — pardon, Pipitér kartárs, igenis, higenis, genis.., Természetesen, ha úgy néha összeült kollégáival egy- egy kávéra; üveg sörre, ott sem mulasztotta el megjegyezni: — Meglássátok, meglássátok, egyszer még hogy beolvasok neki. S őt, a harmadik üveg sör után ecsetelte is, miképp zajlik le az aktus. — Mondom majd neki, egyenest a szemébe mondom neki, idefigyeljen, maga ... maga vérszopó parazita senkiházi, ez az, senkiházi, nagyképű, csibész, ja föcsibész — hát mit gondol, ki maga? Maga, fiam, maga egy... nagy ... nagy... — Pszt! Csendesebben — csititgatták a társai —, majd holnap, benn. Cézár diadalittasan nézett körül, s hogy el ne felejtse, már írta is föl a noteszébe. „Holnap benn beolvasni... Pipitérnek”. S meg i$ volt a jó alkalom, mert Pipitér munkakezdés után fél perccel már üvöltve verte vonalzójával a kartotékjait: — Idefigyeljen, maga azonnali felmondásra alkalmas, ütődött alak — mit mondtam én magának, hogyan üsse be a gemkapcsokat? Teljes ezred milliméterrel odébb kerültek a szabványnál! jj iába, otthon hagyta a no- JTl teszét, nem jutott semmi eszébe, mire is készült tegnap, csak ádámcsutkája járt hevesen föl és alá, s vagy fél óra múlva hörögte bele a gumiár ábikumos üvegbe: — Megkapja, egyszer megkapja, úgy beolvasok neki, hogy csak na. Sajnos, minderre nem kerülhetett sor, mert egy kisebb felhőátvonulás után ágynak esett, s a legközelebbi patika legjobb kalmopy- rinjeinek beszedése után, egy év, két nap, öt óra, kilenc perccel a nyugdíjazás előtt kilehelte lelkét. Utolsó szavai mindemellett magabiztosak voltak: — Majd ... ott... ott... csak jöjjön utánam ö is... úgy beolvasok neki, hogy csak na ... Nagy S. József
