Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-03 / 181. szám

A kísérleti intézet gazdaságában A diákok munkakedve nem csökken Holdanként 300 mázsa paradicsomot várnak PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A Duna—Tisza közi Mező- gazdasági Kísérleti Intézet gazdaságában még javában dolgoznak a diákok. Munka­kedvük június óta sem csök­kent. Mintegy száz gyerek „állja a sarat” — illetve a for­ró homokot — a gyümölcsös­ben. Persze, az ambíciót nö­velték a nemrégiben kiosztott borítékok: volt olyan gyerek, aki átlagosan megkereste a napi hatvan forintját. — Munkájukat csak dicséret Illetheti — mondotta Csöbö- nyei István, a telep vezetője. — Eddig több száz vagon gyü­mölcsöt szedtek le, aminek nagy része exportra ment. Je­lenleg őszibarackot szednek. Ez ugyancsak munkaigényes, ugyanis az , 50 milliméternél nagyobb átmérőjű őszibarac­kot exportáljuk. A napokban megkezdjük a korai kékszilva szedését, majd ezt követi az ötholdas mákterületünk ara­tása. Holdanként ötmázsás termésre számítunk. — A jövő héten — a gyü­mölcsszedés „paradicsomi ál­lapotai” után az igazi paradi­csom szedését kezdik meg a tanulók. Reméljük, munka­kedvük itt sem csökken. Egy- egy holdról 300 mázsa para­dicsomot kell leszedni. A gazdaságban időben befe­jezték az őszi árpa aratását is, holdanként mintegy 25 mázsás átlagterméssel. Az intézet — szó szerinti — színfoltja a több holdas díszfaiskola, ahol a kertészeti szakemberek több mint 160 féle rózsafát ápol­nak. Ebből 30 fajtát „fajta­fenntartásra” szemeznek, a többit majd a város parkjai­ban, közületek virágágyaiban és magánházak kertjeiben lát­hatjuk. (csat—) XI. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM 1067. AUGUSZTUS 3., CSÜTÖRTÖK Ne csorgassuk a vizet! Kánikulai rekord: 2900 köbméter vezetéki víz Foglalkozása: bűnöző Országjárás a lopott Pannóniákkal r r A SZÁLLODÁKBÓL ANGOLOSAN TÁVOZOTT Hosszú volna felsorolni, mi véget ért. Az élményeket és mindenért ült már a 34 éves Gonda László, aki ismét a bíróság porítottá. Ez a szakmája szerint lakatos len­ne, igazi foglalkozása azon­ban : bűnöző. Legutóbb május közepén szabadult a börtönből. Né­hány nappal később a Kos­suth Szállóban vett ki szo­bát. Hajnalban szobatársa lezáratlan Pannóniájával — s persze fizetetten számlá­val — Budapestre távozott. Innén a jászberényi Lehel Szállóba vezetett az útja, ahonnan szintén fizetés nél­kül állt tovább. Úgy látszik, tetszett neki az országjárás, mert Eger volt a követ­kező állomás, ahová a lo­pott motorral érkezett. Szobát bérelt, de véletle­nül a szomszédjáéba tévedt, ahonnan egy Verro fényké­pezőgépet, orkánt és töltő­tollat emelt el. Stílusához hí­ven, ekkor sem fizette ki a szállásdíjat. Megint Pestre igyekezett, ahol a Dob utcá­nál „hűtlenül” elhagyta lo­pott motorját. Talán sejtette, hogy körözik. Június elején Balatonfü- redre vonatozott. A bukósi­sakot magával vitte, gondol­va, majd a magyar tenger partján szerez hozzá motort. A siófoki mólónál a kerék­pármegőrzőtől sikerült el­vinnie egy 13 ezer forintos Pannóniát. Úgy látszik, ez a márka volt a szenvedélye. Így már könnyebben ment a balatoni körutazás. Aszófő határában még egy kis ter­ven felüli kalandja is volt: egy lovaskocsiról nadrágot és pulóvert lopott. A vádiratok hőse június Sí­én már a dunaújvárosi Aranycsillag Szállodában bé­relt szobát. Valósággal újjá­született: Gonda Lászlóból Tóth Kálmánná vedlett. A lopott nadrágban ugyanis sze­mélyi igazolványt talált. A derék országjáró nem hagyta ki azt a lehetőséget sem, hogy ebből az elegáns szállóból is megszökjön — a takarót és a törülközőt magával víve. Az útiprogramban ezután Kiskunfélegyháza, majd Kun­szállás szerepelt. Mivel az embernek szíve is van, így felkereste volt börtöntársát. Barátságuk felújítására azon­ban már nem volt idejük, mert a rendőrség őrizetbe vette és visszakísérte Kis­kunfélegyházára — a szállo­dai számlát kifizetni. A nyár eleji országjárás tapasztalatokat lesz ideje fel- nemrég idézni Gonda Lászlónak, akit dolgát sza- a járásbíróság ötévi szigo- fiatalember riiott börtönre ítélt. (sz. m.) Nem panaszkodunk mosta­nában, hogy a sok eső Vízivá­rost csinál Ceglédből és a kör­nyékéből. Nyoma sincs az alig egy hete hullott bőséges zá­pornak sem. Még a város idős lakói is megszámolhatják né­hány ujjúkon, hogy az utóbbi ötven évben hányszor volt ek­kora nyári kánikula. A Víz és Csatornamű Válla­latnál a kánikula első nap­jaiban szinte ötpercenként csengett a telefon. Vizet kértek az üzemek, a városrészek — s főiként az emeletes házak emeletein lakók panaszkodtak a vízhiány miatt. — Pedig maximális erővel dolgozunk — mondja a kiren­deltség vezetője. — Tizenhá­rom gép működik. Közepes nyári melegben 2200—2400 köbméter víz fogyott naponta. Az még nem okozott gondot De a hetek óta tartó kánikula a mi erőnket meghaladja. Naponta 2900 köbméter víz fogy a vezetéki víz­ből — nem beszélve a kertekben lévő, fúrt kutak vízéről. Saj­nos, mindez kevés. Most mar ugyan kevesebb a panasz a vízhiány miatt. A város lakos­sága igyekszik gazdálkodni azzal, ami van. Megszívlelték a felhívást, és nem öntözik rendületlenül a kerteket. Per­sze, még több vizünk marad­na, ha nem a csapokból csor­gatott vízsugár alatt hűtenék a dinnyét és a szódásüvegeket ... Az ellenőrzések alkalmával sem találtak pazarlókat, akiket vízpocsékolás miatt szigorúan büntetni kellett volna, sem belterületen, sem a város kül­ső részein. — A kevés víz miatt a leg­több panasz az emeletekből érkezik. Néhány ízben a baleseti sebészet is pa­naszkodott vízhiány miatt. Amennyire lehet, próbál­tunk segíteni, de ez a segítség a környék la' kóinak hozzáállásától is függ. i A Törteli úti kórháznak van saját kútja, s mellette a kór­házépítkezést igyekeztünk fennakadás nélkül ellátni. Nem volt vizffiány a Húsipari Vállalatnál és komolyabb a Tejipari Vállalatnál sem: mind a kettőnek van szintén saját kútja, és az egészség- ügyi követelményeket betart­va, gazdaságosan bántak a vízzel. A meteorológiai jelentések szerint tovább tart a száraz, meleg idő. Épp ezért a követ­kező napokban is úgy kell a vízzel gazdálkodnunk, hogy ne pazarolják feleslegesen! Napra készen az Egyetértés Termelőszövetkezet A múlt hét végén teljes egé­szében befejezték az aratást a ceglédberceli Egyetértés Tsz-ben. A gépjavító állomás három kombájnja jó munkát vég­zett. Csaknem egy időben folyt a kazlazás is, felsza­badultak a tarlók a továb­bi talajművelés számára. Ez az eredmény azért nagy új­ság a tsz házatájám, mert ed­dig sohasem tudtak így „nap­ra készen” lenni a betakarí­tással. Igaz, kívülállókból szer­veztek munkabrigádokat a kazlazásra. Jó szolgálatot tett a járvasilózógép is, amellyel 360 holdról bálázottan gyűj­tötték be a szalmát. Ezzel együtt összesen 618 holdat szabadított meg szalmater­mésétől a tízfőnyi brigád. A cséplés befejezését a hét végére számítják. Szin­tén kívülállókból szerződte­tett részes cséplőcsapatot fog­lalkoztatnak, a tagság így tel­jes erővel végezheti a járulé­kos munkákat és a növény- ápolást. (Jakab) KUPAKTANAC S... Végre kiegyenlítődtek ai árak Hajnali zöldség és gyümölcs a pultokon Már a napokban jön a szilva, az alma; a szőlő A földművesszövetkezet és a MÉK nyilvántartásából meg­állapíthatjuk, hogy a város idei gyümölcsfogyasztása — a piaci értékesítésen, illetve fo­gyasztáson kívül — 30 száza­lékkal emelkedett. Egyre gyak­rabban mondják a háziasszo­nyok, hogy az idei állami és szövetkezeti zöldség- és gyü­mölcsellátás mind mennyiség­ben mind minőségben vetek­szik a piacon árusító ősterme­lőkével. örömmel nyugtázzák azt is, hogy az idén az árak is kiegyenlítődtek, sőt a zöldség­boltok árai sokszor elfogadha- tóbbak, mint a maszekárak. A zökkenőmentes ellátás ér­dekében a földművesszövetke­zet és a MÉK az idén rugalma­sabban oldotta meg a dolgot: már a kora reggeli órákban friss árut kapnak az üzletek. A hajnali órákban leszedett gyümölcs már reggel ott van a pultokon. — Az árak csökkenését nagyban segítette az idei re­kordtermés — tájékoztatott a MEK telepvezető-helyettese — és emellett még az időjárás is irányt mutatott: a hirtelen érés szinte egyszerre adta a mennyiséget, ami az árak csök­kenéséhez vezetett. Példa erre az őszibarack; míg a piacon 8—10 forintért árusítják a ter­melők, addig mi hat forintért príma minőségű gyümölcsöt adunk. Ez a helyzet a dinnyé­nél is; a még primőrnek szá­mító görögdinnye kettőötve- nért kapható. — A zöldségellátás? — Minden igényt ki tuduni elégíteni, kivéve a fejes- és c kelkáposztát. Nem vagyunl káposztatermő vidék, s csak el­enyésző mennyiséget tuduni felvásárolni. A káposztát Esz­tergomból hozzuk... A zöldségellátás a MÉK, a gyümölcsellátás inkább a FÖLDSZÖV profiljához tarto­zik. — Ilyen lesz továbbra is a gyümölcsellátás? — kérdeztük Pusztai Jánostól, a FÖLD­SZÖV felvásárlótelepének ve­zetőjétől. — Minden reményünk meg­van rá. A napokban már meg­jelenik a korai szilva és a ko­rai őszi alma. A jó szőlőtermés is sokat ígér. (cs. i.) a bokrok hűvösén Naqy választékunkból 50% KAL OLCSÓBBAN VÁSÁROLHAT a nyári vásár ideje alatt BIZSU ÁRUKAT AZ ÓRA- ÉS ÉKSZERBOLT Szabadság téri üzletében Egész éleiében mások életéért harcolt Dr. Kardos Miklós emlékére Szomorú hír ér­kezett Albertirsáról: meghalt dr. Kardos Miklós orvos. Visszatekintés , Pontosan öt évvel ezelőtt, 1962 nyarán, megható ünnep­ség volt Albertiúsán. Öt kö- ^ szöntötték. ötven év áldoza­tos munkája után aranydiplo- ^mót kapott. A hála őszinte ^szavai lengték körül a fiatalos § lendületű, örökjókedvű dok- § tort. A község vezetőinek szava: § „Nagyszerű ember volt ötven §évig mint orvos, s mint köz­§ életi férfiú __” O volt Albertirsán a kom- S*munista párt első elnöke. § Orvoskollégái így köszön­tötték: „Életekért harcolt és fennek a magasztos harcnak § tiszta lelkű hősévé magaso- dott." $: Egy anya szavai: „Legdrá­gább kincsemet, gyermekem >!életét köszönhetem neki. A § háború nehéz évei alatt is g közöttünk maradt, vigyázott s ránk, vigasztalt fájdalmunk­ban. Nemcsak a test, a lélek orvosa is.” Utána munkához látott is­mét. Találkoztam vele, több­ször. Erőben, életkedvvel dol­gozott. Jegyzeteim között sze­repelt a terv: felkeresem is­mét az idős orvost. Erre a ta­lálkozásra már nem kerülhe­tett sor. Maradt, mi bennem él: az emlék. Az utolsó beszélgetés — Hogyan indult ez a szép életút? — Gyermekkori vágyam volt, hogy orvos legyek. Dip­lomát 1911-ben szereztem a budapesti Pázmány Péter Tu­dományegyetemen. Először egy fővárosi kórházban dolgoztam. Később beláttam, hogy falun jobban kell az orvos. így ke­rültem ide, Albertirsára. — Hogyan telt el ez a hosz- szú idő? — Sok munkával. A legne­hezebb a háborút követő né­hány év volt. Kevés orvos ma­radt az országban: külföldre mentek, meghaltak. Egyedül maradtam a környéken, négy községet jártam állandóan. — Pihenésre még nem gon­dol, doktor úr? Vállamra tette a kezét, arca meghatott-komoly lett. Szava­it ma is őrzöm, hűen. — Ezen a pályán nincs megnyugvás. Csak akkor, ha legyőz a halál, amely ellen egész életünkben harcolunk, és amelyet oly sokszor űztünk már el a nehezen dobbanó emberi szívekből. Fájdalom Az élet, amelyért harcolt, most elhagyta. Sok embert ve­zetett vissza a fájdalom vég­zetbe sötétülő útjairól. Most ő ment arra. A természet örök törvényeit nem változtathatja meg az ember. Az élet tiszte­letét jelenti — megnyugodni törvényeiben. Harcolt a halál ellen. Szer­vezete megfáradt e hosszú küzdelemben. De nem halhat meg az, aki életet ad. A visz- szaadott életekben él tovább. A megmentett napokban szü­letik újra minden nap. Az Élet örök, s ez őrzi emlékét. Kohlmayer Ádám MAMA, ÚGY MEGSZOMJAZTAM!

Next

/
Thumbnails
Contents