Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-02 / 180. szám

XI. ÉVFOLYAM, 179. SZÄM 1967. AUGUSZTUS 2., SZERDA Mit tesznek két szilveszter között a brigádban, ahol nincs lusta ember Télen-nyáron összetartanak — Mi a számfejtés alapja? Akadt mondanivaló a Sza­badság Termelőszövetkezetben Rácz Sándorné munkacsapatá­ról. De kötelességemnek érez­tem, hogy a másik asszony- brigádot, a központi kertészet népes brigádját is felkeressem néhány szóra. — Vállalás? — kezdtem közepén a mondanivalót. Egy­szerre bólintottak Pécsi Kál­mánnal körülötte dolgozó bri­gádtagok. — Az. Vállalás. — És emellett közös mun­ka? — Nem jut rá idő! Majd el­mondom, miért. Először is kü­lönleges brigád a miénk. Itt mindenki termelőszö­vetkezeti tag. Még az asszonyok is. Bedolgozó családtag nincs ná­lunk. — Nálunk minden munka — vállalás. De a munkát nem c brigádtagok vállalják, ha­nem az egész brigád. A szer­ződést együttesen írjuk alá és becsülettel felelünk a teljesí­tésért. — Valamit az idei vállalá­sokról? — Már január első napjai­ban egymillió palánta nevelé­sét vállaltuk. Tessék hozzá­venni, hogy ebből kétszázöt­venezer tápkockás saláta, pap­rika, paradicsom. — Ezt miért hangsúlyozza? — Mert a tápkockát is mi gyártjuk és ez nagy munkát jelent. Mi is ültetjük ki. Rész­ben kézzel, részben géppel. Benne van a vállalásban a gondos növényápolás, ha szük­ség van rá, a négyszeri kapá­lás. Még az öntözést is felvált­va végzik a brigád tagjai. Nincs idegen a szedésben, válogatásban, csomagolás­ban. —"Mekkora a területük? — Elég azt felsorolni is. Hatezer négyzetméteren, fólia alatt saláta, paradicsom, csíp- mentes fehér és zöld hegyes paprika. Szabadföldi salátából negyvenezer fejet szállítunk el. Ugyancsak szabad két hol­don fehér paprikát, nyolc hol­don paradicsomot, két holdon uborkát, ugyanannyi karalá­bét és két hold korai burgo­nyát termeltünk. — S a betakarítás után? — Mint már említettem, nekünk egész évre van programunk. Másodvetésnek két holdon őszi káposztát, két-három holdon kelt terveztünk. — És amikor a másodvetés is lekerül a földről? — Akkor sincs .. szabad időnk. Előkészítjük a követke­ző évet. Ezer köbméter trá­gyát mozgatunk meg. Ez meg­tart december derekáig. — No és azután? — próbá­lom sarokba szorítani a bri­gádvezetőt. — Hát megfogott. Mert ak­kor néhány napig szünetel a brigádmunka, disznóölés múitt. Ünnep a szilveszter, az uj esztendő. De január tizedikén már ismét dolgozunk. — Mondana valamit az anyagiakról? — A brigád százalékosan részesedik. — És hogyan ellenőrzik a munkában való részvételt? — A brigádvezető kötelessé­ge, hogy minden este a mun­kalápra vezesse fel, hogy egy- egy brigádtag hány órát dol­gozott. Ez a számfejtés alap­ja. — És hogyan állapítják meg azt az elején említett, becsület szerinti teljesítést? — Ismerjük egymást. Akár hiszi, akár nem, ebből a bri­gádból még soha, senkit nem kellett elküldeni, azért mert lusta volt... (si) Szerda, csütörtök, péntek: muzsikáló ekfántbébik a porondon Ma, holnap és holnapután városunkban szerepel a nyu­gatnémet Hamburg nagy cir­kusz. Modem sátorral és utazó ál­latkerttel érkeznek. Műsoruk­ban száz állat lép fel. Egzoti­kus állatokat, közöttük berber oroszlánokat és muzsikáló elefántbébiket láthat a „nagy­érdemű közönség”. A műsorban húsz világszám szerepel; kísér a The Dynamic angol beat-együttes. Jegyeket elővételben, a pos­tán, Kisvárdaiéknál lehet kap­ni. Harminc legény másfél hónapig a nyeregben Újabb átszervezés: arccal Budapest felé! — Nyolcvankilenc gépünk Cegléd és Nagykőrös városá­nak határában, valamint a nagy ceglédi járásban takarít­ja be a gabonát — kezdte Bimbó János. — Ügyeletünk mindig készen áll a gyors be­avatkozásra. Ha arra szükség van, szerelőkocsink a terület bármely részére azonnal ki­száll. Egyébként pedig har­minc munkatársunk vállalko­zott arra, hogy részt vesz a betakarításban még pedig úgy, hogy a július hónapot, de ta­lán augusztus felét is a gépek nyergében tölti. — Mi lehet a teljesítmény? — Ha nagyon szerény szá­mot veszünk alapul, mondjuk tíz holdat, bizony akkor is na­ponta ezer holdat munkál meg a géppark. Nem egy helyről kapunk jelentést arról, hogy egy-egy kombájnvezető már túl van a négyszáz holdon. — A betakarítás után? — A jövőről még alig tu­dunk biztosat. Az befejezett tény, hogy mi az idei kam­pánnyal el is búcsúzunk az aratócséplőgépek javításától, karbantartásától. — Nem sokáig tartott. Nincs más megoldás? — Kérem, ez a fejlődés. Bu­dapesten építik fel azt a hatal­mas gépüzemet, amelynek fel­adata lesz Pest megye összes kombájnjainak javítása, kar­bantartása ... hogy miért ott? — De munkájuk azért van? — Nincs gondunk. A közel­jövőben pótkocsikat javítunk és különböző gépi berendezé­seket — mondta Bimbó János a gépjavító állomás üzemegy­ség főművezetője. A legjobb slágerlemezek a döntő után kaphatók lesznek Sokan térnek be a könyves-, boltba azzal, hogy mikor lesz­nek kaphatók a most zajló táncdalfesztivál hanglemezei. Kérésünkre Kopa Eszter, a bolt vezetője elmondotta, hogy a Hanglemezgyártó Vállalat már értesítette az üzletet, hogy a döntő utáni harmadik­negyedik napon kibocsátja a versenyen díjat nyert, vagy helyezést elért harminc tánc- dalt, tizenöt lemezen, húszfo­rintos áron. Külföldről jön a „sugárbébi" magja A dinnyében nem lehet csalódni — de a lányok már nem akarnak dinnyéshez menni Ha már az ember a külső Abonyi úton jár, onnan már csak néhány kerékfordulat a Rákóczi dinnyeföldje. Bozó­tosban, kukorica és gyümöl­csösök, szőlők szélein kita­posott gyalogút vezet oda. „Bőrharisnyának” lehetett ilyen romantikus útja, ami­kor a skalpvadászokat követ­te a prérin. A huszonhárom holdas dinnyés több tagban, de mind az ősszel kiásott kiörege­dett szőlők és gyümölcsösök helyén van. Horváth Ist­ván és Tóth János dinnyés szerint szerencsés helyen. Építkezés itt, ép r*"**'*SS*'SSS*SSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSS± Úszni vagy nem úszni? Audiatur et altera pars — hallgattassák meg a másik fél is — mondták már bölcs eleink. Valóban, minden éremnek legalább két oldala van, amint ez mindjárt kiderült, amikor a minap „Strandmazso­lák” címmel megírtam, hogy baj van a nagykőrösi gyerekek úszni tudásával. Alighogy megjelent ama cikk, aznap délben az ebéd­nél mellém ült Gorócz Al­bert tanár és úszómester. Szavai nem voltak minden indignáció nélküliek. — A dolog nem egészen így áll, kérem — mondot­ta. — Nálunk, a strandon, naponta huszonöt-harminc gyerek úszik rendszeresen, este hat után. S az sem áll, amit a múltkor olvastam az újságban: az említett úszóversenynek igenis volt nagykőrösi helyezettje. Két első és egy harmadik he­lyet hoztak el a gyerekek. Beszélgettünk. Csakha­mar megtudtam, hogy a strand az nem feltétlenül strand, és távolról sem minden strand egyforma. Vannak meleg vizű stran­dok, mint Abonyban és Cegléden, és hideg vizűek, mint Nagykörösön és Kecs­keméten. Márpedig bárki beláthatja, hogy az úszás szempontjából ez bizony egyáltalán nem mellékes körülmény. Tulajdonképpen örültem a gyors reagálásnak, a cik­kem gyors sikerének. Gon­doltam, bár mindenre ilyen frissen jelentkezné­nek azok, akiket illet. Ám­de csakhamar megtudtam: az ezúttal nem késsél ülök „ ‘ ex. illeté- szemközt. Mert ugyan ' Görócz tanár úr tart minden este edzést, de ő ennek ellenére sem fizetett edző. Amit tesz, ügybuzgalomból, a gyere­kek és a város szeretetéből teszi. Pedig, bizonyisten, nincs könnyű dolga. Üsző- edzés helyett olykor talá­lóbb lenne ez a szó: aka­dályverseny. Itt volt például a múlt vasárnap az abonyi ver­seny. Azaz csak lett vol­na. Akkor, ha el tudtak volna jutni Abonyba. De nem tudtak, mert nem volt rá pénzük. Nem, mert a megyétől egyszerűen nem jött meg. Azután: az úszás Nagy­kőrösön is a tömegsport cím alatt fut. Azaz ismét csak — futna. Mert a Ki­nizsinek nincs úszószakosz­tálya, legfeljebb — felelőse. Persze, persze ... majd el­felejtettem, nem nemzeti sportunkról, a fociról van szó ... tehát nem is lénye­ges az egész. Az úszás nincs reflektorfényben, nem hoz máról holnapra látványos sikereket, nem kelt fel szenvedélyeket, legfeljebb — egészséges. Egészséges és szükséges (lenne) a nagykőrösi fiúk és leányok részére, hogy jómozgású, derék felnőtté cseperedjenek. Aztán ké­sőbb természetesen meg­jönnének a tetszetős sike­rek, a város dicsősége is. De úgy látszik, sok víz­nek kell még addig elfoly­nia a mi kedves, kis stran­dunkon ... (b) Az ilyen ma már fel sem tűnik. Pedig nem kis dolgokról van szó. Abonyban most és még e hónapban megnyílik az ország első zenei tagozatú nevelőotthona épül Az első nekifutás ^s//sssssss/ssss/sssssssssssssssssss/sssss/ssssssss/sssssssssssssssssssssss/sssssssssss/s2 MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN’ Köszönetét mondok férjem Korsós László temetésén részt­vevő. gyászomban és fájdalmam­ban osztozó Dózsa Tsz és a vá­rosi Pártbizottság vezetőinek, ro­konainknak. ismerőseinknek, volt munkatársaknak, özv. Kor­sós Lászlóné és családja. Vidám hét vége. Szélesvásznú francia filmvígjáték. Előadás kezdete: fél 6 és 8 órakor. AZ ÉRETTSÉGI ELŐTT ÄLLÖ diáklány hosszú, majd­nem az életébe kerülő be­tegségből gyógyulva, a kór­házi ágyon újra kezébe vette rég feledett, sutba dobott festőszerszámait. Megpró­bálta, futnak- e még könnye­dén a keze alól vonalak, mint régen, kisdiák korában, amikor tehetségét próbálgat­ta. így erősödött benne nap­ról napra, hogy a képzőmű­vészet lesz élete igazi célja. Amikor kikerült a kórházból, összetörte a régóta dédelge­tett szülői álmokat — hogy mint egyetlen gyermek, va­lami igazán hasznos, egzakt pályára lép, s az élet reális oldalán, a kémia, a fizika, és a biológia tudományában ke­resi boldogulását. Jelentke­zett a képzőművészeti főis­kolára. Bár első nekifutásra nem vették fel, eltökélte ma­gában: ha törik, ha szakad, újra próbálkozik. A követke­ző évben sikerült. Most a ta­nulás szigorú és száraz évei következtek. Az unalomig is­mert környezet, mindig az a néhány tárgy: egy szék, egy festőállvány, kopott drapéria, egy női test, az iskolás festő­gyakorlat modelljei. EGY ÉVVEL EZELŐTT végezte el a főiskolát, s a Ganz-MÁVAG-ban kapott állást, mint dekoratőr. Festő kollégájával közösen bérel valahol a Lágymányoson egy tizedik emeleti mosókonyhát, ahol a madártávlatból kínál­kozó nagyszerű kilátásból nem látni semmit, mert a keskeny ablak magasan és vízszintesen a mennyezet kö­zelében nyílik. Ez a műter­mük. Egyelőre csak a fiata­lon szerzett meggyőződések, s a főiskolán tanult esztéti­kai formák fogalmazódnak újra és újra, s gyakrabban baráti beszélgetéseken, vitá­kon, mint a vásznon, papíron, rézlemezen. Ezek a viták, ezek a beszélgetések azonban már formálják mindazt a mondanivalót, ami képi for­mában is előbb-utóbb napvi­lágot lát. PÉCZELI MARGIT a Ganz-MÁVAG-tól kapta éle­te első jelentős megbízatását. Megbízatást az 1918-as MÁ- VAG-gyári sortűznek, a hat mártírhalált halt és tizenhét sebesült munkásnak emléket állító grafikai sorozat elké­szítésére. — Talán itt kezdődik — mondja —, talán itt megta­lálja azt a képet, ami a sa­játja, s ami egy életen át tartalmas, alkotó munkára ösztönözheti. D. J. — Tessék ide nézni —s hangzik el egyikük szájából — ezen az ezer négyszöge öles földön a megszokott há­rom-négy kilós sugárbébik helyett kivétel nélkül hét­nyolc kilósokat neveltünk. És mézédes mind, tehát a mi­nőség is javult. Erről a föld-: ről száz mázsa dinnyét fo­gunk egy vagonba rakni q napokban. A MÉK mind a huszonhárom hold dinnyén­ket lekötötte : exportra. Egyet sóim adhatunk él a szabad­piacon. Olyan lett ezeken a föl­deken a dinnye, hogy az minket is meglepett. Egyelőre tizenkét-tizenháronj vagonra szól a terv, de ami-: lyen gazdag és jó a termés, ezt jóval túlteljesítjük. — Hol szerzik be a dinnye- magvakat? — Dobozokba forrasztva kapjuk a sugárbébi magját külföldről. Letelepedtünk a dinnyeföld egyik szélén, . egy árnyékot adó szilvafa alá. Egy hét-* nyolc kilós dinnyét guríta­nák a középre és „minősíi tünk” a bicskával kikanya- rított szeleteken. Kora reg­gel van. A dinnye még hi­deg. Beszélgetés közben a diny- nye„szagra” toppan oda Kiss Barabás, mezőőr, aki az apró kártevők ellen védi a határ gyümölcsöseit és a diny- nyeföldeket. Mert az idevaló emberek — mint mondotta — nem nyúlnak a máséhoz. A két csányi dinnyés közül Tóth János ide nősült. Itt vett házat a Bocskai utcá­ban. Sógora, Horváth János szeptemberben azonban, a madarak őszi költözése ide­jén hazatér Csányba, a diny- nyetermesztők hazájába. — És mennyit hoz a dinnye családonként egy szezonban? — Hatvan-nyolcvanezer fo­rintot, ha jól sikerül. De eb­ben benne van az előter- mésként értékesített uborka és az egész szezonban kitartó főzőtök haszna is. A (őzötök majdhogy ke­resettebb cikk, mint a dinnye. Nem tudunk annyit termel­ni, ami elég lenne csak itt a városban. — Magukkal kivész mind a két családból a dinnyés fog­lalkozás? — Sajnos igen, mert mind­kettőnknek csak egy-egy ser­dülő lányunk van, de még férjhez sem akarnak menni dinnyéshez. Pedig ha szív- vel-lélekkel foglalkozik va­laki a dinnyével, az nem csa­lódik sohasem. . (fehér)

Next

/
Thumbnails
Contents