Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-19 / 195. szám

1967., AUGUSZTUS 19. SZOMBAT 3 Az augusztus 25-én nyíló 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár területén moz­galmas napokat élnek a kiállítók. Most helyezik el a nemrégiben érkezett külföldi és ha­zai gépeket. Már készen áll a zöldség- és gy ümölcstermesztési szabadtéri bemutató, ahol bőtermő zöldségtáblákat, fóliás előhajtatókat és nevelőket láthatnak majd a hazai és kül­földi vendégek, A szakmunkások az épületek belső és külső munkálatainál dolgoznak, a virágkertészek a parkot rendezik, (MTI Foto) FURCSA ÜGY É n harminc éve vagyok ápolónő ebben a kórház­ban, higgye el, re^igeteg min­dent láttam, tapasztaltam, ne­kem már újat. keveset mond­hatnak. De ez a nő, látja itt az a szemüveges, sovány, en­nek a nőnek az esete nem megy a fejembe. Ez a nő va­lami tanítónőféle, legalábbis azt mesélte mindig, Pest kör­nyéki iskolában tanít, ha igaz, hol délelőtt, hol délután. A férje súlyos asztmás volt, ■mikor bekerült tizenöt évvel ezelőtt, s tizenöt esztendeig majdnem mindig bent volt. Ez a nő, a felesége pedig járt hozzá. Mindennap. Ha dél­előtt tamított, délután jelent rrieg, ha délután volt tanítás, akkor fordítva. Már olyan volt, mint egy belső személy­zet, úgy ismertük, meg ő is minket. Az ilyenekkel meg elnéző az ember, sok min­dent megenged, amit másnak nem. Ha itt érte a dél, mer­tünk neki a levesből, meg a főzelékből, ha üres volt egy ágy, megengedtük, hogy lefe­küdjön, Már úgy érezte itt ■magát, mint ha a lakásában volna, mezítláb ment végig a folyosón, kívülről ismerte a gyógyszerek nevét, néha se­gített mérni a betegek súlyát, meg ilyesféle. A férje csen­des ember volt, látszott raj­ta, hogy örül: a felesége így szereti, ilyen gyakran meg­látogatja, tudja, a betegek ilyenek. Tizenöt év múlva meghalt a férfi. Mondhatom, még én is megsirattam, pedig- hát én megszokhattam a ha­lált, volt elég alkalmam rá, de őt már annyira megszok­tuk, egész furcsa volt, mikor másnap reggel üres volt az ágya. A nőt sokáig nem lát­tam. A temetésre nem men­tem el, ez nálunk nem szo­kás, rossz érzés a saját beteg temetésén részt venni. Me­sélték, hogy a nő most ugyan­úgy, mint annak idején a kór­házba, beutazik abból a Pest környéki faluból mindennap a temetőbe. Hol délelőtt, hol délután. Virágot visz, üldögél, eltölti az időt. Jól teszi, gon­doltam — az időt el kell töl­teni, én horgolni szoktam, meg kézimunkázni, mert ne­kem hálistennek volt eszem ahhoz, hogy férjhez ne men­jek. • >gyszercsak megjelent a l-j nő, ott volt a folyosón, azt mondja, engem vár. Meg is csókolt, mintha rokona let­tem volna, adtam / neki egy darab süteményt, amit dél­után osztottunk uzsonnára. Azt mondja, beszélni szeretne velem, de komolyan. Leül­tünk a padra, egyszerre csak könnyezni kezd és azt mond­ja, szerezzek itt neki valami beteget. Olyan beteget, aki­hez férjhez mehetne. Láthat­ta, hogy nagyon különösen né­zek rá, mert magyarázni kezd­te, hogy ne gondoljak sem­mit, nem azért, az ö korában már, meg ilyesmi. Nem baj, ha súlyos beteg is az illető, csak hogy járni lehessen hozzá, mert ő úgy megszokott bennünket, meg a kórházat, hogy nem bírja, elsorvad, elpusztul. Nagyon haragudtam én ak­kor a nőre, meg is mondtam neki: hallja, ez nem szép do­log, alig temette el a szegény férjét, már ilyesmikre gon­dol? És hogy képzeli, hogy majd mi ilyesmikkel foglal­kozunk, nem elég a betegek­nek a maguk baja, még nősü­léssel törődjenek? Szégyell- te is magát, láttam, hamar elment, szemét törölgette és egy szatyrot lóbált a kezében, amiben virág volt. El is fe­lejtettem a dolgot, de egyik nap látom, pettyes blúzban, kifésülködve, beleicarolva egy idősebb férfibe. Hát annak a férfinek nem adok egy évet sem, olyan rossz állapotban van és albérletben lakik va­lami rokonánál, még örökölni sem tud az a nő. Mégis hoz­záment és most jön ugyanúgy, mint máskor délelőtt, délután, de én már rá se nézek, ebédet se adok neki, mert én mond­hatom magának, hogy életem­ben ilyen furcsa ügyet nem hallottam... Bende Ibolya Közművek és szolgáltatások Mélyen, a házak alatt Huszonkét, jobbára három­emeletes épület, körülbelül 1300 lakás, mintegy ötezer em­ber — Szigetszentmiklós Jó­zsef Attila lakótelepe. Hatal­mas daru fainak beillő ce­mentlapot himbál — a Csepel Autógyár KISZ-szerveze tőnek jóvoltából újabb 400 lakással gyarapodik a modem telepü­lés, melynek legrégebbi lakói 1961-ben rakták fészküket. Mélyen, a házak alatt, csa- tornázat szeli keres ztül-kasul a talajt. Tojásalakú, 40x60 centiméteres üregein át a szennyvíz, a gravitáció törvé­nyei szerint, a Pest megyei Víz- és Csatornamű helyi át­emelő telepére jut. Fel-le, a Duna felé — Hihetetlen, hogy a mi munkánkra is kiváncsi valaki — képed el Bnder András gép­kezelő. Társa, Szabó Pál meg ezt mondja: — De azért, istenuccse, jól esik! Falhoz támasztják kerékpár­jukat. Reggel héttől este hétig, ingajáratban, őík ellenőrzik a derítő és az átemelő automa­tikusan működő berendezéseit. — Hát ajkkor, ha csakugyan érdekli, mi mindent szívesen elmagyarázunk — kezdi En- der, és máris emeli fed a szennyvízfogadó akna vasfe­delét. Tízméteres melységben sötétlik a víz. Szaga nem ér­zik, s innen, föntről, piszkos­sága sem szembetűnő. — Az épületet, ahová mindjárt be­megyünk, óriási medence, az úgynevezett kétszintes ülepí­tő fogja körül. Gépeink a föld felszínével egymagasságba emelik a faj súlyánál súlyosabb szennyeződésektől fokozatosan megszabaduló vizet, melyet az­tán gravitációs erő zúdít to­vább, mintegy másfélszáz mé­' térre, a soroksári Duna-ág partján létesített szennyvíz- derítőbe, ahol, ’mikroorganiz­musok segítségével, a biológiai sízennyeződésektől is megtisz­tul. Amíg Ender az akna fedelét visszaereszti, Szabó veszi át a szót: — Ám a víz ezzel még ko­rántsem fejezte be földi pá­lyafutását A két utóülepítő­ben, miután rajtuk áthaladt, ott marad az az iszapréteg, melyet magával sodort, majd, immár anélkül, a klórozó me­dencébe kerül, s onnan ömlik tisztán, fertőtlenített állapot­ban a folyóba. „A nyomorultak”-at, Victor Hugo regényét említem. Ne­vetnek. Nem, az ő szűk és ala­csony csatornájukban csak U- liputok bujkálhatnának. Gsör- lőkkel és kéziszerszámokkal végzik tisztításukat. S ipari szennyvizük sincs, gázmérge­zéstől nem kell tartaniuk. Bevezetnek a gépek hajléká­ba. Egy bizonyos szint elérése után, úszókapcsolásos megol­dással, automatikusan minden működésbe lép. Ügy, ahogy például ebben a pillanatban is. Felbúg a motor, és zuhog, zuhog a víz. Mutatják, szükség esetére, saját áramfejlesztőjük is van, magyarázzák, hogy a meden­ce falát, a zsiradék és a mus­lincák eltávolítása végett, he­tenként háromszor lemossák, permetezik. Egyébként, idedg- lenésen, ebben az épületben húzódik meg a kirendeltség irodája is. Az épület körül pompás virágágyások. Kincse Gábor gépkezelő viseli a gondjukat. Salak a csatornában — A szennyvíz elvezetésén és tisztításán kívül milyen fel­Jogokról, fiatal szemmel Kerekasztal a Mechanikai Laborban öten ülünk, fiatalok, a du­nakeszi Mechanikai Labora­tórium KISZ-szervezetének helyiségében: Szviatovszki And­rás vegyésztechnikus, Németh Mária és Haraszti Pál rá­dióm űszerészek, Szabó Bar­nabás részletszerkesztő, és az újságíró. Előttünk az asztalon egy könyv, amely beszélgetésünk témája. Címe: A Magyar Népköztársaság Alkotmánya. ÚJSÁGÍRÓ: (elővesz egy fü­zetet): Hosszas keresés után is csak ezt az egy brosúrát találtam, amely az ifjúság számára íródott, és alkotmá­nyunkat méltatja. Kiadásá­nak éve: 1952. Szeretném, ha a mi beszélgetésünk nem tartalmazna ilyen közhelye­ket ... SZABÓ: Ki tudja pontosan, mit váltott fel az 1949. évi új alkotmány? Én úgy tudom, hogy a háború előtti törvé­nyek nagy része egészen Ver- bőczyig vezethető vissza. HARASZTI: Ezt nem hin­ném, mert az 1867-es ki­egyezés rendeletéi egy cso­mó újat hoztak, amit az utá­najövő fejlődés is bizonyít. ÚJSÁGÍRÓ: Én az első felszólaló véleményét osztom: az 1949-es alkotmány a fel- szabadulás előttihez viszo­nyítva szerintem is egy olyan, főbb jegyeiben feudális, te­hát régóta elavult jogszer­kezetet döntött meg, amit más, fejlettebb országokban már évszázadokkal előbb el­söpört a polgári forradalom. HARASZTI: Én mégis azt hiszem, hogy a jelenlegi al­kotmány sok folytonosságot őriz. Nem lehet minden új: például az erkölcsi normák sem húszegynéhány évvel ezelőtt születtek. A ne lopj törvénye mindig is érvényes volt. SZABÓ: Igen, de más ko­rok, más társadalmi formák másképp értelmezték. Har­minc évvel ezelőtt, amikor a kizsákmányolás nem minősült lopásnak, az akkori törvé­nyek értelmében jogellenes­nek számított volna az ál­lamosítás. SZVIATOVSZKI: Szerin­tem a mai alkotmány azért tekinthető teljesen újnak, mert új termelési viszonyo­kat szentesített: az emberek nem élhettek úgy tovább, mint azelőtt, és hogy más­féleképpen éljenek, új tár­sadalmi szerződést kellett kötniük. NÉMETH: Én szeretném az írott jog és a valóságos lehetőségek viszonyára fel­hívni a figyelmet, mert az eltérés egy csomó félreértést okozhat. Lássunk egy na­gyon szemléletes példát. Fel­szabadul egy afrikai ország, és úgy dönt, hogy a szocialista utat választja. Akkor ott el­készül egy hosszú távra elő­retekintő, modern alkotmány, amely, bár az elmaradott va­lóságból indul ki, céljaikkal számol, és tükrözi ideáljai­kat. Mondjuk, hogy megad­ják mindenkinek a jogot a tanulásra. De mit csinálja­nak, ha alig van iskolájuk? Hiába vannak jogok, ha nin­csenek lehetőségek. Egészen más az az elté­rés, amely az USÁ-ban ta­pasztalható a jogok, és a va­lóság között. Sokat hallani a nyugati szervezkedési, gyü­lekezési szabadságról, a sajtó- szabadságról. Nemrég nálunk járt a gyárban az Amerikai KP egyik vezetője, LuisWein- stock, aki a huszas években emigrált Magyarországból az Egyesült Államokba. Sokáig szakszervezeti vezető volt, de később el kellett hagynia a szakszervezetet, mert kom­munista. A vietnami hábo­rú elleni tiltakozásukat csak újsághirdetés formájában kö­zölhetik. A kommunisták nem tudnak gyűlést tartani, mert a jobboldali szervezetek megfenyegették az előadóter­mek tulajdonosait. ÚJSÁGÍRÓ: Tanácsolom, hogy beszélgetésünk második részében térjünk az általá­nosságokról a konkrétumok­ra, elsősorban a fiatalokat érintő jogokra és kötelessé­gekre. Nézzük például a ta­nuláshoz, és a munkához való jogot. SZVIATOVSZKI: Ügy is sok szó esik erről itt a gyárban, mióta egyre több továbbtanu­lási kérelmet utasítanak visz- sza: három évvel ezelőtt még szinte könyörögtek, hogy je­lentkezzünk technikumba, egyetemre. De azóta rájöttek, hogy a vállalatnak nem kifi­zetődő a sok tanulmányi sza­badság. SZABÓ: Meg aztán nem is tud mit kezdeni a gyár a vég­zettekkel. S itt a tanuláshoz való jog kapcsolódik a mun­kához való joggal. HARASZTI: Nálunk mérnö­kök dolgoznak olyan munka­körben, amire még szakmun­kás sem kellene. SZVIATOVSZKI: Ez az ille­tők számára sem túl kifize­tődő. Igaz, egyelőre hallgat­nak, mert megkapják a mér­nöki fizetést. De mivel a saját pályájukon nem haladnak elő­re, és szakmunkásként sem fognak remekelni, mert nem manuális emberek, egy idő múlva elégedetlenek lesznek. SZABÓ: S mivel a munka­asztalok mellé bőven akad mérnök szakmunkás, techni­kus szakmunkás, és szakmun­kás, a túljelentkezés lenyom­ja a béreket: az ember évekig stagnál azonos órabérrel. És mi lesz később? Nálunk most ötvenhatan tanulnak tovább mérnöknek, technikusnak. Hol ad ennyi embernek munkát a gyár? HARASZTI: Nem az a baj, hogy sokan tanulnak, hanem hogy az oktatás nem igazodik az igényekhez. Úgy képzelem, valamikor született egypár is­kolatípusba^ egy csomó taná­ri státus és férőhely, és a fej­lődést később úgy akarták bi­zonyítani, hogy ugyanott sza­porították a státusok és férő­helyek számát. Mert a fejlő­dés sokaknak csak azt jelenti: több. ÚJSÁGÍRÓ: Mi hozhatna megoldást? HARASZTI: A piackutatás, az igények felmérése. S az­után csak annyi embert isko­lázzanak be, amennyit foglal­koztatni tudnak. ÚJSÁGÍRÓ: Országos vi­szonylatban ez rendben is len­ne. De ha a vállalatok a sa­ját munkaerő-szükségletüket nézik, és élnek az ‘ elutasítás lehetőségével, amit az előbb maguk is panaszoltak, akkor mi lesz az egyén tanuláshoz való jogával? SZABÓ: Szerintem a válla­latnak csak arra legyen hatás­köre, hogy megtagadhatja a tanulmányi szabadságot. De azok, akik ennek ellenére to­vább akarnának tanulni kér­hetnének fizetés nélküli vizs­gaszabadságot. ÚJSÁGÍRÓ: Most beszél­jünk egy állampolgári köteles­ségről, a honvédelemről. SZVIATOVSZKI: Nálunk úgy félnek a fiúk a katona­ságtól, mint a fűztől. HARASZTI: A katonaságtól nem mindig a katonaság mi­att tartanak, hanem mert a két és fél év lemaradás a ci­vil életben később nagy hát­rányt jelent. Például, mire egy szakmunkás leszerel, a fel­mentett társa, akivel együtt kezdett, közben „belőtte ma­gát”, és vagy két forint óra­többlettel megelőzte. Nálunk szokás, hogy a leszerelt fiúkat a régihez viszonyítva, egyfo­rintos órabéremeléssel veszik vissza. Ezt máshol is állandó­síthatnák. Még sokáig beszélgettünk, s ahány állampolgári jogot vagy kötelességet hoztam szóba, mindannyiszor az őket érintő, személyes vonatkozásokra tér­tek. Ez nem is baj, hiszen jo­gaink és kötelességeink a mindennapi életben realizá­lódnak. Padányi Anna adatokat látnak még el a csa­tornások? — kérdem Horváth László kirendeltségvezetőtőL — A bugyi lakótelep szennyvizét is ők vezetik el a telefongyári tisztítóműhöz — kezdi a felsorolást — Aztán itt van, körben, az a mintegy 50 méter sugarú, részben, erdő­sített, parkosított védteriilet, mely a szennyvíztisztító léte­sítményeket övezi, s megszűri, szagtalanítja a lakótelep felé áramló levegőt, Kincse Gábor szakmai irányításával ezt a védterületet is ők gondozzák: locsolnak, gyomtalanítanak, dí­szítik a parkokat Szükség szerint, de évente legalább kétszer, mossák a csatornákat; ápolják a gépi berendezéseket Kétrészes munka- és vattaru­ha, esőköpeny jár nekik, védő- felszerelésként pedig gumi­csizma, gumiruha, gumikesz­tyű, bányászfej védő, légzőké­szülék, gázálarc. — Csak az a baj, hogy », munkaruhát nem kapjuk meg időben — panaszolják többen is. — Vannak, akik fél éve, esztendeje várnak rá, — Egyébként minden rend­ben? — faggatózom. — Télidőben egyes lakók a csatornába eresztik a salakot, a kiselejtezett felmosórongyot, meg, disznóvágások idején, egy tömegben,- a felesleges belsőrészeket *— jegyzi meg Gere András csoportvezető. — Aztán minket okolnak, ha du­gulás következtében a szenny­víz elönti a pincéjüket Mentegetőznek, első félévi termelési tanácskozásuk kez­dődik, menniük kelL Hívnak, tartsak velük. Mint a Luca széke A 22-es épület alagsorában együtt vannak valamennyien. A vállalat központjából Jano- kovics Gyula osztályvezető és Molnár László, a szakszerve­zeti bizottság tagja is megje­lent Körtük ülök, figyelek. Az első félévi tervet telje­sítették: nyereségesen dolgo­zott a kirendeltség. A harma­dik negyedévben az anyag- költséget és az egy köbméterre jutó áramenergia-felhasználást kell csökkenteniük. Nem lesz nehéz: új, a meglevőknél jobb hatásfokú szivattyúkhoz, vil­lanymotorokhoz jutottak a mi­nap ... A munka- és védőru­hát hamarosan mindenki meg­kapja ... Többek véleménye szerint a derítő állandó üze­meltetése felesleges, napi né­hány órai leállításával jelen­tős mennyiségű elektromossá­got lehetne megtakarítani... A kirendeltség székháza las­sabban készül, mint a Luca széke. Tizenhárom négyzetmé­teres, lapos tetejű épület lesz, irodahelyiségekkel, műhellyel, garázzsal, mosdókkal és öltö­zőkkel. A Ráckevei Járási Épí­tőipari Ktsz szigetszentmik- lósi részlege figyelembe ve­hetné, milyen mostoha körül­mények között élnek a kiren­deltség dolgozói és jobban igyekezhetne, hogy legalább az újonnan kapott határidőre, augusztus 31-ére, végezni tud­jon ... Kiemelkedően eredmé­nyes munkájáért Horváth László kirendeltségvezető, Berta István csoportvezető, Böcz József, a ráckevei üzem­egység gépésze. Kincse Gábor és Narancsik Sándor gépkeze­lő, az igazgatói alapból, pénz­jutalomban részesült. Ami még hátra van A csatornamű jelenleg húsz százalék szabad kapacitással rendelkezik. Később azonban, előreláthatólag már az 1970- es évek elején, amikorra a tervezett házak megépülnek, az átemelőt, illetve a derítőt bővíteni kell, sőt, újat is kell majd létesíteni. A védterüle- tek további fásításáról és par­kosításáról sem szabad elfe­ledkezniük. És — szakszerűség szempontjából — állandóan ellenőrizniük kell a csatorna­hálózat fejlesztőit, hogy az esetleges hibákra, illetve azok kijavítására időben felhívják a figyelmet. Polgár István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents