Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-16 / 192. szám

A KÖSZÖMIUS Foto: P. I. MONOMlim ; A P E ST M EG Y IX. ÉVFOLYAM, 191. SZÁM 1967. AUGUSZTUS 16., SZERDA Az a lényeg, hogy tartsák a nívót Gyorsan megszerették a gombai Tündét Mikor ereszthetik le a kocsmák a redőnyt? Ebben az évben június 3-án nyílt meg Gombán a Tünde presszó. Belső berendezése, hangulatos, rejtett világítása, a kávéfőző, s a fagylaltgép fe­ledteti elődjét, a kocsmát. — Ennek ellenére még most is előfordul, hogy egyesek elfelejtik, hogy a presszó nem kocs­ma — mondja Dávid Istvánná, a Tünde vezetője, aki férjével együtt dolgozik itt. Kerekes Vilmos törzsvendég a presszóban. — Jobb hely a presszó, mint Csehszlovákiába utazik a járás népi együttese Augusztus 25-én Csehszlo­vákiába, a galántai járásba utazik a járás, népi együttese. A járás három községében lépnek fel, viszonozva a Ga­lántai Népi Együttes magyar- országi vendégszereplését. Fehérasztal konferencia •» munkás-paraszt találkozó Monoron ESTI MESE Színhely: Este, a* monori piactér. Szereplők: egy építkezés víztároló kocsija és vagy egy tucat gyerek. Egy cingár 10—11 éves fiú ül az építkezés víztá­roló kocsijának tetején és onnan parancsolgat „alatt­valóinak”. Az „alattvalók” — csataüvöltéssel tolják a kocsit, oda-vissza a piactér betonján. Néha, amikor erősebben meglökik, a Bocskai úti oldal árokpart­ján áll meg a masina. Ilyenkor a gyerekek kicsit megpihennek, de utána folytatják a játékot. Ha va­laki figyelmezteti őket, el- oldalognak, aztán vissza­óvakodnak. Még a rendőri figyelmeztetés sem veszi el a kedvüket. Lapzártáig szerencsétlen­ségről — szerencsére — nem érkezett jelentés. (fellegi) Az idei alkotmánynapi ün­nepségek programjában mun­kás-paraszt találkozók is sze­repelnek. Az ünnepi fehérasz­talnál szó kerül — néhány nappal a nyári betakarítás után — az aratásról. Arról, hogy egy parányi alkatrész után fél napot kell szaladgál­ni. Illetékesek beszélgetnek, szakemberek ülnek együtt, ilyenkor a barátságos beszél­getés az elintézés módja is lehet. De túl a konkrét megbe­szélnivalókon, lehet ez tapasz­talatcsere is, lehet munka­. itt if re/, német harmóniha, balett Az érdeklődők naponta dél­után öt órától jelentkezhetnek a monori művelődési otthon­ban német, angol nyelvtanfo­lyamra, harmonika oktatásra és balett-tanfolyamra. . MAI MŰSOR < i Mozik < Maglód: Hogy szaladnak a fák ' (széles). Monor: 2x2 néha öt. Tá- piósüly: Velejéig romlott. Úri: ( A pártfogolt. Vecsés: Vlva Maria i (széles). . módszerátadás is. Biztos, hogy szó esik itt az új gazdaságirá­nyítási rendszerről, s mindar­ról, ami bosszantja, érdekli, izgatja az embereket. Monoron a Kossuth és az Uj Elet tsz rendezi az augusztus 20-i munkás-parasz* találko­zót. A délelőtti ünnepség után a két monori termelőszövetke­zet látja vendégül a községi művelődési otthonban a köz­ség ipari üzemeinek — a Ke- fegyámak, a Maggyárnak, a ktsz-nek a munkásait. Kö­tetlen . eszmecserére, birátsá- gos beszélgetésre — legszebb ünnepünkön, alkotmányunk születésnapján. (d) a kocsma — mondja. — Sok­kal csendesebb, nyugodtabb. Udvarias a kiszolgálás, nincs durvaság. — Igen — mondja Dávid Istvánná — a sör és a fagy­lalt a legkeresettebb, de azért szívesen rendelnek süteményt, üdítő italt is. Polgár Erzsébet és Polgár Mária csak nyáron vannak itt­hon, az év többi részét Nagy­kőrösön töltik a szakközépis­kolában. — Eddig, ha szórakozni akar­tunk, vagy Bényére men­tünk át, vagy Monorra — mondja Erzsi. — Most, hogy a Tünde megnyílt, nem érdemes annyit utaznunk. — Persze, eleinte voltak itt is hibák — szól közbe Mari. — Rossz volt a fagylaltgép. Hiányzik a zene is. Ezen a kis helyen egy magnó is megfelel­ne, de legalább hetente két­szer lenne zene. — Ezzel a kéréssel gyakran fordulnak hozzám a fiatalok — mondja a vezetőnő. — A helyiség falóban kicsi. Amikor magyarnóta-estet rendeztünk, minden hely megtelt, nyitva hagytuk az ablakokat, ho~r azok, akik kintrekedtek, legalább halljanak valamit. Szerencsére jövőre felépül a kerthelyiség, ahol zene is lesz. így mindkét átérés teljesül. A Tünde népszerűsége nap­ról napra nő. Bizonyítja, hogy az előző hónapban 82 ezer fo­rint volt a bevétel, a második hónapban ez 88 ezer forintra emelkedett. Egyenként jönnek a helybeliek, csoportosan a körnvékbeliek. Most már csak az a lényeg, hogy tartsák a nívót, s akkor a sok véres ve­rekedést, kártyacsatát látott régi kocsmák lassan leereszt­hetik a redőnyt. Vereszki János Családi ünnepek _ nagy közösségben Szombaton kedves ünnepé­lyek helye volt Maglód. Ben- csofszky Pálné, tanácsunk anyakönyvvezető-helyettese adta-össze Halász Gusztávot és Gombkötő Máriát. A társadal­mi esküvő részvevői virág­csokrokkal kedveskedtek a fiatal párnak. Ezen a napon a Maglódi Gépgyár igazgatói irodájában is családi ünnepet tartottak, Jámbor Csaba és felesége kis­Adalékok Gyömrő monográfiájához IV. Harc a falumúzeumért A járási tanács 1958. feb­ruár 7-i döntése sajnálatosan csak a falumúzeumra volt kö­telező, a kiskereskedelmi vál­lalat nem teljesítette a határo­zatot. A falumúzeum barátait ez nagyón elkeserítette, de , munkakedvét nem törte meg. Az összegyűjtött értékes régé­szeti anyag Gáti Géza lakására került, a többi tárgyat az út­törőház padlásán és a tanács­háza legkisebb szobácskájába zsúfolták össze. A régészeti leletmentés, az anyaggyűjtés és a tervezgetés tovább folyt. Alkálomádtán az úttörőházban jöttek össze a baráti kör tagjai. Itt született meg a határozat a községi mo­nográfia megírására, melyben Furuglyás Géza, Gáti Géza, Hegyi Füstös István, Konecsni István, Pataki Gyula, Rakó József, Rolkó István és e so­rok írója vállalt feladatot. Kiállítást rendezett a falu­múzeum a Hazafias Népfront­bizottsággal közösen a község­ben 1958 után is a KISZ-he- lviségben. Ahogy telt-múlt az Idő, s az ide-oda összezsúfolt anyag kopott, tört, egyre sür­getőbbé vált egy múzeum be­rendezése. Volt ugyan a ter­vezett „kultúrkombinátban” a múzeum számára is hely, de az egész kombinát csak szép álom maradt. Közben — s ez nem tréfa — a Pest megyei Idegen- forgalmi Hivatal állandóan sürgette a múzeum látogatott­ságáról szóló jelentést. De a múzeum ügyét sürgette az élet, községünk fejlődése, az ide­genforgalom remélt fellendü­lése, és sürgette saját lelkiis­meretünk. Ezért sürgettük mi is, akik községünkért, az itt élő és élt nép ■ történetének felkutatásáért, szokásainak, használati tárgyainak meg­mentéséért fáradoztunk. A községi tanács "bktatási állandó bizottságának elnöke is a tanácstag lel ki ismeretére apellált, amikor az 1960 no­vemberi tanácsülésen hangsú­lyozta: „A gyömrői falumúze­umot is a párt hívta életre, tehát nem egyéni kedvtelés Az ásatások és feltárások ré­vén felszínre került lelet­anyagot a Magyar Nemzeti Miízeum régészei leltárába vették, tehát egy darabja ez a magyar nemzeti közkincsnek. Elkallódásáért személy szerint és együttesen a község vezető­ségét is felelősség terhelné. A múzeum ügyének pártolásával az utánunk következő nerhze- dékek nagyrabecsülését vív­hatjuk ki, és oly hatalmas fegyvertényt hajtunk végre a szocializmusért vívott harc­ban, amelynek most még ta­lán sokan nem is lehetnek tu­datában.’’ Az újságban megjelent cik­kek is a múzeum szükségessé­gét erősítették, majd a rádió riportja minden addiginál jobban segí­tette a múzeum dolgát, moz­gásba hozva a múzeum bará­tainak és ellehzőinek táborát. Az utóbbiak kénytelenek vol­tak belátni álláspontjuk tart­hatatlanságát, az előbbiek pe­dig * megerősödtek szándékuk helyességében. Az új múzeum helyét ille­tően több javaslat létezett Mindegyik azt tartotta egyik legfontosabbnak, hogy a köz­ség központjában legyen. Leg­jobban megfelelt volna a kul- túrkombinátnak kiszemelt, volt hősi temető, mert a szép épület — reméltük — emelte volna a község központját. Kovács István helyi mérnök el is készítette egy modern és szép múzeum tervrajzát és költségvetését. Azt azonban az illetékesek túl drágának ta­lálták. Ezt a mintegy félmil­lió forintot — mondták — for­dítsuk a művelődési ház bő­vítésére. Ott majd helyet kap a múzeum is. A múzeumosok erre fel nagy szorgalommal végezték a társadalmi munkát, abban a hiszemben, hogy végre megoldódik a mú­zeum ügye. A tervrajzban ugyanis még külön kiállítási terem szerepelt. Reményünket az is alátámasztotta, hogy a járási » népművelési tanács 1960. november 29-én ' tartott értekezletén hozott végzése Gyomron jelölte ki a • járási múzeum helyéi. Terv, határozat ide, jegyző­könyv és döntés oda, mégis megtörtént, hogy amikor a művelődési ház átalakítása be­fejeződött, a múzeumosoknak ismét sajnálattal kellett kons- tatálniok: a múzeumnak nem jutott hely. De nem ez volt az utolsó csalódás. Évek teltek el, amíg 1966-ban megnyithatta kapuit a falumúzeum — a faluban. Palotai Sándor Következik: A falumúzeum jelene A galántai népi együttes Monoron Szombaton esté, fél nyolc órai kezdettel a monori mű­velődési otthon a galántai né­pi együttest látja vendégül. A csehszlovákiai népi együttes alkotmánynapi ünnepi műsort gd. A műsor után bál lesz. Jegyek a művelődési otthon irodájában, minden nap dél­után öt órától, egységes tízfo­rintos áron kaphatók. A jegy nemcsak a műsorra szól, de egyben „báli belépő” is. Magyar nyelv, óh cvagy to’lhegyen a „vecsés/" kötvény Naponként járva járá­sunk falvait, több községi postahivatal bejáratánál szép nagybetűs tábla hív­ta fel figyelmemet egy ap­róságra. Eszerint a postahi­vatal az Állami Biztosító kötvényárusító helye. Ismerve a „kötvény”, sőt a biztosítási kötvény elő­nyeit, bementem egyik is­merősömmel a vecsési pos­tahivatalba kötvényt venni. A mérlegnél álló kisasz- szony meglehetősen bi­zonytalanul válaszolt, ami­kor a tábla jelentése felől érdeklődtünk. Pontosabb felvilágosítást csak az egyik ablaknál ülő alkal­mazott tudott adni. — Hát ez azt jelenti, hogy ilyen kis biztosítási kötvényeket árulunk — mutatta a papírt. — Tessék adni nekünk két ilyen kötvényt. Elment és hat-hét perc múlva tért vissza egy cso­mag kötvénnyel. Negyven fillérért • négy darabot adott. Odakint elolvastuk: „Vé- laszlevelezőlap”, s egy cso­mó rubrika várt kitöltésre. A rubrika gazdája: az Ál­lami Biztosító az iránt ér­deklődött, hogy hol, és mi­lyen okból kifolyólag tör­tént a kár. Vagyis a táblákon hirde­tett kötvény nem más, mint egy tízfilléres kárbe­jelentő levelezőlap. De jó lenne már megta­nulni végre magyarul... Fellegi László Az edző véleménye: Többet vártaim a fiúktó 99 ■ • í Sajnos, két gólban én is „ben­ne” voltam és ez idegessé, bi­zonytalanná tette hátvédtár­saimat. — Gólhelyzeteink? — Nemigen voltak. Szabó Pista rúgott egy szép gólt, de a játékvezető szándékos keze- zést látott. Szerintünk szabá­lyos gól volt. — Az újoncok? — Gergely és Bár elfogódot- tan játszott. Először szerepel­tek az első csapatban bajnoki mérkőzésen. Bár például De- csit fogta, nem volt könnyű a feladta. A második félidőben azonban már jobban ment. Nekem legalábbis ez a véle­ményem. — A körösi csapat ellen ed­dig jó bevált a kabala: „megy ellenük a játék”. Most ez nem használt? — A körösi csapat egy klasz- szissal jobb, mint a miénk. A vecsésieknek komolyan kell velük számolniuk. Ez Rétfalvi Bandi vélemé­nye. Kubik Ferenc edző pedig többet várt a monori játéko­soktól. Főleg lelkesedést és fegyelmezett csapatjátékot. Akkor szorosabb lett volna az eredmény. Hörömpö Jenő Vác ellen csak egy döntetlenre futatta Megismétlődött a tavaszi nyitánj* mérkőzése Üllőn. A tavaszi első mérkőzésen oda­haza a Vecsés ellen, az őszi szezon eső hazai mérkőzésén a Vác ellen csak döntetlent tu­dott elérni a hazai csapat. Ezúttal tartalékosán, Győri és Burza nélkül állt ki az üllői tizenegy, de ennek ellenére sokszor támadott. A legjobb helyzetek mégis kimaradtak. Az első említésre méltó ese­mény a 15. percben történt, a kapura lőtt labda a kapus ke­zéből kipattant és Hang ismét a kapusba lőtte. A 24. percben egy váratlan ellentámadás so­rán jobb szélről beadott labda, a védők késlekedése miatt az ellenfél csatárához került, aki nem hibázott. A göl után to­vábbra is az Üllő támadott, de a csatárok a legjobb helyzete­ket is elrontották. A második félidő esőben kezdődött. Ismét az’ Üllő tá­madott. Szinte kapujához szö­gezte ellenfelét és ennek ered­ményeként Pincés révén az 56. percben egyenlített a hazai csapat. Nem sokkal később Hang talált az ellenfél kapu­jába, de a játékvezető nem adta meg a gólt, hanem az Ül­lő javára a kaputól 20 méterre szabadrúgást ítélt. A zuhogó eső miatt a bíró egy ízben a mérkőzést lefújta, de a part­jelzők megkérdezése után is­mét engedélyt adott a játék folytatására. A második fél­időben is végig az Üllő táma­dott . «. Az idényeleji mérkőzésen az Üllő közepes teljesítményt nyújtott. A csatársorból hiány­zott az átütőerő, és az össze­állítás sem volt a legszeren­csésebb. Burza nagyon hiány­zott. Ehhez hozzájárult az is, hogy néhány játékos állva várta a labdát. Az üllői sportkör labdarúgó­játékos toborzót hirdetette meg az 1950—51 és 52 évben szüle­tett korosztályú fiatalok részé­re. Kéri a vezetőség, Üllő fia­talságát, hogy minél többen jelentkezzenek, Mészöly és Burza sporttársaknál csütör­tök és pénteki napokon. (fülöp) fiának, Csabának a névadó ünnepségét . Az ünnepélyes aktust Kiss László, a községi tanács titkára és anyakönyv­vezetője vezette. Utána egy kisleány mondott ünnepi kö­szöntőt, majd a gépgyár igaz­gatója gratulált a szülőknek, átadván a gépgyár ajándékát, i kis Csaba nevére*szóló ezer­forintos betétkönyvet. (r-né) A nagykőrösi mérkőzés után Kubik Ferenc, a mono- riak edzője elégedetlen volt a játékosok teljesítményével. — Többet vártam a fiúktól — mondta a mérkőzés végén az öltözőben. Megértjük az edző bosszúsá­gát, mert taktikai elgondolá­sából vajmi keveset valósítot­tak meg a monori játékosok. De nézzük meg, mi lett volna a hatásos ellenszer a gyors nagykőrösi csatárokkal szem­ben? Elsősorban — a szoros fedezet. Már a fél pályánál meg kellett volna akadályozni a nagykőrösi fedezetek táma­dásszövését és a három mo­nori csatárnak gyors, rajta­ütésszerű ellentámadásokat vezetni. Ez volt Kubik edző aduja, s hogy ez nem bizo­nyult jó ütőkártyának, erről a játékosok tehetnek. Rétfalvi Bandi, a monoriak kapusa a következőket mond­ja: — A körösiek helyenként nyomasztó fölényben játszot­tak, különösen a csatársor tag- iai. Nagyon nehéz volt őket tartani. Játékosaink nem ta­lálták meg ennek a gyors já­tékritmusnak az ellenszerét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents