Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-15 / 191. szám

1967. AUGUSZTUS 15., KEDD zzC/űHaD 3 Orszentmiklósi fiatalok A virágok nekik nyílnak A KISZ váci járási bizott­sága két jó termelőszövet­kezeti ifjúsági szervezetet ajánl az újságíró figyelmé­be: az alsógödit, és az őr- szentmiklósit. Az újságíró is­meri a két községet, és eszébe jut, nem lehet véletlen ta­lálkozása a dolgoknak, hogy mindkét termelőszövetkezet lemezjátszóval, vagy magne­tofonnal, televízióval is fel­szerelt helyiséget adott a fiataloknak. Miért van itt sok 25 éven aluli fiú és lány, miért szí­nes, vonzó az ifjúsági szer­vezet élete az őszentmiklósi Barátság Termelőszövetkezet­ben — erre kerestem a vá­laszt. Először is: milyen lehetőségek hívják ide a fiatalokat? Gon­dolván, hogy a friss szem a lehetőségeket is frissen, vi­lágosan látja, két, a bejáró életmód helyett a termelő­szövetkezeti szerelőüzemet, és nem utolsósorban az ottani 7 forintos órabért választó, néhány hete ott dolgozó, szakgimnáziumot végzett mo­torszerelőt kérdeztem meg, Molnár Eriket és Tóth Lász­lót----Ügy hallottuk, ezen a h omokon régen főként ro­zsot termesztettek. Ma eper­rel, spárgával is foglalkoz­nak. Nemrég 150 hold sző­lőt telepítettek, s mire az termővé fordul, végez a hat ideszerződött szőlészeti tanuló is. A tsz addigra saját pa­lackozó üzemet épít. A köz­ségben szétszórt gyümölcsö­sök elhullott termésének fel­dolgozására szeszfőzdét he­lyeznek üzembe. Már épül az 50 holdas halastó, s mel­lette egy vendéglő. A meg­levő fonalgombolyító segéd­üzem iMdjjft nemsokára. , egy műanyagtisztitó üzem kerül. Tavasz óta saját téglaége- tőnk is van. Az a 15—20, ma még szakma nélküli fiatal tehát, akik a nyolc általá­nos után kerültek a tsz-be, az idén igazán sokféle lehető­ség, munka, szakma között válogathat — így foglalható össze válaszuk. Arról, hogy kon a tsz-elnökné került a bí- rőné helyére ... — A zárszámadási ünnepsé­gen a fiatalok adták a mű­sort! — Az idén a programban a szegedi ünnepi játékok is he­lyet kaptak — és sorolják mindazt, amiből végül kikere­kedik az elmúlt év valóban színes krónikája. , Persze, nehogy azt higgyük, hogy a termelőszövetkezetbeli életük gondtalan. A motorszerelők arra panaszkodnak, hogy nincs öltöző, zuhan vozó. A baromfinevelőben dolgozó lányok pedig arra. hogy fize­tésük csak 1100 forint. Igaz, hogy ehhez hozzájön némi prémium, és zárszámadáskor az évi kereset 20 százaléka, tehát a jövedelmük felkereke­dik vagy 1400 forintra, ami nem kevés egy húszéves lány­nak — de ezzel szembeállítják, hogy amíg kortársaik dolgoz­tak és kerestek, addig ők há­rom évig tanultak az általá­nos iskola után, hogy többet kell dolgozniuk napi nyolc óránál, a munka nem tiszta, s vasárnap sem szabadok ... Hi­ába, fiatalok, tehát igényesek. Ne vessük ezt a szemükre, hi­szen igényeiket a mai élet fo­galmazta. Ezzel a termelőszö­vetkezetnek is számolnia kell, ha meg akarja őket tartani, s számukat növelni kívánja. Persze, ha tagként szólhat­nának a tsz dolgaiba, nagyobb súllyal esnének latba szavaik, de ők még vonakodnak attól, hogy belépjenek a termelőszö­vetkezetbe. Miért? Részben a helvhezkötöttség miatt, más­részt mivel • a tsz-tag még a legutóbbi, örvendetes rende­letmódosítások után sincs olyan kedvező helyzetben, mint az alkalmazott. A háztá­ji, mint a tagságnak adott kedvezmény, érdekes módon nem kecsegteti annyira a fia­talokat, mint az idősebbeket. Ez is igényeik növekedését jelzi: nem szívesen áldozzák fel szabad idejüket. Ám úgy tűnik, hogy a tag­alkalmazott problémapár csak időleges a számukra: a jövő bizonyára a tagság felé való utat egyengeti nekik is. E sorok írója, mint említet­te, nem először járt örszent- miklóson. Amikor egy évvel ezelőtt először kereste fel a falut, feltűnt neki a sok vi­rág a kertekben. Az már nem tűnt fel különösebben, hogy a tsz-ben kevés a fiatal, hiszen az orszentmiklósi helyzet eb­ben megegyezett az általános­sal. Mégis, némi rezignációval kérdezte akkori riportjában: kié az a sok virág? Azóta az orszentmiklósi fiatalok közül egvre többen jöttek rá, hogy nekik nyílnak azok a virágok! Padányi Anna Strandkönyvtár Még van talán néhány hetünk a nyárból. Olyan napokkal is, ami­kor menekülünk a kánikulát csilla­pító hullámokba. A gödöllőiek oy köze it Blah'a-fűr- dőbe ixmulnak. Hétvégenként 6—7 ezer ember is megfordul a kel­lemes környezet­ben, az árnyas fák alá épített strandon. De mit tegyen az ember a lubickolási szü­netekben, amikor jóleső fáradsággal üldögél, vagy fek­szik és — igen, unatkozik A vá­rosi tanács a vá­rosi kZnyrAurrai együttesen bizto­sítja, hogy köl- csönkönyvet vált­hassanak a fürdő- zők. Sikerét jól bizonyítja, hogy másfél hónap alatt közel 1200 kötetet, újságot adtak a fürdőru­hás olvasónak. A sikeren fel­buzdulva jövőre pavilont akarnak építeni," s asztalo­kat,] székeket be- ' Séf ezni azoknak, akik ülőbútorok mellett szíveseb­ben forgatják a j lapokat. A gödöl­lői népművelők elmondhatják: nincs „uborkasze­zon”. Blokád és Furioso Blokád, a tüzes csődör idén megy először kiállításra, még nem szokta meg a nagy nyilvánosságot, nem szereti, ha fényképezik. Szinte fékezhetetien a lencse előtt. Két éve szép eredményeket ért el a Kiskun­sági Állami Gazdaság a mezőgazdasági kiállí­táson. Felhajtott különböző tenyészállatai kö­zül öt érdemelte ki az első díjat. Ez idén me­gint bemutatja a kiállításon legszebb állatait. Szarvasmarháit Ibolyfia és Tündefia, két fia­tal pirostarka bika képviseli. Felvonultatja a kiállításon yorkshirei származású magyar, fehérhúsú sertései közül a négy legszebb kant és az öt legszebb kocát, továbbá magyar fé­sűs merinói juhnyája legszebb példányait, hat kost meg nyolc jerkét. Lovai díjazásában reménykedik azonban leginkább a gazdaság. Egy angol telivér csődört és két Furioso kan­cát visz ez idén a kiállításra. A lovasbemuta­tókon pedig négyes fogatát indítja és úttörő- lovasait. akik lovasfutball-mérközésen is sze­repelnek. * Néha viszont, a kettő közül egyik kiállításra induló Furioso kanca már hatéves, ha nem fognák vezetékre, akkor is nyugodtan állna a gép előtt. Hiszen látszik rajta, örül a nyilvá­nosságnak. Szép és hiú dáma, ha ló is. Foto: Gábor mit adott a tsz a fiataloknak, Jakab Erzsébet volt baromfinevelőt, levele­ző tagozaton végzett mező- gazdasági technikust, ma üzemgazdászt kérdezem. 1 — Televíziót, rádiót, le­mezjátszót és egy szobát, azonkívül a fiúknak futball- feiszerelést. Könyvtárunk is van. A múltkor 30 jegyet kap­tunk a Mojszejev-együttes budapesti előadására. Rövide­sen a tsz költségén Hajdú­szoboszlóra kirándulunk. Jö­vőre üdülőnk épül a Bala­tonnál, és persze ennek leg­jobban mi fiatalok örülünk. Egy kedves néni kivételé­vel a baromfinevelőben csu­pa fiatal lány dolgozik. Ve­lük egy frissen meszelt, cifra falvédövel tapétázott, színes viaszkosvászonnal borított asztalokkal berendezett he­lyiségben beszélgetek: ez a szoba csak a baromfineve­lőké, akik itt ebédelnek, tár­salognak, amikor nincs mun­ka. Kérdezzük meg Szarvas Erzsébetet és Jakab Margitot az ittlévők közül, hogyan él­nek Örszentmiklóson a ter­melőszövetkezeti fiatalok? Mindig megyünk valahová. Kétszer voltunk kerékpártú­rán, egyszer Visegrádon, egy­szer Tahiban. Elmentünk a Vidám Színpadra és a Ka­mara Varietébe, ősszel majd megnézünk valami komolyabb darabot is, például az Ember tragédiáját. — Minden évben két-három bált rendezünk, ősszel például jelmezes csikósbál volt. Előtte vagy harmincán végigjártuk a szomszédos községeket, a fiúk lovon, mi pedig szekérrel. Ez régi hagyomány a faluban, a szüléink mesélték, hogy akkor külön hintó vitte a menetben a bírónőt A mi csikósbálun­Ötven esztendős a szovjethataiom „Nem akármilyen béke kell../' Pest megyei dolgozóka háború ellen ötven évvel ezelőtt FÉL ÉVSZAZADDAL ez­előtt, 1917-ben hazánk népe már torkig volt az imperialis­ta világháborúval. A magyar dolgozóknak elegük volt a vér­ből, a könnyekből, a szenve­désekből. Az 1917. februári orosz demokratikus forrada­lom hatására hazánkban is megélénkült a tömegek moz­galma, 1917. tavaszán és nya­rán már jelentős megmozdu­lások mutatták népünk növek­vő háborúellenességét. E moz­galmakban tevékeny része volt Pest megye dolgozó lakos­ságának is. A PEST MEGYEI munkás­ság 1917. március—április fo­lyamán már nagy érdeklődést tanúsított az oroszországi for­radalom! események iránt. A helyi munkásegyletekben nagy viták zajlottak le az orosz for­radalom és a béke kérdései­ről. Május 1-röl ebben az év­ben — az előző háborús esz­tendőktől eltérően — már nyilvános összejöveteleken emlékeztek meg.^ Cegléden, Monoron, Vácott és másutt a szocialista gyűléseken gyakran hangzottak fel a „Le a hábo­rúval!” „Éljen a világbéke!” kiáltások. Ráckevén letartóz­tatták Béna Lajos munkást, mert — a hatósági bizalmas jelentés szerint — ,a nyílt ut­cán lazított” és „felhívta a né­pet. hogy ne dolgozzék a há­borúért .. ”, MÁJUS 23-AN országos vas­utassztrájk tört ki. A mozga­lom célja papíron csupán a szabad szervezkedés joga, bér­emelés és az ^ellátás megjaví­tása volt. Valójában azonban a sztrájknak politikai háttere volt. Tény, hogy e kilencnapos munkabeszüntetés súlyos csa­pást mért a militarizmusra, mert feltartóztatta a katonai szerelvényeket. Pest megyében a ceglédi, a váci, a gödöllői és más''—állőmásbkon a vasúti munkások teljes egységben léptek sztrájkba. Csak június 2-án vették fel ismét a mun­kát, amikor országos viszony­latban teljesítették a követe­lések egy részét. Igaz, e moz­galom még nem tudta a béke irányába kényszeríteni a ha­talmasokat, politikai téren azonban éppen az országos vasutassztrájk napjaiban tör­tént jelentős változás. Május végén Tisza István miniszter- elnök, a reakció gyűlölt vezére kénytelen volt benyújtani le­mondását. Tiszának, a háborús politika hazai fő képviselőjé­nek buknia kellett, hiszen rendszerét 1917. tavaszán a tö­megek erősödő mozgalma ala­posan megingatta. TISZA BUKASA Pest me­gyében is újabb lendületet adott a tömegek mozgalmá­nak. Ennek egyik jele volt, hogy e vidék lakossága is ki­vette részét a június 8-i orszá­gos tüntetéssorozátból. A Pest megyei aznapi megmozdulá­sok közül kiemelkedik az aszódi. A község a háborús eveTTBen’’ vált jelentős ipari centrummá, mert repülőgép- gyár működött itt. A dolgozók nemzetiségi összetétele is ve­gyes volt; német, szlovák és cseh anyanyelvű munkások is sokan voltak itt, nemcsak ma­gyarok. A helyi szociáldemok­rata pártszervezet azonban helyes internacionalista politi­kát folytatott. Nem engedte, hogy a reakció nemzetiségi alapon éket verhessen a dol­gozók közé. A béke vágya egyesíteni is tudta az aszódi munkásokat. Ez éppen június ríl-án bizonyosodott be. Aznap délután háromkor gyülekeztek a munkások a Kakas-hegyen/ Innen vonult a majdnem ezt rés tömeg a piactérre. Szat­mári János magyarul. Bulejki németül, Muszil szlovákul, majd ugyanő csehül szóltak a tömeghez; mindnyájan a bé­két és a demokráciát követel­ték. A tömeg soraiból elemi erővel tört ki különböző nyel­veken a „Békét, akarunk!” fel­kiáltás. Az as”zódi gyűlés táv­iratilag üdvözölte a budapesti munkások aznapi százezres tüntetését. DE MEGÉLÉNKÜLT a pol­gári demokratikus ellenzék te­vékenysége is. Ezen belül kü­lönösen a Károlyi-féle „füg­getlenségi és 48-as párt” befo­lyása volt jelentős Pest me­gyében. A párt vezetője: Kó- rolyi Mihály 1917 nyarán nagyarányú békeagitációs kör­utat tett az országban. A nagy hazafi háborúellenes, bátor beszédeit táviratilag üdvözöl­ték pártjának ceglédi, váci és más helyi szervezetei. Július 17-én pedig Vácott a munkás­ság és a polgári demokratikus erők egységének szép példáját mutatták. Aznap a városi szo­ciáldemokraták és független­ségiek közös értekezletet tar­tottak. Itt Preszly Elemér or­szággyűlési képviselő Károlyi békeprogramjának támogatá­sára szólította fel a jelenlevő­ket. Ezt helyeselte Králik Jó­zsef, a váci szocialisták veze­tője is, aki még hozzátette: nem akármilyen békére van szükség, hanem olyanra, „amely nem hódításon, hanem a népek megértésén alap­szik ...” A SZOCIÁLDEMOKRATA szervezetek természetesen nem kizárólag politikai kér­désekkel foglalkoztak. Állan­dóan napirenden tartották a dolgozó lakosság mindennapi problémáit, különösen a köz­ellátásiakat. Ezen a téren ’ki­emelkedő volt a monori pari» szervezet tevékenysége. Elnö­ke: Pettermann elvtárs. agilis szervező munkát fejtett ki. Június 15-én emlékiratot ad­tak át a községi főjegyzőnek, az élelmiszeruzsora megszün­tetését, a háborús gazdagok megadóztatását követelve. Mi­után panaszuk orvoslást nem talált, Pettermann július 6-án írt ebben az ügyben a mun­kásság lapjának: a Népszavá­nak. A szerkesztőség azonnal továbbította is a panaszt ille­tékes kormányszerveknek; saj­nos, ez utóbbrak nem tettek semmit. A monori pártszerve­zet ezért augusztus 5-én gyű­lést tartott az ottani Fábriné- íéle vendéglőben. Itt — miköz­ben a közigazgatás nemtörő­dömségét élesen bírálták —, a felszólalók arra is rámutattak, hogy mindaddig a közellátási nehézségeket nem lehet meg­oldani, amíg a pusztító hóbo-, rú tart. A monori munkásoki szép példát mutattak arra, ho-' gyan lehet agitációjukban a tömegek gazdasági követelé­seit a politikaiakkal összekap­csolni. ÉRDEMES MEGEMLÉKEZ­NI arról is, hogy a mezőgaz­dasági dolgozók szervezkedé­se is nagyobb arányúvá vált 1SJJJ nyarán. Ez különösen Cegléd környékén mutatko­zott. Itt Nyisztor György elv­társ fejtett ki jefenfos szerve­ző tevékenységet. A Cegléd környéki uradalmakban és nagygazdaságokban július és augusztus folyamán gyakran került sor a mezőgazdasági munkások sztrájkjaira. E moz­galmak során ugyan elsősor­ban bérköveteléseket hangoz­tattak, de sokszor felmerült a béke jelszava is. Jellemző a mezőgazdasági munkások har­cának méreteire, hogy augusz­tusban a ceglédi közigazgatási vezetők a kormánytól kértek támogatást annak érdekében, hogy a „gazdaközönség meg- ’óvassék” a dolgozók sztrájk­jainak „állandó zaklatásá­tól .. r 1917 MÁJUS és augusztus között jelentős lendületet vett a dolgozó tömegek harca Pest megyében is. Bármennyire je­lentkeztek egyéb követeléseik is, a küzdelem alapvető célja a béke volt. Az 1917 tavaszi és nyári háborúellenes harc Pest megye népének szép, ha­ladó hagyománya. Méltó arra, hogy most, fél évszázad múl­tán, tisztelettel emlékezzünk meg róla. Dr. Merényi László, a természettudományok kandidátusa If

Next

/
Thumbnails
Contents